Az Alderaani Egyetem

[Bail Prestor Organa]

A Galaxis egyik legmagasabb oktatási színvonalú egyeteme, jelen pillanatban jóformán az egyetlen ahol mindenféle értelmes lény tanulhat.
/ Vigyázat! Az alderaani kémelhárítás több olyan birodalmhoz hû diák jelenlétérõl is tud akik a birodalomellenes eszmék esetleges felbukkanását figyelik/

[Umni Lu]

Ez a nap is, olyan volt mint a többi. Szokásszerüen megjelent az egyetemen a kaminoi, s céltudatosan, szó nélkül indult el az előadó terem felé. Mikor Umni belépett, a professzor még nem volt bent, de már néhány diáktársa már a padokban ült, s jegyzeteit olvasta. Volt olyan aki kifelé bámult az ablakon, valamint volt olyan is, ki bambán merengve előre gondolt bele titokzatos dolgokba. Umni ezeket már mindennaposnak elkönyvelve magában foglalt el egy helyett a terem egyik részében, az ablak mellett, s szokásához híven ő is elővette jegyzeteit, s olvasgatta, valamint el-el merengett két mondat között a jelenkorról.

[Umni Lu]

Gondolkozás közepette, Umni nem vette észre hogy a professzor bejött az előadó terembe. Igaz, senki sem vette észre, hisz néma árnyként suhant be, léptei mind halk volt, s sietve lépett fel a tanári asztalhoz, ahova cuccait lerakva figyelt mindenki oda. Miután felírta a témának a címét, rögtön a pódiumra állt, s elkezdte darálni a szavakat. Az első mondatai a rutin szerü felvezetések voltak, hisz ehhez szokott hozzá a professzor. A sok lusta diák még nincs magánál, gondolta, s ezért rögzült meg benne, hogy minden tananyagjának a lényegét összesűrítve, vagy éppen az adott helyzethez tartozó fontosságokat elmondja, s majd azután kezdje csak el az előadást, hogy a diákoknak legyen egy csöppnyi rálátásuk arra, hogy éppen mit fognak venni. Így hát elkezdte az alapoknál, amiket bekíván tartatni a tanulókkal.

Dr. Ronald Zihrich

- Az oktatásom célja, hogy a tananyag elsajátítását egyéni felkészülés keretében hajtsák végre. Továbbá, azt szeretném elérni, hogy az esetleges kérdéseket, saját maguk válaszolják meg, s önök oszlassák el a bizonytalanságot maguk felöl. Valamint, az idő, csak az előadásokon leadott tantárgyak, s azon belül egy adott téma alapjainak megismerésére elegendő. Így hát elvárom, hogy mindenki figyeljen arra amit mondok, hisz a lényeget sűrítem össze. - majd várt egy kicsit a professzor, s ezt már lassabban mondta. - Nyugalom, ami lényeg, az felkerül a táblára, vagy lesz idejük leírni. - majd egy rutinos mondattal folytatta.
- Van kérdés? - Magabiztosan végigpáztázta a diákokat, s meg nem várva hogy reagáljanak, elkezdte a tanítást.
- Jó, akkor kezdjük a civil politikával. - majd elővett egy vetítőt, s elkezdte mutogatni a képeket, ahol különböző fajú egyedek háborúztak. - Nos mint látják, sok helyen nem tudnak megélni egymás mellett a fajok, s ezekből kifolyólag, jobb esetben heves politikai viták, rosszabb esetben pedig háború következik. Én arra szeretnék rámutatni, hogy mindent meglehet oldani erőszak nélkül. Szoktam volt mondani, "Az erőszak a gyengék végső menedéke.", így hát mi legyünk erősek, s szavaink legyenek a fegyverek. - majd lekapcsolta a gépet, s a következőt mondta. - A tankönyvükben, erről témáról, benne van minden fontosabb dolog... - mintha mondani akart volna valamit, de látszott rajta, hogy nem fontos. - a tartalomjegyzékben megtalálják, s ha lehet tüzetesen olvassák át a dolgokat. - Amilyen sokat magyarázott, s mutogatta a képeket, a konzultáció ideje le is járt. - Azt hiszem vége az előadásnak. - ezzel gyorsan összepakolt, s mintha ott se lett volna, ugyanolyan gyorsasággal elhagyta a termet.
Umni az előadás után, az egyetem előtti kis udvarra ment, s ott kezdte olvasgatni azt, amit az órán adtak le neki. Ekkor odaérkezett hozzá egy csoporttársa, s szó nélkül leült mellé. Umni furcsálta, hogy egy ember az ő társaságát keresi, gondolta ~ Lehet csak eltévedt. ~ így hát, mintha nem is vette volna észre folytatta az olvasást.

Iyan McElen

- Azért gyorsan elhadart mindent a prof. Nem? - majd rásandított a kaminoira. - Upsz, bocsánat, eléggé modortalan vagyok. Iyan McElen. - majd kezet nyújt az ember, s Umni egy kis ideig bambul, majd az ember újra rákezd. - Mi az? Nálatok nem kézfogással mutatkoznak be? - majd türelmesen tartotta a kezét tovább. Umni elhatározta magát, s megfogta a kezét Iyannak, majd ő is bemutatkozott. - A nevem Umni Lu. - majd gyorsan, de kényelmesen, elengedte a srác kezét, s olvasott tovább. Az ember, egy ideig nézte Umnit, hátha ezzel felkelti a figyelmét és szót fog belőle kicsikarni. Umni ezt észrevette s gondolataiba mélyedt, de eközben úgy tett mintha olvasna.
~ Direkt szugerál, milyen furcsa, minden emberi lény így szeretne szóra bírni. Had próbálkozzon. ~
A gondolat menet után, mintha Iyan megvárta volna míg Umni befejezi a gondolkozást, elkezdte a mondandóját.
- Úgy látom nem vagy egy beszédes típus. Na nem baj. Én majd kihozok belőled néhány szót. - a mondat végén rátért egy másik témára, mintha egy küzdelem vette volna kezdetét. - Szerinted is hadart a professzor, mert én nem sok mindent értettem meg abból amit mondott?! - várta a választ, s Umni szófogadóan válaszolt. - Úgy vélem, nem hadart. - ezzel megint a könyvekbe meresztette a szemét, s olvasott tovább. Iyan nem adja fel s folytatja. - Tudnál nekem segíteni? Hisz én nem fogtam fel mit akart a professzor, hisz mint mondottam, alig értettem valamit. S sajnálatos módon, tankönyvem sincs. - Umni segítőkész jellemének hála Iyan örülhet, hisz ezt a problémát a kaminoi tudja orvosolni. - Tessék, itt a könyvem, tanulj ebből. - ezzel átnyújtotta a könyvét, s elővette a jegyzeteit. - De akkor te miből fogsz tanulni? - kérdezte Iyan meglepődve. - Ne aggódj, meg vannak a jegyzeteim erről a témáról, s én már tudom a tananyag ezen részét. - Iyan némán meglepődve nézi Umnit s majd csak annit mond. - Köszönöm. - ez után a kaminoi felállt, s mondatába belevágott az ember. - Már mész is? - Umni igenlő választ mondott, s elköszönt. - Igen, viszlát legközelebb. - ezzel elment a kaminoi, magára hagyva a fiút.
~ Na indulás a következő előadásra. ~

[Umni Lu]

A fiatal ember nem hagyta nyugodni a kaminoit és utánna rohant, majd egy kis ideig sétált mellette, nem sietve mert Umninak nem szokása mint ahogy semelyik fajtársának sem, gyorsan mennie, ezzel a lendülettel míg Umni újra felfedezni vélt mellette az csoporttársát rápillantott. Az ifjú megszólalt.
- El sem tudtam köszönni, olyan sebesen elviharzottál. - egy kicsit várt majd maga elé pillantott. - Gondolom a következő előadásra igyekszel.. - mintha köhintett volna és mondani akart volna még valamit, de mégsem így tett, hanem magában tartotta mondandóját.
A kaminoi reagált a fiú mondatára, miközben visszatértek az egyetemre.
- Igen, éppenséggel kommunikáció a politikában előadásra megyek. - az ijfúnak felcsillant a szeme és rögtön rávágta. - Én is arra az órára tartok. - Látszott rajta hogy örül a kaminoinak.
Ezzel Umni gondolhatta magában hogy McElen mellé fog ülni az órán. A másik már csak az hogy nem fogja e zavarni az előadás közben, vagy ha mégis, akkor felfogja bosszantani, igaz elég nehezen de viszont képes lesz rá ha nem hagyja majd figyelni egy kicsit sem.
A kaminoi még mondott valamit az előadó terem előtt.
- Úgy hiszem ez elég fontos tantárgy, remélem téged is érdekel annyira mint engem! - majd mosolyogva bement míg a fiút kicsit hátrahagyva, úgy lépett kettőt utánna miközben mondta. - Gondolom! - mosolygott Iyan, majd helyet foglaltak az ablak mellett, mindketten.

Nem sokkal később egy korosodó férfi lépett be aki vigyorgott szinte kicsattant a boldogságtól és a jókedvtől lehetett látni rajta. A mozgása és a ruhaviselete elárulta hogy laza, nemtörődöm életet él, és csak a mának, semmi másnak. Így hát mikor beért, csak annyit mondott.
- Ha nincs ellene kifogásotok 15 perc szünetet tartok így az előadás elején, mert az a tantárgy maga a dögunalom, és remélem nem kell bemutatkoznom mert nem nagoyn látok új arcokat. - majd körbenézett gyors arcmimika váltássa amiből az jött le hogy nem tűr ellenszenvet, s lazán hátradölt és hátul a tarkója fölött összefont kézzel tette fel a lábát az asztalra, mint aki jólvégezte dolgát.

Umnit kicsit meglepte a tanár viselkedése, de ezt persze nem mutatta a külvilág felé, nem keveset de már tanította ez a professzor, de még így se tudta megszokni tőle hogy ilyen lazára vegye a dolgot.
Iyan a tanár reagálására ugyanolyan mozdulattal kivéve a lábakat, dölt hátra mint a tanár és vetette oda Umninak.
- Na ezért szeretem ezt a professzort! - vigyorodott el öntelten körülbelül úgy mint az előadőjuk ki belépett az óra elején.
Az emberek arckifejezése, bármilyen gesztusai valamint szinte mindenféle kommunikációja érdekelte és felkeltette Umni érdeklődését és figyelmét, és ebben mindig örömét lelte hogy megfigyelhette a körülötte zajló lények, legfőképpen emberek viselkedési formáit amit imádott, mert magában mindig jót szórakozott rajtuk, persze nem rossz értelemben, hanem lenyűgözte őt az emberi faj részletei.

A professzor lazán felült, majd elkezdte az órát, szinte unalommal és méla undorral az arcán, amit olyan unalmasan adott elő hogy Umni mellett Iyan szinte minden 5 percben ásított miközben jegyzetelt egy két rajz között valamit.
Lu csak annyit mondott Iyannak. - Gondolom nem kell megjegyeznem, de szerintem azért hiányosak a jegyzeteid mert nem nagyon figyelsz órán. - Szinte felháborodással McElen úgy nézett a kaminoira ami úgyszintén meglepte, majd így szólt hozzá mosolyogva.
- Tudod nem minden a tanulás és a szorgalom, szórakozni is kell néha.. - kicsit várt majd ásított, és ezzel folytatta. - Tudom tudom ne is mond.. - szinte mintha látná Umni gondolatait. - .. nem tehetek róla de átestem a ló túloldalára. Már már alig tanulok, és többet szórakozok, de gondoltam... - nem is kellett befejeznie a mondatát a kaminoi már tudta mit fog mondani. - ...gondoltam veled képes leszek újra megtanulni tanulni. - Vigyorogva fejezte be mondandóját amihez némi remény is társult. Umni csak egy biztató mosollyal válaszolt aminek Iyan megörült.
Az előadás közben véget ért és ezzel mindketten távoztak a teremből.
- Na azt hiszem ha gondolod a könyvtárban majd összefuthatnánk egyszer. - vetette fel az ötletet az ember.
- Természetesen. - válaszolt a kaminoi, majd elköszönt.
- Nos akkor viszlát holnap a könyvtárban vagy az előadáson. - fejezte be a beszélgetést.
- Úgy legyen. - intett egyet az ember majd tovább állt.
Ezzel Umni Lu hazatért és a hazafele úton elgondolkozott a tanulnivalókon esetleg néhány teendőt amit el kell végeznie.