Conor Warn

[Conor Warn]

Adatlap

Név: Conor Warn
Szint: 12
Pontok száma: 61

---

Segítő, Nem Játékos Karakter:

nincs

---

Járművek, létesítmények:

SoroSuub Cutlass-9 Járőrvadász (1p)

---

Vállalkozás:

nincs

---

Erőalkalmazások

Kontroll-alkalmazások:

Harcos elme - alapképesség
Erővédelem - alapképesség
Gyorsaság - haladó szinten (3p)

---

Észlelés-alkalmazások:

Érzékerősítés - alapképesség
Erőérzékelés - alapképesség
Telepátia - alapszinten (3p)

---

Változtatás-alkalmazások:

Tudatbefolyásolás - alapszinten (2p)
Tárgymozgatás (Telekinézis) - haladó szinten

Harcmdor:
Echani harcművészet - mester szinten
Teräs Käshi harcművészet - haladó szinten

---

Felhasznált pontok: 9
Fennmaradó pontok: 52

---

Utolsó módosítás: 2007.08.07.

[Conor Warn]

Conor Warn története
II. Kötet
(saját titkos emlékiratai, valamint más, hitelt érdemlő források alapján)

Az adatokat összegyűjtötte és rendeszezte
Eric Qumas életrajzíró
Birodalom kikiáltását követő 18. évben

17. Fejezet
A Yavin IV.

A Császár személyes testőre SoroSuub Cutlass-9 típusú járőrvadászával szelte át a Galaxist a hiperűrben. A Magvilágoktól távol eső, Sith Űrnek nevezett régió felé tartott. Az út, míg elért a Yavin Rendszerbe, összesen három standard napot vett igénybe, mely során a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező a lassan vánszorgó időt, elmélkedéssel, a küldetésének teljesítéséhez segítségül kapott háttér információk tanulmányozásával és alvással töltötte. A hiperűri út végeztével az éjfekete színű járőrvadász a Yavin gázóriás közelében lépett ki a normál űrbe. Egyenesen a hatalmas sárgás-vöröses színben pompázó gázóriás negyedik, zömében dzsungel borított holdja felé vette az irányt.

A hold légkörébe gyorsan és meredek szögben lépett be, hogy csupán a lehető legkisebb mértékben legyen kitéve a különféle radarrendszereknek, s azok a járművét csak valamiféle nagy sebességgel becsapódó aszteroidának érzékeljék. A magas fák lombkoronaszintjéhez közel hozta ki gépét a zuhanásszerű repülésből. Egy tapasztalt, s ráadásul az Erő által vezérelt pilótának ez nem okozott különösebb nagy gondot. Amint egyenesbe hozta gépét csökkentette a sebességet s a lombkoronaszint felett suhanva keresett alkalmas leszállóhelyet. Amint egy az igényeinek maximálisan megfelelő helyet talált, letette gépét. Leszállóhelyéül egy apró, a dzsungelen belül kidőlt fákkal szegélyezett tisztás szolgált. Amint leállította a hajtóműveket kiszállt, s egy álcahálóval fedte be gépét. Révén, hogy bíborszín öltözéke és sisakja ebben a környezetben módfelett feltűnő jelenség volt, karmazsinvörös köpenyét egy zöldes színű vízhatlan, csuklyás köpenyre cserélte, melyet a nemrég kapott hajója egyik tároló rekeszében talált. Ez nem is volt meglepő, hisz az Uralkodó e szavakkal engedte útjára: „Rakterében minden benne van, mi küldetésed sikeréhez kell.”

Alig távolodott el gépétől néhányszáz méternyire, különleges sisakjának beépített érzékelői egy gép közeledtét tudatták vele. A beépített radarjával könnyűszerrel meghatározta a gép feltételezett leszállóhelyét, ha nem is teljes pontossággal. Warn úgy döntött, megnézi, ki lehet az, aki leszállt, így hát elindult az alig húsz kilométernyire lévő pont felé.

Forrás: A Yavin IV dzsungelei

18. Fejezet
A Jedi

Az órák egymásutánban teltek el kényelmes, mégis gyors tempójú gyaloglásban. Conor Warn lassan átközdötte magát a dzsungel azon részén mely elválasztotta őt céljától. Midőn egyre jobban közeledett mozgása úgy lett egyre halkabb, s egyre óvatosabb. Szinte suhant, mint valami nyugalmát nem lelő szellem, egyik fától a másikig. Ám a dzsungel vadjait így sem tudta megtéveszteni, különféle állatok csaptak zajt, amint olyannyira megközelítette őket, hogy veszélyben érezték magukat. Szárnyak suhogása, vijjogásuk, csivitelések tördelték a dzsungel csendjét. Különleges sisakja most is nagy segítséget nyújtott számára, hisz a HUD megosztásával részint normál, részint infravörös tartományban is láthatott. A távolban a fák között egy massassi templom romjai váltak láthatóvá. Ahogy közeledett, egyre jobban kirajzolódott a tisztáson elterülő jobb napokat is látott leromlott épület, mely a régmúltban dicsőn hirdette építőinek ügyességét, ám az elmúlt évezredekben megszenvedte az idő vasfogának pusztító munkáját. Ez a tisztás, ahol a romok elterültek, nem volt túl messze a vélelmezett leszállási helytől. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező egy megérzés vagy talán az Erő sugallatának hatására elindult, hogy szemügyre vegye azt, ami a massassik egykoron hatalmas építményéből megmaradt.

Vízorának különleges, hő leképező opciójának hála, az egyik kidőlt évszázados, mohával és kúszónövényekkel vastagon borított oszlop mögött egy alak halovány körvonalait vette észre. Az osztott látófunkció másik részén keresztül szemlélve az alak tökéletesen rejtve volt, ám a testének hője elárulta. Az alak testtartása arra utal, hogy egy fegyver van a kezében, melyet épp a közeledő Császári Testőr irányába tart. Nyilván az állatok ijedt neszei árulták el közeledtét. Warn határozottan közelített a tisztás felé, tudta, hogy számítanak rá, ám tudta azt is, hogy az idegen nem tudja, hogy ő maga is lelepleződött a közelítő idegen előtt. A Legfelsőbb Birodalmi Védelemző kilépett a fák közül a tisztásra. Rövidesen a hagyományos látásmódra állított vízorrésszel is megpillantotta a fegyverest. Nyugodtan közelített felé.

A fegyveres, akit meggyőzött az ártalmatlannak tetsző álca leeresztte a fegyverét és megszólította a közeledő csuklyás alakot. Faragatlan stílusában beszélve vadásznak, trófeagyűjtőnek mondta magát, ám egy, Conornál kevésbé gyakorlott megfigyelő is rájöhetett volna, hogy szavai igaztalanok. Sem fegyverzete, sem öltözéke nem támaszotta alá szavait, sőt ellentmondtak neki. Warn ezzel szemben egy jámbor zarándoknak vallotta magát. Könnyedén játszotta a szerepét, hisz az elmúlt években Xanatos Nagyúr s az Uralkodó maga okították az álcázás fortélyaira.

Szóba elegyedett az idegennel, s alig néhány percnyi beszélgetés alatt sok mindent megtudott róla. Először csempésznek, vagy valamiféle bűnözőnek tartotta. Beszélgetésük közben mindketten próbálkoztak, hogy ravasz kérdésekkel faggassák a másikat, s kifürkésszek valódi mivoltukat. Az idegen jóval türelmetlenebbnek és idegesebbnek tűnt, miközben Warn faggatta. Ezzel szemben a Császári Testőr saját megítélése szerint kiválóan játszotta, a kissé háborodott, súlyos sebeket szerzett háborús veteránt, aki hajótöröttként került a dzsungelhodra. Végül aztán az elmék s szavak párharca közepette az idegen leleplezte magát. Egy elterelőnek szánt figyelmezető rivallás után, Erőt használta, hogy elmozdítson valamit, amit korábban elrejtett. Innentől már a turpisságra rájövő s a szándékot sikeresen kifürkésző Conor kezében volt. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező elindult arrafelé, ahol a hazug idegen elrejthette azt, amit az Erővel elmozdított. Mielőtt azonban elérhette volna, az alak, ismét az Erőt használva a kezébe hívta a tárgyat. Egy hengeres formájú eszköz, amit Conor azonnal felismert. Egy fénykard volt. Az ismeretlen férfi színt vallott: nem csempész, vagy fejvadász volt, hanem Jedi . Ezt követően felszólította Warnt, hogy ő is fedje fel igazi kilétét. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező kibújt a zöldes színű köpenyből. A bíborszín páncél s annak kiegészítői teljes fedetlenségében pompáztak. Amint leleplezte magát, nyomban megadásra szólította fel a Birodalom, vele szemben álló ellenségét.

Meglátva, ki is valójában az, akivel szemben áll, a Jedi aktiválta a fénykardját. Rövid szóváltás kezdődött, mely során Conor megkísérelte megadásra bírni ellenfelét. A szavak nem hoztak eredményt, a Jedi az Erőt alkalmazva támadott. Megpróbálta hanyatt taszítani a Császári Testőrt. Ő azonban számított erre. Ismerte a Jedik harcmodorát. Tudta, hogy ez lesz az, amit ellenfele cselekedni fog. Egy hasonlatos jellegű Erőalkalmazással egyszerűen kivédte a támadási kísérletet. Mielőtt a Jedi mással próbálkozhatott volna a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező előrántotta a sugárvetőjét és kábító lövéssel harcképtelenné tette ellenfelét.

Amint a Jedi ájultan s bénultan terült el a fűben, Conor lefegyverezte és átkutatta a foglyát, majd néhány lépésnyit eltávolodott tőle, elővette a nagy hatótávolságú holo-kommunikátorát és a Birodalmi Haditengerészet hullámhosszán üzenetet küldött, melyben csapatszállító űrsiklókat és legalább egy hadihajót kért. A legközelebbi, a Ziost - Korriban egyesített helyőrség kommunikációs tisztje válaszolt a hívására. Az azonosítási eljárás, az azonosító kódok hitelesítése után a kommunikációs tiszt azonnal intézkedett, és tájékoztatta Conort, hogy a kért egységek úton vannak.

A kapcsolat bontása után a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőnek nem kellett mást csinálnia, mint várakozni és végig kábított állapotban tartani a foglyát.

Forrás: Egy tisztás a Yavin IV dzsungelében

[Yoda]

Üdv! A karaktered egy szintet lép és kap egy Sötét Oldal Pontot is.

[Conor Warn]

19. Fejezet
Az erősítés

Öt teljes óra múlt el egymás után. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, aki az idő múlását lényegesen lassabbnak érezte a valósnál, a biztonság kedvéért óránként megismételte a fogoly kábító sugárral való meglövését, hogy ez által garantálja annak teljes cselekvésképtelenségét. Így jóval könnyebben figyelhetett a környezetére, elkerülendő azon kellemetlenséget, hogy esetleg rajtaütnek. Amikor ötödik óra a vége felé közeledett, hajtóművek zúgása ütötte meg Conor Warn fülét. Az égre emelte tekintetét és két Lambda osztályú űrsiklót pillanthatott meg. Percekkel később mindkét jármű leszállt a tisztáson. A rámpáik leereszkedtek, s a hajókból rohamosztagosok tucatjai özönlött ki egy-egy tiszt vezetésével. A két fekete egyenruhát viselő tiszt, név szerint Olesa és Anderson hadnagyok szolgátra jelentkeztek a Császári Testőrnél. A rohamosztagosok eközben rutinszerűen hozzáfogtak a terület biztosításához.

Warn azonnal ki is adta az utasításokat. Először is a fogoly felszállításáról az egyik orbitális pályán keringő cirkáló fedélzetére. Ezzel a feladattal Anderson hadnagyot bízta meg, míg a másik tisztet, Olesa hadnagyot egy támaszpont létrehozására, a Jedi hajójának felkutatását célzó felderítőcsoportok kiküldésével. Ez utóbbi feladat végrehajtásának a támogatása végett parancsot adott gépesített egységek felszínre szállítására. Továbbá rendelkezett arról, hogy a hadnagy lépjen kapcsolatba Xanatos Nagyúrral, és a helyzetjelentésen felül továbbítsa neki a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező azon kérését, hogy az I. Birodalmi Gyorsreagálású Csapásmérő Egységet a Yavin IV fölé rendeljék. Ezen felül Conor természetesen azt is elrendelte, hogy vonják blokád alá a holdat, s fogjanak el minden fel, vagy leszállni szándékozó hajót.

A parancsok kiadása után Warn várakozó álláspontra helyezkedett. Nem fordított különösebb figyelmet arra, miként végzik a rohamosztagosok a tisztás a környező erdőség, valamint a templom romjainak átkutatását és biztosítását. Helyette inkább gondolataiba temetkezett, a további teendőkön elmélkedett. Egy órával később megérkeztek a gépesített egységeket, lépegetőket, légirobogókat hozó szállítóegységek. Amint a csapatok kirakodtak a szállítóhajóból, Conor magához véve köpenyét, azonnal odalépett az egyik légirobogós járőrpároshoz. Utasította az egyiküket, hogy üljön át társa mögé. Meghagyta nekik, hogy kövessék, majd felpattant a kisajátított járműre, beindította majd kilőtt vele.

Conor visszatért arra a helyre, ahol korábban a csillagvadászát leparkolta. Leszállt a 74-Zről, majd amint, kisebb lemaradásukat behozva a másik légirobogó is megérkezett, megparancsolta a két rohamosztagosnak, hogy csatlakozzanak a felderítőst és kutatást végző többi egységhez. Távozásokat követően leszedte Cutlass-9 típusú vadászáról az álcázó hálót, valamint deaktiválta a hajó pilótafülkéjét lezáró a biztonsági rendszert. Levette köpenyét, mely álcájául, s ez által segítőjéül szolgált a Jedi elfogásában és elhelyezte a tároló rekeszben. Ezt követően bemászott a pilóta fülkébe és elkezdte a felszállási előkészületeket. Az indulást megelőzően kapcsolatba lépett a Hidra elnevezésű cirkálóval és jelezte, hogy felszáll és áthelyezi a gépét arra a tisztásra, ahol a támaszpont építési munkálatai megkezdődtek. Erre azért volt szükség, nehogy esetlegesen ellenségesnek minősítsék és elfogási, vagy lelövési intézkedések foganatosításába kezdjenek vele szemben.

A Cutlass-9es percek alatt megtette az első leszállóhely és a készülő támaszpont között a távolságot. Warn a tisztás szélén, a Lambda osztályú űrsiklók mellett tette le a gépét, hogy ne zavarja az időközben megérkezett prefab bázis építési munkálatait, pontosabban az azt megelőző területtisztítást. Alighogy kihámozta magát a biztonsági hevederek közül s kászálódott a pilótafülkéből, hívás érkezett a személyi holo-adóvevőjére. Amint fogadta a hívást a Császári Testőrség főparancsnokának, Xanatos főhercegnek a kicsinyített, holografikus alakja vetült ki a kommunikátorból.

„Testõrtábornok! Biztosítsa a helyszínt, amíg az erősítés meg nem érkezik. Biztonsági okokból, egyelőre a Jedi maradjon a rendszerben. Az EBGYCSE eddig az Inkvizíciónak dolgozott, ők tudják, hogy kell az ilyen egyedekkel bánni. Én tájékoztatom a főinkvizítort.”

Ezen utasítás elhangzását követően Xanatos nagyúr holografikus alakja megremegett, majd gyorsan halványulva eltűnt, mielőtt még a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező bármit is válaszolhatott volna. Meg kell jegyeznünk, hogy válaszra természetesen semmi szükség sem volt. A Császári Testőrség Parancsnoka tisztában volt vele, hogy Warn tökéletesen végre fogja hajtani az utasítást. Conor eltette a holografikus adóvevőt és az építési munkálatokat felügyelő, valamint egyúttal az elfogott Jedi hajójának felkutatását is irányító Olesa hadnagyhoz lépdelt és jelentést kért tőle.

A hadnagy jelentette, hogy a keresés folyamatban van, de egyenlőre még nem találták meg a hajót, amellyel a fogoly érkezett. Conor a jelentést tudomásul véve elbocsátotta a tisztet, ő maga pedig visszatért a járőrvadászához, amellyel érkezett, és a tárolóban elhelyezett készleteiből egy ételrudat halászott elő, melynek elfogyasztása közben az építési munkálatokat figyelte. Amint végzett, visszatért Olesa hadnagy mellé, aki egy adattáblán a környező terület domborzati térképét tanulmányozta. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező közeledtére a hadnagy jelentette, hogy a kiküldött felderítő egységek két régebben lezuhanhatott hajó roncsaira, s az egyik mellett két holttestre bukkantak, valamint egy ismeretlen típusú, jó állapotban lévő gépre, amelynek azonosítása folyamatban van.

Warn ezt követően utasítást adott ki a tetemek megvizsgálására, ugyanis tudni szerette volna, milyen körülmények között veszítették életüket. Arról is rendelkezett, hogy az ismeretlen típusú géppel, egy pilóta repüljön fel a Hidrára, ahol a technikusok hozzáláthatnak az alapos elemzésnek, kitüntetett figyelemmel a navigációs számítógép memóriájára. Alighogy eme utasítást kiadta, Olesa hadnagy roppant érdekes és fontos jelentést tett. A Ghoul csillagromboló jelentette, hogy egy azonosítatlan hajó hagyta el a hold felszínét.

Conor azonnal kiadta az utasítást, hogy a hadnagy közölje a Ghoul kapitányával, hogy fogják el az azonosítatlan hajót és tartóztassák le a fedélzetén tartózkodókat. Ezen kívül azt is meghagyta a hadnagynak, hogy értesítse a Yavin IV. felett állomásozó hadihajókat, amelyek időközben teljes blokád alá vonták a holat, hogy ő maga is felszáll a Cutlass-9esével. Amint a parancsa továbbítása megtörtént, a Császári Testőr a visszatért a gépéhez. Néhány pillanattal később a SoroSuub Cutlass-9 Járőrvadász felemelkedett és sebesen távolodva a tisztástól, meredek emelkedésben elhagyta a hold légkörét és elindult a csillagromboló felé.

Forrás: A Yavin IV. dzsungele

20. Fejezet
A második fogoly és annak kihallgatása

A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, midőn járőrvadászával elhagyta a Yavin IV. holdjának gravitációs mezejét a Ghoul csillagromboló felé vette az irányt. Kapcsolatba lépett a kommunikációs tisztel és leszállási engedélyt kért a hadihajó fedélzetére. Amint átküldte az azonosító kódokat, s azok igazolást nyertek, meg is kapta az engedélyt. A Cutlass-9es folytatta a romboló megközelítését, majd néhány perc elteltével megérkezett a leszállóhangárba. Warn minimális tolóerőre állította a hajó főhajtóműveit majd a repulzorok segítségével landolt a hangárban. Aktiválta a leszállótalpak mágnesezését, majd leállította a repulzor valamint a főhajtóműveket. Ezt követően kioldotta a biztonsági öveket, kinyitotta a kabintetőt és kiszállt a gépéből. A fogadására érkező birodalmi tisztnek, egy hadnagynak azonnal megparancsolta, hogy kísérje a fogolyhoz.

Út közben Conor átfutotta a tiszt által hozott adattábla tartalmát. Az azon lejegyzett előzetes tesztek alapján úgy tűnt a fogoly egy erőhasználó. Jó pár perccel, néhány folyosóval és egy turbólifttel később a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező és az őt kísérő hadnagy megérkeztek a fogdaszintre. A tiszt odavezette a Császári Testőrt a zárkához, ahol a foglyot őrizték. Warn ezt követően átadat a hadnagynak a fegyvereit, majd parancsba adta az erőtér deaktiválását. Meghagyta az őröknek, hogy amennyiben a fogoly rátámadna és legyűrné, tüzeljenek belátásuk szerint. Amint az erőtér deaktiválódott a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező belépett a zárkába. Mögötte az erőtér visszakapcsolódott. Conor egy ideig szótlanul a rabot, aki egy nálánál alacsonyabb, nyeszlett testalkatú zabraki volt. A Császár Testőre kíváncsi volt miként reagál a jövetelére a rab.

A kihallgatás e történetben szereplő hiteles leírásához Warn Legfelsőbb Birodalmi Védelmező személyes naplója illetve, a jelentése szolgál alapul. Alighogy betoppant a cellába, a zabraki felemelte a fejét s megszólította a karmazsinvörös páncélt s sisakot viselő, fegyvertelen Birodalmit.

„Üdvözlöm, nem tudom örüljek-e, vagy féljek. Gondolom azért jött, hogy kérdéseket tegyen föl. Csak tessék, tegye meg, kérdezzen.” - Kezdte a fogoly. Miközben e szavakat kimondta, a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező megérezte a zavart az Erőben, mely a zabraki valamiféle próbálkozásának előkészületét jelezte. Warn megelőzendő a próbálkozást, egy villámgyors elterelő, ütésszerű ijesztéssel zavarta meg a fogoly koncentrációját, majd a következő pillanatban egy toló rúgással arcon rúgta. A császári testőr bakancsa által elszenvedett fizikai behatás eltörte a zabraki orrát, a rúgás ereje pedig a cella hátsó falához taszította őt, amellyel ütközve a hátát s a tarkóját is beverte.

„Nem adtam engedélyt arra, hogy megszólalj! Ha mindenképpen beszélni akarsz, akkor áruld el, vannak e további társaid a holdon. Ha hazudni mersz azt további csontjaid fogják bánni.” – Mondta a fogolynak, gúnyosan, majd megkezdvén a kihallgatását. (a neve ezen műhez való forrásanyaggyűjtés során tudomásomra jutott, így azt az olvasókkal is megoszthatom, szóval a foglyot Damien Solennek hívták, s tagja volt egykoron a Tarkin Nagymoff által felállított Birodalmi Jedi Vadász különítménynek).

„Már nincs senki. Elmentek, én viszont lenn ragadtam azon a szerencsétlen bolygón, amin ti épp a megszállás gyakorlati lépéseit teszitek. Sokan vagytok, jól csináljátok, főleg a kínzást... Tetszik.” - Válaszolta Solen, majd kisvártatva hozzátette: „Egy emlék miatt tértem ide vissza, de rosszkor jöttem nagyon rosszkor...”

A Császár Testőre úgy vélte, a fogoly hanghordozása, mimikája, vagy talán az Erő sugallatára, hogy az amit hallott, az igazság. Ugyanakkor azt gyanította, hogy a fogoly nem a teljes igazságot mondja, valamit elhallgat. Ezen elégetettségének egy köríves rúgással adott hangot, amely a zabrakit törzsének jobb oldalán a lengőbordái tájékán érte. Warn amint bakancsa találkozott a fogoly oldalával, újabb reccsenés hallatszott, valószínűleg Solennek legalább egy, de akár több bordája is megsínylette a titkolózást.

„Azt mondod most nincsenek társaid a holdon. Talán korábban voltak? Mikor távoztak? Hova mentek? ...” – Tette fel következő kérdését a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező, de indulatos szavai, látszólag minden ok nélkül, hírtelen elakadtak. Az Erőben két egyaránt hatalmas és félelmetes személy közeledtét érezte meg. Ugyancsak érezte, hogy közeledtük, milyen hatást fejtett ki a legénység azon tagjaira, akikkel összefutnak, vagy akik tudomást szereztek ittlétükről. A két közeledő, akiket átjárt a Sötét Oldal, a Birodalom négy leghatalmasabb személye közül Tremayne főherceg, a Birodalmi Inkvizíció Főinkvizítora, s Xanatos főherceg, a Császári Testőrség parancsnoka. Annak tudatában, hogy kik közelednek, Warn rádöbbent az általa vezetett kihallgatás rövidesen véget fog érni. Ismerve a Főinkvizítor módszereit, egy pillanatra megszánta a foglyot.

„Kérlek, ne bánts elég volt, félek nem értetted meg a súlyos igazságot, én az imént igazat szóltam hozzád… Nem tudom hová mentek, ha nagyon akarod tudni, akkor adtak egy koordinátát, s oda távoztak... Nem a társaim voltak.” – Válaszolta a zabraki, szavaival véget vetve Conor gondolatmenetének. Hallva Solen válaszát, a Császári Testőr elmosolyodott, a pillanatnyi szánalom, mit a fogoly iránt érzett, megvetésbe fordult..

„Nem mondasz igazat, vagy talán fogalmazzak úgy, hogy nem mondod el a teljes igazságot? Kik ezek, akik állítólag nem társaid? Ők is ismerői az Erőnek? Netán magadfajták?” - Kérdezte hűvösen a fogolytól Warn, aki sisakjának hangszórói révén szólt a fogolyhoz, szavaiból ez alkalommal nem lehetett érzelmeket kiolvasni szavaiból. Ez alaklommal kérdését nem kísérte fizikai bántalmazás. Nem is volt rá szükség, hisz a fogoly az orrtöréséből szivárgó vér révén, már most is említésre méltó mennyiségű vérben tocsogott. A fogoly elsősorban fizikális megtörése helyett most a mentálist kísérelte meg azáltal, hogy szenvtelenül hozzátette. – [/b]„Ami a kegyelmet illeti, azt tőlem nem remélhetsz. Rövidesen itt lesz az, aki az enyéimnél radikálisabb és hatékonyabb eszközökkel fog válaszokat követelni. Kegyelmet azonban tőle se várj, legfeljebb kegyes, szenvedéseidnek véget vető halált, ha kielégítően válaszolsz a kérdéseire. Most azonban előbb még válaszolsz az én kérdéseimre”[/b]

„Jedi vadász vagyok, voltam, s a mai napig annak tartom magam. Mindig hű voltam a Birodalomhoz, ám én is az árulás része lettem, mint sokan mások. Sajnos az idők folyamán nem találtam a helyem azért „vándoroltam” el a császárvárosból.”

„Velük van az Erő, ha erre gondolsz. Méghozzá két mester. De a nevüket nem tudom, hiszen nem szándékoztak nekem bemutatkozni. Ám ismerek egy mestert, aki engem elárult ő volt a Jedi Kommandó feje. Keressétek meg őt. Darth Ansusnak hívta magát. Még egyszer el kell mondanom neked, az a két mester nem volt a társam, csak ők voltak azok, akik segítettek nekem nem elveszni a galaxisban valahol...”

A fogoly korábbiakhoz képest bőnek nevezhető válasza meglepte Warnt, s megrökönyödést váltott ki benne. Egy árva szót sem hitt el a fogoly elmondásából. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a Császári Testőr tévedett, mikor a zabraki ezen beszámolóját hazugságnak vélte. Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy ezen tény valóságossága nem sokat számított, azt követően sem, hogy bizonysággá vált.) A hallottak ugyanakkor feldühítették a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőt. Minden önuralmát latba kellett vetnie, hogy ne tegyen olyat, amiért később Xanatos és Tremayne nagyurak előtt magyarázattal tartozna.

„A történeted lebilincselő, ámbár úgy látom te vagy az, aki pillanatnyilag meg van bilincselve, és ez így is marad. Szavaid és állítólagos információid már rég aktualitásukat veszejtették. Az általad említett Jedivadász Kommandó vezetői évekkel ezelőtt elnyerték büntetésüket, melyet a Birodalom elárulásakor fejükre kiróttak. Egyik vezetőjüket, talán épp ezt az Ansust, akit emlegetsz, egyik társam és magam végeztük ki. Őt már nem kell keresnünk. … Ami pedig téged illet, ha tényleg hű szolgája lettél volna a Birodalomnak, árulása pillanatában magad végeztél volna a Jedivadász különítmény vezetőivel, nem pedig követni őket, majd elrejtőzni, mint ahogy az igazi árulók teszik. Ha helyesen cselekedtél volna, akkor nem lenne okunk kétségbe vonni hűségedet, így azonban nem tudod bizonyítani állításodat. Avagy talán tud szolgálni néhány általad leölt Jedi tetemével, amik alátámasztanák igazadat?” – Válaszolta gúnyosan a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező. Az ő szemében a fogoly bűnössége igazolást nyert, hisz akkor és ott úgy vélte, átlát a hazugságainak hálóján. Conor még egy utolsó lehetőséget adott a zabrakinak, hogy valami olyannal álljon elő, ami esetleg hasznos lehet az ő számára.

„Lehet, hogy nem törtél meg, s nem tartasz tőlem, de ez így van rendjén, nem én vagyok az, akitől tartanod kell, bár, ha kijelölnek hóhérodul örömest fogok végezni veled. Most is csupán parancsot teljesítek, az Első Galaktikus Birodalom Uralkodójának parancsát, akit te szavaidban állítólag szolgáltál, s szolgálnál, de kérdem én, mit adhat egy magadfajta gerinctelen féreg a Császárnak, a hazug szavain túl? Nincs semmi, amit kínálhatnál, nem is vesződök veled tovább.” – Miután e szavakat kimondta, a testőr, hátat fordított a zabrakinak és tett egy lépést az előtér felé, majd megállt és megfordult. – „Hova rejtetted azokat a koordinátákat? Jól felelj, mert válaszod talán megmenthet.” – Bízott benne hogy ez utolsó megjegyzésével megtöri a jeget, s sikert ér el.

„ A Koordináták, a hajómon vannak, hogy válaszoljak a kérdésedre. Ám hogy ez megvédje az életemet kötve hiszem. Ám most adok pár nevet, amivel Remélhetőleg tudok valamit kezdeni. Azt nem tudom, hogy hol tartózkodnak de az biztos, hogy bujkálnak valahol.

Egy 4 évvel ezelőtt találkoztam egy sötét jedivel, aki Komari Vossa-nak nevezte magát. Aztán előtte egy Kavon Tale nevű Jedivel, akivel futólag találkoztam. 3 éve, egy kastélyban voltam 3-4 hónapig, ahol egy bizonyos Kadann volt a sötét nagyúr, ám az ott eltöltött idő nem járt sikerrel, de maga a nagyúr valószínűleg bár nem vagyok benne biztos a kastélyban tartózkodik. Volt ott egy jedi Jaden Sierra, és egy sötét jedi, akiről sajnos nem tudtam információkat szerezni.

Amennyiben nem elég, esetleg megegyezhetünk, valahogy biztosíthassam a szolgálataimat a birodalomnak és a Császárnak. A másik, az hogy nem tudtam a mesterem megölni, az azért volt, mert nem futott bele a csapdába, amit neki szántam. De biztosíthatlak, őt nem olyannak ismertem, hogy meghalt volna Darth Ansus. Ám ha mégsem úgy akkor tényleg meghalt.

Tégy azt. amit gondolsz, vagy amit akarsz, de azt tudnod kell, hogy az itt elhangzott az igaz volt, többet, vagy kevesebbet még a most a hajón tartózkodó Erőhasználók sem fognak kiszedni belőlem. Ha te hamarabb találkozol velük, tégy meg valamit, mond el nekik, amit én mondtam, s várd meg a reakcióikat. Akkor megtudod, hogy ez a jedi neked nem hazudott...” – Hangzott Solen hosszúra nyúlt válasza, bár ezen elmondásra sokkal jobban illik a kétségbeesett kapkodás, azon mentőöv után, amely kirántja őt az örvényből mely pusztulása felé sodorja.

A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező érdeklődéssel hallgatta a lebilincselőnek tetsző elbeszélést. Majd amikor a zabraki szóáradata véget ért, így szólt, eloszlatván a fogoly kétségeit afelől, hogy az akit ő Darth Ansusnak nevez, meghalt. - „Egy csillagvadász felrobbanását, majd a szétrepülő maradványok légköri elégését nem kifejezetten lehet túlélni.” – Szavai gúnyosak, már-már maróak voltak, ám mielőtt leülepedhettek volna a fogoly elméjében, a Testőr folytatta. - „Dobálózhatsz itt a különféle nevekkel, amíg nem tudsz konkrétumokat mondani, nem veszem hasznát az információknak. Városok, bolygók, vagy legalább szektorok neve kell. Konkrétumok, amiket kiindulási pontul használhatunk. A személyleírások sem lennének haszontalanok. Minden más, így az is, amit eddig elmondtál csak kósza célozgatás. Nem bizonyít semmit.” - Warn újabb lépést a zárka ajtaját lezáró erőtér felé, majd még egyet, aztán anélkül, hogy visszafordult volna a fogoly felé, mintegy búcsúzóul a következőket mondta. - „Egy konkrétumot azért megtudtam. Azért, hogy mentsd a nyomorult irhádat képes vagy minden olyan Jedit, vagy akár Sötét Jedit feladni, akikkel az elmúlt években találkoztál. De korábban, amikor még nem fenyegetett a Birodalom lesújtani készülő ökle, nem vetted fel a kapcsolatot az Inkvizícióval, vagy akár a Haditengerészettel, hogy hűséged bizonylataként feladd ezeket az Erőhasználókat. Ez egyáltalán nem vall olyan jellemre, aki értékes szolgálója lehet a Birodalomnak. Még ha az Uralkodó, vagy a Főinkvizítor szolgálatába is fogadna, az első alkalommal, amint szorult helyzetbe kerülsz, kiszolgáltatnád új társaidat. Persze nem is vártam mást egy undorító, nem-humán féregtől.” - Amint ezen megvető szavak elhagyták a Testőr ajkait, s sisakjának mikrofonja és hangszórói révén eljutottak Solenhez, Warn intett az erőtér másik oldalán várakozó rohamosztagosnak, hogy deaktiválja az erőteret.

Amint az erőteret lekapcsolták, a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező kilépett a zárkából. Amint a rohamosztagos visszakapcsolta az erőteret, Warn visszafordult a zabraki felé, és így szólt hozzá. - „Van valamiféle utolsó mondandód a számomra, mielőtt megérkezik az, aki előtt nem tarthatsz titokban semmit?” – Miközben a válaszra várt magához intette a hadnagyot, akinek korábban őrzésre átadta a fegyvereit, a visszavette azokat.

„Hogy mondjak e valamit? Annyit mondhatok, öröm volt őrizni a békét és tenni a dolgom” – Válaszolta Solen. Ezen szavakra a Császári Testőr reakciója csupán egy kézlegyintés volt, majd ellépett az erőtértől, s elindult a turbólift felé. Lemondott arról, hogy bármiféle további információkhoz jusson a fogolytól. Végeredményben arra a következtetésre jutott, hogy az, amit minimális kényszerítéssel eddig megtudott, alig volt több a semminél. A kihallgatás során hallott különféle hazugságokon, legalábbis általa hazugságnak értékelteken és a fogoly által említett értéktelen neveken túl az egyetlen valamelyest használható információk azok a koordináták voltak, amiket a zabraki hajójának számítógépe rejt. Warn ezen elgondolását követően utasította a tisztet, hogy intézkedjék arról, hogy ha amennyiben ez idáig nem került volna rá sor, szakértők vizsgálják át a fogoly hajóját, megkülönböztetett figyelemmel a navigációs számítógép háttértárára, s azon túl minden a hajóban fellelhető adattáblára, memóriachipre vagy más adathordozóra.

Amint ezen utasítását kiadta, belépett a turbóliftbe, mely elindult vele vissza a leszállóhangárok szintjére.

Forrás: A Yavin IV feletti űr

[Yoda]

Kalandjaid miatt a karakter ebben a hónapban szintet lép, továbbá egy Sötét Oldal ponttal is gazdagodik.

[Conor Warn]

21. Fejezet
Találkozás

A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező a börtönblokkból kilépve, még el sem ért a folyosó közepére, amikor a túlsó oldalon látható turbólift kétszárnyas ajtói szétváltak, s a kabinból a csillagromboló kapitányának vezetésével, valamint négy inkvizítor kíséretében Tremayne és Xanatos nagyurak léptek ki. Warn lassította lépteit, majd a folyosó közepén megállt, s ott várta be a felé tartó Főhercegeket. A két azonos rangban álló férfiú közül Tremayne Főinkvizítor beosztása volt a magasabb, így a Császári Testőr egy tiszteletteljes meghajlással őt köszöntötte először, aztán feszes vigyázzállásba vágva magát előírásszerűen szalutálva köszöntötte Xanatost, a Császári Testőrség parancsnokát. Nem szólította meg őket. A már korábban leírt tartásban várta, hogy a két hatalmasság valamelyike szóljon hozzá. A többieket egy pillantásra sem méltatta.

Végül a Császári Inkvizíció vezetője volt az, aki megszólította.

„Tehát Ön Conor Warn Legfelsõ Birodalmi Védelmezõ.”

A megszólítás hangneme és módja meglepte Conort, ugyanis a Főinkvizítor úgy köszöntötte, mintha soha sem találkoztak volna ezelőtt. Ezt a meglepetést azonban Tremayne vérfagyasztó vigyora hamar tovaűzte a Császári Testőr elméjéből. Ez a mosoly még a legbátrabbaknak is, - tartozzanak akár a Birodalom haderejének valamely elit alakulatához, vagy akár az elitek között is kiemelt helyen álló Császári Testőrséghez, - ijedtséget, mi több keltett. Conorral is hasonlóképp történt. Érezte, hogy a gerince mentén végigfutott egy jéghideg, velőtrázó érzés. Szerencséjére sisakja és kiképzése révén ezt kiválóan palástolhatta, legalábbis a kapitány előtt. Azt nem tudni, hogy a két főherceg érzékelhette Warn pillanatnyi, s gyorsan megzabolázott félelmét.

„Elismerésem tábornok, jó munkát végzett. A jutalma nem marad el. Most pedig lássuk a mi kis foglyunkat. Netán beszélt már? - Kérdezte Tremayne Főinkvizítor. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező tiszteletteljes hangon válaszolt.

„Exelenciás uram. Kísérletet tettem a fogoly kihallgatására. Elmondása szerint korábban a Birodalom szolgálatában állt, mint a Jedivadász Különítmény tagja. Azt állítja, hogy két erőhasználó, akik hozzá hasonlóan valószínűleg Sötét Jedik s korábban, még a Korriban - Ziost-i helyőrség egyesítette hadihajó kötelékének érkezése előtt elhagyták a holdat, ám meghagyták neki úti céljuk koordinátáit. A hajója navigációs rendszerében talán megleljük ezeket az adatokat és esetleg más olyan információkat, melyek támpontul szolgálhatnak a további nyomozáshoz. Intézkedtem, hogy a technikusok lássanak hozzá a rab hajójának átkutatásához, hogy mielőbb meglegyenek a szóban forgó koordináták. A fogoly különféle neveket említett, olyan erőhasználókét, akikkel az utóbbi években találkozott, helyszíneket azonban nem árult el.”

Minden általa ismert, fontosabbnak vélt részletre kiterjedő válaszadást követően Warn ismét mozdulatlanná merevedett, s várt.

„Köszönöm Warn Legfelsõbb Birodalmi Védelmezõ. Azonban mindez nagyon kevés, de nem okoz problémát. A foglyunk hamarosan olyan szépen fog dalolni, mint egy óceániai pacsirta. Leléphet, innentől átveszem a foglyot.” - Mondta Tremayne nagyúr.

„Nagyon kiváló, Warn Legfelsőbb védelmező! Várjon itt, egy pillanat és jövök. Van egy sejtésem hogy a Yavin IV. holdja többet tartogat, mint amennyit eddig megtudtunk róla...” – Jegyezte meg Xanatos, aki eleddig szótlanul állt s hallgatta a Tremaye és Warn beszélgetését, már ha ezt a rövid szóváltást lehet beszélgetésnek nevezni.

Conor ismét meghajolt, a Főinkvizítor előtt, majd szalutált a Testőrség parancsnokának, aztán egy oldallépéssel a folyosó fala mellé húzódott, s utat engedett a kapitány által kalauzolt főhercegeknek. Midőn elhaladtak mellette szabályszerű, merev testtartást vett fel, s szobor módjára, mozdulatlanul állva várta, hogy Xanatos visszatérjen. Noha pár pillanattal korábban Tremayne Főinkvizítor elbocsátotta őt, ezt a Császári Testőrség parancsnokának szavai semmissé tették. Megtehette volna, hogy amint a kapitány, a két nagyúr valamint kíséretük mögött lezárul a börtönblokkot és a folyosót elválasztó ajtó, lazít a tartásán, s pihenj állást vesz fel, ám a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező ennél jóval fegyelmezettebb volt. Noha nem tudta, hogy csupán néhány percig kellett várakoznia, előbb a kapitány, aki sietős léptekkel távozott a börtönblokkból, aztán őt követően Xanatos is feltűnt a börtönblokkból kivezető, újfent feltáruló ajtóban. Nem kellett az ajtó felé fordulnia, hogy mindezzel tisztába kerüljön, az Erőben érzékelte parancsnoka közeledtét. Ez az érzékelés pedig csalhatatlan volt.

„Warn Legfelsőbb védelmező, jöjjön velem, visszatérünk a felszínre” – Mondta Xanatos nagyúr, amint a Testőr mellé ért.

Conor szalutált, majd szó nélkül parancsnoka nyomába szegődött. Nem érte meglepetésként ez a kijelentés. Számított rá, hogy vissza kell térnie a felszínre. Hisz feltételezhetőleg további Jedik is tartózkodhatnak a hold felszínén. A turbóliftnél érték utol a kapitányt, aki épp két tisztnek adott utasításokat. Amikor megpillantotta a Császári Testőrség parancsnokát, közölte vele, hogy a parancsára megjelent testőrök, a főhangárban várják. Xanatos erre válaszul közölte a kapitánnyal, hogy ő és Warn a felszínre mennek, s utasította a kapitányt, hogy egy századnyi rohamosztagost rendeljen az ő közvetlen irányítása alá. A kapitány intézkedett, aztán a hangárhoz kísérte a főherceget és a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőt.

A hangárba érkezvén Conor azonnal megpillantott a vörös festésű Lambda osztályú űrsiklót, valamint az annak rámpája mellett, kétoldalt őrt álló Császári Testőröket. A kapitány időközben jelentette, hogy a rohamosztagos század indulásra készen áll. A parancsnokuk nevét és rendfokozatát is közölte: „Josh Wetter százados”. Xanatos nagyúr ekkor úgy rendelkezett, hogy a kapitány küldje le a századot a felszínre, s majd a megérkezést követően jelentkezzenek nála. Aztán elbocsátotta a kapitányt.

Ezt követően a Császári Testőrség parancsnoka fellépdelt a vörös színű űrsikló rámpáján, s eltűnt az utastérben. Előbb Warn, majd a két őrt álló Testőr is követték. Percekkel később a Lambda két TIE század fedezete alatt már úton is volt a Yavin IV. holdja felé. A rövid utazást Warn arra használta fel, hogy a lehetőségekhez képest pihenjen egy keveset. A felszínen ugyanis vélhetőleg erre nem sok ideje lesz majd.

Forrás: A Yavin IV feletti űr

22. Fejezet
Vihar

A Lambda osztályú űrkomp, melynek fedélzetén Xanatos Nagyúr, a személyes kísérete, valamint Warn Legfelsőbb Birodalmi Védelmező tartózkodott, alig pár perc alatt megtette az orbitális pályára állt csillagromboló és a bolygó közötti távolságot, majd némi rázkódás kíséretében belépett a légkörbe, majd leszállt a rohammunkában épülő birodalmi támaszpont közelében. Conor mindezt átaludta, s csupán a leszállótalpak döccenéssel kísért talajfogásakor ébredt fel. Sietve elhagyta a hajó fedélzetét, majd elfoglalta helyét a Birodalmi Főtanácsos fogadására felállott, rohamosztagosok alkotta díszőrség oldalán.

A Császári Testőrség Parancsnoka nem vesztegette az idejét szemlére, haladéktalanul utasította az őket fogadó, Wetter századost, aki időközben átvette a felszíni erők feletti parancsnokságot így a magával hozott, Xanatos alá tartozó, valamint a Zios-Korriban-i helyőrség által kiküldött alakulatok felett is, hogy nagyobb erőket mozgósítson a dzsungelhold felszínének átfésülésére. Míg Wetter rendelkezett a további egységek kiküldéséről, Xanatos és Graf Ironhand, aki a Nagyúr a jobb keze volt, négyszemközti beszélgetést folytattak. Nem tudni, miről társalogtak, ám mindenképp valamiféle fontos utasítás kerülhetett kiadásra, ugyanis, midőn, a Császári Testőrség vezetője és az alárendeltjei között elsőnek mondható befejezték a társalgást, s az utóbbi visszatért a Labda osztályú űrkomphoz és távozott vele.

Első alárendeltjének távozását követően Xanatos magához rendelte Warnt, ám mielőtt bármiféle utasítást adhatott volna a Legfelsőbb Birodalmi Védelmezőnek, különös, megmagyarázhatatlannak tetsző esemény következett be. Az idő szinte egyik pillanatról a másikra fordult rosszra. Az égboltot sötét viharfelhők lepték be, s kisvártatva eme vastag fellegek megnyitották az ég csatornáit. Intenzív esőzés vette kezdetét. Noha alakjában hasonlatos volt a trópusi éghajlatok nedves évszakaiban megérkező, várva várt monszunesőihez, gyors kibontakozása, s az azt kísérő heves széllökések, valamint az a tény, hogy a Birodalmi erők valamennyi elektromos áramot használó rendszere, legyen az egy múlti-funkciós sisak, harcjármű, vagy kommunikációs egység, minden előzetes jel nélkül működésképtelenné vált. Az egész olybá tűnt, mintha a áramforrások egész egyszerűen kikapcsolódtak volna, vagy valamiféle erőteljes elektromágneses impulzus söpört volna végig az egész holdon. Bármi volt is az esemény forrása, jó pár a légkörben tartózkodó birodalmi harcigép lezuhanását eredményezte, s lehetetlenné tette a különféle egységek közötti kommunikációt. Utóbb kiderült a bolygó felett állomásozó hadihajók is hasonló problémával találták szembe magukat.

A vihar azonban nem csak a természet erői révén tombolt. Egy más síkon, mely csak kevesek számára fogható fel, de bizonyítottan mindenki életére hatással van, ugyanúgy jelen volt. Az Erőre fogékonyak erőteljes változást éreztek, mely több volt, mint puszta zavar. A Sötét Oldal valósággal elborította a Yavin IV-et. Warn, mint ahogy minden jelenlévő maga is érezte a jeges szorítást, mely egyaránt markolta torkát, s gyomrát. Még soha nem érzett ilyen intenzitást a Sötét Oldalban, még az Uralkodó közelségében sem. Csak nehezen, erőteljes koncentráció árán tudott védekezni ellene, azáltal, hogy próbálta magába szívni. A Sötét Oldal tombolása az elmére is hatást gyakorolt. Legalábbis azok a technikusok és katonák, akik nem estek át megfelelő mentális képzésen képtelenek voltak elviselni ezt a mentális nyomást. A káosz megelőzése végett Conor maga próbálta meg irányítása alá vonni az őt körülvevő, eszüket vesztett technikusokat, ám próbálkozásai nem jártak kellő eredménnyel. Az Erő alkalmazásának ezen a terén még nem rendelkezett kellő jártassággal. Ezzel ellentétben Xanatos Nagyúr sikeresen tudta alkalmazni a tudatok befolyásolását ahhoz, hogy kontroll alatt tarthassa a helyzetet.

Az Erőben zajló különös Sötét oldali tombolás csupán percekig tartott, s ennek végeztével a birodalmi technológiai eszközök áramellátása is ismét visszatért, ám a vihar nem mérséklődött. Conor biztosra vette, hogy a bekövetkezett események között összefüggés van. Midőn az Erőben támadt zavar eloszlott, s a technikusok és rohamosztagosok visszatérhettek korábbi tevékenységükhöz, Xanatos Nagyúr, midőn mindketten az esőtől védett helyre húzódtak, a következőket mondta Warnnak.

„Warn tábornok, úgy látszik tovább maradok a holdon, mint azt gondoltam. Az Erő útjai kifürkészhetetlenek. Eleinte úgy gondoltam, hogy magára bízom a keresést és az egész hadműveletet. De az Erő és az eső másképp gondolta. Egy darabig itt maradok a holdon, ameddig szükségesnek ítélem. Mindazonáltal maga a hadműveleti parancsnok. Rendelkezzen eszerint. Itt egy adattábla a nyílt parancsával - adott át egy adattáblát Xanatos, amit még akkor írt meg, amikor az Uralkodó parancsát olvasta - ha elült a vihar, nekem a Byssre kell mennem, de remélem hogy megtaláljuk, amit keresünk addig. A Byssen is örülnék egy olyan testőr segítségének, mint amilyen Ön...”

Warnt jó érzéssel töltötték el a hallottak, nyugtalanította a szavak mögött rejlő felelősség. Noha biztos volt benne, hogy elboldogul a feladattal. A Sötét Oldal tombolása elég kézzelfogható jelnek tűnt arra vonatkozóan, hogy további erőhasználók vannak a hold felszínén. Ahhoz viszont, hogy eredményt érhessen el, először némileg kegyesebb időjárásra lesz szüksége, ugyanis a tomboló vihar lehetetlenné tette a harcjárművek használatát. Azok vagy elakadtak a sárban, vagy megsérültek a szélrohamok által kicsavart fáktól. A további veszteségek elkerülése végett még mozgásképeseket visszavonták a támaszpontra.

Hosszú órák múltak el, míg a vihar csillapodott. Az ég némileg kitisztult, az orkánerejű szelek csillapodtak, s a szakadó eső, véget nem érőnek tetsző zivatarrá szelídült. Ezt kihasználva Warn utasítást adott kutató-mentő egységek kiküldésére a lezuhant siklók utolsó ismert koordinátáihoz. Ezen kívül ki kívánta használni az enyhülést és valamennyi olyan járművet kiküldte, amelyeknek mozgását nem gátolja a felázott talaj. Felderítővadászok, antigravitációs járművek, légi- és terepsiklók hagyták el a támaszpontot. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező szinte mindent bevetett, ami rendelkezésére állt.

Warn épp Wettel századossal egyeztetett a támaszpont irányító helyiségben, amikor Xanatos Nagyúr ismét csatlakozott hozzájuk és a következőket mondta.

„Átadom a parancsnokságot Warn tábornok. Ha bármit találnak a holdon, azonnal jelentsen, 4 óra múlva vételkészen leszek a Byss-en. A saját holo-vevőmre küldje jelentését! ”

A százados és a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező feszes vigyázzállásban hallgatták végig a Birodalmi Főherceg szavait, majd midőn a Nagyúr távozott, visszatértek feladatukhoz. Tekintve, hogy a légi felderítés nem volt elég eredményes Conor úgy határozott, hogy amíg nem lehet gyalogos, felszíni erőket kiküldeni addig felderítő és kutász-droidokat küldenek ki, hátha azok rá tudnak bukkanni, akár a lezuhant egységekre, akár a valahol megbúvó ellenségre.

Újabb hosszú órák múltak el, míg végül egy kutászdroid valamiféle energiaforrást érzékelt egy a dzsungelben magányosan álldogáló masassi templom felől, majd röviddel később egy másik, az előzőtől nem túl nagy távolságra életjeleket érzékelt egy barlangrendszerben. Az energiaforrás arra utalt, hogy valaki használja a masassi templomot. Conor rövid idő alatt összeállított egy csapásmérő egységet, azzal a céllal, hogy felderíti a letűnt kultúra által hátrahagyott épület lakóinak kilétét.

A kutászdroid által leadott jelzések kézhezvételétől számított húsz perc múlva figyelemreméltó erőkkel, szám szerint hét Delta osztályú DX-9es szállítóhajóval és a fedélzetükön összesen kettőszáz rohamosztagossal elhagyta a támaszpontot.

Forrás: Birodalmi támaszpont a Yavin IV felszínén, valahol az esőerdőben

[Spar]

Bármennyire élvezetes is a bővítésed, ezen a szinten ennyi aktivitás sajnos már nem elég a szintlépéshez. Talán legközelebb.

[Conor Warn]

23. Fejezet
Rajtaütés

A Császár Elitjéhez tartozó férfi vezetése alatt álló, hét Delta osztályú DX-9es szállítóhajót számláló kötelék megközelítette az SD-234-654-X jelzésű felderítődroid által megjelölt koordinátákat. Rövid rádióforgalmazásban kiadott utasításoknak megfelelően a csapatszállítók párokba rendeződtek, majd a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező által személyesen vezetett vezérgép kitört az esőfellegek közül és lecsapott a dzsungelben magányosan álló Massassi templom előtti apró tisztásra. A füves részre rácsapó magányos gép rakéta és lézertűzét három másik gép pár hajszálra megegyező hadművelete követte. A látványos tűzerő demonstráció a kijelölt leszállóövezet megtisztítását szolgálta. Amint a hét DX-9es végzett a rácsapásokkal, s kellően megszórták a felszínt, szó szerint elszenesítették, illetve elpárologtatták az akadályt képezőnek ítélt tereptárgyakat, három közülük egy újabb forduló leírását követően a másik négy fedezete alatt leszállt. Csupán Warn állította le a csapatszállítójának hajtóműveit, a többi mindössze arra az időre ereszkedett le, míg a rohamosztagosok elhagyták fedélzetüket.

Míg a gépek egymást követően a felszínre tették az általuk szállított csapatokat, Warn megszervezte a leszállózóna biztosítását, és kiküldte a felderítőket. Azok rövid idő alatt meglelték a Massassi Templom bejáratát, amit valamiféle erőtér védett. Ez megerősítette a Császár személyes testőrének gyanúját. Rögvest ő maga is a bejárathoz sietett a második hullámban földet ért rohamosztagosokkal. Az odaérkezését követően utasította a szakirányú kiképzéssel és kiegészített felszereléssel rendelkező katonáit az erőtér semlegesítésére. Időközben egy robbanás hallatszott a Massassi szentély túlsó oldala felől. Warn rövid rádióforgalmazást folytatott a légtérből biztosító gépekkel, mely során arról számoltak be nekik, hogy nem ők felelősek a robbanásért, aminek forrása vélhetőleg egy jármű, talán csillaghajó lehetett. Tekintve, hogy a leszállást megelőzően arra a területre nem mértek tűzcsapást az egyetlen logikus magyarázat az volt, hogy a letűnt faj által hátrahagyott szentélyt támaszpontul használók hajtották végre a robbantást.

Időközben talajt ért a rohamosztagosok harmadik hulláma is. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező őket utasította a templom körülzárására és további bejáratok utáni kutatására. A technikusok ez alatt megszüntették az erőteret. A két osztag melyeknek tagjai előzőleg felfedezték a bejáratot most benyomultak. Warn hat további rajjal követte őket. Kezdetét vette a helyiségek átvizsgálása és a templomot használó csoport tagjainak felkutatása. A tény, mely szerint a Massassi szentély lakói nem fordítottak védelmet a bejárat kellő védelmére, Conort arra a feltevésre sarkallta, hogy a bentiek teljesen ostobák, vagy pedig egy alkalmasabb helyen készülnek kitartani a végsőkig. Most már tudjuk, hogy bizonyos mértékig mindkét feltevése helyesnek bizonyult.

A földszinti, és az első emeleti helyiségek átkutatása nem vezetett eredményre. A második emeletre vezető lépcsőn felfelé a felderítő osztagok tűzharcba keveredtek. A védők helyzeti előnyben voltak, amit a Birodalmi erők csak komoly veszteségek, egészen pontosan hét rohamosztagost számláló veszteségek árán tudtak leküzdeni. A rájuk tüzet nyitó két fegyveres belehalt az összecsapásba. Akkor nem lehetett azonosítani őket, de most már tudjuk, hogy Antari Felderítők, egy renegát - a Köztársaságot eláruló Jedikhez hű fegyveres csoport tagjai - voltak. A további szintek átkutatása során a Birodalom katonái már nem ütköztek ellenállásba.

Az egyik helyiségben a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező maga bukkant egy holttestre. Az idősebb férfi, aki vélelmezhetően a csoport vezetője volt, önkezével vetett véget életének. Időközben az osztagok elértek a legfelső szintre, de se élőket sem holtakat nem találtak. A Massassi Templom belső helyiségeiben talált felszerelések és készletek és a helyiségek belakottsága egyaránt jóval nagyobb létszámra utaltak. Warn arra a következtetésre jutott, hogy a többi milicista valahol a dzsungelben rejtőzködhet. Azt viszont, hogy a rajtaütést megelőzően hagyták el támaszpontjukat, vagy a támadás során menekültek el egy rejtett járaton keresztül, vagy esetleg odabent rajtőztek el nem lehetett meghatározni.

Köszönhetően annak, hogy a renegát fegyveresek megsemmisítettek, vagy legalábbis használhatatlanná tettek minden adatállományt és számítógépet, a birodalmiak akkor és ott még nem alkothattak teljes képet arról, hogy pontosan hányan is lehettek a Massassi szentély lakói. Conor az élen haladó felderítő csoport vezetőjét arra utasította, hogy tájékoztassa a Birodalmi támaszpontot, kérjen a hírszerző csoporttól néhány technikust, akik ki tudnak szedni valamennyi információt a megrongált, megsemmisített adathordozókból, majd pedig jelöljön ki két rajt, akik újfent töviről hegyire átfésülik a helyiségeket, rejtekajtók, rejtekhelyek, elrejtett kijáratok után kutatva.

Miután kiadta mindezen utasításokat a Massassi Templomból kifelé menet Warn tájékoztatta Wetter századost. Utasította, hogy a már kért technikusokon felül küldje ki Olesa hadnagyot is, a helyszíni parancsnoki feladatok átvételére, beleértve a szentély körüli felderítő és kutatótevékenység megszervezését, hátha sikerül megtalálniuk a többi renegát fegyverest. Ezen felül azt is közölte a századossal, hogy két szakaszt maga mellé véve ellenőrzi azon életjeleket, amelyeket a SD-145-965-SF jelű fürkészdroid fogott. Ezen koordináták északi irányban voltak gyalogosan is megközelíthető távolságra a renegát fegyveresek támaszpontjától.

A tájékoztatást követően, Warn felszólította a hat, légkörben járőröző csapatszállító egyikének pilótáját, hogy szálljanak le. Amint ez megtörtént a két szakasz egyikét ebbe, a másikat pedig az általa vezetett csapatszállító fedélzetére küldte. Míg a rohamosztagosok felkészültek az indulásra, Conor elvégezte a felszállás előtti ellenőrzéseket. Néhány perccel később a két DX-9es felemelkedett és elindultak északi irányba a kutatódroid által közölt koordináták felé.

Forrás: Antari Helyőrség

24. Fejezet
Hajsza és mészárlás a felszín alatt

A két Delta osztályú csapatszállító percek alatt megtette azt az alig tucatnyi kilométert, ami a Massassi Templom és az SD-145-965-SF jelzésű fürkészdroid által közölt koordinátákat elválasztotta, ám attól némileg távolabb találtak csak alkalmas leszállóhelyet. Amint a két DX-6os talajt ért, s hajtóműveik leálltak a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező négy rohamosztagost hagyott a pilótákkal együtt a gépek őrzésére, majd a többiek élére állva elindult. Az Erő által vezérelt Császári Testőr zavartalanul haladt előre, ám a nyomában haladó rohamosztagosok csak üggyel-bajjal jutottak előre. Mintegy negyed órába telt, míg elérték a koordinátákat, ahol egy barlangszerű képződmény bejáratára leltek. A barlang száján belépve, odabent, az esőtől védve Warn engedélyezett néhány perc pihenőt a csapatának. Míg a rohamosztagosok szusszantak Conor a Massassi Templomot lakó fegyveres csoport és a Jedik kapcsolatán elmélkedett. Biztosra vette, hogy van a felszínen, valamint a bolygó felett elfogott Jedi és a fegyveres csoport tagjai között.

A pihenő végeztével Warn és a rohamosztagosok beljebb hatoltak a barlangba. A testőr az út első szakaszában nagy hasznát vette a fürkészdroid által továbbított holo-felvételeknek, amelyek Wetter százados révén jutottak el hozzá. Az első elágazásnál megálltak. A Császár személyes testőre bár tudta merre haladta tovább az általa űzöttek, szánt néhány percet a másik járat ellenőrzésére is. Arról kiderült, hogy a felszínre vezet, így négy rohamosztagost rendelt az elágazás őrzésére a többiekkel pedig továbbhaladt. A másik járatban meglelte a két személy lábnyomait, - pontosabban a Massassi Templombeli halottak bakancsaival azonos mintázatú lábbelik talpnyomait találta - akinek az életjeleit a droid érzékelte. Ezen felül további ismeretlen eredetű lábnyomokra bukkant, mely utóbbiak érdekessége az volt, hogy szemben az előbbiekkel, mezítelen lábak hagyták őket hátra. Úgy tűnt az előbbi nyomok együtt, vagy legalábbis egy irányba haladtak az utóbbiakkal. A droid holofelvétele alapján az Erő segedelmével Warn tovább vezette rohamosztagosait, míg egy kanyarulatot követően újabb elágazáshoz nem ért.

Az út itt négy irányba ágazott szét. Conor valamennyit szemügyre vette. A mezítlábas nyomok valamennyi járatban folytatódtak, a bakancsosok pedig szétváltak. A kettő közül a kisebbik lábú nyomai az egyik bal felé tartó járatban, a másikéi pedig jobb felé folytatódtak. Rövid töprengés után Warn néhány rohamosztagost megbízott azzal, hogy négy járatban helyezzenek csapdákat abban a két járatban, amelyekben kizárólag mezítlábas nyomokat látott, míg a kisebbik bakancsos által használt járatban mozgásérzékelőket helyezetett el. Meghagyta nekik, amint végeztek a csapdák és érzékelők telepítésével, jöjjenek utánuk, ő maga pedig addig a többiekkel a nagyobbik lábnyom hátrahagyója után indult. Rohanvást haladva percek alatt újabb elágazáshoz érkeztek. Pihenőt rendelt el a rohamosztagosoknak, míg ő maga szemügye vette a továbbvezető a járatokat. Eredetileg itt akarta bevárni a csapdákat telepítő csoportot, de végül úgy döntött, hogy a rohamosztagosokat itt hagyja, majd amint az utászfeladatot ellátók megérkeznek a három járatból kettőt az előzőekhez hasonlóan érzékelőkkel illetve csapdákkal látnak el, és amint végeztek, valamennyien követik. Amint a fentiek szerint eligazította az osztagot vezető őrmestert, ő maga, követve a bakancstalp hagyta nyomokat továbbindult a harmadik járatba.

A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező gyorsan ám csendesen haladt végig a járaton, amely legnagyobb meglepetésére zsákutcában, azaz jelen esetben, egy kőfalban végződött. Warn alaposan szemügyre vette az útját elzáró akadályt, és annak környezetét. A követek nyomok egyenest a falnál értek véget. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben üldözöttje nem vált időközben valamiféle szellemlénnyé, akkor kell legyen mód a kőfalon való átjutásra. A tüzetesebb vizsgálat során észrevett egy nagyjából ökölnyi formájú bemélyedést a járatra merőleges sziklafalban. Úgy tűnt kis energiaszintű lézervető vájta. Conor feltételezte, hogy a fürkészdroid megpróbált áthatolni az akadályon, de minthogy nem volt itt, és áttörnie sem sikerült nyilván egy másik járatba tért át.

A Császár testőre nyers ám célravezető módszert választott az akadály leküzdésére. Koncentrált és segítségül hívta az Erőt. Az utat elzáró sziklaképződmény lassan elmozdult és egy embernyinél alig szélesebb átjáró vált láthatóvá. Világítóbotjával bevilágította a vastag szikla mögötti területet, majd jelet hagyott hátra aztán átment a nyíláson. A mozgatószerkezetet nem találta meg a túloldalon, ellenbe egy tetemre bukkant, amely a járat közepén feküdt. A szikla nem csúszott vissza a helyére, így Warnnak nem kellett tartani attól, hogy a rohamosztagosok nem tudják követni. A tetem körül a talaj elszíneződött, mintha vér áztatta volna a földet. Az alak ruházatában nem hasonlított a Massassi Templombeliekhez, viszont nem viselt lábbelit, ami alapján Conor arra következetett, hogy a földalatti barlangrendszert használó másik csoporthoz tartozik. Valamilyen primitív népcsoport - talán egy törzsi közösség - férfi tagja lehetett. Ez a felismerés váratlanul érte a Császári Testőrt, ő ugyanis mindeddig úgy tudta, hogy a bolygót nem lakja semmiféle népcsoport, hanem évezredek óta lakatlan. Az, hogy kik, milyen okból és mikor telepítették ezt a törzsi csoportot a Yavin IY-re a mai napig rejtély, melyre talán sosem fog fény derülni.

Warn vizsgálódás közben felfedezte, hogy a férfi halálának oka egy, a nyakán található mély szúrt seb volt, amit feltehetőleg kétélű tőrrel ejtettek, vagyis igen valószínű, hogy a renegát fegyveres csoport tagja végzett férfival. Ez új megvilágításba helyezte a helyzetet. Conor gyanította, hogy a törzsi közösség és a renegár fegyveresek között valamiféle konfliktus van, amit esetleg megpróbálhat a maga hasznára fordítani, az által, hogy amennyiben lehetséges időlegesen szövetkezik a primitív törzsi közösség tagjaival. Persze ehhez előbb meg kellett találnia a vezetőjüket, vagy valakit, aki elevezeti hozzájuk. Ugyanakkor nem hagyta figyelmen kívül az eshetőséget, hogy territóriumuk védelmében a primitív csoport tagjai vele és rohamosztagosaival szemben ellenségesen esetleg támadóan fog fellépni.

A nyílás belső oldalán is hátrahagyott egy aktivizált, fluoreszkáló folyadékkal teli ampullát, jelzésül a rohamosztagosoknak, majd továbbhaladt. Út közben előbb egy, majd további fényforrásokra lett figyelmes, a járat fáklyákkal volt kivilágítva. Nem sokkal távolabb újabb elágazás következett. Warn az előrefelé továbbvezetőt részesítette előnyben a jobb felé tartóval szemben. Nem egészen harminc méterrel távolabb újabb kettős elágazással találta magát szemben. Ez úttal jobb és bal felé kínálkozott lehetőség a továbbhaladásra. Conor feltételezte, hogy a jobb felé vezető párhuzamos a korábbi jobbra mutató ággal, s talán ugyanoda vezetnek. Tovább viszont egyelőre nem merészkedett, hanem visszatért az előző elágazáshoz, hogy ott várja be a rohamosztagosokat.

Midőn a rohamosztagosok végre beérték Warnt, a Császári Testőr utasította az őrmestert, hogy jelöljön ki közülük hatot, akiknek azt az utasítást adta, hogy az első elágazásnál a jobb oldali járatban képezzenek reteszállást. A parancsuk egyértelmű volt, bárki is jön feléjük a járatban, tartozzon akár a primitív törzsközösség tagjai, vagy a renegát fegyveresek közé, tegyék kábító lövésekkel harcképtelenné, fegyverezzék meg, kezeit, lábait bilincseljék meg, száját peckeljék fel, majd helyezzék el a fáklyákkal megvilágított járatrészben őrizet alatt. A többi rohamosztagossal továbbhaladt a következő elágazáshoz, ahol is újabb hat embert jelölt ki, hogy vonják ellenőrzésük alá a fennmaradó járatot, ugyanazon parancs szerint, mint amit a másik reteszállásnál lévők kaptak, majd a megmaradt alig több mint másféltucat rohamosztagossal továbbhaladt a másik irányba.

A járat enyhe emelkedővel felfelé vezetett. Conor hangfoszlányokat hallott a távolból. Ez nagyobb óvatosságra ösztönözte. Az Erőn keresztül számos tudatot érzékelt a közelből, melyekből harag, és különös, mentális energiák áradtak feléje. Az emelkedő végeztével a Császári Testőr jelzett a rohamosztagosoknak, hogy szakadozzanak le és növeljék egymás között a távolságot. Warn egy embernyi méretű nyíláshoz közeledett, melyen át fény szűrődött be. Megállást parancsolt a rohamosztagosoknak, akik nyomban védekező állást vettek fel. Ő maga eközben lassan megközelítette a nyílást, majd belesett rajta.

Odalent, nagyjából huszonöt, harminc méter mélységben, kőhidak húzódtak, melyek középütt egy kör alakú teret alkottak. A körben tizenkét nagytermetű alak tanácskozott szavaikat azonban nem lehetett tisztán érteni. Tőlük távolabb a hidakon és azok végeiben A híd alatt a mélységben láva hömpölygött. A Császár Testőre még különleges páncéljában is érzékelte a lentről áradó forróságot. A láva morajlásának zaja miatt nem lehetett tisztán hallani az alatt. Conor végzett néhány módosítást különleges sisakjának beállításain, aminek eredményeként sikerült kiszűrnie a háttérzajokat, s hallhatta az odalent zajló beszélgetést. A tanácskozók törzsi vezetők voltak. Meglepő módon a galaktikus közös nyelvet beszélték, és ami még ennél is furcsább, épp a Warn által a Massassi Templom elleni támadásról beszéltek, amiről őrszemeik révén szereztek tudomást. Ezen a ponton egy hírnök szakította félbe a tanácskozást, aki révén a vének arról is értesültek, hogy a Császári Testőr és a vele érkezett rohamosztagosok leszálltak a balrang-rendszer egyik bejáratától nem messze. A beszélgetésből kitűnt, hogy nincs túl sok esély arra, hogy szövetkezni lehessen velük a renegát csoport tagjainak elfogása érdekében. Hallgatózás közben a Legfelsőbb Birodalmi Védelmező arról is tudomást szerzett, hogy a törzsközösség tagjai rég óta hadakoznak már a renegát fegyveres csoporttal, s jelenleg fogságban tartanak néhányat a militáns csoport tagjai közül. Ráadásul az egyik vén, aki az adott terület felett uralmat gyakorolt utasítani készült a harcosait, hogy támadják meg a leszállózónát.

Ezen információk birtokában Warn utasította a rohamosztagosokat, hogy helyezkedjenek lőállásokba a hasadékoknál, s gondoskodjanak a szárnyak kellő védelméről, nehogy lerohanják őket. Ez után meghagyta neki, hogy amíg nem ad rá parancsot, ne nyissanak tüzet, majd egy szigonyvető segítségével leereszkedett a mélységbe. Egyenesen a tanácskozó vének közé és szólt hozzájuk. Megjelenésére harcosok indultak el feléje, de az egyik vén, akinek felkeltette az érdeklődését a Császár Testőrének mondandója megállította őket. Rövid tárgyalás vette kezdetét. Nem tudni, pontosan mi hangzott el odalent, de annyi bizonyos, hogy Conor nem tudott megegyezni a vénekkel. A harcosok az egyik vén utasítására megtámadták a karmazsinvörös páncélt viselőt. Rövid csetepatéban megölt közülük hármat, majd újfent megpróbált még egyszer utoljára békés megállapodásra jutni a törzsi vezetőkkel, de azok nem voltak elég belátóak. Újabb és újabb harcosok közelítettek. Warn kiadta a rohamosztagosoknak a tűzparancsot.

Borzalmas mészárlás vette kezdetét. A törzsi harcosok hullottak a felülről érkező sugárzáportól, valamint a Császári Teatőr dupla pengéjű fegyverétől. A Birodalom katonái hírnevükhöz méltó precizitással osztották a halált, ám sugárlövedékeik nem tudtak kárt tenni a törzsi vezetőkben. Azok valamiféle különös mágia révén erőteret vontak maguk köré. Varázslatuk azonban nem csak védekezésre, támadásra is alkalmas volt. Fejnyi méretű tűzgolyóbisokat idéztek meg, melyek némelyikével a Császári Testőrt, a legtöbbel viszont a rohamosztagosokat próbálták elpusztítani, de a távolság túl nagy volt ahhoz, hogy a tűzgolyóbisokkal pontosan eltalálhassák az ideális fedezékekből tüzelő birodalmi katonákat, Warn pedig az Erő és reflexei segítségével tért ki. Látva, hogy a rohamosztagosok nem tudnak kárt tenni a törzsi sámánokban a Császár Testőre egy hődetonátort hajított közéjük, majd az Erővel felgyorsítva testét igyekezett a legközelebbi hídon az egyik járat irányába távolodni. Sikerült biztos távolságba érnie a robbanás előtt.

A pusztítás elképesztő volt. Kör alakú tér és a hidak ugyan még álltak, ám a törzsi véneknek nyomuk sem maradt. Warn meglepetten tapasztalta, hogy a robbanószerkezet hatósugarán túl, a járatban is, amelybe húzódott a törzsi harcosok ugyancsak meghaltak. Ez utóbbiak testén viszont nem volt semmiféle sérülés. Úgy tűnt valamiféle különös telepatikus kapcsolat állhatott fenn a vezetők és harcosaik között. A vezetők halálával a harcosok is elpusztultak. A Legfelsőbb Birodalmi Védelmező kinyúlt az Erőért és koncentrált, de a felette lévő rohamosztagosokon kívül más élőlényt nem érzékelt a közelben. Villámcsapásként hasított belé a félelmetes felismerés, mi szerint ha valamennyi törzsfő jelen volt a tanácskozáson, akkor valószínű, hogy egyetlen hődetonátor felrobbantásával egy egész népet irtott ki.

Kommunikátoron kapcsolatba lépett a rohamosztagosokkal, akik jelentették, hogy nem szenvedtek veszteséget. Warn ez után a szigonyvető segítségével, a kötelet felcsévélve visszatért a rohamosztagosokhoz. A terve, mely szerint a primitív törzsközösséggel szövetségre lép nem járt eredménnyel, ugyanakkor megakadályozta, hogy azok harcosaikkal megtámadhassák a leszállózónában várakozó szállítóhajókat. A renegát fegyveresek viszont még mindig itt voltak valahol. Az utánuk folytatott hajsza még nem ért véget. Conor és a rohamosztagosok folytatták a kutatást, a korábbinál is erőltetettebb tempóban.

Forrás: [url=http://swdecay.proboards.com/index.cgi?board=subsith2&action=display&thread=1189&page=7
]Föld alatti barlang a Yavin IV. dzsungelében[/url]

[Rufaan Tigellinus]

Üdvözletem Warn Legfelsőbb Birodalmi Védelmező!

Szép olvasmányos és terjedelmes bővítés, akárcsak az eddigiek. Természetesen jár érte a plusz egy szint!

Tisztelettel
Rufaan Tigellinus Főadmirális