A Golden News szerkesztõsége //KM: Oliver Golden//

[Oliver Golden]

Coruscant gazdag negyedében egy atraktív felhõkarcoló személyesíti meg a Golden News központját. Az épület tetején az igazgató, Oliver Golden személyes irodája található.

//Bárki, aki fel akarja velem venni kapcsolatot, a jövõben itt teheti meg. Köszönöm//

[Oliver Golden]

Oliver az irodájában ült és a napi teendõit végezte. Papirokat nézett át, az embereinek osztotta a napi feladatokat, megszállottan, megállás nélkül telt a napja. Egy kis szünetet tartott, székében a coruscanti panorámában gyönyörködött, amikor egy apró, sípoló hang jelezte, hogy üzenete érkezett. Lassan visszafordult és szemügyre vette a címzettet. Nem volt neki ismerõs, éppen ezért azt se nagyon tudta, hogy honnan ismerhette ezt a címet. Nem bízott semmit a véletlenre, többször is átfuttatott rajta különbözõ ellenõrzéseket. Nem talált semmit, így, bár kétkedve, de megnyitotta. Egy fiatal férfi holoüzenete volt. Bemutatkozott, majd elõadta a szándékait. Munkát akart. Átfutotta az önéletrajzát, az alapján tényleg itt volt a helye. De biztonság kedvéért, a titkárnõjétõl kért adatokat.

Két óra után kapta az aktát a kezébe. Tulajdonképpen nem volt semmi kivetnivaló benne, így egy gyors üzenetet küldött a férfinek, amelyben az elkövetkezõ napok valamelyikére invitálja õt a központba...

[Gabriel Damon]

Miután az elsõ üzente, úgy tûnt, kedvezõ fogadtatásra talált, Seam Rantomar már könnyebben találkozhatott Oliver Goldennel. Mivel az igazgató nem adott pontos idõpontot a megjelenésre, ezért a fiatalember már másnap megjelent a coruscanti irodában. Rövid harc után, amelyben bebizonyította, hogy tényleg Golden meghívására érkezett, végre ott állhatott az iroda elõterében.
Vele szemben az a nõ ült, aki eddig megakadályozta minden virtuális próbálkozását a kapcsolatfelvételre. A fizikait a lenti õrök akadályozták meg eddig. A titkárnõ bájosan mosolygott a magas fiatalemberre. Seam Rantomar ezúttal is kényelmesen, lezser eleganciával öltözködött.


- Üdvözlöm Mr. Rantomar - köszöntötte az átlagosnál kicsit vékonyabb hangon. - Golden úr azonnal fogadja. Addig kérem várjon itt - mutatott az egyik székre az az elõtérben.
Seam elmosolyodott, és közelebb lépett. A nõ bejelentette, majd megpróbált tudomást sem venni róla, de a férfi nem az aaz alkat volt, akit sokáig figyelmen kívül lehetett hagyni.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze - nézett fel a férfi szemeibe.
- Miért nem engedte, hogy beszéljek a fõnökével?
- Mert nagyon elfoglalt ember - csicseregte a szokásos szöveget - és...na jó - adta meg végül magát a kitartó tekintetnek - igazából én szervezem meg a találkozóit - és a mosolynak - és...maga erõsködött, hogy csak vele akar beszélni - tört ki hirtelen.
- Mert munka miatt jöttem - ereszkedett le a férfi az asztal sarkára.
- Elmondhatta volna. Egyébként, hogy csinálta - kérdezett rá az üzenetre.
- Titok- mosolyodott el sejtelmesen a férfi. - Mi lenne, ha békét kötnénk - emelte fel megadóan a kezét - és késõbb, mondjuk egy vacsora mellett - egy gyors mozdulat - elmondanám hogyan is csináltam...
A férfi ujjai között egy rövid szárú, de csodaszép alderaani tûzvirág pihent. Az utolsó szavakkal kísérve nyújtotta át a nõnek...

[Oliver Golden]

A nõ elmosolyodott és el is pirult, legalábbis Seam, úgy látta. A csevegést azonban a "nagyfõnök" hangja szakította meg, amint kérette Seam Rantomart az irodájába. A férfi elidult az ajtó felé, majd miután belépett, egy ízléses irodában találta magát. A panoráma ablak elõtt egy bõrszék volt, benne egy 30-a éveiben járó férfi ült, igaz Seamnek, háttal. Ahogy hallotta, hogy a férfi betért az irodába, lassan fordult meg, majd felállt és mosolyogva köszöntötte.

- Üdvözlöm Mr Rantomar, reméltem, hogy mihamarabb felkeres. Bevallom õszintén, meglepõdtem, amikor megláttam az üzenetét és elõször kicsit kétkedtem is, de mára minden kételyem eltûnt. Foglaljon helyet kérem. Kér valamit inni? Esetleg egy szivart?

Oliver mindent a protokoll szerint hajtott végre, és várta a férfi válaszát. Közben a holofonon keresztül rászólt titkárnõjére, hogy senki se zavarja õt, amíg nem végez a férfival...

[Gabriel Damon]

Rantomar mosolya egy fokkal izgalmasabb lett, a nõ könnyû pirulása láttán. Volt benne ígéret, jó adag kaland, és egy csepp sötét misztikum is. Aztán Oliver Golden az irodába hívta. Seam elindult az ajtó felé, de egy pillanatra még visszafordult, és kacsintott egyet.
Belépve szembetalálta magát Goldennel. A férfi felállt, hogy üdvözölje, és hellyel kínálta. Rantomar megvárta, amíg a másik újra leül, csak ezután foglalt helyet az egyik székben. Nem terpeszkedett el, de nem is nyelt karót. Látszott, hogy igyekszik megteremteni azt a helyzetet, amiben õ is, és remélhetõleg következõ fõnöke is jól érzi magát. Egyébként sem szerette megjátszani magát, tudta, hogy jó abban, amire jelentkezni akart. Az elég kell, hogy legyen Goldennek, különösen ha hozzánézi a Veritastól, és a Coruscant's Daytõl kapott ajánlásokat.
- Jó napot Mr Golden! Jöttem volna hamarabb is, de igen tehetséges emberek folyton megakadályoztak ebben - mosolyodott el halványan. - Köszönöm, munka közben nem iszom, és a valódi mérgezésben hiszek - húzott elõ egy cigarettásdobozt a zsebébõl. - Persze, csak ha nem zavarja.
A választól függõen, rágyújtott. És egy rövid füstfelhõt engedett ki a száján.
- Gondoltam eléggé felkeltem az érdeklõdését, ha a személyes fiókjában talál egy üzenetet - vonta meg a vállát. - Nem akartam folyamatos küzdelmet a beosztottaival...

//Végez a férfival? //

[Generon Pastoris]

Hermann Kunt

Hermann Kunt nem volt az a kiváló papnak való elkötelezett hívő ember, de az Egyház közösségét igen kedvelte. Sok barátja és családtagjai is, mind-mind a hívők sorait erősítették ezért ő sem maradhatott ki a sorból. A birodalom megalakulása után a 4. évben csatlakozott a hívők sokaságához és döntését nem bánta meg. Az Egyház fejlődött és velük együtt az ő befolyása és kapcsolatrendszere is igen nagy változásokon ment keresztül. Kritikus és olykor kukacoskodó természete jó oknyomozóvá tette, melyet az egyházi sajtóban egy darabig honoráltak is. Karakán, és néha agresszív viselkedése ellenére kiváló szakértelme és kombinatív gondolkodása miatt egy évig húzta Elim Zenir mellett. A problémák ellenére, amely pattanásig feszült a két férfi között tisztelték egymást. Békében búcsúztak el egymástól és a jövőben a közös cél az egyház fejlődését sosem feledve dolgoztak együtt, de már ki-ki a maga útját járta. A szerkesztőségtől búcsúzva új állás után kellett néznie mikor megpillantotta a Golden News új hirdetését melyben munkatársakat keresnek. Tudta, hogy az ő tehetségével és ambíciójával megfelel a posztra. Nem is sokat vacillált hanem összekapta magát felvette a legszebb ruháját és a címre indult…

Odaérvén egy nagy levegőt vett odasétált a recepcióhoz egy bárgyú mosolyt vetett az elbűvölő kisasszonyra és megszólalt…
- Üdvözlöm kisasszony! Hermann Kunt vagyok és az állásinterjúra érkeztem… Remélem jó helyen járok?
Mosolygott a fiatalember továbbra is úgy mintha a recepciós dönthetne az ő állását illetően…

[Oliver Golden]

Seam Rantomar:


- Nos akkor térjünk a lényegre. Átfutottam az önéletrajzát és meg kell, hogy mondjam rendkívül megnyerõ. Utólagos engedelmével felhasználtam kapcsolataim és Ön után kérdezõsködtem. Ön valóban egy rendkívül tehetéges, szorgalmas férfi, pont olyan, amilyenre szükségünk van.

De tudnom kell, hogy mennyire tudná ellátni a feladatát, vagy egy komolyabb megbízatás esetén mennyire tud helyt állni. Ha önnek megfelel, próba idõre vennénk fel és ha egy kisebb megbízást teljesít, felvesszük teljes munkaidõre és az anyagiakra is rátérhetünk. Ha ez megfelel Önnek, beavatnám mit is kéne végrehajtani, amivel bizonyítaná rátermettségét és alkalmasságát.

Azzal kérdõn nézett a férfira, miközben poharából ivott pár kortyot, de természetesen munkaidõben nem alkoholt fogyasztott, csúnyán venné ki magát a jelenlegi helyzetben.


Hermann Kunt:


A titkárnõ ránéz Hermannra a maga vidám, bájos és fiatal arcával, majd szóra nyílik szája.

- Kis türelmét kérném, Mr Golden jelenleg épp megbeszélést folytat egy másik jelentkezõvel. Úgy 10 perce mehetett be a férfi, így úgy gondolom nem kell már sokat várnia.

A férfi megértõen bólintott, majd kényelembe helyezte magát, amíg a "sorára" várt.

- Esetleg hozassak Önnek valami italt, amíg várakozik?

Kérdezte a fiatal nõ kedvesen.

[Gabriel Damon]

- Ha önnek megfelel, próba idõre vennénk fel és ha egy kisebb megbízást teljesít, felvesszük teljes munkaidõre és az anyagiakra is rátérhetünk. Ha ez megfelel Önnek, beavatnám mit is kéne végrehajtani, amivel bizonyítaná rátermettségét és alkalmasságát.
- Természetesen Mr Golden - bólintott mosolygva Seam. - Részemrõl semmi akadálya, már csak elvbõl sem túrnék ki senkit sem a posztjáról. Bizonyára olvasta, hogy eddig elsõsorban rövidhírekkel foglalkoztam. Úgy érzem, erre a posztra a Golden Newsnál is alkalmas lennék. Csak mondja meg, mikor kezdhetek, az anyagiakra pedig rátérhetünk a próbaidõ letelte után.
Rantomar mindent megtett azért, hogy az áhított posztot megszerezze. Hangjában egyszerre volt tisztelet a News tulajdonosa iránt, de belekevert némi egészséges magabiztosságot is. Olyan embernek tûnt, aki tudja, hogy mire képes, és a feladatát el is tudja látni. Természetesen ez a fajta beszéd nem válik be mindenkinél, de Golden remélhetõleg nem olcsó, bólintójánosokkal akarja körülvenni magát, így Rantomar remélte, hogy megkapja az állást...

[Michael Win-Dell]

*Egy aktatáskás illető érkezik, egy szolid ámde, elegáns öltöny van rajta. Bólint az itt lévőknek majd a titkárnő elé lép.*
-Tiszteletem, én Michael Win-Dell vagyok és az állás interjúra, jöttem, remélem, nem késtem le...*Mondja picit idegesen, mert nem úgy sikerült intéznie a dolgait ahogy szerette volta, ezért csúszott két napot.*

[Oliver Golden]

Seam Rantomar:


Olivernek tetszett a férfi stílusa, pont ilyen emberekre van szüksége a cégnek, akik önálló gondolkozásúak, de mégis engedelmesek és szorgalmasak. Pár másodperc erejéig gondolkodott, majd a férfihoz szólt.

- Nos, megmondom õszintén, Önnek nagy jövõt jósolok itt nálunk, és a hozzáállása is teszik. A feladata a következõ lenne. Tudomásunkra jutott egy nagyobb kalóztámadás a hutt szektorban. Mindezidáig nem volt idõnk reagálni az eseményekre, így semmi információnk nincs az ottani helyzetekrõl. Önnel küdöm az egyik helyszini riporteremet, legyen segítségére és gyûjtsenek össze mindent. 10 napot kapnak egy használható anyag elkészítéséhez. A költségeit a Golden News állja, a szállításáért is mi felelünk, ha Önnek megfelel, holnap már egy elõkészített hajó fogja várni a coruscanti dokkokban.

A férfi bólintott, miközben sütött róla a magabiztosság és öröm. Kezet ráztak, elköszöntek egymástól majd a férfi távozott. Kifele menet a titkárnõ még egy lágy mosolyt megeresztett a férfi felé, majd beküldte a következõ férfit, név szerint Hermann Kunt-ot. Idõközben Oliver ismét elkényelmesedett foteljében és rágyújtott, miközben az ablak nyitva volt.


Hermann Kunt:

A férfi kicsit idegesen lépett be az irodába, de gátlásai hamar szerte foszlottak, amint rácsukódott az ajtó. Oliver köszöntötte a férit, majd akárcsak negyedórával ezelõtt a vele szemben álló férfit is itallal, majd hellyel kínálta.


Michael Win-Dell:

- Üdvözlöm Mr Win-Dell! Mr Golden az imént bement férfival folytat megbeszélést az állásról, így kis türelmét kérném. Javaslom foglaljon helyet addig. Esetleg hozassak valamit inni?

A titkárnõ próbált a várakozók kedvére tenni, hogy ne zavarja õket a kis várakozás...

[Michael Win-Dell]

*Figyelmesen végig hallgatja a hölgyet, aki beszél hozzá, majd elmosolyodik.*
-Jó akkor leülök, köszönöm. *Mikor leül, felnéz nőre.* -Igen kérnék, esetleg van önöknek valami bolygóhoz kötött egyedei italuk? Tudja nem nagyon jártam még itt és szeretnék "kultúrálódni", nem mintha részeges ember lennék, nem, közel sem. *Egy mosoly, a hölgyre, majd előveszi belső-zsebéből szivarját, mikor éppen rágyújtana, felnéz a nőre.*
-Jaj, elnézést, szabad rágyújtanom? *Kérdi illendően, ha szabad rágyújt, ha nem, akkor illendően visszarakja zsebébe. Minden esetre, előveszi akta táskájából, önéletrajzát és szépen átolvassa, biztos-ami biztos alapon.*

[Aaron Klingis]

George kissé unottan lépett be az épületbe, hisz most kényszerből kell elvállalnia ezt a munkát. Jelenleg nem tud a zenekarban játszani, hisz a húga nem énekel. Próbálta ezt az unalmat magabiztos lépteivel leplezni. Hamarosan egy szép, csillogó-villogó pulthoz lépett, és feltette a költői kérdést a titkárnőtől.

-Aktuális még az álláshírdetés? Kissé elkéstem, de zsúfolt napom volt. Helyet foglalok, rendben?

Mondta kissé felbúzdulva, hisz maga az épület belülről jobb belátásra bírta. Egy férfit látott a székeknél, fiatalos férfi, valószínűleg ő is az állások valamelyikéért jött ide. George oda ült mellé, majd megszólalt.

-Üdvözletem, a nevem Geroge, gondolom ön is az állás miatt jött. Kíváncsi vagyok, hogy mire gondoltak.

Mondta őszintén a férfi, majd várni kezdett...

[Generon Pastoris]

Hermann Kunt

Miután az ajtó becsukódott Kunt egy mély levegőt vett és a főszerkesztő felé indult… Kezet fogott vele, majd ugyanazt a bárgyú mosolyt vette elő amit épp az előbb alkalmazott a recepciósnál…
- Üdvözlöm uram! Hermann Kunt vagyok! Nagyon köszönöm, hogy fogadott igazán nagy megtiszteltetés.
Azután helyet foglalt a kényelmes kanapéban. Kortyolt egyet a kínált italból, elővette életrajzát és Golden felé nyújtotta…
- Parancsoljon! Egy rövid és egy hosszabb verziója az életemnek és munkásságomnak…

[Oliver Golden]

Hermann Kunt:

Oliver átvette a férfi aktáit, átlapozta, majd elégedett arckifejezéssel pillantott fel, egyenesen a férfire nézve.

- Nos, az önéletrajza így elsõ ránézésre elnyerte tetszésemet. Titkárnõm egy érdekes információt is közölt velem, még pedig, hogy Ön hívõ ember. Ha nem veszi tolakodásnak, meséljen nekem egy kicsit a vallásáról.

Oliver érdeklõdõ arccal várta, hogy a férfi mesélni kezdjen. Közben egy érdekes ötlet fordult meg a fejében, a férfi még hasznos lehet a jövõre nézve, több szempontból nézve is...

Michael Win-Dell:

A titkárnõ bólintott, mondván rágyújthat a férfi... Néhány perc múlva egy öltönyös férfi hozott egy üveg poharat, benne valami sárgás folyadékkal.


George:

A titkárnõ bólintott, mondván az állásra még lehet jelentkezni. A féri hamarosan helyet foglalt, majd neki is hoztak egy pohárral a coruscant italból.

[Generon Pastoris]

Hermann Kunt

Szerette az ilyen kérdéseket, és mindig szívesen mesélt meggyőződéséről és hitéről…
Összeszedte gondolatait kortyolt még egyet az italából és belevágott.
- A Hitemről? A Birodalmi Sectatus Egyház a társadalmunk vára! Hiszünk mindennek alkotójában a Teremtőben más néven az Legfelsőbb Lényben és az ő helytartójában Palpatine Császárban! Hitünk szerint ők ketten hívatottak elhozni nekünk a békét a rendet és a fejlődést. Az Egyház pedig azt a tanítást követi melyet a Teremtő kilenc esztendővel közölt az egyházalapítónkkal Generon Pastoris érsekkel. A közösség igen dinamikusan fejlődik és nagy támogatással bír a Birodalom felső vezetésében. Legfőbb támogatónk maga Tremayne Főherceg és az Inkvizíció. Ezenkívül küzdünk a Birodalom társadalmi integrációjáért. Valamint az eretnek tanok ellen akik elhomályosítják a Teremtő és a Helytartó békéjét. Igazából dióhéjban ennyi. Ha kíváncsi még valami re szívesen mesélek…
Kunt örült a kérdésnek és érdeklődve várta a Szerkesztő újabb szavait.