|
Post by Isiaac Freeman on Jun 3, 2008 21:02:20 GMT 1
Végighallgattam Eve-et. Jó ideig nem szoltam semmit sem. Csak állta és néztem a kék hiperteret. Már Eve kezdhette azt gondolni, hogy nem is fogok válaszolni, amikor: - Valahogy egyáltalán nem ezt szûrtem le a gyûlésen, amikor is csak úgy kirohantál. Nekem úgy tûnt, végérvényesen itthagysz minket. Most pedig valahogy nem errõl van szó. Ebbõl arról következtetek, hogy neked mindegy, hogyan, de el akarsz menni innen. Így felteszek egy kérdést: hova ez a nagy sietség?
|
|
Eve Carpathia
Junior Member
Szakember
Volt Titkosszolg?lati tiszt, az ?rny L?gi? ezredese //EMBER, 32 ?ves//%\5\%!c!0000FF
Posts: 147
|
Post by Eve Carpathia on Jun 3, 2008 23:22:17 GMT 1
- Mint tudod, a birodalom üldöz engem. Méghozzá igencsak magasan vagyok a keresett személyek ranglistáján, mint egykori köztársasági titkosszolgálati tiszt, aki nem hajlandó behódolni a császárnak, és bérenceinek. És most, hogy az Árnyhajó a birodalom figyelmének apró szegletébe került, számomra már nem biztonságos. Szóval most elvállnak útjaink. Majd tudatom, merre vagyok, de lebeszélni nem tudsz, döntésem végleges. - Kihúzza magát, és mélyet sóhajt. - Sajnálom, Isiaac... De mostmár nem tudjátok megadni azt a biztonságot, amire szükségem lenne. Távozásom sajnos várható volt, ha nem is ilyen hamar...
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 4, 2008 18:00:50 GMT 1
Mióta Varaitok-ot elkapták, egyáltalán nem voltam jó hangulatban. Shadow támadások... Birodalmi szaglászás... Varaitok halála... Chloe-ról sem tudtam semmit... ám amit most hallottam, az már túl sok volt. Ökölbe szorítottam a kezemet, miközben igyekeztem elfojtani a feltámadt indulataimat. Valamelyest sikerült is, de a kezem baljóslatúan remegett. - Szóval... na hagy fordítsam le, hogy mit is mondtál az előbb. Te voltaképpen csak azért voltál ezekben az években a Légióval, mert a személyes érdekeid vezettek, és nem a csapat céljait tekintetted elsőrendűnek. Csak is a saját védelmed lebegett a szemed előtt - mielőtt még válaszolhatott volna, folytattam. - Vidd el az ARC-t, amit kaptál tőlem. Amint kiléptünk a hipertérből, indulhatsz. És Eve... Itt megfordultam, és úgy néztem Eve-re, mint eddig még soha: a tekintetem szinte parázslott az elfojtott indulatoktól... de még szinte így is ölni tudtam volna vele, ha az lehetséges lett volna. - Többé meg ne lássalak itt! Amint az utolsó szó is elhagyta a számat, egy érezhető zökkenés futott át a hajón. A kilátó ablakból eltűnt a kékes fény, és egy zöldes bolygó jelent meg a helyén. Megérkeztünk a Reduszhoz.
|
|
Eve Carpathia
Junior Member
Szakember
Volt Titkosszolg?lati tiszt, az ?rny L?gi? ezredese //EMBER, 32 ?ves//%\5\%!c!0000FF
Posts: 147
|
Post by Eve Carpathia on Jun 4, 2008 22:26:49 GMT 1
Eve belenézett Isiaac szemébe, és csak szánalmat érzett. Megcsóválta a fejét. Ahogy lassan megfordult, és feszes tartással kilépett a folyosóra, még talán hallani lehetett, ahogy halkan morogja. - Minden jedi elveszik egyszer a sötét oldal ereje miatt... - bemegy szobájába, összepakolja cuccait, a vállára dobja a méretes táskát, és elindul a hangár felé, hogy elvigye a gépét.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 5, 2008 21:02:57 GMT 1
A hangárban már vár rád a jó öreg ARC vadászgép, amin a teknikusok épp az utolsó vizsgálatokat végzik. Senki sem próbál meg megállítani, vagy valami hasonló.
Vetettem még egy utolsó pillantást a Redusz bolygóra, majd elhagytam a termet. Utam a legközelebbi turbólift felé vezetett, ami levitt a karbantartó részlegre. A liftaknából kilépve hangos robajra lettem figyelmes. A munka hangja. Valahol biztos dolgoztak valamin. Ezen a részlegen sosem volt tétlenkedés. A szerelõk mindig találtak valamit, amin javítani vagy fejleszteni kell. Bár nem volt túl sok karbantartó ezen a részlegen, de akik voltak, azok kitettek magukért.
Kisebb keresgélés után találtam egy szerelõt, aki unottan szerelgetett egy sugárkarabélyt. - Volna rám pár perce? - Természetesen - nézett fel munkájából a szerelõ. - Mirõl volna szó? Válasz helyett lehúztam a gépkezemrõl a kesztyûmet. - Tyû, a terembúráját - nézett egy nagyot az eldeformálódott gépkéz láttán. - Kitalálom, túlerõltette. - Nem éppen, csak teszteltem a padló erejét. Nos, tud vele csinálni valamit? - Természetesen, de nem egy perces munka lesz. Legalább két óra, ha nem több. - Van idõm. - Rendben van... de, elõbb egy kis kellemetlenségnek kell elébe néznünk. Halványan elvigyorogtam. - A levétel, igaz? - Pontosan. A kellemetlen kifejezés talán kicsit finom megfogalmazás volt. Egy gépkéz kábeljei közvetlenül viselõjének idegeire kapcsolódik, annak érdekében, hogy mozgatható legyen. Éppen ezért nem kicsit kapcsolódik a kábel és az ideg. Szóval ha a kettõt elválszatják egymástól, vagy épp ellenkezõleg, felrakják, õrhítõ fájdalmat képes okozni.
Kivettem a gépkézbe épített titkos rekeszbõl a fénykardomat, majd leültem a szerelõ mellett levõ székhez. Kinyújtottam felé a gépkezemet. A szerelõ megfogta, majd elekzdte leszedni a gépprotézist. Elõször eltávolította a burkolat azon részét, amely a csatlakozásnál helyezkedett el. - Na most szorítsa össze a fogát. Babrált még néhány dolgot, majd lehúzta a gépkezet.
|
|
Hypto Xeros
New Member
Katona
Sheritan katona-l?gion?rius!c!Default
Posts: 34
|
Post by Hypto Xeros on Jun 6, 2008 19:33:42 GMT 1
Hypto Xeros és újdonsült barátja, pontosabban barátnője, Lisaria a liftben állva várakoztak, hogy a hangár szintre érkezzenek. Nemsokára a lift ajtaja szétnyílt és ők egy zajos folyosón találták magukat. Lisaria lépett ki elsőnek, mutatva az utat. Elhaladtak három ajtó mellett, majd a negyedik ajtónál megálltak. Beléptek rajta és a terem közepén egy zeltor elfogóvadászgép állt. Körülötte R2-es egységek masíroztak, mintha nem tudnák mi dolguk van. - Nézd még ők se tudják mi baja van. - szólalt meg a lány. - Akkor lehet, hogy tényleg nagy a baj. - felelte Hypto, miközben megvakarta homlokát. Oda ment a vadászgéphez és körüljárta. Bal oldalt egy csúnya találat nyom volt a gépen. - Nem a találat a baj. - mondta Lisaria, mielőtt Hypto kérdezett volna. - Akkor? Elektronika? - Megmutatom, csak állj hátrébb. Hypto eleget tett a kérésnek. Lisaria beült a pilótafülkébe. Beindította a hajtóművet, majd olyan történt amit Hypto még sosem látott. A vadászgép motorja felremegett, majd leállt és újra beindult. És mindezt addig csinálta, amíg Lisaria le nem állította a motort. Hypto közelebb lépett a géphez és alaposabban szemügyre vette az égésnyomot. Intett az egyik R2-esnek, hogy hozzon szerszámokat. A droid eleget tett a kérésnek, majd Hypto segítségével az égés nyom körül felfeszítették a burkolatot. A burkolat alatt a kábelek egy nagyobb része összeroncsolva lógtak. - Úgy tűnik, a találat mélyebbre hatolt, mint hitted. - diagnosztizálta a problémát Hypto. - Ezt, hogy érted? - A találat egy része tovább pattant, és szétégette a hajtómú elektronikáját. Lisaria elnevette magát. - Mi az? - Csak az, hogy egy ilyen szembetűnő hibát nem vettünk észre. A lány tovább nevetett, miközben Hypto is elmosolyodott. Jókedvűen, nevetve láttak neki a javítási munkálatokhoz.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 8, 2008 19:57:47 GMT 1
Hatalmas ordítás hangzott fel a karbantartó részlegben. Ahogy a huzalok lecsatlakoztak az idegeimrõl, abban a minutumban égetõ fájdalom hasított a karomba. Mintha újra levágták volna. Majdnem ugyan azt éreztem, mint annak idején a Coruscanton, amikor a csata alatt egy nagyobb, alázuhanó üvegdarab lemetszette a karomat. Nem gondoltam volna, hogy még egyszer át kell esnem ezen a tortúrán...
A fájdalom amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is. Na ebben különbözött a régi esetrõl. Emlékszem, hogy akkor annyira fájt a karom, hogy az egyik klón jobbnak látta, ha elkábít. Most viszonylag olcsón megúsztom a dolgot, de így is teljesen ellentmondott annak a dolognak az ,,élmény", amit kellemesnek lehetett mondani. Amikor a fájdalom ülni kezdett, segítségül hívtam az Erõt, hogy elfojtsam a karomban lüktetõ fájdalom egy részét. Néhány perc elteltével a fájdalom minimálisra csökkent.
- Jól van uram? - kérdezte a technikus, miközben az elötte levõ munkaasztalra helyezte a gépkezet. - Voltam már jobban is, de azért megmaradok. - Helyes. Na akkor most két óra munka. Ha gondolja, addig elmehet valahová. - Áh, most inkább nem. Nincs szükség rám sehol sem, szóval van idõm. - Ahogy gondolja. Azzal a technikus munkához látott, én pedig figyeltem, ahogy igyekszik rendbe szedni az eldeformálódott protézist.
Eközben: A hangosbemondó életre kelt: - Figyelem, a 2., 5., 6. és 9. rajt várják az Kettes eligazítóban! Ismétlem, a 2., 5., 6. és 9. raj jöjjön a Kettes eligazítóba, azonnal! Vége! - hallotszott McNeal kapitány hangja. A hír érintette Hyptot is, mivel õ a 6. raj tagja volt.
|
|
Hypto Xeros
New Member
Katona
Sheritan katona-l?gion?rius!c!Default
Posts: 34
|
Post by Hypto Xeros on Jun 13, 2008 21:29:12 GMT 1
Hypto és Lisaria egy rövid munka után sikerrel fejezték be a vadászgép javítását. Mindez megünneplésére elővettek egy-egy doboz italt és az alaktrésztárolóknak dőlve inni kezdtek. Lisaria még mindig saját maga butaságán röhögött. Egyik kitörésénél annyira vihogott, hogy Hyptonak kellett megtartania, de ez a mozdulat kissé bizalmasabb volt, mint egy baráti támasztás. A nő belenézett a harcos sárgás szemeibe. A férfi tekintetében egy különös fény csillant meg. Lisaria behunyta szemeit. Hypto is hasonlóan cselekedett, majd a két arc elindult egymás felé. Csupán centikre volt a két ajak egymástól mikor a hangszóróból egy női hang hallatszott. - Figyelem, a 2., 5., 6. és 9. rajt várják az Kettes eligazítóban! Ismétlem, a 2., 5., 6. és 9. raj jöjjön a Kettes eligazítóba, azonnal! Vége! A két fiatal csalódottan mosolygott egymásra, majd Hypto feltápászkodott és elindult a nevezett helyszín felé.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 15, 2008 18:00:37 GMT 1
Az eligazító teremben összesen huszonegy ember gyűlik össze. A négy raj katonáin kívül McNeal százados van ott. - Jónapot uraim - köszönti a férfi az egybegyülteket. - Feladatom van az önök számára. Hamarosan leszállunk a Redusz bolygón. Az önök dolga az, hogy a kijelölt pontokon járőrszolgálatot teljesítsenek. Állandó kapcsolatban lesznek az Árnyhajóval, hogy időben értesülhessenek a fejleményekről. A rajparancsnokok ezen felül minden fél órában kötelesek jelentést tenni. Van kérdés?
|
|
Hypto Xeros
New Member
Katona
Sheritan katona-l?gion?rius!c!Default
Posts: 34
|
Post by Hypto Xeros on Jun 18, 2008 20:03:12 GMT 1
Hypto Xeros kis terpeszben állva, háta mögött összekulcsolt kézzel hallgatta az eligazítást. Mikor elhangzott a ,,Van kérdés?" mondat, szótlanul körbetekintett az eligazító teremben, majd várakozott a többiekre.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 19, 2008 17:30:18 GMT 1
Úgy tűnt, a kijelölt katonák tökéletesen megértették a feladatot, mert senkinek sem volt kérdése. - Helyes. Vételezzenek fel szükséges felszerelést. Nagyságrendileg fél óra múlva leszállunk - fejezi be az eligazítást az idősebbik McNeal, majd kisétál az eligazítóból.
Közben a hajó hídján is folyik a munka. A skennereket vezérlő legénységtagok folyamatosan pásztázzák a bolygót, hogy megfelelő leszállóhelyet találhassanak az Árnyhajónak. Igyekeztek egy nagyobb nyílt terepet találni, amit erdősség vesz körül. Tekintettel arra, hogy a bolygó nem kapott törpe jelzőt, bele fog telni egy kis időbe, míg megtalálják a tökéletes helyet.
|
|
Hypto Xeros
New Member
Katona
Sheritan katona-l?gion?rius!c!Default
Posts: 34
|
Post by Hypto Xeros on Jun 19, 2008 19:41:47 GMT 1
Hypto Xeros kisétált a teremből oldalán Throthhal aki szintén a 6. raj tagja volt. Útközben nemigen szóltak, inkább csendben örültek, hogy végre valami katonai feladatot kaptak. A turbóliftnél aztán rövid búcsú gyanánt baráti kézfogást váltottak, majd Hypto kettő, Throth pedig egy emelettel feljebb ment. A sheritan befordult egy sarkon, majd végigment a folyosón és megállt lakosztálya előtt. Ott beütötte a biztonsági kódját, majd belépett a helységbe. Az úgyanúgy volt ahogy otthagyta néhány órával ezelőtt. Felszereléseihez lépett, majd felvette egyenruháját, és fegyverét az oldalára csatolta, vibropengéjét pedig az övének erre kijelölt rekeszébe tette. Ezek voltak azok a felszerelések, melyek nélkül nem indult el katonai feladatra, legyen az egy őrjarát, vagy egy hódító háború. Miután mégegyszer ellenőrizte felszerelését elindult a raj gyülekező helye felé.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Jun 19, 2008 19:49:34 GMT 1
Miután Eve elhagyta a hajót //bocs Eve, de szerintem már eleget vártunk...//, és a hídon is találtak egy megfelelő leszállási pontot, a hajó lassan elindul a bolygó felé...
|
|
Miroul
New Member
Harcos
Gathering harcos, nemes. A Sump ?rzői kommand? vez?re.%\4\%!c!Default
Posts: 71
|
Post by Miroul on Jul 3, 2008 15:28:02 GMT 1
Miroul miután elhagyta Isiaac irodáját a hangár felé vette az irányt ahol ott találta társait is. Mivel gépüket már megjavították megköszönték a segítséget és a vendéglátást és elhagyták az Árny Hajót, ezt követően pedig hipertérbe léptek a Naboo felé.
|
|
|
Post by Isiaac Freeman on Apr 7, 2009 21:55:49 GMT 1
Az Árnyhajó, mihelyst mindenki visszatért a fedélzetre, felszállt, és most a Redusz IV mellett állomásozik.
Ahogy végiggondoltam a tervet, arra a következtetésre jutottam, hogy vagy taktikai zseni vagyok, vagy komplett őrült. Elég sok buktató volt a tervemben, amit az elmúlt tíz perc alatt állítottam össze. A legkisebb hiba elég lenne ahhoz, hogy egy szempillantás alatt elvesszünk mindannyian. Másfelől nézve viszont az elmúlt évek alatt televoltunk hasonló tervekkel. Mindig voltak a terveinkben olyan őrültségek, amelyek rizikóssá tették a küldetést. Ettől függetlenül viszont mindig működtek. Vettem egy mély lélegzetet. ,,Nyugalom Isiaac. Sikerülni fog ez is. Bízz az embereid tudásában... na meg persze az Erőben is."
Lépések hangjára lettem figyelmes, majd nem sokkal később megérkezett Dhora McNeal, Susan ,,Kila" Lopera és John McNeal. - Nos Isiaac, mit találtál ki már megint? - kérdezte Dhora, miközben leültek az asztalhoz. - Remélem John már felvilágosított titeket a nemrég történtekről - néztem Dhora-ra, majd Kila-ra. - Említett valami elfogott kalózokat - bólogatott Kila. - Helyes. Nos, a helyzet a következő. A mi kalóz barátainknak, ha minden igaz, a birtokukban van egy Corelliai korvett. Azt is megtudtuk, hogy a létszámuk erőteljesen megcsappant valami támadás miatt. Felderítőket fogtunk el, vagyis elég nagy a valószínűsége, hogy most a visszatérésükre várnak. Ha a következtetésem helyes, akkor egy olyan lehetőség pottyant az ölünkbe, amit vétek lenne elszalasztani. Emberek, meg kell szereznünk azt a hajót. - Pontosan mire gondolsz? - kérdezte John. - A tervem a következő: az elfoglalt YT-1300-assal visszamegyünk a többi kalózhoz, majd egy osztag beszivárog a hajóra. Átveszik az irányítást a hangár felett, majd szépen lassan megtisztítják a hajót az ellenségtől. - Egyetlen osztag? - kérdezi Dhora. - Igen. Egyetlen egy. Namár most, biztosra kell mennünk. Ezért ezt most ti fogjátok csinálni Kila. A kommandós egység parancsnoka bólint. - Én szintén a kommandósokkal megyek, hogy növeljük a siker esélyét. Viszont ez még nem minden. Dhora, miután elmentünk, negyed órán belül gyertek utánunk. Ha mi nagyobb ellenállásba ütközünk a vártnál, akkor ti jöttök. Vegyétek támadás alá a korvettet, és bénítsátok meg olyannyira, amennyire csak lehet. - Meglesz. De Isiaac, tudnod kell valamit. - Igen? - Nem adtál rá parancsot, de pár emberrel átnézettem az elfogott teherhajó repülési adatait. Kifejezetten az érdekelt, hogy a Redusz IV-re honnan érkeztek. Felvázoltuk az irányukat a csillagtérképen, és... olyan dologra bukkantunk, amire nem gondoltam volna. - Pontosabban? - Az általad Vad Űrnek nevezett régióból jöttek. Összevontam a szemöldökömet. A Vad Űr. Az egyik olyan része a Galaxisnak, ahová nem szívesen szoktam járkálni. Egy nagy részt felderítetlen terület, tele kalózbandákkal és más ismeretlen veszélyforrásokkal. - Vagy úgy. Szóval ezek a kalózok képesek voltak egy biztonságos útvonalat felfedezni. Nem mondom, nem kis teljesítmény. - Igen. Ez pedig arra utal, hogy nem egy csügevész bandával van dolgunk. Jobb lesz, ha óvatosak lesztek, Isiaac. - Mikor nem vagyunk mi azok? - mosolygok. A lány csak rosszallóan megrázza a fejét, de ennyivel be is éri. - Egy óra múlva indulunk. Kila, készítsd fel a Shadow Squad-ot. Dhora, értesítsd a hajón levőket. John, igazítsd el a tengerészgyalogosokat. Lehetséges, hogy rájuk is szükségünk lesz. Mind a négyen felálltunk az asztaltól, majd elhagytuk a termet.
|
|