Nolar (Terjeszkedési Övezet)

[A Közvetítő]

A Terjeszkedési Övezet N-8as rácspontjában található a Nolar bolygó. A róla elnevezett rendszerben elfoglalt kedvező helye lehetővé tette, hogy egyetlen jelentős, sűrűn lakott települése Nolari, - mely egyúttal a planéta fővárosának szerepét is betöltötte - virágzó kereskedelmi központtá válhasson. Egyetlen említésre méltó exporttermékei azok a különféle bányászati eszközök, amelyeket a környező rendszerek ásványkincsekben gazdag bolygóinak és aszteroidáinak kitermeléséhez forgalmaztak.

A bolygó felszíne érdekes összképet mutat. A sarkkörökön messze túlnyúló jégsapkák végeláthatatlan jégmezői borítják mindkét sarkvidéket. A déli féltekéje jószerével egyetlen hatalmas, erdőkkel, szavannákkal, félsivatagokkal és kisebb-nagyobb esőerdőkkel borított, változatos, élénk vadvilágú kontinens, melyet óceán ölel körül s választ el mindkét sarkvidéktől. Az északi félgömböt ez, a kontinenst körülvevő óceán borítja egészen az összefüggő, kontinensnyi kiterjedésű északi jégmezőig.

Nolari a kontinens észak-nyugati részén, a bolygó egyenlítőjén, az északi félgömb óceánjának egyik hatalmas tengeröblének partjától nem messze, egy hegyvonulat lábánál került megalapításra. Az egykor virágzó kereskedőváros, mint megannyi a Magvilágoktól távol eső hasonló település, a Klón háború alatt, - bár a harcok megkímélték, - jelentősen elszegényedett. Lakóinak jó része más bolygón, a legelszántabbak kisebb telepeket alkotva a nehezen művelhető bolygón mezőgazdaságból, a sivatagosabb területeken pedig párakertészetből próbálták biztosítani megélhetésüket.

A rendszeren belüli kereskedelem újbóli, lassú fellendülése, valamint az, hogy eleddig nem vonta magára a Birodalom veszélyes figyelmét, kedvező lehetőséget teremtett a csempészettel valamint a bolygóközi mértékű orgazdasággal foglalkozó szerencsevadászok számára.

[Jane Covell]

//Fondorlatos gaztett//

Jane az érzékelőkre pillantott. Valóban kevés hajó járt errefelé. Leadhatott volna egy vészjelzést, de úgysem hitt volna neki senki, úgyhogy letett a dologról.
- A bolygó árnyékos oldala felől lépjen be a légkörbe. Nem szeretnénk senki figyelmét sem felkelteni. Magára és a szállítótársaságára sem vetne jó fényt, ha lelepleződnénk, vagy más problémákba ütköznénk. A következményekről nem is beszélve. – figyelmeztette a férfi, mintha kitalálta volna gondolatait.
Jane válaszként csak bólintott. Valóban, sem az Ezüst Szárnyak Társaságot, sem magát nem akarta kompromittálni. Ráadásul a szállítmánytól függően. jó pár vagy jó néhány év börtön járt volna ezért a tettért, ha felfedezik.
Becsatlakoztatta a korábban neki adott adattároló egységet a fedélzeti számítógépbe, mely azonnal ki is jelezte grafikusan, hol is található az. Valóban a bolygó éj földte felén volt.

[A Közvetítő]

//Jane Covell - Fondorlatos Gaztett//

A kecses Nubain teherhajó némi rázkódást leszámítva viszonylag zökkenőmentesnek mondhatóan lépett be a Nolar bolygó légkörébe. Azon a ponton, ahol belépett, a felhőzet összefüggő és sűrű volt, így míg át nem tört azon, kizárólag csak a navigációs műszereire hagyatkozhatott. Amint átjutott a felhőzeten, a kapott koordináták felé fordulhatott. Sötét éjszaka volt, ideális a sötét üzelmek lefolytatásához, de nem könnyítette meg a pilótadolgát. A felszínleképező rendszer tanúsága szerint a számára az adattáblán megadott leszállási hely egy kősivatagos területen, egy meglehetősen szűk szurdokban volt, a kontinens belsejében, messze a partvidékektől,

A kisméretű teherhajóval is sok ügyességet, és legalább annyi szerencsét igényelt a szurdokba - mely leginkább egy kiszáradt folyómederre emlékeztetett, melynek egykori sebes sodrása mély hasadékot vájt a sziklába - való leszállás.

A gyakorlatilag a semmi közepén kijelölt leszállóhely egyáltalán nem volt megvilágítva és ez a teherhajó közeledtével sem változott, noha feltételezni lehetett, hogy várnak rájuk. Theral szemlátomást nyugodtan ült, figyelve Covell manőverezését.

[Jane Covell]

//Fondorlatos gaztett//

Amikor a Szárnyaló belépett a Nolar légkörébe, Jane ijedten vette tudomásul, hogy sűrű felhőrétegbe kerültek, melyen egyáltalán nem lehetett átlátni. Folyamatosan a navigációs számítógépet figyelve, félve, a lehető leglassabban ereszkedett lejjebb és lejjebb, mikor elöntötte a megkönnyebbülés: kiértek a felhők közül.
Ekkor még egyszer megnézte, melyek is a célkoordináták, és a hajót abba az irányba fordította.
A neheze viszont csak ezután következett. A nő amint részletesebben is megnézte a leszállási helyet a fedélzeti számítógépen, kiderült, hogy egy szurdokban van. Jane rettegve ereszkedett lejjebb, csak némileg nagyobb sebességgel a felhők köztihez képest. Ahogy néhány métert haladt, már szabad szemmel is ki lehetett venni valamit a szurdokból. Ám ettől a nő még inkább megijedt, mivel semmi sem világította meg a szurdokot!
Azonmód megállította a gépet a levegőben, és vett egy mély levegőt. Át kellett gondolnia, hogyan is hajtsa végre ezt a lehetetlennek tűnő feladatot. Noha sok helyen járt már a Szárnyalóval, ilyen nehéz leszállási hellyel még sosem volt dolga.
A navigációs számítógépet böngészve megkereste a szurdok legszélesebb részét, és azt célozta meg. Ha már benne lesz a szurdokban, remélhetőleg szép lassan tud majd haladni annak hossza mentén, ha a koordináták nem a legszélesebb részét jelölik.
Miután mindezeket kigondolta, újabb mély levegőt vett, és abban a reményben, hogy túléli ezt a leszállást, elindította az ereszkedést a megállás előtti sebességgel a szurdok legszélesebb része felé haladva. Ahogy egyre közelebb ért a talajhoz, egyre inkább lelassított, végül a lehető legóvatosabban, figyelve mindkét falat, leereszkedett a szurdokba. Mielőtt azonban elérte volna a talajt, úgy 10-20 méterrel fölötte újra megállt, és a navigációs számítógépre pillantott, hogy felmérje, hol is van most a koordinátákhoz képest.

[A Közvetítő]

//Jane Covell - Fondorlatos Gaztett//

A Szárnyaló a navigációs számítógép tanúsága szerint a leszállási koordináták fölé ért, s lassan, a repulzor hajtóművek használatával leereszkedett a szurdokba, ám fogadóbizottságnak, vagy bármiféle apró fényjelzésnek továbbra sem volt semmi nyoma. Covell csak a fedélzeti műszereire, valamint a hajója saját leszállófényeire hagyatkozhatott. Noha ők nem láttak senkit, a közelben tartózkodók vélhetőleg nem csak hallották, hanem látták is a leszálló űrjűrművet.

Amint a kisméretű teherszállító hosszú percekig tartó megerőltető koncentrációt igénylő, óvatos manőverezést követően talajt ért a kiszáradt poros talajú mederben, anélkül, hogy nekiütközött volna a szurdok falának, s hajtóműveivel kisebb porvihart kavart maga körül Covell fellélegezhetett.

- Állítsa le a hajtóműveket és kapcsolja le a fényeket. - Utasította Theral, majd hozzátette. - A helyi kapcsolatunk tudja, hogy itt leszünk, de másoknak ezt nem kell a tudomására hoznunk. - Mondta, majd elővette és ellenőrizte a sugárvetőjét, valamint az abba betárazott energiatár töltöttségi szintjét.

[Jane Covell]

//Fondorlatos gaztett//

Ahogy a nő rápillantott a Szárnyaló navigációs számítógépére, nagy megkönnyebbülésére kiderült, hogy pont a leszállási koordináták fölött lebeg.
Nem volt más hátra, bekapcsolta a leszállófényeket //amennyiben nem kapcsolódnak be automatikusan//, majd szép lassan ereszkedni kezdett.
Egy apró, de igencsak érezhető zökkenés tanusította, hogy szerencsésen földet ért. Ezt is túléltem – sóhajtott fel megkönnyebbülten.
A hosszú koncentrálás miatt csak ekkor ötlött eszébe, hogy milyen furcsa, hogy senki sem várja őket. Kinézve a hajó ablakán, a leszállófények hatókörén belül csak a szurdok falai látszottak, azon kívül pedig a teljes sötétség.
Nézelődéséből a férfi hangja rezzentette fel:
- Állítsa le a hajtóműveket és kapcsolja le a fényeket. A helyi kapcsolatunk tudja, hogy itt leszünk, de másoknak ezt nem kell a tudomására hoznunk.
Jane szinte gondolkodás nélkül engedelmeskedett: kikapcsolta a hajtóműveket és a leszállófényeket, majd hátradőlt ülésében, miközben a férfi ellenőrizte sugárvetőjét.
A nőt rossz érzés kerítette hatalmába, nála ugyanis semmiféle fegyver nem volt. Az alderaani székhely hátrányai. Nem mintha nagyon értett volna a fegyverek kezeléséhez, de mégis valamivel nagyobb biztonságban érezte volna magát, ha van nála egy sugárpisztoly.
Kérdően útitársára nézett, hogy vajon kiszáll-e a hajóból. Fegyverének ellenőrzése erre vallott.

[A Közvetítő]

//Jane Covell - Fondorlatos Gaztett//

- A pilótafülke belső világítását is kapcsolja le! - Utasította Theral a pilótanőt. Az ellenőrzés végeztével eltette a fegyverét, majd másik kezével sorra kioldotta a biztonsági hevedereit. Amint a pilótafülke is elsötétült teljes csend ereszkedett a pilóta és utasa közé is. Hosszúnak tűnő percek teltek el anélkül, hogy bármi történt volna. Odakintről a kanyon magasodó egyenes falainak sötét sziluettjén kívül egyéb nem látszott.

Senki és semmi sem mozdult. Theral előredőlt az ülésben és néhány percig élénk figyelemmel fürkészte a távolt a pilótafülke páncélüvegén keresztül, majd talpra kászálódott.

- Jöjjön, levegőzünk egyet! - Mondta, miközben kezével intett Covellnek, hogy ő menjen előre.

[Jane Covell]

//Fondorlatos gaztett//

- A pilótafülke belső világítását is kapcsolja le! – szólt Theral újabb parancsa.
A nő szó nélkül engedelmeskedett.
Hosszú másodpercek teltek el a nélkül, hogy a férfi szólt, vagy megmozdult volna, így Jane hátradőlt ülésében, kényelembe helyezve magát.
Így ültek a teljes sötétségben, melyben csak a pultok néhány gombja világított.
Mikor a nő látta, hogy kísérője kifelé néz, ő is követte tekintetét. Így meredtek ki az ablakon vagy fél percig mindketten, mikor újra csak a férfi törte meg a csendet:
- Jöjjön, levegőzünk egyet! – intette előre Janet.
A nő egy-két másodperces keresés után megtalálta a rámpa leoldó gombját, így már le tudta nyomni. A rámpa nagy sziszegéssel lenyílt. Jane ez alatt magához vette hátizsákját, benne a hajó zárszerkezetének kulcsával, majd lesétált a rámpán.
/Amennyiben a hajóból a rámpán kívül másképp is ki lehet jutni, inkább nem a rámpát használja, hiszen az elég zajos, de a kulcsot akkor is magával viszi./
Janet félelmek gyötörték. Vajon kit találnak odakint? Fel fogják-e őket fedezni a hatóságok? Tudta, itt, a semmi közepén nem fognak rátalálni kollegái, még ha ide is érnének időben. Bárcsak túl lennék már az egészen. - sóhajtott.
A férfi leérkezte után a kezében lévő kulccsal lezárta a rámpát, mely ismét nagy zajjal emelkedett fel mögöttük.
Kérdően Theralra nézett, hogy most merre menjenek.

[A Közvetítő]

//Jane Covell - Fondorlatos Gaztett//

A Covell és a nyomában lépdelő férfi a teherszállító hajó közlekedő rámpájáról a kanyon kiszáradt, poros medrének talajára. Odakinn hűvös volt, hűvösebb, mint a hajó fedélzetén, de teljes csend honolt. Se éjszakai állatok hangja sem más neszek nem hallatszottak.

Mikor Covell visszalépett a rámpára, hogy lezárja a feljárót, Theral megragadta a vállánál fogva, majd maga felé fordította a nőt.

- Jobb, ha nem zárja le, ha valami probléma merül fel és sietve kell távoznunk, akkor nem lenne szerencsés, ha a nyitószerkezettel kellene bajlódni. - Magyarázta a férfi, miközben egyetlen gyors mozdulattal kikapta a nő kezéből a zárszerkezet mesterkulcsát, aztán intett a nőnek, hogy hagyja el a rámpát. - Mielőtt még arra gondolna, hogy esetleg kizár a hajóból és meglép. - Jegyezte meg gúnyos hangon a férfi.

Amint mindketten lent volta a talajon Theral egy éjjellátó funkcióval felszerelt makro-távcsövet vett elő a kabátja alól, majd néhány lépésnyire eltávolodott a hajótól és újra szemügyre vette a terepet. Pillanatokkal később eltette, majd visszasétált a rámpához.

[Jane Covell]

//Fondorlatos gaztett//

Mikor Jane épp bezárta volna hajóját, a férfi vállon ragadta és maga felé fordította.
- Jobb, ha nem zárja le, ha valami probléma merül fel és sietve kell távoznunk, akkor nem lenne szerencsés, ha a nyitószerkezettel kellene bajlódni.
A nő éppen válaszolt volna, mikor kísérője hirtelen kivette kezéből a mesterkulcsot és intett, hogy menjen arrébb. Jane a mutatott irányba lépett néhányat, lelépve a rámpáról.
- Mielőtt még arra gondolna, hogy esetleg kizár a hajóból és meglép. – mondta gúnyosan előbbi mozdulatához. A nőnek ez tulajdonképpen eszébe sem jutott, a férfi valóban megelőzte.
Theral ezután elővett egy makrotávcsövet és azzal kezdte kémlelni a messze távolt, némileg eltávolodva a Janetől.
A nő is körülnézett, de semmit sem látott a szurdok falain és az égen ragyogó csillagokon kívül. Csak most vette észre, hogy hűvösebb van, mint a hajóján.
A férfi eltette távcsövét és visszasétált Janehez.
- Látott valamit? – kérdezte a nő, habár volt egy olyan sejtése, hogy nemleges választ kap.

[A Közvetítő]

//Jane Covell - Fondorlatos Gaztett//

Theral lebiggyesztett ajkakkal nemleges válasz jelezve, tagadóan ingatta a fejét, majd körülpillantott és leült egy a hajótól körülbelül tíz lépésre lévő, nagyjából derékmagasságig érő kőképződményre, mely vélhetőleg a szurdok faláról hullhatott alá hajdanában, de a leérkezését követően valahogy elfelejtett porrá zúzódni. Fél szemét útitársán tartotta, ám időről időre a szurdok hol egyik, hol másik végét szemlélte.

- Késnek. – Állapította meg tárgyilagos hangon.

Talán tíz, legfeljebb tizenöt perc telhetett el, amikor a szurdok falain visszhangot vető jellegzetes morajlás ütötte meg a várakozók fülét. Mindketten jól ismerték már ezt a fajta zúgást: repulzor hajtóművek hangja.

Theral a szemei elé emelte a makro-távcsövét, hogy azonosíthassa a közeledőket, szabad keze mintegy ösztönösen simult rá fegyverének agyára. Jane az éji látási viszonyok között csak sötét sziluetteket vélhetett felfedezni a távolban. Egy nagyobb és talán három kisebb jármű közelített feléjük. Talán egy terepsikló és néhány légirobogó. A legkézenfekvőbb közlekedési eszközök az ilyen kietlen bolygókon, ahol mondhatni minden messze van mindentől.

- Ők lesznek. - Kommentálta a látottakat a férfi, bár hangjából ez alkalommal leheletnyi bizonytalanság érződött. Leeresztette a távcsövet, de jobbra továbbra is fegyvere agyán nyugodott.

[Jane Covell]

//Fondorlatos gaztett//

Theral nemleges válasza után leült egy kőre. Jane is leült mellé, kabátját maga alá simítva, hogy nehogy felfázzon a hideg kövön.
- Késnek. – jelentette ki a férfi egy idő után. A nő csak bólintott válaszként. Maradt a csendes várakozás.
Ahogy telt az idő, egyre inkább nőtt benne az idegesség. Azt kívánta, bárcsak vége lenne a várakozásnak és végre leadhassa a cuccot, bármi is légyen az. Már épp felállt volna, megunva az üldögélést, hogy fel-alá kezdjen járkálni, mikor repulzorhajtóművek zúgása töltötte be a kanyont és közelgő járművek sötét sziluettjei bontakoztak ki előtte. Egy nagyobb és néhány kisebb.
Jane szíve megdobbant. Végre vége ennek a rémálomnak!
De aztán ijedség hasított bele: Mi van, ha valami rendfenntartók? A sötétben nem tudta kivenni, kik is lehetnek.
- Ők lesznek. – jelentette ki Theral, habár Jane mintha valami bizonytalanságot is kihallott volna a hangjából.
- Nagyszerű! – válaszolt a nő szórakozottan.
Lehet, hogy nem is a szállítmány átvevői… Az Ezüst Szárnyaktól valakik…. Nem, az lehetetlen! Nem érhettek ide ilyen hamar! – cikáztak fejében a gondolatok, miközben a járművek egyre közeledtek.

[A Közvetítő]

//Jane Covell - Fondorlatos Gaztett//

Theral szó nélkül hagyta a pilótanő őszintének és lelkesnek korántsem nevezhető válaszát. Helyette továbbra is feszült figyelemmel szemlélte a közeledőket.
A szurdok falai felerősítették a közelítő kis karaván repulzorhajtóműveinek zúgását. Ahogy közelebb és közelebb értek úgy váltak mindinkább kivehetővé a sziluettek. Egy nagyobb teherszállító terepsikló, egy kisebb személyi terepsikló közelített, két légirobogó kíséretében. Mikor nagyjából nyolcvan száz lépésnyire megközelítették a várakozókat, a nagyobb járművek bekapcsolták fényszóróikat, ez által csaknem megvakítva a teherhajó közelében lévőket.

Az erős fény lehetetlenné tette, hogy Theral és Covell alaposabban szemügyre vegye a közelítőket egészen addig, amíg a járművek, nagyjából tízméternyire meg nem álltak Theral előtt. A két terepsikló lekapcsolta a hajtóműveket, ám a légirobogók egyike visszafordult a szurdok azon vége felé, amerről érkeztek, miközben a másik, elhaladva előbb Theral, majd a Szárnyaló mellett, továbbhaladt, a szurdok másik vége felé.

Ez alatt kisebbik siklóból két hórihorgas alak kászálódott ki, akik egyenest elindultak Theral felé. Ahogy a fényszórók elé kerültek Theral és Covell is szemügyre vehette őket. Hosszú nagyjából térdig érő barna kabátot viseltek, a fejükön régimódi karimás kalapot viseltek, arcukat kendő takarta el, így vonásaik csaknem teljesen rejtve maradtak a két várakozó elől. Egyikük rövidcsövű sugárkarabélyt tartott a kezeiben, csövét semleges irányba fordítva.

- Te vagy Theral? - Kérdezte egyikük.
- Az attól függ, hogy ki kérdezi.- Vetette oda válaszul a marcona kísérő.
- Chaeln küldött. - Mondta erre az érkezettek szószólója, majd újra feltette a korábbi kérdését. - Te vagy Theral?
- Az vagyok, ő pedig itt a pilóta. - Feltelte Theral. Keze csak ekkor távolodott el fegyvere markolatáról. - Szólj az embereidnek, hogy segítsenek… - Mondta, miközben hátat fordított a férfiaknak és lassan elindult vissza a Szárnyaló felé. Közben intett Covellnek, hogy ő is tegyen ugyanígy.