Post by Iago Leikvold on Jan 17, 2010 15:29:35 GMT 1
Módosítottam de még nem végeztem vele de ezúton szeretném megkérni Qui-Gon Jinn mestert hogy legyen szíves átnézni és leellenőrizni. Ha a történet gynge speciális karakternek természetesen elfogadom. És ezúton szeretnék bocsánatot kérni az elhamarkodott válaszomért. Köszönöm!
Név: Iago Leikvold
Becenév: A Kaszás
Kor:B.E. 10 (20 év)
Faj:ember
Kaszt: fejvadász\testőr\zsoldos
Születési hely: Ismeretlen
Beszélt nyelvek:Közös
Felszerelés:
Ruhák
egyszerű utcai ruha
pilótaruha(páncélozott)
Fegyverek:
vibropenge
50 energiacsomag(hajóban elrakva)
TMR22 nehéz sugárpisztoly(kb. 20m-ig hatásos tűzereje kb. megegyezik a Blastech DL44-esével de nagyobb és nehezebb valamint 1 energiacsomag csak 30 lövésre elég)
DC-17m(csak sugárkarabély modullal)
páncélok:
kommandós páncél(közepes harci páncél(20kg)):
beépített eszközök:
csáklyakilövő(bal alkarvédőbe építve)
beépített taktikai vizor(hő és hagyományos érzékelés) légszűrő és komlink(titkosított) a sisakban
energiakesztyű(a jobb alkar és kézvédőben van egy beépített miniatűr energiamező generátor ami páncél központi energiacellájából nyeri az energiát. Ha az energiamező aktív bármi amihez a páncélt viselő személy hozzáér szétroncsolódik. A fegyver lehetővé teszi hogy akár egy fénykard támadásait is háríthassa a viselő.)
könnyű harci páncél(8kg könnyű és könnyen elrejthető harci páncél)
Egyéb felszerelések
gyógycsomag
túlélőkészlet( a páncélhoz csatolható hátizsákban van elhelyezve atmoszfératartályt is tartalmaz súlya:5kg)
Hajó:
Z-95 Fejvadász
Ár: 80.000 kredit
Hossz: 11,8 méter
Gyártó: Incom Társaság
Gyári harci adatok:
Manőverezés:+2
Támadás:+2
Védekezés:+3
Pajzspontok: 15
Lézerágyú: 3
Torpedóvető: 1
Ionágyú: -
Egyéb fejlesztések:megerősített pajzsgenerátor
Előtörténet:
Iago-t születése után neimoidiak rabolták el otthonából. A céljuk az volt hogy olyan katonákat képezzenek ki akik képesek parancsnokként a droidseregeknek közvetlenül a csatamezőn segíteni. Így a droidok ilyen katonák által vezérelve rendelkeztek volna az alkalmazkodás képességével. A kiképzésre a neimoidiak 10000 gyereket szedtek össze. És vitték őket a Sziklaerődbe kiképzésre.
A Sziklaerőd: Ez a neimondi erőd egy elszigetelt asztareoidamezőben található. Nehezen megközelíthető több komplexumból áll ezek közül több droidok és hajók gyártásával foglalkozik. Itt épült Grieves tábornok személyi csatahajója is. Az erőd valójában több aszteroidából áll és az aszteroidamező határát rejtett ágyúk valamint droidvadászok százai védik az esetleges behatolóktól. A bázis droidgyártó komplexuma a valaha volt egyik legnagyobb a hajógyára pedig kifejezetten parancsnoki hajók építésére specializálódott. A komplexumról csak néhány neimoidi és maga Grieves tábornok tudott csak. Emellett a védelem főleg nem a nyers erőre hanem az aszteroidák a köztársaság fennhatóságán kívül esése és a környék magas szenzorokat összezavaró sugárzására épül.
Gyermekkor:
Miután megérkeztek alig 3-4 évesek voltak ám a neimoidiak által bérelt zsoldosok már testileg és lelkileg is elkezdték őket felkészíteni a háborúra. Az elején még csak játékos módon gyakorolták egymásra vadásztak a kábító fegyverekkel és harcászati elméletet valamint fegyverekkel kapcsolatos általános ismereteket tanultak. A zsoldosok között a legkülönbözőbb népek képviseltették magukat a mandaloriaiak legjobbjai mellett feltűntek egyszerű fejvadászok testőrök is és elkezdték különböző csoportokra osztani a gyerekeket. Már ekkor is feltűnik a kiképzőknek hogy Iago átlagon felüli vezetői képességei. Ha kis csapatokban kellett harcolni az ő csapata mindig váratlanul és a lehető legfurcsább helyeken került elő. Például az egyik gyakorlat során Iago csapata egy szimulált erdőségbe szorul. Miután a kitörés reménytelen Iago elrendeli a megmaradt emberei számára ,hogy másszanak fel a fákra valamint néhány emberét beássa az avarba. Amikor a rivális csapat épp keresztülhaladt azon a területen ahol ők voltak Iago és emberei közelharcba kezdtek. Már ennél a rajtaütésnél is kitűnt nyugalmával és hajszálpontos vágásaival amiket itt még csupán festékes tubussal ejtett. Ekkor még csak 14 éves volt.
Ifjúkor:
Nem sokkal később az egyik csak emberekből álló különleges kommandó élére kerül. Itt ismerkedik meg későbbi csapata tagjaival. A kegyetlen brutális teste erővel rendelkező Kroggal, az intelligens és jéghideg Jeroddal, és a gépmániás Kai-al aki szinte bármit fel tudott törni és bármit meg tudott javítani. A Ezután kezdik el a pilóta képzését valamint gerillaharcra és robbantásra is oktatják. Alig 16 éves mikor kiderül ,hogy a háború végleg elveszett és csak azért tartják ott őket az aszteroidamezőben a bázison mert az itt lévő droid és hajógyár segítségével egy új háborút akarnak kezdeni. Ám a célpont ezúttal a hutt űr lenne csakhogy a zsoldosok akiket kiképzőnek hívtak érdekeltek voltak a huttok fennmaradásában ezért el akarták hagyni a komplexumot ám a neimoidiak rájuk támadtak. Emiatt kitört a lázadás.
Lázadás:
Megszólaltak riasztók semmit nem értettem. Mi történhetett? - tettem fel magamnak a kérdést. Azonnal magamra öltöttem a fegyverövem bár fegyver még nem volt benne. Kirohantam a hálókabinból (mivel kevesen voltunk az állomás méreteihez képest ezért mindenki saját szobát kapott) a folyosón többen is voltak mindenki értetlenül bámult. Egy rohamdroid fordult be a folyosón majd azonnal tüzet nyitott. Egy Jeff nevű srác feje az orrom előtt égett szét. A droid folytatta a tüzelést ám nem túl hatékony taktikát választott mert folyamatosan közeledett és egyes lövéseket adott csak le. És nem is figyelt eléggé behúzódtam az hálókabinom ajtaja előtt lévő üres térbe majd vártam hogy a droid mellém érjen ám ez nem következett be. Hallottam ahogy reccsenve törik el a fém és sejtettem ,hogy Krog az az osztagom közelharci specialistája. Ahogy kilestem az ajtó mögül megláttam a második harci droidot és azt is ahogy Krog az első droidtól kölcsönzött sugárvetővel leszedi. Kiléptem a folyosóra és körülnéztem 6 halottat láttam a folyosón. Több volt mint amire számítottam. Ám nem volt idő ezzel foglalkozni.
- Emberek fegyverre van szükségünk irány a fegyverraktár. - ordítottam el magam.
Helyeslő morajlást kaptam válaszul. Elindultunk kifelé a folyosóról. Én és Krog álltunk az élre kezünkben a droidoktól zsákmányolt fegyverekkel amikről tudtuk hogy semmit nem érnek az SBD-k és droidikák ellen ezért sürgősen komolyabb fegyverekre volt szükségünk. A folyosó végén balra fordultunk ahol a szekrényeink voltak. Ahogy odaértünk az öltöző helyiség elé hallottuk a droidokat tudtuk hogy ha nem végzünk velük gyorsan több is jön és nem fogjuk túlélni. Ezért azonnal berontottunk és droidok rossz reakcióidejét kihasználva elsöpörtük őket 4-en voltak. Pillanatok alatt megtelt a terem de senki sem tudta kinyitni a szekrényét ezért a sugárvetőkkel lőttük szét a zárakat.
- És most mi lesz. -kérdezte valaki.
- Elárultak ezért harcolunk. Megöljük a Neimoidikat. - mondta Krog vigyorogva. Nem is vártam mást tőle lételeme volt a harc.
- És utána? Mi lesz ha megöltük őket? - kérdezte Jerod a mesterlövészem. Ő mindig távlatokban gondolkodott.
- Elmegyünk innen és új életet kezdünk valahol. De most előbb jussunk ki méghozzá élve ha lehet. - Mondtam majd a szétolvasztottam a szekrényem zárját és elkezdtem felölteni a páncélomat. Felcsatoltam a TMR-22-esemet és magamhoz vettem a tartalék cellákat mindenki ezt a nagy hatóerejű pisztolyt használta közölünk. A nehezebb fegyvereket mindig a feladatnak megfelelően kaptuk meg. Csapatokra váltunk és megbeszéltük ,hogy mindenki megpróbálja megtisztítani a központi fegyverraktár környékét és utána megpróbálunk bejutni. Ehhez 4 szinten összesen 13 folyosót kellett biztosítani így 4-5 fős csapatokra bomlottunk hála az égnek az én csapatomból mindenki élt. A fegyverraktárhoz nem volt túl nehéz eljutni a pisztolyaink sokkal erősebbek voltak droidok játékpuskáinál de mindenek előtt mi sokkal jobbak voltunk mint a droidok. Eljutottunk a a megadott helyre de bemenni nem tudtunk ezért védelmi állást vettünk fel. Egy közeli tárgyalóból szereztünk pár széket és asztalt ebből építettünk valami fedezék félét. Ekkor jöttek a droidok 5-en voltak és volt velük egy SBD(Super Battle Droid) is. Tüzet nyitottak mi viszonoztuk alig egy perce tartott a tűzpárbaj de nem tudtunk célozni mert az SBD túl közel jutott a többi droidot nem tudtuk célba venni. A fedezékünk szögezett a zárótűz. Esélyünk sem volt. Ám ekkor meghallottam egy jól ismert fegyver éles visításra emlékeztető hangját. Egy mandalori mesterlövészpuska akkor már tudtam ,hogy ki az az SBD mellkasi részén öklömnyi lyuk tátongott a többi droidnak még csak megfordulni sem maradt ideje és már le is szedtük őket. Ám valami furcsa volt mert csak hárman lőttünk jól hallottam és láttam ,hogy Jerod kétszer lőtt. Elfordultam és láttam Kai szénné égetett mellvértjét azonnal tudtam hogy halott. Ekkor lépett be a folyosóra az általunk csak Keselyű őrmesterként ismert mandalori.
- Jó reggelt pöcsök. Látom szarban vagytok. - jegyezte meg önelégült hangon.
- Szükségünk lenne egy robbanó töltetre hogy bejuthassunk. Uram. - Válaszoltam szándékosan figyelmen kívül hagyva a köszönését.
- Na félre onnan. - Szólt ránk és egy jól látható és határozott mozdulattal lecsatolta az oldaláról egy hődetonátort. Az ajtóhoz gurította majd vissza sem nézve elindult a folyosón a másik irányba a dokkok felé ha jól láttam de nem tudtam biztosan.
- Induljunk fiúk mielőtt még a nyakunkon lesz a többi droid is. - adtam ki a parancsot.
Bent voltunk azonnal elindultam ahhoz a fegyverszekrényhez ahol a köztársaságtól zsákmányolt DC-17m típusú fegyvereket tartották.(minket ezekkel a fegyverekkel oktattak kommandós hadműveletekhez.) A szekrények itt már nyitottak voltak hiszen mégis miért ne lettek volna 20 centis dúracél ajtók védték eredetileg a raktárat. Azonnal kivettem egy puskát és egy vibropengét majd egy kis táskát amiben a tartalék tárak voltak. A mesterlövész modult hátrahagytam úgy gondoltam csak holt súly lenne a szűk helyen, emellett magamhoz vettem két tartalék gránátvető töltetet és a gránátvető modult. Láttam hogy a társaim is hasonlóan cselekszenek. Ezután az összes ajtót kinyitottuk belülről könnyedén nyithatóak voltak ezzel is bizonyítva a neimoidiak butaságát. Miután mind beértünk hallottuk a droidokat nagy erőkkel jöttek ezért mindenki más más úton indult futásnak. Én kicsiny csapatom élén arra indultam amerről jöttem úgy gondoltam hogy csak a dokkokon keresztül menekülhetünk el. Több ezer ember harcolt hiszen a mi körletünk csak egy volt a sok közül. És ez is közel száz emberből állt.
Ahogy kiértünk a dokkok felé vezető folyosóra ott már ádáz küzdelem dúlt a droidok és a különböző fegyverzetű de egyforma éjfekete páncélzatú társaink között. És rosszul álltak a droidok beszorították őket az egyik turbólift indító csarnokba. Kb. 50-en lehettek jól felszerelve fegyverekkel főleg különböző sugárkarabélyokkal. Mi is csatlakoztunk a küzdelemhez láttam ahogy egy új fejlesztett droideka szép lassan megközelíti az állásainkat mindkét gránátomat belelőttem ahhoz ,hogy megállíthassam ám a dokk felől újabb egységek jöttek méghozzá 4 SBD vezetésével. Ekkor odamentem a legközelebbi szellőző bejárathoz majd a vibropenge segítségével utat nyitottam magamnak. Elmásztam egészen a dokk irányába vezető folyosó felett futó szellőzőig láttam ahogy az SBD- szép lassan közelítenek az előttem lévő rácshoz amikor ez első kettő elhaladt előttem bal kezembe vettem a vibropengét míg a jobbom körül aktiváltam a destruktor mezőt. Szétzúztam a rácsot és a droidok között értem a földre. A vibropengével széthasítottam az előttem lévő rohamdroidot majd az erőkesztyűmmel nekiestem az SBD-k nek ez ellen fegyver ellen még ők sem állhattak meg. Pillanatok alatt mind a négy gépet összetörtem ám az erőkesztyűm lemerült és éreztem az égető fájdalmat a mellkasom bal oldalán. Eltaláltak ám a mellvért felfogta. Legalább ez az egy dolog működött és pont úgy ahogy a neimoidiak mondták a páncél megmentette az életemet. Hasra vágódtam és hallattam ahogy átcsap a fejem fölött a lézersortűz.
- Előre az istenit! Az őrmim épp értetek haldoklik úgyhogy előre! - hallottam Krog ordítását.
- Iago egy...aaaaahh - Ez már Jerod hangja volt. És ahogy éreztem hogy valami rám esik már tudtam hogy mi történt. Irgalmatlan volt a zaj mindenfelé lézerek süvítettek. Ekkor éreztem ahogy egy erős kéz megragad és felránt. Krog volt az.
- Főnök jó lenne ha abbahagynád a színészkedést és kivinnél minket.
- Rendben indulás. Ordítottam el magam. Ugyan még sajgott a mellkasom de tudtam hogy nincs komoly baj a vért nem égett át csak a rengeteg hő egy része jutott keresztül ami a páncélban ugyan nem tett kárt de viselőjében igen.
Ahogy tovább haladtunk már futnunk kellett mert 2 újabb droideka vett minket üldözőbe SBD-kkel és megszámlálhatatlan mennyiségű rohamdroiddal együtt. Futottunk az életünkért.
Ahogy a dokkba értünk láttuk hogy csak néhány droid őrzi a hajókat és őket is máshonnan érkező katonák szorongatják ám a zsoldosok hajóinak nagy része már hiányzott kivéve egy ütött kopott coréliai YT-1300-ast. A többi hajó mind a neimoidiak által gyártott vagy vásárolt az állomáshoz tartozó hajó volt. Azonnal a coréliai hajó felé indultam nem törődve a többiekkel csak azzal hogy feljussak. Ahogy felértem azonnal a pilótafülke felé vettem az irányt de hallottam ahogy többen is utánam jönnek és ahogy hátranéztem Krog szorosan a nyomomban volt mint mindig. Ahogy beléptem a pilótafülkébe láttam hogy szerencsém van a hajó rendszerei nincsenek lezárva. Elindítottam a közpinti generátort és elkezdtem behúzatni a felvonót majd a majd a komlinken kiadtam a parancsot arra hogy ketten menjenek és aktiválják a hajó aljára és tetejére rögzített iker sugárvetőket. Ezután felvontam a pajzsokat és elhagytam a dokkot.
- Hova megyünk? - kérdezte Krog
- Nem tudom. - válaszoltam őszintén.
- Innen mennünk kell főnök. - mondta Krog.
- Igen én is így gondlom előbb csak jussunk ki. - mondtam majd hátrahúztam a tolóerő szabályzó kart. A hajó úgy lőtt ki mint a rakéta szinte biztos voltam benne hogy nem gyári a hajtőmű.
Ki kellett jutnunk , és ez nehezebbnek bizonyult mint gondoltuk. Ahogy kiértünk a dokkokból azonnal a hajóra zúdult a védelmi ágyúk tüze. Hála az égnek nem túl pontosan hiszen az automata lövegek szenzorait zavarták a magas sugárzású kőzetek amik az aszteroidamezőben voltak. Csak ennek köszönhettük hogy túléltük az ágyúk tüzét. Ám ekkor jöttek a droid Vadászok. Félvakon elég nehéz velük harcolni de megpróbáltuk. Ők is félig vakok voltak és a hajó pajzsai egész jól bírták a nem is beszélve az alul fölül elhelyezett iker lézerágyúkról amik könnyedén szétlőtték a pajzsozatlan ellenséget. Kijutottunk az aszteroidamező zavarásából én pedig azonnal aktiváltam a navigációs rendszert volt benne egy előre betáplált ugrás. Reménykedtem ,hogy jó helyre kerülünk . A navigációs komputer csak annyi adatot adott hogy a Tatooine egy sivatagvilág.
Végre eljutottunk a Tatooine-re. Viszont a leszállás során döntenem kellett vagy én és Krog vagy a hajó többi utasa. Én magunkat választottam. De még így is csak én éltem túl. A zuhanás után Krog és én kiszálltunk a hajóból. Ám alighogy kikászálódtunk a roncsok közül furcsa idegeden lények támadtak ránk. Nem voltak túl jól felfegyverezve de legalább 15-16-an lehettek. Azonnal előkaptuk a pisztolyainkat és meglapultunk a roncsok között. Dögök szedett-vedett ruhákat és fegyvereket hordtak mind később megtudtam ők a Tuskenek. A karabélyt a mellkasom elé emeltem és tüzet nyitottam Krog követte a példámat. Láthatóan váratlanul érte őket az hogy viszonoztuk a tüzet. Egyre csak közeledtek bár kettőt sikerült lelőnünk alig 30-40 méterre lehettek amikor Krog kilőtte rájuk az utolsó páncéltörő töltetét a DC-17-eséből. Sokan meghaltak közülük míg mások menekülőre fogták ám Korg miközben diadalittasan figyelte a meneküléseket kapott egy lövést a fejébe azonnal meghalt én pedig lejjebb húztam a fejem és lelőttem a támadót. Ezután elkezdtem eltemetni a halottakat és összeszedni a megmaradt felszerelést. Majdnem egy egész napba tellett mire végeztem. Lefeküdtem aludni ám kihelyeztem pár riasztó berendezést a környező dűnékre. Az éj leple alatt megpróbálták megközelíteni a roncsot de a riasztók jeleztek egy könnyű siklóval jöttek nem hittem volna hogy profi katonák lesznek amíg ki nem szálltak és meg nem láttam náluk a rengeteg fegyvert és észre nem vettem ,hogy profi módon fedezik egymást. De csak Hárman voltak nem lehetett baj, és nem számítottak túlélőkre és ez hiba volt csalinak egy üres páncélt fektettem a helyemre robbanóanyaggal töltve. Bementek a hajó valamikori rakterébe ami most a szabad terepre nézett mivel egyik fala eltűnt. A fejvadászok odamentek és valami kardfélével le akarták vágni a az ajándékom fejét ekkor léptem be mögéjük a karabélyommal és a detonátorral a kezemben.
- Ha megmozdultok felrobbantom a roncsot! - mondtam nekik. És hogy nyomatékosítsam szavaimat élesítettem a páncélba rejtett bombát amire az felcsipogott.
- Mi a franc te túlélted ezt? - Kérdezte az egyikük meglepetésemre nő volt az illető. Addig nőt nagyrészt csak képen láttam. - Nem akarunk bántani azért jöttünk hogy megtudjuk hogy túlélte-e valaki kérlek tedd le a fegyvert.
- Előbb gyertek ki és ti is engedjétek le. Valamint le a sisakokkal – válaszoltam. Kiléptek mind a hárman lassan és óvatosan mozogtak és mind levették a sisakjukat. A társaság tagjai mind emberek voltak laza sivatagi ruhát és könnyű páncélt viseltek arcmaszkos sisakkal a homokra való tekintettel. Mind nyugodtak voltak leeresztettem a karabélyt és mivel a sisakom nem volt rajtam ( nem volt időm feltenni) ezért csak bámultam rájuk nem vártam ,hogy tényleg teljesítik a kérésemet.
- Mi olyan meglepő? Nem hitted ,hogy leengedjük a fegyvert és nem bántunk ugye? kérdezte kaján vigyorral a nő. Szép arca volt még soha nem láttam ennyire szép élőlényt.
- Bevallom nem. - Mondtam én őszintén.
- Mégis miért dumálunk vele megfenyegetett minket szerintem veszélyes meg kéne ölnünk. - mondta hangosan az egyikük.
- Nem egy hajótörött és te is látod a nyomokat a Tuskenek már voltak itt. Úgyhogy nem meglepő a reakciója. - szólalt meg a másik férfi láthatólag ő volt a főnök. Ő volt a legidősebb és a legnyugodtabb is.
- Szóval a maga szava dönt az életemről? - kérdeztem.
- Igen. Sőt döntöttem életben maradsz. - mondta ő nyugodtan.
- De.. mit kérsz az életemért? - kérdeztem ismét kezdett elegem lenni a játékból.
- Mennyi fegyvered és felszerelésed van ,és Hányan vagytok hogyan vertétek vissza a buckalakókat? - Kérdezte ő tárgyilagosan.
- Volt egy társam a többiek már a leszállás előtt meghaltak. Két ugyanilyen puskánk volt és egyikhez volt még egy gránát és egy vetőmodul. Ekkora tűzerővel szemben botorság volt a részükről hogy közel jöttek hozzánk.
- DC-17m ugye? Elég régi viszont brutálisan erős kombinált plazma-ion fegyver. Nem hittem hogy valaha is látok még egyet. Hányan voltatok? - Kérdezte ő halkan.
- A hajón 27 ember tartózkodott. - Válaszoltam nyugodt tárgyilagos hangon. - Több felszerelésem van mint amennyire szükségem lenne viszont nincs pénzem el akarom adni a fegyvereket és a páncélokat.
- Eladod a halott társaid felszerelését? - kérdezte a nő megrökönyödve.
- Mégis miért ne tennem nekik már úgysem kell. Nekem viszont a túléléshez ruhára és hajóra lenne szükségem. Nem hiszem ,hogy ők máshogy cselekednének a helyemben. - válaszoltam tárgyilagos hangon.
Név: Iago Leikvold
Becenév: A Kaszás
Kor:B.E. 10 (20 év)
Faj:ember
Kaszt: fejvadász\testőr\zsoldos
Születési hely: Ismeretlen
Beszélt nyelvek:Közös
Felszerelés:
Ruhák
egyszerű utcai ruha
pilótaruha(páncélozott)
Fegyverek:
vibropenge
50 energiacsomag(hajóban elrakva)
TMR22 nehéz sugárpisztoly(kb. 20m-ig hatásos tűzereje kb. megegyezik a Blastech DL44-esével de nagyobb és nehezebb valamint 1 energiacsomag csak 30 lövésre elég)
DC-17m(csak sugárkarabély modullal)
páncélok:
kommandós páncél(közepes harci páncél(20kg)):
beépített eszközök:
csáklyakilövő(bal alkarvédőbe építve)
beépített taktikai vizor(hő és hagyományos érzékelés) légszűrő és komlink(titkosított) a sisakban
energiakesztyű(a jobb alkar és kézvédőben van egy beépített miniatűr energiamező generátor ami páncél központi energiacellájából nyeri az energiát. Ha az energiamező aktív bármi amihez a páncélt viselő személy hozzáér szétroncsolódik. A fegyver lehetővé teszi hogy akár egy fénykard támadásait is háríthassa a viselő.)
könnyű harci páncél(8kg könnyű és könnyen elrejthető harci páncél)
Egyéb felszerelések
gyógycsomag
túlélőkészlet( a páncélhoz csatolható hátizsákban van elhelyezve atmoszfératartályt is tartalmaz súlya:5kg)
Hajó:
Z-95 Fejvadász
Ár: 80.000 kredit
Hossz: 11,8 méter
Gyártó: Incom Társaság
Gyári harci adatok:
Manőverezés:+2
Támadás:+2
Védekezés:+3
Pajzspontok: 15
Lézerágyú: 3
Torpedóvető: 1
Ionágyú: -
Egyéb fejlesztések:megerősített pajzsgenerátor
Előtörténet:
Iago-t születése után neimoidiak rabolták el otthonából. A céljuk az volt hogy olyan katonákat képezzenek ki akik képesek parancsnokként a droidseregeknek közvetlenül a csatamezőn segíteni. Így a droidok ilyen katonák által vezérelve rendelkeztek volna az alkalmazkodás képességével. A kiképzésre a neimoidiak 10000 gyereket szedtek össze. És vitték őket a Sziklaerődbe kiképzésre.
A Sziklaerőd: Ez a neimondi erőd egy elszigetelt asztareoidamezőben található. Nehezen megközelíthető több komplexumból áll ezek közül több droidok és hajók gyártásával foglalkozik. Itt épült Grieves tábornok személyi csatahajója is. Az erőd valójában több aszteroidából áll és az aszteroidamező határát rejtett ágyúk valamint droidvadászok százai védik az esetleges behatolóktól. A bázis droidgyártó komplexuma a valaha volt egyik legnagyobb a hajógyára pedig kifejezetten parancsnoki hajók építésére specializálódott. A komplexumról csak néhány neimoidi és maga Grieves tábornok tudott csak. Emellett a védelem főleg nem a nyers erőre hanem az aszteroidák a köztársaság fennhatóságán kívül esése és a környék magas szenzorokat összezavaró sugárzására épül.
Gyermekkor:
Miután megérkeztek alig 3-4 évesek voltak ám a neimoidiak által bérelt zsoldosok már testileg és lelkileg is elkezdték őket felkészíteni a háborúra. Az elején még csak játékos módon gyakorolták egymásra vadásztak a kábító fegyverekkel és harcászati elméletet valamint fegyverekkel kapcsolatos általános ismereteket tanultak. A zsoldosok között a legkülönbözőbb népek képviseltették magukat a mandaloriaiak legjobbjai mellett feltűntek egyszerű fejvadászok testőrök is és elkezdték különböző csoportokra osztani a gyerekeket. Már ekkor is feltűnik a kiképzőknek hogy Iago átlagon felüli vezetői képességei. Ha kis csapatokban kellett harcolni az ő csapata mindig váratlanul és a lehető legfurcsább helyeken került elő. Például az egyik gyakorlat során Iago csapata egy szimulált erdőségbe szorul. Miután a kitörés reménytelen Iago elrendeli a megmaradt emberei számára ,hogy másszanak fel a fákra valamint néhány emberét beássa az avarba. Amikor a rivális csapat épp keresztülhaladt azon a területen ahol ők voltak Iago és emberei közelharcba kezdtek. Már ennél a rajtaütésnél is kitűnt nyugalmával és hajszálpontos vágásaival amiket itt még csupán festékes tubussal ejtett. Ekkor még csak 14 éves volt.
Ifjúkor:
Nem sokkal később az egyik csak emberekből álló különleges kommandó élére kerül. Itt ismerkedik meg későbbi csapata tagjaival. A kegyetlen brutális teste erővel rendelkező Kroggal, az intelligens és jéghideg Jeroddal, és a gépmániás Kai-al aki szinte bármit fel tudott törni és bármit meg tudott javítani. A Ezután kezdik el a pilóta képzését valamint gerillaharcra és robbantásra is oktatják. Alig 16 éves mikor kiderül ,hogy a háború végleg elveszett és csak azért tartják ott őket az aszteroidamezőben a bázison mert az itt lévő droid és hajógyár segítségével egy új háborút akarnak kezdeni. Ám a célpont ezúttal a hutt űr lenne csakhogy a zsoldosok akiket kiképzőnek hívtak érdekeltek voltak a huttok fennmaradásában ezért el akarták hagyni a komplexumot ám a neimoidiak rájuk támadtak. Emiatt kitört a lázadás.
Lázadás:
Megszólaltak riasztók semmit nem értettem. Mi történhetett? - tettem fel magamnak a kérdést. Azonnal magamra öltöttem a fegyverövem bár fegyver még nem volt benne. Kirohantam a hálókabinból (mivel kevesen voltunk az állomás méreteihez képest ezért mindenki saját szobát kapott) a folyosón többen is voltak mindenki értetlenül bámult. Egy rohamdroid fordult be a folyosón majd azonnal tüzet nyitott. Egy Jeff nevű srác feje az orrom előtt égett szét. A droid folytatta a tüzelést ám nem túl hatékony taktikát választott mert folyamatosan közeledett és egyes lövéseket adott csak le. És nem is figyelt eléggé behúzódtam az hálókabinom ajtaja előtt lévő üres térbe majd vártam hogy a droid mellém érjen ám ez nem következett be. Hallottam ahogy reccsenve törik el a fém és sejtettem ,hogy Krog az az osztagom közelharci specialistája. Ahogy kilestem az ajtó mögül megláttam a második harci droidot és azt is ahogy Krog az első droidtól kölcsönzött sugárvetővel leszedi. Kiléptem a folyosóra és körülnéztem 6 halottat láttam a folyosón. Több volt mint amire számítottam. Ám nem volt idő ezzel foglalkozni.
- Emberek fegyverre van szükségünk irány a fegyverraktár. - ordítottam el magam.
Helyeslő morajlást kaptam válaszul. Elindultunk kifelé a folyosóról. Én és Krog álltunk az élre kezünkben a droidoktól zsákmányolt fegyverekkel amikről tudtuk hogy semmit nem érnek az SBD-k és droidikák ellen ezért sürgősen komolyabb fegyverekre volt szükségünk. A folyosó végén balra fordultunk ahol a szekrényeink voltak. Ahogy odaértünk az öltöző helyiség elé hallottuk a droidokat tudtuk hogy ha nem végzünk velük gyorsan több is jön és nem fogjuk túlélni. Ezért azonnal berontottunk és droidok rossz reakcióidejét kihasználva elsöpörtük őket 4-en voltak. Pillanatok alatt megtelt a terem de senki sem tudta kinyitni a szekrényét ezért a sugárvetőkkel lőttük szét a zárakat.
- És most mi lesz. -kérdezte valaki.
- Elárultak ezért harcolunk. Megöljük a Neimoidikat. - mondta Krog vigyorogva. Nem is vártam mást tőle lételeme volt a harc.
- És utána? Mi lesz ha megöltük őket? - kérdezte Jerod a mesterlövészem. Ő mindig távlatokban gondolkodott.
- Elmegyünk innen és új életet kezdünk valahol. De most előbb jussunk ki méghozzá élve ha lehet. - Mondtam majd a szétolvasztottam a szekrényem zárját és elkezdtem felölteni a páncélomat. Felcsatoltam a TMR-22-esemet és magamhoz vettem a tartalék cellákat mindenki ezt a nagy hatóerejű pisztolyt használta közölünk. A nehezebb fegyvereket mindig a feladatnak megfelelően kaptuk meg. Csapatokra váltunk és megbeszéltük ,hogy mindenki megpróbálja megtisztítani a központi fegyverraktár környékét és utána megpróbálunk bejutni. Ehhez 4 szinten összesen 13 folyosót kellett biztosítani így 4-5 fős csapatokra bomlottunk hála az égnek az én csapatomból mindenki élt. A fegyverraktárhoz nem volt túl nehéz eljutni a pisztolyaink sokkal erősebbek voltak droidok játékpuskáinál de mindenek előtt mi sokkal jobbak voltunk mint a droidok. Eljutottunk a a megadott helyre de bemenni nem tudtunk ezért védelmi állást vettünk fel. Egy közeli tárgyalóból szereztünk pár széket és asztalt ebből építettünk valami fedezék félét. Ekkor jöttek a droidok 5-en voltak és volt velük egy SBD(Super Battle Droid) is. Tüzet nyitottak mi viszonoztuk alig egy perce tartott a tűzpárbaj de nem tudtunk célozni mert az SBD túl közel jutott a többi droidot nem tudtuk célba venni. A fedezékünk szögezett a zárótűz. Esélyünk sem volt. Ám ekkor meghallottam egy jól ismert fegyver éles visításra emlékeztető hangját. Egy mandalori mesterlövészpuska akkor már tudtam ,hogy ki az az SBD mellkasi részén öklömnyi lyuk tátongott a többi droidnak még csak megfordulni sem maradt ideje és már le is szedtük őket. Ám valami furcsa volt mert csak hárman lőttünk jól hallottam és láttam ,hogy Jerod kétszer lőtt. Elfordultam és láttam Kai szénné égetett mellvértjét azonnal tudtam hogy halott. Ekkor lépett be a folyosóra az általunk csak Keselyű őrmesterként ismert mandalori.
- Jó reggelt pöcsök. Látom szarban vagytok. - jegyezte meg önelégült hangon.
- Szükségünk lenne egy robbanó töltetre hogy bejuthassunk. Uram. - Válaszoltam szándékosan figyelmen kívül hagyva a köszönését.
- Na félre onnan. - Szólt ránk és egy jól látható és határozott mozdulattal lecsatolta az oldaláról egy hődetonátort. Az ajtóhoz gurította majd vissza sem nézve elindult a folyosón a másik irányba a dokkok felé ha jól láttam de nem tudtam biztosan.
- Induljunk fiúk mielőtt még a nyakunkon lesz a többi droid is. - adtam ki a parancsot.
Bent voltunk azonnal elindultam ahhoz a fegyverszekrényhez ahol a köztársaságtól zsákmányolt DC-17m típusú fegyvereket tartották.(minket ezekkel a fegyverekkel oktattak kommandós hadműveletekhez.) A szekrények itt már nyitottak voltak hiszen mégis miért ne lettek volna 20 centis dúracél ajtók védték eredetileg a raktárat. Azonnal kivettem egy puskát és egy vibropengét majd egy kis táskát amiben a tartalék tárak voltak. A mesterlövész modult hátrahagytam úgy gondoltam csak holt súly lenne a szűk helyen, emellett magamhoz vettem két tartalék gránátvető töltetet és a gránátvető modult. Láttam hogy a társaim is hasonlóan cselekszenek. Ezután az összes ajtót kinyitottuk belülről könnyedén nyithatóak voltak ezzel is bizonyítva a neimoidiak butaságát. Miután mind beértünk hallottuk a droidokat nagy erőkkel jöttek ezért mindenki más más úton indult futásnak. Én kicsiny csapatom élén arra indultam amerről jöttem úgy gondoltam hogy csak a dokkokon keresztül menekülhetünk el. Több ezer ember harcolt hiszen a mi körletünk csak egy volt a sok közül. És ez is közel száz emberből állt.
Ahogy kiértünk a dokkok felé vezető folyosóra ott már ádáz küzdelem dúlt a droidok és a különböző fegyverzetű de egyforma éjfekete páncélzatú társaink között. És rosszul álltak a droidok beszorították őket az egyik turbólift indító csarnokba. Kb. 50-en lehettek jól felszerelve fegyverekkel főleg különböző sugárkarabélyokkal. Mi is csatlakoztunk a küzdelemhez láttam ahogy egy új fejlesztett droideka szép lassan megközelíti az állásainkat mindkét gránátomat belelőttem ahhoz ,hogy megállíthassam ám a dokk felől újabb egységek jöttek méghozzá 4 SBD vezetésével. Ekkor odamentem a legközelebbi szellőző bejárathoz majd a vibropenge segítségével utat nyitottam magamnak. Elmásztam egészen a dokk irányába vezető folyosó felett futó szellőzőig láttam ahogy az SBD- szép lassan közelítenek az előttem lévő rácshoz amikor ez első kettő elhaladt előttem bal kezembe vettem a vibropengét míg a jobbom körül aktiváltam a destruktor mezőt. Szétzúztam a rácsot és a droidok között értem a földre. A vibropengével széthasítottam az előttem lévő rohamdroidot majd az erőkesztyűmmel nekiestem az SBD-k nek ez ellen fegyver ellen még ők sem állhattak meg. Pillanatok alatt mind a négy gépet összetörtem ám az erőkesztyűm lemerült és éreztem az égető fájdalmat a mellkasom bal oldalán. Eltaláltak ám a mellvért felfogta. Legalább ez az egy dolog működött és pont úgy ahogy a neimoidiak mondták a páncél megmentette az életemet. Hasra vágódtam és hallattam ahogy átcsap a fejem fölött a lézersortűz.
- Előre az istenit! Az őrmim épp értetek haldoklik úgyhogy előre! - hallottam Krog ordítását.
- Iago egy...aaaaahh - Ez már Jerod hangja volt. És ahogy éreztem hogy valami rám esik már tudtam hogy mi történt. Irgalmatlan volt a zaj mindenfelé lézerek süvítettek. Ekkor éreztem ahogy egy erős kéz megragad és felránt. Krog volt az.
- Főnök jó lenne ha abbahagynád a színészkedést és kivinnél minket.
- Rendben indulás. Ordítottam el magam. Ugyan még sajgott a mellkasom de tudtam hogy nincs komoly baj a vért nem égett át csak a rengeteg hő egy része jutott keresztül ami a páncélban ugyan nem tett kárt de viselőjében igen.
Ahogy tovább haladtunk már futnunk kellett mert 2 újabb droideka vett minket üldözőbe SBD-kkel és megszámlálhatatlan mennyiségű rohamdroiddal együtt. Futottunk az életünkért.
Ahogy a dokkba értünk láttuk hogy csak néhány droid őrzi a hajókat és őket is máshonnan érkező katonák szorongatják ám a zsoldosok hajóinak nagy része már hiányzott kivéve egy ütött kopott coréliai YT-1300-ast. A többi hajó mind a neimoidiak által gyártott vagy vásárolt az állomáshoz tartozó hajó volt. Azonnal a coréliai hajó felé indultam nem törődve a többiekkel csak azzal hogy feljussak. Ahogy felértem azonnal a pilótafülke felé vettem az irányt de hallottam ahogy többen is utánam jönnek és ahogy hátranéztem Krog szorosan a nyomomban volt mint mindig. Ahogy beléptem a pilótafülkébe láttam hogy szerencsém van a hajó rendszerei nincsenek lezárva. Elindítottam a közpinti generátort és elkezdtem behúzatni a felvonót majd a majd a komlinken kiadtam a parancsot arra hogy ketten menjenek és aktiválják a hajó aljára és tetejére rögzített iker sugárvetőket. Ezután felvontam a pajzsokat és elhagytam a dokkot.
- Hova megyünk? - kérdezte Krog
- Nem tudom. - válaszoltam őszintén.
- Innen mennünk kell főnök. - mondta Krog.
- Igen én is így gondlom előbb csak jussunk ki. - mondtam majd hátrahúztam a tolóerő szabályzó kart. A hajó úgy lőtt ki mint a rakéta szinte biztos voltam benne hogy nem gyári a hajtőmű.
Ki kellett jutnunk , és ez nehezebbnek bizonyult mint gondoltuk. Ahogy kiértünk a dokkokból azonnal a hajóra zúdult a védelmi ágyúk tüze. Hála az égnek nem túl pontosan hiszen az automata lövegek szenzorait zavarták a magas sugárzású kőzetek amik az aszteroidamezőben voltak. Csak ennek köszönhettük hogy túléltük az ágyúk tüzét. Ám ekkor jöttek a droid Vadászok. Félvakon elég nehéz velük harcolni de megpróbáltuk. Ők is félig vakok voltak és a hajó pajzsai egész jól bírták a nem is beszélve az alul fölül elhelyezett iker lézerágyúkról amik könnyedén szétlőtték a pajzsozatlan ellenséget. Kijutottunk az aszteroidamező zavarásából én pedig azonnal aktiváltam a navigációs rendszert volt benne egy előre betáplált ugrás. Reménykedtem ,hogy jó helyre kerülünk . A navigációs komputer csak annyi adatot adott hogy a Tatooine egy sivatagvilág.
Végre eljutottunk a Tatooine-re. Viszont a leszállás során döntenem kellett vagy én és Krog vagy a hajó többi utasa. Én magunkat választottam. De még így is csak én éltem túl. A zuhanás után Krog és én kiszálltunk a hajóból. Ám alighogy kikászálódtunk a roncsok közül furcsa idegeden lények támadtak ránk. Nem voltak túl jól felfegyverezve de legalább 15-16-an lehettek. Azonnal előkaptuk a pisztolyainkat és meglapultunk a roncsok között. Dögök szedett-vedett ruhákat és fegyvereket hordtak mind később megtudtam ők a Tuskenek. A karabélyt a mellkasom elé emeltem és tüzet nyitottam Krog követte a példámat. Láthatóan váratlanul érte őket az hogy viszonoztuk a tüzet. Egyre csak közeledtek bár kettőt sikerült lelőnünk alig 30-40 méterre lehettek amikor Krog kilőtte rájuk az utolsó páncéltörő töltetét a DC-17-eséből. Sokan meghaltak közülük míg mások menekülőre fogták ám Korg miközben diadalittasan figyelte a meneküléseket kapott egy lövést a fejébe azonnal meghalt én pedig lejjebb húztam a fejem és lelőttem a támadót. Ezután elkezdtem eltemetni a halottakat és összeszedni a megmaradt felszerelést. Majdnem egy egész napba tellett mire végeztem. Lefeküdtem aludni ám kihelyeztem pár riasztó berendezést a környező dűnékre. Az éj leple alatt megpróbálták megközelíteni a roncsot de a riasztók jeleztek egy könnyű siklóval jöttek nem hittem volna hogy profi katonák lesznek amíg ki nem szálltak és meg nem láttam náluk a rengeteg fegyvert és észre nem vettem ,hogy profi módon fedezik egymást. De csak Hárman voltak nem lehetett baj, és nem számítottak túlélőkre és ez hiba volt csalinak egy üres páncélt fektettem a helyemre robbanóanyaggal töltve. Bementek a hajó valamikori rakterébe ami most a szabad terepre nézett mivel egyik fala eltűnt. A fejvadászok odamentek és valami kardfélével le akarták vágni a az ajándékom fejét ekkor léptem be mögéjük a karabélyommal és a detonátorral a kezemben.
- Ha megmozdultok felrobbantom a roncsot! - mondtam nekik. És hogy nyomatékosítsam szavaimat élesítettem a páncélba rejtett bombát amire az felcsipogott.
- Mi a franc te túlélted ezt? - Kérdezte az egyikük meglepetésemre nő volt az illető. Addig nőt nagyrészt csak képen láttam. - Nem akarunk bántani azért jöttünk hogy megtudjuk hogy túlélte-e valaki kérlek tedd le a fegyvert.
- Előbb gyertek ki és ti is engedjétek le. Valamint le a sisakokkal – válaszoltam. Kiléptek mind a hárman lassan és óvatosan mozogtak és mind levették a sisakjukat. A társaság tagjai mind emberek voltak laza sivatagi ruhát és könnyű páncélt viseltek arcmaszkos sisakkal a homokra való tekintettel. Mind nyugodtak voltak leeresztettem a karabélyt és mivel a sisakom nem volt rajtam ( nem volt időm feltenni) ezért csak bámultam rájuk nem vártam ,hogy tényleg teljesítik a kérésemet.
- Mi olyan meglepő? Nem hitted ,hogy leengedjük a fegyvert és nem bántunk ugye? kérdezte kaján vigyorral a nő. Szép arca volt még soha nem láttam ennyire szép élőlényt.
- Bevallom nem. - Mondtam én őszintén.
- Mégis miért dumálunk vele megfenyegetett minket szerintem veszélyes meg kéne ölnünk. - mondta hangosan az egyikük.
- Nem egy hajótörött és te is látod a nyomokat a Tuskenek már voltak itt. Úgyhogy nem meglepő a reakciója. - szólalt meg a másik férfi láthatólag ő volt a főnök. Ő volt a legidősebb és a legnyugodtabb is.
- Szóval a maga szava dönt az életemről? - kérdeztem.
- Igen. Sőt döntöttem életben maradsz. - mondta ő nyugodtan.
- De.. mit kérsz az életemért? - kérdeztem ismét kezdett elegem lenni a játékból.
- Mennyi fegyvered és felszerelésed van ,és Hányan vagytok hogyan vertétek vissza a buckalakókat? - Kérdezte ő tárgyilagosan.
- Volt egy társam a többiek már a leszállás előtt meghaltak. Két ugyanilyen puskánk volt és egyikhez volt még egy gránát és egy vetőmodul. Ekkora tűzerővel szemben botorság volt a részükről hogy közel jöttek hozzánk.
- DC-17m ugye? Elég régi viszont brutálisan erős kombinált plazma-ion fegyver. Nem hittem hogy valaha is látok még egyet. Hányan voltatok? - Kérdezte ő halkan.
- A hajón 27 ember tartózkodott. - Válaszoltam nyugodt tárgyilagos hangon. - Több felszerelésem van mint amennyire szükségem lenne viszont nincs pénzem el akarom adni a fegyvereket és a páncélokat.
- Eladod a halott társaid felszerelését? - kérdezte a nő megrökönyödve.
- Mégis miért ne tennem nekik már úgysem kell. Nekem viszont a túléléshez ruhára és hajóra lenne szükségem. Nem hiszem ,hogy ők máshogy cselekednének a helyemben. - válaszoltam tárgyilagos hangon.
