Nyomás utánunk!

[Tyro Dastar]

- Én sem nagyon tudom, hogy ezt most miért csináltam - jegyezte meg magának Tyro Dastar, miközben nézte hogyan ég le a bordélyháza.

Valahogy poénnak tűnt, hogy egy kis változást vigyen az életébe. Az üzletember/futtató szerepkör egész egyszerűen nem illett hozzá. Neki egyik napról a másikra kellett élnie. Úgyhogy felgyújtotta az épületet. Nem akarta elherdálni arra a pénzét, hogy kifizesse az alkalmazottait, ezért előtte gondoskodott róla hogy bent legyenek amikor kigyullad. Miután felégette maga mögött a hidakat -és itt elmosolyodott erre a gondolatra- úgy döntött, hogy azonnal bele is vág valami újba. Jelentkezett zsoldosként egy hajóra, hogy vigyázzon a rakományra. Remélte, hogy valami akciódús esemény láncolat veszi a kezdetét. Hazament, összeszedte az összes cókmókját, aztán a légitaxi két órával később kitette a dokk előtt. A férfi pedig belépett rajta.


//Ez egy zárt kaland, amelyben Villie Grahrk és Tyro Dastar vesz részt.//

[Villie Grahrk]

Az egész azzal kezdõdött, hogy Villie hazatért Nar Shaddaara. Két hónapig volt távol otthonától, mert valami isten háta mögötti bolygón valamilyen szabakkbajnokságról hallott és ezt a lehetõséget jó devaronhoz méltóan nem hagyhatta ki. Persze pénze megint nem olt hozzá, így Marlától, a devaron barátnõjétõl - aki mellesleg rúdtáncos - volt kénytelen kölcsönkérni. A pénznek természetesen lõttek, mire a devaron hazaért. Amikor ezután közeledni akart a lányhoz, Villie válaszul egy tûsarkú cipõt kapott az arcába. Sajgó arccal és hasonlóan sajgó alsótesttel - mert hát két hónap az csak két hónap volt Marla nélkül - "becsületes" munka után nézett, hogy ki tudja fizetni a barátnéjától kapott pénzt. Kerestek pár megtermett fuvarost egy bizonyos rakomány szállítására. Ennek meg is örült a devaroni. Öröme azonban rövid életûnek bizonyult. A hajóval ugyanis banthákat szállítottak. Villienek pedig a múltban volt egy kellemetlen balesete, amikor egy cirkuszhajón menekült banthák közt, de ez egy hosszú történet, ráadásul most nem ide tartozik. A lényeg, hogy Villie torka összeszorult, amikor meghallotta az állatok hangját. Visszamondani nem tudta a munkát, mert már aláírta a papírokat.

Az állatokat egy hutt bolygójára szállították, hogy ottani rabszolgáknak szolgáltassanak jobb körülményeket. Nem mintha a huttokat érdekelte volna a rabszolgák hogyléte, de a kártyán nyert állatokból így lehetett az adott hutt szerint a legtöbb hasznot kihozni. Az állatok beterelése során igyekezett minél tévolabb maradni az állatoktól és inkább a takarmányt és az egyéb konténereket segített becipelni. Mikor társai látták, hogy a devaron "kihúzza" magát a munka alól, megharagudtak rá, és igyekezték õt mellõzni. Így a férfinak egyedül kellett a nehezebb felszereléseket is cipelnie. Ekkor jelent meg egy fiatal férfi a dokk bejáratánál, aki ha jobban körülnézett, láthatta, hogy a munkások jóízûen beszélgetnek egymással rakodás közben, míg egy devaron - bár termete és testalkata alapján a legfigyelemremáltóbb volt mind közül - izzadva küzdött egy konténerrel, amit már mérete alapján is két embernek kellett volna cipelnie, de a devaron egyedül küzdött vele, láthatóan kevés sikerrel.

[Tyro Dastar]

Tyro, amint belépett a dokkba, érdekes látványra lett figyelmes. A rakodás két csoportban zajlott, az egyik néhány összeverődött munkás, akik láthatóan jóízűeket kacarászva tették a dolgukat, míg valamivel távolabb tőlük, egy devaroni szenvedett egy akkora konténerrel, amihez inkább két ember kellett volna. A férfinek egyetlen percet sem kellett haboznia, máris tudta, hogy mit fog tenni. A Dastar palánta határozott léptekkel megindult Villie felé. Amaz már éppen sikeresen felemelte volna a konténert, amikor a hirtelen jött idegen úgy igazán rácsapott a tetejére és ezzel elég segítséget nyújtott a gravitációnak, hogy visszahúzza a földre a konténert.

- Adjon az Uralkodó szép napot vagy vegyen el mástól komám! Itt kell rakodni? - tette fel a banális kérdést őszinte hangot színlelve

Tyro barátságosan mosolygott Villiere és csak a szeme csillogása árulta el, hogy baromi jót szórakozott a másik szenvedésén, aki már majdnem bizonyíthatta, hogy kemény legény a gáton.