Új utak

[Besúgó]

Fersis Drankoi kalandja, első próba a fórumos szerepjátékra.

A történet az Arkánián játszódik.

//Ide küld az előtörténetet! //

[Fersis Drankoi]

Fersis Drankoi 30 éves felacatian nő ami emberi életévben 23 évesnek felel meg. Nagycsaládba született ahol egyedüli lányként óvásból és féltésből is kijárt neki bőven. A sok fiútestvérnek köszönhetően vakmerőbbé és kalandvágyóbbá vált.

A felacatian faj macskaszerű humanoid melynek egész testét rövid szőr fedi és hosszú macska farokkal rendelkezik. A faj hátrányos oldala, hogy egy bizonyos idő után amit hiperűrsebességben tölt, vagy stressz esetén a teste átalakul egy hatalmas macskaszerű lénnyé, melynek hátából szarvszerű tüskék állnak ki. Ebben az állapotában a felacatian nem ura önmagának és rendkívül veszélyes szörnyeteggé válik.
A faj békés nyugodt társadalomban él (hercegségben) ahol természet közeli falvaik, városaik vannak. A felacatian nem űrutazó nép, de kereskedést folytat a külvilággal.

Fersis egy kisebb faluban él, ami egy órára van siklóval egy központi kereskedő várostól.
Gyerekként egy ünnepség alkalmával megismerkedett egy emberrel. A fiatal világutazó nagy érdeklődéssel volt a kultúrájuk iránt s mivel a lány kíváncsi természetként sokat legyeskedett körülötte beszélgetésbe elegyedtek. Az ember az ünnepség végeztével még kis ideig a bolygón maradt, elmondása szerint elvarázsolta a lány fuvola játéka. Sokat találkoztak a lánnyal, aki lassan az emberbe szeretett. Tudta szülei felháborodtak volna ezért nem szólt az érzéseiről senkinek, elfojtotta. Mikor a fiatal férfi távozott a lány megígértette vele, hogy tíz év múlva találkozzanak újra. A lány addig gyűjtögetett és készült az útra.
A készülés egyik legnehezebb része az önuralom tréningezése volt. Sok utánajárással megtudta, hogy van egy közeli falu ahol él egy öreg felacatian aki uralja a szörnyetegét. Az öreg segítette, edzéseket tervelt ki neki, hogy minél inkább megtarthassa higgadt vérét stressz helyzetben. A lány az erdőt járta, mind mélyebbre és mélyebbre merészkedve, hogy leküzdje félelmét az ismeretlentől. Az elején természetesen megesett, hogy összefutott nagyobb ragadozó állatokkal és nem tudta megfékezni magát, de a széttépet maradványok még inkább arra késztették, hogy többet kell küzdenie. A szép fokozatos tréning által egyre kevesebbszer fordult elő, hogy átalakult. A tréning szép csendben a család tudtán kívül zajlott, mivel ebből rájöttek volna elutazási szándékára. A falu népe kívülről, közönyösen viselkedett, de lassan megindultak a kérdések, hogy vajon miért küzd ez a lány ennyire. A kíváncsiskodó fiútestvéreknek köszönhetően Fersis családja egy idő után tudomást szerzett a lány ténykedéséről és eltiltották az öregtől. A lány nem nyugodott bele. Hosszú rábeszélések után egyik bátyját rá tudta venni, hogy segítse az esti szökésekben így pár hét szünet után, folytatta a tréninget.
Az órák mellett munkát is vállalt. Bejárt a kereskedő városba fuvola játékával a helyi kiszolgálókba. Az étkezdék nagyon kedvelték, mert mikor neki kezdett, látványosan megnőtt a vendégek száma. Az idegen népeket is elragadta a fuvola sajátságos melankolikus hangja.
Mikor összegyűlt egy nagyobb összeg, kereskedőktől vásárolt egy drága masszív ketrecet az útra. Felacatian lévén nem tudott sokat a Galaxis más bolygóiról, népeiről ezért amennyire csak visszafogott természete engedte kikérdezte az épp érkezett kereskedőket az utazáshoz szükséges eszközökről és tudnivalókról. Magával viszi fuvolához hasonló hangszerét, váltóruhát, egy holo kártyát rajta az utazáshoz szükséges okmányokkal és a megmaradt 100 creditet.
A családját hosszas rábeszéléssel ki tudja békíteni némileg így nem taszítják ki a családból, de még utána sem nézik jó szemmel ténykedését és nem segítik ki.
Mikor eljön a kitűzött nap sikerül találnia egy kereskedőt, aki egy nagyobb összeg fejében elviszi őt Arkániára. Megérkezésekor, ami a kereskedőnek érezhetően túl hosszú útnak bizonyult, már csak 50 credittel, gyorsan munka és szállás után néz. Szerencséjére egy vendéglőben felszolgálóként három-négy nap múlva talál állást amit ideiglenesen el fogad és kellemes nem túl drága szállóban el is helyezkedik.
Tervei szerint fuvolázásából akar majd megélni, mint szülő bolygóján amíg nem találkozik az emberrel.

[Besúgó]

Arkánia

Rendszer: Perave rendszer
Napok száma: 1 (Olim)
Holdak száma: 1 (Arkania-II.)
Elsõdleges terepviszonyok: Kanyonok, tundra

Egy tundrával és gyémánt bányákkal teli bolygó, ahol a bányászok dinnye nagyságú drágaköveket szednek ki a bolygó kérgébõl. Arkania állatai közé tartoznak az arkaniai sárkány és a zseléhal.

Arkánia technológiája igen fejlett, fõleg az orvostudomány, pontosabban a genetika területe. Nem egy arkán vált hírhedté „õrült tudósként” – és általában nem is érdemtelenül. A bolygó kormánya, a zsarnok Arkán Domínium engedélyével számtalan fajt módosítóttak génmanipuláció útján, például a xexto-kat, így létrehozva a quermi fajt. (Válaszlépésként B.E. 30 körül egy kutatócsoport, az Arkán Renegátok puccskísérletett tettek a Dominium ellen a saját maguk kreálta kiborgkatonák felhasználásával, ez azonban sikertelen volt, és polgárháborúban végzõdött, melyet csak a Jedik közbelépésével sikerült lezárni. A Renegátokat az utolsó szálig kivégezték.)

Arkánia most hû tagja a Birodalomnak.

Arkánia városai :
- Novania // Fõváros //
- Kereskedelmi város
- Zhanea // Munkások lakta város //

a főváros részlete


egy épület a fővárosból


az itt élők szemszögéből


arkán


arkán alfaj, mögötte a város

---

Kristály Étterem

Novania szélső negyedében nyitott, még elég fiatal vállakozás. A helyiek már ismerik, a túristák kevésbé, de az üzlet jól megy. Nincs tömeg, de nem is kihalt, kellemes a hely egy kis összegyűlésre, beszélgetésre.

Az éttermet, nevéhez méltón rengeteg hatalmas kristály díszíti - van, amelyik egészen a plafonig ér. Diszkrét, vékony falakkal elkülönített asztalok sorakoznak egymás után, amiket csak néhány kis szökőkút, és a kristályoszlopok szakítanak meg. Középen egészen hosszan egy pult húzódik, ahova az inni vágyók is betérhetnek. Na persze itt nincs akkora részegedés.
Tiszta, tágas, napfényes hely, innen a kinti napsütés is csalókán melegnek tűnik.

Te is itt dolgozol. A Nap (Olim) már jócskán átlépte a delet, lassan apadni kezdenek a vendégek, hiszen vége az ebédidőnek. Azok, akik "itt ragadtak", főleg a gyerekek miatt várakoznak, mert a lurkók lassan esznek, esetleg szórakoznak evés helyett.
Idebent a vendégek nagy része leveszi a súlyos kabátokat és a védőszeműveget, ami a kinti erős fénytől óvja érzékeny szeműket. A fehér haj, fehér szem és fakó bőr látványát már kezded megszokni.

Egy újabb csoport érkezik, ezuttal emberek. Túristáknak tűnnek. A főnök, aki a pult mögött trónol, a fejével jelez neked, hogy fogadd őket.

[Fersis Drankoi]

Fersis illedelmesen fejet hajtott, jelezvén, hogy megértette feladatát, de gondolatai hirtelen felgyorsultak. Az asztal felé fordulva fejében megszólalt kedvenc fuvola dallama, melyet mindig akkor játszott ha ideges lett és gyorsan meg akart nyugodni.
Kihúzta magát és az asztal felé sétált kissé talán lassabban mint szokott. A dallam egyre gyorsult, ujjai észrevétlenül mozgásba lendültek, a gyerekek zsivaja megszűnt, lassan elhalványult a többi asztal, ahogy egyre közelebb ért. Nem is vette észre, hogy farka vége idegesen meg-meg rezdül. Az utolsó pár lépés lassabb lett, hogy a dallam egy szép trillában kicsúcsosodhasson majd halkan véget érjen.
- Tisztelettel Üdvözöljük önöket a Kristály étteremben! - illedelmes fejhajtás, az elengedhetetlen mosoly, semmit nem felejtett ki. Tekintetét viszont lesütötte, akkor is mikor az étlapokat nyújtotta át, csak a vállakig pillantott fel. Illemből valahogy ezt szokta meg.
Mikor kész lett a feladatával kissé hátrébb állt, hogy a vendégek dönthessenek. Ezalatt viszont, mivel a kíváncsiság nagy úr és ők az első emberek akik betértek a vendéglőbe mióta itt van alaposan szemügyre vette őket.

[Besúgó]

Egy nagy csoport ül az asztalnál, csupa felnőtt, fiatalabbak és idősebbek egyaránt. Nyolcan vannak, a lábuknál nagy hátizsákok, amikből arra következtetsz, hogy hegymászók. Még elég élénkek, talán csak ezután indulnak útnak.

-Köszönjük! -veszik el az étlapot, és azonnal belebújnak.
Néhányan közülük eléggé megnéznek téged - na persze nem rosszindulatúan, csak hát nem látták még a te fajtádat. A Galaxisban ugyan sokféle lény él, így nem vagy olyan kirívó, de macskához-kutyához hasonló népnek eddig talán csak a bothant látták.

Sokáig nézegetik az étlapot, és még italt sem kérnek addig, amig nem választottak, így jól megváratnak téged. Aztán szinte egyszerre döntenek, és elárasztanak a rendelésekkel, hogy alig bírod feljegyezni... Jellemző.

[Fersis Drankoi]

Türelmesen várt... kis idő múlva egy kis furcsállás azért átsuhant a gondolatain, de gyorsan elhessegette, hisz ők a vendégek. Inkább eljátszott a gondolattal honnan jöhettek, hova mehetnek. Csendben hallgatta miről beszélgetnek és remélte nem ül ki semmi mosoly az arcára.
Amikor érezte hogy valamelyikük jobban megnézi, nem tudta elnyomni az ideges farok csapását, mely zavarából eredt. Kölyök kora óta nem érezte ezt a buta gyerekes izgatottságot, szidta is magát érte, de tudta, hogy nem fogja hidegen hagyni ha emberekkel találkozik.
Egy újabb fuvola dallam indult el a fejében, egyszerű halk dallam... azt komponálgatta tovább unalmában.
Mikor már egészen hozzászokott a közelségükhöz, végigjáratta tekintetét az arcukon és mindegyikhez kötött egy jellemet. Aki épp szólt az ahhoz szőtt jellemhez méltó dallal játszotta tovább fejében a dalt. Teljesen belefeledkezett ebbe a játékba, annyira hogy amikor végre hozzászóltak látványosan megrezdült, s zavarában kissé kapkodva próbálta felvenni a rendelést.
Miután mindenkivel végzett elvitte az étlapokat. Vissza térve az italokkal már sokkal határozottabb volt, és egy mosollyal az arcán akarta feledtetni előbbi zavarát.

[Besúgó]

Zavarodat az öregebbek kedves mosollyal fogadják, aztán visszaadják az összes étlapot. Ezután visszamész a pult végéhez, ahol lerakod az étlapokat, és ahol egy ablakon keresztül le tudod adni a rendeléseket a konyhára. Odabent nagy rohanás kezdődik, hogy fél órán belül teljesítsék az összes kérést; te pedig megszerzed az italokat az egyik pultostól, és visszatérsz az asztalhoz.

Mikor odaérsz, már izgatott beszélgetésbe kezdtek. Míg kiosztod az innivalókat, annyit kiveszel belőle, hogy valamelyik hegyet emlegetik, ami itt a város közelében van valahol... Meg valami számodra idegen kifejezést ismételgetnek (állat? növény? kristály? nem tudod), amit arrafeé felfedezhetnek.

Ezután azonban nem maradhatsz ott, hiszen neked dolgozni kell, nem ragadhastz le beszélgetni a vendégekkel. A főnökön már látod, hogy visszahív a pulthoz.
-Larkin és Butrov már várnak. -int két törzsvendég felé, akik az imént ültek le egy kisebb asztalhoz.
Őket már láttad, nyugdíjasok, és gyakran járnak ide, hogy sörözés mellett újságot olvassanak, vagy dejarikozzanak. A két öreg elég szószátyár, valamikor a hadseregben szolgáltak.
Az egyik pultos a kezedbe nyomja a két korsó sört, hogy vidd oda. Te eleget teszel, de mikor leteszed a sört az asztalukra, nem engednek egyből elmenni.
-Á, Drankoi kisasszony! Hogy van az egészsége?

[Fersis Drankoi]

A válasz kissé nehézkesebben érkezett meg mint ahogy az elvárt lett volna ... Fersist ugyanis ismét uralmába vette a sürgető feszültség. Pár farok rezdülésnek és fül hátracsapásnak le kellet zajlania mire egy mosollyal elhangzott a mondat, mely után több szó nem igazán hangzott el a lánytól.
A "köszönöm jól"-t a biccentések és a mosolyok egész csokra kísérte mialatt a gondolatai egymást túlkiabálva tomboltak fejében. Ám mikor eljutott tudatába, hogy a " Hallottad-e a történetét, hogyan neveztek majdnem el rólunk egy egész Csillagrendszert..." mondat is elhangzott a beavatkozás elkerülhetetlen volt.
-Sajnálom még nem .... viszont biztos vagyok benne, hogy egy lebilincselő kaland vár még rám ezzel kapcsolatban, amit már alig várok hogy hallhassak csak kis sürgés van hátul -hajolt közelebb - ezért egyenlőre még meg kell váratnom az urakat.
Udvariasan fejet hajtott, majd amilyen gyorsan tudott visszament az ablakhoz ahonnan felkapott egy fűszert és visszament a turisták asztalához.
- Ömm... Elnézést a zavarásért, véletlenül hallottam, hogy hegymászásra készülnek. - minden olyan gyorsan történt, hogy nem volt idő átgondolni, hogy mit tesz ... csak tette. - Remélem nem veszik tolakodásnak, de kérdezhetnék maguktól valamit? ...
A fűszereket kicserélte, hogy a többi dolgozó ne furcsállhassa, s közben megkérdezte a kalandorról az embereket...
Ismerik-e, ... hallottak-e róla, ... hol van, ... mikor jön ide ... a megbeszélt bolygóra ... a kérdései alatt nem is vette észre hogy a fűszertartót egyre erősebben szorítja, s hogy teljesen megfeledkezett izgatottsága leplezéséről.