Moffi Palota

[Osmond Rumbachlen]

Neve ellenére az egyszerűség jellemzi, és nem a fényűzés. Nem túl nagy épület, de a többi fölé emelkedik, jól őrzött, nehéz a bejutás. Bárki, aki be akar lépni, átvizsgáláson kell átesnie; ez után a hosszadalmas procedúra végeztével (és az irodáig tartó folyosók rengetegén átjutva) azonban bárkit készséggel fogad a Palota ura, Osmond Rumbachlen.

Az iroda maga viszonylag otthonosan berendezett, bár a bútorokat itt is az egyszerűség jellemzi. Minden megtalálható itt, ami egy katonai vezető szobájában szükséges: egy nagy íróasztal, tele gondosan elrendezett iratkötegekkel, a fal mentén polcok, amelyeken könyvek és egyéb papírok sorakoznak, néhány szék az asztallal szemben, felkészülve az esetleges látogatók fogadására... És természetesen holovetítő.

A terem egészét bevilágítja a kintről jövő vöröses fény, ami a falba vájt óriási ablakokon át jön be (természetesen az ablak átlőhetetlen). Remek rálátás nyílik innen a fűszerbányákra.

[Osmond Rumbachlen]

Az iroda falai vörösen izzottak a kintről beáradó fénytől. Avatatlan szemeknek ez a napszak is ugyanolyan lett volna, mint többi; Osmond Rumbachlen azonban pontosan tudta, hogy most alkonyodik. Nemsokára itt az este, és neki még át kellett futnia egy jelentést a Stadionban néhány héttel ezelőtt lezajlott harcokról. Ő is ott volt ugyan, de mióta Atriedes ezredes átvette tőle a börtönkomplexum közvetlen irányítását, leginkább az ő jelentésein keresztül tudta meg a győztesek névsorát és ideiglenes kiváltságait, vagy éppen az elhalálozások, és a költségek pontos összegét.
Az átnézésre váró adatok kinyomtatott állapotban, vastag halomban hevertek előtte az asztalon. Ez persze nem szegte a kedvét; kitartással falta a szeme az oldalakat.
A nagy munka hevében először észre sem vette, hogy kopognak az ajtaján. Miután erre ráeszmélt, magyarázatot kért a kinti őröktől.
-Egy futár az, uram. -érkezett a válasz a komlinken keresztül- Azt mondja, sürgős ügyben érkezett.
Osmond egy kis gondolkozás után végül jelzett a kinti őröknek, hogy beengedhetik az érkezőt. Vajon mért nem szóltak neki már akkor, amikor a futár be akart lépni a Kessel fölött keringő űrállomásnál?...
A férfi belépett az ajtón, és mélyen, kissé túljátszva a szerepet, meghajolt.
-Osmond Rumbachlen főparancsnok! Meghívót hoztam magától a nagy Császártól! -mondta, majd közelebb vonult az asztalhoz, és letette Osmond elé a borítékot.
A parancsnok csodálkozva nézett a futárra, aki ezután ismét meghajolt, aztán távozott az irodából. Nem is igazán a férfi hirtelen érkezése lepte meg (hiszen ha a Császár maga küldte, különleges engedélye lehetett a belépésnél), hanem a tény, hogy meghívót kapott.
Ez egy különleges, ritka pillanat volt.
Kíváncsian bontotta fel a borítékot, és olvasta el az ízlésesen megszerkesztett levelet.

"Én, a Birodalom Uralkodója, ezennel meghívom önt és családját Moff Trachta Coy és Lady Mirax esküvõjére, melyet a Byss bolygón tartunk. A bolygóra a rendezvény ideje alatt szabad a bejárás."

Tehát egy esküvő. Osmond már azon gondolkozott, hogy (bár a meghívás valóban nagyon megtisztelő) időpocsékolás lesz elmennie - ám ekkor megakadt a szeme egy kisebb borítékon, ami a meghívó mellől esett ki. A kicsiny levélen a Császár Pecsétje díszelgett.
Osmond ezt a borítékot sokkal elővigyázatosabban bontotta ki. Átolvasta a levél tartalmát, majd hosszú percekig a gondolataiba mélyedt. Még egyszer átolvasta a kis levelet, végül elhatározásra jutott.
A levelet gondosan eltette, és aznap még igyekezett elintézni hátramaradt dolgait.

[Osmond Rumbachlen]

Másnap már reggel nekilátott az indulás szervezésének. Áthivatta magához a börtön fiatal parancsnokát, aki úgy negyed óra múlva meg is érkezett Kessendrára. A korai időpont és a sürgős megjelenés ellenére Janos Atriedes ezredes hibátlan külsővel lépett Osmond elé. Tisztelgett, majd leült az iroda egyik székére, és kíváncsian várta, mi lehetett olyan sürgős.
-Meghívót kaptam Moff Trachta Coy és Lady Mirax esküvőjére. -kezdte el a monológot a főparancsnok, és elmondott minden mást is, amit a borítékban talált. Végül egyeztettek a Császár bizalmas levelét illetően.
-Tehát én is megyek az esküvőre. -ismételte meg Janos- Rendben, uram, azonnal nekilátok az előészületeknek.
Felállt, biccentett a fejével, majd visszaindult a börtön épületébe, hogy kinevezze az ideiglenes panarcsnokot, akivel majd folyamatosan kapcsolatot fog tartani. Már előre mosolygott a feladaton, amit kapott. Izgalmas lesz az az esküvő...
Még egy nap, és a két férfi elhagyta a Kesselt.