Vyn Krace

[Vyn Krace]

[shadow=blue,left,0] Karakterfejlõdési Adatlap

[/size][/center][/shadow]

Név: Vyn Krace
Kaszt:[/b] Jedi mester
Szint: 28
Világos Oldal Pontok: 21

Segítõ NJK-k:
- Raharr - vuki felderítõ/technikus (speciális NJK)
- OOM-35 "Roger" - taktikai, pilóta és tolmácsdroid (speciális NJK)

Eszközök, létesítmények:
- Slayn & Corpil MK-V "Orbalisk" könnyû teherhajó
- C.E.C. CE-16 suhanó
- Elhagyatott, a hegyekben elrejtett õsi templom Rishi bolygóján

Vállalkozások:
Corelliai Ingatlan Befektetési Kötvények - Corelliai Központi Bank

_{B.SZ.6 év}

Hónap	Bevétel (kredit)	Banki haszon - 30% (kredit)	Teljes haszon (kredit)
Elona	Befektetés	0	0
Kelona	3270	981	2289
Selona	2750	735	1715
Telona	4380	1314	3066
Nelona	3150	945	2205
Helona	4940	1482	3458
Melona	2630	789	1841
Yelona	3390	1017	2373
Relona	2510	753	1757
Welona	4770	1431	3339
Teljes:	24830	9447	15383

_{B.SZ.7 év (Tõkeemelés: 10.000 kredit)}

Hónap	Bevétel (kredit)	Banki haszon - 30% (kredit)	Teljes haszon (kredit)
Elona	4850	1374	3476
Kelona	12670	3878	8869
Selona	10500	3150	7350
Telona	14690	4407	10283
Nelona	9860	2958	6902
Helona	11800	3540	8260
Melona	13590	4077	9513
Yelona	8750	2625	6125
Relona	13650	4095	9555
Welona	14900	4470	10430
Teljes:	115260	34578	80682

_{B.SZ.8 év}

Hónap	Bevétel (kredit)	Banki haszon - 30% (kredit)	Teljes haszon (kredit)
Elona	10340	3102	7238
Kelona	8520	2556	5964
Selona	13800	4140	9660
Telona	7690	2307	5383
Nelona	11780	3534	8246
Helona	14550	4365	10185
Melona	12900	3870	9030
Yelona	9470	2841	6629
Relona	10990	3297	7693
Welona	14100	4230	9870
Teljes:	103800	31140	72660

_{B.SZ.9 év}

Hónap	Bevétel (kredit)	Banki haszon - 30% (kredit)	Teljes haszon (kredit)
Elona	9680	2904	6766
Kelona	10520	3156	7364

[/td][td]8500[/td][td]2550[/td][td]5950[/td][/tr][tr][td]Telona[/td][td]7800[/td][td]2340[/td][td]5460[/td][/tr][tr][td]Nelona[/td][td]14500[/td][td]4350[/td][td]10150[/td][/tr][tr]
[tr][td]Helona[/td][td]9600[/td][td]2880[/td][td]6720[/td][/tr][tr][td]Melona[/td][td]8540[/td][td]2562[/td][td]5978[/td][/tr][tr][td]Yelona[/td][td]7490[/td][td]2247[/td][td]5243[/td][/tr][tr][td]Relona[/td][td]6200[/td][td]1860[/td][td]4340[/td][/tr][tr][td]Welona[/td][td]5800[/td][td]1740[/td][td]4060[/td][/tr][tr][td]Teljes:[/td][td]80130[/td][td]24039[/td][td]56091[/td][/tr][/table]


Ajándékok, jutalmak:

- 20.000 kredit ajándék az Uralkodótól

- II. Galaktikus Irodalmi Pályázat jutalma:

• 10.000 kredit
  
• Speciális képesség: Az erõ segítségével képes tudatosan kapcsolatba lépni elhunyt Jedi lovagokkal és mesterekkel.

- Év Játékosa Pályázat I. helyzett jutalma:

• Egyedi profil az egész fórumra
  
• Második választott Fénykard-technika a Djem So mesteri szintre emelése, és az elsõdleges stílussal, az Ataruval való átmenet nélküli tökéletes kombinációja
  
• Egy egyedi szállítóhajó (lejátszva)

Pénz: 260.506 kredit.

[shadow=blue,left,0]-= Jedi-képességek =-

[/b][/shadow]

Erõ-képességek:[/b]

Változtatás
- Tudatbefolyásolás
- Illúzió
- Gyógyítás
- Tárgymozgatás/Telekinézis (alapképesség)
- Erõcsapás /tárgyak/

Kontroll
- Harcos Elme (alapképesség)
- Erõvédelem (alapképesség)
- Erõrejtõzés
- Öngyógyítás (alapképesség)
- Gyorsaság
- Energiaelnyelés

Észlelés
- Érzékerõsítés (alapképesség)
- Erõérzékelés (alapképesség)
- Távolbalátás
- Telepátia

Egyéb képességek
- Empátia (alapképesség)
- Tulajdonságnövelés (alapképesség)
- Barátság (alapképesség)
- Fénykarddobás
- Harci Meditáció
- Fejlesztett telekinézis
- Az erõ segítségével képes tudatosan kapcsolatba lépni elhunyt Jedi lovagokkal és mesterekkel (speciális)


Fénykard-technika:
I. forma (Chii-cho) - haladó
IV. forma (Ataru) - mester
V. forma (Djem So) - mester
Az Ataru és Djem So átmenet nélküli tökéletes kombinációja (speciális)

[shadow=blue,left,0]-= Felszerelés =-

[/b][/shadow]

Általános felszerelés:
Fekete pilótacsizma, sötétszürke pilótanadrág, sötétzöld ing, sötétbarna pilótakabát, Alliwon Electronics Vennac-X többfunkciós óra, szerszámtartó öv (A99 vízlélegzõ, SoroSuub Hush-98 kommlink (headset, kódoló és dekódoló) MicroData miniszámítógép-adatpad, 2 energiacella, 3 adag koncentrált élelem, pár üres rekesz), fegyvertok (Merr-Sonn M-44 sugárpisztoly), rejtett alkartok (fénykard - viridian penge), kódkulcs, Birodalmi Személyi Azonosító Igazolvány (tökéletes hamisítvány), 2.000 kredit (chip)

Egyéb felszerelés:
Neuro-Saav holofelvevõ macrotávcsõ, Gandorthal Atmoszféra Oxidáló (maszk,szûrõ,légtartály), SoroSuub Holoképmegjelenítõ (komlink adapterrel), Adventure Hiker&Hunter Klímasátor (4 fõs), Adventure Hiker&Hunter tartósított élelemkészlet (30 nap), SulvivalGear Víztisztító (kulacs, 30 db filter), tradícionális Jedi köpeny és tunika (elrejtve), Jedi holokron (elrejtve), fénykard - sárga penge (elrejtve)


Utolsó módosítás idõpontja: 2008. december 03.

[Vyn Krace]

Alderaan[/i][/b][/color]
Aldera

Alderaan. A béke apró szigete a Galaxis végtelen, háborgó tengerében, ahol még nem érezhetõ az elnyomó Birodalom taszító jelenléte. A halgatag csillagok hideg fénye vigyázta nyugalmát, és a rendszer ragyogó napja ezüstös fénnyel vonta be a kék bolygó korongját. Zöldellõ felszínérõl hajók tucatjai keltek útnak a végtelenbe, vagy éppen érkeztek a csendes bolygó fénylõ légkörének határához, mint ahogyan a zöldes színû régi típusú teherhajó is, amely zömök alakja éppen az imént lépett ki a világmindenséget láthatatlanul átszövõ hipertér kéklõ folyosójából.

- Légirányítás, itt a Knight Errant teherhajó. Kérek engedélyt a landolásra. – szólalt meg fedélzetérõl egy nyugodt, kellemes férfi hang az Alderai Légirányítás egyik fiatal diszpécsernek kommjában az általános frekvencián – Azonosítóm KE-489-75852-BC. A fedélzeten három fõ tartózkodik. Elvámolni valóm nincs, kereskedelmi mennyiségû árú nincs a hajón. A látogatás magánjellegû. Knight Errant vétel.
- Itt az Alderai Légirányítás. – hangzott a válasz egy röpke perc múlva kellemes nõi hangon a hajó fedélzetén – Az engedélyt megadom. Kérem kövessék a megjelölt biztonságos útvonalat, az Alderai Galaktikus Ûrkikötõ fogadja önöket. Kellemes idõtöltést az Alderaanon. Légirányítás vége.
- Köszönjük Légirányítás. Knight Errant vége.

Az öreg hajó masszív burkolatát körbeölelték a narancsos színben tündöklõ lángnyelvek, amint belemerült a fényes bolygó felsõ, ritkás légrétegébe Aldera szemkápráztató városa felett.

Árnyék borult a zsúfolt ûrkikötõ félreesõ, 78-as dokkjára, és ionhajtómûvek sivító hangja törte meg a zsibogó hangokat. A Knight Errant kényelmesen ereszkedett, és ritkás plazmagõz csapott fel a fúvókákból a hajó körül, mikor masszív tartólábai érintették a platform fémesen csillanó felületét. A hajtómûvek halkulni kezdtek, majd végül teljesen elcsendesedtek, és a szállítóhajó széles rámpája lassan leereszkedett. Egy magas férfialak jelent meg a homályba burkolózó rámpa tetején, majd laza léptekkel elindult az oldalsó, személyzeti bejáró felöl érkezõ két vámtiszt felé, akik mögött egy ezüstös színû C3-as típusú protokolldroid merev léptekkel igyekezett lépést tartani. Az elöl haladó köpcös vámtiszt megállt, míg magasabb, nyúlánk társa egy lépést még tett az eléjük sietõ, barna pilótakabátot viselõ, fegyvertelen, corelliai vonású férfi felé. A világosszürke egyenruhás férfiaknál sem hordtak halálos fegyvert, csak az övükre akasztott himbálózó, fekete sokkbot alkotta szolgálati fegyverüket. Rövid, lényegre törõ beszélgetésük után a köpcös, enyhén kopaszodó, középkorú tiszt követve a sietõs léptû corelliait a hajó üresnek tûnõ belseje felé.

Hamarosan ismét megjelentek a rámpa tetején, és az alacsony alak bólintott a nyugodtan nézelõdõ protokolldroid társaságában kint várakozó unott arcú társa felé, hogy minden rendben. Elköszöntek a hajó mosolygó kapitányától, és hamarosan szürke alakjukat elnyelte a személyzeti bejáró mögötti félhomály. Krace még egy ideig követte tekintetével a két alakot, majd kényelmesen a csendesen várakozó C3PO droidhoz sétált.
- Üdvözlöm uram, C3PO-D3 vagyok a dokkfelügyelõség alkalmazottja. – kezdte kellemes, ám kissé fémes férfihangon a droid tipikus alderaani dialektusban – Köszöntjük az Alderai Galaktikus Ûrkikötõben. Remélem kellemes útja volt. A dokkbérletet a bejárat melletti terminálnál válthatja ki. Ezen felül miben állhatunk a rendelkezésére?
- Töltsék fel a hajó energiacelláit, más szolgáltatást egyelõre nem veszünk igénybe. – válaszolta színtelen hangon Vyn a droidnak, csípõre tett kézzel, türelmetlenséget színlelve.
- Köszönjük uram, azonnal intézkedem. Ajánlom magam. – felelte a protokkoldroid, majd megfordult és intett a dokk piszkos falának árnyékában mozdulatlanul várakozó kiszolgáló droidok felé, akik azonnal serény munkába kezdtek. Hosszú energiakábeleket húztak az alacsony, alig méter magas kupolafejû kis robotok, és csatlakoztattak a hajó alján és oldalán levõ energiafeltöltõ adapterekre.

A hajó rámpájának tetején egy megtermett, barnás fekete szõrû vuki jelent meg, és vaskos mancsát megemelve jelzett a nyitott dokk végében lévõ termináljánál álló férfi felé.
- (Fõnök! Ha nincs rám szükséged, akkor átnézném még egyszer a hajót.) – szólt oda morgó hangján Raharr – (Az hajtómûvek felöl furcsa zajt hallottam leszálláskor.)
- Csak nyugodtan. Én addig megkeresem Nate-et, valószínûleg már itt kell lennie valahol, és körbenézünk a kikötõben. – emelte fel Vyn a hangját épp annyira, hogy a háttér nyüzsgõ hangjai felett áthallatsszon, miközben a dokkbérlet hivatalos regisztrációját végezte a szürke terminálon – Ha bármi van, akkor értesíts. – ütögette meg fél kézzel övének oldalán lévõ biztonsági tokot, mely a kommot rejtette.
- (Úgy lesz fõnök.) – morogta Raharr, majd megfordult és termetes alakja eltûnt a hajó kivilágított rakterében levõ pár fémláda mögött.

A terminálon felvillant az „Elfogadva!” felirat, mely jelezte, hogy a tranzakció sikerrel járt. Vyn elvette a képernyõ alatti nyílásból elõbújó vékony dombornyomott plastlapot, mely igazolta a dokkbérletét. Övének egyik rekeszébe süllyesztette a zöld színû mûanyag lapot, majd kilépett a kétszárnyas dokkapun a platformok elõtti tágas térre. Kint a széles utcán, mely pont a kikötõ közepén haladt el, hullámzó, sokszínû tömeg fogadta. Tekintetét végigfordította a szinte egybefolyó alakokon, majd elõvette a tokjából kommlinkjét. Gyors mozdulattal hüvelykujjával aktiválta az eltárolt frekvenciák egyikét, és a kapcsolat létrejöttét egy diszkrét csippanás jelezte.
- Nate! Itt Vyn. – szólt bele a kommunikátorba – A 78-as dokk elõtt várlak. Vége.

A szikrázó nap magasan járt, és a dokk elõtti széles utca hömpölygõ sokszínû tömegét néha egy-egy tehersikló borította árnyékba, amint elrepült felettük rakományával úti célja felé. Krace egykedvûen állt a dokk sima, vastag falának támaszkodva, miközben tekintetével a külváros szélén álló kikötõbõl is jól látható belváros magas, jellegzetes motívumokat viselõ épületeit figyelte. Nagyon régen nem járt már a Galaxis gyöngyszemén, a békeszeretõ nép lakta Alderaan bolygóján. Mintha egy másik, teljesen különálló világba csöppent volna, ahol a gondokat elnyelte a végtelen ûr, és sosem nyert bebocsátást a felszín gondtalan népe közé. Ám ez csak a látszat volt. Az Alderaan felett ott lebegett a Birodalom sötét árnyéka, még ha súlyos, mindent eltipró lába, - hála az alderaani kormány politikájának -, hivatalosan nem érintette zöldellõ fövenyét, utcáinak faragott kövét, tengereinek kéklõ hullámait…

A tarka tömegbõl egy fiatal, ismerõs arc bontakozott ki, arcán elégedettség, és egyfajta belsõ vidámság sugárzott, akárcsak az arra elhaladó alderaani divat szerint öltözködött emberek szemében.
- Szia – biccentett Nate, mikor odaért a dokk kapuja mellett támaszkodó magas alakhoz.
- Szia – bólintott viszonzásképp Vyn, majd támasztó lábával, melyet eddig a falnak vetett, lazán elrúgta magát a melegedõ, világos plastbetontól – Remélem jól telt a pihenésed, bár arcodat elnézve felesleges kérdés lenne, de lehet hogy csak az Alderaan lenyûgözõ szépsége volt rád ilyen hatással. – mosolyodott el tanítványára.

Repulzor hajtómû jellegzetes hangja közeledett feléjük az alsó forgalmi zóna felöl, majd egy nyúlt árnyék vetõdött rájuk, amint a fehér és sárga színbe öltözött légitaxi lassan landolni kezdett a dokk elõtti széles parkolási sávban.
- A taxink. – bökött fejével a hosszú, robotvezérelt nyitott fedelû jármû felé – A belvárosba megyünk. Van ott egy kellemes hely, ahová érdemes betérnünk, és egyben talán valami hasznosat is megtudhatunk a jelenlegi helyzetrõl.

Aldera belvárosa

A sikló hamarosan elhagyta a dokkok elõtti zsúfolt területet, és felemelkedve beállt az alsó, alacsonyan haladó nyüzsgõ légiforgalmi sávba. A tiszta, kék égen a hatalmas metropolisz felett siklók ezrei haladtak a meghatározott, csak a fedélzeti számítógépek által látott, kijelölt forgalmi utvonalakon. A taxi a fényûzõ belváros plastacél palotái felé tartott, a város centrumában elhelyezkedõ fõtér felé. Vyn tekintetével az utcák jellegzetes, szinte egyformának tûnõ építészeti stílusban felhúzott, egymás árnyékába burkolózott épületeit, és az alattuk gyalogosan haladó embereket figyelte. Az Alderaan teljesen úgy festett, mintha még mindig a Köztársaság korában élnének, szinte semmilyen külsõ átváltozáson nem ment át, mint megannyi csillagrendszer népes bolygója. Nem lehetett látni a terror fehér páncéljában feszítõ rohamosztagost, sem semmilyen Birodalmi felségjelzéssel ellátott katonai jármûvet, vagy akár épületet. A háborgó, viharos tenger nyugodt, békés szigete.

Az Erõ mindent átszövõ végtelen hálóján keresztül egy apró, szinte érzékelhetetlen rezdülés indult útjára, mint a tükörsima felszínû vízbe dobott kis kavics által keltett centrikusan terjedõ, csekély méretû hullámok. A gondolataiba merült corelliai egy pillanat alatt felkapta a fejét, amikor megérezte a jelentéktelennek tûnõ rezonanciát. Éppen akkor, egy száguldó sikló jelent meg elõttük. A automatika által vezérelt taxi azonnal befékezett, hogy elkerülje a frontális ütközést. Minden egy szempillantás alatt játszódott le. Újabb, az elõzõnél kissé hevesebb hullám érintette meg a láthatatlan Erõn keresztül, és szembõl érkezõ sikló hihetetlen precizitással húzott el mellettük, szinte csak egy hüvelyknyivel, elkerülve a végzetes balesetet. Szerencséjükre ritkásabb forgalmi területen tartózkodtak, így a mögöttük haladók számára is elkerülhetõvé vált a katasztrófa. A gyorsan haladó sikló, mely majdnem a balesetet okozta, egy kanyart követõen leparkolt az egyik magas épület árnyékában húzódó leállósávban.

- Te is érezted Nate? – fordult egyik szemöldökét kérdõn felvonva a fiatal férfi felé, utalva az Erõben bekövetkezett hírtelen változásokat és a sikló vezetõjének rendkívüli reflexeire utalva. Jelzett a jármû droidvezérlése felé, hogy álljon félre az egyik földszinti, szabad leállósávba. A taxi kivált a forgalmi sávból és lassú ereszkedésbe kezdett, amíg elérte a pár méterre alattuk levõ utcaszinten elhelyezkedõ leállósávot. Óvatosan bár, de felettébb kiváncsi lett a sikló utasaira. Szinte biztosra vette, hogy az Erõ lengi körül a jármû pilótáját. Körültekintõen kellett eljárnia, ezért a kapcsolatot azonnal megszakította a végtelen örvénnyel, és az üresség érzékelhetetlen palástja mögé bújt. Talán el kellett volna kerülnie a találkozást, ám az Erõ mást súgott neki...

Az imént leálló jármûben ülõ két alak közül az egyik elhagyta a siklót, és egyenesen a taxi felé vette az irányt. Krace egy mozdulattal kipattant az ülésbõl, majd kényelmes tartásban, karba tett kézzel megállt a sárga taxi mellett, és szúrós tekintetével végig követte a feléjük közeledõ fiatalembert.

A magas épületek árnyékában álló siklónak támaszkodva, immáron érdeklõdõ arckifejezéssel fogadta a hömpölygõ tömegen keresztül elé lépõ fekete pilótaruhát viselõ, magabiztos fiatal férfit. Néhány járókelõ érdeklõdõ tekintete figyelte az eseményeket, ahogy elhaladt mellettük, de az utca átlagembere közömbösen haladt tovább, mintha nem is figyelné környezetét. Krace egy bizsergetõ, ismerõs pillantást érzett meg valahonnan a színes kavalkádként hullámzó tömegbõl. Fejét feltûnésmentesen, lassan arra fordította, ahonnan az érzés megérintette, és tekintete találkozott egy vörös, testhezálló kosztümöt viselõ fiatal, kecses, vöröses hajú nõ macskaszemû tekintetével, aki a mellettük tornyosuló acélüveg toronyház kétszárnyas bejárata elõtt várakozott. A lány bájos arca nem volt ismerõs számára, ám a zöld, mandulavágású szemei mélyen emlékeibe vágtak. A fiatal nõ elmosolyodott, melyet Vyn akaratlanul is viszonzott, majd egy nagyobb csoport szemvillanásnyira eltakarta a lányt, és mire elhaladtak elõtte, az ismeretlen ismerõs jelenség eltûnt, mintha sosem létezett volna.

Egy pillanatara a mellé álló Nate felé fordult, aki zsebre tett kézzel, szótlanul várakozott a siklónak dõlve, hátha látta a vörös ruhás nõt, de tanítványa nem abba az irányba figyelt. Magában vállat vont, lehet csak a képzelet játszott vele bizarr játékot, de még egyszer a felhõkarcoló széles, forgalmas bejárata irányába fordult, ám a fiatal lány nem jelent meg ismét elõtte. A szeme sarkából észlelte, hogy a másik jármûbõl a pilóta is kilépett az utca tiszta kövére, és gyors léptekkel követi társát, kikerülve a széles gyalogosúton haladó embereket. Tekintetét azonnal arra fordította. A siklót vezetõ férfival, akinek arcvonásai valahonnan ismerõsnek tûnt számára, bár tudta ez idáig nem találkozott vele, nagyjából egykorúak lehettek, és a fiatal fiú, aki megelõzte társát, szemlátomást Nate korcsoportjába tartozott. [/color]

- Nem esett bajuk? – fordult kérdésével a karjait mellkasa elõtt összefonva tartó Vyn felé a fiatalember, amikor idõsebb, enyhén barázdált arcú társa éppen mellé lépett. Vyn elõször féloldalasan elvigyorodott, majd végignézett magán, és azt követõen a laza tartásban várakozó ifjú tanítványán.
- Ne haragudjanak, remélem semmi bajuk nem esett. - kezdte az idõsebb férfi, meg sem
várva, míg a corelliai válaszol a fiatal férfi kérdésére – Dass Qel-Droma gróf vagyok. Szeretném meghívni önöket a villánkba a Kis-Bespinre, hogy az izgalomra tekintettel megvendégeljük önöket egy frissítõvel. - folytatta, miközben udvariasan átnyújtott egy "holo-névjegykártyát" Vyn felé – Remélem, nem okoztunk kellemetlenséget. Sõt, szívesen elvisszük önöket.

- Nem, szerencsére nem esett bajunk. – rázta meg enyhén a fejét, - a szerencse szót jól kihangsúlyozva - halvány mosolyával a corelliai, majd elvette a feléje nyújtott névjegykártyát. Qel-Droma. A név, mely a legendákból lépett elõ, az Alderaanon született Ulic Qel-Droma, a több mint 4.000 évvel ezelõtt élt Jedi mester. Dass Qel-Droma gróf, ez állt a holo-névjegykártyán, mint ahogyan a férfi bemutatkozott. Krace nem emlékezett, hogy a történelem, avagy a legendák valaha említést tettek volna Ulic Qel-Droma mester, vagy testvére Cay leszármazottairól. Lehetett csupán véletlen névegyezés is, bár az elõzményekre tekintve egyáltalán nem így gondolta. Lopva Nate-re pillantott arcát fürkészve, hátha neki is ismerõsen cseng ezen név. Igaz, fiatal tanítványa történész, ám a Jedi Rend mélyebb történelmét és tanait nem oktatják az akadémiákon. A gyakorlati képzés mellett ugyan az elméletire is nagy hangsúlyt fektetett Krace mester, ám a Jedik történelmét és legendáit taglaló részt a körülményekre tekintettel egyelõre csak felületesen érintette.

Mielõtt eltette volna, egy utolsó pillantást vetett a holokártyára. Ezüst Szárnyak, még ez állt rajta. Eszébe ötlött, hogy ennek a szállítmányozási vállalkozásnak a holohírdetést látta a kikötõ platformjai felett futó holoreklámok egyikében. Egyre több, véletlennek közelrõl sem nevezhetõ, furcsa egybeesés…
- Egyszerû ember lévén nekem nem áll ilyen puccos névjegy a rendelkezésemre, ezért bocsásson meg gróf úr, és kérem, elégedjen meg a nevemmel. Vyn Ardilles szolgálatukra. – jegyezte meg a corelliaiakra jellemzõ, ám ezúttal továbbra is tökéletesen megjátszott, szarkasztikus megjegyzéssel, miközben biccentett a páros felé, majd baljával tanítványa felé mutatott – A társam pedig Nate Rosenberg. – szándékosan nem használta Nate teljes nevét, bár fiatal padawanja sosem szerepelt a Jedik nyilvántartó adatbázisában.

Tekintetével diszkrétnek távolról sem nevezhetõen ismét végigmérte a két férfit, majd ajkait ferdén elhúzva lazán bólintott.
- Messze földön híres az alderaani vendégszeretet. – nézett körbe tekintetével a mellettük elhaladó, szinte kizárólag csak emberekbõl álló tömegen, majd mélyen Dass szemébe nézett – Tekintettel a visszautasíthatatlan invitálására, szíves örömest elfogadjuk a meghívását gróf úr…
A corelliai bólintott a gróf felé, majd egy fényes színû, a corelliai bank jelzésével ellátott dombornyomott kreditchippet húzott elõ és a taxi robotpilótája melletti nyílásba helyezte, kifizetve a taxi szolgáltatását.
- Köszönjük, hogy minket választott. – hangzott fel a taxi gépi hangja, miután a központ leemelte róla a megfelelõ összeget – Kérjük legközelebb is vegye igénybe szolgáltatásainkat. Viszont látásra.
Vyn kivette a kreditchippet, majd intett fejével Nate felé, és az elõttük álló két alak felé fordult. Mögöttük a taxi repulzormotorjai felsivítottak, majd lassan felemelkedett, és eltûnt a felettük süvítõ megannyi sikló hosszú kígyózó sorai között.
- Indulhatunk. – mondta, majd intett kezével a sportos sikló felé – Csak önök után uraim.

Vendéglátóik után indulva lopva még egy pillantást vetett az egekbe tornyosuló, hosszú árnyékot vetõ felhõkarcoló élénk forgalmú bejáratának irányába, majd halványan, lemondóan elmosolyodott. Ha valóban ott volt az a nõ, akkor is pusztán a véletlen mûve volt tekintetüknek találkozása. A szemek, melyeket sok millió közül is felismert, viszont nem hagyta nyugodni. Az egész galaxisban csak két lánynak voltak ilyen igézõ szemei. Shira már évek óta nem jelent meg neki álmában, mint azelõtt többször tette. Lehet, hogy csak valóban álom volt az egész, mely mára már elkopott, a semmibe veszett, hiszen egy ideje már elfogadta a lány elvesztését, és lelke végre megnyugvást nyert a beletörõdésben. Így kellett történnie és így kellett lenni, az Erõ akarata szerint.

Kényelmesen elhelyezkedett a sikló hátsó üléseinek egyikén Nate mellett, majd nem törõdõ arckifejezéssel végigtekintett a mellettük elhaladó népes tömegen, mely hamarosan egyre apróbb ponttá változott alattuk, amint a sikló felemelkedett az alsó légi közlekedési útra, és egyre gyorsuló tempóban beleveszett a gyorsforgalmi sáv lüktetõ forgalmába.

- Mi szél hozta önöket erre a gyönyörû és még mindig demokratikus bolygóra? – kérdezte a gróf a süllyesztett pilótaülésbõl, miközben egy gyors pillantást vetett rájuk, majd tekintetét visszafordította az elõttük egyre ritkábbá váló forgalomra.
- Egy kis kikapcsolódás grófom, semmi több. Ideális hely erre az Alderaan nyugodt és békés világa. – válaszolta egykedvûen Vyn, majd halványan, féloldalasan elmosolyodott, direkt ráharapva a „demokratikus” szóra – Egyébekben meg demokratikus alapokon nyugszik az egész Birodalom, ez a világ miért lenne más? Ott a Szenátus, mely érvényesíti a nép akaratát, ott a hatalmas és legyõzhetetlen hadsereg, amely megvédi az égész Galaxist. Az áruló Jedik mára kihaltak, és a korrupt Köztársaságot éltetõ terrorista söpredék lázadásait leverték. Mi kell még több egy idilli világhoz?

Hangja majdnem hogy vidám volt, mégis tele megannyi keserû iróniával, mely csak alig észrevehetõen lengte körül szavait, és melyre a végén keserûen félrehúzódó ajkai adtak egyedüli, alig látható nyomatékot.

Aldera – Kis-Bespin légifolyosó

A légsikló könnyed manõverekkel, gyorsan haladt egyre feljebb Kis-Pespin, a fehér fátyolfellegek felett keringõ város felé. Elképesztõ látványt nyújtott az egyre közeledõ levegõben úszó, kupola alakú város képe, - mely szakasztott mása volt Bespin felhõvárosainak -, szinte észlelhetetlenül, lassan forogva tengelye körül lebegett a fõváros melletti magas Aldera - hegység felett. A várost körülölelõ felhõréteget maga a település generálta az alján tölcsérként lenyúló, roppant méretû szellõztetõ és páraelvezetõ rendszeren keresztül, melynek széles nyílásán szinte láthatatlanul tódult ki a páragõz, tovább táplálva a vékony, látszólag még az erõsebb szélnek is ellenálló, szinte a városhoz tapadt ködszerû felhõréteget.

- Szívembõl szólt uram, tényleg demokratikus alapokon nyugszik a hatalom. – válaszolta kis idõ múlva a corelliainak a jármûvet biztos kézzel irányító férfi cseppet sem leplezett cinizmussal - Rövidesen megérkezünk a Kúriába. Ott majd elbeszélgethetünk a régiségekrõl és a politika jelen állásáról bõvebben.

Vyn a korábban csupán apró pontból álló, ám mostanra egyre óriásibbá növõ, a tejfehér, ritkás felhõk hátán úszó kör alakú várost figyelte, mely felöl több tucatnyi jármû halad el mellettük a széles, a lebegõ várost Alderával összekötõ légifolyosón.
- Nos igen. – zárta rövidre a témát Krace, miközben ajkait félrehúzva halványan elmosolyodott, de tekintetét továbbra sem vette le Kis-Bespin közeledõ, méretes alakjáról – Annyira nem kedvelem a politikát, hogy naphosszat errõl cseverészek önnel, vagy akár bárkivel, nem lennék ebben megfelelõ partner uram. A politikusok valók arra, hogy hosszasan politizáljanak, nem az egyszerû ember. A régiségekrõl viszont szívesen elbeszélgetnék, vagy akár a történelemrõl. Azok sokkal érdekesebb, és hozzám közelebb álló témák.

Megérzése és feltételezése bebizonyosodni látszott, bár még tartott valamennyire a két alaktól, hiszen mindezek ellenére akárkik is lehettek. Ezekben a súlyos idõkben az elõvigyázatosság mindennél fontosabb, ámbár nem érzett semmilyen közeledõ veszélyt, vagy baljós elõérzetet a sûrû ködbe burkolózó közeljövõ kapcsán. Igaz, jelenleg kapcsolata az Erõvel igen egyoldalúnak volt nevezhetõ, tekintettel arra, hogy teljesen elfedte kapcsolatát vele a túlzottan érdeklõdõ tekintetek elöl, így tudatosan nem merülhetett el a lehetséges jövõ fürkészésében, amely amúgy is egyértelmû árulója lett volna származásának.

[Vyn Krace]

Az Ezüst Szárnyak székhelye

A sikló nagy ívben kanyarodva tért rá a Kis-Bespint behálózó légifolyosóra, melyen jármûvek százai szelték át a felhõk feletti hatalmas város napos légterét. Vyn az úszó erõdként lebegõ település fényesen csillogó henger alakú épületeit figyelte némán. Gondolataiban az elõttük álló pár óra járt, melyet házigazdáik biztosítottak nekik egy kellemes frissítõ társaságában. Nem tudta eldönteni, hogy mi lenne a jobb számukra, ha Qel-Droma gróf az, akinek állítja magát, egy egyszerû üzletember csupán névazonossággal, vagy Krace feltételezése szerint valóban a legendás mester leszármazottja. Az viszont szinte biztos volt, hogy tudatosan vagy ösztönösen kapcsolatban áll az Erõvel. Amennyiben pusztán névazonosság és mindössze ösztönösen érintette meg az Erõ végtelen fonalát, akkor semmiképpen sem juthat tudtára származásának jelentõsége, valamint a két vendégének kiléte. Mindannyiuk biztonsága érdekében. Viszont ha tudatosan hívta segítségül az Erõt, akkor is több szempontból meg kell vizsgálni a lehetõségeket. Minden lehetõség számos veszély forrása volt rájuk nézve. Veszélyes játékba kezdett, tudta jól, ám mindenképpen utána kellett járnia a dolognak, mely semmiképp sem lehetett puszta véletlen.

A sportsikló elhagyta a légifolyosó népes forgalmát, és megkezdte ereszkedését az alattuk levõ nagyobb épületcsoporttal övezett landoló platformok felé. Krace tekintetét a négy platformok egyikén elhelyezkedõ két ismeretlen típusú vadászgép kötötte le. Vonalaik ismerõsnek tûntek a számára, melyek egy megnyújtott, kiszélesített és átalakított Delta-7 –es vadászgépre emlékeztették. Enyhén, érdeklõdve felvonta egyik szemöldökét, majd hogy ne tûnjön fel, elfordította fejét a számára roppant érdekes gépek felöl. A sikló halk szisszenõ hangot kiadva ért talajt a nagyobb épület elõtti egyik parkolóhelyen. Házigazdájuk egy mozdulattal kiugrott a jármû pilótaülésébõl, majd az eléjük érkezõ középkorú férfi felé fordult.

- John, vidd el a siklót. Vásárolj be Alderán... Vegyél 7 vagy 8 elsõosztályú, energiacellákkal fûthetõ meleg ruhát! Azon kívül élelmiszer-tablettákat, és folyadék melegen tárolására alkalmas edényeket. Itt leszünk, két vendéggel a kúriában. – rázott kezet a férfival a gróf. A John névre hallgató alak nem szólt semmit, csak bólintott, és a sikló vezetõülésébe pattant, majd Qel-Droma gróf két vendége felé fordult - Engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket társaságunk székhelyén! Jöjjenek utánam.

- Úgy lesz grófom. – vigyorodott el Vyn, majd komótosan kilépett a jármû hátsó, kényelmes utasterébõl. Egy röpke pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon mire kellhet nekik ekkora mennyiségû sarkköri éghajlatra való ruha és ellátmány, de nem rá tartozott mindez. Egy villanásnyi idõre tanítványa felé fordult, majd követte a grófot és társát a föléjük magasodó hosszú épület felé. Egy enyhe széllökés sepert végig a kúria udvarán, belekapva a kis társaság lengén lógó ruházatába, felborzolva hajszálaikat, melyet sivító hang követett. Vyn felkapta a fejét a hang irányába, ahol a horizonton három kisebb méretû gép tûnt fel a házak magasságában. Az elöl haladó vadászgép, mely a platformon állók hasonmása volt, tett még egy kört felettük, és egy hurkot húzott a levegõben, majd lassan ereszkedni kezdett. Tartólábai elérték a platform fémesen csillogó felületét, és sûrû plazmagõz ölelte körbe az áramvonalas gépet, mikor hajtómûveinek hangját elnyelték a visszhangzó falak. A hajó teteje vontatottan felemelkedett, és elõbukkant a pilótaülésben ülõ fiatal férfi alakja.

- Gróf úr! – tekintett vendéglátójuk felé, majd mélykék tekintette a másik két férfira szegezõdött, és enyhén biccentett - Üdvözlöm önöket is!
Vyn viszonozta az üdvözlést, majd folytatta útját Qel-Droma gróf nyomában Nate-el az oldalán. Egy pillanatra még visszatekintett a fiatal fiúra, akit mellett a légirányítás címerét viselõ sikló állt meg, majd felzárkózott házigazdájuk mögé.

Mielõtt elérték volna az épület kétszárnyas, diszkrét motívumokkal szegélyezett bejáratát, egy éles hang törte meg a város zaját, majd hosszú, sötét árnyék vetült rájuk. Vyn felvonta a szemöldökét a nagytestû hajó közeledtére. Még nem tekintett fel, de ionhajtómûveinek hangjából ítélve tudta, hogy egy corelliai korvett érkezett föléjük. Mintegy megjátszott döbbenettel emelte tekintetét a felettük árnyékba borult égre. A korvett elegánsan, mintegy nemes, hatalmas madár ereszkedett a legnagyobb átmérõjû platform felé. Tartólábai komótosan nyúltak ki hosszú testébõl, majd enyhe rugózással tartották meg a leszállóhelyet elérve a hajó nehéz törzsét. A két kísérõvadász, mely az alderaani királyi címert viselték egy széles kört írtak le a levegõbe, mielõtt hosszú csíkot húzva elindultak volna állomáshelyük felé. A leereszkedõ rámpán megjelenõ alak láttán Vyn akaratlanul is megtorpant. Az elõlépõ férfi mozgása és távoli arcának vonásai ismerõsen hatottak számára.
- Végre itt vagy Will! Épp idõben jöttetek. – üdvözölte a megjelenõ ismeretlen ismerõs férfit a gróf.

„Minõ furcsa véletlen...Megint.” – jegyezte meg magában játékos iróniával, felvont szemöldökkel, majd szemvillanás múlva arca teljesen kisimult, és kifejezéstelenség maszkja telepedett rá. Várt. Várt hogy az általa „corelliai”-nak ismert, a gróf által Will-nek szólított férfit, és az imént érkezett, meglepõ nyugodtságot sugárzó fiatal pilóta odaérjenek hozzájuk. Kíváncsi volt, vajon a corelliai is felismeri-e benne az álomban látott Vyn Krace-t. Szinte biztos volt benne, hogy minden szereplõje létezõ személy valahol a Galaxis milliárdnyi világának egyikén…

A többszintes épület, amely egyszerre ötvözte a modern és a régies építészet motívumait, hûsítõ árnyékot vetett a kétszárnyas, vasalt fából készült kétszárnyas ajtó elõtt várakozó társaságra. Enyhe, kellemes szellõ lengedezett a felhõk felett lebegõ város utcáin, elviselhetõbbé téve a hamarosan delelõ nap, és az épületek acélszerkezete sugározta meleget. Krace érdeklõdve nézett végig a kúria egyszerû, mégis mutatós elemekkel díszített épületén, majd tekintetét a két érkezõ alak felé fordította. A Will néven szólított férfi szinte egyszerre érkezett a fiatalabb pilótával, arcán hûvös nyugodtsággal lépett a gróf és vendégei elé. Külsõleg semmi jelét nem mutatta annak, hogy felismerte volna akár õt, vagy akár a mellette csendben várakozó Nate-et.

- Üdvözlöm gróf úr! - köszöntötte elõször vendéglátóikat a Willnek megismert alak, majd a másik két fiatal férfi felé fordult, majd kezet rázott velük - James, Avaer, örülök, hogy ismét láthatom önöket.
- Én is üdvözlöm William! Örül a szívem, hogy egészben ideért a Tollal! – viszonozta a kézfogást a vadászgép ifjú pilótája. Krace laza, féloldalas tartásban figyelte, amint a gróf és társai üdvözlik egymást. Volt valami nem természetes a viselkedésükben, mintha rejtegetnének valamit, de a corelliain csak egy, ösztönös megérzés futott végig. Érdeklõdve figyelt tovább, semmi jelét nem mutatva iménti spontán intuíciójának.
- Üdvözlöm önöket is. William MacLealen kapitány vagyok, az Ezüst Szárnyak Társaság egyik pilótája. – fordult végül feléjük, és kezét nyújtotta, elõször Vyn, majd Nate felé. Mozdulatai barátságosan, mégis távolságtartóan hatottak.
- Üdvözlöm MacLean kapitány. – fogadta el a nyújtott jobbot Krace, és hidegnek ható, azúrkék tekintetét a másik férfi szemeibe fúrta – Vyn Ardilles vagyok, a Knight Errant kapitánya.
- Ami elmaradt uraim, Avaer Triidon szolgálatukra! Midõn William barátom, jómagam is a társaság pilótája vagyok! – a fiatal férfi tekintete nyugalmat és határozottságot sugallt, miközben köszöntötte õket. A corelliai egy féloldalas mosollyal kísért biccentéssel viszonozta az üdvözlést.
- Nos, most hogy így összejött mindenki, szerintem menjünk be társaságunk székhelyére – intett feléjük a gróf, majd megfordult és belépett a feltáruló széles ajtó mögötti félhomályba.

Egy széles elõtérbe vezetett az útjuk, melynek jobb oldalán egy álló recepció mögötti kedvesen mosolygó, csinos fiatal szõke nõ üdvözölte a belépõket. A lánytól kissé hátrébb mereven álló, biztonságiak uniformisát viselõ biztonsági õr merev arccal biccentett feléjük, miközben figyelõ tekintetével diszkréten, mégis jól láthatóan követte a gróf társaságában belépõ a két idegent. Hamarosan egy sürgõ-forgó alkalmazottakkal teli tágas teremben találták magukat, amelynek végén az emeletek felé vezetõ sûrû lépcsõsoron haladtak felfelé a következõ szintre, ahol az irodahelyiségek álltak. Elhaladva a névtáblákkal ellátott irodák ajtajai elõtt egy hosszú terembe vezetett, melynek közepén egy székekkel övezett vaskos faasztal terpeszkedett el. Amint beléptek a feltáruló zömök ajtón, egy csinos, világos kosztümöt viselõ fiatal nõ lépett a gróf elé, vélhetõen az egyik titkárnõ.
- Gróf úr, mit hozhatok önöknek és vendégeiknek?
- Frissítõket Glenda, Alderaani vizet, és trópusi gyümölcskoktélt, nomeg Bantha tejet. Biztos vagyok benne, hogy vendégeim értékelni fogják.
- Máris hozom. – válaszolta a lány mosolyogva, majd sarkon fordult és elsietett.
- Fáradjanak, fáradjatok beljebb és foglaljanak helyet! – intett az asztal körül elhelyezett kényelmes, sötét színû karosszékek felé.
- Köszönjük grófom. – bólintott fél mosollyal arcán Vyn, majd beljebb lépve helyet foglalt az egyik, az ajtóhoz közeli bal oldali széken, és laza, kényelmes tartásban elhelyezkedett, majd tekintetével felmérte a termet.

A tárgyalóterem egy szépen berendezett hatalmas helyiség volt, melyben egy világos színû faltól falig szõnyeg borította a padlót, és különbözõ, de egy stílusban alkotott képek voltak elhelyezve mindenhol a fával borított falon. A képek még a régi Köztársaság idejében készülhettek az ábrázolt jelenetek alapján. Krace tekintetét egy kisebb kép ragadta el, amelyen elõször álsiklott, de ábrázolt ismerõs motívumra visszakapta a fejét. A kép egy csatát ábrázolt, de nem a hagyományos értelemben. Sötétségbe burkolózó alakok küzdöttek fényben álló alakokkal, és ami a leglényegesebb momentum volt a képen, fénykardokkal. Vyn egy pillanatra felvonta a szemöldökét a holokép láttán.
~ „Érdekes.” – konstatálta magában, majd egy szemvillanásnyi idõre mellette ülõ tanítványára pillantott. Gyanúja beigazolódni látszott. Vendéglátóik nem azok, akiknek kiadják magukat. Az álomban látott corelliai, akit Williamként mutatkozott be, Qel-Droma gróf a híres névazonosságával, a mesterkéltnek tûnõ egymáshoz viszonyuló viselkedés, valamint a képek ábrázolta, manapság igen ritkaságnak számító, tiltott jeleneteket ábrázoló holoképek a falon, mind-mind ezt támasztották alá. Egyelõre nem lépett semmit, kivárt. Még nem volt teljesen biztos mindenben a gróffal és társaival kapcsolatban. Akár tévedhetett is, és csak egy hóbortos, mûkedvelõ nemessel és társaságával hozta össze az Erõ, bár mégsem így gondolta, de minden esetre legfõbb az óvatosság volt, mint minden esetben. A nyíltság könnyen végzetessé válhat.
Amint a gróf kis idõ múlva belépett utánuk az ajtón, a zsebébõl elõvett távirányítón megnyomva egy gombot, egy pillanat alatt eltüntette a falakat díszítõ kissé bizarr képeket, melyek megremegtek, elhalványultak és beleolvadtak a falat takaró lambériába.

- A frissítõ máris érkezik. – fordult feléjük Qel-Droma gróf - Újfent elnézésüket kérem, amiért megzavartuk utazásukat. Nem állt szándékomban. Siettünk és nem voltam elég körültekintõ. De remélem, hogy ez a kis frissítõ, - amint kimondta az iménti csinos titkárnõ lépett be egy repulzoros zsúr-kocsival, mely frissítõ Alderaani víz, Bantha tej, és szerte a galaxisból mindenféle gyümölcslé, valamint egy szépen elkészített gyümölcsös tál - feledteti önökkel ezt a kis kalandot. Azt mondta, érdeklik a régiségek Vyn. Ha gondolja, van egy pár régiségem, amit meg tudnék önöknek mutatni...
- Semmi probléma grófom, idõnk bõven van, és nem zavart meg minket semmiben. Mindazonáltal köszönjük a kedves vendéglátását. – bólintott mosolyogva a corelliai, majd elvett egy poharat, melyet a messze földön ismert alderaani víz telített meg, és elõször Nate, majd ismét házigazdájuk felé pillantott – Örömmel vennénk, ha megtekinthetnénk azokat a régiségeket…

Egy pillanatra megdermedt a levegõ, és a csend fakó fátyla telepedett a tágas tanácsteremre. A corellia tekintete találkozott a vele szemben ülõ anoatiéval, és fénylõ szemeik tükrében saját képmásuk tekintett vissza. Az idõ mintha egy pillanatra megtorpant volna, és úgy tûnt, hogy az Univerzum kilépett a maga alkotta képtelen valóságából.[/color]

- Jól sejtem, hogy ön corelliai, Ardilles kapitány? Bocsássa meg a módfelett furcsa kérdést, de néhány évvel ezelõtt, egy rövid, peremvidéki kiruccanás alkalmával együtt utaztam egy, önre nagyon hasonlító Vyn Krace nevezetû, rendkívül ügyes corelliai pilótával. Engedtessen meg megkérdeznem, esetleg önök ketten egészen véletlenül nem rokonok? – törte meg a némaság alkotta vibráló feszültséget az anoati, jól kihangsúlyozva a lényeges szavakat.

Krace ajkai halványan elhúzódtak, majd jellegzetes mosolya terült el sápatag arcán. A képzeletbeli bíbor bársonyfüggöny szabályos, árnyékba húzódó ráncain megvillant a felgyúló halvány fény, majd a hatalmas lepel lassan leereszkedett, maga mögé utasítva a darab szereplõit. A színjáték utolsó felvonása befejezõdött, az elõadás véget ért.

- Igen corelliai származású vagyok, és mondhatnánk úgy is, hogy az említett uriemberrel rokonok vagyunk... – biccentette oldalra a fejét, miközben lassan hátradõlt a karosszék egyenes, szintetikus bõrrel borított háttámlájának, és kezeit kényelmesen a hosszú, selymes tapintású karfára helyezte – Azonban nincs már miért elferdítenem a szavakat. Évek óta nem használom már ezt a nevet. Talán azóta, amióta abban a felettébb érdekes látomásban találkoztunk. Igen ott voltam a Hothon, akárcsak Ön és Nate, valamint ahogyan valószínûleg az álom többi szereplõje is. Hogy remek pilóta lennék? Nem tudom…,ha valóság történt volna meg, már egyikünk sem élne… Örülök, hogy ismét találkoztunk Will, mármint ha valóban ez a neve. Akkor ott elfelejtette megemlíteni becses nevét, bár a „foglalkozását” egyértelmûen felfedte elõttem, mint ahogyan én is Ön elõtt...

Nem volt már mit tagadni, nem volt már értelme tovább a jól begyakorolt szerepet játszani, a szavakat elferdíteni, vagy megmásítani. A lepel lehullt, és az igazság a felszínre került. Veszélyes? Talán igen, talán nem. Ellenben nem érzet semmi hátsó szándékot, sem veszélyt az asztalnál ülõk felöl. Nyugalmat, békét, barátságot sugároztak magukból, melyet az Erõ segítsége nélkül is képes volt pontosan megállapítani. Mind Nate, mind Shayana valós jelleme megegyezett az Erõ sugallta látomásban tapasztaltakhoz, így vélhetõen a Willnek nevezett férfi esetében sem lesz másképp, ezáltal társai is megbízhatónak bizonyulnak, valamint mindezt az eddigi tapasztalok is alátámasztják.

Egy rég várt találkozás. Bali'Wan A'rves, így hívták az álomban corelliaiként megismert anoati Jedit. Nate, Shayana és Bali. Mindhárman valós személyeknek bizonyultak az álomból, így Krace végsõ bizonyságot nyert affelöl, hogy az Erõ által közvetített álomban szerepelt társai élõ személyek. Lassan hátradõlt a székben, és egy halvány mosoly törte meg a komorság ráncait. Tekintetét lassan a többiek felé fordította egyenként. Jedik mind.

[Yoda]

Tisztelt Jedi Mester! Ebben a hónapban szintlépéssel nem; viszont +1 Világos Oldal Ponttal tudok önnek szolgálni, az eddig történt események tükrében. A bõvítés színvonala mellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni - most sem - nagyon élvezetes olvasmány!

[Vyn Krace]

- Én is örülök a viszontlátásnak. Õszintén megvallva, már csaknem elfeledtem a közös álmunkat, vagy látomásunkat, nem is tudom, melyik megnevezés lenne rá a legmegfelelõbb. – válaszolta Bali, majd folytatta volna, ám Dev szavai megelõzték.

- Szóval ismeritek egymást?– hangzott fel a mester kérdése, melyre a másik Jedi csak egy bólintással válaszolt – Akkor úgy gondolom, nem kell tovább titkolnunk a kilétünket, tekintve, hogy szavatok járásából úgy gondolom, tudjátok egymásról, amit tudni kell. A nevem nem Dass Qel-Droma, bár büszkén viselem a nagy Jedik nevét. A valódi nevem - mert csak az Alderaani titkosszolgálatnak köszönhetem személyazonosságomat - Dev Slenn. Az Averam bolygóról származom. Társaságunk elnöke valóban én vagyok, viszont van itt még valami, amit csak a kevés beavatott tud rólam. Jól ismerem az Erõt, hiszen Jedi vagyok. Akinek pedig még mond valamit, Tanácsos. Õ itt elsõ tanítványom, Dave Xendor, aki pedig épp tisztálkodni távozott a második tanítványom Sieron Hemden. Társam az Ezüst Szárnyaknál Bali W'an A'rves, egyben igazgatóhelyettes.

Krace csendben biccentett ismét a társaság tagjai felé, de nem szólalt meg, helyette tekintetét a mellette ülõ tanítványára vetette. Nate felöl egy pillanatra a csodálkozás felcsapó hulláma érintette meg, mely pillanatok alatt elcsendesült és átvette helyét a lassan hullázó nyugalom. A corelliai magában elmosolyodott, majd visszafordult a társaság felé.

- Úgy látszik akkor csak én használom a valódi nevemet.- kezdte mosolyogva tanítványa – Továbbra is Nathaniel A. Rosenberg, jedi padawan. Szolgálatukra.

- Nathaniel, lehetséges, hogy mi az álmot, vagy látomást megelõzõen is találkoztunk? Úgy három és fél évvel ez elõtt, egy Fúria nevezetû fregatt fedélzetén, illetve annak parancsnoki hídján. – tette fel szinte azonnal a A’rves mester kérdést a fiatal padawannak.

- Valóban. Ott voltam azon a hajón, onnan indultam tovább K'Khruk mester vezetésével. – válaszolta Nate – Vajon mi lehet velük...mi lehet a Bronzlánggal, amit annak idején otthagytam a Fúrián. Biztos már az enyészet martalékaivá váltak. Az álom vezetett oda. Hasonló, mint amiben találkoztunk, bár az valamivel erõteljesebb volt.

Ahogy Slenn mester felé tekintett, eszébe ötlöttek ho’din mester szavai.
- Plett mester már említett benneteket. – futott át egy féloldalas mosoly ajkai között – Még nagyobb öröm számomra, hogy találkoztunk. Hála az Erõnek. Innen indultunk volna a Fúria keresésére, a mester elmondása szerint a Kamino után az Anoat – rendszerben bújnak meg…

- Nem tudom, mennyire ismerik…azaz ismeritek, – javította ki magát gyorsan az anoati, közvetlenebb hangnemre váltva – azon eseményeket, melyek a Fúria vezette flottillával, és a rajtuk utazó, a Belsavisról sikeresen elmenekült Jedik sorsának alakulását. – egy pillanatra elhallgatott, arcán enyhe érzelemhullám sepert végig, majd vonásai ismét megkeményedtek– A Fúria kapitányának elmondása alapján értesültem arról, hogy miközben a flottilla a Kamino felett állomásozott, s segítséget nyújtott a klónozóknak, az ellenük készülõ Birodalmi Invázió megállítására, legalábbis feltartóztatására, míg a lakosság evakuálására megtörténik. A Birodalmiak érkezését követõen lezajlott ütközetben a hajók többsége megsemmisült, és a felszínen ragadt Jedi mesterek is odavesztek.” – ezen szavakat kimondva ismét elhallgatott egy szívdobbanásnyira – ”A flottilla néhány hajónak sikerült elmenekülni. Köztük a súlyos találatokat és károsodásokat szenvedett Fúriának is, melyet Plett mester a búcsú üzenetében rám bízott. Mára kijavítottuk és modernizáltuk. Biztos helyen várakozik, a Bronzláng pedig még mindig ott van a fedélzetén.

Vyn némán hallgatta végig Bali beszámolóját a mesterek és a Fúria sorsáról. Arcán egy szemvillanásra fájdalmas grimasz futott végig, és szemei összeszûkültek. A pillanatnyi érzelemkitörés gyorsan semmivé foszlott, és visszavette helyét a hûvös nyugalom. A Jedik is éreznek, de képesek úrrá lenni érzelmeiken, képesek felülkerekedni önnön belsõ sötétségükön, elnyomni és elfojtani rejtett ösztöneiket.

- Szóval Plett mesteréknek nem sikerült. – dõlt kissé elõrébb a székben, és nagy lélegzetet vett – Mikor elváltunk, éreztem, hogy többé nem látom õket. Szomorú ilyen hírt hallani, de áldozatuk nem volt hiába való, ha egy klónozó hajó is megmenekült, ezzel megmentve a fajt a végsõ pusztulástól. Az Erõben megnyugvást nyertek… Remélem K’Kruhk mester jól van. Õt mi vittük a Tatooinra, ahonnan tovább folytatta Yoda mester keresését. Van tudomásotok még más megmenekült Jedikrõl?

Nem tett említést Shayanáról, ígérete szerint. Még nem, mielõtt a fiatal nõvel ezt meg nem beszéli. Igaz, õk nem voltak Jedik, de tapasztalata szerint egy oldalon álltak, azon az oldalon, amelyet a Birodalom tûzzel-vassal írtott, de ennek ellenére a szava kötelezte, melyet a lánynak tett. Hamarosan eljön az ideje, hogy meglátogassa a kis Mayát, akit ott Shayana felügyeletére bízott, akkor rátérhet erre a dologra a lánynál.

- Elnézést, lemaradtam valamirõl? – hangzott fel a meglepett kérdés az éppen belépõ, elõzõleg Avaer néven bemutatott fiatal férfi felöl, aki átöltözve, felfrissülve érkezett a tanácsterembe.
- Csak a bemutatkozásról, tanítványom. - válaszolta Dev nyugodt hangon– Kiderült, hogy Bali, Vyn és Nate már találkoztak korábban. Volt egy közös, misztikus Erõ álmuk, melyben találkoztak, és amilyet már mi is átéltünk korábban. Nyilván még te is emlékszel rá. Viszont pont jókor jöttek. Ha már itt vannak, megkérdezem nem dolgoznának nekünk, mármint a Társaságnak?

Krace egy pillanatra felvonta a szemöldökét, majd halványan elmosolyodott. Hátra dõlt a szék háttámlájának és kezével végigsimította borostás állát.
- Mi tagadás örömmel veszem a felkérést. Tökéletes álcát jelent egy ilyen Társaság, bár megvan a maga veszélye is. Természetesen ebbe padwanomnak, Nate-nek is van beleszólása. – fordult kérdõn a fiatalember felé a corelliai, majd visszafordulva egyenesen Slenn mester szemeibe nézett – Mielõtt azonban végleges választ adnánk, szeretnénk közelebbit megtudni a Társaság tényleges céljairól…

- Társaságunk profiljai szerteágazóak. Egyrészt pénzszerzés, egy legális társaság, mely elég pénzt hoz nekünk az életünk fenntartására. Viszont belsõ berkekben nem titkoltan a Jedi rend újrafelállítása, felvirágoztatása a célunk. Keressük a tehetséges, Erõérzékeny fiatalokat, akikbõl talán Jedit nevelhetünk. Ugyanakkor harcolunk az elnyomás ellen így vagy úgy. Néha kalózakciók, szállítmányok elkötése. Az Ezüst Szárnyak kiváló fedõcége egy Jedikbõl álló társaságnak. Mint láthatjátok, mindenünk megvan. Saját biztonsági szolgálat, akik még itt az Alderaanon is viselhetnek fegyvert, igaz csak a társaság területén és csak bénító sugarat lõhetünk ki. Vannak saját gyártású kísérõ vadászaink. Vállalunk utas-szállítást, hisz ott van zászlóshajónk, egyben az én hajóm is, második otthonom, az Ezüst Toll. Nagyobb mérvû szállítókapacitással is rendelkezünk, melyeket saját vadászaink kísérnek. Egyszóval nem lehet összefoglalni, de nagyjából remélem sikerüt elmondanom, hogy mi is társaságunk célja... – válaszolta a corelliai kérdésére Dev.

Krace érdeklõdve hallgatta végig Slenn mestert, majd jobb szemöldökét felvonta egy szó hallatán. Egy pillanatra gondolkodóba esett. A kalózkodás nagyon nem illik egy Jedihez, sem semmilyen törvénytisztelõ lényhez, még ha a törvények mögött elnyomók is állnak. Tisztességes ember sosem adná ilyenre a fejét. A kalózok nem válogatnak sem eszközökben, sem a prédát illetõen.
- Kalózakciók? – kérdezte meglepõdve – Ez a fajta magatartás nem igazán illik egy Jedihez…

- Az Ezüst Szárnyak Társaság, a kezdeti nehézségek leküzdése óta most már egy remekül mûködõ kis Személy-, Árú és Teherszállító vállalkozás, mint ahogy Slenn Mester is elmondta, de az elnyomás elleni harcot illetõen nem fogalmazott a legpontosabban. Másodállásban nem vagyunk sem kalózok, sem fosztogatók. – szólt szinte azonnal közbe Bali megmentve a helyzetet – A Társaság alapításakor távlati terveink között szerepeltek a kevésbé védett Birodalomi ellátmányszállítók és kisebb helyõrségek elleni rajtaütések, támadások és bár egy ideje már rendelkezünk ezen tervek véghezviteléhez elegendõ, a célnak megfelelõen módosított, különlegesen fegyverzett hajóval és tûzerõvel, még nem hajtottunk végre ilyen támadást. Az alapítástól eltelt évek óta némiképp más megvilágításba helyezõdtek a dolgok. Legalábbis én már másként látom a helyzetet, mint korábban A holó-tudósításokban, vagy egy-egy Birodalomi felügyelet alatt álló bolygó felkeresésekor nap, mint nap szembesülünk azzal, hogy milyen erõs is a Birodalmi Haditengerészet. Számban és tûzerõben egyaránt felülmúlhatatlan. A rendelkezésünkre álló néhány kisebb hajóval és csillagvadásszal nem sokat tehetünk ellenük. Egy-egy támadással, talán zavart tudunk kelteni, és rövid távon problémákat tudnánk okozni az egyes támaszpontok közötti ellátmányszállításban netán kisebb helyõrségeket is sikerülne megsemmisíteni, ám a Birodalmi hadiflotta és haderõ méretét, szállító- és gyártási kapacitását tekintve, gyakorlatilag napok alatt pótolni tudnák a veszteséget, amit mi egy-egy kockázatos rajtaütéssel okozhatnánk. Nem éri meg. A rajtaütések sikerének elengedhetetlen feltétele a pontos, naprakész felderítése. Azzal sem rendelkezünk. Ugyanakkor az ilyen támadásokkal elveszítenénk Jedi mivoltunkat. Mindannyian, kik egykoron a Köztársaság védelmére és a Jedik Törvényeinek megtartására esküdtünk fel, az ilyen akciókkal bemocsokolnánk magunkat, s csak további alapot szolgáltatnák a Birodalom paranoid propagandáihoz. Ha nem is fognak el minket, másokat büntethetnek a tetteinkért. Egy dolog önvédelembõl lekaszabolni egy szakasz rohamosztagost, de teljesen más elõre megfontolt szándékkal rajtaütni egy helyõrségen, vagy egy szállítóhajón s a csatában akár százakat, ezreket megölni. Ez az út pedig egyenesen a Sötét Oldalra vezet.

- Így már egészen más. – mosolyodott el Vyn, majd bólintott az anoati felé – Teljes mértékben igazad van Bali. Így már értem a Társaság céljait. Magam részérõl nem látok semmi akadályát, hogy visszautasítsam az ajánlatod Slenn mester. – fordult vissza házigazdájuk felé – Mi is úgy gondoltuk, hogy felkutatjuk a megmaradt társainkat. Nem tudtuk, hogy mi történt Kamino felett, így a Fúria nyomába indultunk volna... – egy pillanatra megállt, és nagy levegõt vett – …de csak most értesültünk tõletek Plett mesterék szomorú sorsáról. Úgy érzem, itt a helyünk…

- Szép napot! Gróf úr, nem ártana lecserélnin a hajtómû szigetelését, mert elhasználódott, és késõbb csak gondok lesznek vele. – lépett be a félhomályos tárgyalóterembe egy fiatal férfi, félbeszakítva a beszélgetõket. Krace tekintetét egybõl a belépõ fiatalember felé fordította.

- Áá Zarolus, végre itt vagy! Gyere és foglalj helyet. - köszöntötte az ajtóban álló férfit Bali – Vyn, Nathaniel, bemutatom nektek tanítványomat Zarolus Aroant, aki egyúttal a társaságunk legügyesebb ûrhajó technikusa. Zarolus, õk itt Vyn Krace és Nathaniel Rosenberg. Mindketten Jedik.

Vyn halványan elmosolyodott, és bólintott Zarolus felé, majd érdeklõdve ismét végigmérte a fiatal férfit. Három mester, három tanítvány, és egy lovag volt jelen a teremben. A hetes szám egyes kultúrákban mágikus számnak számított, és a babonák szerint szerencsét hozott. Vyn elmosolyodott magában. Számára ez nem jelentett semmit, ám tiszteletben tartotta a primitívnek nevezett kultúrák hiedelemvilágát, amely megmagyarázhatatlan események, tapasztalatok és megfigyelések alapján alakultak ki évszázadok alatt. Nem is igazán értette, miért jutott mindez az eszébe...

- Most, hogy mindannyian itt vagytok el kell mondjak nektek valamit. Egészen pontosan egy Erõ mutatta álmot, amelyet már több alkalommal is láttam. Biztos vagyok benne, hogy oka volt annak, hogy ezen álmot láthattam és megismerhettem. - kezdte Dev teljes átéléssel, mintha ismét leperegnének elõtte az álmában látott képsorok– Egy fagyos bolygón jártam, jártunk álmomban. Noha még nem ismertem Vynt és Natet, de így hogy láttam arcotokat, már tudom, hogy ti is benne voltatok. A fagyos bolygónak utánanéztem az álom alapján és bizton állíthatom, nem az Ilum és végképp nem a Hoth bolygó volt az. Legtöbben tudjátok milyen elhivatott vagyok a Qel-Droma család utáni kutatásban. A kutatási anyagokból R4 megtudta, hogy Ulic a Rhen-Var bolygón halt meg. Az adatbázisból kikeresve a Rhen-Var egy jégbolygó. Biztos vagyok benne, hogy álmomban ezt a bolygót láttam. Most már egészen biztos vagyok abban is, hogy célja volt az Erõnek velünk, amikor megmutatta a bolygót nekem. Mind a heten azon a bolygón voltunk sûrû hóesésben meneteltünk, nyilván az Erõ mutatta meg a helyes utat. Szeretnélek megkérni benneteket, hogy kísérjetek el engem oda. Talán utazásom és kutatásom a végéhez ér, és végre megtudom, mi is a Qel-Dromák titka. A Viharmadarat a technikusok épp a hideg idõre készítik fel, John pedig épp energiacellákkal fûthetõ ruhákat vásárol Alderán. Ebbõl láthatjátok, hogy felkészültem arra, hogy odalátogassunk. Szeretném, ha mindannyian - így Vyn és Nate ti is - elkísérnétek engem. Biztos vagyok benne, hogy az utazás során jobban megismerhetjük egymást és hogy a bolygón új ismeretekkel gazdagodunk mindannyian. A döntés természetesen a tiétek, mindazonáltal gondolom, hogy Sieron kérdés nélkül velem tart, sõt azt gondolom Dave is így van ezzel. De szeretném tudni, hogy ti többiek mit gondoltok a dologról?

- Ez nem kérdés, rám biztosan számíthatsz mester. – válaszolta elõször Dave Xendor lovag.
- Tanítványnak mestere mellett a helye! – folytatta a sort határozott hangon Sieron.
- Azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy az Erõ ezt a látomást elküldte neked, Dev! Nyílvánvaló, hogy célja volt vele, és ha mi is részese voltunk, nekünk is részünk van benne. Én bízok az Erõben, és természetesen benned is, így számíthatsz rám! – erõsítette meg elhatározását Zalorus.

A corelliai érdeklõdve tekintett végig a társaságon. A jelenlevõk tekintete rá szegezõdött, válaszát várva. Kezét lassan felemelte, és megsimogatta vele borostás állát.
- Ez egy kihagyhatatlan ajánlat uraim. – húzódott egy ferde, sejtelmes mosoly ajkai szegletében – Az Erõ közvetítette álmoknak mindig van valami jelentõsége, sosem véletlen történnek. – tekintett sokat mondóan elõször Balira, majd Nate-re – Természetesen veletek tartunk…

- Ez a beszéd - felelte Nate jókedvûen. A corelliai elmosolyodott a fiatal férfi lelkesedésén, majd visszafordult a többiek felé. Az Erõ vezérelte közéjük õket, és végre úgy érezte hosszú idõ után, hogy megtalálta amit keresett. Barátokat. Azokat, akik még remény fáklyájának lángját õrizték a galaxisban. Maroknyi Jedi, akik vele együtt túlélték a Birodalom kegyetlen hajtóvadászatát. Egyelõre. Egyelõre, mert a bár a propaganda szerint egy sem maradt közülük, de Birodalom ébren figyelõ tekintete mindenhol ott van. Vigyázniuk kell, ezért különbözõ személyiségek és álcák mögé bújva próbálják túlélni. Mindannyian. A magasztos eszme, melyre felesküdtek, tovább kell hogy éljen, hogy egy napon feltámadjon hamvaiból a Rend…

- Zarolus, jól gondold meg, velem tartasz-e hiszen Bali még nem mondott semmit. Nem tudom, milyen kihívásokat tartogat számunkra a kaland, de úgy vélem Bali mellett van a helyed, akár velem tart, akár nem. – szólalt meg Dev, ezzel megtörve a pillanatnyi csendet – Mindazonáltal természetesen megtisztelsz jelenléteddel, amennyiben velem tartasz. Mindenki másnak azonban köszönöm, és rövidesen indulhatunk. Vyn, Nate... - fordult feléjük a Jedi mester – a hajóitokat áthozathatom ide, vagy át is hozhatjátok õket ide. A Rhen-Varon kemény idõjárás vár ránk. A Viharmadarat a karbantartók már felkészítették, más hajó nem biztos, hogy bírja különleges felkészítés nélkül. Az Ezüst Toll a rendszerig visz minket, a bolygóra a Viharmadárral szállunk le. Mindenkinek javaslom, hogy foglalja el a szokásos kabinját, Vynt és Nate-et pedig kísérjétek fel a fedélzetre, hadd válasszanak kedvükre. Az indulásig T-2 óra. Az Ezüst Toll fedélzetén minden további dolgot megtudtok. - Dev és elindult kifelé az ajtón, majd mielõtt távozott volna, visszafordult – Elnézést a szófukarságom miatt, van egy elintéznivalóm, a hajón találkozom mindenkivel.
- Semmi probléma. – bólintott felé Vyn, majd lassan felállt a kényelmes székbõl, és megigazított meggyûrõdött ruháját, miközben Dev távozott a kinyíló ajtón keresztül, majd szinte azonnal Bali is elég szapora léptekkel távozott.
- Amennyiben segíthetek valamiben, bátran szóljatok! A szobám a folyosó végén jobbra van, az elsõ ajtó! Engedelmetekkel! Jómagam is elintézem az indulás elõtti teendõim! Az Ezüst Tollon találkozunk! Addig is, az Erõ legyen veletek! - fordult feléjük Sieron, miután az anoati mester távozott.
- Köszönjük. - biccentett Krace a fiatal Jedi felé – Az Erõ legyen veled.
- Akkor azt hiszem én áthozom ide személyesen a gépemet, addig legalább tudok szólni a húgomnak, hogy majd kezdjenek bele az Ezüst Szárnyakkal az adminisztrációs feladatokba. Szerintem megjárom egy órán belül. Örülök, hogy megismertelek Titeket. – állt fel Vyn mellette Nate, majd a felé fordult – Jössz Te is? Gondolom akarsz szólni Raharrnak.
- Persze, megyek. – bólintott Nate felé, majd a társaság többi tagja felé fordult – Örömömre szolgált, hogy megismerhettelek benneteket. Hamarosan ismét találkozunk.
Formálisan meghajolt, majd sietõs léptekkel elindult az ajtó felé.

A Társaság központja elõtti téren kellemes napsütés fogadta õket, és Kis-Bespin nyüzsgõ, virágzó élete. Arcát egy pillanatra a fényes napkorong felé fordította, és szemeit becsukva élvezte a napsugarak simogatását. Hamarosan elhagyják a nyugalom fényes szigetét, és egy zord jeges bolygó barátságtalan, sötét világába távoznak. Hangosan felsóhajtott, és Nate felé fordult.
- Egy ideig megint nem lesz ilyen szép látványban részünk. - mondta kesernyés mosollyal – Fogjunk egy taxit. Szorít az idõ. - majd egy nem messze, a parkolósávban várakozó légi taxi felé vette az irányt. A taxi hamarosan két utasával felemelkedett, és beállt az Alderai légifolyosóba kígyózó sorok közé.

[Yoda]

Üdv! Szép bõvítés - a karaktered +1 szintet lép!

[Vyn Krace]

Alderai Galaktikus Ûrkikötõ

A taxi lassan ereszkedett a forgalmas ûrkikötõ melletti leszállózóna egyik üres helyére. Emberek és egyéb lények sokasága hömpölygött a terebélyes kikötõ környékén, hajók tucatjai indultak útjukra a végtelen, sötét ûr felé, vagy éppen érkezett a fényárban úszó, egekig törõ épületekkel szegélyezett fehér város felé. Vyn tekintetével végigpásztázta a környéket, mielõtt kilépett volna a népes utca kövére, követve tanítványát. Az automata légsikló lassan felemelkedett és beleveszett a felettük kígyózó légifolyosó jármûvei közé. A corelliai egy mozdulattal övének egyik biztonsági rekeszébe süllyesztette kreditchipjét, melyrõl a szolgáltatás díját fizette ki az imént.
- Akkor találkozunk a gróféknál. – fordult felé a mellett álló Nate, majd biccentett egyet mestere felé.
- Rendben. – szólt a távozó fiatal férfi után, majd az ellenkezõ irányba elindulva maga is beleveszett a sokszínû tömegbe.

A távol esõ kikötõi dokkban hangos morgás fogadta, mikor belépett a nehéz duracél ajtó mögötti tágas területre.
- (Nem, azt nem oda!) – bömbölte Raharr, kezében egy hidrokulcsal integetve az egyik szervizdroid felé – (Nem, nem az a csatlakozója!)
A kis tányérfejû droid hangosan, elektronikai füttyentések közepette fejezte ki nemtetszését a vuki megnyilvánulásának irányába, valami olyasmit közölve, hogy nem ismeri ezt a fajta hajótípust.
- (Oda, oda!) – morgott bólogatva Raharr, amikkor a durrogó robot a másik csatlakozóba helyezte a töltõ kábelt.
A corelliai csípõre tett kézzel figyelte a jelentet halvány mosollyal az arcán. Mikor Raharr elfordult a droid felül hangosan morogva sietett Vyn elé.
- Ne, ne mondj semmit. – emelte fel mindkét kezét védekezõleg Krace – Láttam…Hogy áll a hajó?
- (Ne is mondd…) – zsörtölõdött tovább a vuki – (Az ionhajtómû energiaelosztója cserére szorul, de nincs pótalkatrészünk hozzá. Kellene szerezni egyet, de ilyen elosztót ezelõtt még nem láttam.)
- Valahogy majd megoldjuk. Fel tud szállni a madárka? – vonta fel a szemöldökét Krace.
- (Éppenséggel fel.) – mordult Raharr – (Megbütyköltem, de hosszú távon nem ajánlatos vele repülni, mert bármikor kiéghet. Miért? Máris megyünk?)
- Egyelõre nem messzire, csak Kis-Bespinre. – válaszolta Vyn, majd enyhén kihajolva ellesett a vuki széles vállai mellett a hajó irányába – A feltöltés hogy áll?
- (Tíz cella kiégett, most lett kicserélve.) – fordult Raharr is a corelliai tekintetének irányába – (A kettes energiablokk feltöltését az imént kezdtük el. Hála ezeknek az automata vakarcsoknak majdnem az összes cellát hazavágták. Most indulunk? De miért megyünk a Kis-Bespinre?)
- Igen most. – bólintott Krace, majd megveregette a vuki szõrös vállát, és öles léptekkel elindult a hajó irányába – Ott van egy jó szervíz, ahol rendbe hozhatod a madarat, amíg én távol leszek.
- (Távol?) – lépett utána a vuki – (Nem értem…Mégis hova mész?)
- Majd a hajón elmondom… - válaszolta sietve Krace, majd a szervizdroidok felé fordult, és kezével intett – Köszönjük, ennyi elég lesz.
A droidok zsörtölõdve csipogtak egyet, majd elkezdték lecsatolni az energiakábeleket a hajó oldaláról.
- (Miért érzem úgy, hogy megint valami veszélyesre készülsz?) – morogta Raharr, miközben Vyn után fellépett a rámpára.
- Mert a mi életünk már csak ilyen. - mosolyodott el a vuki felé, majd alakját elnyelte a hajó belsejének homálya.

A Knight Errant nem sokkal késõbb, miután megkapta a felszállási engedélyt és megszûnt a dokkot felülrõl lezáró energiamezõ, felemelkedett a kéklõ ég felé, és fokozatosan gyorsítva elérve a legfelsõ forgalmi zónát, elindult a hegység felett lebegõ felhõváros felé.


Ezüst Szárnyak székhelye

A Knight Errant viridian színû, ívelt alakja bontakozott ki a fellegek közül, és közelítette meg a felhõváros szélén álló, nagy területen elterülõ, fallal körbezárt kúriát.
- Ezüst Szárnyak! Itt a Knight Errant kereskedelmi hajó. Leszállási engedélyt kérek. – jelentkezett be egy kellemes férfi hang az Ezüst Szárnyak diszpécserénél.
- Üdvözöljük Knight Errant. Értesítettek az érkezésérõl. – válaszolta egy vékony, de mégis kellemes hangzású nõi hang a nyilvános forgalmi kommcsatornán, majd egy vektort küldött a hajó navigációs számítógépére – A megjelölt koordinátákon engedélyezett a leszállás. Ezüst szárnyak vége.
- Köszönöm Ezüst Szárnyak. Knight Errant vége.

A hajó vaskos tartólábait kiengedve ereszkedett a kijelölt platform felé, mely mellett egy corelliai corvette robosztus alakja nyúlt el, és Nate régies kialakítású hajója, az Ascension. Fém súrlódott fémen, majd egy halk zúgással rugóztak be a tartólábak, mikor a teherhajó a platformra érkezett. Plazmagõz csapott fel a zöldes, nehéz fémtest körül, majd a rámpa lassan lenyílt, és egy magas alak lépett elõ az ûrjármû belsejében uralkodó félhomályból. Kimért léptekkel, mindkét kezében súlyos csomagokkal indult lefelé a platform alja felé.

Krace egyenesen az Ezüst Toll és az Ascension között várakozó tanítványa, Nate felé indult. A két csomag, mely egy-egy vaskos plastborítású széles táskát takart, lehúzták a corelliai vállait. Bólintott mikor tanítványa elé ért, és óvatosan letette a két táskát maga mellé.
- Összeszedtem a hajón pár holmit, amire szükségünk lehet az úton. Meleg ruhák, túlélõ felszerelés, és pár más nélkülözhetetlen dolog.

A rámpa tetején egy széles, szõrös alak jelent meg, kezében egy kisebb, de annál súlyosabb ládával, és öles léptekkel indult el a két férfi felé, akik az Ezüst Toll árnyékában várakoztak.
- (Szia Nate!) – üdvözölte Raharr, mikor odaért eléjük, majd Krace felé fordult – (Ebben vannak, amit megbeszéltünk. Mindent összekészítettem, amit kértél.) – paskolta meg a láda oldalát széles mancsával.
- Köszönöm barátom. – bólintott egy félmosollyal – Tedd csak le.
Raharr a másik két csomag mellé helyezte a ládát, mely fémesen nyikorogva ért a platform tetejéhez. Felegyenesedett, és a két ember felé tekintett.
- (Vigyázzatok magatokra.) – morogta szomorúan, majd hatalmas mancsaival átölelte és hírtelen magához szorította a „gyanútlan” corelliait. Vyn arca a szorítás hatására Raharr széles, szõrös mellkasához szorult. Valamennyire kiszabadította egyik kezét, és megpaskolta a vuki vastag karját.
- Raharr, mosd ki a bundád, nagyon büdös. – fintorodott el Vyn, mikor a végre vuki elengedte, majd egy széles mosoly terült el sápatag arcán. Raharr játékosan morrant egyet Krace felé, kivillantva hegyes agyarait, majd a fiatal Jedihez lépett és õt is szorosan átölelte. Nate sem úszta meg a vuki szeretet sajátos kifejezését.

Nate a vuki roppantó ölelésétõl megszólalni sem tudott, mindaddig, amíg Raharr végre el nem engette.
- Kösz... - fújta Nate miután ismét levegõhöz jutott. Krace visszafogottan felkuncogott, majd megpaskolta a vuki vastag bundáját.
- Ne aggódj, hamarosan visszatérünk. – nézett egyenesen Raharr két nagy fekete szemébe – Mire megjövünk, a madár szárnyaljon. Még sok dolgunk lesz a jövõben.
- (Úgy lesz fõnök!) – morogta a vuki – (A bádogemberrel elleszünk addig, talán még valami hasznát is fogom venni.)
Mielõtt a corelliai válaszolhatott volna egy frappánsat, amely már a nyelvén volt, csak hogy ugrassa barátját, de egy ismerõs jelenlétet érzett meg a háta mögött, melyet azonnal egy mély hang követett.
- Vyn, Nate, üdvözlöm Vuki barátotok. – kezdte Dev, aki korvett rámpáról lesétálva melléjük állt - Viszont nem akarok tiszteletlen lenni, de rövidesen indulnunk kell. Ha elbúcsúztatok, akkor megmutatom nektek a mozgó fõhadiszállásunkat. Látni fogjátok, hogy minden jelentés és felkérés a Tollra is befut. Azon kívül van saját vadászfedezetünk, amiket már visszavittünk a hajóra, és ahogy látjátok az én hajóm, a Viharmadár már ott áll rögzítve a légzsilip tetején.

Raharr, egy üdvözlõ morgás kíséretében, felemelte jobb mancsát a férfi felé.
- Raharr, a másodpilótám és barátom. – mutatta be a Vyn, majd másik Jedi felé mutatott – Qel-Droma gróf, az Ezüst Szárnyak fuvarozási vállalkozás vezetõje. Róla meséltem az úton.
A vuki jól láthatóan végigmérte a fejnyivel alacsonyabb, aki hosszú kabátot, és a Jedi tunikához kísértetiesen hasonló ruházatot viselõ alakot, majd a corelliai felé fordult. Nem szólt semmit, de szemeiben ott lebegett a kérdés. Vyn csak némán bólintott barátja felé, majd halványan elmosolyodott. Szavak nélkül is tökéletesen megértették egymást. Raharr búcsúzóul morrant egyet, majd nehéz mancsát a corelliai vállára helyezte. Vyn megpaskolta a széles kart, majd a vuki hátat fordított, és cammogva elindult a Knight Errant irányába.

Krace egy ideig figyelte a távozó vukit, majd visszafordult Dev felé, aki mellé éppen akkor két alak lépett. Az egyik egy idõsebb férfi, a másik egy húsz év körüli fiatal, csinos, feltûnõen kedves arcú nõ volt. Krace halványan biccentett feléjük.
- John Graham vagyok, a Társaság logisztikai vezetõje. - kezdte a férfi a bemutatkozást, kezét nyújtva a corelliai felé.
- Vyn Ardilles, a Knight Errant kapitánya. – fogadta el az üdvözlõ jobbot Krace. Nate is udvariasan biccentett a férfi és nõ felé, majd bemutatkozott nekik.
- Jane Covell vagyok, pilóta a Társaságnál. – mutatkozott be közvetlen utána a fiatal nõ.
- Hölgyem… - hajolt meg enyhén Vyn, majd szerepének megfelelõen, hamisíthatatlan corelliai stílusban üdvözölte. Gyengéden megfogta a lány formás kezét, és egy lágy csókot lehelt selymes bõrû kézfejére.

Lágy szellõ sepert végig a Társaság székhelyének hatalmas udvarán, amikor a korvett ionhajtómûvei ütemesen felzúgtak, jelezve, hogy a hajó indulásra készen áll. Krace halványan elmosolyodott a nõ felé, majd egy pillanatra behunyta a szemeit. Egy bájos, számára felejthetetlen arc jelent meg elõtte. A nõ arca, akit többet nem láthat saját szemeivel, aki csak a képzeletei és álmai világában jelenhet meg elõtte. A lány egy röpke pillanatra emlékeztette arra, aki titkon többet jelentett számára, mint bármi más. Talán a mosolya, talán megjelenése, vagy csak maga a pillanat váltotta ki mindezt, nem tudta, de nem is számított igazán. Az elõtte álló lány nem Shira volt. Shira már csak egy látomás, mely már oly régóta vele van, és talán örökre vele is marad... Mély levegõt vett, és gondolatai egy szemvillanás alatt tovatûntek, mint az a levél, mely egy mesterségesen telepített fa egyik hosszú ágáról szakadt le, és kapott alá a lágy szél.

- Igazán örülök, hogy sikerült bemutatkoznotok egymásnak, de nekünk most már indulnunk kell. – törte meg a pillanatot Dev Slenn mester hangja - Tényleg örülök, de tényleg mennünk kell. John, majd Zev jelentkezik, ahogy kell. Jane, sok szerencsét a kalandjához! Vyn, Nate menjünk.

Krace szótlanul követte tekintetével egy röpke másodpercig még a levegõben lágyan sikló, tovaszálló falevelet, majd búcsúzásul bólintott az elõtte álló lány és férfi felé. Megragadta a lábainál heverõ két csomagot, és lassan elindult felfelé az Ezüst Toll széles rámpáján. Mikor elhaladt Dev mellett, egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán, majd alakja eltûnt a corelliai gyártmányú korvett homályba burkolózott gyomrában.

[Yoda]

Szia! A moderátorok döntése értelmében a kiváló elõtörténeted miatt a karaktered visszamenõleg egy szintet lép!

Kalandjaid miatt ebben a hónapban szintet lépsz!

[Vyn Krace]

Ezüst Toll
Úton Rhen Var felé

Az egyszerûen berendezett kabinban, amelybe lépett, gyér fény uralkodott. Krace megállt a mögötte lecsukódó ajtó elõtt, és végigtekintett a pár négyzetméteres helyiségen. Az kis íróasztal felett, mely a fal mellett állt egyetlen szék társaságában, egy halványan világító lámpatest állt ki a matt fehér plasztborítással ellátott duracél falból. Lassan elõre lépett, és az asztal melletti beépített szekrény elé helyezte két vaskos csomagját. Egy mozdulattal aktiválta a falba rejtett ágyat, mely szinte hangtalanul csúszott ki helyérõl. Egy pillanatra megállt, és elgondolkodott. A kabin képe egy régi emléket szabadított fel benne a távoli múltból. A helyiség kísértetiesen hasonlított a Peacekeeper kabinjához, melyben utolsó, titkos éjszakáját töltötte Shiraval.

A félhomályos kabinban álltak távol és mégis közel egymáshoz, szemeik egymás szemében, kezeik egymás kezében.
- Nem lenne szabad… - kezdte a lány elcsukló, szomorú hangon, szemében csillogó gyötrelemmel.
- Tudom Shira. – mondta a férfi halkan, közben közelebb vonta magához a karcsú lányt, és átölelve hosszan vörösesbarna hajába túrt. A sápadt fényben úszó kabinban percekig némán álltak egymás karjaiban, körülöttük a levegõ vibráló csenddel burkolta be õket, miközben ajkaik forró, tiltott csókban egyesültek.
- Nagyon rossz elõérzetem van Vyn! – törte meg a nyugalmat a lány, miután kibontakozott a férfi gyengéden ölelõ karjaiból, mandula szemeiben selymes könnyekkel – Valami hatalmas baj közeledik felénk...
- Nem lesz semmi baj. – simította végig kezét a lány bársonyos arcán, de az érzékei azt súgták, hogy Shiranak mint mindig, igaza van.

Sötétség borította a kis legénységi kabin helyiségét. A fal mellett húzódó ágyán fekvõ fiatal férfi a sötét plafont egy pontját figyelte némán. Nem tudott aludni, mint a vállán fekvõ, derekát átkaroló fiatal nõ. A lány rövid, lágy haja lágyan simogatta meztelen mellkasát, mikor néha-néha egy aprót rezzent, és mély, egyenletes lélegzetvétele kellemesen cirógatta nyakát. Oldalra tekintett. A sötétség ugyan teljesen beborított mindent, nem is volt szüksége, hogy lássa a lányt, elég volt éreznie. Lágyan végigsimította kezét az alvó nõ arcán, majd egy apró csókot lehelt homlokára, és szomorúan felsóhajtott. Olyan dolgot tettek, amelyet soha sem szabadott volna megtenniük, és mégis áthágva minden szabályt, engedve önnön, tiltott érzelmeiknek beteljesítették azt, amely elkerülhetetlen volt.

A lány megmozdult. Bársonyos keze szelíden végigsimította a férfi oldalát, majd még közelebb bújt hozzá.
- Nem alszol? – kérdezte álmatag hangon – Hamarosan odaérünk a Sorrunra. Pihenned kellene.
- Nem tudok. – válaszolta halkan, majd gyengésen megcsókolta.
- A következményeken aggódsz Vyn, igaz? – kérdezte, majd hosszan viszonozta a csókot – Bress mester…
- Tud rólunk Shira. – szakította félbe, majd szorosan magához ölelte - Azt is tudja, ha vége a háborúnak, akkor kilépünk a Rendbõl.
- Elmondtad neki?
- Nem, de tudom…érzem, hogy tudja. – válaszolta halkan, miközben Shira haját végigsimította – Mikor a szemébe nézek, látom, hogy mindent tud rólunk…
- Mégis maga mellé vett, amikor Shen’ho mester egyesült az Erõvel. – fejezte be a lány a mondatot Vyn helyett. Érezte azt, amit a férfi mondott – Már akkor tudta, igaz?
- Igen, talán a kezdetektõl tud mindent. – bólintott, miközben becsukta szemeit – Nem tudom miért, de elfogadta a döntésünket. Bress mester valahogy más. Talán egyszer Õ is érezte, amit mi…
- Akkor sem lett volna szabad ezt tennünk. - kérdezte szomorkás hangon a lány – Megszegtük a Rend szabályait. Mindent, amit ifjonc korunk óta tanítottak nekünk.
- Nem Shira, csak egyet, egyetlen egyet…
- … és azzal mindent. – sóhajtott fel.
- Megbántad? – ölelte még szorosabban magához a fiatal nõt.
- Nem, soha sem. – rázta meg a fejét Shira - Életem végéig, és azon is túl, örökre veled maradok… - majd lágyan találkozó ajkaik egy soha véget nem érõ csókká formálódtak. [/i]

Halvány, szomorkás mosoly jelent meg az arcán, miközben a bõröndökhöz lépett. Krace felsóhajtott. Shiranak meg kellett halnia ott a Sorrun IV-en, az Erõ ezt rendelte a számára, és tudta, ezt érezte meg aznap a Peacekeeperen. A lány ezt megmutatta neki álmában. Az álmában, melyben azóta sem jelent meg újra, de tudta, hogy Shira örökké ott fog élni benne, és ez az egy dolog, amit soha senki nem tud elvenni tõle. Visszatért az útra, melyet az Erõ jelölt ki számára, és mindezt neki, egyedül neki köszönhette…

A csomagok egy mozdulattal az ágyra kerültek. Krace kinyitotta a plaszt táskákat, majd a váltás és meleg ruhákat, melyeket Raharr csomagolt számára, az ágyra helyezte. A bõrönd kiürült. A corelliai keze azonban a táska oldalára vándorolt, és egy halk szisszenéssel egy rejtett tároló rekesz vált láthatóvá, benne egy fényes, díszítésekkel ellátott fémrúddal. Felemelte a markolatot, majd övére akasztotta, hosszú kabátjának takarásába. Azonosító kártyáját a bõrönd rejtett tárolójába helyezte minden irataival együtt, majd egy mozdulattal visszasüllyedt annak aljába. Gondosan elhelyezte a szekrényben váltásruháit, majd a másik bõrönd tartalmát vette szemügyre. Elõször sugárpisztolya került elõ, melyet az asztalra helyezett tokjával együtt. Mellé még miniszámítógépe, makrotávcsöve, a túléléshez elengedhetetlen atmoszféraoxidáló, víztisztító készülék, tartósított élelmiszer fejadagok, energiacellák, és végül a kétszemélyes klímasátor kerültek elõ. Egymás mellé helyezett mindent, melyek alig fértek el a kis asztalon, majd ellenõrizte az összes felszerelést. Elégedetten bólintott, majd az ajtóhoz lépett, mely halk szisszenéssel felnyílott elõtte. Mielõtt kilépett volna, még utoljára visszanézett a kabinra, majd maga mögött hagyta gondolatait az üres helyiségben, amikor az ajtó csendben lecsukódott mögötte.

Halkan, szinte nesztelenül lépett Nate kabinjának ajtaja elé, mely az õ fülkéjével szemben helyezkedett el a fényárban úszó, üres folyosó túloldalán. Kezével megérintette a fehér falon, a bejárat mellett elhelyezkedõ kapcsolótáblát. A kikapcsolt zárrendszerû ajtó felnyílott elõtte, és erõs fény tódult be a sötét helyiségbe, megvilágítva az ágyon lótuszülésben meditáló tanítványát. Krace megállt az ajtóban, majd megvárta, amíg Nate felnyitja jelenlétére szemeit és rá tekint.
- Úgy gondolom kihasználhatnánk az elõttünk álló idõt tanulásra. – lépett beljebb, miközben mögötte lecsukódott az ajtó. Ajkai halvány mosolyra húzódtak, majd tradicionálisan meghajolt. Krace mester ismét az lehetett, még ha csak egy rövid idõre is, aki valójában. Álcáját, mint annyi minden mást, az ajtón kívül hagyott.

– Szeretnék egy olyan tudást megosztani veled, amelynek segítségével az Erõ megmutathatja számodra a megtörtént múltat, a folyamatban lévõ jelent, és a lehetséges jövõt. Ennek használata mély bölcsességet igényel alkalmazójától. Tehát készen állsz befogadni eme tudást Nathaniel A. Rosenberg padawan?

A kabinban gyúlt bágyadt, enyhén vibráló fény játékos táncot járt a fiatal Jedi arcán kiülõ meglepetés ráncain.
- Megtisztelõ lenne egy ilyen technikát tanulni. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a legjobb tudásom szerint elsajátítsam.
Krace halványan elmosolyodott, majd bólintott, és intett Nate-nek, hogy üljön vissza az ágy vetetlen tetejére.
- Nem könnyû ezt a technikát elsajátítani. – kezdte, miközben tanítványa elé, a rugalmas plasztanyaggal bevont, langyos padlóra telepedett az asztal elé – Ennek a gyakorlatnak az alapja a mély meditativ állapot, amikor a test és szellem tökéletes egyensúlyban van egymással. Csak ezután lehetsz képes az Erõ alkotta energiát oly mélységeiben magadba fogadni, hogy segítségével tudatosan kaput nyiss az idõ végtelen folyamába. Ezen a kapun csak betekinthetsz, de sosem léphetsz be... Olykor néha az Erõ önmagától is látat egy-egy megtörtént, jelenleg folyó, vagy esetleg jövõbeli esemény rövid, néha csak felvillanó képeit. Ezt már többször tapasztalhattad életed folyamán. Most azonban megmutatom neked, hogy hogyan lehet mindezt akaratod szerint elérni. Bölcsnek és megfontoltnak kell maradnod, mert nem mindig azt látod, amit látni szeretnél, és legtöbbször csak villanásnyi képek sokaságát láthatod. Olykor segít, olykor csak hátráltat. Ezért is csak a legszükségesebb esetben szabad ehhez a technikához folyamodni… A gyakorlat kimerítõ, mert az Erõ teljes intenzitással járja át testedet, de a segítségedre leszek. Ha készen állsz, akkor lassan merülj el az Erõ határtalan folyamában…

Krace lótuszülésbe helyezkedett, majd behunyta a szemeit. Teste és lelke ráhangolódott az Erõ vibráló, mindent átölelõ lényére, és tudatával körülölelte tanítványa elméjét.
- Most pedig segítségemmel betekintést nyerhetsz egy megtörtént eseménybe. Ez a könnyebb és veszélytelenebb része a technikának. – folytatta halkan, szinte suttogva – Én is látni fogom azt amit Te, és közbe lépek, ha szükséges...Erõsen koncentrálj egy személyre, tárgyra vagy helyre, amit a múltban ismertél, de jelenleg nincs itt. Minden mást zárj ki az elmédbõl, csak arra az egy dologra gondolj... Lassan jelenítsd meg képzeletedben minden apró részletét, amelyet csak ismersz belõle…

A láthatatlan Erõ örvényleni kezdett a két férfi körül, szinte érezni lehetett lágy, simogató érintését. Krace homlokán az erõs koncentráció hosszú barázdái ültek ki, amint segített tanítványának a végtelen Erõ formálásában.
- Most pedig hangolódj rá a legnagyobb mélységeiben az Erõre és gondolj arra, hogy mi történhetett vele, közvetlen az után, hogy elváltál tõle. A személytõl, vagy a tárgytól vagy a helytõl… Erõsen koncentrálj rá, akard érezni és akard látni…


Sûrû masszaként örvénylõ ködbõl lassan egy fiatal lány alakja kezdett formálódni. Az alacsony lány hosszú, szél által borzolt szõkésbarna haja a fekete felsõ ruházatnak a közepéig ért. Kezét barna szoknyája elõtt, mély tartásban összekulcsolva tartotta, miközben barna, csillogó szemei a távolba révedtek, apró, pisze orra alatt bágyadt mosolyra biggyesztett ajkakkal. Metina lehetett, akirõl Nate nem régen mesélt neki. Az ismerõs érzés, amely ez után egy pillanatra magával ragadta Krace mestert, melyet teljes mértékben tanítványán keresztül érzett, összerántotta minden izmát és kellemes bizsergetõ érzést kölcsönzött számára, amelyet már majdnem egy évtizede nem érzett… Szinte csak egy villanásnyi kép volt csupán mely a múlt egy apró szeletét mutatta.
Az ízlésesen berendezett szoba jelent meg a mosolygó lánnyal a középpontban, majd az események hírtelen fordulatot vettek. Csillagtalan sötétség uralta a szoba ablakán feltáruló üres tájat, melynek közepén egy magányos fa körvonala állt. Egy fényes villanás szakította szét az éj sötét leplét és magában álló fát. Az érzés, melyet padawanján keresztül élt át, felborzolták idegeit. Az elemi félelem hulláma erõteljesen terjedt szét a két meditáló alak körül. Krace szemei felpattantak, és megszakadt mindkettõjük koncentrációja.

- Nate! - emelte fel egy tónusnyit hangját, majd halkan folytatta - Le kell gyõznöd a félelmed, mert a félelem a Sötét Oldalra vezet. A félelem reménytelenséget, a reménytelenség elkeseredettséget, az elkeseredettség haragot, a harag gyûlöletet, a gyûlölet sötét tetteket szül, és ez visz a Sötét Oldalra.

Egy pillanatra elhallgatott, és nagyot sóhajtott. Hírtelen úgy érezte, nem tud ismét megszólalni. Nehezen talált szavakat. Immáron tudta, amit eddig csak sejtett. Tanítványát ugyan az a szenvedély ragadta el, amely annak idején õt.

- A lány, Metina. Sokat jelent számodra, igaz? - tette fel lassan a költõi kérdést - Ezért a félelmed. Nem hiába volt tiltott a magunkfajtának ez az érzés, és ez által a ragaszkodás. Nagyon jól tudom milyen, én is éreztem már...Régen. A lányt Shira-nak hívták.

Ismét megállt és hidegnek ható, kék szemeivel Nate-re pillantott. A merev álarc mögött egy szempillantásnyi idõre megvillant a megértés apró szikrája, majd tekintete a távolba, a messzi múltba révedt.

- Együtt nõttünk fel a Rend falai között. Mestereink, Bress és Shen'ho jó kapcsolatot ápoltak egymással, melynek egyik oka közös mesterük volt. Ezáltal mi is gyakran találkoztunk, és egyfajta barátság alakult ki közöttünk. Csak késõbb döbbentünk rá, nem sokkal a háború kitörése után, hogy ez a barátság több, mint amit gondoltunk róla. Mikor Shen'ho mester egyesült az Erõvel, Bress mester maga mellé vette Shira-t is. Nem volt elég mestere és lovagja a Rendnek a Geonosis-on történt mészárlás után. Ezután szinte mindig együtt voltunk, és együtt is léptünk a Köztárságot védelmezõ lovagok soraiba. Ekkor egy ismeretlen érzés kerített hatalmába bennünket, mely a régi barátságot egy erõs vonzódássá formálta az idõk folyamán. Tudtuk, hogy ez ellentétes a Rend tanaival, de nem tettünk ellene semmit. Talán nem is akartunk. Azt terveztük, ha vége a háborúnak, akkor kilépünk a Rendbõl és elfelejtjük, hogy valaha is kapcsolatba kerültünk az Erõvel. Bress mester, bár sosem mondta, tudott kettõnk kapcsolatáról, és a szándékunkról a háború befejezése után. Azonban Sorrun IV-en, közvetlen a háború vége elõtt utolért bennünket a végzet. Bress mester és Shira odaveszett az ellenünk forduló klónok fegyvere által. Igaz, nem láttam õt meghalni, de az elkeseredettség által a lelkemben keletkezõ hatalmas ûr, melyet szinte azonnal megtöltött a düh és gyûlölet, tudatta velem, hogy Shira egyesült az Erõvel.

Elharapta a mondat végét, majd halvány, de fájdalmas mosoly jelent meg sápadtnak tûnõ, enyhén borostás arcán.

- Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy csak a bosszú az, amely kielégítheti a bennem tomboló elkeseredettség szította gyûlöletet. A menekülésen kívül másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy egy napon mindenki, aki felelõs, megfizet általam ezért a szörnyû tettért. Az utam egy félreesõ rendszer érintésével a tiltott bolygó, Korriban-ra vezetett, ahol szembenéztem a bennem éledõ sötétséggel. Legyõztem, ám nem egyedül, de nem hitemmel, mert az akkor ott veszett a Sorrunon azzal a lénnyel együtt, akit mindenkinél és mindennél többet számított nekem. Az Erõ fintora, hogy neki, Shirának köszönhettem, aki iránt táplált érzéseim vezettek a sötét út felé, és ugyan ezen érzések vezettek vissza arra az útra, amelyet az Erõ kijelölt számomra.

Egyelõre nem osztotta meg tanítványával, hogy Shira azelõtt többször is megjelent látomásaiban. Elõször csak a hangját hallotta Korribanon, majd Kashyyykon fizikai valójában – ha lehetett így nevezni - is megjelent elõtte. Nem tudta, hogy csak képzelete játszott vele, az Erõ hozta számára vissza egy-egy pillanatra. Bár nem csak Shira hangja volt számára az egyetlen. Évekkel ezelõtt egy számára ismeretlen hang is megszólította az Erõn keresztül. Akkor sem, és azóta sem tudta, hogy mi volt ez valójában. Egyelõre ezeknek az eseményeknek a háttere teljesen homályba burkolózott elõtte. Hallott legendákat a szellemekrõl, akik haláluk után az Erõ által visszatértek, de azok általában a Sötét Oldal szolgálatában álltak, mint a magát Magnos Rateg-nek nevezõ szellem esetében. Megfogadta, amíg nem tisztázódott elõtte a jelenség, addig nem beszél róla senkinek.

- Nem tiltom meg, hiszen nem is tilthatom meg neked, hogy Metina fontos legyen a számodra. – folytatta halkan, szinte suttogva – A Rend régi formájában megsemmisült, talán már csak mi vagyunk az utolsók, akik még képviselik az õsi eszméket, de már más, az eddigiek közül talán a legsötétebb korban élünk, ahol minden lehetõséget meg kell ragadnunk, hogy a tanok, még ha már nem is teljesen az eredeti formájukban, de alkalmazkodva a megváltozott helyzethez, fennmaradjanak... Azonban e történet szolgáljon számodra példaértékû tanulságként.

Mély lélegzetet vett, majd tekintete ismét visszavándorolt tanítványára.

- Tedd fel magadnak a kérdést Nathaniel A. Rosenberg padawan, képes vagy-e elfogadni Metina esetleges elvesztését? Hogy félelem nélkül szembe tudsz-e nézni a sorssal, amelyet az Erõ jelölt ki számodra? A választ egyedül csak is magadban találhatod meg…

Nem szólt többet. Lassan lecsukódtak szemei és meditációba mélyedt, amíg tanítványa elgondolkodik a hallottakon, és megvívja talán élete egyik legnagyobb csatáját önmagával.


Hosszú percek teltek el. Krace számára teljesen megszûnt a külvilág, csak egy apró, jelentéktelennek tûnõ fuvallat borzolta meg tarkóját bal válla irányából. Egy ismerõs érzés kerítette hatalmába, melyet már évek óta nem érzett. Tudta a jelenség nem a környezetébõl érkezett. Valami mégis megváltozott a kabin levegõjében, és enyhe vibrálás keletkezett az Erõben.

- És te vajon szembe tudsz-e nézni a sorsoddal? – szólalt meg háta mögött egy ismerõs nyugodt, mély hang. A corelliai szemei felpattantak. Egy idõsödõ magas férfi kékesen áttetszõ alakja lépett elé. Hosszú hajában és fazonra vágott szakállában több helyen õszes csíkok húzódtak. Tekintetét elõször a jelenség felé, majd hírtelen az ágyon meditáló tanítványa irányába fordította. Nate láthatólag nem vett észre a semmibõl megjelenõ áttetszõ alakot. Ismét visszatekintett a felette álló idõsebb férfira, majd megvilágosodott tudatában, hogy ki is az, aki elõtte áll.
- Qui-Gon Jinn mester? – kérdezte meglepõdve. Évekkel ezelõtt már hallotta ezt a hangot, de nem látta megjelenni a halott Jedi mestert, aki örökre beleírta magát a Rend történelmébe. Akkor nem tudta ki szólította, ha szólította egyáltalán, ám most sem teljesen értette, hogy mi történik vele, csak sejtések és feltételezések kavalkádja jelent meg gondolataiban.

A kékesen vibráló alak tekintetét mélyen Krace tekintetébe fúrta, melytõl a corelliai hátán végigfutott a hideg. Érezte, hogy a jelenség lelke legmélyébe lát, mégis közben arcáról a végtelen nyugodtság sugárzott.
- A Rend tagjai jórészt halottak, de ettõl még a Rend fennáll mindaddig, amíg ti életben tartjátok. Említettem már: a múltadon merengeni felesleges. Vajon jobb lesz-e neked attól, hogy azzal foglalkozol, helyes-e amit tettél, vagy sem? Ez nem változtat semmin. Békélj meg a múltaddal és fogadd el azt. Õ sem fog visszatérni, bármit teszel is. Mindannyiunkkal megtörténik, hogy életünkben létrejön valami, amihez akaratunk ellenére is ragaszkodni fogunk. Mindenkivel megesik, mert emberek vagyunk, de jediként azt is tudnod kell, hogyan békélj meg a veszteségeiddel.

Krace eddig úgy gondolta, hogy már megbékélt, azonban tudata mélyén az emlékek minden egyes alakalommal felszakították benne azt a régi, még be nem gyógyult sebet, mely ott húzódott lelke legmélyén. Megértette, amit a mester képmása sugallt számára. Valóban nem szabad a múlton rágódnia, melyet ha tudatosan nem is, de mégis oly sokszor megtesz. Végleg, egyszer és mindenkorra le kell zárnia a múltat…
- Tudom mester. – bólintott a jelenség felé. Nem volt képes többet mondani, de nem is volt szükség immáron további szavakra.

- Soha ne bánkódj az elvesztettek miatt, õk... egyesültek az Erõvel. Mind itt vannak körülöttünk és bennünk az idõk végezetéig. Az Erõ folyamatos körforgásban van, így ha eljön a te idõd is, csatlakozhatsz azokhoz, akik elõtted járnak. – folytatta a távolba meredve a kékesen áttetszõ alak, Qui-Gon Jinn szelleme.

Krace lassan bólintott. Most már mindent megértett. Érezte, az elõtte álló, az Erõben létezõ mester nem a képzeletének játéka és minden egyes szava igaz. A mendemondák, melyet mestere is említett több alkalommal az Erõben létezõ világról, melyben a lét legyõzheti a halált, igaznak bizonyultak. Bár nem volt tudomása arról, hogy onnan bárki is képes lenne visszatérni, vagy akár bármilyen formában kapcsolatban lépni az anyagi világgal, azonban erre a bizonyíték most ott állt elõtte.

- A mestered soha nem mondta, hogy a pillanatra koncentrálj? Csak a mostot van módunkban befolyásolni. A múltunkért már csak felelnünk kell, a jövõnk pedig folyamatos mozgásban van. Veszélyes út elõtt álltok mindannyian itt a hajón. Nem most jött el a gondolkodás ideje.

A mester még egy utolsót pillantott az elõtte lótusz ülésben elhelyezkedõ corelliaira, majd anyagtalan alakja egy szemvillanás alatt foszlott semmivé Krace elõtt. Utolsó mondata, mely csak szinte suttogva, a messzi távolból érkezett hozzá, örökre emlékezetessé vált a számára.
- Ne habozz egy pillanatra sem. Cselekedj, és az ösztöneid megmondják mit kell tenned.

Az Erõ vibrálása elcsitult, és ismét néma csend telepedett a helyiségre. Krace meglepõdve tapasztalta, hogy alig pár másodperc telt el azóta, hogy Jinn mester megjelent elõtte. Tekintetét Nate-re szegezte, aki kezében egy gyertyával tekintett annak fénylõ lángjába. Tanítványa láthatólag semmit nem érzékelt az iménti eseménybõl. Behunyta a szemét, és feje elõre billent. Gondolataiban még mindig a mester szavai csengtek, mikor tanítványa halkan megszólalt.

- Azt hiszem... – kezdte lassan, enyhén remegõ hanggal Nate - Azt hiszem az, hogy Metina egy jobb helyen lenne, ahol soha többé nem fél, nem szenved semmiben szükséget, talán elég vígasz lenne. Azt hiszem, hogy fel tudnám dolgozni.

Krace lassan felemelte a fejét, és egyenesen a fiatal férfira tekintett, arcvonásai simák, teljesen üresek voltak, semmi jelét nem mutatta az iménti érdekes beszélgetésének. Látta tanítványa szemeiben, hogy eltökélt, de igazán valójában majd csak akkor derül ki, hogy képes lesz-e feldolgozni, ha netán mindez bekövetkezik. Adja az Erõ, hogy sose történjen meg.

- Igazán úgy kerülhetnéd mindezt el, ha hagynád Metinát a maga útját járni. – vett egy nagy levegõt Krace, majd folytatta - Kockázatos hosszú távon velünk érintkezni Nate, jól tudod. Ha rájönnek valaha, hogy kik vagyunk és kik állnak hozzánk közel, akkor õket is veszélybe sodorjuk. Ezért van, hogy csak a magunkfajta társaságát keressük hosszú távon, hogy az ártatlanok életét lehetõleg ne veszélyeztessük. Az érzelmi kapcsok sebezhetõvé tesznek bennünket a Sötét Oldal számára, ezért kell kerülnünk. Én már elkövettem ezt a hibát, és majdnem elragadott a sötétség. Magadnak kell elhagynod mindazt, amelynek elvesztése keserûséggel jár. Ez csak egy baráti jó tanács, hogy ne kelljen soha olyan választás elé kerülnöd, mint nekem kellett...

Krace arca kifejezéstelen marad végig, majd mikor lehallgatott, egy halvány mosoly jelent meg ajkainak szegletében, és mielõtt Nate bármit is válaszolhatott volna, ismét megszólalt:
- A leckének mára vége. Hamarosan megismerkedhetsz a jelen és a lehetséges jövõ titkaival, azonban addig is elmélkedj el a hallottakon és tapasztaltakon ifjú tanítványom…


Bólintott Nate felé, majd lassan felállt az ágy elöl, és némán távozott, magára hagyva tanítványát gondolataival. A fiatal Jedinek sok mindenen kellett meditálnia, amelyet az elmúlt órákban hallott, látott és tapasztalt. Szinte nesztelenül, észrevétlenül távozott, az ajtó halkan csukódott le mögötte, mikor a folyosó csendes, félhomályos magányába lépett. Egy teremtett lélek sem tartózkodott a legénységi kabinokat összekötõ folyosón, üres csend telepedett az idõközben bolygó körüli pályára állt korvettre. Tétován megállt szemközti kabinja elõtt, majd fejét oldalra fordítva végigtekintett a szürke, halovány fényben játszó falak mentén. Szemei egy pillanatra a távolba révedtek, amikor az Erõ kósza csápjai megérintette tudatát. Érezte Nate jelenlétét a mögötte álló helyiségben, de a tarkóját bizsergetõ érzése nem felõle származott. Kimért léptekkel indult felfelé a kietlen folyosón, abba az irányba, mely felöl az Erõ vibrálását érezte.

A múlt sötét, nyomasztó burka megreped, és minden lépésével egy lehulló darabot maga mögött hagyott. Arcának komor ráncai kisimultak, és egy halvány, nyugodt mosoly jelent meg ajkán. Gondolataiban már csak a mester szavai viszhangoztak, Qui-Gon Jinn szelleme bölcsen megmutatta számára az utat, melyen el kell indulnia.

[Jabba a hutt]

Üdvözletem!

Igazi minőségi bővítés, de sajnos a magas szintedre való tekintettel ez most nem elég a következő szinthez. A következő alkalommal viszont szerintem semmi akadálya sem lesz

Tisztelettel,
Jabba

[Vyn Krace]

Az Erõ egyre hevesebben lüktetett körülötte minden egyes lépését követõen, ahogy közelebb ért a terem felé, ahol társai jelenlétét érezte. A halványan megvilágított folyosó teljesen elhagyatottan állt, csak a lassú, kimért léptek visszhangja csendült a szürke falakon. Nem rejtette el lényét az Erõben fürkészõ tekintetek elõtt, szükségtelennek érezte ezen a helyen, ahol barátok és társak vették körül.

A masszív, biztonsági ajtó elé érve egy pillanatra megtorpant, majd keze megérintette kapcsolót, és halk szisszenõ hang kíséretében feltárult elõtte a gyakorló teremnek berendezett széles raktár. Belépett a helyiségbe, ahol társai éppen egy jól ismert gyakorlatot végezték a terem közepén elhelyezkedõ tágas területen. Az ajtó halkan csukódott le mögötte, majd oldalt lépve a rideg duracél falnak vetette hátát. Nem állt szándékában megzavarni Slen mester és a két padawan gyakorlatát – akik éppen vibráló fénykardjaikkal igyekeztek a levegõben cikázó gyakorló drónok lövedékeit hárítani -, ezért laza tartásban, karba font kézzel, arcán érdeklõdõ, halvány mosollyal figyelte õket, miközben maga is elmerült a körülöttük örvénylõ, az Élõ Erõ keltette hullámokban.

Miközben a gyakorlat folyt, a két padawan körül örvénylõ, sokszínû energiát figyelte az Erõ mindent látó tekintetén keresztül. Arcán olykor egy-egy halvány mosoly jelent meg, fõleg mikor eszébe jutottm hogy sok-sok évvel ezelõtt a Jedi Templom gyakorlóterében Bres mester irányítása alatt õ is szembe nézett ezzel az elsõre nehéznek tûnõ feladattal. Régen gyakorolt már drónokkal. Igaz, azóta sokkal több harcban volt része, mint amit szeretett volna megvívni, és azóta a békét felváltotta a háború, a demokráciát a zsarnokság, a megbecsülést az üldöztetés...

Az ajtó halk fémes hangja törte meg a teremben visszhangzó fénykardok és cikázó sugárnyalábok jellegzetes hangok moraját. A Zevként megismert férfi lépett be, és sietett egyenest Slenn mester elé. Jelentése alapján a bolygó felszínét uraló vihar elült, minden készen állt a leszállásra. A másik mester bólintott, majd egy intésére a droidok leálltak és a visszatértek tárolójukba. A gyakorlat véget ért.

- Jól dolgoztatok, barátaim. Tökéletesen helyt álltatok nehéz, váratlan helyzetben is. Így aztán a mai gyakorlatot befejezettnek nyilvánítom. Azonban nem csak ez az oka annak, hogy vége az edzésnek. A legénység befejezte a bolygó letapogatását, így rövid idõn belül leszállhatunk. Kérlek benneteket, hogy vegyétek magatokhoz mindazt, amit a bolygóra akartok hozni, így azt a meleg ruhát is, amelyet elõkészítettünk az útra. Egy óra múlva mindenkit várok a Viharmadár fedélzetén. Addigra pont felkészülünk az útra…és ha most megbocsátotok, Zevvel még váltanom kell pár szót. - intézte Dev Slenn mester záró szavait a padawanok felé. Váltott pár szót a férfival, majd az ajtó mellett támaszkodó corelliainak még biccentett egyet, és sietõs léptekkel elhagyta a termet.

Sieron a gyakorlótér szélére ült, és miközben készülõdött a corelliaira tekintett.
- Észrevétel mester? - kérdezte halvány mosollyal.
Krace ellépett a faltól és egyik szemöldöke felszökkent, majd széles mosoly ült ki arcára.
- Túl sok a gondolat padawan. Ne gondolkozz, érezz. Merülj el mélyebben az Erõben, és hagyd, hogy irányítsa minden mozdulatodat. - válaszolta a mester, majd az ajtó irányába bökött fejével - A Viharmadáron találkozunk. Az Erõ legyen veled.
Sieron érdeklõdéssel figyelte a rövid értékelést, majd Krace szavai végeztével bólintott.
- Mester, én is visszavonulnék felkészülni. A Viharmadáron találkozunk! Az Erõ legyen veled, és veled is Zarolus! - köszönt el a fiatal férfi, majd követte mesterét a hajó immáron fényben úszó folyosóin keresztül.
Krace még a készülõdõ Zalorus felé bólintott, majd kilépett az ajtón, és gyors léptekkel a kabinja felé vette az irányt.

A halványan megvilágított kis kabinba lépve azonnal az ágyra helyezett szélsõséges hidegre tervezett hófehér termo ruhához lépett. Ruháit összehajtva, az ágyra helyezve öltözött át bélelt, cirkulációs rendszerû kezeslábasba. Övére akasztotta az asztalról felvett sugárpisztolyát, mely tokjában pihent, majd makrotávcsöve, és a többi elõkészített – fõleg a túlélést elõsegítõ - felszerelése követte, melynek jó része a merevített, a termoruhához tartozó hátizsákba került. Fénykardját helyezte be utoljára az övén függõ tartórekeszbe, mely ugyan elrejtette a fegyvert a kíváncsi tekintetek elöl, azonban egy mozdulttal, melyet az Erõ vezérelt, pillanat tört része alatt hozzáférhetõvé vált számára. Miután készen állt, elhagyta a helyiséget, majd Nate-nek jelezve az indulást, együtt elindultak a hajó hangárjában várakozó Viharmadár felé.

[Jabba a hutt]

Üdvözletem!

+1 szint

Tisztelettel,
Jabba a hutt

[Vyn Krace]

Rhen Var
Végtelen hómezõ

A fehér sokszínû árnyalataiban játszó bolygó sötét oldala hosszú árnyékot vetett a bolygókörüli pályára állt szürke corvettre, és a tõle lassan távolodó jellegzetes alakú teherhajóra. A corelliai gyártmányú szállítóhajó látszólag határozott céllal, egyenesen haladt a bolygó felsõ, ritkás légköre felé, amikor a rendszer napja hírtelen kibukkant a magányos égitest mögül, és fényárba borította a hideg ûr egyhangú, apró csillagokkal szegélyezett végtelen sötétjét. Narancsos lángnyelvek kezdék nyaldosni a hajót körülölelõ láthatatlan energiapajzsot, miután belépett a ritkás atmoszférába a bolygó árnyékos oldalán. A jármû hírtelen lehült fémtestét fehérre festette a rárakódott, megrepedezett vékony jégréteg, miközben meg-meg rázkódott, mikor egyre mélyebbre haladt a sûrû, áttörhetetlennek tûnõ felhõkkel borított fagyos légkörben a planéta nappali fényárban úszó féltekéje felé.

Krace tûnõdve tekintett ki a teherhajó pilóta fülkéjének biztonsági üvegén, és a felhõréteg alatt felbukkanó kékes-fehér köntösbe bújt pusztaságot figyelte, melyet hírtelen égbe törõ, csipkézett jeges hegyvonulatok törtek meg több helyen. A bércek lábainál a vakítóan fehér hó alól egy rom sötét vonalai rajzolódtak ki, melyet egy rég letûnt civilizáció hagyott maga után örök emlékül az eljövendõ korok számára. A sivár felszínt nézve Rishi távoli bolygója jutott eszébe, ahol évekkel ezelõtt balesetet szenvedtek, és rábukkantak Nate-el a hegyekbe rejtett õsi templom titkára. Az emlék hatására hírtelen baljós érzés kerítette hatalmába, mely azonnal tovatûnt, mikor a romos épületegyüttest végül teljesen eltakarták a magas, fehér kõszirtek.

- Segítenetek kell. Biztos vagyok benne, hogy úti célunk helyszínét átjárja az Erõ. - törte meg a kabinra telepedõ egyhangú szótlanságot Slenn mester - R4 átveszi az irányítás nagy részét, terjesszétek ki csápjaitokat, hátha valamelyikünk megérzi, merre is kell repülnünk? R4... a hajó a tiéd.

A corellia sóhajtva fordult el a deres ablaktól, és enyhén bólintott a másik mester felé, majd a mellette ülõ Nate-re pillantott. Nem szólalt meg, tanítványa tudta mit kell tennie. Krace mély levegõt vett, majd szemeit lehunyta. Homlokán mély barázdák jelentek meg, és szemhéja teljesen összehúzódott, amikor megérintette az õket körülölelõ láthatatlan energiamezõt. Ráhangolódott padawanja Erõbe nyúló jelenlétére, és együttes erõvel merültek el a mindenséget behálózó örvényben, fókuszálva a bolygó elõttük lüktetõ fénylõ képmására.

A corelliai fokozatosan elmerült a világmindenséget körülölelõ, pulzáló energiamezõben, és egy teljesen más világ nyílt meg tudata elõtt. A bolygó képe egy sokszínû, helyenként élettelen sötét foltokkal tarkított, lüktetõ masszaként jelent meg elõtte. Mindez csak lenyomatok, érzések voltak, melyet az élettelen dolgok, és élõlények hagytak hátra maguk után. Érezte társai fénylõ jelenlétét, mely jelezte intenzív kapcsolatukat az Erõvel. Egy pillanatig figyelte Nate egyre fokozódó energiáját, majd összefonódva a többiekkel, maga is kinyúlt a körülöttük elterülõ bolygó felszíne felé. A kietlennek tûnõ, rideg bolygó élt. Apró állatok sokasága bújt meg a felszín alatt és felett, néhol nagyobb testû társai hagytak halvány – fõleg felszínes - nyomatot a végtelen Erõben. Mindez fokozatosan jelent meg elõtte, betöltve minden tudat alatti érzékét, teljesen elmerülve a csak kevesek által tapasztalható másik világ tarka örvényében.

Az idillinek mondható képet egy pillanatnyi nyugtalan érzelemhullám törte ketté, mely padawanja felöl érkezett.
- Ott. – suttogta Nate.
Nem a halk szóra figyelt fel Krace, hanem tanítványa villanásnyira megváltozott érzéseire. Érzékeit arra pontra koncentrálta, melyre a fiatal Jedi összpontosítani kezdett, majd ráhangolódott a környezet emóciós rezdüléseire. Mint háborgó tenger sötét, felcsapó tajtéka, úgy érte el a jeges rémület mindenségbe kiáltott erõs rezdülése. Izgatottság, rettegés, halálfélelem. Egy értelmes lény felöl érkezhettek, mely valószínûleg életéért küzdhetett. A kín intenzíven hullámozva volt jelen, elnyomva a környezet minden más kivetülését. A corelliai arcán mély barázdák jelentek meg, amint egy fájdalmas halálsikoly tépte szét az Erõ szövedékét, kivetve õt és társait a meditációs transzból. Mielõtt bármi mást is észlelhettek volna, minden kapcsolat megszakadt. A lény kapcsolata az anyagi világgal, és a Jedik kapcsolata az Erõvel.

Halál. Ez az érzés lüktetett Krace tudatában, mikor felpattantak szemei. Kába volt az áttétesen átélt szomorú és megrázó élmény hatására. Kezei önkéntelenül is arcához értek, eltemetve ábrázatát tenyerében. Lassan megdörzsölte szemeit ujjbegyeivel, miközben karjai ölébe hulltak. Bágyadtan tekintett körbe társain, akiket szintén sokkolt a közvetett halálélmény. Tanítványa a mellette elhelyezkedõ szék támlájában kapaszkodva, gyöngyözõ homlokkal állt.
- És most? – kérdezte tanácstalanul Nate.
Mindenki egy percig csak némán ült az átélt események hatására, miközben egymás tekintetét fürkészték.
- Meg kell néznünk mi történt. – szólalt meg végül Dev - Talán mások is veszélyben vannak... Vagy másképp gondoljátok?
- Mindenképpen. – bólintott Krace – Talán valóban vannak társai, akik segítségre szorulhatnak. Érzet még valaki más jelenlétet is azon a helyen?
Nem volt lehetõsége mélyebben fürkészni, mert a lény félelme teljesen elnyomott minden más kivetülést azon a helyen. Talán társai közül valaki egy villanásnyira megérezhetett ott valamit.

Tekintetét padawanja felé fordította, miután mindenki szótlanul ült tovább a kellemetlen élmény hatása alatt.
- Semmi mást nem éreztem, túl erőteljes volt ahhoz, hogy bármi másra is összpontosíthassak. Mintha egy teherhajó aktív hajtóműve mellett kellett volna bármi más meghallanom. – válaszolta Nate.
Krace bólintott felé. Érezte, hogy az Erő, mint szél korbácsolta tenger háborog körülöttük, és nem csak azért, mert egy élőlény nem olyan rég az életét vesztette ezen a helyen. Valami nagyon nyugtalanította, sokkal jobban, mint hasonló esetekben ezelőtt tapasztalta.
- Azt hiszem a kérdés eldőlt. Azonban valamiért megint csak nem lep meg, hogy igen kellemetlen érzésem van a dologgal kapcsolatban. – jegyezte meg elhúzva fakó ajkait – A megszokottnál sokkal kellemetlenebb…

- Először is leszállóhelyet kell találnunk.. - kezdte Dev, ahogy elérték azt a területet, ahonnan az Erő jelezte számukra a borzalmas eseményt -…ott...az ott talán alkalmas.
Tekintetével követte Slenn mester ujját, amint egy stabilnak tűnő jég és hó fedte tisztás felé mutatott. Megfelelőnek látszott a leszállásra. Körülötte ennél a sebességnél és magasságnál semmilyen nyoma nem látszódott az általuk érzett eseménynek, de az Erőben érezhető nyomok ide vezették őket.
- Készüljetek fel... leszállunk, aztán majd az Erő megmutatja merre kell haladnunk. – mondta a másik mester, miután kiadta az utasításait a droidjainak, majd megkezdte a szállítóhajóval a landolási manővert. A hajó felkavarta maga alatt a vakítóan fehér havat, miközben zökkenőmentesen landolt a jeges felszínen, stabilan megállva vaskos tartólábain.

Krace magához vette előre gondosan az Ezüst Tollon összeállított felszerelését tartalmazó merevített hátizsákját, mely tartalmazta mindazt, ami egy ilyen szélsőségesen hideg környezetben a túléléshez szükséges lehet. A corelliai keze a táska oldalán elhelyezett tartórekesz felé vándorolt, majd egy elektronikus, többfunkciós távcsövet vett ki belőle, és meleg ruházatának övére akasztotta a sugárpisztoly táskája mellé. Felvette az ülés mellé helyezett sporttáskát, melyből egy, a kezeslábasához illő fehér, csuklyás termokabát, egy fényre sötétedő vastag védőszemüveg, és egy kisebb, lezárt tároló rekesz került elő. A kabátot egy mozdulattal magára öltötte, majd a szemüveget fejére erősítette, és homlokára feltolta. Behúzta a kabátját, majd felerősítette a gyorskioldóval ellátott hátizsákot, és az alderaani mester után sietett.

Mielőtt kilépett volna a hajó rámpájára a belső tér melegének védelméből, szemei elé húzta szemüvegét, és felhúzta arca elé a kabát erre a célra megerősített gallérját. Lassan lépett ki a roppant hideg uralta felszínre, majd a rámpa tetejének szélén megállva leakasztotta távcsövét, és szemeihez emelve a távolabbi, szemkápráztató fehér lankákat kezdte kémlelni.

Csontig hatoló jeges fuvallat sepert végig a dûnék között, felkavarva a fagyott, csillámló havat. A corelliai megborzongott, amint a széllökés a prémmel bélelt csuklya alá kapott és friss havat fújt arcába. Megigazította kabátját, szorosabbra húzva arcát fedõ vastag gallért, majd lassan végigpásztázta a messzi havas buckákat, és a mögötte húzódó egyhangú tájat megtörõ kopár, sziklás hegyvonulatokat. Egy pillanatra mintha mozgásra és valami fényes villanásra lett volna figyelmes az egyik sziklaorom közelében, de mire visszakapta a makrotávcsõvet a szírt irányába, már semmi nem volt ott, mintha csak káprázat lett volna. Egy ideig azon a ponton tartotta fürkészõ tekintetét, azonban továbbra sem jelent meg az elektronikusan kinagyított, éles képben semmi más, csak a csupasz, rideg kövek és a tetejüket fedõ, mintegy koronakén csillámló patyolat tiszta hó.

- Van valami? – hallatszott a rámpa aljáról Nate tompa hangja. Elemelte a távcsövet szemei elöl, majd övére akasztotta, és tekintetét tanítványára szegezte.
- Igen van. Hideg, átkozottul hideg. - válaszolta szarkasztikus komorsággal -„Most tél van és csend és hó…”
- Találtam valamit! – szólalt meg a rámpától nem messze álló Slenn mester, majd lefelé, lába elé fordította figyelmét.
- "…és halál.” * - fejezte be Krace, miközben tekintete a Dev lábainál fekvõ, jégbe ágyazott tetemre vándorolt.

---

*Idézet Vörösmarty Mihály: Elõszó címû költeményébõl.

[Qui-Gon Jinn]

Szia!

Gratulálok, szintet léptél! Üdvözlettel:


QGJ

[Vyn Krace]

Óvatosan lesétált a rámpáról, és a másik mesterrel szemben megállt az alattuk fekvõ holtest felett.
- A távolban, a hegyvonulatoknál mintha valami mozgást észleltem volna. – fordult Dev és Nate felé – Lehet, hogy csak a hó vakított el, de úgy tûnt, mintha valami fényforrás látszódott volna ott. Talán utána nézhetnénk a késõbbiekben.
Ismét a test felé fordult, majd leguggolt, hogy tüzetesebben szemügyre vegye.
- Valószínûleg nem mostanában halt meg, vagy errefelé az általunk tapasztaltnál is rettentõbb hidegek vannak. – jegyezte meg, miközben elhúzta száját a magas gallér alatt – Ki kellene olvasztanunk.

A holtest üveges, tágra nyílt tekintettel meredt vissza a jég alól. A corelliai pár szívdobbanásnyi ideig nézte a fagyott alakot, majd megkocogtatta a felsõ jégréteget. Kemény, tompa hang hallatszott, mintha egy vastag duracél tömböt kopogtatott volna meg. A jég állaga olybá tûnt, mintha évszázadok óta, az örökkévalóságnak rejtette volna a benne fekvõ testet. Bár nem volt sem geológus, sem geofizikus, de úgy tudta, ilyen gyorsan nem képzõdik ennyire kemény jégréteg senki felett, aki az imént halt meg, még ebben a hidegben sem. Mármint, ha egyáltalán az alattuk heverõ holtest az, aki látomásukban megjelent, bár az Erõ vezette õket erre a helyre. Talán hasonlóan járhatott, mint évekkel ezelõtt õ maga Rishi hegyei között, ahol majdnem utolérte végzete egy Cryoban gránát képében, melyet Col'jakis, a sírrablók vezetõje utolsó erejével engedett pusztító útjára.

- Egy plazmavágó valószínûleg pont megteszi. - jegyezte meg röviden a többiek felé. Egyelõre nem osztotta meg velük gondolatait, korainak tartotta, azonban egy hosszú pillantást vetett Nate felé. Arcát és szemeit ugyan takarta a csontig hatoló hideg ellen felöltött ruházat, de még így is át lehetett érezni a tekintett jelentõségét. Egy pillanatra még elgondolkodott, majd felállt a jégbe zárt tetem mellõl és felsietett a raktér rámpáján. Kis idõ múlva ismét felbukkant, kezében egy plazmavágóval.

A kékesfehér fény felvillant a szerszám végén, és lágyan nyaldosni kezdte a tömör jégréteg áttetszõ tetejét, mely sisteregve adta meg magát a fagy a több ezer fokos plazmalángnak. Fehér, ködszerû pára vonta körbe Krace térdelõ alakját, majd hamarosan ismét apró, porszerû jégként hullott vissza a hideg felszínre. Lassan haladt, percekig is eltartott, amíg a jeges páncél elolvadva utat engedett az alatta fekvõ testhez. Egy magas, humán férfi fehér termoruhába bújt alakja jelent meg elõttük. Fénytelen tekintetébõl a halál tekintett vissza, azonban arca színét még nem fakította ki az elmúlás. Vélhetõen valóban az a szerencsétlen alak lehetett, akinek halálát az Erõn keresztül megérezték.

- Érdekes, roppant érdekes. Vajon mi vagy ki végzett vele? - tette fel halkan, mintegy magának a kérdést a corelliai, majd Dev felé fordult - Elkelne a segítség, hogy kiemeljük. Egy repulzoros targonca jól jönne a mûvelethez, hogy egyben tartsuk a fagyott testet...

Egy pillanatnyi csend telepedett rájuk, melyet csak a jeges lankák felett átsüvítő fagyos fuvallatok törtek meg olykor.
- Repulzoros targonca? Hát erre nem készültem, megvallom őszintén nincs ilyen itt lent a Viharmadáron. Fent az Ezüst Tollon van, de gondolom az nem kifejezetten elég. - fordult végül Dev a corelliai felé - Kiemelhetnénk az Erővel is, bár nem tudjuk ki lehet a közelben, aki esetleg érzékelheti az erőhasználatot, mert nyilván meg kéne állapítani valahogyan, hogy miként lelte halálát és az is tiszta, hogy erre csak a Viharmadáron nyílik lehetőségünk.
Krace bólintott az alderaani felé, majd tekintetét visszafordította az előttük heverő halott test felé. Szeme sarkából látta, amint társa elindul a Viharmadár felé, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a fagyott férfiról. Elgondolkodott ismét azon, vajon mit kereshetett itt ez az alak, ezen a kietlen, lényegében elnéptelenedett bolygón, és legfőképpen mi volt az, amiért meg kellett halnia, valamint mitől rettegett annyira, hogy annak hullámai felborzolták az Erő szövedékét az egész bolygó körül. Remélte ezekre a kérdésekre hamarosan választ kapnak.
Figyelmét egy jellegzetes halk búgó hang vonta magára. Oldalra fordulva egy légirobogó hosszúkás alakja jelent meg a szállítóhajó leeresztett rámpáján.
- Maximális magassága 15 méter, ennek az Ikas-Adno légirobogónak. – kezde Dev, miután kiugrott a jármű pilótaüléséből - Már majd' elfelejtettem, hogy van egy ilyen a raktérben. Jó rég volt, mikor utoljára használtam. Viszont nem tudom, hogy a hideget meddig bírja. Erre a lemezre rá tudjuk fektetni, és a kötelekkel rá tudjuk kötni a robogóra. A robogóval pedig be tudjuk emelni a hajóra. Jobb most nem jut eszembe.
- Örökké nem állhatunk itt, szerintem egy próbát megér. Noha nem hiszem, hogy bárki megérezné ha használnánk az Erőt, úgy látom mérföldekre nincs senki. Ugyanakkor...sosem lehet tudni. – fejtette ki véleményét Krace mellett álló Nate.

- Sosem lehetünk elég óvatosak Nate... Úgy gondolom ez a jármű tökéletesen megfelel. – válaszolta a corelliai, majd intett társainak, hogy segítsenek a testet a légirobogó tároló rekeszébe.

A raktér nehéz rámpája lassan felcsukódott mögöttük. A kintinél lényegesen kellemesebb idő fogadta őket a raktér fémfalai között. Slenn mester szinte azonnal magukra hagyta őket a légisikló és a holttest üres, némaságba burkolózó társaságában.
- Vegyétek le a kabátokat, csinálok egy kis meleget. Feltolom a hajó hőmérsékletét, a raktárban pedig, ahol a holttest van, még melegebbet csinálok. Remélem ez segít neki, hogy megtudjuk ki is volt ő, és mi végzett vele.- hangzott fel nem sokkal később a falakba épített belső hangszórókon, és abban a pillanatban érezhetően el kezdett emelkedni a hőmérséklet.

Krace levette a vastag termokabátot és egy közeli üres fémláda tetejére dobta, majd maga mögött hagyta a lassan elviselhetetlen melegbe burkolózott rakteret, és csatlakozott a többiekhez a légzsilip melletti kis helyiségben. Ahogy a meleg egyre emelkedett, - néhol már szemmel láthatóan homályos, remegő csíkokat húzott a levegőben-, a ládákra helyezett fagyott test körül úgy terjedt az olvadt jég nyomán keletkezett víztócsa. Nem sokkal kellett több negyed standard óránál, hogy a holttest teljesen felengedjen jégbörtönéből, és elernyedten nyúljon ki a plastfóliával letakart méter magas ládák tetején. A raktér levegője lassan hűlésnek indult, miután megszűnt a meleg levegő beáramlása a létfenntartó rendszer klímaberendezésén keresztül. Miután a szenzorok szerint ismét elfogadható hőmérséklet várta őket, mindannyian a másik helyiségbe, a holtest mellé léptek.

A férfi teste kiengedve, csurom vizesen feküdt, és végtagjairól aláhulló cseppek ütemesen csobbantak a ládák körüli tócsákban. Nem sokat várakoztak, azonnal nekiláttak a tetem átvizsgálásának. Egyetlen sugár ütötte seb végzett vele, mely a kulcsontján át hatolt be, majd rézsút haladva érte el és égette szét a szívét, azonnal megölve a szerencsétlenül járt férfit. A behatolás irányát tekintve a lövés magasabb pontról érkezett. Más sérülés a fagyásnyomokon és a közben kialakulóban levő hullafoltokon kívül nem volt rajta. Ruházatából mindössze személyi azonosító kártyája és egy adattábla került elő. Sem fegyver, sem egyéb más felszerelés nem volt nála. Az igazolványa szerint Jar Tahnot volt a neve a Xagobhán született, majdnem negyven standard éves férfinak, aki nem érhette meg a közelgő születésnapját.

- Talán egy mesterlövész a hegyvonulatról? – fordult a corelliai felé Nate - Azt mondtad mintha látni is véltél volna valamit...
- Lehetséges, bár ehhez túl messze vannak innen a hegyek.[/b] – töprengett el a férfi – Ilyen pontosan, olyan messziről csak nagyon kevesek képesek egy ember méretű célpontot eltalálni… hacsak… hacsak nem egy igen képzett fejvadász, esetleg katona…, vagy egy, az Erőben jártas személy az illető. Egyik lehetőség sem kecsegtet semmi jóval a számunkra…
Egy halvány féloldalas mosoly jelent meg borostás arcán, majd kezébe vette a férfi szerszámövéből előkerült adattáblát. Azonnal felismerte a szerkezetet. Ezt a típust kizárólag a Jedik számára készítették, bár szinte semmivel sem rendelkezett több funkcióval, mint a többi hasonló adattábla, mindössze a megkülönböztetést volt hivatott szimbolizálni.
- Ezt a fajta adattáblát kizárólag Jedik használták. – jegyezte meg padawanja felé fordulva – Ilyen típust használtunk mi is a háború idején.
- Akkor ha jól értem...vagy Jedi vagy elvette valakitől? Lehet rajta vérvizsgálatot végezni ebben az állatpoban? - tekintett kérdőn Nate először és Kracre, majd Slenn.
- Nem tudjuk ezt már megállapítani. – válaszolt a corelliai – A halál beállta után csak bizonyos, igen rövid ideig lehet érdemben vérvizsgálatot készíteni. A halál beálltakor a midi-chloriánok elkezdenek lebomlani a vérben. Egyebekben nincs megfelelő szerkezetünk ennek kimutatására, még ha a hírtelen fagyás következtében valamennyire fenn is maradt a vér szerkezete, és nem károsodtak olyan mértékben a kristályosodás következtében…
Bár nem volt gyógyító, azonban a Xenobiológiát mindig is kedvelte, elméleti tudása nem sokban maradt el az orvoslással foglalkozóktól. Miközben beszélt, jobban szemügyre vette az adattáblát, hogy esetleg sérült-e, majd mutató ujjával megérintette rajta az aktiváló gombot.

Krace elgondolkodva tekintett a kezében levő adatpad képernyőjén megjelenő, számára teljesen értelmetlennek tűnő karaktersorozatra. Az adatok kódolva voltak a szerkezet memóriájában. Egy rövid ideig még figyelte a számok és betűk alkotta káoszt, majd nagyot sóhajtva társaira tekintett.

- Kódolva van a tartalma. Szükségünk lenne egy kódtörőre. - jegyezte meg, majd egy apró kaján vigyor jelent meg ajkainak szegletében, miközben maga elé emelte az adatpadot és meglengette - Nem tudom hogy vagytok vele, de a képzésem folyamán apró hiányosságból kifolyólag elfelejtettek a bináris és hexadecimális kódolásra, valamint kódfeltörésre megtanítani...

- Krace mester, ez a fajta képzés egyikünknek sem szerepelt az anyagában, de tudok valakit, aki egészen biztosan pár pillanat alatt végez ezzel a feladattal. – válaszolta Slenn mester.
A corelliai lemondóan sóhajtott egyet, miközben megingatta a fejét. Az alderaaniak nem fogékonyak a corelliaiak fanyar humorára. Évezredek óta így van ez, és sosem fog megváltozni. Jobbnak látta a továbbiakban nem kommentálni a dolgot.
- R4, gyere a raktérbe kérlek, van egy feladat számodra. – szólt közbe bele az oldalfalon álló kommunikátorba Dev.
Nem sokkal később egy jellegzetes bináris jelzéssel egy asztrodroid gurult be a raktérbe egyenesen az alderaani lábához.
- Mester, adjuk oda R4-nak a cuccot. Biztos vagyok benne, hogy megfejti a kódot és dekódolja az adatpadot. – fordult a corelliai felé a Jedi mester.
Krace bólintott, majd átnyújtotta az adathordozót az R4 egységnek. A droid azonnal csatlakozott az adatpadhoz, majd mozdulatlanná dermedt.
- Pár pillanat, és ha van rajta lejátszható üzenet, R4 lejátssza, a szöveget pedig dekódolja. Kíváncsi vagyok mit rejt a tábla... – gondolkodott el hangosan Slenn mester.

Krace karba font kézzel dőlt neki a raktér falának az egyik láda mellett. Behunyta a szemeit, majd kiürítette elméjét és tudatából kizárta a külvilágot. Kihasználta az alkalmat egy röpke pihenésre. Alig telt el pár perc, és a henger alakú droid váltakozó frekvenciájú csipogással magához tért. A corelliai szemei felpattantak, majd érdeklődve tekintett az előtte álló alderaani felé. Nem értette a bináris nyelvet. Egy újabb hiányosság, amelyet már egy ideje orvosolni szeretett volna, azonban erre nem igazán nyílt alkalma az elmúlt években.

- R4 szerint a kód nem túl bonyolult, mégis némi időre lenne szüksége. – tolmácsolta röviden Dev - Azt javaslom, addig tegyünk egy kis körsétát és helyezzünk el szenzorokat a hajó körül, hogy ne érjen minket meglepetés. Mire végzünk, szerintem R4 is végez a dolgával, és megtudhatjuk, hogy ki is az elhunyt.
- Jó ötlet, nem lenne szerencsés ha minket is meglepnének. Aki mesterlövészeknek kijáró felszereléssel kirándul errefelé, annál lehet még ennél is veszélyesebb fegyver. - válaszolt Nate.
- Rendben, amúgy is rettenetesen meleg van itt bent, jól esne egy kis séta a friss levegőn. – bólintott egy félmosoly kíséretében a corelliai, majd a többieket követve a ládára dobott termoruhájához és mellette elhelyezkedő felszereléséhez lépett, majd kényelmes tempóban magára öltötte őket. Miután a merevített hátizsákjának gyorskioldó szerkezetet megigazította és ellenőrizte, védőszemüvegét szeme elé húzta, sietős léptekkel követte társait a hajó meleg belsejét és a fagyott felszín közötti határon húzódó rakodózsilipbe.

Jeges fuvallatok sepertek végig a lankás felszínen, nyomukban csillámló ködként kavarodott fel a fagyott hó. Krace ösztönösen elfordított a fejét egy a szél által életre keltett havas gomolyag elöl, mely arcába csapódott, majd a távoli szürke fellegekbe vesző csipkés hegycsúcsok felé pillantott. Különleges vonzódást érzett a gigászi óriások felé, melyek félelmetes, mégis lenyűgöző látványt nyújtottak a maguk zord valóságában.
- Nos?
A kérdésre az alderaani mester felé fordult, majd tekintete a kezeiben tartott apró szenzorokra vetődött.
- Telepítek párat észak felé. – lépett tanítványa előre és elvett néhányat az energiacella méretű szerkezetekből.
- A hegyek felé felállítom őket. – bólintott a corelliai, majd átvette az érzékelőket és övének egyik nagyobb tároló rekeszébe helyezte azokat.

Egy rövid ideig távolodó tanítványa felé pillantott - aki valami számára ismeretlen dalt dúdolva indult a hajó északi oldala felé – majd biccentett az alderaani mester felé és óvatos léptekkel eltávolodott a hajótól a hegyek irányába. Tucatnyi lépés után megállt, és mielőtt nekilátott volna a szenzorok telepítésének, oldaláról leemelte távcsövét, aktiválta a beépített holo-felvétel rögzítő funkciót és szemei elé emelve ismét a távoli fehér lankákat pásztázta, ahol nem olyan rég mozgást vélt felfedezni.

A fehér lepellel vont komor szirtek monoton, mégis lenyûgözõ látványt nyújtottak a corelliai számára, de nem ez miatt tekintett végig a csipkés hegyvonulatok között, ám ezúttal semmi mozgást nem vélt fedezni. Pár másodpercig még figyelte a távoli vidéket, majd kikapcsolva övére akasztotta az elektrotávcsövet, és megmarkolva az érzékelõket munkához látott. Kényelmes tempóban haladva szúrta le egymás után a szerkezeteket a fagyott talajba. A szél is alább hagyott, majd a szürkés fellegek takarása mögül a derengõ nap korongja felbukkant a bércek felett és fénye megtörve a friss havon beragyogta a kopár tájat.

Krace egy pillanatig hunyorított a hírtelen megjelenõ földöntúlinak ható ragyogás hatására, majd védõszemüvege lencséje szinte azonnal elsötétedett, kiszûrve a polarizáló fényhatást. Éppen folytatta volna a mozgásérzékelõk telepítését, melybõl már csak kettõ volt hátra, mikor egy ismerõs, kellemetlen érzés érintette meg az Erõn keresztül… Veszély… A nyomasztó sugallat célpontja nem messze állt hozzá, ki felé szinte ösztönösen pördült meg. Az idõ lelassult számára, mikor megpillantotta Zarolus alakját, kinek értetlen tekintetével találkozott egy pillanatra, majd a fiatal padawan arcát a fájdalom grimasza torzította el, mikor a vonulatok irányából érkezõ halálos, aranyszín sugár áthatolt mellkasa közepén. Egy sóhajtásnyi idõre még állva maradt, majd rongybabaként összeesõ teste, mintha belsõ tûz emésztette volna fel, semmi foszlott a fagyos levegõben. Egy újabb értelmetlen halál…

A corelliai azonnal felfogta, hogy mi történt. A gyilkos egy disztruptor fegyvert használt, mely a Galaxis szerte tiltott és retteget eszköz volt, melynek pusztán birtoklását is minden civilizált világon kivétel nélkül halálbüntetéssel sújtottak. Ezen a kizárólag élõlények elpusztítására kifejlesztett fegyver részecskesugara ellen – melynek lényege, hogy a szervezetet felépítõ sejtek kohézióját megbontja, így az alkotóelemeire, azaz atomjaira hullik szét - még a fénykard energiapengéje sem nyújtott védelmet.
- MESTERLÖVÉSZ! – kiáltott fel önkéntelenül a Jedi mester, és abban a pillanatban az Erõ sugallatára oldalra vetõdött. A következõ sugárnyaláb pontosan ott haladt el, ahol imént még a corelliai feje volt.

Kezeivel tompította az esést, mikor teste a fagyos talajra érkezett feltúrva a frissen leesett porhanyós havat. Nem volt ideje felmérni az orvlövész pontos helyét és lehetséges távolságát, azonnal a hajó irányába pördült oldalra tovább, kerülve az egyenes és egyenletes mozgást, majd hírtelen feltolta magát és erõteljesen elrugaszkodott az ûrjármû vaskos tartólábainak irányába.