Post by Catrahar on Jan 24, 2010 18:45:52 GMT 1
i955.photobucket.com/albums/ae37/Marcellsix/boba%20fett/Cathar/cathar.jpg
Név:Catrarhar
Faj:kétár
Nem:férfi
Kor:20 év
Kaszt:Kalandor alkalmi kidobóember
Beszélt nyelvek:kétár,galaktikus közös.
Felszerelés: két vibrokard,egy sugárkarabély,átlagos Tatooine és Cathari ruhák,YT-1300(raktér nagy része lakássá alakítva),komolink,adattábla,apa njk (faji bónusz)
Catrarhar a nevem.A Catharon szültettem egy szavannai faluban,a mit Reménysugárnak hívnak. Apám vadász volt. Anyám. nos, õt nem ismertem születésemkor meghalt. Apám edzett velem elõször csak még gyengéden, hiszen még csak 4 éves voltam amikor elkezdttük. Anyám születésemkor meghalt. Apám ezért nem nagyon neheztelt rám tudta, hogy nem az én hibám. Anyámat hamar elfelejtettem mostohaanyám azért nem lett mivel mi életre választunk párt és ha az meghal nem házasodunk többet.Gyerkkoromban nem volt sok barátom,általában senkiben nem bíztam meg. Apám észrevette hogy a karmaim nagyobbak az átlagnál. Miután apám úgy látta, hogy felkészültemre, elkezdte nekem tanítni a kétár harcmûvészetet, ezt viszonylag gyorsan sajátítottam el, de valami más hogy csináltam, mint ahogy tanította többet használtam karmaim, mint a fogaim sokkal töbször. Ez után apám a közelharci fegyverek használatát tanította meg nekem, mármint csak a kardét. Ezt szinte ösztönösen kezeltem, bár azért akadtak nehézségek fõleg a védekezésben. Támadni azt mindig tudtam, védekezni. nos, inkább félre ugrani szoktam bár apám lassan ezt is jól begyakorolta velem. Amikor valami nem ment akkor apám megmutatta, hogy hogy társam a kardot hova szúrjak, stb.Persze amikor vívtunk tompa karddal harcoltunk. Lassan közeledtem a 14 éves kor felé, ekkor kezdte el apám tanítani az ûrhajõvezetés tudományát, mivel apámnak birtokában volt egy YT-1300-as. Azzal gyakoroltunk. Az elején õ vezetett majd fokozatosan vettem át a hajó irányítását. Mire tudtam irányítani a hajót már 13-dik életévemet töltöttem be. Ebben az évben a lövészetet gyakoroltuk ez néha nagyon jól ment néhol nagyon rosszúl.Mire betöltöttem a 14 éves kort tudtam használni a sugárvetõket.Lassan közeledtem a felnõtt kor felé....Bár én tudtam hogy még maradok egy kicsit hogy fejlesszem a sugárvetõk használatát
Ifjúkor:Miután betöltöttem a 14-dik életévemet apám egy sugárkarabéllyal,két vibrokarddal,egy túlélõkészlettel,és a volt hajójával egy YT-1300-assal "adományozott meg".Apámnak megköszöntem a sok meg nem érdemelt ajándékot elmagyarázta hogy kell használni a hiperhajtõmûvet és közöltem vele, hogy még tanulnék tõle. Így aztán együtt indultunk el egy Tatooine nevezetû bólygóra. Apám mivel már járt itt könnyen talált nekünk megfelelõ házat, amit szinte az összes pénzünkön meg is vettünk, a többi pénzbõl élelmet és vizet vettünk. Ezután munkát kerestünk nekem elõbb lett munkám, mint apámnak, bár végül mindegyikünknek lett munkája én egy kidobõember lettem a Chalmun kantinban. Apám pedig egy kisebb bár pultosa lett. Így eltartottuk magunkat és lassan gyûlt a pénz.
nagyon lassan. Persze az én munkám nem volt veszélytelen. Egyszer egy Vuki hamiskártyást kellett eltávolítani, de ez nem volt zökennõ mentes a Vuki ádázul harcolt, de mi híres kétár harcmûvészetünk felett nem kerekedhetett felül bár azért én is kaptam pár ütést végül. Apám munkája nem volt nagyon veszélyes csupán néha kellett fegyvert használniaAzt hamar észrevettük, hogy itt a huttok az urak õk azok, akik rendelkeznek szinte mindennel, közülük egy Jabba nevû hutt a bolygó koronázatlan királya.
B.E.8. ekkor felmondtunk én is apám is, azért mert nagyon lecsökkentették a fizetésünkket. Ezután pár hónapig a megtakarított pénz még eltartott bennünket, de nem akartunk teljesen elszegényedni ezért eldöntöttük: Piszkos munkának adjuk fejünket névlegesen olyan jawákat fosztunk ki akik éppen egy homokjárõval utaznak ez néha sikerült néha nem.Mégpedig így: lövéssekkel megállásra kényszerítettük õket majd lelõttük a jawákat és elloptuk miden "értékesnek"(tehát eladható viszonylag kevésbbé meghibásodott)tárgyakat/droidokat s eladtuk õket,piszkos munka volt, de az életben maradás nem tréfa. Ekkor eladtuk a házunkat és a hajónk lett a házunk. Ettõl kezdve már nem kellett attól félni, hogy míg távol vagyunk, kirabolják a házunkat.
Jelenkor: A Mos Elisey kantin bejárata felé tart.
Jellem:Kegyetlenné vált a Tatooinei "útonállás" miatt egyébként büszke a barátságban és a gyülöletben is szenvedélyes.Továbra nem nagyon szereti a mûvégtagokat szerinte ilyet hordani szégyen.Viszonylag "civilizátlan"ha nem vesszük az ûrhajóvezetést és a fegyverhasználatot.
Név:Catrarhar
Faj:kétár
Nem:férfi
Kor:20 év
Kaszt:Kalandor alkalmi kidobóember
Beszélt nyelvek:kétár,galaktikus közös.
Felszerelés: két vibrokard,egy sugárkarabély,átlagos Tatooine és Cathari ruhák,YT-1300(raktér nagy része lakássá alakítva),komolink,adattábla,apa njk (faji bónusz)
Catrarhar a nevem.A Catharon szültettem egy szavannai faluban,a mit Reménysugárnak hívnak. Apám vadász volt. Anyám. nos, õt nem ismertem születésemkor meghalt. Apám edzett velem elõször csak még gyengéden, hiszen még csak 4 éves voltam amikor elkezdttük. Anyám születésemkor meghalt. Apám ezért nem nagyon neheztelt rám tudta, hogy nem az én hibám. Anyámat hamar elfelejtettem mostohaanyám azért nem lett mivel mi életre választunk párt és ha az meghal nem házasodunk többet.Gyerkkoromban nem volt sok barátom,általában senkiben nem bíztam meg. Apám észrevette hogy a karmaim nagyobbak az átlagnál. Miután apám úgy látta, hogy felkészültemre, elkezdte nekem tanítni a kétár harcmûvészetet, ezt viszonylag gyorsan sajátítottam el, de valami más hogy csináltam, mint ahogy tanította többet használtam karmaim, mint a fogaim sokkal töbször. Ez után apám a közelharci fegyverek használatát tanította meg nekem, mármint csak a kardét. Ezt szinte ösztönösen kezeltem, bár azért akadtak nehézségek fõleg a védekezésben. Támadni azt mindig tudtam, védekezni. nos, inkább félre ugrani szoktam bár apám lassan ezt is jól begyakorolta velem. Amikor valami nem ment akkor apám megmutatta, hogy hogy társam a kardot hova szúrjak, stb.Persze amikor vívtunk tompa karddal harcoltunk. Lassan közeledtem a 14 éves kor felé, ekkor kezdte el apám tanítani az ûrhajõvezetés tudományát, mivel apámnak birtokában volt egy YT-1300-as. Azzal gyakoroltunk. Az elején õ vezetett majd fokozatosan vettem át a hajó irányítását. Mire tudtam irányítani a hajót már 13-dik életévemet töltöttem be. Ebben az évben a lövészetet gyakoroltuk ez néha nagyon jól ment néhol nagyon rosszúl.Mire betöltöttem a 14 éves kort tudtam használni a sugárvetõket.Lassan közeledtem a felnõtt kor felé....Bár én tudtam hogy még maradok egy kicsit hogy fejlesszem a sugárvetõk használatát
Ifjúkor:Miután betöltöttem a 14-dik életévemet apám egy sugárkarabéllyal,két vibrokarddal,egy túlélõkészlettel,és a volt hajójával egy YT-1300-assal "adományozott meg".Apámnak megköszöntem a sok meg nem érdemelt ajándékot elmagyarázta hogy kell használni a hiperhajtõmûvet és közöltem vele, hogy még tanulnék tõle. Így aztán együtt indultunk el egy Tatooine nevezetû bólygóra. Apám mivel már járt itt könnyen talált nekünk megfelelõ házat, amit szinte az összes pénzünkön meg is vettünk, a többi pénzbõl élelmet és vizet vettünk. Ezután munkát kerestünk nekem elõbb lett munkám, mint apámnak, bár végül mindegyikünknek lett munkája én egy kidobõember lettem a Chalmun kantinban. Apám pedig egy kisebb bár pultosa lett. Így eltartottuk magunkat és lassan gyûlt a pénz.
nagyon lassan. Persze az én munkám nem volt veszélytelen. Egyszer egy Vuki hamiskártyást kellett eltávolítani, de ez nem volt zökennõ mentes a Vuki ádázul harcolt, de mi híres kétár harcmûvészetünk felett nem kerekedhetett felül bár azért én is kaptam pár ütést végül. Apám munkája nem volt nagyon veszélyes csupán néha kellett fegyvert használniaAzt hamar észrevettük, hogy itt a huttok az urak õk azok, akik rendelkeznek szinte mindennel, közülük egy Jabba nevû hutt a bolygó koronázatlan királya.
B.E.8. ekkor felmondtunk én is apám is, azért mert nagyon lecsökkentették a fizetésünkket. Ezután pár hónapig a megtakarított pénz még eltartott bennünket, de nem akartunk teljesen elszegényedni ezért eldöntöttük: Piszkos munkának adjuk fejünket névlegesen olyan jawákat fosztunk ki akik éppen egy homokjárõval utaznak ez néha sikerült néha nem.Mégpedig így: lövéssekkel megállásra kényszerítettük õket majd lelõttük a jawákat és elloptuk miden "értékesnek"(tehát eladható viszonylag kevésbbé meghibásodott)tárgyakat/droidokat s eladtuk õket,piszkos munka volt, de az életben maradás nem tréfa. Ekkor eladtuk a házunkat és a hajónk lett a házunk. Ettõl kezdve már nem kellett attól félni, hogy míg távol vagyunk, kirabolják a házunkat.
Jelenkor: A Mos Elisey kantin bejárata felé tart.
Jellem:Kegyetlenné vált a Tatooinei "útonállás" miatt egyébként büszke a barátságban és a gyülöletben is szenvedélyes.Továbra nem nagyon szereti a mûvégtagokat szerinte ilyet hordani szégyen.Viszonylag "civilizátlan"ha nem vesszük az ûrhajóvezetést és a fegyverhasználatot.
-d van. Az avatart a holnapi nap folyamán fogom feltölteni.