Csibész

[Marev Or'trika Bralor]

A nevem Marev Or'trika Bralor, de szólítson nyugodtan Csibésznek. A múltamra kíváncsi, hát elmondom. Nem kenyerem a hazudozás, így veheti e szavakat készpénznek, viszont mielőtt belekezdek, rágyújtanék egy cigire ..

A mandalor óvatosan belenyúlt szakadt ingének zsebébe és előkotort egy pakli cigarettát. A csuklóján megcsörrent a bilincs, mikor rágyújtott. Jó pár slukkot engedélyezett magának, majd egy sóhaj után belekezdett élete történetébe.

Az egész a birodalom előtti tizenötödik évben kezdődött, akkor születtem. Apám Vaii’la Bralor a bralor klán vezetője és Norg Bral város irányítója volt. Nagyszerű harcos és kiváló vezető, de elsősorban párját ritkító öklöző. Ezért kaptam én is ezt a nevet, a Marev a népünk nyelvén öklöt jelent. Már a hatvan felé közeledett mikor én a világra jöttem, anyám, akit Luviának hívtak, harminc évvel volt fiatalabb nála. Szárnyra kapott olyan pletyka is, miszerint zabigyerek vagyok, de atyám egy-két betört orral és törött kézzel bizonyította a városnak, hogy férfiassága az idő múlásával nem csökkent.

Én voltam az egyetlen gyermeke, anyám előtti felesége még dekádokkal korábban meghalt szülés közben a magzattal együtt. Bár én magam nem emlékszem rá, de az elbeszélések szerint akkoriban apám volt a világ legboldogabb embere és egy percre sem hagyott magamra. Valószínűleg ő maga faragott volna belőlem harcost, ha a halál el nem szólítja.

Galidraanon történt, Birodalom előtt tizennégyben. Az akkori Mandalore Jango Fett harcba hívta az igaz mandalorokat, így apámat és a klánunk összes többi harcosát is. Nem tudom, hogy maradt-e túlélő, arra emlékszem, hogy egy sem tért haza közülük. Csapda volt az egész, a jedik könyörtelenül lemészárolták őket, mint ahogyan a szenátust is le akarták mészárolni később.

A városunkban eluralkodott a káosz a férfiak halála után. A vének tanácsa vette át az irányítást, minden munka a nőkre és a gyerekekre maradt. Az első pár év nagyon sanyarú volt, rengetegen haltak meg az éhség, a nélkülözés miatt, éppen úgy, mint a vadászatok miatt. Az ember nyolc – tíz évesen még nem olyan harcedzett.

Na de mindegy is. A népünk minden vész után talpra állt, most is ez történt. Mire tíz éves lettem addigra új vezetője volt a városnak egy pelyhedző állú, de rendkívül tehetséges harcos személyében, jómagam pedig mezőgazdasági munkákat végeztem a velem egykorúakkal egyetemben. Azt mondták, már ekkor látszódott rajtam, hogy apám fia vagyok, állítólag rendkívül jól tudtam megszervezni a munkákat. Én arra emlékszem, hogy rengeteg barátom volt, akikkel megpróbáltunk segíteni ahol csak tudtunk. Mindenesetre az új vezér Jast Bralor úgy döntött, hogy engem és a velem egy idős öccsét személyesen tanít mindarra, amit ő már megtanult. Vetin és én is szorgalmasan tanultunk, nagyon jó barátok lettük, pedig különbözött a világnézetünk. Még én az egész galaxison szerettem volna bosszút állni, addig ő mindig azt hajtogatta, hogy ő akkor sem megy el a városból, ha világégés lesz, nehogy újra férfi nélkül maradjanak anyáink.

Megtanultunk harcolni, vadászni, siklót vezetni, tanultunk a népünk történelméről és még írni meg olvasni is. Jast túl sok bölcsességre nem tudott minket oktatni, hiszen alig volt idősebb nálunk tíz évvel, inkább azt próbálta belénk verni, hogy mindig legyünk éberek és figyeljünk a részletekre.

A klónháború első évének végére már mi is felnőttek voltunk, ezt nálunk tizenhárom éves kortól számoljuk. Jast segített nekünk összeállítani a saját beskar’gamunkat; az enyém vörös lett, az igazság színe; Vetin inkább a zöldet választotta, mindig is kötelességtudó volt. Bár mi ezt akkor még nem tudtuk, Jast nem véletlenül foglalkozott velünk ennyit. Mikor végre igazi harcost faragott belőlünk engem tett meg utódjának, hogy ő a város legtöbb harcosával együtt csatlakozhasson a Független Rendszerek Szövetségéhez és bosszút állhasson apáinkért. A Galaktikus Birodalom megalakulásáig tehát én voltam a város irányítója, próbáltam mindent úgy csinálni, ahogyan azt korábban Jasttól láttam.

Miután Palpatine megtette magát császárnak új idők köszöntöttek be. Egy Suprema nevű alak vette át a bolygó irányítását, zsoldosai és a birodalom rohamosztagosai pedig idővel Norg Bral-ba is elértek. Vetin ekkor halt meg.

A hosszú mondandó után a már félig elégett cigiről lepöckölte a parazsat Marev, szívott pár újabb slukkot, majd a csikket a földre dobta és rátaposott. Látszott rajta, hogy történetének ezen része viseli meg a legjobban, de a huttot nagyon érdekelte már a folytatás ezért kezével intett, hogy a mandalori folytassa.

Rabszolgákért jöttek. Az előző esti tivornya miatt nagyon kiütöttem magamat, csak akkor ébredtem fel, amikor a szobámba rontottak. A párnám alatt tartott késsel még sikerült az egyik trandó nyakát elvágnom, de utána sötétség jött. Mire újra felébredtem már egy börtönben voltam, csak itt tudtam meg, hogy Vetin helyettem mutatta magát a város vezetőjének és ezért őt ölték meg, én pedig élhetek. Ekkor adtam magamnak az Or'trika nevet, mely gyászt jelent. Nem csak Vetint gyászolom, de az egész népünket, a sorsunkat.

Négy évet húztam le rabszolgaként a Suprema szolgálatában, alantas munkákat végezve. Idővel más bolygóról más fajból származó rabok is kerültek közénk, így jobb híján nyelveket tanultam, hogy ne vesszen teljesen kárba az a pár év. Azután jött Ön most, Birodalom szerint négyben és megvett. Az én szótáramban nem létezik az árulás, a hűségemet be fogom bizonyítani. Azt viszont megígérhetem, hogy ha valakinek elmondja a történetemet, akkor megölöm Önt ..


A Desilijic klán ifjú tagja felvihogott. Tetszett neki a fiú, pont ilyet szeretett volna. Nem vette igazán komolyan a fenyegetést, hiszen most is energiafal mögül tekintett a mandalorira, de nem szerette volna ha kitudódik mekkora kincsre bukkant, ezért elhatározta, hogy nem fog beszélni senkinek új behajtója múltjáról.

[Marev Or'trika Bralor]

B. Sz. 4. – B. Sz. 9.

Zikra Desilijic Temeri foglalkozását tekintve egyszerű gengszter volt. Nem volt igazi nagymenő, még csak pár évtizede lépett a hutt számítás szerinti felnőtt korba, viszont a legnagyobb klán hátszele miatt nagyratörő tervei voltak. Pénzt hitelezett a Jiliac majd később Jabba vezette klán területein befektető vállalkozóknak, később pedig megvédte ezen pénzekből épülő szórakozóhelyeket – természetesen súlyos creditekért.

Nem dolgozott túl sok zsoldossal, tisztában volt vele, hogy klánjával nagyon kevesen mernek kikezdeni. Akik mégis elég bátrak vagy inkább szuicid hajlamúak voltak azokkal a két „intézője” elbánt. Az új fiúra is csak azért volt szüksége, mert a Birodalom nar shaddaa-i térnyerésével egyre több helyről tiltották ki a nonhumánjait, egyre többen bújtak ki a fizetési kötelezettségek alól.


B. Sz. 4.

Nar Shaddaa, Fűszer klub


A mandalorit gyorsan bedobták a mélyvízbe, rabszolga lévén nem igazán érdekelt senkit, hogy él-e vagy hal.

A fűszer klub egzotikus ételeiről, italairól, örömlányairól és „koktéljairól” volt híres. Már több éve Zikra fennhatósága alá tartozott, de a Birodalommal egy időben megjelenő Emberi Felsőbbrendűség szekta az elmúlt hónapban rátette a kezét. Mivel a tulajdonos sem örült az új védelemnek a hutt elrendelte a hely visszaszerzését. Myhr és Wee, a két nonhumán (egy ketár és egy rodián) mentek előlről, Marev pedig megkapta a hátsó kijáratot. A jel egyértelmű volt, mindig a rodián lőtt elsőnek.

Marev ösztönösen kerülte a neonok által megvilágított területeket az utcán, próbált mindig sötétben maradni. A szitáló eső rontotta az éjszaka amúgy sem tökéletes látási viszonyokat, viszont a pocsolyákra figyelnie kellett, miközben megkerülte az igen nagy alapterületű épületet. A hátsó kijáratnál mindössze egyetlen őr volt –az emberi felsőbbrendűség szétgyúrt, szőke tagjait szinte lehetetlen volt eltéveszteni – sugárkarabéllyal a kezében. A mandalori három méterre állt meg tőle, az ajtó melletti hatalmas kuka mögött. Lelassította a légzését, előhúzta a kését és várt. A kuka feletti ablak nyitva volt, pont ahogyan azt az informátoruk megjósolta, onnan kellett számítani a másik őrre. Az első lövés eldördült az épületben, megkezdődött az akaan.

A hátsó őr elkövette élete utolsó hibáját azzal, hogy a lövés hangjára reflexszerűen a hátsó ajtó felé fordult. Marev sietős léptekkel, szinte hangtalanul lépett mögé és azonnal cselekedett – egy szúrás a tüdőbe, majd a szívbe. Mire a test beledőlt az egyik tócsába a mandalori már felugrott a kuka tetejére. Éppen időben, a felette található ablakban egy újabb szőke alak jelent meg. Marev jobb kezével elkapta a férfi inggallérját és kirántotta az ablakból, miközben a baljában található késsel átszúrta a torkát. Mire a szektás a kukában landolt már halott volt. A harcos elrakta a kését majd pár gyors mozdulattal bemászott az ablakon keresztül a sötét szobába. Itt újra megállt, amíg a légzése normálisra lassult addig feltérképezte a szobát. Csak egy ajtó vezetett ki, miközben feltépte kezében már újra ott volt a kése. Újabb, immár kivilágított szobába ért, ahol a fényviszony változások miatt akaratlanul is megtorpant. Szerencséjére csak egy összevert twi’lek nő volt a szobában, aki a szeméig húzta a takarót annyira félt. Marev jobb kezének mutatóujját a szája elé emelve jelzett a nonhumánnak, majd indult is tovább. Innen az ajtó már a folyosóra vezetett, éppen két nagydarab férfi szaladt el előtte. A másodperc tört része alatt nem tudta megállapítani, hogy ezek vajon szekta tagok-e, ezért ököllel sújtott le a hátsó férfira, majd belépett a test mögé és elkapta azt, hogy pajzsként használhassa. Az előtte haladó férfi észlelte a támadást ezért fordult is meg és lőtt, egyenesen társa mellkasába. Ennyi idő elég volt Marevnak arra, hogy realizálja még két felsőbbrendűvel van dolga, elkapta az ernyedő test jobb kezében található sugárpisztolyt és két gyors lövéssel leterítette a másikat. Ezek után elengedte pajzsát és a lépcsőhöz lopakodott. Harc zajai immár nem hallatszottak lentről, a bár részben is vége lett a bulinak. A síri csendet a mandalori hangja törte meg. – Végeztetek? – azonnal felkészült arra, hogy ha nem érkezik válasz, akkor visszahátráljon valamelyik fedezéket nyújtó szobába, azonban a ketár öblös hangja megnyugtatta. – Lejöhetsz!

Mikor megjelent a lépcsőfordulóban Wee még rászegezte a fegyvert, biztos, ami biztos alapon, de aztán a rodián tekintete visszasiklott a helyiségben tartózkodó többi lényre. A bárban a legtöbb vendég az asztalok alatt húzódott meg, csak keveseknél volt fegyver, de ők is inkább elrakták, nehogy agressziónak vélje a trió. A terem stratégiailag fontos pontjain fejbe vagy mellkasba lőtt szőkék feküdtek, még a ketár körül hat agyonvert alak hevert. A munkájukat elvégezték, a csapat hivatalos vezetője - a ketár – biccentett egyet, mire a trió a hátsó ajtón távozott. A rodián nem bírta ki, és kíváncsiságból megvizsgálta a kint talált két holttestet, majd egy elismerő füttyentés szerű hang után eltűntek az éjszakában.

Az első közös bevetés után Myhr és Wee hamar megkedvelték Marevet, és örömüket lelték abban, hogy az általuk csak „mérhetetlen tapasztalatnak” hívott tudást átadják a mandalorinak. Még a ketár mellett általa eddig nem is ismert harcművészetet tanulhatott meg, addig a rodián számtalan lőfegyver használatára tanította meg.




B. Sz. 5.

Több mint egy évnyi szolgálat után jött el az első Nar Shaddaa-n kívüli munka. A feladat igen speciális volt, Ylesiára kellett elszállítani egy halom készpénzt civil űrhajóval és ott találkozni kellett valakivel. Zikra nem árult el többet annál, mint amennyit szükséges volt tudniuk, az intézők pedig – bár kiváncsiak voltak – nem kérdeztek.


A ketár a hutt mellett maradt, csak a rodián és a mandalori indultak útnak. Mivel a környéken már igen nagy hírnevük volt első útjuk a Corelliai szektorba vezetett. Itt mindenre kapható pilótákat és bárhová elrepülő hajókat lehetett találni. Egy rövid vita alakult ki kettejük között azzal kapcsolatban, hogy csak hajóra van-e szükségük vagy pilótára is, de végül Marev észérvekkel meggyőzte a nonhumánt arról, hogy ne lopjanak hajót.

Egy Col nevű félszemű corelliait sikerült felbérelniük az egyik kocsmában, aki hajlandó volt arra, hogy minden információ nélkül, „vakon” dolgozzon nekik. A mandalori nem igazán értette, hogy lehet valaki ilyen felelőtlen, de mivel ez kapóra jött nekik ezért nem reklamált. Az utazás alig pár óra volt, mégsem ment zökkenőmentesen.

Mikor már látszott a dúracél üvegen keresztül Ylesia, Wee magához hívta az ifjú mandalorit. – Ha most lelépünk a lóvéval, sosem talál ránk Zikra. Fele-fele, plusz még egy hajót is tudunk szerezni, ha úgy van. – Marevet őszintén meglepték társa szavai, bele sem gondolt ebbe a lehetőségbe. Természetesen voltak tervei, amihez jól jött volna a pénz, de sosem árulta volna el a huttot. – Nem biztos, hogy ez jó ötlet. A Desilijic klánnak messzire elér a keze, én pedig nem szívesen menekülnék egész életemben. Másfelől akkor mi lesz Myhrrel? – Nem igazán tudta, hogy a rodián mennyire gondolja komolyan ezt a pénzes dolgot, ezért nem akart egyből konkrétan nemet mondani. A nonhumán éppen nekiállt volna hosszabban kifejteni elképzeléseit, mikor Col hangja csapta meg a fülüket. [/color]– Elég lesz a bájolgásból testvéreim, van egy kis problémánk! – Mindketten a pilótafülkébe rohantak, ahol már látszott az ablakon keresztül, ahogy a Besadii klán jelével ellátott négy Nantex-osztályú vadászgép közeledett. – Azonosítatlan teherhajó, azonnal kövessen minket rakományellenőrzésre! – Érkezett a rádión keresztül az utasítás. Megismétlődött még párszor a felszólítás, miközben a trió megvitatta a helyzetet. Col semmiképpen nem szeretett volna engedelmeskedni, Wee pedig egyértelműen a harc mellett volt. A corelliai aktiválta az elülső pajzsokat valamint a fegyverrendszert, Zikra két intézője pedig bemászott a lézerágyúkhoz. Éppen időben, két vadász ugyanis válasz hiányában tüzet nyitott rájuk. A pajzsok szerencsére kibírtak addig, amíg a négy hajó elhaladt mellettük, ezután pedig már át lehetett irányítani az energiákat a hátsó pajzsokra. Wee lövésein egyből érződött, hogy van tapasztalata ebben a fajta harcmodorban is, a mandalori azonban idegennek érezte magát a fülkében. Az hamar kiderült, hogy Col kiváló pilóta, a tudása nélkül valószínűleg az űrben porladtak volna el. A rodián is jól kezelte a helyzetet, igen gyorsan levadászott hármat az üldözők közül. Az utolsóval nagy nehezen Marev végzett, akiről a rövid harc végére már ömlött a víz.

Mivel a gép a corelliai minden igyekezete ellenére is súlyosan megsérült ezért nagyon úgy tűnt, hogy Ylesián több időt kell majd eltölteniük, mint amennyit szerettek volna. Leszálltak a Zirka által megadott koordinátákon, ahol is menetrendszerűen találkoztak az összekötővel. A bőröndnyi pénzért cserébe adattáblákat kaptak, melyeken a Besadii egyes fűszerszállító hajóinak menetrendje volt. Wee láthatóan megbékélt a tudattal, hogy marad a Desilijic klán alkalmazásában. Col hajójának javítását néhány csadra-fannal végeztették el, akiket a közeli városból béreltek fel, és akiket Wee Zikra pénzéből finanszírozott.

A mandalori úgy ítélte meg, hogy a corelliai már számtalan ilyen kalandban vehetett részt, mert szinte szóra sem méltatta az eseményeket, valamint rendelkezett álcázóhálóval is, aminek segítségével sikerült elrejteni a hajót a kíváncsi szemek elől. Pár nappal később észrevétlenül sikerült visszatérniük a csempész-holdra, ahol Col megismerkedett Zikrával és a megelőlegezett szerelési költség törlesztése miatt az alkalmazásába állt pár hónapra. Ez idő alatt Marevnek lehetősége volt a corelliaitól eltanulnia a hajózás rejtelmeinek az alapjait.
[/color]

[Marev Or'trika Bralor]

B. Sz. 6.

Femme Fatale

Huszonegy éves korára Marevnak igazán jóra fordult a sorsa. A munkáiban bizonyított precizitása és hűsége miatt Zikra egyre nagyobb teret engedett számára, ami miatt egyre többet érintkezhetett civilekkel. Mivel nonhumán társai a komoly birodalmi jelenlét miatt újabb fajta munkakörökbe kerültek, Csibész lett a helyi bárok és kocsmák állandó felügyelője. Munkái során ritkán hibázott, viszont civileket sosem bántott így a legtöbb zsoldos és csempész próbált jóban lenni vele, a határozottságának és sármjának köszönhetően pedig a bárok környékén élő nőktől megkapta mindazt, amire egy férfi vágyhat.

Azonban minden férfi életében van egy nő, aki mindent felforgat. Mindig a semmiből tűnik fel és észrevétlenül távozik. Csibész a saját végzetét Palpatine császárrá kiáltása után hat évvel ismerte meg.

Aznap este nem esett a Desilijic klán uralta területek felett, sőt kifejezetten enyhe éjszaka volt. Az Égisz Klubban lebzseltem. Ez a hely már régóta tartozott alánk, nagyon népszerű és forgalmas hely volt. Sikerült a tulajnak úgy kialakítania a hely profilját, hogy ott sosem volt balhé. Valami öreg medve volt a tulaj, aki jó kapcsolatot ápolt a Besadiival is, számos béketárgyalást intéztek a helyen. Az épület maga is ennek megfelelően volt kialakítva. Az előtér közepén hatalmas bárpult volt, körülötte szétszórva asztalok és székek. Innen egy lépcső vezetett a felső két szintre, ahol szállások voltak, a bárpult mellett jobbról és balról is a hátsó terembe lehetett eljutni. Itt egy tucat hangszigetelt, zárható boksz volt a tárgyalásoknak.

Az előtérben üldögéltem két ismerőssel, akik azt ecsetelték miként szöktek meg egy birodalmi őrjárat kezei közül. A sztorijuk hihetetlen volt, de nem akartam őket megbántani, inkább csak hallgattam és közben nézegettem a csinos pincérlányokat. Az egyik twi’leket meg egy tetovált arcú embert hogy is mondjam, khm .. közelebbről is ismertem, de most nem ez a lényeg. Volt bent vagy harminc ember legalább, nem egy fazonról én is tudtam, hogy akkor se csinálnák össze magukat, ha személyesen Vaderrel kellene szabakkot játszaniuk. Aztán egy pillanat alatt megfagyott a levegő, a zenegépen kívül mindenki elhallgatott. Egy fekete csuklyás alak lépett be, olyan fajta, amelyikből a Holdon tucatszám szaladgál az utcán és fixen tudja mindenki, hogy rosszban sántikál. Ez valahogy mégis más volt. Tudtam róla, és ezzel szerintem nem voltam egyedül, hogy gonosz. Sugárzott belőle a magabiztosság, a járása olyan volt, mint azoknak a ragadozóknak, akiknek nincsen természetes ellenfelük az élővilágban és olyan szempár villant meg a csuklya alól, amelyből mindenki kiolvashatta, hogy nem ismer könyörületet. Bevallom nagyon rég éreztem már a félelem szívbe markoló érzését, de ettől az alaktól nekem is felállt a hátamon a szőr. Amíg a pultig vonult látszódott, hogy prédát keres, mert kihívóan méregetett mindenkit, de senki nem mert odaszólni neki, még a szemkontaktust is kerülte a legtöbb vendég. Nem hallottam, hogy mit beszél a szintén totál megrettent csapossal, de szűk egy perc után már fordult is meg, és ahogyan jött, úgy távozott.

Az élet igen lassan tért vissza a vendégekbe, én is azon kaptam magam, hogy már ki tudja mióta ökölbe szorított kézzel nézem a kijáratot. Nem én eszméltem a leggyorsabban, de amint láttam, hogy ketten is az ajtó felé veszik az irányt felkaptam a székem támláján heverő kabátomat és köszönés nélkül indultam az idegen után. Kint láttam, hogy a két tag immár fegyverrel a kézben fordul le az egyik közeli sikátorban. Lépteimet megszaporázva siettem utánuk és két sarok után értem őket utol. Valami beszédet hallottam, ezért volt időm lassítani a lépteimet és a saroknál megbújva próbáltam kifürkészni az eseményeket. A látottak alapján azt mondanám, hogy az idegen bevárta őket. Egyfelől az utca, amelyen álltak tágasabb volt, mint az idáig vezető sikátorok, másfelől szemben állt a két zsoldossal, valamiféle harci alapállásban. A csata rövid volt, de annál sokkolóbb. A két harcos nem húzta sokat az időt és a szóváltás után azonnal tüzeltek. Ilyen távolságból ezek a lövések mindig halálosak, a férfi valahogyan mégis képes volt elugrani a sugárnyalábok elől és oldalba támadta a két szerencsétlent. Kezében vörös színű penge villant, amelyről azonnal felismertem. Túl sok történetet hallottam otthon a jedikről. Már a bárban fel kellett volna ismernem, de mindenhol azt olvastam, hogy az összes meghalt. Miközben a fénykardos alak előbb levágta az egyik támadó fejét majd egy keresztvágással megnyitotta a másik felsőtestét én előrántottam a pisztolyomat és lőttem. Úgy érzem minimális volt a reakcióidőm, mégis lassúnak bizonyultam. A keresztvágás után a csuklyás félfordulatból visszaütötte felém a kilőtt sugárnyalábot, ami csak az edzett reflexeimnek köszönhetően nem fúródott a fejembe. A vetődés közben a találat a bal vállamat érte és azonnal éreztem, hogy komoly a seb, mert kiejtettem kezemből a fegyvert. Mire kinyitottam a szemem a földön fekve a tag már felettem állt. A fénykard eltűnt a kezéből, tisztában voltam vele, hogy utolsóként velem legalább egy keveset játszani fog. Valami láthatatlan erő megmarkolta a torkomat és miközben én fuldokolni kezdtem a testem már eltávolodott a talajtól. Próbáltam épp, jobb kezemmel enyhíteni a szorítást a torkom körül, de semmit nem tudtam csinálni. Csak kapálóztam ott, mint valami amatőr, miközben már tisztában voltam vele, hogy nincs menekvés. Egyre homályosodó látásom előtt nem pergett le az életem, csupán a kudarc keserű ízét éreztem, mikor arra gondoltam, hogy elpazaroltam az életemet és semmit nem tettem népemért. A Bíbor Márvánnyal nem lehet szórakozni, azt mondta, meg hogy új rend lesz itt a Holdon, amit majd ő fog elhozni.

A semmiből egy sugárnyaláb csapódott a férfi hátába, aminek hatására azonnal a földre estem. Amíg én levegőért kapkodva vonaglottam addig még talán három lövés eldördült, az alak pedig a sérülése után inkább menekülőre vette a dolgot. Arra emlékszem, hogy roppant frappánsan annyit ki bírtam préselni magamból, hogy nesze neked új rend, de ez iszonyatosan szánalmas látvány lehetett tekintve az állapotomat. Sikerült elvonszolnom magamat a falig, mikor megpillantottam Őt. Valamit beszélt hozzám, de olyan régen használtam már a mando’at, hogy nem fogtam fel a szavak jelentését. A páncélja nem a megszokott stílusjegyeket viselte magán, de a népemből való volt és ez megnyugtatott… És ahogy az adrenalin elhagyta a szervezetemet azonnal elájultam.

Marevet két nap múlva találta meg Myhr az egyik motelben, amely Zikra főhadiszállásához közel volt. A fiú sebét ellátták és a számláját is rendezték, neki csak annyi volt a dolga, hogy visszavigye az otthonukba. A hutt nem volt hajlandó bacta kezelésre költeni egyetlen rabszolga esetében sem, így Marev hónapokig sérülten kellett, hogy dolgozzon és meg kellett tanulnia a gyengébbik, jobb kezével is harcolnia.



B.Sz. 7


A halál közeli élménye után, Marev sokkal motiváltabbá vált, szerette volna elhagyni a Holdat és hazatérni Manda'yaimra. Ezt a témát fel is hozta Zikrának, aki nagyvonalúan százezer galaktikus kreditben állapította meg a szabadulásának árát. Csibész életében nem dolgozott korábban pénzért, így eleinte nem is volt tisztában vele, hogy mekkora összeg is az, amit össze kellene kaparnia, miközben még a huttnak is dolgozik.

Minden hét első négy napján - miközben ellenőrizte a hutt alá tartozó szórakozóhelyeket – információkat gyűjtött az ismerősöktől lehetséges munkákra, heti egyetlen szabadnapján pedig dolgozott, saját magának. Volt rakodómunkás a dokkokban, segédmunkás szerelőműhelyekben, kidobó piti kocsmákban, helyismeretének köszönhetően remek légi taxis, még pultosnak is beállt, ha úgy hozta a sors. Arra aztán hamar rájött, hogy ezekkel a százkredites munkákkal tíz év alatt sem váltja meg a szabadságát, ezért komolyabb feladatok után kellett néznie.

Az információ kereskedelem és a drog sosem volt az ő asztala, a fejvadászkodáshoz pedig több idő és mozgástér kellett volna. A sok keresgélés azonban meghozta a gyümölcsét, sikerült kapcsolatba lépnie egy yuzzummal, aki reek vadászatokat szervezett az Ylesiára. A kirándulások egy hetesek voltak, ezért Marevnek át kellett szerveznie a szabadnapjait, de legnagyobb meglepetésére a hutt nem gördített akadályt az elé, hogy havonta egyszer vegyen ki szabadságot, huzamosabb időre. Zikra hatalma növekedett, ezért több zsoldosa is lett, így már nem volt olyan égető szüksége Csibészre, valamint a fiúval ellentétben ő tisztában volt azzal, hogy százezer kreditért legalább kettő, de inkább három vagy négy új mandalori rabszolgát szerezhetne magának.

A Vézna becenévre hallgató yuzzum egy ütött-kopott YT-1300-as teherhajó tulajdonosa volt, melyen utazás közben tartott gyorstalpalót a munka részleteiről. Csibésszel együtt hat zsoldos tartott a vadásszal, aki elmondta, hogy a reekek darabja tízezer kreditet ér. A kifejlett példányok holtan, a gyerekek élve; élő kifejlettek befogásával nem foglalkozott, mert az túl macerás. Tájékoztatott mindenkit arról, hogy darabonként ötezer kreditet oszthatnak szét a vadászat után az életben maradt zsoldosok, amivel úgy tűnt mindenki elégedett. Mielőtt valaki elgondolkozhatott volna azon, hogy a sok pénz miatt kivonja a forgalomból Véznát, a yuzzum elmesélte, hogy kik a megbízói, és hogy mennyire lennének szomorúak ezek a megbízók, ha ő véletlenül elhalálozna.

Marev másodszor utazott Ylesiára és most teljesen simán ment minden. Csak a birodalmiak tartottak egy rutinellenőrzést a hajón, de semmi különöset nem találtak, látszott nem is akarnak semmit találni, csak végzik a munkájukat.

A hajót egy tisztáson rakta le a társaság, innen gyalog indultak útnak. Véznánál több jeladó is volt, ezeket nyomon követve a hajón hagyott R2-es egység később képes volt megtalálni a vadászokat a dzsungelben. Marev igazán jól érezte magát, végre újra otthonos talajon mozoghatott. Még a többiek a sugárkarabélyokra esküdtek, addig Csibész a pisztolya és a kése mellé egy energialándzsát vett magához a yuzzum fegyverarzenáljából. Pár óra túrázás után már ki lehetett szűrni a tagok közül, hogy ki mennyire profi. A csapat másik nonhumánja, egy devaroni, aki már jócskán benne volt a korban ritkán szólalt meg, inkább csak figyelt a többiekre. Marev úgy tippelte, hogy vadászatokon még nem nagyon vett részt a vörös bőrű, de neki volt a legjobb fizikuma a csapatban és a testét díszítő hegek arról is árulkodtak, hogy harci szituáció esetén lehet majd rá számítani. Volt itt még egy duó, akiknek teherhajójuk javítása miatt kellett a pénz és szívesen fecserésztek – általános dolgokról. Arra nagyon ügyesen figyeltek, hogy semmi konkrétumot ne áruljanak el idegeneknek a múltjukról kapcsolatban. A másik két férfi bár külön érkezett hamar megtalálta a közös beszédtémát, egyikőjük sem igazán szerette a Birodalmat. Marev a maga részéről inkább szintén kivonta magát a kommunikációból, számára egyébként is szokatlan volt, hogy vadászat közben ennyit beszélnek a társai.

Vézna elmondta, hogy a reekek megijednek a sugárhajtóművek hangjától, ezért még vagy egy napot kell majd menniük, hogy legyen esélyük családokat találni. A táborhelyet csak hosszas keresgélés után sikerült megtalálniuk, mert a mandalori többe is belekötött. Az elsőnél az volt a problémája, hogy egy folyó mellett volt, közel a gázlóhoz és emiatt több éjszakai ragadozó is járhatott arra esténként, a másodikat pedig túlságosan szelesnek találta és nem szeretett volna szélirányban aludni, mert akkor reggelre az összes környékbeli ragadozó tisztában lett volna az itt létükkel. Bár többen húzták a szájukat a sok helyváltoztatás miatt, azért érezhető volt, hogy Marev kivívott egyfajta reputációt a szakértelmének köszönhetően. Az őrködést felváltva oldották meg, a mandalori a legutolsó fázist vállalta, nem igazán zavarta, ha korán kellett kelni.

Mikor kinyitotta a szemét a csillagok állása alapján éjfél körül lehetett. Elsőre nem is igazán tudta beazonosítani miért riadt fel, aztán pár másodperc után beszédet hallott. Bal kezében azonnal megjelent a pisztolya, miközben hangtalanul felkelt és körbenézett. Vézna hiányzott és az egyik fiatal lázadó természetű alak, a többiek aludtak. Végigpörgette agyában az őrködéses megbeszélést és arra jutott, hogy a hiányzó humánnak kellene őrködnie. Várt pár pillanatot, majd amikor újra beszédfoszlányokat hallott osonni kezdett annak irányába. Nem kellett sokat mennie, tizenöt méter megtétele után, egy fa mögé kushadva már látta kik beszélgetnek. A férfi, akinek őrködnie kellett volna egy nagyjából harminc centis hologrammal tárgyalt, akiben Marev egy birodalmi tisztet azonosított. A rangot ilyen távolságból nem tudta megállapítani, de azt ennyiből is leszűrte, hogy vadász társa a birodalmi kémhálózat tagja. A mandalorinak ennyi elég is volt, fordult is meg és lopakodott is vissza a helyére. Ösztönösen megérezte a fürkésző tekintetet és az egyik fára pillantva meglátta Véznát. A yuzzum szúrós tekintettel figyelte Csibészt, pár másodpercig feszült csendben néztek farkasszemet, majd a vadászat vezetője megrázta a fejét. A mandalori remélte, hogy jól értelmezi ezt és a haragját teljesen leplezve visszafeküdt a helyére. Hamarosan a birodalmi is visszatért a helyére és Csibész elcsípte a pillanatot, mikor a férfi felnézett a fára, ahol Vézna pihent. Nem volt nehéz összerakni a dolgokat, a nonhumán összejátszott a birodalommal. Ezek után már nem igazán tudott Marev visszaaludni, félálomban töltötte az időt, amíg pihenhetett.

Szerencséjére nem sokat kellett őrködnie, mert a minden komfortot nélkülöző fekhelyekről a többiek is korán felkeltek. Az újabb nap eseménytelenül telt el, haladtak tovább az erdőben a yuzzum vezetésével. Marev a szokásosnál is csendesebb volt, a devaroni eddig sem beszélt túl sokat, immár a két teherhajó pilóta is inkább a környezetre figyelt, csak a két lázadó szellemiségű beszélgetett, a kém próbálta beszéltetni a másikat. Az egyetlen fontos dolog a vadászatot tekintve az volt, mikor Vézna közölte, hogy következő nap valami húst szerezni kellene majd, mert a dög szagára jönni szoktak a rekkek.

Az esti tábor helyének kiválasztását immár Csibészre bízták, az őrködés pedig hasonló ütemben zajlott. Most már Marev is egy fára helyezte a székhelyét, ami talán még kényelmetlenebb volt, mint a föld, viszont talán egy kicsivel biztonságosabb. A kevés alvás és az egész napos monoton menetelés után így is elnyomta az álom. Az őrködéséig többször is felriadt, de semmi érdemleges nem történt. Másnap reggel már kicsit tovább pihent a társaság, látszott, hogy mindenkit lefárasztott az előző napi menetelés.

A csali keresése elég gyorsan megoldódott, ugyanis ennek említésére a birodalmi kém előrántotta a pisztolyát és fejbe lőtte a lázadó természetű fiút. Ezek után több fegyver is előkerült, csak a yuzzum maradt nyugodt. Marev is előrántotta a pisztolyát, nehogy kiderüljön túlinformáltsága. A férfi birodalmi katonatisztként igazolta magát, minek következtében mindenki elrakta a fegyvert. Közölte, hogy olyan információk birtokába jutott a rebellis áldozatától, melyek miatt azonnal vissza kell jutnia a Csempész Holdra, így nem folytatódhat a vadászat. Mivel a mandalori tisztában volt vele, hogy képes kommunikálni a birodalmiakkal, ezért tudta, hogy a férfi valamit eltitkol előlük, de nem akart vitatkozni. A yuzzum kétségbeeséséből arra lehetett következtetni, hogy ő sem volt teljesen beavatva a kém tervébe, de a birodalmi nagyvonalúan megengedte, hogy a legközelebbi tisztásig a csapat magával vigye a tetemet és ezzel megpróbálja magához csalogatni a közelben ólálkodó reekeket.

A birodalmi jelenlététől láthatóan kényelmetlenül érezte magát mind a devaroni, mind pedig a két csempész, így ők a tiszt első szavára engedelmeskedtek és egy rögtönzött hordágyra fektetve hozták a holttestet. A dzsungelben nagyon gyorsan elkezdett bűzleni a test, ami miatt a csapat is szétszóródott és nagyobb körben kísérték tovább a két csempészt, akiknél, mint kiderült volt légző maszk. Most Marev is nagyobb összeget fizetett volna egy buy’ce-ért, de már azzal is meg volt elégedve, hogy kicsit elszakadhat a társaktól.

Bő egy óra után találtak végre olyan tisztást, ahol le tudott szállni egy teherhajó is, így Vézna megadta a csapat koordinátáit a droidjának. Arra, hogy a reekek magas intelligenciával rendelkező állatok, csak ezután jöttek rá, hiszen mikor a tisztás közepére értek három is rájuk rontott, három különböző irányból. A yuzzum azonnal fél térdre ereszkedett és tüzelni kezdett a legnagyobbra, a két csempész a holttest mellett vett fel tüzelőállást és nyitottak tüzet a másodikra, a devaroni pedig Marevvel együtt a harmadikat nézte ki. Még a nonhumán a sugárkarabélyával egy fél tárat kilőtt a feléjük trappoló bestiára, addig a mandalori maximálisra állította a lándzsája hatásfokát és futásnak indult – a bestia felé.

Először a csempészek érezhették meg testközelből egy reek valódi erejét. A pontatlan lövéseik nem hatoltak át az állat vastag páncélzatán, csak kisebb sebeket ejtettek rajta. A fiatalabbik túl korán vetődött félre, így a reek képes volt irányt változtatni és egyenesen átgázolt a fiún. Az idősebbik a rutinjának és a lény irányváltoztatásának következtében el tudott vetődni, de ahelyett, hogy újra lőtte volna a tovább robogó állatot társa testéhez rohant.

Vézna és a birodalmi már precízebb lövésekkel dolgozott, melynek következtében a legnagyobb bestia komolyabb sérüléseket szenvedett már az első roham során. Mindkettejüknek volt ideje félreugrani az első támadás elől, azonban a bestia is lelassított és azonnal fordult vissza a még fekvő ellenfelei irányába.


Mikor már csak pár méter volt a reek és Marev között a mandalori eldobta a lándzsáját, ami pontosan nyakszirten találta a bestiát. Az elektrosokk és a lendület közös hatására a lény felüvöltött, majd összeesett és a tehetetlen test gurult tovább. Csibész pontosan erre számított és oldalra vetődve kerülte ki a szörnyet. – A hasát lődd! – üvöltötte a devaroninak a földről, aki engedelmeskedett a vadász szavainak és az oldalára érkező lény védtelenül maradt hasába lőtt többször is. A nonhumán diadalittasan felkiáltott, azonban öröme nem tartott sokáig. A csempészektől tovább romboló reek a szarvával közvetlenül a gerincoszlopát találta el, így a devaroni már repülés közben szörnyet halt. Marev immáron csak egyetlen sugárpisztollyal és késsel a birtokában futásnak eredt az erdő felé, nyomában a devaronit felöklelő lénnyel.

Futás közben egyszer pillantott Véznáék irányába, ahol már vége volt az összecsapásnak. A legnagyobb bestia holtan feküdt el a yuzzum lábai mellett, aki éppen a hatalmas test alá félig beszoruló birodalmit próbálta meg kirángatni. A mandalori egész életében jó atlétának számított, de csak alig érte el az erdőt a reek előtt. Már jó előre kinézett magának egy megfelelő magasságban található ágat, melyet elkapott és lendületből felhúzta magát rá. A bestiának már nem volt ideje megállni, így Marev előkapta a kését és ráugrott az alatta elhaladó lény hátára. Semmiben nem tudott megkapaszkodni ám a kése teljesen beleállt a szörnybe. A lendülettől Marev vagy húsz centi hosszú sebet ejtett rajta, aztán nem bírta tovább tartani magát és elengedte a kést. Semmit nem tudott tompítani az esésén, így a maga alá forduló jobb keze eltört, jó néhány bordája megrepedt és a bal bokája is kiment. Felkiáltott a fájdalomtól, de a reek üvöltése elnyomott minden más hangot a környéken. A lény tőle pár méterre rogyott össze a súlyos hátsérüléstől. Marev nem volt biztos benne, hogy a szörny belehal a sérülésbe, ezért hatalmas kínok közepette a hátára fordult, felült és még hármat belelőtt a fekvő állat fejébe. Az utolsó találat után már nem bírta tovább és teste visszadőlt a földre, utána pedig csak annyira volt képes, hogy közepesen hangos hörgéssel hívja maga felé társait.

Az ütközetben a két halotton túl a birodalmi sérült meg a legjobban. Minden bizonnyal eltört a gerince, ahogyan ráesett a hatalmas teremtmény. Bár senki sem gyászolta volna a túlélők közül, mégsem hagyhatták meghalni. Tisztában voltak vele, hogy fontos információk birtokában van, és ha nem adja le a jelentését, akkor belőlük fogja a Birodalom kicsikarni azokat a dolgokat is, amikről lehet nem is tudnak. Ezen oknál fogva Vézna úgy döntött, hogy a tisztet sürgősen elviszi az ylesiai helyőrségre, majd csak utána jön vissza a másik két utasért és a halott reekek testéért.

Az eset után Marevnak még többször el kellett mennie Nar Shaddaan kihallgatásra, csak úgy, mint a csempésznek és a yuzzumnak, de mivel életben maradt a katona és tényleg nem tudtak semmiről nem izzasztották meg őket nagyon. A csempészt sosem látta többé a mandalori, de Véznát – akiről kiderült, hogy nem dolgozik a birodalomnak, csupán nem mer velük szembeszegülni – több vadászatra is elkísérte még.

[Marev Or'trika Bralor]

B. Sz. 8.

Myhr-t letartóztatták. A ketár nem követett el semmit, csak rosszkor volt rossz helyen, de ez a birodalmiakat nem nagyon érdekelte. Megzavart az egyik szórakozóhelyen egy nagyobb mennyiségű drogüzletet, egy ember meg is halt, és a rohamosztagosok persze az ő nyakába varrtak mindent. A faji törvények értelmében életfogytiglanit vagy halálbüntetést kellett kapnia. Előbbit kapta, így a tárgyalása után már csak öt napot maradt a Csempészek Holdján, utána átszállítják egy maximális biztonságú börtönbe. Ennyi ideje volt Marevnek és Weenek arra, hogy kiszabadítsák barátjukat a fogságból.

Mivel csendben és gyorsan kellett dolgozni, ezért a mandalori kapta a börtönbe behatolás részét a dolognak, a rodián pedig a figyelemelterelést vállalta magára. Egy-egy napot adtak maguknak és a másiknak arra, hogy felkészüljenek az akcióra, a második estére tervezték a bulit.

Marevnek nem volt más dolga, csak megtalálni a módját annak, hogyan juthat be másnap a börtönbe. A bosszú hidegen tálalva a legjobb, tartja a mondás és most lehetősége nyílt leszámolnia valakivel, akivel már régóta szeretett volna. Légitaxiba pattant és az egyik törzshelyét kereste fel elsőnek. Fontosnak tartotta, hogy minél kevesebb szokatlan dolgot tegyen, még véletlenül sem kelthetett gyanút senkiben. Mindig körültekintő volt, de a mostani feladatuk olyan veszélyesnek tűnt, hogy nem lehetett eléggé elővigyázatos.

A kocsmában most is a megszokott félhomály uralkodott a füsttől, a szemnek szoknia kellett egy ideig. Bár csak ez az este állt a rendelkezésére semmit nem kapkodott el. Köszönt minden ismerősnek, kikérte a szokásos italát, flörtölt egy keveset a pultos lánnyal, belehallgatott a legújabb pletykákba és ő maga is ellőtt pár új viccet az ismerős asztaltársaságoknál. Aztán nagyjából egy óra elteltével, cigivel a szájában ült le Vézna asztalához, akivel már lassan egy éve tartották rendszeresen a kapcsolatot. Egy kis baráti csevej után tért rá a mandalori mondandójának lényegére.

-Jó lenne, ha tudnánk még ma négyszemközt beszélni. Kaptam egy nagyon jó fülest egy vadász munkáról és nem szeretném, ha valaki lecsapná a kezünkről. – szinte mindenki tudta a bárban, hogy az asztalnál ülő két alak reek vadászatból egészítette ki a jövedelmét, így ha valaki meg is hallotta miről beszélnek nem fogott gyanút. A yuzzum nem volt igazán kapzsi lény, de szerette a luxust és a kihívásokat is, a korábban említett munka pedig mindkettőt sejtette magában. [/font]– Rendben Csibész, akkor igyunk meg a piánk, aztán ugorjunk át a hajómra és megtárgyaljuk. Ott meg tudjuk nézni azt is, hogy kell-e még valami a munkához, vagy szokás szerint minden megvan.

Bő fél órával később már a rozoga YT-1300-as rakterében beszélgettek, Vézna fegyverarzenálja felett. A yuzzum nagyon belelovalta magát az új kalandba, de Marev gyorsan lehűtötte a kedélyeket.

- Nem megyünk vadászni. Hazudtam. Csak szerettem volna feltűnés nélkül négyszemközt beszélni veled. – A nonhumán a szavak hallatán összerezzent. Bár próbált uralkodni magán, remegett a hangja. – Mii mit akarsz Töőlem? – A mandalori elmosolyodott a kérdés hallatán. Bele sem gondolt abba, hogy vadász társa így fogja értelmezni a szavait. – Nem akarlak bántani, csupán két szívességet szeretnék Tőled. – A másikból feltörő sóhaj egyértelműen jelezte, hogy megnyugtatták a szavak. Most már kicsit nyugodtabban, de még mindig gyanakodva beszélt. – Mi az, amit szeretnél? Nagyon nem tetszik ez nekem.

- Akár tetszik akár nem, a sok vadászat után és az után, hogy nem egyszer mentettem meg az életedet, most Neked kell rajtam segítened. Más nem tud. –A yuzzum megrázta a fejét és kicsit bosszankodva szólalt meg. – Jól van, jól van. Nem kell emlékeztetned. Eddig sosem kértél semmit a jussodon kívül, tehát biztosan nagy banthatrágyába léptél. Mesélj. – Ez már jobban tetszett a mandalorinak, meg is veregette társa vállát. – Először is szeretném tudni, hogy hol találom most meg azt a birodalmi ügynököt, aki többször is velünk volt a vadászatokon, tudod, akinek rakoncátlankodik a bal térde. – A birodalmi tisztnek, akit már több mint egy éve ismert mégsem tört el, csak sérült a gerince, így néhány protézis segítségével majdnem úgy tudott járni, mint a baleset előtt. – Mit akarsz Te tőle? Egyébként az Emberi Felsőbbrendűség valamelyik kocsmájában fogod őt megtalálni. – Marevnek kicsit megereszkedtek a vállai, a szervezet neve hallatán. Korábban volt már velük dolga, nem szerette azokat az agyatlan rasszistákat. – Túl sok ártatlant ölt már meg, ideje, hogy valaki leszámoljon vele. A másik kérésem ebből következik. Holnap koradélután szeretném, ha elutaznál az Ylesiára, hogy ha kérdezik, azt mondhassuk, hogy Veled voltunk. Természetesen, ha bekapsz egy rutinellenőrzést, akkor sztornó, de nagyon ajánlom, hogy ne kapj be semmilyen ellenőrzést. Emiatt, majd holnap hajnalban hívlak.

A yuzzum emésztette pár másodpercig a hallottakat, aztán kicsit beletörődve bólintott. – Nem szerencsés, hogy ujjat húzol a bircsikkel, az meg pláne nem, hogy engem is belerángatsz, de legyen. Úgy is utáltam már annak a mocsoknak a képét, add át az én üdvözletemet is. – Marev bólintott. Az ügy egészen gyorsan haladt, a kronográfja szerint még több mint egy óra volt éjfélig. Végignézett a nonhumán fegyverarzenálján, majd kivett belőle egy DH-17-es sugárpisztolyt. – Ezt magammal viszem, úgy is kettő van belőle. – Vézna nem igazán értette, hogy miért pont azt a fegyvert választotta és kérdő tekintete erről árulkodott is. – Ilyet az átutazóban lévő pilótáknál szoktam látni, illetve a Besadii több embere is ilyet használ. – Az indoklás után sarkon fordult és elindult kifelé. A raktér ajtajából még egyszer visszafordult. – Ha feldobsz, én a klánomra esküszöm – itt a bal alkarján található aliikra bökött -, hogy levadászlak.

Vézna tudta, hogy a fiú mandalori, viszont még sosem hallotta a klánjáról beszélni. Ezek után már tudta, hogy ez nagyon komoly ügy.

Éjfélre meg is találta a férfit az emberi felsőbbrendűség egyik bárjában, aki most szőke hajat viselt és körszakállat. Nem igazán volt jóban a szektával, ezért inkább nem időzött sokat a kocsmában, a szakadó eső ellenére is inkább kint várta meg áldozatát. Szerencséjére mire két cigarettát elszívott a férfi már jött is kifelé. Egyedül volt és a státusza annyira magabiztossá tette, hogy egyszer sem nézett vissza, nem is gondolt bele, hogy valaki követheti. Egy bő negyedóra után haza is ért, egy jobb környéken fekvő tömbházban lakott. Marev jó tíz méterrel a férfi mögött lemaradva követte, pontosan akkor ért a bejárathoz, amikor a másik a liftbe szállt. A repulzoros lift külső paneljáról leolvasta a célállomást, majd a teljesen üres hallon átvágtatva a lépcsőkhöz sietett és futva közelítette meg a negyedik emeletet. Zihált, mire felért, de az ajtóból még pontosan látta, amint célpontja bemegy az egyik lakásba. Nem kapkodta el a dolgot, megvárta még a légzése újra normálissá válik, aztán hangtalan léptekkel megközelítette a lakást. Túl sok zajt nem hallott a szinten található többi lakásból, minden bizonnyal a legtöbben már aludtak. A megfelelő ajtóhoz érve hallgatózni kezdett. Nagyon halk beszédfoszlányokat sikerült elcsípnie, amiből arra következetett, hogy vagy van szeretője, vagy éppen most adja le a jelentését.

Mivel nem volt a zárnyitások nagymestere és sietnie kellett a folyosó egyik ablakához ment és kimászott az épület hátsó falára. A szakadó esőben roppant csúszóssá váló párkányokon és kiszögelléseken még a legnagyobb óvatossága ellenére is megcsúszott kétszer, de sikerült eljutnia a tűzlétráig. Ahogy elképzelte az innen csak fél méterre eső ablaknak kellett a birodalmi lakásába vezetnie, így nem volt más hátra, kifújta magát és várta a jelet. A jelet, amit a természet adott meg neki. Egy hatalmas villámlás, majd utána pár tized másodperccel később mindent elnyomó menydörgés, aminek pillanatában Marev ököllel betörte az ablak üvegét. Benyúlt, kinyitotta a nyílászárót, majd pár másodperccel később már a fürdőszobában volt. A kezéből szivárgott a vér, gyorsan a ruhájába törölte, majd a szobaajtóhoz osont. Fülelt pár másodpercet, a férfi még mindig beszélt valakivel, tehát nem hallotta meg a csörömpölést. A mandalori már nyúlt a kilincsért, mikor eszébe jutott valami és akaratlanul is sóhajtott egyet. Gyorsan kibújt a csizmáiból, és immár tiszta lábbal, hangtalanul osont ki a fürdőből. Bár nem ismerte a ház alaprajzát, úgy gondolta, hogy a hang forrása a nappaliban lehet, arra vette az irányt. Közben szemeivel a környezetet fürkészte, sehol egy játék, oda nem illő ruha, szépségápolási cikk, vagy bármilyen nőtől vagy gyermektől eredő holmi; tehát egyedül volt a prédával. Kezében már ott lapult a fegyvere kábító fokozatra állítva, amikor a minimális fényben úszó nappaliba benézett. A birodalmi éppen most fejezhette be a jelentését, mert egy íróasztal titkos rekeszébe suvasztotta be a kommunikátort. Marev várt még egy kicsit, bízott benne, hogy a szóbeli jelentést írásbeli fogja követni, és igaza lett. A férfi bekapcsolta számítógépét és dolgozni kezdett, ujjai serényen kopogtak a billentyűzeten. – Kész. – Sóhajtott fel bő tíz perc után a férfi és nem is sejtette, hogy mekkora hibát követett ezzel el. A mandalori előlépett a fal mögül és azonnal lelőtte. A férfi fel sem foghatta, hogy mi történik, ájultan zuhant a padlóra. Csibész gyorsan a géphez lépett és rövid keresgélés után megtalálta Myhr börtönének alaprajzát. Nem igazán értett a gépekhez és nem is bízott bennük, ezért inkább keresett egy íróeszközt és felrajzolta az egész ábrát a jobb alkarjára. Ezek után bezárt minden programot a gépen, elküldte a megírt jelentést, majd kikapcsolta a rendszert. Bevonszolta a még ájult birodalmit a fürdőbe, majd nekilátott a tervének.

A férfi hazajön a munkából, leadja mindkét jelentését, majd vesz egy forró fürdőt. Kiszúr egy az ablak előtt elosonó betörőt és azonnal tüzel fegyverével, amit természetesen fürdéshez is magánál tart. Sajnos a fegyverrántás közben sérült bal lábával belerúg egy hajszárítót a vízbe, ami hanyagul nem lett kihúzva az elmúlt napokban. Szomorú baleset.

Marev a tervnek megfelelően járt el. Teleengedte a kádat, levetkőztette a férfit és belerakta a vízbe, a ruhákat a szennyes tartóba helyezte, kicserélte a saját fegyvere és az áldozat fegyvere energiacelláit, hogy tényleg hiányozzon egy lövésnyi energia, megkereste és bedugta a hajszárítót, a férfi bal lábát kiemelte a vízből és a kád szélére rakta. Mielőtt a fegyvert a kezébe adta volna ellenőrizte, hogy még mindig ájult-e, majd miután mindennel kész volt beledobta a gyilkos eszközt a vízbe. Gondolkodott rajta, hogy megvárja amíg a férfi felébred és jól beolvas neki, de úgy döntött nem kockáztatja a terv sikerét hiúsága és a bosszú édes íze miatt. A test rándult egyet az áramütéstől és a férfi azonnal életét vesztette. A mandalori gyorsan feltörölgette még csizmája nyomait egy koszos pólóval, összeszedte az üvegszilánkokat és letörölgette a vérét mindenhonnan. Kimászott a tűzlétrára, bezárta az ablakot, majd itt szétszórta a szilánkokat – ha belülről jött a lövés, akkor kint kell lennie a szilánkoknak – és lemászott az utcára. A pólót, amivel takarított néhány sarokkal arrébb dobta ki egy kukába.

Sosem szeretett volna orgyilkos lenni, de úgy érezte most jó munkát végzett.

Másnap

A másnap iszonyatosan lassan telt el. Mintha nem is huszonnégy sztandard órából állt volna, hanem legalább százból. Weevel csak egyszer beszélték át az egész tervet, mindketten úgy érezték, hogy vagy így dog sikerülni vagy sehogy.

Délelőtt edzett egy kicsit, délután megnézett még pár helyet, aztán kora estére már eltűnt a város nyüzsgő forgatagából. Ha Véznának sikerül elintéznie az alibit, akkor nem volt szabad, hogy az utcán lássák. Éjfél után indult útnak, most is ő is fekete csuklyás köpenyt használt álcázásnak. A börtöntől ötszáz méterre egy sikátorban ereszkedett le a hutt – szektor alatt húzódó csatornarendszerbe. Arcán gázmaszk volt, hogy véletlenül se lélegezzen be semmi káros anyagot, plusz hozott magával még egyet Myhrnek. Bő tíz perc alatt megtalálta a kanális azon részét, ahol a börtön szemétledobója csatlakozott hozzá. A felszerelése nagy részét itt hagyta, csak fegyvert vitt magával és minimális mennyiségű robbanószert. Felmászott a szemétnek kialakított járaton és bejutott a börtönbe. Az apró helyiségből csak egy ajtó vezetett kifelé, a tervrajz alapján egyenesen a gépházba. Marev nem volt mérnök, de úgy gondolta, hogy hiba volt a szemétledobót a gépház közvetlen közelébe helyezni, még akkor is, ha főleg fém hulladékot termeltek. Az ajtó kódkártyával nyílt, a mandalori pedig nem értett hozzá, hogyan kell feltörni az ilyet, ezért robbanószerrel dolgozott. Sejtette, hogy a detonáció bekapcsolná a börtön riasztórendszerét ezért várt a jelre. Weenek az volt a terve, hogy a börtön főbejáratát megdobálják gránátokkal, ami miatt magukra vonhatják a komplexum őreinek figyelmét és amég ők bandaháborút vívnak az utcán, addig Marev kihozhatja a ketárt. Nem mellesleg a gránátok aktiválják az épület riasztóját, így a belső robbantás valószínűleg nem fog feltűnni senkinek.

Megszólaltak az első gránátok, majd közvetlenül utána a sziréna is. Marev aktiválta a gyújtószerkezetet és egy kis fekete füst és pukkanás következtében az előtte található ajtó kitárult. Villámgyorsan a gépteremben termett, mivel nem tudta, hogy mi micsoda minden nagyobb elektronikai berendezés mellé tett egy-egy robbanótöltetet. A visszaszámlálót egy percre állította, magában elkezdett visszaszámolni, majd nekiindult. 59. Bevett szokás szerint tizenhatan teljesítettek szolgálatot éjszakánként az épületben, ebből a protokoll szerint tízet vezényeltek ki a bandaháború megfékezésére, illetve addig, amíg az erősítés meg nem érkezik. A komplexumban maradt egyik rohamosztagos tíz másodperccel a töltetek élesítése után, már jött is ellenőrizni a gépházat, de legnagyobb meglepetésére a halállal találkozott. Marev azonnal fejbe lőtte, amint kinyílt az ajtó. Elvette tőle az azonosító kártyáját, majd átrohant egy szobán ahol a páncélokat javították, ki a folyosóra. 45. Innen egy ajtó nyílt a repülés irányítók szobájába, valamint hat méterre volt egy elágazás, ami egyfelől a platformhoz vezetett másfelől pedig valamilyen raktárhoz. A kártya segítségével belépett a légi irányítókhoz, akik kitágult szemekkel realizálták, hogy nem egy rohamosztagos páncélba öltözött társuk jött be hozzájuk. A mandalori nem tétovázott, mindkét férfit mellkason lőtte és szaladt is a szobán. Az irányítóból kiérve a platformon találta magát ahonnan négy felé vezetett az út. Visszamehetett a folyosóra, ahonnan jött, kimehetett az utcára a háborúba, valamint két irányból közelíthette meg a cellákat. 29. A jobb oldali folyosót választotta és villámgyorsan eltűnt a kivilágított helyszínről. Még három katonát kellett likvidálnia, így a folyosó végén megállt egy pillanatra és óvatosan mérte fel a cellákhoz vezető utat.

Kettő őr járőrözött, hallatszott, hogy a folyamatban lévő bandaháborúról diskurálnak, igen hevesen. Marev kibukfencezett a fedezékéből, majd fél térdre ereszkedve mellkason lőtte mind a kettőt. 14. A hullákhoz lépett, az egyiktől elvette a cellák kódkártyáját és futásnak eredt. Huszonöt méter után érte el a cellákhoz vezető ajtót, amit a lopott kódkártya segítségével azonnal kinyitott. 5. A folyosó másik végén feltűnt a hatodik katona, mindketten felemelték a fegyverüket és céloztak .. majd a gépházban bekövetkezett robbanás sorozat megrázta az egész komplexumot. Marev felkészült erre, így lövése most is pontos és halálos volt, a rohamosztagost azonban megzavarta és így húsz centivel a mandalori feje mellé lőtt, a falba. Az összes gép leállása miatt mind az öt cella elől eltűnt az energia mező, Myhr pedig azonnal felismerte társát és felfogta a helyzetet. Több rab nem volt jelenleg a börtönben, így velük nem kellett foglalkozni. Rohamtempóban végigfutottak azon a folyosón, amin a hatodik katona jött, az irányítón keresztül be a gépházba, majd innen a szemétledobóba. Nem véletlenül hagyott minden ajtót nyitva a mandalori, amit eddig nem nyitott ki, azt már egy jó darabig nem is lehet majd.

A csatornába érkezve felcsatolták a gázmaszkokat majd a Wee által megadott koordinátákhoz siettek. Itt a rodián megbízható cimborái várták őket, akik még az éjszaka folyamán eltűntették őket a Holdról. A ketárt a Nal Huttán bújtatták el, Marev pedig az éj leple alatt csatlakozott Véznához Ylesián.

[Marev Or'trika Bralor]

B. Sz. 9.

Myhr szöktetését ugyan nem bírta a Birodalom rábizonyítani Zikrára vagy bármelyik csatlósára, és a hutt egyébként is a Desilijic klán védelme alatt állt, de mindent megtettek annak érdekében, hogy megkeserítsék az életét. Egyre több lett a körzetében a razzia, egyre több emberét állították elő kisebb vétségekért és így egyre több pénzt húztak ki a zsebéből. Pár hónap huzavona után az ifjú hutt rájött, hogy nagyon a Birodalom tyúkszemére lépett akkor, mikor nem hagyta veszni egyik zsoldosát. Marevet és Weet már nem adhatta fel, hiszen akkor minden hitelét elvesztette volna az alvilágban, viszont háborút sem hirdethetett a Galaktikus Birodalom ellen, mert tudta, hogy Jabba nem fogja őt támogatni semmiben, ahhoz még túlságosan jelentéktelen. Sőt, már a mostani helyzet miatt is kezdett kegyvesztetté válni a klánban, ez a viszálykodás a Besadii malmára hajtotta a vizet.

Hutt volt, a galaxis uralkodójának tartotta magát, ezért még a látszólagos vert helyzetből is megpróbált jól kijönni. Miközben minden lehetséges fórumon azt kommunikálta, hogy áthelyezi a székhelyét Nal Huttára még megpróbált kialakítani egy fedőszervezetet a hutt szektorban, hogy az eddig védett bárjainak legalább egy része továbbra is az ő territóriuma maradjon. A ketár már régebb óta a Dicső Ékszeren töltötte kényszer szabadságát, így ő már korábban megkezdte Zikra új birodalmának kiépítését, később pedig Marev is csatlakozott hozzá. A mandalori sejtette, hogy nem kifinomult üzleti érzéke miatt küldte főnöke a bolygóra, de ha már ott volt megpróbált mindenben segíteni.

A hutt egyik twi’lek asszisztense mellé került, akinek az agresszív véleménycserék során segített. Eléggé kőfejűnek bizonyult, mikor alkudozásra került a sor, ha a nonhumán korábban azt mondta neki, hogy Zikra annyiért akarja megszerezni magának azt a helyet, akkor addig erősködött a szavakkal és az ökleivel, amíg meg nem szerezték annyi pénzért. Bár minimális dörzsöltség ragadt rá a hónapok alatt, azért megfogadta a twi’lek tanácsát és pénzben sosem ült le kártyázni.

Már csak az utolsó simítások voltak hátra, mikor bekövetkezett az, amire senki nem számított. Zikra zsoldosainak nagy része már Nal Huttán volt, napok kérdése volt csak a teljes átállás, ám ekkor Jabba közbelépett. Feláldozott egy gyalogot a sakkjátszmában, legalábbis a stratégák ezt mondták volna. Bár Marev értette a húzást, ő inkább hitvány árulásnak tartotta, ugyanakkor volt annyira bölcs, hogy megtartsa magának a véleményét.

Klán háború tört ki a Besadii és a Desilijic között, és Zikra is ennek az áldozata lett. Túl sok volt már a fegyver és a zsoldos a Hutt szektorban, a háború mindkét félnek kapóra jött. Aki tudott olvasni a sorok között az hamar átlátta, hogy olyan huttok estek merényletek áldozatául mindkét oldalon, akik valamilyen okból kifolyólag az utóbbi időben kegyvesztetté váltak.

Marevék semmilyen módon nem tudtak beleavatkozni a dolgokból, Jabba jó előre egy egész hadsereget küldött értük, ami fogva tartotta őket a háború idejére. Csak reménykedhettek benne, hogy a Holdon maradt barátaik közül lesz, aki túléli a leszámolásokat. Négy nap és négy éjszaka után megköttetett a fegyverszünet, és mindent ment tovább rendesen. A halott huttok területeit újra fel lehetett osztani, kisebb hatalmú klánok vagy klán tagok gyarapodhattak és lehettek új hűbéresei Aruknak vagy Jabbának.

Zikra megmaradt emberei számára a Desilijic klán vezére nagyvonalúan felajánlotta a szabadságot, aki pedig nem tudott vele mit kezdeni, annak munkát adott. Marev már két éve vágyott a szabadságra, így természetesen azt választotta, csak úgy, mint a ketár. Mivel közvetve hozzájuk volt visszavezethető Zikra halála, mindketten éreztek némi bűntudatot, de nem tudtak semmin sem változtatni, ezért idővel beletörődtek a sors akaratába. Visszatértek a Holdra, ahol rövid keresgélés után rábukkantak Weere, aki elvesztette az egyik szemét a harcokban, mégis vidámabb volt, mint valaha. Úgy fogalmazott, hogy mindent megtett Zikra Desilijic Temeri felemelkedéséért, amiért jogosan veheti át egész életére szóló szabadságát.

Az így felszabadult idejüket és a szabadságukra spórolt pénzüket – hamar kiderült, hogy nem csak Marev gyűjtögetett szorgalmasan – rövid idő alatt be tudták fektetni. Összeadták minden vagyonukat és előbb társtulajdonosai lettek az égisz klubnak, majd később, a régi tulaj halála után teljes jogú birtokosai. A mandalorit nem igazán foglalkoztatta az egész, ő csak segíteni szeretett volna barátain és cserébe annyit kért, hogy legyen egy állandó szobája, és ha néha megszorulna, akkor segítsék ki pénzzel. Mivel Myhr volt a bölcsebb ő lett az, aki tárgyalt a hutt klánokkal és ő tartotta a kapcsolatot a környék új intézőivel is. Mindhárman tudták, hogyan működnek a dolguk, mindig csak a korrektségre törekedtek. Wee lett a hely névleges vezetője, az ő múltjával, harctéri tapasztalataival és kapcsolataival a hely profilja megmaradhatott annak, ami már évek óta volt, egy biztonságos helynek a galaxisban.

Marev a maga részéről besegített két barátjának mindenben, valamint nekilátott az emlékeiből és a feketepiacon beszerzett könyvekből népe kultúrájának felelevenítésének. Úgy érezte erre azért van szüksége, mert nem csak élni szeretett volna hazatérni, hanem vezetni is. Kivezetni a saját klánját a Suprema elnyomása alól.



B. Sz. 10.

Az év közepére úgy érezte készen áll a hazatérésre. Már csak egy hajóra volt szüksége, meg esetleg egy pilótára. Mint szinte mindig, most is az Égiszben iszogatott, számtalan ismerőssel osztozva a legújabb pletykákon. Két ajánlást is kapott, melyekkel még a héten a Manda’yaimra jutott volna igen jutányos áron, így a kedélyállapota is igen jó volt. Aztán belépett a klubba Ő. Bár a mandalori tekintete azonnal ráállt ez nem volt feltűnő, a helyiségben tartózkodó legtöbb férfi fürkészni kezdte a testpáncél alatt meghúzódó idomokat. A nő a bárpulthoz sétált váltott pár szót a csapossal, mire az Marev asztala felé intett. A szükséges információk után Csibész asztalához lépkedett, majd a sisak miatt torzított, már-már férfias hangon szólalt meg. – Vége a bulinak lányok. Egyedül szeretnék beszélni a tulajjal. – Marev asztaltársaságából többen rossz néven vették ezt a stílust, de Csibész nyugalomra intette őket. Pár szitokszót még elmormoltak azért magukban, aztán odébbálltak. A nő várt pár másodpercet, hátha hellyel kínálják, de Marev elfelejtett szólni, csak a sisakot bámulta. – Netán leülhetek hozzád, vagy akkor megint el fogsz ájulni?– A hangnem visszazökkentette a valóságba. Megrázta egy kicsit a fejét, megköszörülte a torkát, majd immár képes volt megszólalni. – Ülj le, ha akarsz, de tudnod kell, hogy ha nálunk balhézol, akkor az életeddel játszol. Ez itt békés hely. – A páncélos nő ezek után leült az egyik székre és onnan válaszolt. – Tisztában vagyok vele, hogy mi a módi. Segítség kellene és Te vagy a legbefolyásosabb személy jelenleg az épületben. –A férfi most már teljesen visszarázódott saját szerepébe és tekintete azonnal vizsgálni kezdte a páncélt. – Ha ennyire fontos az ügy, akkor érdemesebb lenne egy boxban megbeszélnünk. Ha nem olyan fontos, akkor itt is mondhatod.

A nő inkább a négyszemközti beszélgetést választotta. Felállt az asztaltól és nyomában Marevvel a hátsó terembe ment. Beült egy üres boxba, majd amikor a férfi is beszállt mellé lezárta azt. Bizalma jeleként itt már levette a sisakját.

- Szőkének képzeltelek. – Szaladt ki az első gondolat Csibész száján, amire a nő kissé felvonta a szemöldökét. Pár kínos másodperc után szólalt meg. – Talán ha nem a külsőmmel lennél elfoglalva, akkor beszélhetnénk a munkáról. Jarella Ordo vagyok. – A férfi elmosolyodott a név hallatán. Valami miatt egyáltalán nem lepődött meg rajta, sőt valami ilyesmire számított. - Természetesen. Én Marev Or’trika Bralor vagyok. Miben segíthetek pontosan? – Szinte azonnal érezte magában a büszkeséget és a tettvágyat, ahogyan a saját nevét kimondta. Régen nem használta már így, és most úgy érezte nem tudja többé letagadni. Kezet fogott a nővel, aki ezután elővett egy adathordozót és bekapcsolta. Egy űrhajó kicsinyített holoképe jelent meg előttük. - Ez az én büszkeségem. Kicsit elmaradtam a dokkbérlettel és a kikötő körüli bandák rátették a kezüket. Szeretném visszaszerezni és semmitől sem riadok vissza. A nő selymes, lágy hangja és a temperamentuma is tetszett neki, de azt azonnal realizálta, hogy nincsen tisztában a békés tárgyalás fogalmával. – Ha meg szabad kérdeznem mégis mennyivel tartozol? Pár nap vagy hét miatt még nem számolnak föl akkora tartozást, hogy emiatt egy magam fajtához kelljen jönnöd. – A nő várt pár másodpercet, látszott, hogy hezitál, de aztán végül is mindent elmondott.- Igazából már fél éve használtam, mert üres volt. Aztán a múltkor jött egy alak, hogy behajtsa a pénzt .. nos ő meg meghalt. Utána durvultak be. A segítséged meg azért kell, mert lehet, hogy több tucatnyian is vannak, annyival meg nem biztos, hogy elbánok. Megmentettem az életedet, tartozol nekem. – Marev felsóhajtott a sztori hallatán. Valószínűleg ő is mérges lett volna, ha valaki fél év tartozás után lelőné a behajtóját. – Rendben, segítek Neked, de ne gondold, hogy lesz egyetlen lövés is. Ez pénzzel és szívességekkel megoldható probléma, abból meg van itt bőven. – Jarella meglepődött a megoldási javaslaton. – Gyáva vagy. – Mondta ki meggondolatlanul, ami legelőször az eszébe jutott. Azonnal látta, hogy ezzel jócskán túl lőtt a célon, Marev feje egy pillanat alatt vörössé vált a dühtől.– De végül is rendben van. Ha ezzel megoldódik, akkor nekem tökéletesen jó. – A hangja a végére már halk volt és bocsánatkérő, de Csibésznek kellett még pár másodperc, hogy lenyugodjon. Mikor megszólalt még remegett a hangja. – A segítségért cserébe viszont egy dolgot kérek. Ha megvan a hajó vigyél el Manda’yaimra.– A lány bólintott és ezzel megköttetett az üzlet.

Másnap Myhr felvette a kapcsolatot a kikötővel, és egy kis szívességért meg elég sok készpénzért cserébe elintézte a dolgokat. Marev búcsút intett egy időre nar shaddaa-i barátainak és Jarella társaságában nekivágott a galaxisnak. Az utazás azonban nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerette volna, ugyanis a Pursuer – osztályú rabszállító hajó egyik cellájában kapott szállást. Pár napig játszották a fegyenc – fegyőr kettőst, aztán a Manda’yaimra érve Jarella kirakta a fővárosban Marevet és köszönés nélkül lelépett.

[Marev Or'trika Bralor]

Teljes név: Marev Or'trika Bralor
Becenevek: Marev, Or'trika, Or, Csibész
Faj: Ember
Kaszt: Harcos
Szülőföld: Norg Bral, Manda'yaim
Valós életkor/Látszólagos életkor: 25/28 sztandard év
Magasság: 177 sztandard centiméter
Súly: 79 sztandard kilogramm
Testfelépítés: Atletikus
Bőrszín: Kreol
Szemszín: Barna
Hajszín: Fekete
Domináns kéz: Bal
Beszélt nyelvek: mando'a, hutt, közös, rodiai, ketár, ryl

Különleges képességek:

• Kétkezesség
  Mindkét kezével jól harcol, akár egyszerre is tudja őket használni. A hétköznapi dolgok azonban még mindig jobban mennek ballal.
  
  
• Jó megfigyelő készség
  Ügyel a részletekre, mindig körültekintő. Életmódja miatt a rejtett fegyverek tucatjait szúrta már ki, azonban az emberi viselkedés apró változásait és a hazugságokat sokszor nem ismeri fel.
  
  
• Ketár harcműveszet részleges ismerete
  A stílus szemléletmódját, dinamikáját és harcmodorának alapjait elsajátította. Atletikus testfelépítése ellenére sem képes a legbonyolultabb mozdulatokat megtanulni, karmok híján pedig az ütéskombinációk egy része alól mentesül. Mestere sosem lehet ennek a technikának.
  

Gyengeségek:

• Űrhajózás
  Tud űrhajót vezetni, de idegennek érzi magát az űrben és feszeng az űrutazások alatt. Csak végszükség esetén vállalkozik hosszabb utazásokra, egyébként inkább kerüli őket.
  
  
• Írás/olvasás
  Írás közben rengeteg helyesírási hibát ejt, olvasni pedig csak hangosan tud, ha magában próbál meg szájmozgása akkor is van.
  
  
• Nikotin függőség
  A folyamatos testedzések mellett is kihat a hosszútávú állóképességére, nagyobb túrák esetén megesik, hogy légszomja támad.
  

Társak, Ismerettségek:

• Jarella Ordo, mandalori
  
• Myhr, ketár
  
• Wee, rodián
  
• Vézna, yuzzum
  
• Col, corelliai
  

Felszerelések:

[/center]

[li]Harci kés

[/li][li]Boxer[/center]

[/li][li]DE-10 sugárpisztoly

[/li][li]Némi készpénz[/center]
[/li][/ul][/i][/color]

Ismertető jelek:

• Tetoválás a bal alkarján, ami a Bralor klán aliikját ábrázolja
  
• Tetoválás a bal lapockán, ami Zikra Desilijic Temeri címere
  
• Tetoválás a jobb bicepszén, ami szögesdrótot ábrázol
  
• Tetoválás a jobb lábszárán, nonfiguratív minta
  

---

A karakter Sarlacctól örökölve az 5. szintről indulna. Avatarnak az előtörténet legelső képét szeretném feltölteni.

[Mandalore]

Rendben, a módosításokat ellenőriztem, a karakter játékba kerülhet. A karakter Sarlacctól (10. szintű karakter), öt szintet örököl, és mivel az előtörténet tényleg remek, szabályaink értelmében 5. kezdőszintet határozok meg neki. A karakter tehát 10. szintről indul.

Kezdő pénzösszeged: 6.200

Még annyi apró kitétel, hogy a katárok nyelvének szerves részét képezik különböző morgások és doromboló hangok, szóval beszélt nyelv helyett inkább "megértett nyelvként" tüntetném fel az adatlapodon. Amennyiben a klubból bevételt szeretnél termelni, írd fel azt is.

Köszönöm a rendkívüli minőségű olvasmányt, és jó szórakozást kívánok.

Mand'alor Shysa