A Birodalmi Sectatus Egyház főtemploma

[Generon Pastoris]

A háromtornyú templom nyugalmat sugározva terül el a Birodalmi Központ egyik parkosított negyedében. Hatalmas monumentális épületként, a Törvényt a Teremtőt és magát a Császárt jelképezi erejével. Ki elhalad mellette magával ragadja a kultúra a tradíció és a történetiség. Építészetileg nem igazán a Birodalom mostani trendjéhez tartozik, de mégis van benne valami kisugárzás, megy első pillantásra, megragadja a bámészkodót. A lélek! Igen a lélek bástyája ez, mely átható tekintetével néz le népére és emeli fel azt az igazság ormára. Felemelő és fennkölt mikor megtelik, s a hívek együtt skandálják, éltetik, teremtőjük nevét és tanait. Bölcselet mi árad e magas falakból, rendre és törvényre utasítja a látogatót, ellentmondani neki nem lehet, hisz benne rejlik az élet ereje…

A Központi Nagytemplom

A Sectatus Egyház legszentebb helye ez a templom. A papszentelések, ünnepi misék és prédikációk színhelye. A templomnak van még két kápolna része is, melyben a heti két imaórát és kisebb miséket szoktak celebrálni. A templom érseki megbízottja Jan Klaf. Ő vezeti a templommal kapcsolatos adminisztrációt és a miserendért is felel.

Az egyik kápolna belsőtere

A templom belsőtere igen impozáns és jól tükrözi a Birodalom hatalmat és erőt sugárzó építészeti stílusát. Az orjási belsőtér helyet biztosít legalább 4000 ember számára. A keresztbe futó boltívek, a tekintetet vezetve a hangoknak is igen szép teret adnak. Sok hangverseny, és előadást tartottak már a falak között, mely ha nem is olyan hátborzongatóan gyönyörű mint az állami operában, mégis sajátos hangulata miatt igen megkapó. A falakat rengeteg kisebb nagyobb díszítés fedi, melyeket az évek során az Egyház képzőművészei alkottak. Szobrok, festmények, freskók rengetegei, mind-mind a teremtőt és helytartóját dícsérik.

Mise a Főtemplomban

[Generon Pastoris]

A Birodalmi Sectatus Egyház Klérusa

(hierarchikus sorrendben)

A Főpásztor

Akit nem tudunk kicsoda, de létezik...

Érsekek

Generon Pastoris az Inkvizíció tanácsosa a Főpásztor titkára a Missziós Kongregáció helynöke

Karan Tenir a Byssi Egyházmegye főpapja és a helyi klérus vezetője

Főkáptalanok

Tarcisio Bertone a Hittani Kongregáció helynöke, a Központi Papnevelő Intézet rektora

Elim Zenir az egyházi sajtóügyek megbízottja és a "Lélek Birodalm" kiadvány főszerkesztője

Dren tiszteletes a misszió Érseki főkoordinátora

Miron tiszteletes a Byssi Egyházmegye Érseki főtanácsosa és főkoordinátora

Dunstan Zubariss a Palpatine Lovagrend parancsnoka, Birodalmi Báró, Érseki főtanácsos

Vilabon Heliram Egyház igazgatási és Egyházpolitikai főkoordinátor, Érseki főtanácsos, a Sectatus Bank igazgatója

Főesperesek

Karen Gilda az Egyház főkönyvelője, Érseki főtanácsos

Főtanácsosok

Javier Echevarría érseki főtanácsos, a Praesidium Daedalus Kongregáció helynöke

//Ezeket az Njk-at JK is meszemélysesíthetik amennyiben gondoljátok//

[grievous]

Coruscant-i Sectatus egyházbeli Missziós esemény



A most soron következő nagy missziós napokra az egyház minden egyes személyisége már hosszú hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt megkezdték a szervezést, hogy minden tökéletesen menjen.

Ezen az eseményen, mely Coruscant-on vette kezdetét, több fontos dolog is a napirenden lesz a hívők legnagyobb megelégedésére.
A nagy 3 tornyos Sectatus egyház templomában egy nagy misét fognak tartani, melyet a közönség számára ritkán látható papi beavatási szertartás előz meg, melyben közel egy tucat végzett tanuló papnövendékből a több ezres tömeg előtt teljes jogú pappá való avatást nézhetnek meg.
A szokásos szívbe markoló, és sokak lelkét megérintő papi mise után a nagy templom területén lévő egyházimúzeumban tartanak kalauzolást azon hívők számára, akiket érdekel a Birodalom létrejöttének csodálatos történelme előadása, és történelmi tárgyainak és holofelvéteinek megtekintése.

Ezen események közben a templom környékén több dolgot is megnézhetnek, valamint meghallgathatnak a hívők.
Az egyik területen lévő színpadi emelvényen az inkvizíció palástját viselő középkorú férfi tart előadást a köré gyűlt tömegnek.

- Mi, azért vagyunk, hogy kigyomláljuk a bűnösöket a Birodalom pompázó kertjéből. Még a mai napig akadnak olyan személyek a Galaxisban, akik bírnak az ERŐ hatalmával, és kik egész létük alatt eme becstelen hatalommal ártatlan embereket mozgattak, akár a gyermek a dróton lógó bábukat.
Igen testvéreim!
Kevesen vannak már, hála az egyház és a TI rendkívüli erőfeszítéseiteknek. Ezek az aljas személyek, melyek között az undort előidéző nonhumánok is léteznek....ezek okozták az évekig tartó háborúkat, mely miatt a Birodalom összes polgára szenved. De hőn szeretett Uralkodónk, és hőséges alatvalói....TI....erőt vetettek magatokon, és fegyvert ragadva a tisztaságot szimbolizáló fehér rohamosztagos páncélba öltözve űzitek ki őket a békés otthonaitokból, és idővel az egész Galaxisból!

Az Inkvizítor minden egyes szavát ette a körülötte állók teljes hada, és sokan a tömegben hangot is adtak mindennek. Még olyanok is voltak, akiknek szeme könnyezni kezdett.
Megint egy másik helyen több pap tartott beszédet arról a hívőknek, hogy ne csak adományaikkal és hűségükkel tegyenek a Birodalomért, hanem aki csak teheti és kellő hitet, és erőt érez magában, az lépjen be az egyház soraiba.


Jól láthatóan több százan, sőt idővel a tömegek hada már több ezres létszámra nőt, amely ha így megy tovább estére minden eddiginél nagyobb hívő szám jelenhet meg ezen a napon. Pedig most még alig múlt el dél a templom tornyán lévő hatalmas óra szerint.

[Generon Pastoris]

Pio tiszteletes a Missziós Kongregáció titkára

A tömeg hatalmas méreteket öltött. Egyre többen és többen érkeztek a Főtemplom elé és a park melyben állt kezdett megtelni emberekkel. A jó és pontos szervezés, amit a hívek és az érdeklődők megszoktak az egyháztól ismét életre váltotta a rendezvényt. Az órjási tömegben egy fiatal energiával teli kispap sétálgatott… Néha beszédbe elegyedett egy-egy hívővel vagy egy arra járó testvérrel és örömmel szemlélte, hogy az idei rendezvény nyitómiséjén már alig fértek be a templomba és, hogy a parkban elhelyezett kivetítőkön megszámlálhatatlanul sok hívő és laikus figyelte az eseményeket. A prédikációk zajában és a különféle standokon jól látszódott a hívők önfeláldozó és odaadó munkája…
Pio tiszteletes hátrakulcsolt kézzel és lassú léptekkel haladt. A fekete reverenda mely rajta volt erre a különleges alkalomra kapta, ezért büszkén kihúzva magát sétálgatott a forgatagban, figyelve arra, hogy szükség van e rá valahol…
Több mint egy éve volt már pap. A felszentelését maga Generon Pastoris érsek végezte ezért ez külön erővel töltötte el munkájában. Ambiciózus és igen eszes ember hírében állt. A hittudományokon kívül a pszichológia és a marketing ügyekhez értett leginkább és e három tudományt kombinálva, olyan sikeres missziós és térítő munkát végzett, hogy ezzel bekerült a Missziós Kongregációba, mint titkár. A tanácskozásba ugyan nem szólhatott bele, de minden adminisztráció rajta keresztül haladt és ez őt boldoggá tette. Szerette az embereket és szeretett velük foglalkozni. A Teremtő iránti tisztelete és az Egyházba vetett hite kíméletlen munkásságra sarkalta az amúgy is energiával telt fiatal lelket…

[grievous]

Coruscant-i Sectatus egyházbeli Missziós esemény


A missziós esemény pontosan úgy zajlik ahogyan azt az egyház legmagasabb személyiségei hitték.
A nép ette a papok igaznak hit szavait, akik arról prédikáltak, hogy a Birodalom mily sok mindent adott a Galaxisban lakók számára. Ezen esemény alatt rengeteg adományt tudott az egyház összeharácsolni, melynek jelentős része banki átutaláson történt meg. Mint mindig az egyház papjai most is ügyesen taktikáztak, és a nép ellé állítottak néhány olyan gazdag arisztokratát kik nagy összegű pénzektől megszabadulva tettek azért, hogy a Birodalmi egyház gyarapodjon. Ezen lépés következtében a közrétegben lévők látva eme tetteket ők is pénzbeli adományokat tettek.

Ez a nap nem csak a pénzbeli dolgokról szólt az egyháznak, hanem az is célja volt, hogy nyíltan vagy éppen burkoltan táplálja a gyűlöletet a nonhumánokkal szemben, és az idegen megszálókkal szemben is, mint például a Pergamoniak. Ezen elhangzott beszédek miatt több fiatal buzgó férfi és nő döntött, úgy hogy ezen esemény után belép a Birodalmi haderő valamelyik területére.

Már közel 6-7 óra telt el a misszió megnyitása óta, mikor több a Birodalom felügyelete alatt lévő riporter jelent meg kik élőben kívánták közvetíteni az adást a HoloNet számára. Míg ott tartózkodtak egyes forgató csoportok bementek 1-1 misére vagy a templom területén lévő szónokló helyek valamelyikét keresték meg, és arról adtak tudósítást. Eközben más forgató csoportok a misszió területén lévő hívőket interjúvolták meg.
Közel 1 órányi forgatás után az egyik forgató csoport már éppen készült elhagyni a templom területét, mikor a levegőben feltűnt egy méretes légisikló, mely nagy sebességgel egyenesen a hömpölygő tömeg felé vette az irányt.

- Hééé! Veszed ezt az egészet? - szólt oda a riporter a 3D-és felvevő Holofelvevő kamerás felé, aki válasz képpen csak szótlanul bólintott.

A tömegben hírtelen ordítozás, és kiáltozás támadt, majd a forgatócsoportól körülbelül 2-300 méterre lévő területen a repülő sikló nagy sebességgel becsapódott a tömeg közé, melyet a vártnál sokkal nagyobb robbanás követett, mint aminek lennie lett volna szabad.
100-150 méteres körben a robbanás körzetében összeégett, csonka holtestek, testrészek, és sebesültek tömegei feküdtek. A robbanás epicentrumából egy hatalmas gomolygó füst oszlop emelkedett fel az ég felé, melyet a szél röviddel később oldalirányba elkezdett elfújni. Sokak számára így elsőnek ez egy balesetnek tűnt, de akik jobban figyeltek vagy értettek a dologhoz azok jól tudták, hogy a siklóban vélhetően nagy mennyiségű robbanóanyag volt amit valószínűen fémszilánkokkal dúsítottak, hogy így okozzanak még nagyobb pusztítást a Birodalom híveiben.
Pio atya is megsérült de őt megvédte az egyik hívő aki előtte állt. Mivel Pio távolabb volt a robbanástól, így neki csak a felkarja sérült meg komolyabban, melybe belefúródott egy kis méretű acélszilánk. Mindezek ellenére tudatánál volt, viszont a karja, és egyéb végtagjai nagyon sajogtak nem is beszélve arról hogy sípolt a füle, és szédült is mellé.

[Generon Pastoris]

Tarcisio Bertone főkáptalan

Tarcisio először fel sem fogta, hogy mi történt csak ült ott és a fejét kapkodta jobbra és balra..
… Mi történt? Baleset? Terrorcselekmény?...
Tíz másodperc után eszmélt csak a kispap sokkos látványától magához térve. Felpattant és a helyszínre sietett. A látvány ami fogadta egyszerűen ledöbbentette. A rengeteg ember, hívő és laikus rohangált eszeveszetten körbe-körbe. Mindenütt véres és ezer sebből vérző emberek tucatjai. Nem volt kellemes látvány. A látványtól mégis kitisztultak érzékei és azonnal cselekedni kezdett. Kommjához nyúlt és a helyi erőket hívta.
- Üdvözlöm!
Szólt a központosnak.
- Tarcisio Bertone főkáptalan vagyok a Birodalmi Sectatus Egyháztól! Azonnali mentő és rendőri egységeket kérnék a Központi templomunkhoz, mert baleset történt és több száz vagy több ezer sérült lehet a helyszínen! Kérem siessenek!!!
Ahogy a hívást befejezte azonnal egy üzenet megírásába kezdett Generon érseknek, hogy tudja mi történt.
… Érsek úr hatalmas baleset történt a központi rendezvényünkön több száz sérült és halottak is lehetnek, ha tud azonnal jöjjön vissza a Központba…
Bertonét nagyon aggodalom fogta el. Mint hű egyházember és lelkipásztor azonnal a hívek segítségére sietett. Ő maga tanárember volt és nem sokat tehetett, de amit tudott megpróbált segíteni…

[Generon Pastoris]

Pio tiszteletes

Minden kavargott körülötte, nagyon szédült és fel sem fogta mi történt körülötte. Amit érzett az-az, hogy a karja nagyon fájt. Soha életében nem volt törése vagy nagyobb balesete ezért egyre pocsékabbul lett. A járás is és a vér látványa nehezére esett ezért hamar összerogyott és egy fa tövében talált némi menedéket. Nem sokat pihenhetett mert voltak akik még rosszabb állapotban voltak mint ő. Sok pap társát látta szenvedni, de voltak akik sérülésük ellenére is másokon segítettek. Ezért öt perc pihenő után feltápászkodott, és valamiféle ellátás reményében ismét a tömegbe vetette magát…

[grievous]

Coruscant-i Sectatus egyházbeli Missziós esemény


Pio tiszteletes többször próbált feltápászkodni, de semmi mást sem érzet csak lüktető fájdalmat, és némi melegséget a karján, mely bizsergetően végig kúszott. A tiszteletes autómatikusan a fájdalmom pontjára tette a kezét, hogy megnézze mi az, de amint hozzá ért még nagyobb fájdalom érte őt. Ezen pillanatban vette észre, hogy a karja mindkét oldala iszonyatosan fájt, így kissé megijedt hiszen attól félt, hogy lehet leszakadt a karja, de amint rápillantott kissé megkönnyebülve vette észre, hogy nem ez történt.

Füle még mindig zúgott, és csak egészen tompán hallotta a körülötte levők fájdalommal telt ordításait. Mikor már kellő erőt vett magán, hogy feltápászkodjon, akkor egy pillanatra elszédült, de nem esett össze.
Homlokán vastagon csorgó izzadság cseppek folytak le, és az arca kezdett elfehéredni. Bár az utóbbit nem látta, a tiszteletes mégis érezte mikor a tömeg felé próbált meg elindulni, hogy lehet nagyobb a baj, mint hitte.
Ekkor ismét a karjára pillantott, és akkor vette észre, hogy a végig kúszó meleg bizsergés valójában a saját vére, mely elég erősen folyt ki a karjából, és a gravitáció lévén vékony patakokban csorgott le a kőre, mely az eddigi fehér színé rövidesen befekedetett a koromtól amit a füst okozott, és mélyvörös lett amit az ő, és még mások vére színezett át.
Ahogyan a tekintetét a karjára emelte ismét, akkor vette észre, hogy egy fiatal alig 17-18 év körüli fiatal lány, akinek az arca nagy közel a fele és a testének nagy része összeégett, könnyektől eltelve, vélhetően pszichikai sokkot kapva kúszott Pio tiszteletes felé, mintha csak segítséget kérne tőle. Az egyik lába leszakadt a másikat se sok minden tartotta már a testéhez. A felsőtestére a ruha nagyrésze ráégett. Szinte érthetetlen, hogyan volt képes ekkora sebek, és fájdalmak közepette elkúszni ideág.

Ebben a pillanatban egy erősebb széllökést érzett a tiszteletes az égből, melyre odafordította tekintetét, majd megpillantotta a Birodalmi légi rohamszállító egy hajóját a levegőben, mely szinte a tiszteletes felett állt meg. A LAAT/i osztályú szállítóhajó annak idején a Klón háborúkban szolgált, mellyel katonákat szállítottak a csatákban a célterülethez.
Jelen esetben ezen típusból a helyi mentőszolgálat egységei is vettek pár tucatot a Birodalmi haderőtől, mivel ezen típusok azóta már elavultaknak számítottak náluk.
Pár másodperccel később újabb hasonló hajók jelentek meg a levegőben, majd az előbb látott típussal együtt 1-1 közeli részen, főleg a közeli füves részre szálltak le. A leszállást követően a gépekből fehérpáncélos, szinte a rohamosztagosok viseletére hasonlítő mentősök ugrottak ki, hogy segítsenek a sebesülteken. Hófehér páncéljukon nagy vöröskereszt jel volt látható, és fejükön zárt sisakot viseltek. Ezen utóbbi kötelező volt a számukra, elvégre minden egyes körülmények kötzött segítséget kellett nekik tudni nyújtani, így védve voltak például a levegőben kavargó esetleges mérgező anyagoktól is.

[Generon Pastoris]

Pio tiszteletes

Pio atya a feje felett elhúzó gépek láttán bár elég rosszul érezte magát, mégis egy kis megnyugvást érzett a látvány miatt. Megpróbált minden erejével felállni és az egyik vöröskeresztes gép felé haladni. Körülötte még mindig nagy volt a páni, de pocsék állapota miatt alig hallott valamit. Látása sem volt az igazi… Egyetlen bűnös gondolat járt a fejében: mégpedig az, hogy valamiképp túlélje. A nagy forgatagban kiszúrt magának egy vöröskeresztest aki épp szabadnak tűnt és felé kezdett haladni….
- Uram! Segítsen… Nem érzem a karomat… Alig látok…
Majd mikor a mentőshöz ért a lába előtt összeesett.

[grievous]

Pio tiszteletes kissé megkönnyebült mikor megpillantotta a folyamatosan leszálló mentőegységeket. Az előtte kúszó súlyos sérültek, és a mozdulatlan testek látványa egy kicsit sem indította. Jó formán nem is értette miért. Lehet csak azért, mert a fizikai és a lelki sokk hatása alatt volt, vagy csupán csak az egyszerű közismert életben maradási vágy, mely sok esetben az emberekben kikapcsolja a lelkiismertet.
Pio atya kezén és térdein csúsza indult meg a legközelebbi fehérpáncélos medic egység felé. Körülbelül 2 percbe telt mire odakúszott, de ez a fájdalommal telt idő maga az örökkévalóságnak tűnt. Alig pár méterre volt már az arctalan mentőstől, mikor előre dőlve, az épen maradt kezével nyújtózkodott, majd közben segélykérő szavakat mormolt.

- Uram! Segítsen… Nem érzem a karomat… Alig látok… - mondta Pio tiszteletes, de a neki háttal lévő mentős elsőre megse hallotta a nagy hangzavarban.

Pio próbált mégegyszer szólni, de valahogy elcsuklott a hangja, hiszen most először érezte azt, hogy lehet meg fog halni. Szemei előtt még éberen a sokk okozta halucináció lépett fel, melynek következtében Pio egy hosszú folyosót látott. Maga előtt a folyosó végén az életet adó fényt látta melyből hangot hallott....a fehér medic jelzésű plasztoid páncélos hangját.

- Ennek már annyi! Teljesen kivérzett!
Hééé! Marcus! Azt ott ne felejsd el megjelölni, hogy már kapott intravénás fájdalomcsillapítót!
Oké....lassan készüljön, mindjárt indulhat az első transzport a Katonai kórházba. Csak ott képesek ellátni ilyen súlyos sérüléseket. - ezen szavakat halotta Pio tiszteletes a fényből, mely kissé torzak voltak a zárt sisak miatt amit a valós életben a mentős viselt.

Ekkor Pio ismét kinyújtotta karját, mely egy pillanatra lelankadt, hiszen erő hiányában az előbb a földre engedte. Szavai lassan törtek elő a szájából, de minden erejét bevetette, hogy meghallja őt a mentős.

- Uram! Segítsen…

A páncélos medic megfordult, majd megpillantotta a még életben lévő igen sápadt tiszteletest. Alig egy pillanattal később újból hangott hallott, majd kezek érintését érezte a testén, melyek óvatosan a hátára fektették őt.

- Tiszteletes!
Hall engem? - ekkor egy erős nyomást érzel a karodon, melynek ereje röviddel később elzsibbasztja a karodat.

A medic elszorította a tiszteletes karját, hogy megszűnjön az súlyos vérzése. Bár nem ért artériát, a seb és a rengeteg más kapilláris ér sérülése még így is súlyos vérzést okozott a számára.

- Marcus!
Gyertek ide! Vigyétek őt is! Feltétlen szükséges, hogy ő túlélje.
A Birodalmi vezetőség nem nézné jó szemmel, ha hagynánk meghalni egy Birodalmi papot, még akkor is, ha helyette több embert is megmenthetnénk.

Marcus ezen szavakat még halkan hallotta, de érezte, hogy lassan elhadja az ereje. A világ, melyben eddig élt lassan kezdett összemenni a számára.
Pio érezte, ahogyan bekötnek neki egy speciális zöldes színú infúziót, melyben bacta folyadék, és egyéb más ásványi anyag és gyógyszer volt. Ezt követően teste lassan felemelkedett, majd testét több még menthető sérültel együtt betették a LAAT/i osztályú gépbe.
Pio ekkor némileg magához tért, és látta, amint egyre növekvő sebeséggel az ég felé kezdett el szállni. Az első érzése és gondolata az Angyalok voltak, és szinte már érezte is, hogy rövidesen meg fog egyet látni, de nem így történt.
Pio ismét elvesztette eszméletét, a gép pedig 10 másik társával egyenesen elindult a késő délutáni nap lemenő fényében egyenesen a Birodalmi Hadi Kórház felé.

[Generon Pastoris]

Pio tiszteletees

Az ájulás hamar bekövetkezett és a fény melyet az alagút végén látott hamar elérte a fiatal pap tudatát is. Biztonságot és nyugalmat érzett maga körül mikor beállt az ájulás.
A következő pillanatban egy ágyon feküdt és csövek lógtak ki a karjából. Megpróbálta végtagjait mozgásra bírni, de olyan fáradt és gyenge volt, hogy csak pislogott. Egy pár perc múlva már saját gondolatait is hallotta.
…Mi történt? Hol vagyok?...
Kérdezte kómás állapotban magától. Amennyire tudott körbenézett. Egy szobában feküdt egyedül. A szeme még nem szokta meg a fényt mely körülvette ezért csak pislogott és könnyezett. Három perc szemlélődés után hamar vissza is aludt…