Csillagjáró

[Seraph Llava]

A Simiyiar-osztályú teherhajó mintegy 30 méter hosszú (ezzel kicsit hosszabb a szabvány méretnél), 8 személy szállítására, és 150 tonna rakomány befogadására alkalmas. Hajtóműve 2-es (plusz a tartalék 15-ös), víz alatt is képes közlekedni, külseje matt fekete. Fegyverzetét tekintve rendelkezik egy dupla-lézerágyú toronnyal, és egy ionágyúval, valamint a pajzsgenerátor mellett található egy tartalék generátor is. Az irányításához elég 2 ember.

[Seraph Llava]

Akadálytalanul végigjutott a monstrumon a csapat. Leon először láthatta a gyönyörű járművet, amivel a munkaadói érkeztek: az áramvonalas, karcmentes, matt fekete hajót. Még ha nem is ismerte a calamariak gyártotta modelleket, abban biztos lehetett, hogy nem kis pénz volt megvenni.

Mikor kiniytották a rámpát, Ron aggódva tekintett az órájára:
-Hiába siettünk, így is sokáig tartott ideérni. A Testőr talán már odaért a szerverparkhoz, és akkor hamarosan riadóztat.
-Rendben. -bólintott Llava- Leon, te is velünk jössz. Ha felszálltunk, jelents a pilótádnak, hogy induljon. Azonnal átküldjük neki a koordinátákat.

Ezzel mind a négyen gyorsan bementek, megvárták hogy a levegő beáramoljon a kiegyenlítő kamrába, majd tovább siettek: levenni a szkafandereket, lerakni a felszerelést, és irány egyenesen a pilótafülkébe.
Mire elhagyták a sötéten ásító hangárt, feltűnt a másik hajó is, és Llava elküldte az uticélt, ahová mennek. (Irányított csatornán, elvégre Leon meg tudta adni a címet.)

Aztán beléptek a hiperűrbe. Innentől biztonságban voltak. Érezhetően leült a feszültség: Ron sóhajtott, Llava elkezdte unni magát. Rava, a fehér ruhás iker volt az egyetlen, aki csak most kezdett felélénkülni:
-Akkor most nekiállok a rendszer feltörésének! Ron, gyere segíts! -azzal vidáman, szinte ugrálva magával rángatta a szőke fiút.
Llava a twi'lekre nézett:
-Tegyük rendbe a felszerelést.

[Leon Hunt]

Leon hozzászokott már az izgalomhoz, de most mégis szuper gyorsasággal vert a szíve, mi közben a csapat élén haladt egyenesen a hangárokba. Szerencsére nem ütköztek ellenállásba, így gond nélkül eljutottak a csillagjáróig. Csoda szép hajó ez, amit a twi'lek is szemügyre vett a nagy rohanás közepette és ekkor értette meg: nem kispályásokkal van dolga. Azonban most nem volt idő ilyesmire, gyorsan beszálltak a hajóba és eltűntek a helyszínről. Irányított csatornán Dei is megkapta a koordinátákat, így nem messze lemaradva ő is a csillagjáró nyomában volt, sokkal kisebb és olcsóbb járművével.

Amikor a csapat már biztonságban érezhette magát, a srácok elkezdték feltörni a rendszert, Llava elindult rendezni a felszereléseket, Leon ugyanígy tett, a főnök parancsának értelmében.
- És most? Mi a terv a továbbiakban?

[Seraph Llava]

Mire Leon és Llava kiértek a hangárba, a másik két férfi már befelé cipelték az egyik folyosón a hozott három csomagot. Gravitációban sokkal nehezebb volt a sok adattároló, de persze megbírkóztak vele. Hamarosan a beszédük is elhalkult, ahogy eltűntek a hajó mélyén, feltehetően a kabinok felé.

Llava szótlanul nekiállt felszedni a szétszórt szkafandereket, és Leonnal egyetemben visszahelyezték őket a megfelelő tárolóba. Aztán Llava ismét magára csatolta a fegyvereit. Így sokkal jobban érezte magát. A szilárdlövő revolvert külön üdvözölte egy gyors simítással, aztán visszacsúsztatta a táskájába. Ez a pisztoly sokkal hangosabb volt, és ami lényegesebb: lassabb a töltény, mint a lézer... de akkor is ez volt a kedvence.

Most, hogy volt idejük, Leon rendesen körbenézhetett, és felfedezhetett néhány elég feltűnő változtatást a hajó belsejében. Például, hogy a folyosók, amik a főhangárból nyíltak, más színűre voltak festve: mintha mindegyiknek valaki más esett volna neki a saját ízlése szerint. Volt fekete, de erős-sárga, vagy zöld színű fal is. Csak a pilótafülke felé maradt teljesen csupasz fém, amerre már járt.
Még a hangárban is voltak érdekes, házilag barkácsolt lámpák, és kezdetleges robotrészek (szerelőkarok, egyebek), amiken valószínű a másik iker, Rava dolgozhatott. A folyosókról ide látszott néhány falra "aggatott" holokép (tájképek, városképek), vagy nem odaillő tárgyak... Az egész kaotikus, mégis otthonos érzést árasztott, mintha arrafelé teljesen be lenne lakva a hajó.
Ennél többet azonban csak akkor vonhatott volna le Leon, ha beljebb megy valamelyik folyosón, azt viszont egyelőre nem engedték meg neki.

Miközben Llava visszavette a twi'lektől a kölcsönadott pisztolyt, a vendég megkérdezte:
-És most? Mi a terv a továbbiakban?
A férfi elgondolkozva megigazgatta a karkötőit, amikből annyi volt, hogy alig fért el az űrruha alatt. Közben számot vetett, hány hődetonátort is használtak el, és hogy az mennyi pénzkiadás volt. Végül előhalászott egy cigit, és meggyújtotta. Bal kézfején így megmutatkozott egyetlen tetoválása.
Csak azután válaszolt, hogy benyelte a füstöt, és jólesőn kifújta.
-Benézünk a Tattoine-ra. Ott átszállhatsz a saját hajódra. A fizetségedet is ott kapod meg. Az még fél óra, addig eldöntöm, mennyit kapsz.

[Veszély]

Miközben Llava és a twi'lek zsoldos rendet csinálnak a raktérben, a társaság két másik tagja keres egy csendes zugot, hogy felmérhessék az ellopott adattárolók tartalmát. A memóriaegységek bemeneti modulja nagyon régi szabvány, de Rava mintegy húszperces keresgélés után talál egyetlen darab - szinte muzeális példánynak számító - átalakítókábelt, mely megfelel a célra.

Miután a zsákmányt rákötötték a világosabb iker gépére, rögtön szembetalálkoznak az első problémával. A képernyőn egy bonyolult, kockaforma alakzat jelenik meg minden oldalán kusza mintákkal. Rava biztos abban, hogy ez valamiféle biztonsági kulcs, ám még sosem találkozott, nem is hallott ilyen titkosítási módszerről.

[Seraph Llava]

Rava szobájában gubbasztott a két férfi, és a képernyőre bámultak. A fehér ikernek sikerült előkerítenie egy megfelelő csatlakozót, és beindítani az első adattárolót. A képernyőn a következő másodpercben egy kocka tűnt fel.
-Mi a fene ez? -szólalt meg először Ron.
Rava pár kattintással átirányította a képet a holokivetítőre, amitől ténylegesen 3D-be ugrott a kocka. Nem válaszolt, csak lassan körbeforgatta. Először a mintát igyekezett valamilyen logika szerint rendszerezni, de nem kellett sok idő, hogy rájöjjön, minden oldalon ugyanaz az alakzat van: három nagyobb négyzet és egy kisebb; minden saroknál két nagy és egy kicsi találkozik. A többi kuszának tűnő ponthalmaz vízszintesek és függőlegesek rendszere... Talán ezek maguk is adatokat hordoznak...
Rava agyában a kettes számrendszer szerint nullák és egyesek tömege kezdett futni, hogy behelyettesítse a pontokat.

Ron látta, hogy hiába kérdez, mert Rava belemerült a látványba és talán meg sem hallotta, hogy megszólalt. Azért folytatta a beszélgetést, immár csak magával:
-Értem én... Ez valamiféle kód, igaz? Biztosan ki kell valahogy nyitni, hogy tovább engedjen...
Ahogy ezt kimondta, felbátorodva közelebbhajolt ő is, és repedéseket keresett, hátha el lehet forgatni egy-egy elemét a kockának.

[Veszély]

Repedéseket nem találsz, a kocka felülete teljesen homogén, csakis a különös mintázat töri meg egyhangúságát. Ám a holoképernyő szélei mentén egészen apró, szinte áttetsző vonalakat látsz körben, egymástól néhány képpontnyi távolságra. Olyan, mintha az általad éppen keresett vonalakat valaki rosszul retusálta volna, vagy épp meghagyta volna a perem mentén. Talán, mert ott úgyis eltakarta volna egy hagyományos képernyő pereme.... vagy épp emlékeztetőként maradt ott.

Az immár világos, hogy a kocka elemei elfordíthatók - mint a híres logikai játék ezerszer bonyolultabb verziója. Azt se nehéz kitalálnod, hogy melyik billentyűk hajtják végre a műveleteket, a kérdés csak az, hogy milyen logika alapján kell őket forgatnod. Az oldalak első ránézésre identikusnak tűnnek. Vajon mit kell kiraknod belőlük?

[Seraph Llava]

Ron közelebb hajolt, aztán majdnem hangosan kinevette magát a hülye ötletért. Méghogy repedések a kockán, hogy el lehessen forgatni...

Aztán észrevette a "képernyő" szélén az apró kis voknalakat, amiket ha meghosszabbított képzeletben, éppen úgy osztották szét a 3D-s testet, ahogy remélte. Izgatottan megrázta Ravát, aki pár pillanatig azt sem tudta hol van, annyira belemerült a kettes számrendszerbe.
-Mi... mi?
-Rava, ezt figyeld! -bökött rá a vékony vonalkákra- Ez azt jelenti, hogy el lehet forgatni a kocka egyes elemeit, nem?
-De... előfordulhat... igen.
-Akkor mi lesz már? Találd ki, mi a megoldás!
Amint a férfi felfogta, hogy mit kéne csinálnia, elraktározta az előző gondolatmenetét, és az új lehetőségre koncentrált.

Ilyenkor nagy előny, hogy az ember zseninek születik. Rava hosszú percekig hozzá sem nyúlt a billentyűkhöz, csak meredten bámulta a kockát, és magában előre megtervezett minden egyes lépést, hogy a végére minden úgy rendeződjön át a felületeken, ahogy ő akarja. Az alakzat, amit ki akart rakni egyszerű volt, és koránt sem volt biztos, hogy ez a megoldás - de talán közelebb vitte hozzá.
Aztán nekiállt, és gyorsan forgatni kezdte az elemeket. Ron alig tudta nyomon követni mit merre forgatott; el is kezdett kényelmetlenül mocorogni a helyén. Aztán véletlenül beletenyerelt valami szúrós, félig kész nyáktervbe, úgyhogy inkább nyugton maradt.

Rava rengeteg lépést megtett, mire kijött az eredmény: a kocka alján és tetején nem voltak négyzetes minták, oldalt viszont 3 oldalon csak nagy négyzetek, 1 oldalon pedig csak kis négyzetek sorakoztak.

[Veszély]

Úgy tűnik, az átrendezés sikeres volt, mert a kocka képe felvillant, majd a fekete részek sárgás fénnyel izzani kezdtek. A világos részek besüllyedtek, amorf mintázatot alkotva, végül pedig a kocka alkotóelemeire nyílt szét és kiúszott a képrenyő szélein.

A helyén, mintha csak a kocka-dobozba lett volna zárva, egy újabb rejtvény tárul Rava elé: néhány különös karakter, melyek minden bizonnal egy megfejtendő jelszót adnak ki.

Bár nem nem lehet benne biztos, de úgy tűnik, hogy egy négyzetrács alapú behelyettesítő-kódról van szó. Csak meg kell fejtened melyik alakzathoz melyik betű tartozik, és máris megvan a megoldás - az egyetlen segítséged azonban az, hogy az első és a harmadik karakter egyezik.