|
Post by Yoda on Sept 19, 2008 10:01:07 GMT 1
//Ezen a ponton megvárjuk a többieket, fõleg A'Raitot. Remélem a hétvégén tud írni. No és persze a többiek is.//
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Sept 19, 2008 15:40:28 GMT 1
// Ezer bocsánat a késői reagért... Pedig jelen voltam az oldalon, egyszerűen csak elkerülte a figyelmem, hogy ennyire előrehaladtak az események//
A'Raito szótlanul szemléli a "küzdelmet", nemtetszését a dolgok alakulásával kapcsolatban nem fejezi ki. Aztán felpörögnek a dolgok, és a félelmetes vihar elől szinte mindenki menekülni kezd. A buckalakó átélt már ilyet, így némiképp nyugodtabban szemléli az eseményeket - a tuskenek visszahúzódtak az erődbe, ők pedig kint maradtak... Aztán Zaragum betöri az egyik ajtót és ráront a sokszoros túlerőre - ez már igazán kedvére való tett. Társaik közül ketten látszólag utána indultak, azonban az ajtóban megálltak, s hagyták, hogy Zar egymaga rohanjon be... Ezt A'Raito már nem hagyhatta, ha már a párbaj lehetőségétől mindenképp elesett, akkor legalább a nagydarab férfival tart! Félelmetes, hörgő-üvöltéssel veti magát Zar után, s a többiekre kiált:
- Gyerünk, emberek! A melákkal van esélyünk!
Azzal gaderrfii-jét meglengetve beleveti magát a csatába!
|
|
Donovan Langden
New Member
Pil?ta Vihar Sz?vets?g tag
L?zad? vad?szpil?ta - a VPA parancsnoka!c!Default
Posts: 99
|
Post by Donovan Langden on Sept 19, 2008 17:20:14 GMT 1
Miután Chiao megosztotta velem az információt, azonnal eldöntöttem, hogy mit fogunk csinálni. A becsület megkövetelte volna, hogy minden emberemet beküldjem a katakombába és elkezdjünk lövöldözni az őslakosokra. De figyelembe kellett vennem valamit. Mi a Vihar Szövetség tagjai vagyunk, fő feladatunk a Birodalom ellen harcolni. E célból képeztek ki minket, és meglehetősen fontos pilléreinek számítottunk a Szövetségnek. De a buckalakók elleni harc más tészta. Nem ez volt a fő prioritásunk. Mióta megtudtam, hogy a buckalakók ellen vezényel minket a megbízás, amit kaptunk, azóta szidtam magamban Barbarossa-t, hogy ilyen helyre küldött minket. Mindez egy egyszerű gyerekmeséért. Hát nem. Nem fogom kockáztatni az embereim életét ezért. Ideje lelépni a színpadról.
Így hát amint megkaptam az információt, kiadtam a parancsot. - Elhúzunk innen. Futás a roncshoz. Gyerünk, gyerünk, gyorsan! Double time! Gyerünk! A VPA minden egyes tagja, ahogy kiejtettem a második mondatot, futásnak eredt. A többit már csak azért mondtam nekik, hogy gyorsaságra ösztönözzem őket.
|
|
|
Post by Yoda on Sept 23, 2008 11:10:03 GMT 1
Donovan
Embereid, majd te magad is: villámléptekkel éritek el a roncsot és behúzódtok a fedezékbe. Éppen idõben, mivel a homokvihar iszonyú erõvel kezd el tombolni. Pontosan nem látjátok, hogy mi történik kinn, de a zajok alapján ez akár az év vihara is lehet. Kimerészkedni egyenlõ az öngyilkossággal.
A vihar csak több óra múlva csillapodik. Amint kiássátok magatokat a homok alól, érdekes látvány tárul a szemetek elé ///ezt PM-ben leírom, kérlek a következõ hozzászólásodban ne említs semmit az üzenet tartalmáról! Köszönöm.///
Zar, A'Raito
A'Raito vakmerõen beront Zar után a terembe. Épp idõben: a homokvihar ereje becsapja utánad a kaput. Benn te is felméred az iszonyú túlerõt, de nézelõdni már nincs több idõ: harcolni kell! Zar vadállatként írtja kardjával az ellent, amikor apró szúrást érez a vállán: az egyik fúvócsõ lövedéke talált el!
A' Raito szintén leterít néhány buckalakót, azonban a túlerõ miatt egész egyszerûen képtelenség kivédeni a fentrõl záporozó apró kis nyilakat...hamarosan elgyengültök, majd visszafordíthatatlanul elsötétül elõttetek a világ.
-=Meghatározhatatlan idõvel késõbb=-
Arra ébredtek, hogy sötét van. Iszonyatosan szomjasak vagytok. Állatias szagok csapják meg orrlyukaitokat. Valamiféle cellában lehettek összezárva. Ruháitokon kívül semmilyen tárgy sincs nálatok. Elmétek csak lassan tisztul.
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Sept 23, 2008 14:00:28 GMT 1
Zar belevetette magát a harcba és számtalan ellenséges buckalakót küldött a másvilágra. A harcosok vezetője már nem volt túl messze tőle és a férfi azt hitte a pengéje végével talán pont elmetszheti a nyakát. Sajnos azonban a számítása nem jött be, ugyanis hirtelen egy apró kis szúrás érzett a jobb vállán. Tudta, hogy az egyik csőből kilőtt nyíl belefúródott és nemsokára leteríti a lábáról. Szabad kezével rögtön kihúzta a nyilat, noha az addigra már elkezdte kifejteni a hatását. Még két tuskennel tudott elbánni, aztán úgy érezte, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Térdre rogyott, majd arccal előre belezúgott a padlóba.
Ki tudja mennyi idővel később, Zaragum magához tért. Nagyon kába és bágyadt volt. Legintenzívebben csak a gyomrát érezte, ugyanis rettenetesen éhes volt, valószínűleg sok óra telhetett el azóta, hogy leterítették, a szervezete most pedig erőforrást kér. A következő amit felfogott, hogy egy sötét, állati szagtól bűzlő cellában van. Csak egy nyöszörgést hallott, ezért valószínűsítette, hogy A'Raito lehet vele, a gyáva emberek nem jöttek be utánuk. Remélte, hogy a sivatagban haltak szörnyű halált.
- B*#@%& meg - summázta véleményét a férfi a helyzetről, aztán megpróbálta összeszedni az erejét.
Hirtelen az oldalához kapott, de a fegyvere, sőt a ruháján kívül semmilye nem volt meg.
- B*#@%& meg - ismételte el a káromkodást, ezúttal jóval beletörődőbb hangon.
|
|
Donovan Langden
New Member
Pil?ta Vihar Sz?vets?g tag
L?zad? vad?szpil?ta - a VPA parancsnoka!c!Default
Posts: 99
|
Post by Donovan Langden on Sept 23, 2008 17:46:50 GMT 1
Utoljára estem be a roncs nyújtotta védelembe. Alighogy beértem, odakint tombolni kezdett a homokvihar. A szó szoros értelmében tombolt. Úgy döngette a roncs sokat próbált falait, mint ha be akart volna szakadni. Egy ideig félve szemléltük fémvázas szerkezetet. De úgy negyed óra elteltével lenyugodtunk. Úgy tűnt, a roncs alkalmasint képes gátat szabni a rancorként tomboló természetnek.
Pihenőt rendeltem el, melyet a VPA többi tagja nagyon méltányolt. A sivatagi bevetés nem kicsit vette igénybe az embereim tűrőképességét. Nem sok tapasztalatunk volt a sivatagi hadviseléssel kapcsolatban. Magasabb, szinte már elviselhetetlen hőmérséklet nem kis hatással volt mindenkire általánosan. Hát még nem is beszélve az állandó, éles helyzetről. Ezek után mindenki megérdemelte a pihenést. Archibaldot kivéve - aki a legjobb állapotban volt közülünk - mindenki ledőlt aludni egy kicsit, hogy aztán a vihar elültével újult erővel vághassunk neki a sivatagnak.
Jó pár órába telt, mire a vihar elült, mi pedig nekiálltunk kicsomagolni magunkat a homokkal borított roncs alól. Nagyjából fél órába telt, mire a felszerelésünkhöz tartozó kis ásókkal (harminc centiméteres) sikeresen átástuk magunkat a homokfalon. Egyesével kimásztunk az így keletkezett lyukon... és rácsodálkoztunk valamire, miután kint voltunk mindannyian.
Miután kicsodálkoztuk magunkat, a hátrahagyott siklók keresésére indultunk. Némi keresés után meg is találtuk ott őket, ahogy hagytuk. Igaz, kettőből csak egy volt ott. Nem töltöttünk felesleges fejvakarást azzal, hogy hova lett a másik. Nagy nehezen bezsúfoltuk magunkat az amúgy kisebb létszámú csoportnak létrehozott siklóban, majd útnak indultunk Mos Eisley felé.
|
|
|
Post by Yoda on Sept 25, 2008 11:12:55 GMT 1
Zar és A'Raito
Öt-hat perc múlva tudatotok nagyjából kitisztul. Azt érzitek, hogy egyre nehezebb levegõt venni, de fogalmatok sincs, hogy miért. A teljes sötétségben ki tudjátok tapogatni a cella ajtaját...ami legnagyobb meglepetésre nyitva van...
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Sept 26, 2008 16:32:34 GMT 1
Zarnak lassan végre kitisztult a feje és kezdett magához térni. Körbetapogatta a cellát és megrökönyödve tapasztalta, hogy az ajtó nyitva volt.
- Csapdát szimatolok - jegyezte meg. - Sétáljunk bele!
Ezzel a férfi megindul a sötét ismeretlen felé.
|
|
|
Post by Yoda on Oct 1, 2008 14:17:29 GMT 1
Zar
Elindulsz. Próbálsz valahogyan tájékozódni a vaksötétben, de ez eléggé nehéz. Lassan haladsz. Amennyire ki tudod tapogatni, a járatokat nem egyszer hatalmas kõ (?)darabok torlaszolják el. Olykor alig férsz el a falak és a törmelék mellett. Úgy fél órányi bolyongás után egy a törmelékkel végképp lezárt szakaszba ütközöl. Mintha halványan derengene valami a kõtömbök mögött.
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Oct 2, 2008 10:48:46 GMT 1
Az többiek ostoba gyávaságát látva A'Raito karjait tucatnyi ember ereje szállja meg, s veszett szélvészként ront egymaga Zar nyomába. Ketten együtt számlálatlanul gyilkolják a tuskeneket, azonban úgy látszik, ez nem elég, pillanatokon belül leteríti őket a túlerő, s a mérgezett tűk özöne.
Az ébredés fájdalmas és keserű, a buckalakó szomorúan konstatálja, hogy fegyvereit, s a különös forróságot árasztó drágaköveket is elvették tőle. Zar szintén magához tér, s szinte azonnal káromkodásban tör ki, s neki is áll keresni a kiutat.
- Csapdát szimatolok. Sétáljunk bele!
- Nem rossz ötlet. De bele is rohanhatunk, ha gondolod!
A'Raito szavai nem gúnyolják a férfit, amit mond, teljesen komolyan is gondolja. További időpocsékolás nélkül elindul, s Zarral együtt hagyja el a cellát. Amikor hosszú kutakodás után halvány derengésre lesznek figyelmesek, a buckalakó "társához" fordul, s suttogva megszólal:
- Próbáljuk meg talán kibontani?
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Oct 10, 2008 10:38:55 GMT 1
- Ha csak nem akarunk valami elkorcsult földalatti lénnyé torzulni, akkor nem ártana - mondta a férfi.
Azon nyomban neki is veselkedett és hozzá fogott a torlasz feloldásához.
|
|
|
Post by Yoda on Oct 10, 2008 12:58:50 GMT 1
Elkezdtek dolgozni, ami már csak azért is nehéz, mert az oxigén egyre fogy. Hatalmas kõdarabokat dobáltok arrébb megfeszített erõvel, mialatt fentrõl ömlik be a homok és úgy fél óra elteltével már a fény is. Utolsó energiátokkal sikerül magatokat átpréselni a résen és elterültök a Tatooine forró homokján. Amint magatokhoz tértek és körülnéztek kissé, rádöbbentek arra, hogy ez az iszonyatos vihar valósággal elsöpörte helyérõl az erõdöt és beomlasztotta a gránit-kanyont is. Fogalmatok sincs, hogy mi történhetett. A'raito tudja, hogy a bolygó homokviharai olykor iszonyú erõvel tombolnak, de szinte kizárt, hogy ekkora pusztítást vigyen véghez. Talán a Tûz Törzs hajtott végre valamilyen szertartást? Az biztos, hogy titeket levittek az erõd celláiba, legalábbis így gondoljátok. Sajnálatos, hogy noha A'raito-nál volt már az értékes kõ, mégis elveszítettétek azt, amiért ide jöttetek. Igaz, legalább túléltétek ezt a veszélyes kalandot és talán egyszer majd fény derül a J'kha Hrinn titkára. Nem tudni. Mi lehet a törzzsel? Minden bizonnyal elpusztította õket egy olyan erõ, amit nem tudtak kontrollálni...vagy mégsem? Ezt sem tudni...
//Tisztelt Játékosok! Ez a kaland ezennel véget ért. Köszönöm a játékot és elnézést a hosszabb kimaradásért. Remélem azért élveztétek valamennyire. Innentõl kezdve szabadon játszhattok. Üdv: Yoda//
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Nov 6, 2008 10:46:37 GMT 1
Miután Zarral kiássák magukat, A'Raito halkan szitkozódni kezd. Már a markában volt a mesés varázsszer...tulajdonképpen az ostoba emberek hibája az egész, hogy így alakultak a dolgok. Lemondó sóhajjal veszi tudomásul az eseményeket, s nekiáll ismét a romok között kutatni - hiszen gaderrfii-je nélkül semiképp nem hagyja itt ezt az átkozott helyet. Újabb órák telnek el, mire sejtése beigazolódik, s felszerelését - az ékkövek nélkül ugyan - de egy kupacban meg is találja. A buckalakók ugyanis foglyaik holmiját egybegyűjtve félre szokták rakni, amíg a törzsfőnök nem ítélkezik azok sorsáról. Felvértezve hát a régi fegyvereivel, s az emberektől szerzett két mágikus tárggyal - a messzelátóval s a rádióval - a banthája keresésére indul, majd ugyanúgy, ahogy érkezett, távozik is - magányosan...
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Nov 18, 2008 12:11:12 GMT 1
A két férfi hozzálátott, hogy kiássák magukat a sötét veremből, ami a biztos pusztulás rémével fenyegette az ereje teljében lévő duót. Nagyon kemény munka volt és sokáig elhúzódott, de aztán az egyik résen át beszűrődött a Tatooinera ragyogó ikernapok üdvözített fénye. Megújjult erővel álltak neki az ásásnak ami hamarosan véget is ért. A munka nagyon megterhelő volt fizikailag, ezért szinte azon nyomban össze is rogytak. Zar még felhúzta ruháját a fejére, hogy legalább ne egy az egyben érje a fejét a forró napsütés.
Később magukhoz tértek és hozzáláttak a felszerelésük visszaszerzéséhez. Jabba egyik legjobb embere semmilyen szín alatt nem vált volna meg ereklyéjétől, amivel már annyi lény vérét ontotta és megannyi diadalmas csatában segítette őt a győzelemre. A'Raito találta meg előbb a felszerelését és búcsú nélkül váltak el az útjaik. Nemsokára Zarra is rámosolygott a szerencse és megtalálta a saját holmiját. Leül az egyik kupac kőre és ránézett az égboltra. A napok már javában túlhaladtak zenitjükön és lassan közeledtek összemosódni a horizonttal. Zaragum felállt, aztán az alkonyban elindult vissza Jabba palotájába. Árnyéka egyre hosszabbra nyúlt, mielőtt egybeolvad volna a sötét, kietlen tájjal.
|
|