|
Post by Ved Kennede mester on Nov 23, 2007 10:52:12 GMT 1
Kennede mester, tanítványát, Xanatost követve indult el a Nagymoff irányába, majd érdeklődve hallgatta, ahogy a főerceg kiadja a parancsokat a testőröknek. Mint mindig, most is tökéletesen meg volt elégedve egykori tanítványa munkájával, határozottságával és rátermettségével.
Miután a Nagymoffhoz értek, Xanatos üdvözölte Tarkint, és bemutatta mesterét a régensnek.
- Üdvözlöm, Nagymoff! Örülök a találkozásnak. Végre, annyi év után sikerül személyesen is találkoznunk! - köszönti a Nagymoffot a mester, kissé tárgyilagos, de ugyanakkor baráti hangnemben.
" Kérem, foglaljanak helyet! Örömömre szolgál, hogy engem választottak a vacsorapartnernek!"
- Számomra megtisztelő! - válaszolt Kennede, majd Xanatos társaságában helyet foglalt az asztalnál.
A pincér megérkezésekor, a kezébe véve az étlapot, böngészni kezdte a különböző menüket. Kis töprengés után, az egyik menün megakadt a szeme, majd végül emelett is döntött.
- Egy uralkodói fogást kérnék, vörös desszerttel! - nézett fel a várakozó pincérre, aki hamar felírta a rendelést.
Megvárva Xanatos rendelését is, Kennede Tarkin felé fordul.
- Igazán kellemes ez a fogadás, csak ezek a non-humán söpredékek csúfítják el... de az Uralkodónak biztosan jól megalapozott döntése alapján jöhettek ők ide, ezért megkérdőjelezni nincs jogunk a döntést, csak elfogadni. De, ettől függetlenül szúrja a szemem a jelenlétük... - csóválja a fejét Kennede, és kíváncsian várja, hogy Tarkin vajon mit válaszol.
|
|
|
Post by zavall on Nov 23, 2007 15:04:47 GMT 1
A szenátor váltott pár mondatot Zierrel, aki nagyjából vázolta nekik a hutt klánok felépítését. A humán folyamatosan lekezelően beszélt a két huttal, így mikor elhagyta az asztalt, Zavall kicsit fellélegzett. Irritálta őt a nagyravágyó emberek közelsége, mintha egy féreg akarna a világ ura lenni...
-Magam is így vélem.
Zier után ő is felállt és vett magának chubát. Finom volt minden, de egy sem érhet fel a chubával, ezt mindig meg kellett állapítania.
-Mit gondolsz erről az úgynevezett I. Galaktikus Birodalomról egyébként? Elég impozáns ez a kis bál, és elég erősnek tűnnek. Én mégis úgy vélem, hogy dontos emberi tulajdonság, hogy nem tudnak megegyezni és folyamatos széthúzások vannak...
|
|
Aruk a Hutt
Junior Member
Hutt bűnb?r? A Besadii Kajidic feje
Hutt b?nb?r?. A Besadii Kajidic feje. A Calaquijic h?b?rura.!c!Default
Posts: 244
|
Post by Aruk a Hutt on Nov 23, 2007 15:51:55 GMT 1
Zier még el-el nyámnyogott a szájában maradt pár falaton, majd úgy érezte most egy ideig kibírja chubák nélkül. Lehet csak azért szereti ezeket a béka szerű lényeket, mert Aruk a leghatalmasabb Hutt, és úgy érzi neki is ilyet kell ennie, vagy tényleg ízletes csemegének véli. Zier Besadii egy köhögés közepette válaszolt Zavallnak.
- (Az egyszer biztos, hogy nem kedvez nekünk ez a megszilárdult hatalom.)- mondta alig hallhatóan Aruk jobbkeze, de nem akarta folytatni, mert a végén olyan fülek hallják meg akikre nem tartozik, vagy nem kéne, hogy tartozzon.
- (A Birodalom erősnek látszik, de ki tudja meddig fogja vinni, ha csak humán kezek irányítják.)- jegyezte meg mellékesen Zier, majd a többi nem humánra nézett. Senki nem volt túl közel hozzájuk, lehet azért mert Huttok, vagy csak jó helyet talált magának a két nonhumán.
- (Amúgy ideje lenne, hogy történjen valami, mert még vannak elintézendő dolgaim.)- közölte halkan Zier, majd unottan körbe tekintett. Sok üzletet kötött bizonyos személyekkel, aminek Aruk bizonyára örülni fog. Már alig várja, hogy a Központban tudassa a hatalmas Huttal amiket véghezz vitt, és ő majd magas jutalomban fogja részesíteni. A nagydarab csigának a száján megjelent egy öntelt mosoly, majd Zavallra tekintett.
|
|
|
Post by Tarkin "Wilhuff" Nagymoff on Nov 23, 2007 17:41:29 GMT 1
A felszolgáló megérkezését követően a Testőr páros csendesen méregette az étlapot…látszott rajtuk, hogy akárcsak Tarkin, ők is ínyencek. A Nagymoff a lapozott oldalak számából ítélve azt állapította meg, hogy az előtte helyet foglalók nem a közönséges ételeket méregetik. - Egy uralkodói fogást kérnék, vörös desszerttel! Emelte meg tekintetét Kennede mester a rövid válogatást követően, majd a felette álldogáló, és meglehetősen zavarban lévő pincérre vetette szemeit. A férfi egy nagyobb nyelést követően bárgyú mosolyt erőltetett az arcára, és bólintott. Olyan mélyen hajolt meg, mint talán még soha…egy pillanatig még az asztalra meredt, de aztán látta, hogy más nem lesz…Összeszedte magát, és rohanvást indult meg. Alig pár pillanat alatt tűnt el a tömegben.
Xanatos Nagyúr rendelését követően a másik felszolgáló is elviharzott…Kennede mester a várakozás alatt magához ragadta a szót. - Igazán kellemes ez a fogadás, csak ezek a non-humán söpredékek csúfítják el... de az Uralkodónak biztosan jól megalapozott döntése alapján jöhettek ők ide, ezért megkérdőjelezni nincs jogunk a döntést, csak elfogadni. De, ettől függetlenül szúrja a szemem a jelenlétük... Jelentette ki keményen, melyre Tarkin gúnyosan elmosolyodott. Nem szimpla mosoly volt ez, inkább egy szolid, mégis hallható nevetés. - Látom, ön sem a köntörfalazás híve! Remek! Biccentett a Testőr kiképző felé, majd kezeit az asztalra helyezte, és összekulcsolta őket. - Tudja Kennede mester, ha tehetném, most azonnal kiadnám a parancsot, hogy gyűjtsék össze őket, és végezzenek velük! Azonban jól vázolta fel a helyzetet…Az Uralkodó döntése volt a jelenlétük…Így csendesen tűrök! Fejezte be mondatát, miközben az egyik, közelben lévő Hutt csapatra vetette a tekintetét. Szemeiből látszott az undor…szája is fintorra húzódott…Egyértelmű volt, a Nagymoff valóban nem kedvelte a non-humán söpredéket…
|
|
|
Post by Moff Jessza Namora on Nov 23, 2007 23:07:37 GMT 1
Namora Moff nagyából az előétel elfogyasztása után döntött úgy, hogy ideje végre egy kicsit ápolnia a régi, és szert tenni új kapcsolatokra befolyása növelésének érdekében. Így lassan körbetekintett a különböző vendégek csoporjain. Itt az ideje ismerkedni. Enyhe mosoly jelent meg szája szélén. Felemelkedett a helyéről, és elegeáns kifinomult léptekkel elindult a kinézett asztaltársaság felé. Azonban néhány lépés után meg is torpant. Namora Moff két tisztje lépett oda hozzá...
Néhány perccel később a Moff asszony Tarkin Nagymoff, és Kennede Mester asztalához lépett. A mozdulatban volt valami különös elegancia, amely jól mutatta a nő nemesi származását. Mégis elegáns moffi díszegyenruhát viselt. Ahogy helyet foglalt, kellemes illat lengte be a kis asztaltársaságot. Jessza a galaxis legdrágább és legfinomabb parfűmjét használta, melynek neve Bőrfa Parfűm volt.
-Uraim, ha nem bánják csatlakozom eme nemes, és nagyszerű asztaltársasághoz. -kezdett bele az igen csinos, és mégis tekintélyt parancsoló megjelenésű nő mondandójába. -Tudják, arrafele...-tett egy fejbiccentést az egyik non-humánok által alkotott csoport felé -...már túl sok a söpredék. Képzeljék csak el az imént az egyik non-humán söpredék meg mert szólítani! Engem Jessza Namora Moffot! A Birodalom köztiszteletben álló Méltóságosasszányát! Nem is értem mit keresnek itt, azt pedig végképp, hogy mit képzelnek ezek a senkiházi söpredékek magukról. -méltatlankodott, és egy undorodó arcikifejezés jelent meg az arcán.
Minden bizonnyal a Moffasszony még a gondolatot is mélyen sértőnek, és méltóságán alulinak érzezte, hogy egy non-humán söpredék megszólítsa. Mindeközben Namora Moff két tisztje éppen "diszkréten" kikisért egy twi'lek "vendéget" a parkból. Jessza elégedetten vette tudomásul, hogy az ő kényes izlését irritáló személyről megfelelően "gondoskodnak" emberei. Abban nem lehetett senki biztos, hogy valójában megszólította-e az illető non-humán a Moffnőt, de az annál biztosabb volt, hogy Jessza mindig megkapja, amit akar. Ha pedig el akar távolítattni néhány söpredéket a partyról, akkor talál rá megfelelő alkalmat.
-Csak az tölt el némi megnyugvással, hogy az embereim mindig résen vannak, és megfelelő bánásmódot biztosítanak az ilyenek számára! De már komolyan mondom tennünk kell valamit a jelen helyzet ellen Uraim! Képzeljék el, néhány napja az egyik tisztem rendkivüli eltávot kért tőlem, mert a 13 éves hugát az iskolából hazafele jövet inzultálta egy non-humán szenny! Hát hova fajul a Galaxis, ha a gyerekeket sem lehet biztonsággal elengedni az iskolába, és a tisztjeinknek azon kell aggódniuk, hogy a családjukkal minden rendben legyen, amíg ők szolgálatot teljesítenek. Már nem is tudom, hogyan kéne fellépnünk a kérdésben, hogy ezek végre megtanulják, hogy hol a helyük! -vetett egy utolsó igen undorodó pillantást az egyik hutt csoport felé.
Ahogy Jessza befejezte a non-humánokkal szembeni ellenséges nézetei kifejtését intett a felszolgálónak, hogy töltsön számára egy pohár igen drága, és jó minőségű pezsgőből. Ahogy ajakaihoz emelte a poharat, az is maga a megtestesült női elegancia, és kifinomultság volt. Fekete szemeiben mégis sajátos fekete lángok lobogtak. Nem olyannak tűnt, mint az átlag kényeskedő úri dámák. A szavaiban is furcsa magabiztos erő volt. Ahogy egész lényét is körülvette, ez a különös erős aura. Jól látszott, hogy olyan nőről van szó, aki tudja, hogy mit akar, és hogy hogyan érheti el azt.
|
|
|
Post by Ved Kennede mester on Nov 24, 2007 23:30:27 GMT 1
//Jessza: Az asztalnál még Xanatos is ott van, és remélem tudod, hogy nem tudod, hogy kicsoda Ved Részletek az előtörténetemben, az adatok között //
"Tudja Kennede mester, ha tehetném, most azonnal kiadnám a parancsot, hogy gyűjtsék össze őket, és végezzenek velük! Azonban jól vázolta fel a helyzetet…Az Uralkodó döntése volt a jelenlétük…Így csendesen tűrök!"
Válaszolt a Nagymoff Kennede mester nyitva hagyott mondatára. A mester egyetértően bólogatott, majd kezébe véve egy üvegecske óceániai ásványvízet, egy határozott és erős mozdulattal letekerte annak tetejét, és tartalmát poharába töltötte.
- Tudja, én is így vagyok ezzel... minden bizonnyal, a huttok meginvitálása diplomáciai lépés lehetett... - kezd bele a fejtegetésbe a mester, majd miután az utolsó cseppek is poharába hullottak az ásványvízes palackból, visszatekerte arra a kupakot, és az asztalra tette. - Elvégre elég nagy hatalommal bírnak, és ha jól tudom, tiszteletre méltó haderővel rendelkeznek. Azonban más non-humánokat nem értem, hogy miért kellett beengedni... de, mint ahogy a huttokra is jó indoka lehet Uralkodónknak, úgy ezekre is jó indoka lehet. Így nem kérdőjelezem meg döntése helyességét... - fejezi be végül mondandóját a mester.
A mester szájához emeli a vízzel telt poharat, majd kortyol belőle néhányat. Épp kérdezne valamit a főrégenstől, amikor egy díszes ruhát viselő hölgy, az asztalukhoz riszálja magát, majd nemes egyszerűséggel helyet foglal. A hölgyen jól érezhető egy luxus párfüm illata, mely olyannyira élénk, hogy Kennede mester kicsit megvakarja orrát, hogy a parfümm helyett kezének illatát szippantsa.
"Uraim, ha nem bánják csatlakozom eme nemes, és nagyszerű asztaltársasághoz." Kezdte a hölgy. A mester kérdően és némi méltatlankodó tekintettel pillantott mind a Nagymoffra, mind tanítványára, majd a hölgyre tekintett némi erőltetett mosollyal, és jobb kezével enyhén intett, jelezvén: "egész nyugodtan".
Még mielőtt megszólalhatott volna a mester, a hölgy rögvest folytatta.
"Tudják, arrafele" biccentett fejével egy irányba, ahol non-humánok voltak többségében. "már túl sok a söpredék. Képzeljék csak el az imént az egyik non-humán söpredék meg mert szólítani! Engem Jessza Namora Moffot! A Birodalom köztiszteletben álló Méltóságosasszányát! Nem is értem mit keresnek itt, azt pedig végképp, hogy mit képzelnek ezek a senkiházi söpredékek magukról."
Folytatta a moff-asszony, kifejtve elégedetlenségét a meghívott non-humán vendégek miatt. Itt volt egy kis idő, amíg a többiek is szóhoz juthattak.
- Üdvözlöm kisasszony, a nevem Ved Kennede, a császári testőrség kiképzőmestere és vezetője. Gondolom társaimat már jól ismeri, Tarkin Nagymoffot, és Lord Xanatos főherceget, a testőrség főparancsnokát! - mutatott bal kezével a vele szemben ülő Nagymoffra, és a tőle balra ülő Xanatosra.
- A non-humánok, hőn szeretett Uralkodónk jóvoltából vehetnek részt ezen a nemes eseményen. Döntését mindenkoron tiszteletben kell tartanunk! - folytatta szavait a mester, tárgyilagos hangnemben.
"Csak az tölt el némi megnyugvással, hogy az embereim mindig résen vannak, és megfelelő bánásmódot biztosítanak az ilyenek számára! De már komolyan mondom tennünk kell valamit a jelen helyzet ellen Uraim! Képzeljék el, néhány napja az egyik tisztem rendkivüli eltávot kért tőlem, mert a 13 éves hugát az iskolából hazafele jövet inzultálta egy non-humán szenny! Hát hova fajul a Galaxis, ha a gyerekeket sem lehet biztonsággal elengedni az iskolába, és a tisztjeinknek azon kell aggódniuk, hogy a családjukkal minden rendben legyen, amíg ők szolgálatot teljesítenek. Már nem is tudom, hogyan kéne fellépnünk a kérdésben, hogy ezek végre megtanulják, hogy hol a helyük!"
Folytatta a hölgy a panasz-áradatot, elmesélve családi élményeit. Kennede mester arcáról csak azért nem lehetett unalmat leolvasni, mert nem sűrűn mutat arcán érzelmeket, amikor épp nem beszél.
- Remélem rosszul értettem az iménti szavait, és nem azt akarta mondani, hogy az emberei kitessékelik az Uralkodó által meghívott vendégeket. Függetlenül attól, hogy azok egy alja-népség. Amíg viselkednek a rendezvényen, addig semmilyen körülmények között nem tehetjük őket ki az ünnepségről. Ha mégis, az felségárulás. És gondolom, kegyed, mint a Birodalom egyik moffja, tisztában van vele, hogy a felségárulókra mi vár... - fejtette ki gondolatait a mester, és bár a szavak minden bizonnyal a hölgyet célozták meg, annyira tárgyilagos hangnemben mondta azt el a mester, mint aki mesélt volna.
Ezt követően, a mester ismét kortyolt párat poharából, majd tekintetét a tömeg felé fordította, ahol már látta a közeledő pincért, a megrendelt étel "társaságában".
|
|
|
Post by Lord Xanatos on Nov 25, 2007 11:06:44 GMT 1
Xanatos egykedvûen hallgatta az asztaltársaságot, miután vadételt rendelt. Nem nagyon akart beleszólni Tarkin és mestere társalgásába. Egy pillanatra el is kalandozott a figyelme, elõször az este során. Kiszúrt magának egy csinos pincérlányt, aki gyorsan és mégis kecsesen libbent át a vendégek sokaságán. Úgy döntött, hogy személyesen fogja megkeresni az este folyamán a hölgyet, hogy szerény ám mégis tiszteletteljes otthonába invitálja... Egyszercsak visszazökkent az álomvilágból a jelenbe, amikor Jessza Namora moff kérés nélkül ült le az asztalukhoz. Ránézve, mint Birodalmi fõherceg és Tarkinra nézve is elég sértõ volt ez a magatartás, és ha Kennede mester nem lett volna a társaságban, már bizonyára jólneveltségre tanította volna a hölgyet, most azonban ettõl eltekintett, csupán szúrós tekintete villogott Namora moff irányába. Minden bizonnyal Ironhand tábornok is észrevette a pillantását, mert egybõl megindult a moff felé, hogy rendre utasítsa, de Xanatos ujjának egyetlen intésével elhessegette a testõrtábornokot, így az vissza állt eddigi õrhelyére.
Xanatos némán hallgatta a moff hölgy okfejtését, és épphogy csak felvonta szemöldökét, amikor a non-humán zaklatásról mesélt. Véleményét a non-humánokról már ismerheti mindenki, így nem akarta magát ismételni, gondolta inkább témát vált: - Namora moff, milyen az élet a Végtelen ûrben? Remélem minden rendben a 86. Légióban... Olvastam néhány új fejlesztésrõl és remélem, hogy az ön flottája is kapni fog belõle, miután a teszteket befejeztük... - mondta és kíváncsi volt a reakcióra.
|
|
|
Post by Ray Gomez on Nov 25, 2007 14:22:48 GMT 1
Organa tud annyit a világról, hogy felismerje a zeltronokat. A nő valóban dekoratív, és hatása Rayre szemmel látható. Organa elmosolyodik: - Üdvözlöm kisasszony, foglaljon helyet. Remélem jól szórakozik. //Kicsit el voltam havazva, akár szó szerint is //
A zeltronnak fogalma sem volt, hogy kivel ül szemben. Volt itt pár híres ember az esküvőn, akit első látásra felismert, mint például a mennyasszony, ki egykoron remek filmszínész volt és azóta áttért a politika rögös útjára. Bár Izabelnek sokkal jobban tetszettek a filmjei, mint a törvényjavaslatai. A humán férfi válaszára, azonnal eszébe jutottak, hogy kikkel is futott össze az ünnepségen. - Igen, rengeteg ismerőssel találkoztam itt, Zeltrosról is jött pár honfitársam, de idáig csak elcsevegtünk. - Mondta majd a pincérek hadára figyelt fel, kik elkezdték felszolgálni az ételt. ~ Én is találkozhatnék végre egy ismerőssel... azzal az agyalágyult grannel, ki már megint szó nélkül eltűnt a tömegre ~ - Gondolt Ray a bátyjára. Sok fehér ruhás alak hozott finomabbnál finomabb ételeket, a legjöbb pezsgőket az esküvői vacsorára, bár a hangulat nem volt valami feldobottabb, páran csak némán tömték a fejüket, néhányan már el is húzták a csíkot. A helyzet komikuma pedig az lett, hogy sokkal több pincér volt az egész kertben, mint vendég, olyan érzése támadt Raynek, mint ha egy huttnál vendégeskedne a sok rabszolga közt. - Érdekes, hogy sokkal több pincér van, mint vendég. - Jegyezte meg Ray, hogy talán valaki majd felkarolja a témát hármojuk között, és nem lesz kínós csend a vacsora alatt.
|
|
|
Post by zavall on Nov 27, 2007 15:30:29 GMT 1
Zavall jókedvűen falatozgatott és figyelte az elsuhanó pincéreket, akik mondhatni beleolvadtak az esemény hangulatába, csak az ügyes szemlélők vehették észre, hogy rengeteg a pincér. Zavall ezen vendégek közé tartozott... A vendégek biztos mozdulatokkal nyúltak a tálcákon heverő nedűk után. Lágy evőeszköz csörgés vegyült a néhol halk, néhol hangos beszélgetésekbe. A meghívottak elszánt, öntelt néha önfeledt arckifejezéssel tárgyaltak partnerükkel. Minden élt a hutt körül, minden arc mozgott, valahol egy kisbaba születését mesélték élvezettel, máshol komor arcok döntöttek kreditmilliók sorsáról, megint máshol birodalmi moffok beszélgettek undorral az arcukon. Nem szívlelték a nonhumánokat... Zavallt kezdte elragadni a báli forgatag, és egyre jobban feloldódott a humánok között, bármennyire utálták is őket. Zavall jól tudta, hogy ez a Birodalom, mint oly sok emberi kreálmány, nem lesz hosszúéletű, és a huttoknak nincs félnivalójuk...
-Igen, lassan történhetne valami. Nekem is lenne más dolgom.
|
|
|
Post by Tarkin "Wilhuff" Nagymoff on Nov 28, 2007 15:51:17 GMT 1
Az est leszállta kellemesen hűvös levegőt csalogatott magával a Végtelenség Parkjába…Nem volt sem túl hideg, sem a vészjósló meleg…kellemes idő volt, melytől a vendégsereg valamelyest talán felszabadultabban mulathatott. A fák lengedező koronáin átszökő holdfény, és a levelek táncának lágy nesze pedig egyfajta különleges hangulatot adott a csendes zeneszó mellett.
Tarkin hátradőlve a székében merengőn figyelte a népes vendégáradatot. Egyik kezével a karfára támaszkodott, és két ujjával tartotta fejét, míg másik keze továbbra is az asztalon elterülő fehér abroszon pihent, ujjaival pedig ütemesen kocogtatta a már-már felgyűrődött fehér terítéket.. Egy-egy rideg, és megvető pillantást intézett a nagyobb non-humán csoportosulások felé, majd megrázta a fejét, és ismét a társaságára tekintett. Tőle szokatlan módon mosolygósan hallgatta Kennede mester beszédét, amelyet Namora Moff-hoz intézett. - Remélem rosszul értettem az iménti szavait, és nem azt akarta mondani, hogy az emberei kitessékelik az Uralkodó által meghívott vendégeket. Függetlenül attól, hogy azok egy alja-népség. Amíg viselkednek a rendezvényen, addig semmilyen körülmények között nem tehetjük őket ki az ünnepségről. Ha mégis, az felségárulás. És gondolom, kegyed, mint a Birodalom egyik moffja, tisztában van vele, hogy a felségárulókra mi vár... A Birodalom Nagymoffja előre dőlt, és kezeit az asztalra helyezve összefonta tenyerét. - Ugyan kérem! Namora Moff, Kennede mester! Ne rontsuk el ennek a fenséges partynak a hangulatát. Elég baj az, hogy itt a csőcselék, ne egymás fenyegetésével töltsük az időnket! A mondat után ismételten hátradőlt, majd a karfára könyökölve egymásnak kocogtatta ujjait. Látszott rajta, hogy feszélyezi a non-humán jelenlét, ennek ellenére csendesen tűrte Uralkodója óhaját.
Midőn látta, hogy mindkét fél lehiggad, elismerően bólintott. - Ohh, hogy el ne feledjem Xanatos! Azért csak megköszönném az újdonsült védelmemet! Pompás érzés a tudat, hogy ilyen képzett védelmezők óvják a biztonságom! Kennede mester, büszke lehet a tanítványaira! Mondta a két testőrre tekintve, majd elismerően biccentett feléjük, jelezve, nem kis munkát hajtottak végre ők ketten, mellyel nemcsak az Uralkodót, hanem a Birodalmat is szolgálták…
|
|
|
Post by Moff Fliry Vorru on Nov 30, 2007 9:01:31 GMT 1
Miközben a hutt és Ha'rs kormányzó beszélgetésbe kezdtek, Vorru a fiatal nõvel társalgot semleges, mondhatni a beszélgetéseket kitöltõ témákról. Hamarosan egy sötét öltönyös alak lépett mellé, egy a tömegben elvegyült emberiei közül, és egy adattáblát nyújtott át neki. Corellia kormányzója tisztelettel elnézést kért egy pillanatra Felerine-tõl, majd gyorsan átfutotta az adatokat. Embere végig a háta mögött állt, a távolba tekintve. Vorru elégedetten bólintott, majd a férfi kezébe nyomta az adathordozót, és intett, hogy távozhat.
Idõközben hutt elbúcsúzott mindenkitõl. Vorru búcsút intett a távozó Hutának, majd Ha'rs felé fordult. - Most kissé nyugodtabban tudunk beszélni a hutt nélkül. - kezdte halkan, majd egy villanásnyi mosolyt küldött Felerine felé - Hallottam már Önrõl Kormányzó, a híre megelõzte. Úgy vélem közös üzleteink igen gyümölcsözõek lesznek. Ami meg a huttot illeti, óvatosanak kell vele lennie. Elégedjen most meg ennyivel. Ez a hely nem alkalmas hosszasabb tárgyalásra.
Vorru lopva körbetekintett, majd arcára fagyott a mosolya. Felesége közeledett asztaluk felé. Kezével óvatosan intett egyik közelben álló embere felé, aki azonnal az asszony elé lépett. Valamit súgott a nõ fülébe, aki megrázta a fejét.
- Elnézésüket kérem, de most mennem kell. - húzta el a száját a kormányzó, majd a fiatal, csinos nõre mosolyodott - Örömömre szolgál, hogy megismerhettem önöket. Remélem az est folyamán még találkozunk... Ha megbocsátanak. - kényelmesen felkell a székbõl, majd bólintott Ryddel Ha'rs kormányzó felé, és búcsúzástól kezet csókolt Federlinenek. Egy kicsit hosszabban, mint az illõ lett volna.
Sok dolga volt még az este folyamán. A legtöbb meghívottal ellentétben nem "szórakozni" érkezett Byssre. Elsétált a felesége és a mellette álló testõre mellé, majd társaságukban távozott a Birodalmi tisztségviselõknek felállított asztalok felé. Éppen idejében, mert a pincérek hada elkezdte szervírozni a díszvacsora elsõ fogásait.
|
|
|
Post by Ryddel Ha'rs on Nov 30, 2007 14:10:55 GMT 1
Az est hangulata egyre emelkedett, sokan a vendégek közül kezdtek ellazulni, és lassacskán kialakultak azok a „fakkok” is, amelyek együtt szeretnék elkölteni a vacsorát. Eleinte nehezen akart elindulni a beszélgetés, de aztán látván a Birodalmiak viszonylagos közvetlenségét, a non-humánok is belemerültek a társaságaikkal való eszmecserébe. Ryddel különösebben nem zavartatta magát, hogy non-humán, mert tudta, hogy helye van itt. Õ is azon „emberek” közé tartozott akik keményen megfizettek azért, hogy az arisztokrácia befogadja õket. Igazándiból az, hogy a Birodalmi arisztokrácia mit gondol róla, csak azért aggasztotta, mert az efféle estélyek mindig is jók voltak új kapcsolatok szerzésére. A népe már megint más tészta volt…ott kiérdemelte, hogy feltekintsenek rá. Persze a népnek nem kellett tudni a arról, hogy megvoltak a maga simlis ügyei.
A parkban lévõket simogató langy szellõ valamelyest élénkült, mégsem volt hûvös. A lágy muzsikaszóval vegyülõ halk beszélgetések moraja, valamint a fák leveleinek tánca pedig még hangulatosabbá tették a helyet. A tar kormányzó már az érkezése pillanatában eldöntötte, hogy kiépíttet egy efféle helyet villájának parkrésze helyére…amióta sétált, és egyre többet látott a Végtelenség Parkjából, egyre biztosabb lett benne, hogy meg is valósítja majd.
Ha’rs kormányzó rövid, mégis jelentõségteljes diskurációba kezdett a magát Huta-ként bemutató hatalmassággal. Úgy vélte, hogy nem árt jóban lenni a Hutt-okkal, mindig is nagy volt a hatalmuk, és non-humán létükre, akárcsak Arkánia és Arkánia II. õk is meg tudták õrizni függetlenségüket a Birodalommal szemben. Ezekben az idõkben bizony ez nem kis szó volt. Ezért tartotta érdemesnek a Domínium kormányzója, hogy elmélyítse kapcsolatait, és nyisson a Hutt ûr felé is. Mind kereskedelmileg, mind pedig a vagyonára is bizonyosan jó hatással lesz majd az esetlegesen kialakuló kapcsolat.
Mindeközben Felerine és Vorru, valamelyest elszigetelõdve a két beszélgetõ partnertõl magánbeszélgetésbe kezdtek. Afféle semleges témák kerültek a terítékre…persze a Birodalmi Moff azért olykor megpróbált némi lopott incselkedést is belecsempészni ékesen csengõ szavai közé. Aztán a népes tömegbõl egy jól öltözött, sötét öltönyt viselõ férfi lépett Vorru mellé. Felerine elmosolyodva bólintott, miszerint megértette a helyzetet, majd tekintetét a Hutt, valamint a tar kormányzó felé fordította. Csendesen, és érdeklõdõ tekintettel kapcsolódott be a beszélgetésbe, és hallgatta azt. Huta éppen elköszönt Ha’rs-tól, majd pillanatokkal késõbb az asztal körül ülõ többi beszélgetõpartnerétõl is. Mindenki tiszteletteljes búcsút vett…aztán pillanatokra csend telepedett az asztaltársaságra.
A csendett Vorru Moff törte meg. - Most kissé nyugodtabban tudunk beszélni a hutt nélkül. Hallottam már Önrõl Kormányzó, a híre megelõzte. Úgy vélem közös üzleteink igen gyümölcsözõek lesznek. Ami meg a huttot illeti, óvatosanak kell vele lennie. Elégedjen most meg ennyivel. Ez a hely nem alkalmas hosszasabb tárgyalásra. Ryddel elmosolyodott, majd hátradõlt a bársonypárnás széken, és hátát a támlának vetette. Kezeit a karfára helyezte, és ellazult…ennek ellenére tartása most is úrias maradt. - Kellemes meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy ekkora hírnevem van! Mosolya a mondat után sejtelmessé változott…bár csak pillanatokig tartott…Ekkor bizonyosodott meg benne, hogy Vorru valószínûleg tud a magánüzleteirõl. Elsõ reakcióként az járt a fejében, vajon honnan…mindenesetre a Moff úgy állt a helyzethez, amely kedvezõ volt a számára. Ennek fényében nem sokat foglalkozott az üggyel. - Természetesen egyetértek, ez a hely nem alkalmas hosszabb tárgyalások lebonyolítására! Felerine fel fogja venni önnel a kapcsolatot, mind a hétvégét, mint az üzletet illetõen! A Moff valamiféle kaján mosollyal vette tudomásul a hallottakat, majd körbetekintett a tömegen. Láthatólag megakadt a szeme valakin, mert egy pillanatra mintha lemerevedett volna…eddigi közvetlen mosolya is lefagyott az arcáról. Ryddel oldalra pillantott, hogy felmérje, mitõl változott meg Vorru kedve. Mosolyogva konstatálta, hogy egy nõ érkezett, akit az elõbb asztalhoz lépõ öltönyös alak tartott fel. Nem kérdezett rá, ki is a hölgy, mert érezte, hogy nem lenne etikus húzás. Bizonyos volt benne, hogy a Moff felesége a nõ…nem pedig holmi szeretõ…vagy egyéb partner. - Elnézésüket kérem, de most mennem kell. Örömömre szolgál, hogy megismerhettem önöket. Remélem az est folyamán még találkozunk... Ha megbocsátanak.. A sebhelyes arcú Moff kényelmesen felemelkedett a székébõl, majd köszönésképpen bólintott Ha’rs kormányzó felé. Ryddel viszonozta a bólintást. - További kellemes estét Vorru Moff! Érezze jól magát! Öntötte szavakba elõzõ mozdulatát…Eközben Vorru egy lépést téve megfogta Felerine kezét, majd megcsókolta a kézfejét. Arkánia kormányzója egy pillanatra odatekintett, de aztán ahogy az illem kívánta, szemeit a vendégeken legeltette tovább…
|
|
|
Post by Ved Kennede mester on Nov 30, 2007 14:51:05 GMT 1
Kennede mester, kifejezéstelen arccal pillantott Namora Moff-ra, majd a szót - még mielőtt reagált volna a moff - magához ragadó főrégensre nézett a mester.
"Ugyan kérem! Namora Moff, Kennede mester! Ne rontsuk el ennek a fenséges partynak a hangulatát. Elég baj az, hogy itt a csőcselék, ne egymás fenyegetésével töltsük az időnket!"
Reagált a Nagymoff a mester "fenyegetésére". A szavakkal nem értett egyet a mester, hisz ő számára az Uralkodó, és az ő akarata mindennél magasabb. És aki az akarata ellenében cselekszik, az nem érdemel tiszteletet, sem megbecsülést. Egyet nem értését jól palástolta, hisz barázdált arcán egyetlen apró rezzenés sem látszott a szavakat hallván, ehelyett enyhén hátradőlt a székben, hogy kényelembe helyezze magát, és hogy utat biztosítson az asztalhoz érkező pincér számára, hogy az kényelmesen elhelyezhesse a vacsorát.
- Köszönöm! - fordult egy fél szó erejéig a pincér felé a mester, majd ismét tanítványára pillantott, aki érdeklődő kérdéseket intézett Namora Moff irányába. Ezután ismét Tarkinra tekintett, aki a testőrséget dícsérte.
"Ohh, hogy el ne feledjem Xanatos! Azért csak megköszönném az újdonsült védelmemet! Pompás érzés a tudat, hogy ilyen képzett védelmezők óvják a biztonságom! Kennede mester, büszke lehet a tanítványaira!"
Hangzottak a szavak Tarkin nagymoff szájából, mely enyhe mosolyt csalt az eddig szenvtelen arckifejezéssel ülő mester szájára.
- Köszönöm az elismerést, főrégens úr! Büszke is vagyok a tanítványaimra. - válaszolt, majd szemügyre vette a tálalt ételt.
|
|
Palpatine császár
Junior Member
Uralkod? Adminisztr?tor
A Galaktikus Birodalom Uralkod?ja.
Posts: 192
|
Post by Palpatine császár on Nov 30, 2007 17:55:11 GMT 1
A park fényei lassanként elhalványulnak. Moff Trachta Coy tér vissza kedveséhez pár pillanatra. Elmosolyodik, de nem szól. A kert egyik oldalán elhelyezett óriási - három és fél méter magas - kivetítõ meglehetõsen hangos zümmögéssel kel életre, mint valami gigantikus rovar.
A kékes, villódzó képen egy sötét csuklyába öltözött alak jelenik meg. Az arca nehezen kivehetõ - valamiféle sápadt, ráncos körvonalat pillantotok meg csupán...
A kivetítõ elé sorban érkeznek az elsõ Galaktikus Birodalom legcsinosabb katonahölgyei, kezükben éjfekete, bársony dobozkákat tartva. Senki sem parancsol, senki sem szólal meg - a vendégek azonban önkéntelenül is abbahagyják a beszélgetést és felállnak székeikbõl - így adva meg a tiszteletet I. Palpatine Császárnak, a Birodalom uralkodójának.
A Császár hologrammja lassan felemeli bal kezét. Mindenkit áthat valamiféle nemes, nagyszerû érzés...mintha kisütött volna a nap, mintha a tökéletesség maga lenne ez a perc.
- Drága barátaim! - szólal meg Palpatine, halk, kissé reszelõs hangján. - Örömmel látom, hogy szép számban összegyûltetek ezen a csodálatos, megismételhetetlen, varázslatos estén. Hogy gratuláljatok az ifjú házasoknak, akik Birodalmunk csodálatos világát gyarapítják meghitt érzéseikkel; egymás iránt érzett olthatatlan szerelmükkel! -
Az Uralkodó arcán mintha lágy mosoly jelenne meg - ez ösztönösen mindenkit mosolygásra késztet.
- Magam is nagy örömmel csatlakozom azokhoz, akik gratuláltak már az ifjú párnak! És hogy tovább emeljük a rendezvény fényét, elismeréseket és kitüntetéseket szeretnék átadni mindazoknak, akik hosszú idõn át, lelkiismeretes munkájukkal szolgálták az Elsõ Galaktikus Birodalom polgárait!
A bejelentést spontán tapsvihar követi, ami jó néhány percig tombol. A legtöbben nem is igazán értik, hogy most miért is kezdtek el tapsolni, de tény: humánok és non-humánok egyaránt ezt teszik.
- ... és most...Ved Kennede. Lépj közelebb, barátom! - mondja ünnepélyes hangon Palpatine...
|
|
|
Post by Jabba a hutt on Nov 30, 2007 18:17:18 GMT 1
A hutt szektor két képviselője már éppen le akartak lépni az egész műsorról, amikor maga az Uralkodó jelent meg egy hatalmas kivetítőn. Természetesen mind a Hiéna és mind a helyettese tapsoltak, amikor a tömeg is tapsolt. Mindketten biztosak voltak benne, hogy aki most nem csapkodja össze a tenyereit átszellemült arccal, azzal később valami nagyon csúnya dolog fog történni.
|
|