Gorg droidkereskedõ boltja és raktára (Mos Espa)

[Tutu Min]

Gorg viszonylag népszerû droidkereskedõ a környéken. Mos Espába eléggé sokan viszik hozzá elromlott droidjaikat javítani. Eléggé hóbortos fickó - soha semmit sem dob ki véglegesen, ezért a raktár állandóan tele van mindenféle kacattal...

[Emord Shad]

Az épülettel szemben egy idegen alak tünik fel, sötétség leplében, sötétbarna bőr rúha van rajta. Alig látni ahogy meghuzodik a sötét árnyékban. Reméli követi a rodiai aki kifundálta az egészet. Közben tárat rak egy szilárd lővöbe ami hozzáfort személyéhez az évek alatt. Egy mérnők, aki kedveli a régi technikát. Illetve részben mérnők.
Elteszi a fegyvert s megvárja a másikat.

[Tutu Min]

A rodiai szintén elõhúzott fegyverrel közelíti meg a raktárat. Néma csend honol, viszont a tolóajtót elekronikus zár védi.
- Értesz ehhez? - fordul feléd a társad.

[Emord Shad]

Rodiai, ki vele érkezik a helyszinre s ahogy felzárkozik közé is tesz egy kérvényt. Nem a vártak közül való talány, inkább egy bizonytalanabbik fajtára emlékezteti Shad-et. Igaz hajdanán maga is gyakran megállt minden apróságnál, csakhogy a minőségi munka kerüljék elötérbe. Mára azonban rutinossan vesszi az efélét, ő már mástól tart. Eddig úgyanis egyedül dolgozott.
- Nem igazán, tudja idejét sem gondolom már mikor voltam viszonyban ily buherával, hej! - vakkant egyet a végén mint egy távolról érkezett szerzet. Előveszi szerszámos készletéből a kellendöket s hozzálát.
- Tudja, Koma, manapság az járja, hogy erős őrizetü ipari titkokat lelő létesitménybe vagyok járatos, mint megbizott spiony. S az valhogy becsesbb mekó. Apró zárka, nem téma - mondja, közben olyat tesz amit más nem igen munka közbe körülnéz egy pillanatig, hátha jönn e valami illetéktelen személy rajtuk kivül errefelé. Leválasztja a nyitó szerkezetett a kapcsolóról, majd hozzá csatolja a közvetlen elektronikához. Kis bütykölés még, majd kivágodik a zár. Utána megtolja az ajtót, ami lassan megnyilik.
- Szabad pálya, tiszta munka, hisz az erő velünk van. - vigyorodik el, maga sem tudja már hol halotta ezt a szólást: "Az erő velünk van". Ám folyton-folyvást hangoztatja, hisz egyszerü szerzetként tapasad rá az eféle zagyvaság mint kutyára a kosz.
Előrántja a fegverét s beljebb járul, ahol gran szemei már könnyen megállapitják a mozdithatót, még a félhomályban is. Azért igyekszik csendben maradni.
- Amugy lehet Jabba ad másféle melöt ha jó szolgálatot lát? - mondja, mintha szójárása megváltozott volna néhány perc után. Talán mindig igy beszél ez a lény? Kitudja...

[Tutu Min]

Kinyitod a zárat, miközben beszélsz mindenfélét...hirtelen azt érzed, hogy hátulról valami fémes tárgy nyomódik a koponyádhoz.
- Az erõ? - kérdezi a rodiai, mialatt sugárvetõjét rád fogja.
- Gyerünk befelé! - parancsolja és meglök. Amint beértek a raktárba - ahol csak jelzõfények pislákolnak - "társad" így szól:
- A Birodalom szép pénzt fizet azokért, akik ismerik ezt az...erõt vagy mi a francot. Gyerünk haver, ki vele: ismered? - kérdezi fenyegetõen.

[Emord Shad]

Bent kellemes, nyugtató színeket észlel, amik kiskorábban rémiteték, mára azonban csak a békét jelentik számára. Még éjszaka is száraznak tetszik a levegő amikor belép az épületbe. Sok talán kavarog a fejfőben, csak épp azt nem sejti, hogy miért tolakodik neki egy kemény, rideg fémcső.
Nem fordul meg, nehogy a másik fére értse s véletlen tétova mozdulatot vétsen, esetleg a egy korai parkinzon tünetét lejtse a ravaszon.
- De betyár - teszi meg első megállapitását - No koma, csipáz ide. Szted egy alul bérezet párologtatófarmer kölkével lognék éjnek-évadján, ha a nagy becső Erő pártfogását élvezném?! Má bocsesz. Hát hülyére lopnám magam s senki el nem fogna! - mondja a gran flegmán, dehát mégis az ő hátsó feléhez ágaskodik a pisztoly,.... illetve hátához.
- Olyannal egyikünk sem bír el - teszi még házzá, majd tovább indul nyugisan nem mutatva feszültséget amitől a másik is azá válhatna, vagy gyanussá tenné magát. Talán mind ketten annyit tudnak az erőről, így felesleges tovább egy ilyen apróságon vitatkozniuk, a semmin.
- Nosza, akkor itt volánk. Merre fele lelhetjük a droid darabkákat? - kérdezi ismét a rodiait, akivel ha tovább lefetyel egyikük itt hagyja a fogát s akkor ugrott a pénz. Bár tény, hogy Shad nem valami nagy harcos.

[Tutu Min]

A rodiai kissé leengedi a fegyvert.
- OK. De honnan a fenébõl tudsz te az erõrõl. Az titkos állítólag. Én is csak annyit tudok róla, hogy ezekért a boszorkányokért jól fizetnek a bircsik - mondja - még mindig nem akadt le a témáról. De azért úgy érzed, hogy nem gyanakszik rád. Pusztán kíváncsi.

[Emord Shad]

Megnyugtató, valóban az a tény, hogy továbbra is képesek egymással együtt dolgozni, mert ilyformán előbb lennének áldozatok mint győztesek egy rablás közepedte. Mindez olyan találnyok véget amik olyan távol állnak tölük mint szomszédos naprendszer.
- Mint szóltam volt: sokfele megfordultam, rengeteg pletyka kering, amikre odafigyelek utazásom alant. A birodalom fizet valóba értük, de csak baj van az afélével. Emberfeletinek vélik öket. Ennyi amit kikötökből, koszaszerzetektő megtudakolok mialatt beszélgetek az itattóban vélük. Magam nem is foglalatoskodom a mesebeszéddel. Élhetnék felköltin, mint gizda, de csak utazóm s a zsé elillant, mer utazni költseges s most vagyok itten helybe. - magyarázza Shad csak kitérő jelleggel, ha már így rákérdezett a rodiai. Jobban körbe pillant az idegen környezetben, majd beljebb indul, ahol megpillant néhány droid alkatrészt, de nem úgy tünnek mintha kétezer kreditet érnének.
- Merre is lelhetjük a rongy letyeréket? Azokat kaparintjuk vagy baktatunk beljebb? . érdeklödik a rodiaitól, hogy a munkára is rátérjenek végre.

[Tutu Min]

A másik bólint, majd felemeli kezét, intve, hogy maradj csendben. Valamiféle neszt hallotok a viszonylag nagy raktár másik oldaláról. A rodiai elrejtõzik az egyik konténer mögött, onnan leskelõdik. Olyan, mintha valaki matatna a szemközti polcok között...

[Emord Shad]

Már mindattól amit okozhat a másik gyanavása, kétséggel átitatott gyanú kezdet motoszkálni benne. Ez leginkább izgalomként tündökölt elõ arcáról, amit egy vastag fintor taszit a semmibe, ahogy a másik bolintot. Nem sohajt a dolgora, nem tesz semmit, csupán a rodiai kézmodzulata töri meg a pillanatnyi bambaságot, ahogy elmélázott.
Õ maga nem visszi túlzásba a rejtözködést a teljes sötétségbe, legugol s néma áhitattal lepi magát a mégsötétebb árnyék takaróba. Elõvonja lassan szilárd lõvõjét.
~Csak ez hiányzott, a tulaj. Fenébe. Ennek a szerencsétlennek is azért kell meghalnia mert éjszaka is itt boklászik. Vagy lehet hogy a kölyke?~
Tünödik el kétségek közt, nem foglalkozva azzal kiféle, miféle ha észre veszi öket akkor vége. A rodiaiak gyors és pontos fegyverforgatok, semmi kétség, de Shad nem az. Gugolában lépodébb egy doboz mögé s középsõ szemkinövését a doboz felszinre bigyeszti, ami igy a feje fölé magasodik. Onnan a kiváncsiság izgalma pislákol az idegen felé.
Remélve, hogy gran szemei jól látnak még az ilyen sötétségben is.

[Tutu Min]

Kipillantva a rejtekhely mögül azt látjátok, hogy két koszos csavargó próbálja meg felfeszíteni a polcokra rakott ládák fedeleit. Vélhetõen kisstílû tolvajokról lehet szó, de kérdés: mi a jobb? Elintézitek õket, vagy megvárjátok, amíg végeznek. A rodiai arckifejezésébõl nem lehet semmi leolvasni - az általatok keresett alkatrészek nem a polcokon vannak.
- Mi legyen? - súgja feléd a társad.

[Emord Shad]

Középsõ szemével látja a két semmirekelõt, amint épp lármáznak, igaz csak annyira, hogy ök ezt hallják. Sohajt egyet a lókötöket lesve, mint valami nagy vadász aki az oroszlán helyet csak nyúlat talált.
Az egész élet egy nagy várakozás, ami alatt sokmindenre várnak az emberek, remélve, hogy meglesz. Aztán amikor tenni kéne valamit, akkor adják fel. Mások pedig túlságosan sietnek s nem fognak semmit. Hát mit lehet tenni? Az aranyközép útat meglelni nem egyszerû és nem is könnyû azon járni, de valószinüleg a legcélszerübb.
Leemeli fegyverét, majd másikban egy sokkolót pillanthat meg a rodiai.
- Nagyba útazunk. Nem féreg vadászat, hanem becsesbb nagy adományra. Várunk, várunk....türelem.... - lassan összezárja fogait a tehetetlenség kényszere alatt, kicsit hunyorászkodva sülyed lejebb a doboz mögött. Csak reméli, hogy a két jómadár nem egy a droidok darabok közelébbe s nem csapnak zajt, mert akkor mind a négyen bajban lesznek. A jelenleginél nagyobban.

[Tutu Min]

A rodiai mérlegeli a javaslatod.
- Jó - súgja vissza, pedig azért látszik rajta: szívesen fejbelõné ezeket a rohadékokat. Azok még nagyjából tíz percig szenvednek a ládával, mire kinyitják. Nem látni pontosan mit lopnak el - talán mikrochipeket, vagy efféle apró, de értékes holmit. Aztán gyorsan távoznak - az ellenkezõ irányba. Hamarosan tiszta lesz a levegõ.

A rodiai elõre indul és óvatosan, polcról-polcra haladva eljut a kérdéses ládákig.
- Ezek azok. Na gyerünk... - mondja és felkap egyet.

Összesen négy láda van - eléggé nehezek, egyszerre csak egyet birtok el. A rodiai elindul az egyikkel kifelé...

[Emord Shad]

Egészen elkerekedett szemekkel figyeli a kollégákat, ahogy birkoznak a ládával. Elharapozó kétejek kavarognak a levegőben, afelöl: ezt még sem kéne hagyni. Aztán mégiscsak végeznek vére, valahára.
Szájával megformál egy "végre" szót, noha hang nem hagyja el ajkai küszöbét. Tekintette ekkor rászegezödik a rodiaira, aki hirtelen nyomul előre. Látva pedig maga sem marad el mögötte soká, ahogy beéri az már egy dobozfüleibe csimpaszkodva ered útnak kifelé. Ahogy megtudja van még három másik nehéz szállitmány, azaz lesz még egy kör.
~Remek~
Elteszi a sokkolót, majd az egyik ládára illeszti a pisztolyt, hátha szükségessé válik a fegyver. Rosszelőérzet kavarok benne: Mi van ha vissza térnek?
Végülis innen már aligha van vissza út, belepotyant nyakig a közepébe, méghozzá önszántából, elfelöl pedig egy rossz szava sem lehet ökelmének. Megragadva indul bűntűrsa után, nehézkesen kullog mögötte s csak reméli nem kell esszire vinni a rakományt.

[Tutu Min]

Úgy tûnik szerencsétek van, mert háborítatlanul sikerül felrakni a négy nehéz ládát az átalakított siklóra. Gyorsan el is hagynátok a terepet, amikor az egyik közeli homokdomb mögül hirtelen éles fénypászma jelenik meg. A rodiai gyorsan beindítja a siklót és teljes sebességre kapcsolva elindul a sivatag felé - te meg gyorsan megkapaszkodsz mögötte. Hátrapillantva azt látod, hogy a másik jármû utánatok ered. Az éles fényektõl nem tudod kivenni kik és hányan ülhetnek rajta, de mintha fehér színû páncél-részletet szúrnál ki...

Birodalmiak?