Ismeretlen múlt

[Kölyök]

Kölyök

Csak futnék a hajót keresni, mert a kardozós pali maradásra bír. Meghallgatom a monológját, és rá kell jöjjek valamire.
-Mond valamit, mert mozog a szája. Rendben menjünk ezzel, de ha valami baja lesz az Öreglánynak, hát én nem állok jót magamért, erről írást adok. Ha kell pecsétest.
Felrobogok a - valljuk meg tetszetős - hajóra, bévetem magam a pilóta székébe, és tanulmányozni kezdem a műszereket, gombokat, kallantyúkat, mifenéket.
-Hát nem egy "Szatyor", de menni fog-morgom, miközben már a fegyverrendszerek paneljét kutatom. Nem árt, ha tudom kezelni a droidok betörése esetén. A bibi csak az, hogy ilyet nem lelek.
-Nincsenek ezen a bádogdobozon fegyverek? Mit lopunk, yachtot? Ezt a szégyent. És ha jön valami ellenséges érzületű létforma mit csinálunk? Megdobáljuk? Most már mindegy. Lenne a másodpilótám? Mire a birodalmi beér már teljes erővel nyüszítenek a hajtóművek. Kezdem kiismerni magam a rendszeren, bár érzem lesz azért egy-két döccenő. Ennek okán kötelességemnek érzem figyelmeztetni a két utast:
-Uraim, kössék be magukat. Indul a mandula.

[sessaryen]

Alex Kron

Szerencsére két újsütetű társam nem sokat vekeng a hajón és a beszálláson, hanem felszaladnak a rámpára.
Nem akadnak el valamilyen problémában, legalábbis erre utal a lassan életre kelő hajó.
Előbb halk dünnyögés hallatszik a hangárban, majd lassan felmorajlik a hajtómű.
Bár elég régóta nem használták, a hajó mégis gond nélkül életre kel.
Mire félúton vagyok a hajó felé, immár a hangár padlóján taposva, két dolog is történik.
Az egyik, hogy a rekvirált hajó hajtóművei feldübörögnek, és a hajótest finoman remegni kezd a visszafogott energiáktól.
Legalább bízhatok a kalózban, és eddig még nem hagyott itt…
A másik, hogy a bejárat felől recsegést hallani, és a vastag ajtólemez közepén vörös folt jelenik meg.
Nem tudom hány droid lehet odakint, de igen csak igyekeznek átégetni az ajtót.
Ami további sietségre sarkall…

Felszaladok a rámpán, be a hajóba, ami annyira tiszta, mintha most jött volna le a gyártósorról. Pedig ránézésre majd 20 éves lehet.
A földszinten a gépterem, a raktér és egyéb technikai kütyük foglalnak helyet.
Az emeletre – meglepő módon – lépcső vezet. Tehát ez egy jacht.
Ha nem tévedek, akkor még két legénységi létra is lesz itt valahol, vagy egy létra és egy kis lift- szerű dolog.
De most nem hajó nézőben vagyok, így a lépcsőn felszaladok az „emeletre”.
Jobbra – az orr felé – a pilótafülke, balra folyosó a négy kicsiny kabinhoz, itt középen pedig a társalgó/étkező.
Hihetetlen, hogy egy ekkora léptékű hajóba mekkora tér van.
Elkap a gyanú, hogy ha ennyi hely van, akkor valami fontosat kihagytak: a fegyverrendszereket.
Remélem, hogy nincs igazam, de a többiekhez sietek.
- No? Hogy állunk? Illetve, miért állunk? – esek be a nyitott ajtón.
A fiatal kalóz a pilótaszékben, a kardozós „fogoly” pedig a másodpilóta székében. Még két hely kiadó, a technikai pult és az utas ülés. Inkább a technikai pultot választom, életre keltve azt.
- A fészkesbe! Ezen a hajón nincs fegyverzet! – döbbenek rá az igazságra, miközben a hajó megemelkedik és enyhe bicegéssel, billegéssel a hangár kijárata felé indul. A csillagok már várnak ránk, én mégis inkább a pajzsokat keltem életre.
- Jó hír, hogy legalább pajzsaink vannak… de valami nagyon furcsa, mert a hajtóművektől az energia nagy része eltűnik. Valami folyamatosan elszívja…

Közben kisüvítünk az energiafüggönyön, és elhagyjuk a kísértetbázist. Nem kicsit megkönnyebbülök.
A másodpilótához fordulok:
- Mi a legközelebbi lakott rendszer? Meg tudja keresni? Remélem a Corellia az…