|
Post by Vasius Khan on Oct 10, 2007 13:35:46 GMT 1
Vasius szerencséjére a bekapott ütéstől nem fordult fel teljesen a gyomra, bár azért kavargott egy kicsit. Az ütés sikerült és látszott, hogy a gamorreai sincsen dúracélból. Itt volt hát az idő! Khan megpróbálta a két alkarjával tompítani az ütést, majd egy fordulattal oldalra, a disznó mellé kerülni és ismét a koponya felé célozva egy ütést.
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 10, 2007 16:23:19 GMT 1
Mivel a gamorrai elveszítette már maradék józan eszét és csupán a düh vitte elõre, ezért Vasius manõverét teljes siker koronázta. Oldalra lépett és két ütést is bevitt fejre, amitõl ellenfele nekizuhant a köteleknek. Nagy nehezen nyeri vissza csak egyensúlyát, látszik, hogy nincs teljesen magánál. Egyet üt ballal, de kikerülöd és könnyedén támadásba lendülhetsz...
|
|
|
Post by Vasius Khan on Oct 10, 2007 18:36:37 GMT 1
Vasius Khan tudta, eljött a pillanat! Amint kikerülte a lezúduló izomtömeget, azonnal átment dühöngő állatba és beleadott mindent, hogy több horgot, egyenest bevigyen a gamorreainak. Remélte, hogy az ájul el előbb, minthogy ő fáradna el. Szerencsére elég aktív volt az elmúlt években, így nem sokat veszített állóképességéből. Járt a keze, ahogy csak az erejéből telt.
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 11, 2007 10:06:10 GMT 1
Amint Vasius rátámad a kissé bizonytalan gamorraira, az végképp feladja a dolgot. Lehet, hogy ezek a lények szívósak, de ez a példány meglehetõsen gyáva. Hamar a homokba kerül, mire a ring szélén álldogáló vuki felmordul és belép a kötelek közé. Félreérthetetlen mozdulatokkal mutatja neked, hogy vége, gyõztél, majd a félájult gamorrait laza mozdulattal, a lábainál fogva kihúzza a ringbõl, majd magára hagyja az aréna oldalában, a többi - részben kiütött - vesztessel együtt.
A tömeg nem igazán tudja mit szóljon ehhez a gyõzelemhez, láthatólag a gamorrait kedvelték többen. Végeredményben némi tapsot és némi füttyszót kapsz jutalmul, ez is több mint a semmi. Visszasétálsz a bejárathoz, ahol a hangosbeszélõ közli: a gyõztesek most picit pihenhetnek, a második kör húsz perc múlva kezdõdik...
|
|
|
Post by Vasius Khan on Oct 11, 2007 17:20:17 GMT 1
Vasius nekirontott a gamorreainak és nem hiába! Néhány jól irányzott ütés után a termetes disznó összerogyott, a nézők pedig alaposan elcsodálkoztak. Khant ez egyáltalán nem zavarta, örült a győzelmének. Miután a wookie elvitte a vesztest, Vasius visszatért az öltözőjébe.
~ Akkor húsz perc - gondolt magában.
Leült az egyetlen erre használható kis priccsre és pihent. Csak ült, igyekezett kipihenni magát és felkészülni a következő körre.
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 12, 2007 15:18:55 GMT 1
Nem telik el pár perc és nyílik az öltözõd ajtaja. Meglepetten kapod fel a fejed. A jövevény egy alacsony, homokszín lepelbe öltözött, szakállas, kreol bõrû férfi. - Üdvözlöm harcos! - hajol meg szertartásosan mosolyogva, majd gondosan becsukja maga mögött az ajtót. - Nem akarom megzavarni a pihenést, de gazdám fontos ügyben küldött ide. A nevem Makih és befolyásos helyi üzletembereknek dolgozom. Lenne egy ajánlatom a maga számára... - mondja.
Sokat látott ember vagy, ezért fel tudod mérni: valaki, valamiért majdnem biztosan le akar fizetni...legalábbis nagyon ez az érzésed...
|
|
|
Post by Vasius Khan on Oct 12, 2007 15:27:27 GMT 1
Vasius pihent. Elméje majdnem hogy teljesen kikapcsolt, szervezete teljes egészében arra koncentrálhatott, hogy felkészüljön a következő összecsapásra. Az ilyen alkalmakkor úgy érezte, inkább hasonlít állatra mint emberre. Az ösztönök, a harc hívó szava. Ám pihenését megzavarták. Bosszúsan nézett rá az ajtóra, amikor meghallotta a mechanizmust kinyilni. Feszülten figyelt, készen állt arra is akár, hogy talpra ugorjon, ha valaki meg kívánná támadni. Ehelyett csak egy férfi jött be.
- Üdvözlöm harcos!Nem akarom megzavarni a pihenést, de gazdám fontos ügyben küldött ide. A nevem Makih és befolyásos helyi üzletembereknek dolgozom. Lenne egy ajánlatom a maga számára...
Közölte jöttének célját az idegen. Khan a mondat végére már tudta, hogy itt bizony keményen le akarják őt fizetni. Ezt mindig elutasította, noha egy pillanatra megfordult a fejében, hogy mennyivel egyszerűbb lenne veszíteni és megkapni a pénzt. No de a jó öreg hiúság erősebb volt. Megpróbálta felmérni, hogy van e a fickónál fegyver, vagy megtorlásra csak a csata után számítson.
- Aztán mégis miféle ajánlat lenne az? - ment bele a színjátékba amíg felmérte az előtte állót
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 15, 2007 13:34:52 GMT 1
- ...arról lenne szó, hogy a következõ ellenfelének Gomuldo-nak, mindeképpen meg kellene nyerni ezt a viadalt. Tudja, a megbízóim ezt szeretnénk. Nem lennének önnek hálátlanok, ha kiüttetné magát. 30.000 kredit ütné a markát. Most rögtön - folytatja a férfi.
|
|
|
Post by Vasius Khan on Oct 15, 2007 18:38:22 GMT 1
Vasiusnak annyira megtetszett a színjáték, hogy megsimogatta az állát, mint aki igencsak komoly elhatározást érlel lelke mélyén. Aztán lassan de határozottan felállt, kihúzta magát, ami kicsit talán ijesztőnek is hathatott:
- Hát haver nagyon sajnálom, de őszintén szólva nem áll módomban elfogadni az ajánlatot - mondta Khan szomorkás hangot színlelve.
Érdekes kontraszt volt a robosztus férfi, szinte félelmet keltve tornyosulva ellenfele fölé, miközben teljesen "barátságos" hangnemben beszélt.
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 15, 2007 21:45:58 GMT 1
- No és miért? Azért ötvenezer kredit szép summa, nem? - folytatta mosolyogva a férfi, szemlátomást nem megijedve tõled. Két kezét mély zsebeibe süllyeszti és továbbra is rezzenéstelen arccal néz téged.
|
|
|
Post by Vasius Khan on Oct 16, 2007 7:06:12 GMT 1
Vasius rettentő kíváncsi lett, hogy vajon a fődíj ennyire értékes, elvégre mégiscsak 50.000 kreditet ért alsó hangon ennek az ürgének, vagy csak a puszta becsület? Igazából minden volt.
- Valóban szép kis summa, de attól tartok, hogy nekem nem kenyerem ez. Ha legyőz hát legyőz, de nem ütettem ki magam. És ez a végleges válaszom - felelte a férfi, miközben összefonta karjait a mellén.
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 16, 2007 22:09:59 GMT 1
A másik még mindig mosolyog - ám ez a mosoly kissé már kényszeredett. - Ó értem. Ebben az esetben engedje meg, hogy NE kívánjak sok sikert a mérkõzésre - közli mézes-mázos hangon és kisétál az öltözõbõl. Van még némi idõd pihenni, ám nemsokára ismét hallod a nevedet a hangosbeszélõn. Ezúttal a négyes ringben kell küzdened...
|
|
|
Post by Vasius Khan on Oct 17, 2007 16:55:31 GMT 1
Vasius erőteljesen rámosolygott a férfire, miután az átadta "jókívánságait". Ezután ismét magára maradt. Sóhajtott egyet és elmosolyodott. Mostmár nagyon kíváncsi volt. Leült még néhány pillanatra pihenni, aztán felugrott és bemelegített. Nem sokkal később hallotta a nevét, így tehát a kijelölt ringbe ment. Nagyon kíváncsian várta ellenfelét.
|
|
|
Post by Tutu Min on Oct 19, 2007 18:28:51 GMT 1
Ellenfeled, Gomuldo, egy ember. Bõre kissé barnás, testalkata inkább emlékeztet egy elkényeztetett hercegére, mint egy profi ökölvívóéra. Könnyed gyõzelem lehet - legalábbis ránézésre.
Megszólal a gong, mire a fickó kissé tétován harcállásba helyezkedik. Várja, hogy most vajon mi fog történni...
|
|
|
Post by Vasius Khan on Oct 19, 2007 18:53:15 GMT 1
Vasius Khan megfogadta magában, hogy még egyszer nem esik abba a hibába, hogy alábecsüli az ellenfelét. Ezért hát ehhez a viadalhoz is ennek megfelelően állt hozzá.
~ Rendben, akkor most kiderül ki is vagy Te... - gondolta magában
Felvette a megszokott pózt, de egyelőre nem tervezett támadást. Fürgén jártak a lábai, táncolt ide-oda, néha közelebb lépett Gomuldóhoz, néha hátrébb, remélte, hogy először ő támad. Nem szándékozott rögtön kontrázni, előbb fel akarta mérni mennyire erős, gyors, illetve cseles az ellenfele. Megindult...
|
|