Sruthan Alex

[Sruthan Alex]

Sruthan Alex

Név: Sruthan Alex
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 21
Kaszt: Fejvadász

Kinézet: 179 cm magas, nyúlánk, izmos testfelépítésű. Haja vöröses-barna, szemei hideg-szürkék, bár a jobb szemét szinte teljesen eltakarja a fufrúja. Fehér bőrű, erős napsütéstől akár szeplők is kijönnek az arcára.
Testén (főleg hátán) régi hegek éktelenkednek: lövésnyom, ostorcsapások nyomai.
Általában egyszerű, barnás öltözéket visel.

Felszerelés: BlasTech DT-12 sugárpisztoly, vibrotőr, néhány köznapi használati tárgy (gémkapocs, olló stb.), elsősegély csomag

Előtörténet

Zeltroson született, az örök felhőtlenség és csillogás bolygólyán, az egyik forgalmas nagyvárosban. Apja fagyit és egyéb édességeket árult az utcán (nagyon jövedelmező állás arrafelé), anyja pedig egy ruhaboltban volt eladó. Egészen 6 éves koráig olyan élete volt, mint a többi gyereké: sokszor csatangolt el, apja megtanította számolni, írni, olvasni, és a pénzzel is hamar bánni tudott. Nagyon torkos volt, ha apja nem vette észre, mindig elcsent valami édességet. Ez miatt gyerekkorában kicsit dundibb volt, mint később…
Hat éves volt, mikor élete gyökeres fordulatot vett. A család nem tudott róla, de apja egy banda tagja volt, és a fagyi mellett drogok árulásával egészítette ki a jövedelmét. Egyszer nagyobb összeget lopott el a bandától, amiért azok felkutatták a családot, és megölték Alex szüleit. A fiút is meg akarták ölni, de megszökött és elbújt a város forgatagától messze, egy sötét, szeméttel teli kis lyukban. Bár még csak hat éves volt, azt ő is tudta, hogy az az 5 ember (akiknek az arcát is látta) nem fogja életben hagyni. Egész éjszaka sírt, nem tudta mért történt az egész, nem tudta mi lesz ezután. Nagyon megijesztette amit látott, sokkot is kapott szülei halála miatt.
Aztán a szükség rávitte, hogy alkalmazkodjon: másnap éhezett, bujdosott, és rettegett. Végül rászánta magát, hogy ételt lopjon. Sajnos észrevették, így menekülnie kellett. Szerencsétlenségére egy hajódokkba vitték lábai, ahol egy teherhajó rakterében húzta meg magát. Mire feleszmélt volna, a hajó elindult vele az űrbe. Így hagyta ott a Zeltrost.
Alexnek fogalma sem volt, hogy hová tartanak, de végül mindegy is, mert a teherhajót félúton kalózhajók kényszerítették új pályára – és leszálltak a hírhedt Naar Shaddaa nevű holdra. Alex tehát egy teljesen új élet elé nézett.
Persze előbb túl kellett élnie. Sikerült kiszöknie a dokkból, de az utcán kóborolva fogalma sem volt, mihez kezdjen. Könnyes szemekkel bámulta az új világot, ahol minden szürke, mocskos és fenyegető volt; gyökeres ellentéte a Zeltrosnak. Végül itt is bajba keveredett, mikor egy bárban ételt próbált lopni: azonnal a helyi vezér elé lett cipelve, aki úgy döntött, elszórakozik vele, és bezáratta egy sötét, szűk szobába, had éhezzen. Ott, egyedül a sötétben még sokáig sírdogált; fáradt volt, nagyon éhes és riadt, szülei halála és az 5 gyilkos arca pedig újra és újra visszatértek, nem hagyták nyugodni. Két nappal később a félholt fiút Huarda, a helyi klán vezére elé cipelték. A hutt megvizsgálta és úgy döntött, megtartja, hiszen senkinek sem hiányzott és talán jó még valamire. Egy Buth nevű rodiaira bízta, aki rendbe hozta a fiút, majd elkezdte tanítani.
"Élni akarsz? Akkor azt kell tenned, amit Huarda mond. Innentől a Shardjic klán tulajdona vagy, és ha nem leszel elég jó, feleslegessé válsz. Akkor pedig halott vagy."
Alex-el nem bántak kesztyűs kézzel, ha valamit elrontott, verést kapott. Buth megtanította gyorsan és csendesen mozogni, lopni, alázatosan viselkedni, és jól elbújni.
Ahogy teltek a hónapok, Alex úgy változott. Elrejtette az érzéseit, és a fájdalmát, nem sírt többé és keményen dolgozott. Gyorsan lefogyott, majd izmosodni kezdett, a haja megnőtt, arcvonásai (gyermek léte ellenére) megkeményedtek. Egy évre rá, hogy a Shardjic klánhoz került, már rá sem lehetett ismerni.
Azonban, ha tehette, elszökött a kegyetlen világ elől, és belógott egy-egy holovetítésre. Ez volt az egyetlen, ami régi otthonára emlékeztette. A filmek alatt eltemette a gondjait, és újra gyerek lehetett. Ekkor figyelt fel Aratha Nann-ra, a zelrton színésznőre, akinek egy filmjét már a Zeltroson is látta. Most, hogy új, nehéz élete volt, megszerette a szerepeit, belekapaszkodott. Más filmeket is megnézett, de az ő alakításait mindenképp. Ez a rajongás végigkísérte itteni életét.

[Sruthan Alex]

7-8 éves korában már egész ügyes tolvaj lett belőle. Tanulékony volt, igyekezett mindent elsajátítani, amit látott, mert rájött: minél értékesebb, annál jobban bánnak vele. Hallásból elkezdte megtanulni Huarda nyelvét, mert látta, hogy a huttnak imponál, ha valaki ismeri a nyelvét. Ezen kívül természetesen más lények nyelvjárásaiból is ráragadt. Nyolc évesen aztán már Buth nélkül is dolgozhatott. Nem volt büszke arra, hogy lop, de arra igen, hogy képes egyedül is megtenni, és ez sarkallta arra, hogy még jobb legyen. Ez persze nem jelentette azt, hogy az élete könnyebb lett: volt, hogy elkapták és megverték, ő pedig nem tudta megvédeni magát, mert fegyvert még nem kapott. Egyszer egy ember pisztolyt fogott rá, ő pedig ijedtében egy tűvel (a ruhája ujjában volt, ő sem tudta honnan) szemen szúrt a támadót és elfutott. Ekkor határozta el, hogy meg fogja tudni védeni magát fegyver nélkül is. Vigyázói tudta nélkül elkezdett mindenféle tárgyakat összehordani az utcáról, amikkel a szobájában kísérletezgetett. Saját magát képezte, sokat edzett, hogy elég erős legyen a közelharchoz. Megfigyelte a körülötte élő lények testén a gyengébb, puhább, sebezhetőbb pontokat és a véletlenszerűen összeválogatott tárgyakkal magpróbált olyan mozdulatokat begyakorolni, hogy a látszólag gyanútlan tárgyak a végén halálos fegyverekké váljanak a kezében.
Úgy 10-11 éves lehetett, mikor Huarda úgy döntött, a fiút bérgyilkosnak fogja kiképeztetni. A gyorsasága és az ügyessége meg volt hozzá, fiatal és tanulékony volt, a huttnak pedig utánpótlásra volt szüksége, mert egyik emberét megölték. Alexet új tanító várta, egy Che’ralya nevű twi’lek bérgyilkos személyében. A fiú ekkor még nem tudta mi lesz az új feladata, de elég gyilkost látott már ahhoz, hogy felismerje, milyen is új tanára. A nő nem mutatott különösebb együttérzést, ellenállást nem tűrően parancsolgatott, és türelmetlenül magyarázott el mindent.
„Asszed érdekel, hogy kölyök vagy?! Érd fel valahogy azt az átkozott nyakat, vagy ha nem, akkor szúrd a térdkalácsa közepébe!”
A nehézségek ellenére Alex megtanult küzdeni pusztakézzel, és tőrrel, valamint lőfegyverekkel bánni (egyenlőre csak az egykezes sugárpisztolyokkal, később sugárvetőkkel is). Egy év alatt megtanult szélsőséges mozdulatok és helyzetek között is viszonylag pontosan célozni, és bármilyen fegyvert összeszerelni, vagy megjavítani. Bár utálta Che’ralya-t, de mindig odafigyelt rá.
Ebben az időben hallotta ki egyszer két klántag beszédéből, hogy pénzzel megválthatja a szabadságát az, akinek elég lóvéja van, és Huarda elengedi. Nagyon elcsodálkozott az új információn, hiszen az a hat év, amit a Shardjic klán szolgálatában töltött, végtelennek és állandónak tűnt. Meglepetésében felkereste Huardát, és tőle kérdezte meg, valóban igaz-e ez az egész? A hutt jóízűt nevetett rajta, de rábólintott. Alex pedig a magas összeg ellenére elhatározta, hogy szabad lesz. Ezután már akkor sem hőkölt vissza, mikor megtudta kiképzése célját.
A következő években mindent megtanult a gyilkolás művészetéről, miközben saját technikáját is tovább fejlesztette (bármilyen környezetében lévő tárgyat fegyverként használ fel), és elnevezte „” stílusnak. Első megbízatását egyedül végezte el, mivel Che’ralya nem volt hajlandó pesztrálni. Alex tudta, hogy nem habozhat, ám miután sikeresen elvégezte a feladatát és hazatért, szörnyen érezte magát és nem tudott aludni. Mihelyst adódott alkalma, elmenekült a holovetítőbe, hogy ne gondoljon az egészre. Ekkor vált talán felnőtté, mert rádöbbent, hogy a világ elől nem menekülhet. (Ennek ellenére a mozi szeretete megmaradt, később is eljárt.) Az elkövetkező alkalmakkor sem változott a helyzet, de érzéseit ekkor már rég elásta olyan mélyre, hogy a környezete nem vehette észre gyengeségét. Csak a hetedik gyilkosság után enyhült a lelkiismeret furdalása. Alkalmazkodott az új körülményekhez, és bár lélekben nem vált gyilkossá, tette a dolgát, hogy szabad lehessen.
Elkövetkező éveiben lopott, ölt, üzeneteket szállított, megvesztegetett, miközben tanult, képezte önmagát, és rengeteg pénzt gyűjtött titokban. Elteltek hosszú évek, és Alex belemerült az alvilág sötét bugyraiba anélkül, hogy odavalónak tartotta volna magát, elfogadta volna életét ilyennek.
21 éves volt, mikor elszánta magát a nagy lépésre: kiváltotta magát Huardától és végre szabad lett. A maradék creditből helyet vett egy Zeltrosra induló transportra és útra kelt. Nem volt egyéb felszerelése, csak egy vibrotőr a csizmájához szíjazva, egy sugárpisztolya az övtáskájába rejtve, és néhány gémkapocs, kulcs, ilyesmik. (Mire elhagyta a Naar Shaddaa-t, több nyelven beszélt, fel tudott törni egyszerűbb biztonsági zárakat a virtuális világban, betörni helyekre, lopni, fegyverekkel bánni, harcolni, és valamelyest gyógyítani is.)
Mikor visszatért a Zeltrosra, mintha egy idegen világ fogadta volna: az emlékeiben megfakult város túl színes, túl tarka, túl vidám volt. Először csak járta a régi várost, ahol gyermekkorát töltötte és merengett. Végül betért egy holofilm vetítésre, és ekkor döntötte el, mit fog tenni. Munkát keresett, majd lakást, és beleolvadta a csillogó forgatagba; alkalmazkodott, mint annyiszor. Jegyárus lett egy mozinál. Jelleme megváltozott, arca megtelt színnel, és újra mosolygott. Új életet kezdett, ugyanakkor újraéledt rég eltemetett célja is: megkeresni és megölni szülei gyilkosait. És választ kapni a kérdésre: „mért”? Két személy életét kezdte el élni: munkája és nyilvános élete közben nyílt, barátságos emberré vált, de mikor útra kelt az itteni alvilágba, visszatért régi éne, éber és gyanakvó lett.
Egy szabad estélyén aztán rátalált az egyik arcra, amelyre emlékezett. Nem végzett vele, inkább bemutatkozott, beépült a társaságba, hogy megtalálja a többi is. Megtudta a banda nevét, és hogy másik három ember utasította a gyilkosokat. Azt is megtudta, mi volt az ok. Ezután csak anyjára tekintett úgy, mint igazi szülőre, apját elutasította. Az öt támadó közül csak kettőt talált meg, azokat eltűntette, egyről pedig megtudta, hogy már meghalt. Így azóta kettő elkövetőt keres, és azt a hármat, akik a parancsot adták.
Miközben a gyilkosokat kereste, ismertté vált néhány szűkebb körben, és onnan régi munkájához hasonló megbízásokat kap azóta is, azzal a különbséggel, hogy elpusztítást már nem vállal el. Az ölést mélyen elítéli, de ha szükséges, gondolkodás nélkül megteszi.
Alex két hónapja él a Zeltroson. Azóta dolgozik, mint jegyárus, és szabad estéin megbízatásokat teljesít. A moziból több barátot szerzett, akikkel néha szórakozni is eljár. Végre úgy érzi, nyugodt az élete, és boldog. Legutóbb még nagy szerencse is érte: megnyert egy sorsolást, és együtt költhet el egy vacsorát a kedvenc színésznőjével, Aratha Nann-al, akinek azóta is nagy csodálója, és hálás neki, mert a nehéz időkben a filmjei sokat segítettek…

[Sruthan Alex]

Bővítések

Alex kiegyensúlyozottan élt a Zeltroson, amikor az a szerencse érte, hogy a legjobban becsült színésznővel találkozhatott egy vacsora erejéig. Ez idő alatt nem csak megismerhette a nőt, Aratha Nannt, de kapott is tőle egy megbízást: találja meg eltűnt lányát.
Alex a hátrahagyott nyomokból arra jött rá, hogy a lány valami alvilági dologba, vagy legalábbis nagy bajba kerülhetett, mert fegyveresek elől végül egy hajóba menekült, amit illegálisan el is kötött, és a Tattoine-ra távozott. Mivel Nann utánaküldte, a férfi elindult élete második űrutazására.
Amint aztán megérkezett a bolygóra, szinte azonnal rátalált a lányra, és kis győzködés után rávette, hogy menjen vissza vele a Zeltrosra, és találkozzon anyjával újra, csak hogy a nő megnyugodjon.
Így aztán elindult vissza a Tharla nevű lánnyal (egy rózsaszínű hajón, amely ugyanaz az ellopott járgány volt, csak átfestve).

A Zeltroson ismét találkozhatott Aratha Nann-al, sőt, meg lett hívva egy Duxn-i szafarizásra, mert a holoszínésznő mindenképp meg akarta hálálni, hogy megtalálta a lányát. Alex megegyezett a munkáltatójával, hogy megkapja a következő hónapi szabadságát is, cserébe egy autogrammért; így elfogadhatta a meghívást, aminek nagyon örült. Szinte azonnal elindultak a szomszédos bolygóra (élete harmadik űrutazására), és ott tátott szájjal csodálta a gyönyörű környezetet. Ám nem sokáig örülhetett, mert hamarosan megtámadták a karavánukat...

Egy csapat zsoldos végigkergette Alexet és két társát a fél dzsungelen, mire sarokba szorították őket. Választás nem lévén, a férfi megpróbált egyezkedni; ami (miután lelőtt már néhányat az üldözők közül) lehetetlennek tűnt. Ám ekkor feltűnt egy öregember, aki a trió védelmére kelt, mondván, hogy Alex a "kiválasztott", így nem bánthatják őket.
Ezután a furcsa öregember (bizonyos Hitzu) elkísérte őket valami bázisszerűségre. Alex őt is és az egész szektáját teljesen hülyének nézte, amikor végighallgatta a beszédüket: hogy fel akarnak éleszteni egy rég elhunyt, nagy vezért, Freedon Nadd-ot, és őt, Alexet akarják megtenni a tanítványának.
De aztán egyre furcsább dolgok történtek. A férfi egész úton a szökésen gondolkozott, de két társnőjével együtt épségben kijutni lehetetlennek bizonyult, így egyenlőre meg sem próbálta. Amikor aztán megjelent a szekta öt legfőbb embere, elszánta magát a szökésre - sikertelenül. A négy mester valami idegen, megmagyarázhatatlan erővel irányítani kezdte Alex testét, majd a falhoz taszították, mint valami zsákot (anélkül, hogy hozzáértek volna), és a megsebzett Hitzunak is ezzel az ismeretlen képességgel állították el a vérzését.
A férfi egy ilyen megmagyarázhatatlan dolog ellen tehetetlennek érezte magát, így kénytelenek voltak végignézni, ahogy a Nagyúr felélesztési ceremóniája elkezdődik, és az áldozatnak idehurcolt összes nőt és gyereket elevenen elégetik.

A ceremónia három szakaszból állt: először a nőket, majd a gyerekeket, végül egy naddistát égettek el teljesen. A látvány, a hangok és az erős szagok nagyon megviselték Alexet, de még mindig jobban bírta, mint két társnője, akik a végére el is hányták magukat... Mire vége lett a ceremóniának, Alex megacélozta magát, hogy képes legyen elviselni a látványt, és végre tudjon a külvilágra is figyelni, és a szökésen gondolkozni.
Eközben a szertartás eredménye, egy halálból visszahozott férfi a terem közepén felkelt, és kérdezni kezdett Gorjastól (a naddisták vezérétől). Azonban (amivel még nincsenek tisztában a jelenlévők) valami félresikerült, és Freedon Nadd helyett Darth Geniust élesztették fel...

Kezdtek a naddisták rosszat sejteni, és ezzel egy időben Alex is rájött, hogy valószínű nem az a személy áll előttük, akit a szekta akart...
Ennek ellenére őt is és a két mellette álló nőt is az idegen férfi elé taszigálták. Minthogy ilyen közel került a férfihoz, jobbnak látta játszani a szerepet, amit a naddisták ráaggattak, és meghajolt a halálból visszatért Genius előtt.
Közben pedig nagyon remélte, hogy ép bőrrel megússzák...

Az egész jelenetet megzavarták a kinti események: a fegyveresek egyike berontott, és azt ordítozta, hogy hamarosan az egész társulatra rárobbantják a templomot… A nagy kavarodásban a fizetett zsoldosok a saját irhájukat mentették, miközben a naddisták (rájőve, hogy a halálból visszahozott férfi egyáltalán nem hallgat rájuk, sőt) Darth Geniusnak estek. Minthogy senki sem törődött Alexékkel, a férfi kihasználta a helyzetet, és maga után ráncigálva két társát, a fegyveresek nyomában ők is a kijárat felé rohantak. A kijárat előtt azonban meg kellett torpanniuk, mert odakintről valaki, vagy valakik mindenkit lelőttek, aki csak kilépett a templomból… A fegyveresek, és a kintről ostromlók egyezkedésbe kezdtek, és közben kiderült végre az is, hogy a támadók tudnak a zeltronokról, és őket akarják kimenteni. Ezt akár a maguk hasznára is fordíthatták volna, ha a fegyveresek vezére nem olyan meggondolatlan és kegyetlen – ugyanis egy mozdulattal fogta, és megölte Aratha Nannt. Ha a saját emberei ki nem nyírják, valószínű Alex végzett volna vele egy pillanattal később…
A helyzet azonban így megváltozott. Két zsoldos kiráncigálta a sokkos állapotban lévő Tharlát, hogy tárgyaljanak; néhány méterrel odébb azonban másik két fegyveres Alexet is vitte. Ebből vita kerekedett közöttük, és a vége az lett, hogy mind a négyen elrohantak egy sikló felé. Így szabaddá válva Alex azonnal felkapta a zeltron lányt, és amilyen gyorsan csak tudott, menekült vele a dzsungel sűrűjébe.
Számított rá azonban, hogy egy tőlük nem messze feltápászkodó páncélos férfi utánuk fog menni; Alex pedig nem tudta, hogy ellenség-e, vagy megmenteni jött-e őket?… Jobbnak látta fedezékbe vonulni, és úgy bevárni az üldözőt. A páncélos hamarosan megjelent, és a beszédéből ítélve velük volt – azonban még mielőtt Alex eltehette volna a rászegezett fegyvert, Zizi is megérkezett (eddig utánuk loholt a kis droid) és leütötte.
A félreértések tisztázása és a robbanások elülése után végül csatlakoztak ahhoz a csoporthoz, akik segítettek nekik megszökni //Aymar és Xeron//, és velük tartottak a központjukba is. Tharlát ellátták, Alex pedig virrasztott felette. Nann holtteste ott maradt a helyszínen, a templom romjai alatt…

[Sruthan Alex]

Új bővítés

Alex (Tharlával az oldalán) visszatért a dxuni bázisra, ahonnan eredetileg elindultak a túrára. Hárman indultak, ketten jöttek vissza… Nyomorultul érezte magát emiatt. A társaság a támadást ellensúlyozandó, 30 ezer creditet fizetett kártérítésként minden résztvevőnek, de ez valahogy egyáltalán nem kárpótolta Nann halálát…
Akármennyire volt fájdalmas, Alex rábeszélte Tharlát, hogy térjen vele vissza a Zeltrosra; hiszen ő az egyedüli rokona, aki eltemethetné, és elrendezhetné Aratha Nann ügyes-bajos dolgait. A lány hallgatott rá, így mindketten a Zeltrosra utaztak. A bolygón Alex azonnal visszatért a munkába, de amikor csak kellett, segítette az egyedül maradt Tharlát, és támogatta, vigasztalta, ha arra volt szükség. Részt vett Nann jelképes temetésén is.
Egy héttel az érkezésük után Tharla készen állt arra, hogy továbbálljon a Tatooine-ra. Alex, lévén, már nem volt indoka a lány mellett maradni (hiszen a Tatooine-on visszavárta a bolt, ahol azelőtt dolgozott – és vele együtt a barátai), nehéz szívvel ugyan, de elbúcsúzott tőle; ám megígérte, hogy találkozni fognak még.
Ahogy elment a lány, különös üresség maradt a helyén. Alex ezt az érzést sokáig a híres színésznő, Aratha halálának tulajdonította; de később be kellett látnia, hogy nem csak példaképe, hanem annak nevelt lánya, Tharla is hiányzik neki.
Sokat azonban nem gondolkozott ezen, inkább belevetette magát ismét a rég eldobott szálak kibogozásába: rendes munkája mellett ismét aktívvá vált az éjszakában is. Visszaállt a helyi drogmaffiába, hogy fel tudja kutatni a maradék két gyilkost (szülei gyilkosát), és azoknak a főnökeit. Ez, és a munkája elég tennivalót adtak, hogy ne kelljen a közelmúlt eseményein rágódnia – helyette a múltját próbálta meg lezárni. A gyilkosokat viszont hiába kereste, sehol sem talált rájuk. Úgy egy hét áskálódás után kiderítette: a célszemélyek már nincsenek a Zeltroson.
Corelliára küldték őket.
Még egy napig őrlődött az itteni kiegyensúlyozott élet, és a bosszú között, de végül az utóbbit választotta. A gyermekkori sérelmek nem múlnak el nyomtalanul. Pláne, ha a brutális gyilkosság után még rabszolgasorba is jut az ember.
Így hát kilépett a munkából, elbúcsúzott itteni barátaitól, és felkészült az útra. Már éppen ott tartott, hogy összepakolja az összes ingóságát, amire szüksége lehet, amikor hirtelen beállított Tharla.
A lány nem nyújtott túl szép látványt: egyedül volt, elhagyatottan, céltalanul. Alex örült neki, hogy viszont látja - de hogy ilyen képpel, annak nem. Miután elmondta a lánynak, hogy most voltaképpen nem marad a Zeltroson, hanem a Corelliára megy, Tharla mindenképp vele akart tartani. Alex ezt nem engedte, de aztán megtudta, hogy Hoppar droidboltjában már senki sem volt, amikor a zeltron odaért (ezáltal a lány valóban egyedül maradt). Ezen a híren ő is meglepődött, és végül hagyta a lánynak, hogy vele tartson…
A hosszú úton Alex elmagyarázta, mért is megy Corelliára, és hogy mért akarja megölni azt a maradék 5 embert.
Amikor megérkeztek, Kor Vella-ban szálltak meg, mivel ebben a városban kellett keresnie az embereit. Ez a város terebélyes, sűrűn látogatott turistaközpont volt a hegyek közé ékelődve; ideális a tömegben elrejtve csempészni és üzletelni… Alex a Tharlával összedobott közös pénzből kinézett egy, a központban lévő házat maguknak. A forgalom miatt itt könnyű volt a feltűnésmentes ki-be járkálás, és gyorsan el lehetett jutni a város bármelyik szegletébe.
A férfi azonnal munkához akart látni, amikor Tharla újabb hajmeresztő ötlettel állt elő: majd ő beépül a drogcsempészek közé! Alex ezt minden erejével ellenezte, de a lány nem tágított, mondván, hogy nem akar koloncként a férfira csimpaszkodni, ő is hasznos akar lenni. Addig-addig kérlelte Alexet (talán egy kis feromont is bevetett?), amig a férfi kötélnek állt.
Így aztán Alex maradt a háttérben, és a lány próbált meg közel férkőzni a szervezethez. Mielőtt azonban „útnak eresztette volna” Tharlát, a férfi minden létező jótanáccsal ellátta, és nekiállt kiképezni őt, hogy képes legyen magát megvédeni. Az oktatás közben megismertette a lánnyal az élőlények legalapvetőbb gyengepontjait, és hogy a körülötte lévő ártalmatlan tárgyakkal hogyan képes távol tartani magától bárkit.
Tharla ügyes tanítvány volt, hamar megtanulta kihasználni saját ruganyosságát. Amikor már képesnek tartotta rá, Alex elvitte a lányt, hogy fegyvereket szerezzenek maguknak. A Tharálnak vett pisztolyok mellett egy DLT-19 típusú lézerpuskát vásárolt, és rászereltetett egy távcsövet is. Ez a puska képes volt akár 800 méterre ellőni – így ezzel a fegyverrel akár távolról is megvédhette a lányt.
A nyolc hónapban, amig Alex az önvédelemre és a helyes fegyverhasználatra tanítgatta, Tharla elcsavarta a férfi fejét – aki innentől nem csak úgy tekintett rá, mint valami „fontos személyre”, akit védelmeznie kell. A lány felkeltette az érdeklődését; szerelmes lett belé.

Eközben, úgy 5 hónappal a dxuni kaland után hívást kaptak a Szabad Fajok Szövetségétől. Alexék számítottak erre, minthogy így egyeztek meg velük. A kérdést, hogy csatlakoznak-e a szövetséghez, természetesen idő közben megvitatták Tharlával. Igazából sok segítségre nem számítottak a szövetségtől, és egyenlőre ők sem akartak belefolyni a szövetség ügyeibe (hiszen először saját ügyes-bajos dolgaikat akarták lezárni), de az eszme (hogy a rabszolgaságot el kell törölni, és mindenki egyenlő) megérte a csatlakozást; így a másodjára feltett kérdésre már igennel válaszoltak. Csak egy kis időt kértek a szövetségtől, amig „talpra állnak”.

Bő 3 hónappal később, amint Tharla elég képzetté vált a feladathoz, megkezdődött a hajsza a gyilkosok után.
Amig a lány a szórakozóhelyeket járta, Alex mindig valami közeli helyről (az utcáról, tetőkről, vagy otthonról) figyelte, és tanácsokkal látta el, ha valakivel nem tudott mit kezdeni, figyelmeztette, ha veszély közelgett.
Egy hónap elteltével végre kapcsolatba tudtak lépni a szervezettel.
Ekkor kezdődött a komolyabb munka. Alex folyamatosan a lánynyomában volt, és vigyázott rá: ha kellett, elterelte a rendfenntartók figyelmét, esetleg kisebb számítógépes adatbázisokból szerzett információkat egy-egy személyről, vagy csendben, feltűnésmentesen eltett láb alól néhány kötekedőt.
Tharla kivételes képességeinek, és a titkos segítségnek köszönhetően fél éven belül vezetői szerepbe küzdötte magát – aminek meg volt az az előnye, hogy végre nem kellett a drogot magánál cipelnie. Tharlával együtt (a szemébe helyezett mikrokamerán keresztül) Alex is megismerhette a frissen kinevezett koordinátor csapatát.
Még a lélegzete is elállt egy pillanatra, amikor felismerte szülei egyik gyilkosát, lévén, nem gondolta volna, hogy pont így találkoznak. Innentől kezdve különös tűz égett a szemeiben; alig várta, hogy a kezei közé kaparintsa a férfit. Alex általában megbecsüli az életet, de ebben az esetben a bosszú fontosabb volt, mint a gyilkos nyomorult élete…
Néhány hetet ugyan várnia kellett, de a türelem meghozta a gyümölcsét. Tharla a férfit a szokásos körletébe osztotta, aki (nem is sejtve a veszélyt) aznap este is mindent ugyanúgy tett, mint máskor: körbejárta a kijelölt szórakozóhelyeket, és a törzsvásárlók mellett néhány új balféket is bevont az üzletbe. Amikor gyalog ment volna át egy pár sarokkal arrébb működő bárba, Alex le is csapott rá, és egy kifejezetten erre az alkalomra beszerzett bilinccsel lefogta a férfit. Aztán kicsit „elbeszélgetett” vele. A cél az volt, hogy a férfinak eszébe jusson az az egy jelentéktelen gyilkosság a sok közül, és fájjon neki is úgy, mint akkor Alexnek. Előző két áldozatánál nem tudta kiélni a bosszúvágyát, így tulajdonképpen ezen az egy szerencsétlenen vezette le. Úgy 10 perces tortúra után elvágta a vibrotőrrel a férfi torkát. Egész végig csak ezt a fegyvert használta; a holttest nem nyújtott szép látványt. Végül a szemétkupacban végezte.
Ezután egy kicsit lenyugodott. Alex (bár rühellte a drogmaffiát) büszke volt Tharlára, hogy ilyen rövid idő alatt tökéletesen be tudott épülni. Meg is dicsérte a jó színészi képességeiért, és a helytállásáért, és (kihasználva egy három napos szünetet) elvitte a lányt a tengerpartra.
A rövid, de annál kellemesebb pihenő után ismét visszatértek a „munkához”.
Ezután 3 hónapig viszonylag csend volt. Alexnek volt ideje tüzetesebben megvizsgálni a Tharla alá beosztott csapatot. 3 személy vonta magára a figyelmét: az egyiknek egyszerűen nem tetszett az arca, a viselkedése, és az, ahogy az ő kedvesére nézett. A másik kettő azonban szimpatikus volt neki. A Tom Zarech nevű férfi jól forgatta a szavakat, és bárkit meg tudott győzni bármiről; de mint később kiderült, semmi máshoz nem értett, és a veszélyben elszelelt. A másik, egy Anaya Trago nevű twi’lek nő, ígéretes személy volt, de a kíméletességet nem ismerte. Amíg azonban megkapta a fizetségét, megbízható volt, így Alex csak mosolyogva nézte a nő és Tharla közti összezördüléseket. Meglehet, Anayát a pénz hajtja – de épp ezért volt ő a zeltron legbiztosabb támasza. Alex ezért kedvelte leginkább.
A nyugodtnak (és sikeresnek) mondható időszak után gyűlést tartott a szervezet. Ez afféle áttekintéshez és újraszervezéshez kellett, mert az egyre erősödő CorSec és a bolygóra osztott birodalmi katonák veszélyeztették a szervezet működését. A gyűlésre (koordinátor lévén) Tharla is meghívást kapott, így rajta keresztül pedig Alex is hallgathatta a számukra hasznos információkat. Megtudta, hogy körül-belül hány nagyobb régió van, és azon belül mennyi csoport mozog egy-egy területen. Azt is megtudta, hogy a 3 főnök közül már csak 2 él, mert a harmadikat néhány éve elvitte egy csúnya betegség. De ami a legfontosabb, hogy megtalálta az utolsó férfit is, aki azon a régmúlt éjszakán részt vett a gyilkosságban. Ő többre vitte, mint a társai, és koordinátor lett Bela Vistal-ban.
A gyűlés végén Tharla egyedül ment haza: Alex követte a férfit, nehogy szem elől tévessze. 5 napig volt csak távol. Ez alatt az 5 nap alatt megfigyelte a gyilkost, akinek vesztét az okozta, hogy mindig ugyanazokon az útvonalakon közlekedett. A rendfenntartók ellen ez jó taktika volt, mert átlagos üzletember látszatát keltette; Alex azonban könnyedén kiismerte az egyszerű, monoton rendszert. Az utolsó napon a lézerpuska segítségével messziről lelőtte a férfit. Ugyan így nem mondhatta meg neki az okot; de egy koordinátorhoz sajnos nehezebb lett volna közel férkőzni…
Ezután visszatért Kor Vellába, ahol hosszú hónapokig nem haladt előre semmit az ügy. Mivel már nem élt egy sem azok közül, akik felismerhették volna a férfiban a kövérkés, ijedt arcú kisfiút, így Alexnek is nőtt a mozgástere. Tharla koordinátorként messzebb került a veszélytől, és a legtöbb piszkos munkát a csapat valamely tagja csinálta meg helyette. A lány eddig is rengeteget segített (és Alex amúgy sem szerette veszélybe sodorni őt), úgyhogy hagyta, hogy Tharla egy kicsit lazítson, tanuljon. Ő maga is szívesen állt kedvese rendelkezésére, ha megkérte valamire.
Attól, hogy Tharla felügyelet nélkül is boldogult, Alex szabadabb lett, és külön utakon is járhatott – a háttérből ugyanis rengeteg dolgot meg tudott figyelni, és nem csak a drogmaffiáról. Saját munkákat is vállalt: elvétve néhány lopást, információszerzést és annak eladását; de a legfőbb munkája egy bárba szólt, ahol vagy fél évig volt kidobóember, és az ott dolgozó lányok testőre.
A Dxunon történt különös kaland óta érezte, hogy valami más lett benne; ezt a változást azonban ez alatt a munka alatt tapasztalta meg legjobban: mintha mindent előre megérzett volna, a verekedéseket sérülések nélkül megúszta, gyorsabb, hatékonyabb lett, és a nehéz helyzetekben valahogy mindig szerencséje volt.
Egyszer azonban, amikor épp távol volt, Tharlát a saját embere támadta le, és megpróbálta megerőszakolni. Szerencsére nem történt baj, mert Anaya megakadályozta a dolgot – ám amikor Alex utólag tudomást szerzett a történtekről, nagyon feldühödött. Tharlát sosem akarta elzárni a férfiszemek elől, sosem volt féltékeny, és hagyta a zeltront, hogy azt tegye, amit akar (hiszen tudta, hogy a maga módján hűséges hozzá); de az, hogy valaki akarata ellenére hozzáérjen… Ezt nem tűrhette. Az eset hatására néhány plusz munkájáról lemondott, és gyakrabban volt ismét Tharla árnyéka, hogy vigyázzon rá. Úgy intézte, hogy amikor nincs ott a közelben, akkor Anaya „váltsa”. Tudta, hogy a lány nem kedveli a twi’leket, de a csapatból ő volt az, aki Alex erejét helyettesíthette.
Pár hónap múlva aztán megint eljött az éves gyűlés ideje. A rendezvényen megkérte Tharlát, hogy kicsit több figyelmet fordítson az informátorokra, és a beszélgetések alatt kinézett maguknak egy Shikra nevű bothant. A férfi komoly, megfontolt, céltudatos viselkedése elég meggyőző volt – a szövegéből pedig egyértelművé vált, hogy valójában független a szervezettől, ám a megfelelő pénzösszegért cserébe állja a szavát.
A gyűlést követően megkeresték a bothant a holoneten keresztül, és nem kellett csalódniuk: Shikra elvállalta a neki szánt munkát. Bár a főnökökről kevés információval tudott szolgálni (a lakásuk címét pl. nem tudta megszerezni), de diszkréten támogatni tudta Tharlát, hogy még feljebb léphessen a ranglétrán. A lány ennek köszönhetően területi összekötő lett, így személyes kapcsolatba került a vezérekkel.
Hiába volt azonban az előrelépés – sem az informátor, sem Tharla nem tudott meg többet róluk, és még csak esély sem mutatkozott arra, hogy Alex merényletet kísérelhessen meg. Kénytelenek voltak új taktikához folyamodni. A Kor Vella körüli vonzáskörből Tharla anonim információi segítségével 2 kisebb csoportot kapcsolt le a CorSec, míg Shikra közreműködésével másik 3 távolabbi csapatot jelenthetett be névtelenül Alex.
Ennyi elég volt ahhoz, hogy a 2 főnök soron kívüli gyűlést hívjon össze. Valószínű, felvetődhetett bennük, hogy esetleg egy besúgó van közöttük; ám ezen mélyebben elgondolkozni már nem volt idejük.
A meghívás egy nappal előbb érkezett – ennyi ideje volt Alexnek az előre beszerzett hődetonátorokat a megadott épületben elhelyezni. Shikra figyelmeztető üzenetet kapott, hogy a gyűlés helyett a megadott címre menjen inkább: Alex nem akarta elveszíteni az értékes informátort. Tharla beteget jelentett, helyette a csapatából mentek el páran, hogy képviseljék. Ketten maradtak csupán a zeltronnal: az egyik egy Dé nevű hacker, akit a lány szándékosan nem engedett el; a másik Anaya, akit nem érdekeltek az efféle dolgok.
Ahogy a gyűlés megkezdődött, a detonátorok az egész épületet a földdel egyenlővé tették. Így szűnt meg a szervezet.
A megmaradt tagok, akik ismerték Tharlát (azaz Anaya, Dé, és Shikra) azonnal tudták, hogy a lány lehet a merénylet hátterében. Nem sokat tévedtek. Amikor Shikra is megérkezett és összegyűltek egy helyen, kérdőre vonták a lányt, majd közölték, hogy ha már így megszűntette a munkahelyüket, adjon másik munkát. Pont a legjobban reagáltak - Alex ugyanis egész végig a háttérben várakozott: ha a 3 lény fenyegetőzni kezdett volna, és még Tharla sem tud hatni rájuk, akkor nehéz szívvel ugyan, de végzett volna velük. Muszáj lett volna. Amazok viszont hajlottak a megegyezésre, úgyhogy úgy döntött, előjön. Miután jelzett Tharlának, a lány be is mutatta nekik a valódi „tettest”. Alex férevonta kedvesét, hogy megbeszéljék a 3 lény és (a bosszúhadjárat lezártával) saját sorsukat.
Ennek eredményeként született meg a Sruthan & Asgereth Magánnyomozói Iroda, amely természetesen azonnal felvette a 3 újdonsült alkalmazottját is: Anaya Tragot, Dét, és Shikrát.
Hogy az iroda sikeresen induljon, a meglévő információk birtokában lázasan neki s láttak a drogmaffia megmaradt tagjainak „összefogdosásához”.

[Sruthan Alex]

Összegzés

Korábbi szint: 8 (33p) -> 11 (53p)

Új javak:
DLT-19 típusú lézerpuska
Sruthan & Asgereth Magánnyomozói Iroda (5p)
Ház Corellián (2p)

Új njk:
Shikra (bothan férfi, informátor) (3p)

Erőérzékenység
Szabad Fajok Szövetségének tagja

Korábbi hozzászólások: 134

[Sruthan Alex]

Adatlap

Név: Sruthan Alex

Szint: 11
Pontok száma: 53

Segítő NJK-k:
Shikra, bothan férfi, informátor (3p)

Eszközök, létesítmények:
Egy kis garzonlakás Zeltroson (1p)
Ház Corellián (2p)

Vállalkozások:
Sruthan & Asgereth Magánnyomozói Iroda (5p)

Ajándékok, jutalmak:
Erőérzékenység

Felhasznált pontok: 11
Fennmaradó pontok: 42

Utolsó módosítás: 2007. 06. 15. 10:07

[Jabba a hutt]

Üdvözletem!

A bővítést elfogadom, további kellemes kalandozást kívánok!

Jabba a hutt