Jasen Raven lakosztálya

[Jasen Raven]

A szenátor lakosztálya a bolygó fõvárosában, Theedben található, nem is akármilyen helyen. Kormányzói pozíciója mellé egy lakosztályt kapott a Királyi Palotában. A lakosztály rendkívül tágas, a kilátás remek és az egész ízlésesen van berendezve ami nem nélkülöz semmiféle luxust. Itt található egyben Jasen irodája is. A szenátornak nem kell semmitõl sem tartani, lakosztálya elõtt õrök állnak, mintahogy az egész palota területén megtalálhatók.


Késõ este volt már. Jasen épp az irodájának elkülönített szobában ült, bõrszékében, fekete márvány asztala mögött. Balján egy köteg dosszié, bennük a másnapi teendõi. Jobbján minden egyébb irodai kellék és egy monitor a számítógéphez. Épp a monitorra meredt, mostanában ideje nagyrészét a hetek múlva megerendezésre kerülõ fogatverseny körüli szervezés vette el, most sem volt ez másképp. A jegyrendelések már javában folytak, a versenyzõk listája pedig lassan, de bõvült. Jasen úgy gondolta a verseny számára is lehetõségeket rejthet. Jelenleg épp a hivatásos versenyzõk listáját böngészte... Terve az volt, hogy egy pilótát szponzorálva komoly összegek üthetik még a jövõben a markát, nem mellékesen még egy plussz versenyzõ csak jól jöhet, a nézõk szórakoztatása pedig már csak hab a tortán. Már másfél órája keresgélt, egy listát gyûjtött az általa ideálisnak vélt pilótákró. A hosszú órák munkája 14 pilótát eredményezett. Ezek közül kell majd kiválasztani a megfelelõt. De mivel már elég késõ volt, inkáb mindezt másnapra halasztotta. Fáradt, volt íg gyorsan elaludt...


Reggel nem kelt túl korán de nem is igazán késõn, mégis kipihentnek érezte magát. Elõször a titkára által az asztalára készített mappákat böngészte át, írta alá amiket kellett és fogadta azokat akik idõpontot kértek tõle, emellett tárgyalt néhány üzletemberrel. Hamarabb végzett a napi teendõkkel mint remélte. Elkezdte hát felkeresni az általa kigyûjtött neveket. Munkája végére a 14 név 6- ra rövidült. Ezek a pilóták voltak azok, akik hajlandóak voltak tárgyalni a dologról, akinek volt kedvük versenyve pénzt keresni. Jasen nem sokat értett ehhez a sporthoz, legalábbis nem minden részletben volt profi szakértõ. Így a döntését elsõsorban a pilóták rutinja és sikerei befolyásolták. Egy viszonylag fiatal versenyzõt akart, aki képes lehet majd a gyõzelemre vagy legalábbis jó eredményt érhet el. Kiválasztotta a általa legjobbnak vél versenyzõt. Egy 28 éves kel' dor pilóta volt a kiválasztottja, aki jelenleg a Tatooinon tartózkodott, mert néhány hónapja vett részt a híres tatooini versenyen, amin nem elõször indult, de most végre sikerült diadalmaskodnia. Ez is jó ajánló levél volt Jasen szemében. Felvette a kapcsolatot a versenyzõvel, és sikerült vele megegyezni. Mindent áll a szenátor, cserébe Jasen vállalatának logója ott szerepelhet a pilóta fogatján. A fogatról nem kellett gondoskodnia Jasennek, mivel profi versenyzõvel kötött üzletet, volt már neki. A pilóta hamarosan a Naboora utazik, hogy nevezését megtegye...

[Léonard Beaumagnan]

Léonard kissé lassan ért el a bejárattól, a keresett lakosztályig. Persze nem is csoda, hisz varázslatos a palota még mindig. Valahogy van a helynek egy olyan hangulata, hogy az embernek muszály lassan, minden apró részletet megcsodálva haladnia a folyosókon. Persze a sok csukott ajtó nem engedett láttatni semmit a termekből, de az ablakokon való kilátás és a folyosók díszítése kárpótolta ezért, a kíváncsi Léonardot.

Végre elérte a keresett lakosztályt, amely a Kormányzó úr személyes lakrésze volt. Igen, Léonard úgy vélte jelenleg a kormányzó úr a legjobb megnevezés, mert a bolygón az többet jelent, mint a szenátori. Amikor majd esetleg a szenátusban futnak össze, akkor elég lesz a 'szenátor' címet megszólítania. De most a kormányzó lesz a megfelelő.
- Uraim. - köszönt előre az ajtó mellett álló őröknek, majd mivel bal kezében egy hosszúkás fém doboz volt, jobb öklével koppantott kettőt a Kormányzó úr ajtaján.

[Jasen Raven]

Jasen éppen az íróasztala mögött ült és napi teendõit futotta át, amikor valaki kopogott az ajtaján. Sejtette ki lehet az, már nagyon várta érkeztét. Félrerakta az asztalára tornyosuló mappákat és lapokat és elindult ajtót nyitni. Megérzése nem csalt, ajtaja elõtt ey férfi állt, egy dobozzal a kezében. Léonard Beaumagnan volt az személyesen. Jasen kezett nyújtott vendége felé, majd üdvözölte.

- Üdvözlöm Léonard, már vártam önt... Fáradjon beljebb. Üljön le a társalgóban. Kér valamit inni? Esetleg egy jó kis nabooi bort, vay talán valami whiskyre vágyik?

Jasen széles mosollyal kérdezgette vendégét, miközben a szinezett kristály szekrénybõl leemelt két gyönyörûen memunkált poharat.

[Léonard Beaumagnan]

- Üdvözlöm kormányzó úr. - Köszön Léonard, kissé kimértebben mint szokott. Kicsit furcsa neki ez a szívéjes üdvözlés, de hát mit lehet tenni. Kézfogása erős, rövid s nem ráz kezet.
- Igen, egy pohár bort elfogadnék. Köszönöm. S engedje meg, hogy megragandjam a alkalmat. Ezt át szeretném adni önnek. Csekélység ugyan...de állítólag finom.
Azzal megnyom egy gombot a bal kezében tartott fémdoboz tetején s szétnyílik az oldala. Lassan ereszkedik le az előlap s szervómotorok halk neszét lehet hallani.
- Ezt a bort 4-5 °C fokon kell tartani. Alderaani bor. A birodalom alapításának évéből.
Mire befejezi a mondatot, a hűtőláda ajtaja, teljesen lenyílik.

[Jasen Raven]

- Óh köszönöm az ajándékot, de igazán nem kellett volna.


Jasen elrakta a bort, majd egy másikkal töltött poharat nyújtott át vendégének. Szimpatikusnak találta a férfit, de természetesen nem az ajándék miatt. Megkostólta a magának kiöntött bort, majd az egyik bõrgarnitúrán helyet foglalt.

- Nos, minek köszönhetem látogatását?

Kérdezte kedvesen Léonardot, aki vele szemben foglalt helyet.

[Léonard Beaumagnan]

Természetesen, csak azután foglal helyet, hogy a kormányzó úr leült. Nem teadélutánon van, néhány holo szinésznőcskével, hanem egy kormányzó személyes lakosztályában. Bár talán az épületen kívül, szerte a városban, sok lakása van Raven úrnak.
- Az édesapám mindig azt mondta: Ha vendégségbe mész, vigyél valami apróságot...
Megszagolta a bort, majd Ravenra nézve folytatta.
- Nos valójában csak gratulálni szeretnék a versenypályához. Nem is tudom, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy egy ekkora, civil projekt nem lépte túl az előzőleg megadott hitelkeretet...

[Jasen Raven]

Jasen hamar rájött, hogy Léonard, ahogy azt üzenetében leírta, csak baráti beszélgetésre jött el, semmi üzleti dolog, de persze ebbõl még bármi lehet, és ezt mindenképpen szem elõtt tartotta a fiatal szenátor. Barátságos hangon kezdte mondandóját.

- Tegezõdhetnénk, nem gondolja?

Miután Léonard bólintott, Jasen folytatta.

- Köszönöm. Szóval a pálya... Köszönöm az elismerést, tudod az elmúlt hónapok fárasztóak és egyáltalán nem stressz mentesek voltak. De örülök, hogy felépült, és bár rengeteget költöttünk rá garantálom, hoy többszörösen térül meg a hetek múlva sorra kerülõ futamon. A BUSZT társaságok nay hasznot fognak ebbõl látni, amibõl persze a kormány is élvez némi részesedést. Emellett a jegy és egyébb ajándék tárgyak eladásából is csinos összeg fog befolyni. És még nem említettem a rengeteg szponzort illetve a fogadásokat. Emellett a gazdaságra is jó hatással lesz hiszen az a sok nézõ mind itt fog megszállni néhány nap erejéig. Bár még mindig sok munkám van nekem is mint fõszervezõ, de úy érzem egy ilyen eseménynek a megrendezése minden fáradságot és percet megér. És garantálom, hogy a verseny napja bevonul a történelembe.

Jasen itt egy kis szünetet tartott, és egy újabb kortyott ivott italából.

- Jut eszembe...

Azzal felállt helyérõl és az asztalához sétált, ott az egyik fiókból kivett valamit. Ezt a valamit átnyújtotta Léonardnak. Úgy nézett ki mint egy hitelkártya...

- Tessék, fogadd el ezt a kis kedvességet, egy jegy a versenyre amely a lejobb helyre szól. Én is ezen a részen fogok tartózkodni...

[Léonard Beaumagnan]

Léonard szemei elkerekednek. Mintha meglepődött volna, de valójában már kattogott az agya. Átfutotta annak a lehetőségeit, hogy mennyiért tudja eladni a korábban megvett jegyét. Ha szerencséje van, még kereshet is az üzleten. Vagy ha pénzénél marad az is jó. Legalább kevésbé fogja megterhelni a szállás kifizetése.
- Köszönöm szépen.
Fogadja el, már mosolyogva és kissé felemelkedve a jegyet.
- Megtisztelsz azzal, hogy közel ülhetek hozzád. Felteszem a többi meghívott magasrangú vendég is ebben vagy a közeli szektorban lesz...
Visszaül, hisz az imént felemelkedett.
- Hát igen. Egy ilyen munka nem lehet könnyű...- s zakója belső zsebébe csúsztatja a kártyát - akkor felteszem kevesebb időd volt a szenátusra...tényleg, nem tudod, hogy kik azok akiknek a szenátori széke esetleg megüresedhet a jövőben?....persze csak óvatos előrejelzésre és feltételezésre gondolok...persze, ha nem akarsz a kollegáid ellen beszélni, azt is megértem.

[Jasen Raven]

- Valóban, a többi magas rangú személy itt fog helyet foglalni, persze nem mindenki fér ide, így vegetálni kell. Így tulajdonképpen két szektor van fönn tartva az elitnek.

Itt Jasen egy apróbb mosolyt eresztett meg.
Amikor Léonard témát váltott, egyáltalán nem lepõdött meg, sejtette, hogy ide is el fognak jutni, de õszintén szólva nem is bánta és örült, hogy nem neki kellett felhoznia.

- Nos én õszintén megmondom neked a véleményem. A szenátusban rengeteg ostoba ember van, akinek egy kevéske hatalma és befolyása sincs. Éppen ezért kell jól helyezkedni. Én az elmúlt 3 évben ezt tettem. Nem mellékesen mostmár Theed kormányzója is vagyok, ami megint csak nem hátrány. Ismerek néhány embert akik tolhatnak elõre és akikre számíthatok. Hogy valakinek a széke megüresedik e, arról nem tudok, de tudod minden megoldható, ha érted mire gondolok.

Jasen úgy gondolta társalgó partnere van annyira értelmes, hogy tudja, hova is akar kilyukadni.

- De lenne neked egy ajánlatom. A Te tapasztalatod és kapcsolataid a segítségemre lehetnek és természetesen ez fordítva is igaz, így felajánlanám neked, hogy kísérj el engem a szenátusi gyûlésekre... Nem muszály most rögtön döntened, de remélem elnyeri tetszésed és csatlakozol mellém. Idõvel persze Te is olyan pozíciókba kerülhetsz amivel már több leszel mint tanácsadó.

[Léonard Beaumagnan]

- Ugyan, túlbecsülsz. A kapcsolataim, már rég nem élnek. Valójában a klónháborúk óta nem politizálok igazán. Bár terveim vannak bőven. Most érzek magamban annyi potenciált, hogy újra ringbeszálljak.
~Különben el sem jöttem volna~ Kortyol egyet a borból. ~Ez akar valamit.~ fut át az agyán.
- Úgyhogy maximum tapasztalatról lehet szó. Tehát kapcsolatokat nemigen tudok felajánlani. Ha így is áll az ajánlatod, akkor meggondolom...persze később, ha sikerül megint belemélyednem a szenátus kusza hálójába, esetleg jobban a segítségedre lehetek.

[Jasen Raven]

Jasen jó ember ismerõ volt, így feltûnt neki, hogy kételkedik Léonard, talán éppen benne. Semmiképp sem akarta elveszteni az eddig megszerzett bizalmat.

- Tudod az a véleményem, nem nayon bízol bennem... Amit persze megértek, hiszen most beszélünk elõször személyesen. De mivel Te szimpatikus vagy nekem, ezért megosztok veled néhány dolgot, természetesen számítok a diszkréciódra. A lakosztály teljesen lehallgatás biztos, nyugodtan beszélhetünk.
Szóval... a szenátust jelenleg úgy írhatnám le, mint egy hely, ahol vannak nagy-, közepes- és kis méretû halak. Mindenki minél elõrrébb akar kerülni, de sokan elfelejtik mit képviselnek. Néhány politikus hihetetlenül korrupt. Nekem vannak támogatóim, akikre számítok és ha változások fognak bekövetkezni kis vagy nagy mértékben, akkor õk mellettem állnak majd. Nem mondok vele újjat, ha azt mondom ez az egész olyan, mint egy sakkjátszma. Szövetségek, érdekbarátságok jönnek létre, miközben a szenátus egyre több részre szakad. Úgy gondolom, Te egy újjabb báb lehetnél a táblán akárcsak én vagy bárki más. Szükségem lenne rád, hiszen kapcsolatokat bármikor elõ lehet szedni, de ha újjak köttetnek, akkor már azt az embert én is ismerem. Egy ilyen értelmes ember támogatására szükségem van, mert terveim vannak a jövõre nézve, és hidd el, el fogom õket érni, így vagy úgy. És amennyiben ez bekövetkezik, Te is részesedsz egy szelettel a tortából. Szeretném ha bíznál bennem és ez egy gyümölcsözõ szövetség kezdete lenne. Nos, benne vagy?

[Léonard Beaumagnan]

Kiissza poharát, majd nézegetni kezdi. Nem tudja, hogy most milyen hangon reagáljon. Bal kezével a hajába túr, majd ugyanazzal a kezével, megvakarja a homlokát és a kormányzóra tekint.

- Akkor beszéljünk nyíltan, rendben. Nos a klónháborúk előtt, míg volt bolygó ami mellett állhattam, magam is része voltam a szenátus életének. Amit eddig mondtál, az a köztársasági rendszerre is igaz volt. Aztán miután nem volt szükség arra a szenátorra, akit segítettem, rám sem volt szükség. Jelenleg azon kívül, hogy szeretnék állandó előadója lenni a Birodalmi Egyetemnek és később akár a vezetői között is szeretnék ülni, nagyon más tervem nincsen. Így szívesen segítek és támogatlak, amint konkrétumot is tudsz mondani vagy ajánlani. Így mindenféle fix terv, ötlet vagy számadat nélkül én sem tudok más mondani, mint egy üresen hangzó: 'Megfontolom'-ot. Az életem már egy ideje nem a bizalomról, hanem a 'ki ad többet' elvről szól.

Bár a hangja végig egyenletes és talán még kellemes is, az utolsó mondat közben mereven maga elé bámul és a végén elhúzza a száját. Persze lehet, hogy csak színjáték, de lehet, hogy nemrég átértékelte az életét.

[Jasen Raven]

- Azt hiszem értem hova akarsz kilyukadni és megértelek. Nagy terveim vannak, de ezekbõl egyelõre még nem szívesen osztanék meg semmit, persze mindennek eljön a maga ideje. Annyi konkrétummal tudok szolgálni, hogy miután mostanában gyakran vagyok elfoglalt, amennyiben bármiféle elfoglaltságom lenne, Te képviselnél addig is a szenátus elõtt, egyszóval mint helyettes jelennél meg. A tudásod annyira csak nem kopott meg az évek során. Egy ilyen megbízás szerintem megfelelõ lenne ahhoz, hogy ismét felvedd a ritmust és visszacsöppenja szenátus minden napjaiba. De garantálom, amint alkalmam nyílik, ki foom használni és Te se fogsz rosszul járni. Véleményem szerint mellettem lehetõséged nyílik arra, hogy magasabb pozícióba kerülj idõvel és rengeteg pénzt kereshess. De mint mondtam, eyelõre mint tanácsadó és helyettes számítanék rád...

[Léonard Beaumagnan]

Hosszú másodpercekig hallgat csak, de szinte hallani ahogy az agyában kattognak a fogaskerekek. Ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy hivatalosan is állandó "vemdég" legyen a szenátusban. Egy elismert szenátor mellet újra belépni, nagy lehetőség. Ha a későbbiekben majd nem is dolgoznak együtt...az még messze van. Ha ez állandó állást jelente akár egy-két évig...abból ki tudna indulni s talán a kis magánvállalkozói terveit is előrébb tudja mozdítani, mint ahogy most állnak. De végülis miért van itt, ha nem azért, hogy közel kerüljön a pénz és hatalom egyik legfőbb forrásához?! Persze, hogy azért van itt. Kevesen mernének ellátogatni egy szenátorhoz és szinte nyiltan munkalehetőségről érdeklődni. Mert mi volt az a szenátorokat érintő kérdése, ha nem kérés, hogy juttasa be valahogy a szenátusba. Talán botorabb ez a Raven, mint Léonard először gondolta. Vagy egyszerűen szüksége van valakire akit irányíthat. A kérdés Léonard fejében és ezzel együtt a levegőben marad. A válasz a jövőjé.
- Tegyük fel, hogy azt mondom: elfogadom a nagylelkű ajánlatodat. Mekkora összeggel jutalmaznád szolgálataimat? Elméletben persze...
Persze nyájasan s keskeny mosollyal szegéjezve tette fel a kérdést, mégis mire végigért a mondtaton, az elméjébe egy felismerés hasított: ~Lenyomoztatott...utána nézett a múltamnak. Ez az egyetlen oka, hogy a kis provokációmra így reagált....legalábbis remélem.~

[Jasen Raven]

Jasen kiitta poharából a maradék bort is, míg meghallgatta Léonard válaszát. Miután elérkeztek az árhoz, sejtette, hogy itt már nem lehetnek nagy gondok.

- Azt hiszem a kezdetekben 750 kredittel tudnám honorálni a szolgálatait és segítségét.

Jasen teletöltötte a saját és vendége poharát borral, majd koccintottak a megkötött egyezségre...