Alderaani Fegyintézet

[Garm Bel Iblis]

Az Alderaani Fegyház

[/size][/i]

Alderaan egyetlen börtöne, ahová a azokat rakják be, akik fegyvert tartottak maguknál jogtalanul, vagy egyéb kisebb rendzavarást vittek véghez. A szökési lehetőség általában szóba sem kerül, hiszen pár évet ki tud mindenki bírni itt, de akik megpróbálják azok komolyabb büntetésre számíthatnak. A börtön egy szigeten épült ki, ami a kívülállók szemében elég elrettentő hatást kelt, így a bolygó lakossága nem is igen foglalkozik ezzel a bűnözőkkel teli hellyel. Mivel víz öleli körül ezt az erődöt, így mégnehezebb észrevétlenül kijutni a Fegyházból.

A börtönkomplexum több részből áll. A legfelső szinten "trónol" a fegyintézet parancsnoka a többi fejessel, míg alul a menza, és a cellák találhatók. Természetesen viszonylag nagy udvarral rendelkezik a börtön, ahol bizonyos időközönként a rabok az idejük eltölthetik. Az udvaron különböző erőnlétet fenntartó berendezés található, ahol kellően kifáraszthatják magukat az épület lakói.

A zárkák 3x3 méteresek, amiben található egy ágy, egy WC és egy mosdókagyló. Minden rab este nyolctól feltétlen itt tartózkodik, hiszen csak addig kaptak kimenőt a füves udvarra.

[/color]

[Dral Ordo]

A siklóban utazva sokminden pörgött végig Dral agyában, de nem csüggedt, tudta, hogy nem fog sokáig itt tartózkodni. Minél hamarabb meg fog szökni a Fegyházból. Melegséggel töltötte el, hogy hála neki Tres enyhébb körülmények között fog raboskodni. Viszont fentáll a veszély, hogy ezúttal nem tud barátja társaságában szökni. Viszont nem akarja itthagyni, mert főleg a mandalori hibájából ül hüvösre a csempész.
Egy óra elteltével megérkeztek az Alderaani Fegyházba. Ez a koplexum a semmi közepén van. Minden oldalról víz veszi körül.
Kíváncsisággal tölti el Dral-t, hogy mit fognak szólni régi börtöntársai ahhoz, hogy megint itt "nyaral" velük a katona. Mindenkivel jó kapcsolatot ápolt, így a benti dolgoktól nem félt. Őt az zavarja, hogy lecsukták. Hogy megint elkapták. Ennyire szerencsétlen nem lehet. De ezekszerint mégis, az az egy dolog vígasztalja, hogy nem lesz nehéz megszökni.
Kiszálltak a siklóból, és elindultak a börtön bejárata felé.

[Garm Bel Iblis]

Az út hamar letelt a leendő fegyencek számára, hiszen ez volt az utolsó órájuk, amit még a "szabadban" tölthettek. Az űrsikló hamarosan leszállt a Fegyház egyik platformjára, majd nem sokára a motor is leállt. Az ajtók felnyíltak, majd Dral Ordo és társa két katonával az oldalukon elindultak az épület bejárata felé.

A helyiség ahová érkeztek szinte teljesen kihalt volt. Szemben lehetett látni egy hatalmas ajtót, valószínűleg ott "trónol" a vezetőség egy-egy tagja. A négy fős delegáció útja az egyik kisebb terembe vezetett, ahol már egy harmincas éveit járó jól öltözött hölgy várta őket. Mind a két A.N.E.-ket szolgáló egyenruhás távozott, átadva Ordo-ékat a jelenlegi erőknek. A szőka hajú nőszemély mosolyogva kínált helyet a vele szembe lévőknek, majd mikor azok helyet foglaltak, megszólalt.

- Mindent tudok magukról, nem kell elmondaniuk hogyan keveredtek ide.- kezdte aranyosan a szemüveges nő, majd közel fél órán át hablatyolt valami törvényről, meg valami szabály értelmekről, amiből két fontos infórmációt tudott meg a két férfi. Dral 25 évet kapott, míg társa csak 22-t. A tisztnek igaza volt, kevesebbet fog ülni, de még mindig nem elég keveset ahhoz, hogy ezt jó hírként fogadta volna. Hamarosan egy fegyőr lépett be a szobába, aki kivezényelte a börtön töltelékeket. A bejárattal szemben lévő terembe vitte őket, ahol különféle orvosi eszközöket lehetett szemügyre venni. Tehát mégsem az építmény urai foglaltak itt helyet. Szemben egy öreg doktor ült, aki pillanatok múlva orvosi teszteknek vetette alá a férfiúkat, és szóhoz sem engedte őket jutni, nehogy véletlenül olyasmit mondjanak, hogy meg kelljen úszniuk ezt a helyet. Tíz perc sem telt bele, mire az orvos megállapította, hogy a két férfivel semmi gond nincs, így nyugodtan eltölthetik a kiszabott büntetésüket a zárkákban.

A mogorva őr durván kitessékelte őket, majd egy másik helyre vitte őket, ahol ruhát választhattak maguknak. Amint megvolt ez is, Dralt a harmadik emeleltre vezényelték, míg a barátját az elsőre. Egyiküknek sem volt cella társa, így magányosan üldögélhettek, vagy áldogálhattak a szükős helyen. Hamarosan azt is megtudhatták, hogy még fél óra és elmehetnek a rabok ebédelni.

[Dral Ordo]

Dral ruhaválasztásnál jó bő méretet válaszott magának. Nem volt vele semmi célja, csupán az ilyen stílusú ruhákat szeretette. XL-es hússzújjú pólót, alá XXL-es pólót, a nadrágja pedig L-es lett. Így igazán lazának érezte magát és kényelmesnek.

Innen őt a harmadik emeleti zárkába vezényelték. Körülbelül 3x3 méteres lehetett az egész helység, ráccsal elválasztva a börtön további részeitől. Egy darab felhajtható ágy, egy mosdókagyló és egy WC volt az egészben.

Bejelentette neki az őt kísérő őr, hogy fél óra múlva lehet menni ebédelni. Dral ezt jó alkalomnak találta, hogy találkozzon régi rabtársaival és ismét beszélgessenek egymással. A várakozással teli időt azzal töltötte, hogy egy földön talált tompa, kis darab kővel egy feliratot karcolt fel, mégpedig az, hogy "Mando cuyir dar sha olar!". Ez annyit jelent naggyából, hogy "A mandalori nem lesz sokat itt!". Mire ezzel végzett lehetett menni ebédelni.

Kinyitották a cella ajtókat és Dral elindult az ebédlő felé.

[Garm Bel Iblis]

A rácsok szinte egyszerre nyíltak ki, majd bűnözők hagyták el zárkáikat. Mindenki jobbra vette az irányt, hogy pár perces gyaloglást követően megérkezzenek az ebédlőbe. Szinte öt méterenként egy őr állt, nehogy véletlenül is zavargás törjön ki a börtönben. Egy széles lépcsőn kellett legyalogolniuk a fegyenceknek, ahol egy óriási ebédlőbe érkezhettek meg. Tele volt tömve asztalokkal, székekkel, ahol a rabok már az ételeiket fogyasztották.

A lefelé vezető úton több ismerős arc tapadt Ordora, de mind mogorvák voltak. Tudták ki ő, és valószínűleg azért nem nézték jó szemmel a megérkezését, mert ő meg tudott szökni, de a társainak nem segített. Bal oldalt szolgálták fel az ételt, ami valami zöld trutyi volt, nem túl étvágygerjesztő, de muszáj lesz megenni, ha életben akarnak maradni a fegyház "vendégei".

- Haladj!- üvöltött Ordora az egyik nagy melák, majd tálcájával megbökte, hogy folytassa útját a kiszolgálókhoz. A távolban fel lehetett fedezni Dral társát, aki többed magával falatozott. Az őrök szétszórtan voltak elhelyezkedve a menzán, voltak akik a feljebb lévő teraszokon követték szemmel a rabok ténykedéseit.

[Dral Ordo]

Dral szeme felcsillant mikor megpillantotta Tres-t. Eltervezte, hogy melléjük fog ülni miután megkapja a kajának nevezett moslékot.
Szépen haladt a sor, nem volt fennakadás. Mikor a mandalori sorra került előre nyújotta a tálcáját, melyen egy tányér és néhány evőeszkoz volt már. A tányérba szinte belecsapták a zöld löttyöt, mely mikor beleérkezett a tányérba olyan hangot hallatott mint mikor egy adag sarat a földhöz vágnak. Dral meglepődötten nézett a tányérjába, majd a konyhás felé irányította lenéző tekintetét.
*Ezt nevezik ételnek? Nehéz lesz megszoknom.* - gondolta magában.

Ezután szemeivel ismét megkereste Tres-t és társaságát, majd feléjük indult. Keresztben haladt át az ebédlőn, ahol kissé dühös pillantásokat vetett rá egy-két ismerős arc. Mindenesetre senki sem kötött bele a mandaloriba, biztos féltek tőle. Galaxis szerte szinte mindenki tudja, hogy a mandaloriak kemény fickók és nem érdemes velük packázni.

Megérkezett az asztalhoz, majd megállt mellette. Körbenézett a társaságon, majd letette az egyik üres székhez a tálcáját.
- Ave. - hangzott a mandalori köszöntés.
Sokan nem tudhatták, hogy most mit is mondott, de Tres arcán látszódott, hogy tudja mit jelent ez a rövid szó és ugyanígy szólt.
- Ave, Dral.
Dral leült a székre, majd kezébe vette az evőeszközöket, de ekkor megdermedt egy pillanatra, mert ismét a zöld trutyival nézett farkasszemet.
- Ezt meg, hogy lehet megenni? - szólt meghökkenve a fejvadász.

[Garm Bel Iblis]

Az egyik sebhelyes arcú az érkezett Dral-ra tekintett, majd egy felgma vigyor jelent meg az arcán. Nagyon nem csípték, hogy ismét ide került közéjük, így valószínűsíthető, hogy későbbb ebből komolyabb konfliktus is lehet. Az újak nem ismerték az jövevényt, de a régiek nagyon is jól tudták ki jött hozzájuk ismételten, így akik eddig nem tudtak Dral mivoltáról, azok félig-meddig tudomást szereztek a többiektől. Az étel tényleg nem volt túl étvágy gerjesztő, de szinte mindenki lapátolta, hiszen ez volt az életet adó forrás. Volt aki a másikét is elvette, annyira éhes volt, majd csak szimplán bunkó..

- Jobb lenne ha ennél, jobbat úgy sem kapunk.- dobta el a kanalát a tálcájára az egyik középkorú férfi, majd hátra dőlt a székében. Mindenki furcsálta, hogy nem durván viselkedett Dral-al, hiszen azok után amit a rabokkal művelt az újonc, kész csoda, hogy még semmi konfliktus nem keveredett ki.

- Héé! Ez az én helyem!- ripakodott rá Ordo-ra egy szemüveges vékony kölyök, akinek a kezében dupla adag kaja volt. Gülü szemeit a mandalórira szegezte, majd várta, hogy az felálljon a helyéről. Többen inkább nem figyeltek fel az eseményre, inkább tovább lakmároztak.

[Dral Ordo]

Dral felkapta a vizet, hogy egy ilyen kis jelentéktelen mitugrász kisgyerek itt nyivákol neki. Különösebben nem érdekelte, hogy a gyerek helyén ül és már épp szóra nyitotta volna a száját, de nem tette. Meglátta, hogy a vézna, szemüveges kis szerencsétlen dupla adag kajával rendelkezik. Lehet, hogy van valami kis stiklije a vezetőséggel és jobb körülményeket kapott. Ekkor hozzászólt.
- Látom ügyesen benyaltad magad a konyhás néninél! Menny keress magadnak másik helyet. - legyintett a fiúnak.

Viszont felkeltette Dral figyelmét a másik fickó, kinek szavait az összes ebédlő rab figyelte. Arra gondolt, hogy a fickónak nagy lehet a befolyása a rabok körében. Vele kell összebarátkoznia, hogy az segítsen neki megszökni innen. A középkorú fickó felé fordult.
- Éhenhalni pedig nem akarok.
Majd visszafordult tányérja felé, majd szájához emelt egy adag zöld löttyöt. Az íze nem volt a legjobb, de meg lehet szokni.

[Garm Bel Iblis]

A vézna kölyök várta Ordo válaszát, majd mikor az durván lekezelte, hirtelen a fiú a jobb kezével kiverte Dral kezéből a kanalat. Többen felhökkentek a láttottakon, de senki nem mert felszólalni, nem akartak balhét, hiszen az őrök mindenre figyelnek.

- Ne kelljen mégegyszer mondanom. Pattanj fel fiam, vagy nagyon megjárod.- vágott vissza a gyerek, aki immáron ismét két kézzel fogta a kajáját. Pár pillanat elteltével megjelent mögötte egy sötétbőrű, szét tetovált, izmos alak, aki keresztbe tett kézzel várt. Valószínűleg ő a testőre ennek az okostojásnak, hiszen egyedül biztosan nem lenne ekkora szája.

- Remélem érted mire céloztam.- jelent meg egy vigyor a száján, majd közelebb lépett a mandalórihoz. Aki az előbb megszólította Ordot, az most csöndbe várja a fejleményeket. Biztosan tud valamit erről a szemüveges alakról, de még nem meri kimondani, mert fél valamitől. A két ellenséges alak és Dral Ordo között már egy méternyi hely sem volt, várták, hogy átadja a szájhős a a sovány gyerek helyét.

[Dral Ordo]

A mandalori éppen szájába vette volna a második kanál ételt, amikor a kis mitugrász kiütötte kezéből a kanalat. Egy pillanatig tányérjába nézett, majd felállt a helyéről és pontosan a vézna gyerekkel szemben állt meg. Ekkor vette csak észre a mögötte álló "kétajtós szekrényt", aki minden bizonnyal a srác testőre lehet. Mélyen belenézett a fickó szemébe. Az ebédlő minden tagja őket figyelte és egy pisszenést sem lehetett hallani. Tudta, hogy most bizonyítania kéne, de nem akarta megtenni. Nem a kisgyerek testőrétől felt, bár az igaz, hogy az ránézésre erősebbnek tűnt Dralnál, de a mandalori olyan technikákat tanult meg, mellyel egy pillanat alatt a földre teremthetné az izmos négert. Dral az őröktől tartott, tudta, hogy eléggé súlyosabbá tenné a helyzetet, ha ő kezdeményezne verekedést. Úgy döntött, hogy ki fogja provokálni. Ekkor újabb gondolatok sora támadta meg agyát. Hogy lehet egy ilyen kisgyereknek ebben a börtönben testőre. Hogy kaphatott erre engedélyt? Biztos jóban lehet a feljebbvalókkal. Viszont be akarta bizonyítani a többeiknek, hogy ő nem egy puhány alak. Vele nem lehet csak így beszélni.
- An adate ner aru'e...Gar cuy baatir...Még látjuk egymást.
Ezután felállt és a másik férfi közelébe ült le, ahhoz aki még a kajára tett megjegyzést.

[Garm Bel Iblis]

A kölyök tudta, hogy fölényben van Drallal szemben, hiszen mögötte ott volt a biztonságáért felelős néger. Ordo erőteljesen felpattant a székéből, de mikor meglátta a kigyúrt testőrt, meghátrált. A vézna gyerek biztosan azt hitte a melák miatt nem mert támadni a börtön újfenti vendége. Mindenki csöndben figyelte az eseményeket, az őrök egyelőre nem avatkoztak bele a szóváltásokba. Egy-két fegyenc ugyan nem törődött a jelenlegi helyzettel, így inkább ők a búrájukat tömték. A szemüveges nagyképű srác elégedetten mosolygott a mandalóri arcába, de mikor az más nyelven szólalt meg, nem tudta tűrtöztetni magát.

- Ide figyelj. A közös nyelvet használd ha jót akarsz magadnak. És ha mégegyszer feleselni próbálsz, akkor az lesz az utolsó perced az életedben.- fenyegetőzött a fiú, majd helyet foglalt a saját helyén. Hamarosan elkezdett lakmározni, majd mikor meglátta, hogy Dral közel ült hozzájuk felszólalt.

- Légyszíves menj még távolabb, nem szeretném látni a képed.- hergelte a harcost az alig 18-20 éves gyerek, majd folytatta az evést. Az őrök közben ide-oda jártak a teremben, nehogy valakinek eszébe jusson zavargást kelteni.

[Dral Ordo]

Dral épp folytatta volna az evést mikor az idegesítő kölyök megint hozzászólt nem éppen tetszetős hangnemben.
"- Légyszíves menj még távolabb, nem szeretném látni a képed."
Ezzel aztán igazán felidegesítette a mandalorit, de az tutdta, hogy ha most verekedésbe kezd az őrök azonnal nekiesnek és még nagyobb büntetésre számíthat, vagy csak bedobják a fekete lyukba. Abba a zárkába, ahol mindíg sötétség honol és akár heteket is eltölthet ott. Ez jellemző volt Dralra, mindíg mindent végiggondol mielőtt cselekedne és nem bánt senkit magától, kivéve ha az szájhős. A szájhősöket nagyon utálja és a kis vézna gyerek épp ebbe a kategóriába tartozott. Tudta, hogy csak a mellette álló őr miatt ekkora a szája, amúgy meghúzná magát az egyik sarokban.

Nyugodt arcal szépen letette a kanalát tálcájára, majd a pimasz kisgyerek felé fordult. Egyenesen az arcába nézett, ezúttal már kissé idegesen. Szemei bárkiben félelmet keltettek volna, még egy Jediben is. Ezt a tekintetet akkor vette elő legutóbb amikor Norval II-n egy Jedivel találta szembe magát. Nagyon nem szerette az erőhasználókat, főleg azért mert hála nekik, majdnem teljesen kipuszult a Mandalori nép.

Felállt a székéről és lassú tempóban elindult a gyerek felé. Mikor elhaladt az őr mellett őt is végigmérte, majd mikor az arcához ért lenéző grimaszra és hangra váltott.
- Pfff...
Nagyobb figyelmet nem szentelt a négernek, hanem pár lépés után a kölyök hátához ért. Odahajolt a füléhez, két karját pedig az asztalnak támasztotta, majd suttogni kezdett, hogy csak az halja az egészet akinek szól.
- Figyelj te Di'kut/bolond/ kisfiú. Szerintem nem tudod, hogy én ki vagyok. Valószínüleg nemrég, vagy csak utánam érkezhettél ide, ezért mersz velem ilyen hangon beszélni. Ezúttal elnézem neked ezt a kis hibát, de erősen ajánlom, hogy többé ne foduljon ez elő. Nem tudom kinek képzeled magad, de sűrgősen változtass ezen a viselkedésen, ne kelljen kétszer mondanom. A helyedben ezentúl nem kötekednék senkivel, hanem megbújnék egy sarokban és újrakalibrálnám a fegyverem. Azt ajánlom, hogy inkább tedd ezt. Még a végén bajod esik. Vésd az eszedbe amit mondtam.
Ezután mintha mi sem történt volna visszaült a helyére és folytatta a "lakmározást". Arcáról nem lehetett érzelmeket lemosni, de minden egyes falat után a kölyökre pillantott és gúnyosan mosolygott rá, mikor azzal szemkontaktusba keveredett.

[Garm Bel Iblis]

A kölyök elégedetten falta a zöld ételét, mellette pedig a testőre csöndben és éberen figyelt. Eddig nem igen szólalt meg, mintha csak akkor nyithatná ki a száját, amikor az "ura" óhajtja. Dral felállt a helyéről, odasétált a szemüveges fiúhoz, majd halkan beszélve megfenyegette az ülő srácot. Amint Ordo elmondta amit szeretett volna, a pápaszemes fiú vett egy jó mély levegőt, majd a távozó mandalórira tekintett. Nagyon felkapta a vizet, hiszen eddig még soha senki nem mert vele így beszélni.

~ Ki ez a férfi, akinek ekkora lehet a szája egy ilyen helyen?- tette fel magában a kérdést a testőrrel rendelkező alak, majd intett a bal kezével a négernek, hogy hajoljon közelebb hozzá. Bele súgott a fülébe pár szót, majd összekulcsolt kezekkel, vigyorral az arcán várta a fejleményeket. A nagydarab sötét bőrű szép komótosan odasétált Dral asztalához, majd erőteljesen kihúzta alóla a széket. Az mint egy homokzsák, terült el a földön. A testőr vigyorogva az elesett fölé hajolt, majd megszólalt.

- Szerintem nem kéne fenyegetőznöd egy olyan helyen, ahol nem te vagy az úr. Kérj elnézést a főnöktől, vagy nagy bajok lesznek.- vigyorgott el az izomtömeg, majd a teremben lévő őrökre tekintett. Az egyik épp arra tartott, hogy rendet vágjon köztük, de valamiért meghátrált. Biztosan adást kapott a felsőbb vezetéstől, de hogy pontosan mit, azt talán csak ő tudja.

[Dral Ordo]

Dral folytatta volna az evést, mással nem is törődve, de hirtelen csak annyit érzett, hogy feneke a földön puffan. Elterült a földön és ekkor látta csak a behemót négert amint az felé hajol.
"- Szerintem nem kéne fenyegetőznöd egy olyan helyen, ahol nem te vagy az úr. Kérj elnézést a főnöktől, vagy nagy bajok lesznek."
Dral nem tudta mire vélni a "főnök" szót. A földön feküdve azon törte fejét, hogy egy ilyen embernek, hogy lehet a főnöke egy ilyen vézna kisgyerek. Nem tudta elképzelni, hogy mivel zsarolja, vagy fizeti le. Mindenesetre még mindíg elhatározott szándéka volt, hogy nem üti meg a négert. Vele nem volt baja, hiszen az csak parancsot teljesít, ez a dolga. Viszont a gyerek egyre jobban kezdte kihúzni a gyufát a mandalorinál. A néger szavaira csak egy nevetéssel és pár szóval reagált.
- Hehehehe...ne nevettess...neked az a kis vézna gyerek a főnököd. Köszönöm...ezen jót nevettem...Hehehe.
Dral feltápászkodott a földről, eközben észrevette a feléjük tartó őrt. Azt gondolta magában, hogy most végre megkapja a két fickó azt amit érdemel, de meghökkenve vette észre, hogy az őr a füléhez nyúl, majd megtorpan. Azonnal tudta, hogy mi a helyzet. Az őrök most nevetve akarják végignézni, ahogy ő a melákkal verekszik. Ezt az örömöt nem akarta megadni nekik.
Felállította székét, majd visszaült rá. Mikor hátra pillantott látta, hogy a néger még mindíg mögötte áll. Hátrafordult hozzá.
- Nincs több mondanivalóm. Elmehetsz. - majd kezével intett egyet a levegőben.
Tudta, hogy ezzel most nagyon felidegesíthette a testőrt, sőt még jobban a kisgyereket.

[Garm Bel Iblis]

A testőrnek egyáltalán nem tetszett ez a hangnem, így egy morgást ejtett el majd a főnökére tekintett. Az még mindig vigyorogva ült és nézte ahogy a néger testőre móresre tanítja Dral-t. Mikor észre vette, hogy a testőre ránézett, intett egyet a kezével, amit a monstrum azonnal megértett. Bólintott egyet, majd ismételten kihúzta a széket a rab alól, aki megint a földre huppant. A fiú személyi védelmezője egyelőre nem akarta, hogy komolyabb baja legyen a férfinek, hiszen akkor ők járnák meg és kapnának büntetést az őröktől. Viszont ha a mandalóri kezdi el a bunyót, akkor neki annyi, és az őrök őt szekálnák éjjel-nappal. A fiú felállt a székétől, majd az üres tálcáját vissza vitte a felszolgálókhoz. Ott a pultra támaszkodott, majd várta hátha lesz valami következménye a hergelésnek.

- Kérj bocsánatot!- ripakodott a melák a földön fekvőre, majd közelebb lépett hozzá. Ha valamivel próbálkozna, akkor a testi adottságait kihasználva, ő tudjon előbb támadni, vagy védekezni.

- Vagy akarsz még?- kérdezte mély, dörmögős hangjával az izmos fegyenc, majd keresztbe tett kezekkel várt.