A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Jan 29, 2010 17:04:21 GMT 1
Mos Eisley közelében
A kisebb-nagyobb homokbuckák között egyre magabiztosabban, s egyre nagyobb jókedvvel halad A'Raito, a magányos buckalakó. A megfelelő helyre érve aztán, egyetlen hívó füttyszóra Urtah-T’ya ront elő az egyik dűne mögül. Szerető gondoskodással simogatja meg az állat bundáját A'Raito, s őszintén örül, hogy újra igaz társa mellett lehet. Percekkel később már apró, játékos tüzecske lobog a sivatagban, s a furcsa buckalakó nemrég vásárolt "varázsszereit" kezdi vizsgálgatni. Ő maga egy rozoga, összecsukható fémvázas széken, szinte már fekvő helyzetben "ül", banthája pedig mellette fekszik a homokban. Idilli kép, aminek láttán az ember talán el sem hinné, hogy a férfi vérszomjas harcos, sőt mi több, kannibál... Ekkor aztán furcsa zajt kezd hallani, egyenesen az égből, olyan zajt, melyet évekkel ezelőtt, a csillogó fémsárkány torkából hallott csak!
|
|
|
Post by Andromeda Whitestar on Jan 29, 2010 17:38:50 GMT 1
*Egyenesen orral csapódik be a homoktengerbe a hajó, és törik ripityára az elsõ része, amit természetesen egyik pilóta se él túl… A hátsó rész viszonylag épen maradt, és egy kis szerencsével a rakománynak sem esett baja, így aki látja, hiheti, hogy gazdagabb lesz azáltal, hogy kipakolja a hajó gyomrában rejtõzõ „kincseket”. Az egyetlen túlélõ a hajó belsejében ájultan hever, esélye sem volt felébredni, hiszen a nagy rázkódásban és becsapódásban a leszakadó alkatrészek közül egy csúnyán fejen találta. Így most fejébõl lassan szivárog a vér, ahhoz nem elég, hogy véget vessen a fiatal, sápadt bõrû, fekete hajú lány életének, de ha fölkel, kiadós fejfájásban lesz része…*
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Jan 29, 2010 18:06:38 GMT 1
Mos Eisley közelében
A'Raito döbbenten mered az égre, figyelemmel kísérve egy lángoló sárkány haláltusáját - avagy egy űrhajó kényszerleszállását, de ezek a szavak egyelőre ismeretlenek számára - amint az elképesztő sebességgel, vészjóslón közeleg feléjük. Egyetlen intés csupán, az eddig gazdája, s társa mellett feszengő bantha felé, s az állat vágtázni kezd, az ellenkező irányba, messze a veszélytől. A buckalakó tudja, hogy amikor szüksége lesz társa segítségére, csak füttyentenie kell újra, s Urtah-T’ya ott terem. Őt magát azonban hajtja a kíváncsisága, s mivel azóta sem látott többé sárkányt, most a fejébe veszi: történjék bármi, látni akarja. A lángoló kolosszus fülsértő zajok kíséretében elzúg a feje fölött, s A'Raito felpattanva a nyomába ered - látszik már a röpte ívén, hogy nem messze a földbe fog csapódni. És ismét nem kell tévednie ösztöneiben - párszáz méterre a táborhelyétől, éktelen zajt csapva, s hatalmas port kavarva a sárkány teste becsapódik! Helyenként még pislákol a drakón lángja, de többnyire csak rideg fémmaradványokra lel... Ez az első alkalom, hogy A'Raito szembesül a ténnyel - ez a különös lény valójában nem is élt soha, teste acélból van, s a romok alapján, amik közül nem egy kísértetiesen hasonlít egy-egy emberalkotta eszközre, ez a valami is emberi... Kis várakozás után, hogy némiképp kihűljenek a maradványok, mániákusan nekilát átkutatni a romos hajót, s rövid idő alatt halk, esetlen nyöszörgésre lesz figyelmes. Végül a romos hajó egyik beszakadt oldalfalánál lel rá az egykori hálókabinban, az ágy alá gurult túlélőre. Kihúzva őt a roncsból, gyorsan szemügyre veszi - ő a legkülönösebb ember, akit egész életében látott! Enyhén lilás színű bőre teljesen ámulatba ejti, s a nő lágy, kifinomult vonásai még így, porosan, s némiképp véresen is...valami egészen új érzést ébresztenek a férfiban. A legtisztább rongyát előkeresve, amit hasonló esetekre tartogatott, legjobb tudása szerint bekötözi a nő fejsebét. Majd, mivel ennél nagyobb tüzet úgysem rakhat, áthelyezi ide a táborhelyét. Miután a nőt némiképp kényelmes helyzetbe fekteti, kitámasztva a fejét, folytatja legújabb szerzeményeinek szemrevételezését, s várja, hogy az ismeretlen magához térjen.
|
|
|
Post by Andromeda Whitestar on Jan 29, 2010 18:32:07 GMT 1
*Meleg van, nagyon meleg… Utálja a meleget. És még a feje is fáj. De mielõtt kinyitná a szemét nagyot szippant a levegõbõl. Ez most más, mint amit eddig tapasztalt az ûrhajóban, és már mint ami a Lorrdon volt. Ez meleg poros és… füst? Erre már azonnal kinyitja a szemét és megpróbálna felülni, ha nem hasítana az éles fájdalom a fejébe. Kezével azonnal odakap, de seb és csatakos haj helyett egy kötést érez. Valami történt, amirõl õ lemaradt. Kicsit még homályosan lát, fõleg a fájdalomtól, de megint felül és megpróbálja felmérni a terepet. Homok… Amerre csak ellát homok… És egy férfi, embernek tûnik.* - Üdvözlöm uram. *Szólal meg kedves, mezoszoprán hangján, majd a kezébe hajtja a fejét.* - Meg tudná mondani, hogy hol vagyok, és az a hol milyen messze van a Coruscanttól? *A közös nyelvet választotta, mert abban alapból biztos, hogy a lorrdi nyelvet itt nem beszélik. Próbálja felidézni, hogy hol is tartottak. Valahol a Birodalom határán voltak, amikor lefeküdt aludni. Utána a pilóta felébresztette a rádióval, de oda se figyelt rá…* - Jóságos ég, a pilóták! *Kiált föl, és már állna is föl, hogy megnézze van-e túlélõ, de megszédül. Valószínûlg agyrázkódást kapott.*
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Jan 29, 2010 18:56:21 GMT 1
Mikor a nő megmozdul, A'Raito gyorsan elpakolja az éjjellátót, amit eddig vizsgált, s óvatosan közelebb lép.
- Üdvözlöm uram. Meg tudná mondani, hogy hol vagyok, és az a hol milyen messze van a Coruscanttól?
Lágy, mézédes hang az, ami a Sivatag csendjébe mar, s a buckalakó hosszú pillanatokig nem felel, csupán elmerül a szavak különös csengésében.
- Jóságos ég, a pilóták!
Az immár zaklatott felkiáltásra A'Raito letérdel a nő mellé, s mint ahogy banthájával tenné, kezét megnyugtatólag a homlokára helyezi - elkerülve a sebet természetesen. Andromeda most veszi csak észre, hogy a homályos ember-alak, akivel összehozta a...szerencse? - furcsa maszkot visel, s bő, poros ruhákat. Épp időben azonban észbe kap A'Raito is, s gyorsan leveszi a maszkját, a fiatal nő elé tárva megnyerő, férfias vonásait. Mosolyogni próbál, s kedvesen szólni, mégis mikor szóra nyitja ajkait, a közös nyelven a tőle megszokott módon, hörgőn, torokhanggal, meggyalázva törnek elő a szavak:
- A..a Taatooine-on vagy. Nem messze a...egy embervárostól - ahogy a nő szemébe néz, valami megváltozik benne, s eszébe sem jut hazudni, avagy másnak tettetni magát, mint ami - a Coruscant...nem tudom, micsoda. Azt sem, mi az a pilóta...de nem találtam más élőt a..odabent - mutat ekkor a romokra, melyek most is vígan lángolnak tőlük pár méterre.
Csend telepszik a kettősre, ahogy Andromeda a hallottakat emészti, végül ismét a buckalakó szólal meg:
- Én..én A'Raito vagyok. A'Raito Tatoo'R'R...Téged hogy hívnak? Honnan jössz, és mi történt?
|
|
|
Post by Andromeda Whitestar on Jan 29, 2010 19:16:43 GMT 1
*Csak fekszik, még mindig döbbenetben, ahogy éppen tudatosítani próbálja magában, hogy két ember meghalt, és ez most a valóság, nem színház. Így már a férfi maszkjától sem ijed meg, más bolygók, más szokások. A hangját azonban furcsának tartja, s talán a közös nyelvet is töri kissé. Ami viszont a legjobban meglepi, hogy nem tudja mi az a Coruscant, sem azt hogy pilóta. Milyen eldugott helyre került? Végül sóhajt egy nagyot.* - Coruscant egy bolygó, tudja a Köztársaság központja volt, ameddig nem lett Birodalom… A pilóta meg, az, aki ezt a másinát vezette. *Int a hajó felé.* - De azt, mondja, én vagyok az egyetlen túlélõ? *Kicsit megremeg a hangja. Még sosem találkozott a halállal úgy, hogy az ténylegesen a szeme elõtt legyen, és hiába nem kedvelte meg a két pilótát, minden emberélet elvesztése szinte már fizikai fájdalmat okoz neki. Végül a férfi töri meg a csendet.* - Furcsa neved van… Androméda vagyok. Androméda Whitestar, és a Lorrdról jöttem. Az is egy másik bolygó, mint a Coruscant… *Lehet, hogy sokat kell majd magyaráznia az elkövetkezendõ néhány órában, így jobb lesz ezentúl, ha inkább körülírja a dolgokat.* - Milyen messze van az az emberváros? *Ha a T-16-os túlélte a zuhanást, akkor hamar odaérhetnek, de ha nem akkor sajnos kénytelen lesz ebben a kellemetlen melegben maradni. Még mindig a meleg ruhákat viseli, de lassan rájön, hogy kénytelen lesz tõlük megszabadulni. Csomagolt õ lengébbeket is, majd átöltözik, ha túlélték a becsapódást. Egyenlõre csak a kabátjától szabadul meg, A’Raitot sem akarja zavarba hozni.*
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Jan 29, 2010 19:40:58 GMT 1
A szóáradat váratlanul éri A'Raitot, és igazából a legjavát nem is érti annak, amit Andromeda mond. Andromeda Whitestar.
- Az emberek városa annyira nincs messze, pár óra alatt odaérhetünk, elvihetlek oda. Segítek. Te is egyedül vagy, mint én...igaz? Nekem...elhullt a törzsem, már csak én maradtam.
A'Raito végül feltápászkodik, s a roncsokra emeli tekintetét.
- Sok...varázs-szer van odabent, igaz? Hogy is hívjátok őket...eszköz..technika?
|
|
|
Post by Andromeda Whitestar on Jan 29, 2010 19:52:35 GMT 1
*Elhullt a törzse… Csak így egyszerûen? Semmi gyász semmi sírás, elhullt és kész. Véleményét csak kikerekedett fekete szemei jelzik, de megpróbál túllépni rajta. Úgy tûnik kénytelen lesz belépni egy olyan új világba, amit még nem ismer.* - Igen… úgy tûnik én is egyedül vagyok. *A roncsokra emeli a tekintetét. Tényleg, vajon mi úszhatta meg?* - Sok minden van odabent igen. Többek között a ruháim, két nagy táskában. És egy T-16-os szöcske… Vagyis egy jármû, amivel gyorsan eljuthatunk az embervárosba, de félek, hogy már mûködésképtelen… *Hogy hogyan is nevezze a többi dolgot, azt még nem annyira tudja. De legalább pénz hiányában nem lesznek az biztos, mivel mindet a zsebébe tartotta. Nem bízott meg senkiben a hajón sem, ráadásul szülei is azt mondták, hogy jobb, ha mindig magánál tartja, ameddig nem költözik be a lakásba amit béreltek neki. A lakásba, ami valószínûleg nagyon messze van…* - Azt hiszem talán az eszközök lenne a legmegfelelõbb szó, de a technika sem rossz. Bár nem tudom, hogy mi olyat találhatunk még bent, ami használható… *Valahogy oda kéne menni a roncsokhoz, és átkutatni.* - Segítenél felállni, kérlek? *A szükségben olyan bizonyos formulák, mint magázás, elhagyhatónak tûnik, és Médának most ez a legkisebb problémája mind közül.*
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Jan 29, 2010 21:00:50 GMT 1
Andromeda kérésére A'Raito azonnal visszalép hozzá, s amennyire csak tőle telik, gyengéden belekarol, majd felsegíti. Ez utóbbi mozdulattal azonban már kicsit túlzásba esik, s a könnyű, kecses nőt valósággal feltépi a földről. Andromeda érzi a férfi karjában rejtőző állati erőt, azonban tisztán ki tudja venni azt is, hogy az iménti mozdulatot nem illetlenség, durvaság avagy erőfitogtatás szülte, csupán annak a nyers, állatias viselkedésnek "köszönhető", amely láthatóan hosszú évek alatt éghetett bele ebbe a furcsa alakba. Az elkövetkező órák kutakodással telnek - Andromeda útmutatásai alapján A'Raito ott túrja fel a romokat, ahol a nő a holmijait sejti, s látszólag fáradhatatlanul, érthetetlen elszántsággal cselekszik. Végül pedig, csodával határos módon minden megkerül, a T-16-os suhanó és a csomagok i. A suhanón vannak ugyan kisebb-nagyobb sérülések, Andromeda mégis úgy látja, hogy tökéletesen működőképes. Nyilvánvaló, hogy a férfi képtelen vezetni a járművet, így Andromeda össze kell, hogy szedje magát...
|
|
|
Post by Andromeda Whitestar on Jan 29, 2010 21:19:16 GMT 1
*A férfi ereje meglepi, annyira hogy majdnem felsikkant. Látszik rajta, hogy nem tudja még, hogyan kell hozzányúlni egy törékeny nõhöz, de ezt valamiért nem bánja. Legalább így nem kell tolakodó viselkedéstõl tartania. Azt nem feltételezte, hogy szándékosan volt A’Raito durva, hiszen lorrdinak született, meg tudja különböztetni a szándékosat a természetestõl, fõleg ha testbeszédrõl van szó.* - Köszönöm… *Végig próbál megkapaszkodni valamiben, mert fejsérülése miatt még mindig eléggé szédül, de legalább már nem annyira. Eléggé félve lép be a roncsok közé, pedig már alig ég. A pilóták felé inkább nem is néz el, egyenesen a kabinját keresi meg, ahol csodával határos módon épségben találják meg a bõröndjeit, majd a raktérben a T-16-ost. Ugyan karcolt, de még talán mûködik.* - Azt hiszem, egy csodának lehetünk szemtanúi… Ha a kis szöcske beindul, nyert ügyünk van, és se perc alatt a városban leszünk. De elõbb… *Azzal kinyitja az egyik bõröndjét, és elkezd benne kutakodni valami lengébb öltözet után. Az otthona elég hideg bolygónak számít, így nincs túl sok nyári ruhája. Végül egy lenge lila selyemfelsõ mellett dönt, egy fekete rövidebb szoknyával.* - Kérlek fordulj el! *Lusta megkerülni a roncsot, fölösleges idõpocsékolás, ráadásul a járkálás még nem olyan egyszerû. Ha A’Raito eleget tesz kérésének, gyorsan lekapkodja a ruháit és felveszi helyette új lenge öltözetét, amivel talán kicsit könnyebben viseli el a sivatagi meleget.* - Kész vagyok! *Ezután megy oda a jármûhöz és nyitja ki. Bent kicsit szûkös a hely, de õ jobban aggódik, hogy szédüléssel hogy fog tudni vezetni. Szerencsére ez mindig jól ment neki, még óriási sebességek mellett is, így ha most viszonylag lassabban hajt, akkor nem lesz probléma.* - Gyere, ülj be, nem kell félni, megbízható darab… A bátyámé volt. *Már nem fáj ezt kimondania, de ha úgy is lenne, most fontosabb, hogy össze szedje magát. Becsukja a szemét és vesz egy pár lélegzetet, végül úgy érzi, jók a reflexei és el tudja vinni a városba kettejüket. Beindítja a hajtómûveket.* - Csak mondd, hogy merre. Nem fogunk olyan gyorsan menni, és a talaj közelében fogok maradni, ha nem haragszol…
|
|
A'Raito
New Member
Harcos
Tusken harcos!c!Default
Posts: 61
|
Post by A'Raito on Jan 29, 2010 21:44:10 GMT 1
Miután mindent megtaláltak, amit csak kerestek, Andromeda megkéri A'Raitot, hogy forduljon el... A férfi jól tudja, mi következik most, azonban neveltetése nyilvánvalóan túlságosan eltér a normálistól... Volt már nővel, és tisztában van vele, hogy az ő hozzáállása a témához teljességgel elfogadhatatlan. Elfordul, összeszorított fogakkal, lassan, mélyről feltörni kívánó morgását nehezen elnyomva. Míg a nő öltözik, hogy legyűrje az elemi erőt, amely megfordulni késyszerítené, halkan dúdolni kezd:
"Az elesettekért Térdelj, s vezekelj Sosem tudják meg De emlékezz! Tűz lángoljon Égjen mindenkoron
Ne könnyezz Ha évszázadot élsz is Ne hullajtsd könnyed
És ha felednéd Hősi áldozatuk Újra eljő felénk Pusztulás és kín
Táncolj hát a napok fényében Vedelj öröm-italt békességben Könnyed öröm könnye legyen
BELÜL kiálts némán Nincs győzelem Csak kín s halál"
Aztán, hála az ősöknek, a nő végez az öltözködéssel, s útnak indulhatnak. A'Raito összeszedi a kevéske holmiját, s gyanakodva bár, de beszáll. Az utat magabiztosan mutatja, s pár perc múlva már a szellemvárosban is vannak, annak lidércfényei között. Mos Eisley éjszakai élete tárul eléjük, ahol a férfi tovább mutatja az utat - nemrég hallott ugyanis egy helyről, ahol könnyedén juthat bármilyen információhoz..a Mos Eisley-i kantin.
|
|