Post by Kölyök on Jan 4, 2010 22:45:14 GMT 1
Név: Feril Rest (Legalábbis ezt mondták neki egyszer régen gyerekkorában. Soha nem használta.)
Becenév/ragadványnév: Kölyök (Mindenki így ismeri. Az igazi nevét senki nem tudja)
Nem: férfi
Faj: ember
Kor: 20 (A pontos születésnapját nem tudja, az öreg sem tudta. A hónapot is csak körülbelül)
Születési hely: Bizonytalan. Egy biztos. Nem az a bolygó, ahol az Öreg a szüleit felszedte.
Beszélt nyelvek: BASIC. A huttot a rodiánt és a twi’leket csak megérti itt-ott.
Szervezet: Szabadúszó
Foglalkozás, pozíció: Csempész, de törvényes munkákat is vállal, ha kell.
Felszerelések: Barloz típusú közepes teherhajó (Nem tudom a forrást ide írhatom-e), hozzá egy igazából asztrodroid, de az Öreg az évek során többfunkcióssá tette. Amolyan inas, és mindenes. Elég régi darabnak látszik, talán ezért is hívták mindketten csak Rozsdának. A droid többfunkcióssága abban merült ki, hogy asztrodroid létére képes beszélni, és valamilyen szinten beépített protokoll funkciókat (ha nem is hatmillió, de talán több ezer, az Öregnek fontos közlési formát ismer), inasként, alapvető orvosi droidként (kisebb betegségek, fertőzések diagnosztizálása, kezelése, egyszerűbb sebek ellátása, stb) másodpilótaként, rakodóként funkcionál. Tehát mindenes. A hajó neve „Öreg Hölgy” kettejük között csak „Vén Szatyor”
Fegyver: BalsTech DL-44 nehéz sugárvető, BlasTech DL-22 könnyű sugárvető vibrotőr, mindhárom jól elrejtve a kabát egy-egy rejtett zugában. ha az nincs rajta valamiért lazán derékba tűzve, bár olyan helyeken ahol illegálisak kényesen kerüli a kabát hiányát.
Kinézet: 180 cm magas 75 kg izmos, de nem kigyúrt alkat. Nevéhez, és korához illően kölyökképű. Bőre barnaságát nem tudni származásának köszönheti-e, vagy a különböző világok napfényeinek. Vállig érő barna haját az esetek többségében homlokpánt fogja le, ritkábban lófarokba köti.
Ruházat: elől mellkasközépig hasított fehér ing, barna mellény, ugyanilyen nadrág, szattyánbőr bokacsizma, hajón kívül, ha kell lábszárközépig érő fekete bőrkabát, amely számtalan titkos zsebet rejt.
Szokások, tulajdonságok, életszemlélet: Vidám alaptermészetű, szereti a bulit, a nyüzsgést. Hamar ismerkedik, és képes pillanatok alatt társaságot gyűjteni maga köré, amely társaságok életigenlő természete, humora, és azon tulajdonsága miatt, hogy nem tud jóformán nemet mondani hamar meg is szeretik. Jóindulata miatt - amely abban nyilvánul meg, hogy a barátjának képes lenne utolsó petákját, nadrágját, bármilyét odaadni, ha szüksége van rá - sokszor kihasználták már, de ennek ellenére nem rendült meg a bizalma az emberekben. A nők türelméért, nyugalmáért szeretik. Azt mondják mellette minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Nyugalma az van, ez tény. Nagyon nehéz kihozni a sodrából. Volt már, aki azt mondta, addig nem nyugszik, míg fel nem bosszantja. A legnehezebb dolgokat is igyekszik mosolyogva átvészelni, ennek okán szinte állandóan vigyorog, mosolyog. Ez már szinte védjegyévé vált. Szívből gyűlöli a céltalan, vagy emberi butaságból eredő gonoszságot, a korlátoltságot, hatalmas igazságérzete van. Legnagyobb félelme a magasság. Olyan mértékű szorongás lesz rajta úrrá, hogy jószerével még egy székre sem mer felállni segítség nélkül, ha nem muszáj. De ha van valaki aki megfogja, akkor már baromi bátor. Ennyi biztonsátudat neki elég. Magas helyen (kilátó, emeleti erkély, tehát olyan ami nyotott) addig nincs gond, amig kapaszkodhat valamibe. Ha ez megvan az élete árán is ragaszkodik hozzá. Zárt, biztonságosnak vélt helyen semmi gond a magassággal (pl lakásablakból kinézve), ezért a repüléssel sincs gond, sőt kimondotta élvezi. Nem is a haláltól fél, hanem a zuhanás tehetetlenségének érzetétől. A haláltól való nem félelem egyébként is sajátja, ami sajátságos hitéből fakad Nagyon tud titkot tartani, mások magánéletébe, vagy magánügyeibe soha nem ártja bele magát. A „Vén Szatyorhoz” nagyon ért, nincs olyan dolog rajta, amit ne tudna megjavítani. Elvégre húsz éve az otthona.
Bármi más: Három nagy hobbija van. Az egyik a szerencsejáték, főleg azok, amikhez egy kis ész is kell, de nem válogat. Képes bármilyen képtelenségre fogadni. A másik a főzés. Imádja, ráadásul gyűjti is az ételrecepteket. Harmadik pedig a mindenféle elektromos kütyük, és azok szerelése, építése.
Előtörténet:
Aldo Derd azon a húsz évvel ezelőtti napon a Külső Perem egyik jelentéktelen bolygójának valamelyik poros, koszos, álmos városában, az űrkikötőben épp az „Öreg Hölgyet” készítette indulásra. Három szabvány nappal azelőtt hozott – akkor éppen legálisan – árút, de innen semmi remény nem volt újabb fuvarra se törvényesre, se törvénytelenre. Nem sok volt hátra az indulásig, mikor egy fiatal házaspár rontott rá a nő karján egy csecsemővel, és azt kérték vigye el őket. Mindegy, hogy hova csak innen el minél messzebb. Szemmel láthatólag menekültek valami, vagy valaki elől. Mivel az utat legott ki is fizették, nem mondott nemet. Nem tudta hova menjenek, de az élet segített. Nem sokkal a felszállás után üzenetet kapott a huttoktól – akikkel jól ismerték egymást, hisz sokat dolgozott nekik – hogy el kéne hozni egy szállítmányt egy általa ég ismeretlen rendszerből, amely a csillagtérkép szerint meglehetősen messze esett ettől a helytől. Felajánlotta a párnak, hogy ha nekik jó oda el tudja vinni őket. Tökéletes volt nekik. Gond nélkül megérkeztek, a pár elköszönt, ő pedig elkezdte a berakodást. Már a felszállási engedélyt is megkapta, mikor meglátta az ablakból amint az asszony rongyosan, tépetten, véresen, egyedül, karjában a gyermekkel botorkál a hajó felé. Beengedte, és kérdés nélkül felszállt. Az Öreg - mondjuk így - emberiességi okokból vette fel a sebesült nőt. Eddig elhozta, tehát nem teljesen ismeretlen, megtépázva, sebesülten, csecsemővel a karján segítséget kér. Amúgy is indult volna másodperceken belül, nem került semmibe felvenni valakit, akit szemmel láthatóan üldöznek, a párját elveszthette, teljesen kiszolgáltatott. Bármennyire is törvénytelen dolgokat csinál néha (hangsúly a néha szón) van szíve. Nem egy hétpróbás bűnöző csak egy csempész, aki nem is mindíg ebből él, de tudja milyen az ha üldöznek.Sebesült nő gyerekkel. Nem kellett neki több ok. Az asszonynak csúnya sebei voltak és látszott, hogy a percei meg vannak számlálva. Nem nagyon tudott beszélni sem, de a lényeget még el tudta mondani. Valahogy – nem tudni hogy - az üldözőik rájuk találtak, és már vártak rájuk. A férjét megölték. Arra kérte Aldot vigyázzon a gyermekére, rejtse el valahol és nevelje fel. Nem mondhatott nemet egy haldoklónak, ezért ígéretet tett. Ekkor tudta meg a gyermek nevét, és hogy három hónapos, de többet nem, mert a nő meghalt. Sose tudta meg miért üldözték őket. De aztán be volt ám tojva rendesen, mert fogalma sem volt mit kell tenni egy csecsemővel. Rozsdát azonnal rászabadította az információs rendszerre, hogy tudjon meg a lehető legtöbbet a témáról, és rábízta a gyermeket. A droidból kiváló dada lett. Aldo pedig csak egy helyet tudott, ahol háborítatlanul cseperedhet a gyerek, és ahol néha ő is meg szokott húzódni egy barátnője lakásán ez pedig a Csempészmenedék. A barátnő valamikor szajha volt, most egy bárt vezetett, és Aldo testi-lelki jó barátja volt. Hangsúly főleg a testin van. Kellett egy kis rábeszélés, és egyébb praktika, de végül Delana vállalta a dolgot. A gyermek a bár kedvence és neveltje lett. Nem volt a neveltetése úrinak nevezhető, de mindent megtanítottak neki amiről Delana úgy vélte szüksége lehet rá az életben. Persze sok olyan is ráragadt, aminek a nő szerint nem kellett volna, de az élet később igazolta, hogy semmi sem történik véletlenül. A bár - főleg törzs - vendégei tanítgatták ezekre a fogékony gyermeket. Rövid idő múlva elég jól megértett néhány nyelvet, (nem mindíg gyereknek való szófordulatokkal), babrált, majd meg is javítgatott elektromos kütyüket (néha csak játékból), és megkopasztott néhány kissé nagyhangú, de irányában alapvetően jóindulatú alakot szabakkban, vagy egyébb játékban. Volt még egy kedvenc foglalatossága. Szívesen téblábolt a bár konyháján. Eleinte csak besegített egyszerűbb dolgokban, majd később tanulni kezdte a szakácsmúvészetet, nem kis sikerrel, és élvezettel.
Aldo sokat látogatta, és mikor hat éves lett elvitte egy legális útra is. Aztán egyre többre, és egyre sűrűben. Tizenkét évesen már az illegális utakon is nagy hasznát vette. Már csak azért is, mert ekkorra már nyilvánvaló volt kivételes tehetsége a javítások terén, nem volt olyan, amit a hajón meg ne tudott volna javítani. Tizenhárom éves kora óta pedig már állandóan Aldoval volt Tizenhat évesen már, mint pilóta is kiválóan helytállt, és sok kalandban, és hajmeresztő dologban – nem ritkán csatában – vettek részt. Megismerte az Öreg – ő csak így hívta - üzleti partnereit, és minden egyebet, amit ez a szakma megkíván. Az évek során mindenki megismerte, megszokta Aldo oldalán, és mindenki csak Kölyöknek hívta. Még Aldo is. Senki nem tudta az igazi nevét ő maga is csak egyszer hallotta Aldotól régen, nem is használta. Az Öreg azt mondta neki, így a legjobb, de hogy miért azt soha nem árulta el. Minthogy a szüleiről sem mondott soha semmit. Őt meg egy idő után nem is érdekelte. Aldót mint apját szerette, és tisztelte, Delanát mint anyját.
És most beütött a baj. Aldo elvállalt a huttoknak egy melót, azonban az ő hajójuk egyedül kevés volt, ezért beszervezte egy barátját is. Kirakodtak, nyélbe ütötték az üzletet, és épp a pénzért indultak volna mikor rajtuk ütött a helyi rendőrség, és tűzharcba keveredtek. Aldót és a társát elfogták, társa másodpilótáját a helyszínen lelőtték, és ő is csak a csodával határos módon tudott meglépni. Nem tétlenkedett azonnal tervezni kezdte a menekítő akciót és másnap este már a városka rozoga rendőrségi épülete felé tartott. Nem hitte volna, hogy gond lesz, hisz a hely annyira kietlen, elhagyatott kis porfészekben volt, hogy a Birodalom a távolsága, és jelentéktelensége okán nem igen fordított rá figyelmet. Lepukkant hely, maroknyi saját erőből megoldott rendfenntartó erővel, két-három repülni képes lepukkant járművel, amit gyerekjáték otthagyni. gondolta ő. Figyelnie kellett volna jobban a jelekre, hisz két társuk már meghalt. Azonban az Öreg iránti tisztelete és szeretete elhomályosította a józan ítélőképességét, és a helyzetértékelését. A behatolással nem volt gond viszont a szöktetés tragédiába fúlt. bármennyire is lepukkant hely, azért a rendőrség itt is éber volt. Menekülés közben Aldo halálos sebet kapott, társát megölték. Még sikerült a hajóra felcipelni, és villámgyorsan felszállni, sőt meg is lépni a két röpképes nyomorult hajó elől, de még a rendszert sem hagyták el Aldo meghalt.
A Kölyök a sötét fülkében, a pilótaszékben ült, és a csillagokat bámulta az üvegen keresztül. Pont olyan ürességet érzett, mint amilyet kint látott a csillagközi térben. Egy órája lépett itt ki a hipertérből, hogy Aldo holttestét a végtelen űrnek adja és most nem tudta hirtelen, hogyan tovább. Ő mindig úgy képzelte, hogy az Öreg állandóan vele lesz, és el sem tudta eddig képzelni azt az életet, amelyben nincs. Nem tudta mit tegyen, és hogyan tovább. Kellett még egy óra, hogy összeszedje magát és rájöjjön, hogy az életnek menni kell tovább. Először is pénz kell, mert abból nagyon szegényesen van ellátva, pedig a tank majdnem kong, csakúgy, mint az éléskamra, és a hajón is lenne költeni való. Tehát melót kell szerezni. Tudta, hogy el kell telnie némi időnek, hogy túl tegye magát az Öreg halálán, de azzal nem megy sokra, ha itt ül a semmi kellős közepén, és sírdogál. Lenyomta a belső kommunikációs gombot és beszélni kezdett:
-Rozsda. Gyere előre, dolgod lesz.
Két perc sem telt el, és becsörömpölt a droid
-Parancsolsz?
-Nem. Kérek. Ülj le oda – mutatott a másodpilóta székére – Azt hiszem egy ideig te fogod birtokolni. Gyerünk, találjuk ki hova megyünk.
Becenév/ragadványnév: Kölyök (Mindenki így ismeri. Az igazi nevét senki nem tudja)
Nem: férfi
Faj: ember
Kor: 20 (A pontos születésnapját nem tudja, az öreg sem tudta. A hónapot is csak körülbelül)
Születési hely: Bizonytalan. Egy biztos. Nem az a bolygó, ahol az Öreg a szüleit felszedte.
Beszélt nyelvek: BASIC. A huttot a rodiánt és a twi’leket csak megérti itt-ott.
Szervezet: Szabadúszó
Foglalkozás, pozíció: Csempész, de törvényes munkákat is vállal, ha kell.
Felszerelések: Barloz típusú közepes teherhajó (Nem tudom a forrást ide írhatom-e), hozzá egy igazából asztrodroid, de az Öreg az évek során többfunkcióssá tette. Amolyan inas, és mindenes. Elég régi darabnak látszik, talán ezért is hívták mindketten csak Rozsdának. A droid többfunkcióssága abban merült ki, hogy asztrodroid létére képes beszélni, és valamilyen szinten beépített protokoll funkciókat (ha nem is hatmillió, de talán több ezer, az Öregnek fontos közlési formát ismer), inasként, alapvető orvosi droidként (kisebb betegségek, fertőzések diagnosztizálása, kezelése, egyszerűbb sebek ellátása, stb) másodpilótaként, rakodóként funkcionál. Tehát mindenes. A hajó neve „Öreg Hölgy” kettejük között csak „Vén Szatyor”
Fegyver: BalsTech DL-44 nehéz sugárvető, BlasTech DL-22 könnyű sugárvető vibrotőr, mindhárom jól elrejtve a kabát egy-egy rejtett zugában. ha az nincs rajta valamiért lazán derékba tűzve, bár olyan helyeken ahol illegálisak kényesen kerüli a kabát hiányát.
Kinézet: 180 cm magas 75 kg izmos, de nem kigyúrt alkat. Nevéhez, és korához illően kölyökképű. Bőre barnaságát nem tudni származásának köszönheti-e, vagy a különböző világok napfényeinek. Vállig érő barna haját az esetek többségében homlokpánt fogja le, ritkábban lófarokba köti.
Ruházat: elől mellkasközépig hasított fehér ing, barna mellény, ugyanilyen nadrág, szattyánbőr bokacsizma, hajón kívül, ha kell lábszárközépig érő fekete bőrkabát, amely számtalan titkos zsebet rejt.
Szokások, tulajdonságok, életszemlélet: Vidám alaptermészetű, szereti a bulit, a nyüzsgést. Hamar ismerkedik, és képes pillanatok alatt társaságot gyűjteni maga köré, amely társaságok életigenlő természete, humora, és azon tulajdonsága miatt, hogy nem tud jóformán nemet mondani hamar meg is szeretik. Jóindulata miatt - amely abban nyilvánul meg, hogy a barátjának képes lenne utolsó petákját, nadrágját, bármilyét odaadni, ha szüksége van rá - sokszor kihasználták már, de ennek ellenére nem rendült meg a bizalma az emberekben. A nők türelméért, nyugalmáért szeretik. Azt mondják mellette minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Nyugalma az van, ez tény. Nagyon nehéz kihozni a sodrából. Volt már, aki azt mondta, addig nem nyugszik, míg fel nem bosszantja. A legnehezebb dolgokat is igyekszik mosolyogva átvészelni, ennek okán szinte állandóan vigyorog, mosolyog. Ez már szinte védjegyévé vált. Szívből gyűlöli a céltalan, vagy emberi butaságból eredő gonoszságot, a korlátoltságot, hatalmas igazságérzete van. Legnagyobb félelme a magasság. Olyan mértékű szorongás lesz rajta úrrá, hogy jószerével még egy székre sem mer felállni segítség nélkül, ha nem muszáj. De ha van valaki aki megfogja, akkor már baromi bátor. Ennyi biztonsátudat neki elég. Magas helyen (kilátó, emeleti erkély, tehát olyan ami nyotott) addig nincs gond, amig kapaszkodhat valamibe. Ha ez megvan az élete árán is ragaszkodik hozzá. Zárt, biztonságosnak vélt helyen semmi gond a magassággal (pl lakásablakból kinézve), ezért a repüléssel sincs gond, sőt kimondotta élvezi. Nem is a haláltól fél, hanem a zuhanás tehetetlenségének érzetétől. A haláltól való nem félelem egyébként is sajátja, ami sajátságos hitéből fakad Nagyon tud titkot tartani, mások magánéletébe, vagy magánügyeibe soha nem ártja bele magát. A „Vén Szatyorhoz” nagyon ért, nincs olyan dolog rajta, amit ne tudna megjavítani. Elvégre húsz éve az otthona.
Bármi más: Három nagy hobbija van. Az egyik a szerencsejáték, főleg azok, amikhez egy kis ész is kell, de nem válogat. Képes bármilyen képtelenségre fogadni. A másik a főzés. Imádja, ráadásul gyűjti is az ételrecepteket. Harmadik pedig a mindenféle elektromos kütyük, és azok szerelése, építése.
Előtörténet:
Aldo Derd azon a húsz évvel ezelőtti napon a Külső Perem egyik jelentéktelen bolygójának valamelyik poros, koszos, álmos városában, az űrkikötőben épp az „Öreg Hölgyet” készítette indulásra. Három szabvány nappal azelőtt hozott – akkor éppen legálisan – árút, de innen semmi remény nem volt újabb fuvarra se törvényesre, se törvénytelenre. Nem sok volt hátra az indulásig, mikor egy fiatal házaspár rontott rá a nő karján egy csecsemővel, és azt kérték vigye el őket. Mindegy, hogy hova csak innen el minél messzebb. Szemmel láthatólag menekültek valami, vagy valaki elől. Mivel az utat legott ki is fizették, nem mondott nemet. Nem tudta hova menjenek, de az élet segített. Nem sokkal a felszállás után üzenetet kapott a huttoktól – akikkel jól ismerték egymást, hisz sokat dolgozott nekik – hogy el kéne hozni egy szállítmányt egy általa ég ismeretlen rendszerből, amely a csillagtérkép szerint meglehetősen messze esett ettől a helytől. Felajánlotta a párnak, hogy ha nekik jó oda el tudja vinni őket. Tökéletes volt nekik. Gond nélkül megérkeztek, a pár elköszönt, ő pedig elkezdte a berakodást. Már a felszállási engedélyt is megkapta, mikor meglátta az ablakból amint az asszony rongyosan, tépetten, véresen, egyedül, karjában a gyermekkel botorkál a hajó felé. Beengedte, és kérdés nélkül felszállt. Az Öreg - mondjuk így - emberiességi okokból vette fel a sebesült nőt. Eddig elhozta, tehát nem teljesen ismeretlen, megtépázva, sebesülten, csecsemővel a karján segítséget kér. Amúgy is indult volna másodperceken belül, nem került semmibe felvenni valakit, akit szemmel láthatóan üldöznek, a párját elveszthette, teljesen kiszolgáltatott. Bármennyire is törvénytelen dolgokat csinál néha (hangsúly a néha szón) van szíve. Nem egy hétpróbás bűnöző csak egy csempész, aki nem is mindíg ebből él, de tudja milyen az ha üldöznek.Sebesült nő gyerekkel. Nem kellett neki több ok. Az asszonynak csúnya sebei voltak és látszott, hogy a percei meg vannak számlálva. Nem nagyon tudott beszélni sem, de a lényeget még el tudta mondani. Valahogy – nem tudni hogy - az üldözőik rájuk találtak, és már vártak rájuk. A férjét megölték. Arra kérte Aldot vigyázzon a gyermekére, rejtse el valahol és nevelje fel. Nem mondhatott nemet egy haldoklónak, ezért ígéretet tett. Ekkor tudta meg a gyermek nevét, és hogy három hónapos, de többet nem, mert a nő meghalt. Sose tudta meg miért üldözték őket. De aztán be volt ám tojva rendesen, mert fogalma sem volt mit kell tenni egy csecsemővel. Rozsdát azonnal rászabadította az információs rendszerre, hogy tudjon meg a lehető legtöbbet a témáról, és rábízta a gyermeket. A droidból kiváló dada lett. Aldo pedig csak egy helyet tudott, ahol háborítatlanul cseperedhet a gyerek, és ahol néha ő is meg szokott húzódni egy barátnője lakásán ez pedig a Csempészmenedék. A barátnő valamikor szajha volt, most egy bárt vezetett, és Aldo testi-lelki jó barátja volt. Hangsúly főleg a testin van. Kellett egy kis rábeszélés, és egyébb praktika, de végül Delana vállalta a dolgot. A gyermek a bár kedvence és neveltje lett. Nem volt a neveltetése úrinak nevezhető, de mindent megtanítottak neki amiről Delana úgy vélte szüksége lehet rá az életben. Persze sok olyan is ráragadt, aminek a nő szerint nem kellett volna, de az élet később igazolta, hogy semmi sem történik véletlenül. A bár - főleg törzs - vendégei tanítgatták ezekre a fogékony gyermeket. Rövid idő múlva elég jól megértett néhány nyelvet, (nem mindíg gyereknek való szófordulatokkal), babrált, majd meg is javítgatott elektromos kütyüket (néha csak játékból), és megkopasztott néhány kissé nagyhangú, de irányában alapvetően jóindulatú alakot szabakkban, vagy egyébb játékban. Volt még egy kedvenc foglalatossága. Szívesen téblábolt a bár konyháján. Eleinte csak besegített egyszerűbb dolgokban, majd később tanulni kezdte a szakácsmúvészetet, nem kis sikerrel, és élvezettel.
Aldo sokat látogatta, és mikor hat éves lett elvitte egy legális útra is. Aztán egyre többre, és egyre sűrűben. Tizenkét évesen már az illegális utakon is nagy hasznát vette. Már csak azért is, mert ekkorra már nyilvánvaló volt kivételes tehetsége a javítások terén, nem volt olyan, amit a hajón meg ne tudott volna javítani. Tizenhárom éves kora óta pedig már állandóan Aldoval volt Tizenhat évesen már, mint pilóta is kiválóan helytállt, és sok kalandban, és hajmeresztő dologban – nem ritkán csatában – vettek részt. Megismerte az Öreg – ő csak így hívta - üzleti partnereit, és minden egyebet, amit ez a szakma megkíván. Az évek során mindenki megismerte, megszokta Aldo oldalán, és mindenki csak Kölyöknek hívta. Még Aldo is. Senki nem tudta az igazi nevét ő maga is csak egyszer hallotta Aldotól régen, nem is használta. Az Öreg azt mondta neki, így a legjobb, de hogy miért azt soha nem árulta el. Minthogy a szüleiről sem mondott soha semmit. Őt meg egy idő után nem is érdekelte. Aldót mint apját szerette, és tisztelte, Delanát mint anyját.
És most beütött a baj. Aldo elvállalt a huttoknak egy melót, azonban az ő hajójuk egyedül kevés volt, ezért beszervezte egy barátját is. Kirakodtak, nyélbe ütötték az üzletet, és épp a pénzért indultak volna mikor rajtuk ütött a helyi rendőrség, és tűzharcba keveredtek. Aldót és a társát elfogták, társa másodpilótáját a helyszínen lelőtték, és ő is csak a csodával határos módon tudott meglépni. Nem tétlenkedett azonnal tervezni kezdte a menekítő akciót és másnap este már a városka rozoga rendőrségi épülete felé tartott. Nem hitte volna, hogy gond lesz, hisz a hely annyira kietlen, elhagyatott kis porfészekben volt, hogy a Birodalom a távolsága, és jelentéktelensége okán nem igen fordított rá figyelmet. Lepukkant hely, maroknyi saját erőből megoldott rendfenntartó erővel, két-három repülni képes lepukkant járművel, amit gyerekjáték otthagyni. gondolta ő. Figyelnie kellett volna jobban a jelekre, hisz két társuk már meghalt. Azonban az Öreg iránti tisztelete és szeretete elhomályosította a józan ítélőképességét, és a helyzetértékelését. A behatolással nem volt gond viszont a szöktetés tragédiába fúlt. bármennyire is lepukkant hely, azért a rendőrség itt is éber volt. Menekülés közben Aldo halálos sebet kapott, társát megölték. Még sikerült a hajóra felcipelni, és villámgyorsan felszállni, sőt meg is lépni a két röpképes nyomorult hajó elől, de még a rendszert sem hagyták el Aldo meghalt.
A Kölyök a sötét fülkében, a pilótaszékben ült, és a csillagokat bámulta az üvegen keresztül. Pont olyan ürességet érzett, mint amilyet kint látott a csillagközi térben. Egy órája lépett itt ki a hipertérből, hogy Aldo holttestét a végtelen űrnek adja és most nem tudta hirtelen, hogyan tovább. Ő mindig úgy képzelte, hogy az Öreg állandóan vele lesz, és el sem tudta eddig képzelni azt az életet, amelyben nincs. Nem tudta mit tegyen, és hogyan tovább. Kellett még egy óra, hogy összeszedje magát és rájöjjön, hogy az életnek menni kell tovább. Először is pénz kell, mert abból nagyon szegényesen van ellátva, pedig a tank majdnem kong, csakúgy, mint az éléskamra, és a hajón is lenne költeni való. Tehát melót kell szerezni. Tudta, hogy el kell telnie némi időnek, hogy túl tegye magát az Öreg halálán, de azzal nem megy sokra, ha itt ül a semmi kellős közepén, és sírdogál. Lenyomta a belső kommunikációs gombot és beszélni kezdett:
-Rozsda. Gyere előre, dolgod lesz.
Két perc sem telt el, és becsörömpölt a droid
-Parancsolsz?
-Nem. Kérek. Ülj le oda – mutatott a másodpilóta székére – Azt hiszem egy ideig te fogod birtokolni. Gyerünk, találjuk ki hova megyünk.