|
Post by Jabba a hutt on Feb 16, 2010 15:23:04 GMT 1
A Birodalom erős, a Birodalom hatalmas. A Birodalomban a Rend és a Jog uralkodik.
Ám nem egyformán. A Császár trónra lépését ünneplők közül sokan hamar rájöttek: a Birodalomban sokaknak nincs helyük. És a Birodalom erős kézzel ragadja meg azokat, akiknek nincs helyük a kebelén. Hogy kiszorítsa belőlük az életet.
Kicsiny lázadások mindig is voltak, ám ezekkel a félelmetes hadigépezet – a Császár akarata szerint – könnyedén elbánt. Ám maroknyi lázadó sejt szövetségéből megszületett az Ellenállás, a Lázadók Szövetsége. Számuk és bázisuk egyre nőtt, a birodalmi államapparátus összes elfogásukra/elpusztításukra tett kísérlete ellenére. Az első igazi csapást az Uralkodó trónra lépésének 18 évében mérték a Birodalom egységére. Elpusztították az elpusztíthatatlant, legyőzték a legyőzhetetlent: a Halálcsillagot.
A Birodalmi Flotta és a Hadsereg egyesített erővel keresi a Lázadók nyomait. Többnyire sikertelenül. Ám a Birodalomban nem csak a Lázadók jelentik az egyetlen veszélyt a Rend és a Jog eszméjére. A söpredék, akik a zavarosban halásznak, az elharapódzó korrupció és a marakodó helyi hatalmasságok folyamatosan a Birodalom egysége ellen dolgoznak.
Ám a Birodalom erős, a Birodalom hatalmas. És mindig kéznél van pár jól képzett katona, tisztviselő és kém, akik ezt az erőt és hatalmat biztosítják egy-egy adott helyen…
A Birodalmi Időszámítás 18. évében járunk. De a Lázadók Szövetsége számára ez annak a csatának az éve, ahol új remény ébredt: ABY 0.
|
|
|
Post by sessaryen on Feb 16, 2010 19:16:14 GMT 1
... Adatbázis: Birodalmi hírszerzési osztály… …on-line… …Keresés… …Kulcsszó: Acélgyöngy… …Legutolsó bejegyzés:
Szektor: Corelliai szektor Név: GSC-C-1548 csillagrendszer Tipus: K-tipusú csillag Bolygók: 4 bolygó, két aszteroid-öv. Életformák: élettelen Leírás: A rendszer a Corellia rendszer peremén helyezkedik el. Mind a négy bolygója és a két aszteroida öve alkalmatlan az életre, légkörük nincs. Korábbi bányászati kitermelés nyomait lehet felfedezni a 3. bolygón, ám jelenlegi ásványkincse jelentéktelen. További vizsgálatra nem javasolt.
Acélgyöngy egy korélliai páncélozott csapatszállító, 3 fedélzettel, közepes fegyverekkel, egy hangárral. A célpont Coréllia, ám odáig nem jutnak el az utasok. A hipertérből kilépve az utolsó navigációs pontnál a Corélliai rendszertől egy egységre, rajtaütnek a hajón, és gyorsan fel is számolják a védelmi erejét. Egy hatalmas robbanás letépi a hajó hátulját, ezáltal elveszíti a legénysége és a légköre nagy részét, a hiperhajtóművel együtt. Hamarosan már csak halottak és haldoklók vannak a sodródó roncson, amikor a támadó hajók távoznak, csak egy kis rendszerközi sikló dokkol be a hangárba, fedélzetén 11 főnyi legénységgel. Módszeresen nekilátnak a roncs kifosztásának és a túlélők likvidálásának. A kevés számú túlélők közt van Kirian Lorr hadnagy, a BH-tagja, és Alex Kron közlegény a Birodalmi Szárazföldi Haderő Különleges Osztagának tagja. Némi zavarodottság után nekilátnak a menekülésnek, így előbb a haldokló hajóval és rendszereivel, majd egymással, és végül a behatoló, fosztogató kalózokkal gyűlik meg a bajuk. Egymás iránti ellenszenvükön hamar túljutnak, mikor rádöbbennek: egymás nélkül esélytelenek a túlélésre. Előbb helyreállítják a hajó létfenntartó egységeiből annyit, hogy pár órát kihúzhassanak a roncson, majd felveszik a harcot a fosztogatókkal. Alex ebben a harcban igazán komoly ütőerőt képvisel, így némi jelentéktelen horzsolással megússzák a takarítást. A halott Acélgyöngyről az egyetlen menekülési lehetőségük, ha elviszik a kalózok hajóját, amely egy módosított teherhajó, hiperhajtóművek nélkül, automata vezérművel ellátva. Egy közeli rejtett bázisra indul vissza, ha elindítják a programot, ami egy halott asztreoidán található. A bázis egy hajdan volt Köztársasági kutatóintézet maradéka, amit annak idején a Szeparatisták egy különítménye rombolt le félig. Erről viszont a menekülőknek fogalmuk sincs, nekik csak egy lehetőség, hogy életben maradhassanak. Egy hangárban landolnak, amely kihaltnak tűnik, ám alig sétálnak le a rámpán, valahonnan tüzet nyitnak rájuk. Alex visszaugrik a hajóba, míg a lány a rámpa alatt keres fedezéket…
|
|
|
Post by sessaryen on Feb 16, 2010 19:19:09 GMT 1
... Adatbázis: Birodalmi hírszerzési osztály… …on-line… …Keresés… …Kulcsszó: Lien Korr… …Legutolsó bejegyzés:
Név:Lien Korr Szülőbolygó:Corellia Faj:Ember Nem:Férfi Kor:28 Magasság:190cm Besorolás: Különösen veszélyes, Erő alkalmazó Külső megjelenés: Rövidre vágott haj, hideg kék szemek. Egyszerű átlagos ruhákat hord, hátán köpennyel, különös ismertetőjele nincs a forradásokat kivéve a hátán, de az a ruha alatt nem látszik. Jellegzetes fanyar mosollyal néz szembe a rá váró nehézségekkel…
Lien hánytatott gyerekkora után több évig elkerült nagybátyja kezei közé, aki jedi lévén azonnal felismerte a fiú Erő-érzékenységét. Kiképzése során sokat fejlődött, eleget ahhoz, hogy rájöjjön: keveset tud. Egy este a mesterét egy sötét jedi megölte, és ő elkerült a sötét jedi mellé tanítványnak. A sötét út majd minden méterét végigjárta, míg egy alkalmas pillanatban saját mestere ellen fordult, és megölte őt, kihasználva gyengeségét. Visszatérve a nagybátyja sírjához magába szállt, rájött: szörnyeteggé vált. A Sernpidalra, hogy magányban, visszahúzódva tisztítsa meg lelkét a rátelepedett sötétségtől. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, így nem egészen 10 év telt el az életéből a bolygón.
Hazatért a szülői házba, ahol csak újabb rejtély és rejtvény várta, így elindult felfedni a titkot, amely a nagybátya múltját takarja. A hajó, melyet kibérelt, a Naboora indult el, mint a legelső állomás az utazása során. Ám azt nem tudta, és érzékei sem fedték fel, hogy egyenesen csapdába sétált. Egy corelliai fejvadász társaság kiszemelte magának, miután egy tagjuk felismerte: egy sötét jedi kísérője volt. Ha nem is igen hittek a szemtanúnak, a Birodalom köztudottan sokat fizet egy Erő-érzékeny fogolyért. A teherhajó – amelyet Lien észre sem vett, milyen könnyen kibérelt – pont az ő számára lett kipreparálva, így mikor az öreg teherbárka kilépett a hiperűrből – alig egy egységre Corelliától –, ő már eszméletlen volt a beszívott gáztól.
Egy cellában tér magához, egy nevenincs helyen, rideg falak közt, egy szál tunikában. Sem a helyzetét, sem a pontos időt nem ismeri. De azt érzi, hogy bajban van…
|
|
|
Post by sessaryen on Feb 16, 2010 19:22:41 GMT 1
... Adatbázis: Birodalmi hírszerzési osztály… …on-line… …Keresés… …Kulcsszó: Feril Rest… …Legutolsó bejegyzés: (Hivatozás: swdecay.proboards.com/index.cgi?board=bios&action=display&thread=2199)Név: Feril Rest Becenév/ragadványnév: Kölyök Nem: férfi Faj: ember Kor: 20 (A pontos idő nem ismert) Születési hely: Ismeretlen. Beszélt nyelvek: BASIC. A huttot a rodiánt és a twi’leket csak megérti itt-ott. Szervezet: Szabadúszó, később a Jakomyan’s tagja Foglalkozás, pozíció: Csempész, de törvényes munkákat is vállal, ha kell. Az Öreg halála után a Kölyök egyedül vág neki a végtelen világűrnek, hogy szerencsét csináljon. Egyetlen társa Rozsda, az ütött-kopott droid. A helyzete kilátástalannak rémlett, egyedül esélytelen volt egy normális üzletet nyélbe ütni, így kénytelen volt az Öreg egyik régi kapcsolatával felvenni a kontaktust. Phriss – egy a Kölyök számára ismeretlen fajú lény – némi százalékért cserébe beajánlotta egy szervezethez, mely a Corellián vert tanyát. A Jakomyan’s csapat – ahogy magukat nevezték – a Fekete Nap egyik alszervezeteként bármilyen piszkos munkát elvállat, így a Kölyök számára is akadt tennivaló. A ranglétra legalján természetesen a legrosszabb tennivalók. Némi csempészés, szállítás, egy-egy tisztességes üzlet. A legutolsó évben a szervezet egyik külső bázisára került, ahonnan a Jakomyan’s kalóztámadásainak szerzeményeit terítették a piacok felé. Unalmas és idegölő munka ez: egy aszteroidán lévő, jól-rosszul működő, ősrégi bázison élni, és néha hajókból ki-be pakolni. Közben Rozsda végleg megadta magát az enyészetnek, egy elszabadult teherkonténer zúzta össze a központi processzorát. Így a Kölyök végleg maga maradt. Közben a bázison sikerült beindítani egy ősrégi holoprojektort, ami a bázis térképét mutatta. Rájöttek a bűnözők, hogy a bázis egyik fő folyosója beomlott, és így elzárja tőlük a másik részét a telepnek. Mivel eddig senki nem kutatott arrafelé, így magas volt az esélye, hogy bőven találnak ott értékes dolgokat. Nekiláttak a fúrásnak, és a munkálatokat egy hónap múlva siker koronázta. Pont akkor törték át az utolsó beomlott törmeléket, amikor az Acélgyöngy megérkezett a végső útjára. A Kölyök rémületére azonban az alagútból, amit nyitottak, maga a halál érkezett, mechanikus lábakon. Számára ismeretlen és soha nem látott droidok bukkantak fel, legyilkolva mindenkit, akik a szenzoraik elé kerültek. Furcsa, pókszerű lábakon, vagy karikába gömbölyödve közlekedtek ezek a robotok, testüket energiapajzs védte, fegyvereik bár régiek, igen hatásosnak bizonyultak. Hamarosan egy maroknyi túlélő maradt csak a bázis legénységéből. Azok mind a központi vezérlőbe barikádozták el magukat. A Kölyök – balszerencséjére – a második szinten ragadt, elbújva az egyik szellőző csőben. Sajnos ez is csak időleges haladék, mivel a szellőzők külön körön vannak, így innen csak a liftekkel, vagy a lépcsőn juthat ki. Ezen a szinten legjobb tudomása szerint csak ő, és az a fogoly maradt élve, akit pár napja cipeltek be eszméletlenül a cellájába. A társai szerint nagyon veszélyes férfi ő…
|
|
|
Post by Andy Meyer on Feb 17, 2010 8:04:42 GMT 1
Lien Korr
Éhes vagyok, és ez az érzés egyre erősebben tör rám, kinyitom a szemem és körbenézek. A látottak eléggé meglepnek, az utolsó emlékeim szerint egy hajón utazom, ennek ellenére, egy cellában ébredek fel, kisebb fejfájás kíséretében. A cella két oldalfala fém és eléggé rozsdás, bár itt-ott foltokban még megőrizte eredeti színét. A hátsó része valamiféle kő, az első rész viszont fém rudak és egy zárt ajtó. Nem éppen erre számítottam ébredéskor, és úgy érzem, az étkezést némiképp el kell halasztanom, az első gondolatom a birodalom, de ezt hamar elvetem, igaz még sosem raboskodtam a börtöneikben, de nem hinném, hogy teljesen egyedül lennék, mint jelenleg, ahogy körbenézve megállapítom. Így jelenleg gőzöm sincs, hol vagyok, de legalább ruhám van, mert, ahogy érzem minden mást elvettek tőlem
A csendet hirtelen, egy hatalmas robbanás zaja tépi szét, majd lézersugarak süvítése és halálordítás hallatszik, és a zavar az erőben. Sokan haltak meg hirtelen ezt érzem és nem messze tőlem. Ez nagyon nem jó, főleg teljesen fegyvertelenül egy cellába zárva. Ilyen az én szerencsém, egyszer indulok el otthonról és máris elfognak. Jó lenne beszélni a fogva tartóimmal, de jelenleg egy árva lelket sem látok. Az ajtóhoz lépve, látom ez egy többfunkciós helyiség, van még pár cella az enyém mellett, de a nyitott ajtókból ítélve üresek, a terem túlsó oldalán viszont munkaasztalok állnak, szétszedett alkatrészek és szerszámok hevernek szanaszét, úgy látszik a rend nem az itteniek erőssége. Az őrség is többfunkciós lehet, miközben vigyáz, a fogolyra még dolgozik is.
Odakintről csatazaj hallatszik egyre távolabbról, aminek én örülök, legalább nem vettek észre, de gyorsan ki kell találnom valamit a kijutáshoz. A cellában semmi nincs, viszont odakint rengeteg szerszám van. Talán most kijuthatok, nem kívánom megvárni idebenn a fejleményeket, a szemem egy kézi plazmavágón akad meg, elég réginek néz ki, de talán működik. Kidugom a kezem a rácsok között, majd rákoncentrálok, és megpróbálom magam felé mozgatni, elsőre sikertelenül. Elég rég próbálkoztam már az ilyesmivel, és jó tíz évig megtagadtam saját magam, így szinte mindent újra kell tanulnom. A második próbálkozás sikeres, megfeszített koncentrációval, kizárom a külvilágot és az eszközt először lassan majd nagy sebességgel megindul felém, majd nekiütődik a rácsnak és a földön landol. Ezt még gyakorolni kell, mindenestre legalább megvan a szerszám, a rácsok között behúzom, és némi tanulmányozás után rájövök a használatára. Szerencsére a zár egyszerű retesz zár, valami ősidőkből származó, így egyszerűen kettévágom a zár nyelvét, és az ajtó kitárul.
Immáron szabad vagyok, legalábbis fogjuk rá, ugyanis se fegyverem, se információm arról, hol is tartózkodom, ráadásul valamiféle harc közepén vagyok. Először csak egy problémával kell foglalkozni, méghozzá a fegyverem visszaszerzésével, ami nem lesz egyszerű. Viszont az útitársaim arcát megjegyeztem, így azt hiszem, őket kell megkeresnem ez ügyben először, szétnézek, még a munkaasztalok környékén hátha kallódik valahol fegyver, amit erősen kétlek, de hátha szerencsém lesz, utána az ajtóhoz lopakodok és kinézek a folyosóra, mi a fene történik itt….
|
|
|
Post by sessaryen on Feb 17, 2010 17:00:55 GMT 1
Alex Kron
Csak remélni tudom, hogy a társam ellesz magában a rámpa rejtekében, és nem esik bántódása. A zsákmányolt hajón végigszaladva – nem nagy táv – a pilótafülkébe rongyolok, és gyorsan felkattintom a fedélzeti fegyver-aktivátort. Ám hiába, a lövések kint tovább visítanak, és a hajótest csak úgy kong, a záporozó energiáktól. Ez a vacak hajó meg kezd szétesni alattam, a fedélzeti fegyvertől is csak vörös jelzéseket kapok: az Acélgyöngy hangárajtajának kirobbantása után leégett a tekercselése. Használhatatlan.
Lentről egy élesebb, lüktetőbb visítás hangzik fel, a vörös villanásokhoz zöld vegyül. Tehát Kirian felvette a harcot. Ideje csatlakozni hozzá, sokat nem tehetek innen fentről. A gyalogsági páncélomhoz kötöm a puskám, és aktiválom a sisakomba épített fegyverrendszer interface-t. A félkör alakú homloklemezen, amely takarja a szemem, azonnal feltűnik a célkereszt, jelenleg a földre mutatva, elvégre a fegyver csöve arra néz.
A kijárati zsilipajtónál letérdelek, és behatárolom a vörös lövések indulási helyét. A hangár fala mentén lévő dobozok mellett egy furcsa szerkezet áll: négy láb, ívelt test, két kar, rajtuk dupla blaster-cső. Amely folyamatosan tűz alatt tartja a rámpa környékét. A sisakba épített processzor feldolgozza a képet, majd egy rakás kérdőjelet ír ki a robot képe mellé, de nevet ad neki. Tehát felismeri, de nem tudja meghatározni a jellemzőit, az hiányzik az adatbázisából. Droideka Romboló Droid. Mi a fene ez? Valami régi vacak lehet, ám még mindig hatékony. Legalábbis a seregben ilyet nem használtunk. Célra tartom a fegyverem, és én is becsatlakozom a mókába. Alaposan megszórom a droidot és környékét energiasugarakkal, majd a válasz elől kissé visszahúzódom. Ami nem is késik sokat, bár nem egészen úgy, ahogy én képzelem: a droid a hajó tartólábait kezdi el lőni, és ehhez nem átall gyalogsági rakétákat is használni. Intelligens ócskavas ez, a fene a páncélját. Hangos robaj, majd a hajón végigvisszhangzó reccsenés, ahogy az elülső támláb eltörik, és a hajó az orrára bukik. Szerencse, hogy térdelek, így sikerül kigurulnom a hirtelen padlómozgást. A következő pillanatban a hátsó, jobb oldali támasztó is megadja magát a lövéseknek és a hajó súlyának, így a kijárat padlószintre kerül, a rámpa fémsikollyal szakad le.
Ez a robot szétszedi a hajót! Gyorsan, szinte pánikba esve ugrok ki az ajtón, és hajítok el egy gránátot a droid felé, majd vetődöm tovább egy rakás láda felé a fal mellett. Süvítenek is utánam a lézersugarak, ám szerencsém van. Aztán robbanás, és a blaster elhallgat. Kikukkantok a fedezékemből, és a droid maradványait veszem szemügyre. Meglepően ép maradt, bár a fél oldala lerobbant róla. A másik fele azonban még üzemképes, és célba is vesz. De gyorsabb vagyok, egy pontos sorozattal leolvasztom a felül lévő szenzorait, majd a pásztázó kar között újabb sorozattal átlövöm az energiacelláit. Elektromos kisülés, majd a kar lehanyatlik, a droid végképp elcsendesedik. Hát ez rohadt kemény volt!
Visszafordulok a bárka felé, amelyen eddig eljöttünk, megnézem mi lett vele. És persze a társammal is, mert feltűnik, hogy nagyon nagy a csend. A rámpa maradványai alól egy vértócsa terjeng a padlóra, úgyhogy nagyot nyelek s nem is megyek közelebb. A közösen átéltek után sajnálom a nőt. Ha az volt egyáltalán. Magamra maradtam, egy ellenséges bázison, és nincs rá garancia, hogy nincs több ilyen droid a közelben. Viszont itt sem maradhatok, hiszen a lövöldözés és robbanások zaja bárkit idecsalhat. Honnan van ilyen őrző droidjuk a kalózoknak? Ez túl jó felszerelés, hihetetlen, hogy hozzájutottak.
Gyorsan összekapkodom a zsákomat a hajóból, s közben kihalászok két gránátot is belőle. Ez hatásos, ha komoly támadás érne. Talpig fegyverben indulok el a hangár kijárata felé, a személyzeti ajtót kinézve magamnak.
|
|
Kölyök
New Member
Csemp?sz
Posts: 12
|
Post by Kölyök on Feb 19, 2010 2:13:13 GMT 1
Kölyök
Ha eddig azon nyafogtam magamnak, hogy uncsi a meló és az élet, hát tessék megkaptam. Na de miért ilyen töményen egyszerre? Mi a megveszekedett frászkarika folyik itt? Honnan vannak ezek az õskövület droidok? Nagy reményekkel és izgalommal vágtunk neki a fúrásoknak, aztán amit találtunk a legvadabb reményeinket is túlszárnyalja. Azt hiszem a meglepitõl, meg a támadás hevességétõl és hatásosságától egy kicsit sokkot kaphattam, ugyanis halvány gõzöm sincs hogyan kerültem épp egy szellõzõcsõbe. Néhány momentum úgy törlõdött a memóriámból, mint egy droidnak, aminek itt-ott defektes néhány alkatrésze. Hallgatózni kezdek, mert mintha néhány nagyobb robbanás után alább hagyott volna a harci ricsaj. A droidok úgy látszik nem találnak több lõni valót. talán el is mentek újabb zsákmány után, amit nagyon remélek. Óvatosan kidugom a fejem és körülnézek. Sehol semmi. El kéne valamerre indulnom, hisz nem ülhetek itt örökké. A menekülõ kalózoktó még hallottam, hogy a vezérlõbe menekülnek. Let's go. Kimászom a csõbõl - kezemben szorongatva a fegyverem, nem mintha sok hasznát venném a röpke információk alapján - és elindulok a lépcsõk felé. A lift most felejtõs. Ha épp olyat találnék, amin egy ilyen droid utazik, annyit sem mondhatnék nyekk, már le is puffantana. Vagy kiszálláskor. Az még rosszabb. A lépcsõn menet legalább meghallhatom ha valami közeleg. Mondjuk, ha többen lennénk nagyob lenne az esélyünk. Hopika a fogoly. Azt mondták veszélyes, de leszarom. Nem tudok most ezeknél a lövöldözõ vasszörnyeknél veszélyesebb dolgot elképzelni. Ezen a szinten van azt tudom, de mit is mondtak pontosan, hol is? nekiindulok elõbb megkeresni õt.
|
|
|
Post by Andy Meyer on Feb 19, 2010 8:04:48 GMT 1
Lien Korr
A legkevésbé sem meglepve veszem tudomásul, a tippem beigazolódott, szerszámokat és alkatrészeken kívül semmi mást nem találok az asztalok környékén. Felsóhajtok, ismét igazam volt, így hát jelenleg fegyvertelenül kell kissé közlekednem. A nyitott ajtóhoz lépve kinézek a folyosóra, mozgást nem láttok csak pár hullát a folyosó közepén tőlem pár méternyire. Úgy látszik a fiúk nem jutottak messzire bárhonnan is jöttek, ami viszont eléggé furcsa nem látok halott ellenfelet, legalábbis innen.
Nagy levegőt véve, kilépek a szobából, a csend már szinte zavaró, ami körülvesz, a hullákhoz érve, akik szám szerint hárman vannak, megpillantok két ismerős arcot, velem voltak a hajón. Ez megnyugtat, úgy látszik nemcsak engem szívattak meg, ők is megszívták csak kissé komolyabban. Nem sokat moralizálok, így átkutatom őket, használható fegyver után kutatva, reménykedem, benne van náluk. Amit találok, messze felülmúlja reményeimet, a sebhelyes arcú, ahogy elneveztem magamban, vette el fegyvereimet, ezek szerint a társai előtt is rejtegette, az tény hogy sokat érnek, de hol marad a becsület, bár a történtek után, nem is vártam tőlük mást.
Kissé izgatottan ellenőrzöm őket, úgy tűnik sértetlenek, sokat jelentenek nekem, inkább a múltban történtek miatt ragaszkodom hozzájuk, segítenek tartani az egyensúlyt, ami eléggé törékeny, és szükség van minden kapaszkodóra hozzá. De most nincs időm a múlton merengeni, összeszedek még egy közepes sugárpisztolyt és két tele energiacellát hozzá, mondhatom itt a nehéztüzérség. Mint végszóra ismét lövések hangja hallatszanak, majd egy hatalmas robbanás, a talpam alatt érezni a föld remegését ennek hatására, ez a dolog kezd egyre komolyabbra fordulni. Valamiféle kijáratot kellene keresnem, ha nem akarok itt nyugodni örökre. Az egyik kardot elteszem, azt csak ritkán használom, ám a másikat a kezemben tartom, kikapcsolva, nehogy a jellegzetes zaja eláruljon, a másik kezemben a pisztoly, bár nem vagyok egy mesterlövész, de jó, ha van.
A folyosón elindulva, hamarosan egy kanyarhoz érek, a plafonon szellőző csövek, a folyosó üres, csak két ajtó van nyitott állapotban a bal oldali falon, elindulok tovább, valamiféle térképet keresve, nem elveszetten bolyongjak itt. Hirtelen egy tompa puffanás hallatszik a közelebbi ajtó felől, ennek hatására mozdulatlanná dermedek. Az ajtó mellett közvetlenül. állok meg, egy fiatal kölyök lép ki rajta, szétnéz, az első pillanatban nem vesz észre, majd hirtelen kicsit megdermed a meglepetéstől. Épp bemutatkoznék, mikor a folyosó túlsó végén egy droid tűnik fel, olyan amilyet még életemben nem láttam, és bemutatkozásképp lőni kezd.
Hirtelen reflexből megfogom a Kölyök kabátját és a nyakánál fogva, berántom a szobába, mindketten dőlünk, így a lézerek az célt tévesztve a falon landolnak, nyomot hagyva maguk után. Aztán zaj hallatszik, utolsó mozdulatként szétlövöm az ajtózáró paneljét, ami zárlatot kap és becsukódik, mázlim volt. Ezután visszafordulok, a Kölyökhöz.
- Ne fogd rám azt az izét, mert elsülhet, mi a franc volt ez? – nézek rá kérdőn, a hangom nyugodt, mintha egy kis baleset történt volna. Kissé furán festek, egy szál tunikában, egyik kezemben egy pisztolyt, a másikban egy henger alakú tárgyat szorongatva Közben a támadó ideért és módszeresen lövi az ajtót a zajokból ítélve, kérdés meddig áll ellent eme intenzív támadásnak.
|
|
|
Post by sessaryen on Feb 19, 2010 19:30:35 GMT 1
Alex Kron
Kinyitva az ajtót egy meglehetősen lepukkant folyosón találom magam. Hiába, a kalóz mentalitás nem lehet túl erős a takarítás terén, de akkor miért nem loptam már rég egy takarító robotot is? De legalább a folyosó kihalt, csendes. A szemközti falon, velem szemben egy nagy ’1’-es szám van felfestve. Tehát valószínűleg ez az első szint. Ha ez egy szokványos bázis, akkor ez lehet a legfelső szint, a többi lentebb van. És ahogy elnézem, ez a hangároknak és a raktáraknak fenntartott rész. Legalábbis erre utal a folyosón elhelyezett és elszórt rengeteg holmi, konténer, láda, alkatrész, mifene. Több ajtót is látok, jobbra is, balra is. Megpróbálkozok az egyikkel, hangos szisszenéssel nyílik ki. A lámpák felkapcsolnak, és kaotikusan teleszemetelt raktárba nézhetek be. De legalább van világítás, ha nincs is miért. Visszalépek a folyosóra és tovább nézelődöm. A folyosón látok még egy liftet is, arrafelé ténfergek, lövésre kész fegyverrel, ám semmi érdekes nem vonja magára a figyelmem. Miért ilyen rohadtul csendes itt minden? Az ember azt várná, hogy egy hajó érkeztekor legalább egy rosszarcú alak ide tolja a képét, megnézni, ki érkezett. De nem, senki nincs itt, egy lélek se. Milyen bázis ez? Szellem?
A lift mellé érve látom, hogy mellette nem messze van egy lépcsőház is. Ami nekem pont megfelel, a liftben – ellenséges terepen – csak csapdában érezném magam. Benyitok a lépcsőházba, és lefelé igyekszem. Jó sok szint lehet lejjebb, látok vagy hat fordulót. Nekem viszont megfelel a következő szint is, hátha ott találok valakit, aki elárul pár apróságot. Úgymint hol vagyok, mi ez a kihaltság, és hogy lehet lelépni innen? Vissza kellene térnem a civilizált világba, hogy jelentsem a feletteseimnek a küldetésünk, és az Acélgyöngy végnapjait. Bár a küldetés igazából el sem kezdődött, a veszteségünk máris 80%. Ami még nekem is kicsit sok.
A lépcsőházban csendesen lopakodom lejjebb egy szinttel, alig verve fel a csendet. Halk koppanások csak lépteim, nem hiszem, hogy kihallatszanak innen. Óvatosan kinyitom az ajtót, összerezzenek a hangos szisszenésére. Régen lehetett már karban tartva. És ami a legrosszabb, szinte azonnal az immár ismerősnek mondható lövéshangok csendülnek fel. Már-már levetődöm a lépcsőfordulóba, amikor rájövök: nem engem lőnek.
Letérdelek az ajtó mellett, és kikukkantok a folyosóra. Meglepő, de egy harci droid éppen egy ajtó cafatokká lövésével foglalatoskodik, mást nem is látok mozdulni a folyosón. Akármit is akar a droid, valami lehet odabent, amiért megéri neki lövöldözni. Tehát nekem is megérheti. Nem is tétovázok sokat, felveszem a standard lőállást, és tüzet nyitok a droid oldalára, remélve, hogy a rohampuskám átviszi az oldallemezeit, és megsérül benne pár főalkatrész.
Csalatkoznom kell, immár sokadjára. A pulzáló sugárlövedékeim egy erőtérben akadnak el, amely a robotot védi. Erről nem volt szó! A viszonttűz elől visszahúzódom a lépcsőházba, majd én is válaszlövéseket adok le, óvatosan, csak hogy helyhez szegezzem a droidot. Még csak az kéne, hogy közelebb jöjjön. Vörös fénycsíkok keresztezik egymást a folyosón, ahogy lőpárbajt vívunk, bár felettébb egyenlőtlen küzdelem ez: neki négy fegyvercsöve van, az enyémmel szemben. És energiapajzsa is, ami eléggé unfair.
Kénytelen leszek komolyan átértékelni a helyzetet, és gyorsan egyenlíteni az esélyeken. Bár a hangárban nem láttam pajzsot a droid körül, nem jelenti azt, hogy nem is volt. És a gránát után biztos nem volt. Tehát a pajzsa túlterhelhető. Megeresztek egy sorozatot fedésként, majd a másik kezemmel kibiztosítva a gránátot elhajítom a folyosón. Nem célzok különösebben, csak arra vigyázok, hogy a távolságot jól dobjam be. A folyosó nem túl széles, ha eljut a droidig a gránát, akkor már megvagyok a nehezével.
Hatalmas dörrenés, belecsendül a fülem. A droid egy pillanatra elhallgat. Kinézek. A robot mellett az ajtó beszakadva, vitte a fal egy részét is magával. Maga a célpontom kicsit pörkös, de kutya baja, amint észlel, tüzet nyit megint. A fene egye meg! Rutinból visszalövök, és fedezékbe bukom.
Legalább a pajzsa kisült, ezt még láttam, ám a páncélja is elég erős, állja a lövedékeim. Hmm, azt hiszem, sokáig elleszek ezen a sziklán, mire el tudok innen menni. Főleg ha sok ilyen harci-maci van még…
|
|
Kölyök
New Member
Csemp?sz
Posts: 12
|
Post by Kölyök on Feb 24, 2010 3:24:33 GMT 1
Kölyök
Majdnem úgy járok, mint ahogy egyszer valami lebujban egy jizz-fizz bandátol hallottam:
Csak kidugom a fejem, De máris újra behúznám. A fény ilyenkor hasít, A fejem kívül belül fáj.
Nem pont így volt a szöveg, egy kicsit átköltöttem, mert az alkalomhoz jobban illik. Mert ahogy elindulok a folyosón beigazolódik a félelmem. Egy ilyen killermachine csak a közelembe settenkedett, és se szó, se beszéd tüzet nyit. Már ugranék is vissza, mert a lézerfény hasít és ha eltalál, akkor fog csak igazán fájni a bucókám. Amit megtennék én, azt megteszi más. Az az alak akit megpillantok, és aki el is kapja a grabancom oszt beránt valami helyiségbe. Elég bizalmas pózban érkezünk, de azonnal felpattan, és "becsukja az ajtót, aztán rám förmed, hogy tegyem el a fegyverem. -Elteszem én azonnal, mihelyst megtudom ki maga. Hogy kint az mi azt én sem tudom, de legyen elég annyi nem pezsgõs vacsira invitál minket. Ránézek a zárra, amelynek a látványa fintort csal az arcomra. -Ez nagy ötlet volt. Már csak azt kéne kitalálni, hogy jutunk ki ezek után. És merre? Mert, az a valami nagyon be akar jönni. Fegyvere van? Vagy azzal akarja megdobálni?-mutatok a kezében levõ valamire. Aztán legyintek. -Mindegy tegyük hasznossá magunkat. Keressünk valami menekülési lehetõséget, amíg az ott kint kopogtat. Nekiállok a falakat kutatni másik ajtó, szellõzõ, vagy bármi iránt. Minden jól jönne ahová beférünk. Kutakodásom az szakíjja félbe, hogy valami büdös mód a falhoz vág. Ha ez nem lenne elég, a fülem is úgy cseng, mintha ezer sziréna szólna. -Ez mi a büdös mocskos megveszekedett reba volt?-káromkodom, átmeneti süketségem okán valószínüleg több decibellel hangosabban a kelleténél. Na de a látvány. Na az nem semmi. Ahol imént még ajtó volt az a fal egy szép darabjával egyetemben semmivé vált, barátunk meg kissé romosabb állapotban ugyan, de tovább lövöldözik. Viszont nem felénk, tehát vagy megkergült néhány logikai áramköre a detonációtól, vagy van ott valaki, aki ezt okozta és most berágott rá a nagyfokú agresszivitás miatt. Körülnézek látom-e az illetõt, aki berángatott. -Jól van?-Kérdezem a biztonság kedvéért, de a választ nem várom meg, hanem a pszihopata droid után iramodok, és a hátába kerülök. -Most véged te büdös fémkupac.-azzal nemes egyszerûséggel hátulról beleeresztek kettõt abba a részébe ahol a legfontosabb alkatrészét sejtem. Csak remélni merem, hogy a hatás nem marad el.
|
|
|
Post by Andy Meyer on Feb 24, 2010 8:21:52 GMT 1
Lien Korr
A kölyök kissé ideges, amit nem is csodálok, az átéltek után én is az lennék, a szavai érthetőek, én sem bíznék egy idegenben, viszont ez megerősíti bennem azt, hogy ő tudja, hol vagyok.
-Üdv, a nevem Lien, most már ismer, nem azt kérem, tegye el a fegyvert, hanem fordítsa el, még a végén lelő itt nekem, elég odakinn a droid. Az ajtó vészmegoldás volt, még mindig jobb, hogy oda kinn van, mintha ide benn lőne minket cafatokra, most legalább ellesz egy darabig. Fegyver gyanánt egy olyan csúzlim van, mint magának, de igaza van, ráérünk beszélgetni, ha kijutottunk innen.-válaszolom neki.
Ő jobbra indul el én meg balra, a szoba, vagy nevezzük inkább teremnek, raktárként funkcionál, polcok vannak mindenütt. Rajtuk különféle ládák és palackok, egy-kettőn felfedezni a tűzveszélyre figyelmeztető jelzést, viszont sokat nem tudunk nézelődni. Egy érzést követve hirtelen a földre vetem magam, majd egy pillanattal később beszakad a fal és láthatóvá válik a droid, amint ész nélkül tüzel, de legalább nem ránk. Tekintettemmel az újdonsült társam keresem, ő nem úszta meg, épp a fal tövében üldögél, és a fejét rázza, kissé süket lesz, mint én a robbanás hangerejétől, komolyabb baja viszont nincs.
-Fogalmam sincs, de íme, az ajtó, amit keresett. Csak az akadályt kell leküzdeni, ami benne áll – kiáltom neki vissza, ő óhajtott ajtót, és íme, kívánsága teljesül, igaz átmenetileg akadályoztatva van a kimenetel, és a válaszomból kiderül, jól vagyok.
Hirtelen felpattan majd a fal mentén a droid hátába kerül, én csak csóválom a fejem, ha ez egy harci droid, már pedig annak néz ki és túlélt egy robbanást, akkor nem hiszem, hogy azzal a játék pisztollyal túl nagy kárt lehet tenni benne. Minden esetre próba szerencse, de az elmarad, a két lövés, amit megereszt, talál ugyan, de ártalmatlanul pattan le a páncélról, közben a hangokból ítélve más is lövi, a folyosóról, hasonló sikerrel, mint mi. Valami más megoldásra van szükség, tőlem nem messze az egyik polcon megakad a tekintetem, egy kisebb palackon, szép jelzések kíséretében, rá van írva robbanásveszély, ez kell nekünk, nem vagyok, tűzszerész remélem, nem robbantom fel magunkat, de más ötletem nincs. Ezúttal már koncentrálnom sem kell, kinyúlok a palackért, kissé erőlködve, ugyan de sikeresen a droid felé hajítom. A földön pattan párat majd a droid mellett megáll.
-A palackot lődd, nagyot fog szólni- kiáltok a Kölyöknek, aki ezúttal hallgat, rám a földre veti magát és a palackot lövi, az első lövése lepattan, a második viszont talál, a hang ismét fülsüketítő lenne, ha már nem lennénk így is félig süketek, szóval a helyzet változatlan, viszont a terv bevált. A falon lévő lyuk tovább tágul a droid viszont darabokra robban szét és darabjai füstölögve pihennek a földön. Felpattanok, majd odasietek a Kölyökhöz, akinek semmi baja csak nagyot hall, mint én, így kissé hangosan társalgunk.
- Szép lövés volt, az ajtó nyitva áll, immár mehetünk csak gzőm nincs merre, de gondolom te idevalósi vagy és ismered a helyet. Én egy hajóra szálltam fel és itt tértem magamhoz egy cellában, mindenesetre elbeszélgetnék az illetékesekkel erről. De egyelőre, érdekelne, mi folyik itt, és honnan jöttek ezek a droidok, mert van még pár. Ja és úgy tűnik valamelyik barátja is itt van ő robbantotta nekünk az ajtót.-mondom neki. Mindenesetre az új ajtót figyelem, mikor tűnik fel az ismeretlen segítő, nem szeretném, ha hátba lőne, vagy erősködne itt nekem, hogy térjek vissza a cellámba.
|
|
|
Post by sessaryen on Feb 24, 2010 10:00:49 GMT 1
Alex Kron
Folytatjuk a robottal a tűzpárbajt, és bár egyelőre nem sok kárt tesznek benne a rohampuskám lövései, előbb-utóbb én nyerek majd a párbajban. Bízom a harci tudásomban, és a fegyverem tűzerejében. Épp a fedezékemben lapítok, míg a droid blastertűzzel árasztja el a környéket, mikor egy kézifegyver lövései is felhangzanak, majd rövid szünet után megint.
A következő robbanás meglep, erre nem számítottam. Arra már igen, hogy a robbanás után a droid nem lő többet. Kikukkantok a fedezékemből, és csak füstölgő roncsokat látok. Az orromba viszont kémiai reagens szaga nyomakszik. Tehát az ismeretlen vagy ismeretlenek valamilyen robbanásveszélyes szert dobtak a droid közelébe, alkalmi gránátként. Ügyes…
Félig előlépek az ajtónyílásból, és a folyosón tartva a fegyver csövét, szemügyre veszem a droid háta mögött feltápászkodó, gyerekkinézetű alakot. És mintha a leomlott/továbbomlott fal mögött is mozdulna valaki…
- ÁLLJ! – ordítom az Akadémián tanultak szerint, - ITT A BIRODALMI HADSEREG! LÉPJENEK ELŐ, ÉS FE…- mielőtt végigordítanám a „fegyvert eldobni” parancsot, eszembe jut pár dolog. Az egyik, hogy a droid előbb rájuk, aztán rám lőtt. A másik, hogy leszedték az őrjöngő droidot. A harmadik, hogy a fentiek alapján lehet, ők sem ide tartoznak, ki tudja hogyan keveredtek ide. De ha a droidok a kalózok őrsége, attól még ezek is lehetnek kalózok, csak az ósdi droid-processzor kergült meg. Bárhogy is, bízni nem bízhatok bennük, ám a fegyvert nem valószínű, hogy kérésemre eldobnák. Lelőni meg nem akarnám őket, míg ki nem derül, hol vagyok, és mi folyik itt… - FELHÍVOM FIGYELMÜKET, HOGY MINDEN KÉTES MOZDULATRA TÜZET NYITUNK! – változtatom meg a mondandóm gyorsan. - Azonosítsák magukat, és itt tartózkodásuk okát! - folytatom az ismerkedést, míg a fegyverem célra tart.
|
|
Kölyök
New Member
Csemp?sz
Posts: 12
|
Post by Kölyök on Feb 24, 2010 10:53:23 GMT 1
Kölyök
Kézséggel követem a fickó utasítását, és rálövök a palackra, amit kihajít, annak ellenére, hogy tudom ez nem a rendeltetés szerinti használata. A második pukkanás sem halkabb az elõzõnél, ennek okán most még süketebb lettem. Csak foszlányokat hallok abból amit a - mit is mondott, hogy hívják - mond, de valahogy kihámozom a lényeget. -Igen, mondjuk úgy, hogy idevalósi vagyok. El kéne jutnunk a hangárba a hajómhoz, és akkor itt hagyhatjuk ezt a sok átkozott droidot, had bulizzanak magukban. Menjünk. Felállva észlelem a másik robbantós hajlamú alakot. Tök ismeretlen. Ez meg honnan pottyant ide. Hadonászik is a fegyverével - nem mintha a droidok nem lennének elegek - mond is valamit, de egy kukkot sem hallok attól a zajtól ami a fejemben tombol. Kérdõn nézek Lienre (eszembe jutott a neve): -Hallja mit mond az ott? Én egy szót se.
|
|
|
Post by Andy Meyer on Feb 25, 2010 8:24:24 GMT 1
Lien Korr
A válasz a feltett kérdésemre, meglep, ezek szerint fogalma sincs, én ki vagyok, miután nem is nagyon érdeklődött, így én sem erőltetem a témát. Elvégre azok közül való, akik idehoztak, bár úgy látszik, nem mindenkinek kötötték az orrára, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt. Ez nekem tökéletesen megfelel jelen helyzetben. Közben a folyosóról valaki ordibál, én értem, ugyan de kissé halkan hallom, egy pillanatra megdermedek a Birodalom szó hallatán. Már csak ez hiányzott az életemből, az erőt segítségül hívva körülnézek élőlények után kutatva, de rajtunk kívül csak egyetlen embert érzek, és az is a folyosón van. Tehát egyszemélyes hadsereggel van dolgunk. Ez jelentősen megkönnyíti a helyzetet, ha akadékoskodni akar, bár nagyon remélem nem értem jött. Elég nekem a kalózok jelenleg, nem hiányzik a Birodalom is, akik köztudottan üldözik a magamfajtákat.
A Kölyök láthatólag nem nagyon érti, mit mond a folyosón lévő alak, én legalább befogtam a fülem a második robbanás előtt, így én jobban hallok. Nem hinném, hogy tud szájról olvasni, így nekem kell válaszolnom az ismeretlennek, amit meg is teszek, ordítva, hogy a társam is értse.
-Ha lehet jöjjön közelebb, mert a gránátnak köszönhetően, nem értjük mit mond, annyi tiszta valami Birodalmi katonaságról hadovál, ami jelen helyzetben lévén egyedül van, nem előny. A konkrét célunk kijutni innen és itt hagyni ezeket a droidokat, szóval mennénk a hangárba, az úr hajójáért. És maga mi a francot keres itt? Mi lenne, ha nem hadonászna azzal az izével és közelebb jönne, gondolom a droidoknak vannak szenzorjaik és erre az ordibálásra idecsődül mind.-válaszolom
A folyosóra lépek és várom, hogy közelebb jöjjön, a beszélgető partner, nincs kedvem hosszan itt időzni, indulnék már a hangárba a hajómért. Egyelőre fegyvertelenek tűnök, csak a kikapcsolt kard van a tenyeremben, más fegyver nincs nálam, nem akarok harcolni még a katonával is, van még itt droid bőven.
|
|
|
Post by sessaryen on Feb 25, 2010 9:26:19 GMT 1
Alex Kron A felhívásomra érkező válasz elég meglepő. Menekülnek innen, és a droidok támadják őket? Mi folyik itt? Milyen eszement őrület szállta meg a Galaxist? Előbb a roncsról való menekülés, itt meg egy feje tetejére állított kalózbázis. Pff, kezdek besokallni.
Ráadásul azt mondja a szemben álló fickó, hogy egyedül vagyok. Vajon ezt honnan tudja? Érdekes… Bár erősen gyanakszom, hogy a válaszoló által említett süketség, csak süket duma, patthelyzetben vagyok. Mehetnékem van, így ha lapulok, csak az itt-tartózkodásom ideje fog megnőni, az esélyeim nem igazán. Pff..
Óvatosan előrébb lépek, majd előrébb nyomulok a folyosón, hogy hallótávolságba érjek a süket urakhoz. Fegyverem rutinosan pásztázza a folyosót, egy pillanatra sem lankad figyelmem.
Közelebb érve látom, hogy a két alak közül az idősebb csak pár rongyot, és egy fegyvert visel csak. Meg valami fémhengert, amit még nem láttam ezelőtt, tehát akár fegyver is lehet, bár annak különös… A másik meg még szinte gyerek, nagyon fiatal. Legalább annyira, mint én. Rajta normális ruházat és felszerelés van, kezében egy játék pisztoly. - Kik maguk, és mit csinálnak itt? Egyáltalán mi ez a hely és mi történik itt? – egy pillanatra elgondolkodom. - A hajóról meg mondjanak le, amennyire én láttam, egyetlen hangár maradt épen, és abban is csak egy roncs áll immár… Más hangárszint nincs itt?
|
|