Napfény sugárút 90813

[Susan Witt]

Az új lakás a Napfény sugárút napfényesebb részére került. Itt már õrzik a lépcsõházakat, és valamivel tágasabbak a lakások, bár a portás nem áll helyzete magaslatán. Egy közkeletû tréfa szerint a biztonságért felelõs cég kifejezetten álomkórosokat vesz fel a feladatra, és a fiatalabb lakosok horkolásukról is megismerik az épp szolgálatot teljesítõ éjszakást.


Susan lakása két szobás, nem túl nagy otthon. Az egyik szobát üzletasszonyi minõségének megfelelõen dolgozószobának tartja fönn, a másik minden egyéb célt szolgál: egyszerre nappali, hálószoba, és öltözõszoba. Kedveli ezt a kis lakást mert az elõzõre - ezzel gyökereire - emlékezteti, de üzleti tárgyalásait nem innen bonyolítja: erre a célra bolygója kirendeltségén tart fenn egy helyiséget.

[Susan Witt]

Nem kevés félelemmel érkezik meg elõször új otthonába. Az idefelé tartó útat végigrettegi, mert bár azóta sok minden megváltozott nem tudja elfelejteni a menekülés körülményeit.

Ehhez képest a nyüzsgõ Birodalmi Központban a kutya sem törõdik vele. Walter a meglehetõsen szûkös alapanyagokból vacsorát készít, de Susannak nincs kedve otthon enni. Inkább sétára indul az android kíséretében.

Az ismerõs - ismeretlen utcákon bolyongva azon gondolkodik, hol kezdje el keresni Johnt.

[John Mard]

Miután aaz alsó szinteket elhagyták a többiek elszakadtak Johtól,majd az alezredes egyedül haladt tovább célja felé.Menet közben a holokészülékén megkapta azt az információt,ami pontosan elvezette őt Susanhoz.A biztonságosabb környéken egyenruhája,mely mint mindig most is tiszta fekete volt tökéletes fölényt nyújtott minden más emberrel szemben.Járása döjfös,pont olyan,mint egy vbalamirevaló tiszté.
Az egyik utca sarkán megállva várt,majd megpillantotta a régen nem látott arcot.

-Kisasszony kérem igazólja magát.-kezdte cseppett sem barátságos hangon.
Bár az ő feladatai közé sosem tartozott mások ellenőrzése,de rangjánál fogva akármikor jogosúlt volt ilyen, és minden ennél keményebb lépésre is.

[Susan Witt]

Susan egy pillanatra megdermed amikor meghallja a hangot. Egy pillanatig reménykedik, hogy nem neki szóltak, azután átfut az agyán, hogy talán elmenekülhetne, vágül ráébred, hogy erre semmi szükség. Ekkor megfordul, és elõveszi a papírjait. Majd felnéz, és egy igen ismerõs, bár meglehetõsen régen látott arcot lát maga elõtt.

- John! - kiált fel - ez egy igen piszok vicc volt. Nem tudtál volna egyszerûen csak megszólítani?

[John Mard]

John, Susan reakciójára lassan és nyugodtan körbetekint,majd tekintetével az esetleges kíváncsiskodókat keresi.Miután meggyőződött róla,hogy senki sem figyel rájuk végül ismét megszólal.

-Ami azt illeti ez nem vicc volt!-jelenti ki határozottan.-A papírokat!-folytatja szárazon,majd egyenesen Susan szemébe néz.

John hangja rideg és kemény,közel sem olyan mint hároméve volt,azonban a tekintetében még látszik a régi fény,amit Susan látott annakidején párszór mielött elváltak az útjaik.

[Susan Witt]

Susan egy pillanatig meredten néz, azután elõveszi a papírjait. Személyi azonosítóját, és azt amely bizonyítja diplomata státuszát. Közben átfut az agyán, hogy ha John mégsem mellette áll akkor ezek a papírok a halálos ítéletét jelentik. Azután az is, hogy ha ártani akarna neki akkor azt számtalan módon megtehette volna már csak az elmúlt egy-két percben is.

A nõ átadja a papírokat, és figyelmesen nézi John reakcióit.

[John Mard]

John átveszi az iratokat,majd alapos szemlélődésbe kezd rajtuk.Hosszú percekig nézi az összes adatot,de igazából egyiksem érdekli igazán.Mielött végezne egy rövid üzenetet tesz az egyik irathoz,majd visszadja azt Susannak.

-Rendben van hölgyem,azt hiszem minden rendben van.-További kellemes napot!-köszön el,majd megfordúl és elindúl az emberáradat felé,ahol alig pár másodperc múlva el is tünik.

Az üzenet amit Susan kapott a következőt tartalmazta:"Találkozzunk nálad.Itt nem biztonságos!"

[Susan Witt]

- Köszönöm uram - válaszolja meghökkenten a lány, és átveszi az iratait. Ahogy pakolja elfelé õket megüti a szemét a rövidke üzenet. Mire értelmezi John már el is tûnt a sarkon, kísérõit látja csak még egy pillanatra. Nagyon meglepõdik a válaszon, de azután int Walternak:
- Gyere. Hazamegyünk.

A lakásban összeszedegeti ami ehetõ, és egy gyors hideg vacsorát is készít belõle. Walter vesz egy palack bort, bár nem a legkiválóbb minõség, de azért megteszi. Most már nincs más dolga, mint várni, hogy megtudja miért is van szükség erre a nagy titkolózásra....

[John Mard]

A várakozás nem is tart sokáig mert az ajtó irányából csengetés hallatszik.A bejárat elött John Mard alezredes állt és éppen a már így is feszes tartásán próbált lazítani egy kicsit.
A találkozás amire hamarosan sor került némi izgatottságot keltett Johnban,bár az arcáról mindez nem volt leolvasható.Csendben,olykor oldara pillantva várta,hogy Susan ajtót nyisson számára.

[Susan Witt]

Susan gunyoros mosollyal leplezi izgatottságát amikor ajtót nyit. Megáll elõtte, és egy másodpercig csak szemléli magának az egyenruhába öltözött katonás tartású férfit, végül megszólal:
- Üdvözlöm........alezredes? - mondja kérdõ hangsúllyal. - Volnak kedve bejönni egy kicist?

[John Mard]

John arcán egy halvány alig látható mosoly jelent meg,majd egy fél lépésnyit előre lépett és így válaszólt Susan-nak.

-Az invitálásnak nem lehet ellenállni hölgyem!-válaszólta,majd lassan belépet a lakásba.

Bent a lakás belsejében egy apró szerkezetet vett elő,amit a szobában lévő egyik asztalra rakott le.A kis eszköz először éles hangon felsípolt,majd elhalkúlt és piros kijelzője lassan,ütemesen villogni kezdett.

-Ne értsd félre kérlek.-Nem miattad kell ez az egész herce-hurca.-mondta kicsit kényszeredett mosollyal az arcán.-Örülök,hogy újra látlak.-Tudod három év az nagy idő.

[Susan Witt]

Susan most már tényleg meglepõdik. A ketyere halkan zúg az asztalon, a lány szerint valamiféle szenzor lehet. Talán a lehallgatásokat próbálja kiszûrni.
Viszont nem nyugtatja meg a férfi hangja, sem az általa elmondottak. Ha nem miatta kell ez az egész akkor mégis hogyan értelmezze ezt a visszahúzódó magatartást?

Kicsit visszavesz a kitörõ örömbõl, és valamelyest hûvösebb hangon kínálja hellyel Johnt, majd õ is leül. Walter poharakat, és kétféle italt tesz a két fotel között álló asztalra, majd csendben visszahúzódik. Az egyik ital a sebtében vásárolt bor, a másik valamilyen alkoholmentes frissítõ. Susan az utóbbiból tölt mindkettejüknek, majd kérdõen néz a férfira.

- Megnyugtatnak az adatok?

[John Mard]

-Igen teljes mértékben.-válaszólta,majd az italát az asztalra tette és felkelve a székéből Susan mellé ült.
-Sajnálom,hogy így kellett találkoznunk,de nagyon sokminden változott három év alatt.-Valami azonban még mindig a régi... csupán a körülmények lettek veszélyesek.

John kissé bátortalanúl kezét Susan kezére helyezte,azonban mikor megérezte a nő puha bőrének érintését feloldott minden teher,ami a vállát nyomta.Hosszú idő óta most először érezte azt,hogy ha csak kis ideig is, de az lehet aki valójában volt.

[Susan Witt]

Susan tûnõdõn néz a férfira. Sok minden megváltozott......de még milyen sok minden! Vajon észrevette John, hogy nem a régrõl ismert nevet olvasta az iratokban?? Kicsit még mindíg távolságtartó, de gyanakvása lassna érdeklõdésnek adja át a helyét.

- Akkor mesélj - mondja, kezével a férfi kezében - mi válatozott meg?

[John Mard]

-Hogy mi változott meg?-Minden!-válaszólta komoly és kicsit keserű hangon.
-Talán jobb is ha nem mondom el őket,mert még megréműlsz tőlem.