Post by Wat'ha Ragath on Jan 12, 2010 12:45:03 GMT 1
A poros utcát gyöngéd szél fújdogálja. Itt ott könnyed porfelhők szálnak fel. Egyszer két gyerek, egy ródiai és egy gran viharzik végig a kihalt utcán óriási porfelhőt verve maga után. Közben nevetgélnek illetve egy fényes tárgyat visznek a kezükbe. Aztán egy apró mégis jó fizikumú barabel fut utánuk dühvel fűtötten. Éles fogaival vicsorít és fut.
Egyszer csak hasra esik. Az arca szinte teljesen poros lesz. Két karjával könnyedén felnyomja magát állásba. Megrázza arcát és hatalmas karmaival ékesített kezével leporolja a maszatos fejét. Tekintetét az előtte futókra szegezi s ökleit összeszorítva fut utánuk egyre sebesebben. A csínytevők is észreveszik ezt és üldözöttekké válnak. Most már nem olyan nagy tény a nevetség, ám a fényes tárgyat, valószínűleg egy szerelőkulcsot továbbra is visznek. Később másfél méter távra ér fel a barabel aztán pedig két ügyes szökkenéssel ráveti magát a rodiai hátára.
Az kidobja kezéből előre a kulcsot. Az erős húzás hatására leszakad róla a szegényes rongy. A barabel most már adrenalinnal gazdagodva villámgyorsan hátára fordítja a ródiait és a hasára ül. Érdes és körmökben díszelgő kezével egyre erősebb és pontosabb ütéseket mér a másik nonhumán fejére. Közben a gran -nagyon okosan- a kulcsot is helyén hagyva elrohan míg teheti. A zöld fej egyre inkább vöröses lesz. Mikor az agressziót elveri a rodiain maga alól ellöki a rodiait. Lihegve odahúzza magát a kulcshoz és az ugyancsak szegényes rongyába belecsúsztatja. A rodiai továbbra is csak fekszik, eszméletlenül. Jó ütések voltak, a fiú igazi tehetség egy kis dühvel fűszerezve.
Erős karjaival kihúzza magát az út szélére, egy ház árnyékába. Kifújja magát és elégedetten feláll. Bal kezében erősen szorítja a visszaszerzett kulcsot. Bőre zöldes-szürkés és izmos. Arca rendületlen, komoly, azonban még csak 9 éves. Ballagását követően elér a hőn áhított célpontjához a helyi mindenes boltba. Ez egyben szórakozóhely, kocsma, élelmiszerbolt illetve alkatrészkereskedés. Egy magas pultra felmászik mit sem törődve a körülötte ülő már megszokott rosszarcú nonhumánokkal. Felül és egy koszos, nagyhasú bunkó ember aki előtte áll. Egy rubinszörpöt kér és az oldalán lévő kis bőrtarisznyából előhúz pár helyi váltót.
Hamar „benyakalja” a ragacsos innivalót, hosszú nyelvével még az alját is kinyalja.
Kétségek között ballag „haza”. Egy kunyhóba lépdel be szótlanul. Ott egy asszony dolgozik.
- Mama! - szól hozzá. - Találtam egy szerelőkulcsot, de az a mocsok Terk és B'Tork elvették...
- Azért remélem nem bántottad őket Wat'ha! - fűzi hozzá a munka kínjától elgyötörten.
- Már elegem volt belőlük, hogy mindenemet elveszik, annak a mocsok Terknek adtam egyet kettőt! - jelenti ki miközben az asztalra dobja a kulcsot ami több pörgés után pecséttel fölfelé áll meg. Jó minőségű szer és nem valami ócskaság, és még elég fényes is pedig a homok jó rég óta karcolhatja a földön.
- Hagynod kellett volna, hogy elvigyék... - mondta – Az én fiam becsülete nem ér meg annyit.
- Az én családom becsülete viszont sokkal többet is megér annál, hogy adjak ez két pofont Terknek! Megérdemelte. - mondja tárgyilagosan és mintha lezárta volna a témát elhúzódik kicsiny alvóhelyére.
Behúzódik és kemény szövésű posztó „takaróját” magára húzza majd békésen alszik.
Másnap reggel a tűző napra kel. Anyja már javában dolgozik ő pedig újra „portyájára” indul.
Megszokott mozdulatokkal halad az ajtó felé. Anyjának automatikusan ad egy csókot és egy szerető ölelést, ez már mindennapos rutin. Ahogy kilép a lakásból meglátja Terket aki az ő szeme „szúrására” rögtön futásnak ered. A barabel magában jót nevet arca azonban még mindig komoly és szófukar. A gyermek éppen a mai shockbox viadalhoz akar közel jutni. Az ő fajának körében nagy hagyománya van a shockboxnak.
Ma kedvenc shockboxolója fog küzdeni, Tor Htara a barabel és egy zabrak. Az ő neve valami It...Ith...Itho... Mindegy is. Nem ő a fő produkció ma. A mai meccsen inkább csak asszisztálni fog a fiatal ám elvetemült zabrak. Azonban eléggé elszántnak tűnik. Mint minden shockbox meccset, ezt is 10 két és fél perces menetre tervezik. Azonban senki nem gondolja ma, hogy ez 4-5 menetnél tovább fog tartani.
Ő minden hónapban erre az egyjegyre gyűjt hogy beléphessen, hát ma is sikerül, a legolcsóbb hátulsó helyre.
A két shockboxoló felállt a ringbe. Éppen farkasszemet néznek egymással. Karjaikat lazítás gyanánt rázzák. Körbe körbe sétálnak amikor a humán bíró feláll és magához hívja a két shockboxolót újra ismerteti a már oly sokszor hallott szabályokat röviden ezt követően vezényszóra indítja a meccset.
A zabrak villámgyors lábmunkájával eltereli a figyelmet és két gyors pontos ütést visz be. Egyre gyorsabban és többször és több ütést visz be. A negyedik menet végén még teljesen jó fizikai létben van, nem fáradt el, azonban a barabel bajnokot majdnemhogy péppé verték, egy értékelhető ütése nem volt. Aki nem ismeri azt mondhatja hogy már elvesztette a meccset. Az ötödik menetre áll fel. Egyet lép jobbal előre, egyet ballal majd egy irdalmatlan erejű ütéssel fejbe találja a zabrakot aki azonnal megszédül. Ekkor a barabel nem tétovázik, ad neki még pár ilyet akkor az idáig jobban meccselő zabrak megszédül és véres fejével együtt a földre dől. A bíró leállítja a meccset és egy elsősegély robot jön be a zabrakhoz. Eközben a barabel ünnepelteti magát, azonban az ő arcát is rendesen helyre rakták. Ennek a meccsnek nincs igazán tétje, csak egy sima mezei boxmeccs, amit azért rendeznek meg, hogy a bevételből fenn tudják tartani a bolygót és a vezetőknek csurranjon egy kevés pénz. Ezért is, mert a meccs nem nagy dlog, csak egy sima verekedés, tud veni olcsó jegyet venni magának, azt is csak az utolsó sorba. Az ember azt gondolná, hogy a profi shockboxolók nem kockáztatják sérülékenységüket egy ilyen sima meccsen, de ez nem így van, a bevételből őket is kifizetik rendesen, így csak éppen annyi pénz marad hogy fenn tudják tartani a komplexumot. A gyermek hátulról utánozgatja az ütéseket. Mikor vége van, ő is elindul a hátsó sorbol.
Hazaér. Otthon anyjának teljesen beleélve magát élethű mozdulatokkal játssza le a meccset...
- És akkor – kezdi befejezőjét – a zabrak kidőlt! - mondja szinte már kifulladva a sok intenzív mozgásban.
Gyorsan leül. Anyja mosolyogva hallgatja mindezt végig. A gyermek lefekszik, az anyja ugyanezt teszi.
Wat'ha meg az utcán. Sötét van már, éppen az e havi boxmeccsről jön haza. Egyszer csak három rodián veszi körül, kicsit magasabbak mint ő.
- Mit akartok már megint? - kérdezi megvetéssel, huttul.
- Téged, Wat'ha, téged... - mondja és a háta mögött álló ráugrik a hátára, de ő abban a pillanatban megfogja két kezét és maga elé rántja, öklét a feje elé emeli és három nagy ütést mér az előtte álló fiúra. Annak elered az orra vére.
- Még kértek?! - ekkor a másik két rodiai két kicsi kést vesz elő.
- A kérdés az hogy hova kéred a vágást. - mondja a valószínűleg bandavezér és szúrna egyet a barabel arcába, de az megfogja a rodiai kezét a baljával és jobbal több sorozatot mér a banavezérre, keze olyan gyorsan mozog hogy a másiknak nincs esélye megtámadni addig. Hátának menne, de a szinte eszméletlenre vert bandavezért úgy löki neki hogy kiveri a kezéből a kést. Az előtte állóra rámosolyog, annak az arcán mint félelem sápadt el a harag. Kezét felemeli és üt néhányat. Egyre agresszívabb és ezt elengedi még többet üt rá. Egyszer csak vér fröccsen a homokra. Mindegyik ródiai a földön van.
- Most pedig kotródjatok innen! - kiált a már 14 éves barabel.
Ahogy tovább menne egy konyhó ablakából egy kövér ember szól ki.
- Szép volt. - mondja, s ekkor néz oda a fiú – jól elkented őket. Én mondom fiam tehetséges vagy! - mondja s fiú nem is figyeli őt.
- Profi lehetnél! - mondja, érdekes hangsúllyal.
- Hagyjon békén – veti oda neki a gyermek.
- Megoldhatnád az anyagi gondjaitokat.
- Ne beszéljen hülyeségeket. - próbálja lekaparni a barabel.
- Megmenthetnéd.... Anyádat! - ekkor a gyerek megáll és vissza fordul. A kövér ember szája mosolyra fordul.
- Mit akar ezzel mondani? - a gyereket egyre jobban érdekli a dolog.
- Gyere be, elmondom... - Azzal szívélyesen beinvitálja a gyereket.
- Szóval azt mondja tehetséges vagyok? - kérdi a gyermek már bent.
- Gyerek, én értek a shockboxhoz, sokáig menedzser voltam, csak aztán kikapott a versenyzőm, tönkrement a lába és engem kirúgtak, ide jutottam. - férfi hangján az is érződik, hogy talán nem is a gyereket akarja felemelni, hanem ő akar visszatérni a dúskálásba.
- Mit tudna tenni? - kérdezi és mint aki egy pillanatra elhitte folytatja – ugyan, én tehetséges? Nem lehet... Nem lesz belőlem senki, itt kell maradnom az anyámat segíteni. - azzal feláll és kimegy.
Hazaérve anyjának nem mond semmit.
Reggel mikor felkel furának találja hogy anyja nincs már talpon, és nem dolgozik. Bemegy és az anyja fekszik, kifehéredett arccal és testtel.
A gyerek először nem tudja felfogni, aztán elkezd sírni és kirohan a házból, meg sem áll a kövér ember házáig. Berúgja az ajtót.
Az ember már ott ül a fotelében, mintha tudt volna hogy jön.
- Magával megyek és profi shockboxoló leszek... Megtalálom aki megölte az anyámat és péppé verem! - kiáltja dühből kiáltva. A kövér ember arca elmosolyodik.
- Először is elmegyünk a fővárosba, itt nem lehet kitörni a tehetségeknek. Egyébként részvétem anyáddal kapcsolatban. - modnja és elővesz egy előkészített bőröndöt.
- Hol vannak a cuccaid? Hozzad és induljunk, most azonnal! Minél hamarabb leszünk ott anál hamarabb lesz belőled sztár. - Azzal bedobja fedett siklójába cuccait és segít a gyereknek összepakolni a dolgokat.
A gyerek még mindig sír az anyja ágyánál, szinte csak akövér ember pakol nagy ügyetlenséggel.
- Édesanyám testével mi legyen? - kérdi amire a kövér ember odaléptel.
- Vigyük el, aztán majd a városban eltemetjük. - mondja s a nőt egy fekete zsákba rakja, aztán pedig e csomagtartóba hogy ne legyen feltűnő, a gyerek végig sír az úton.
- Erősebben üsd azt a zsákot! - Wat'ha edzője. - Így – s öreg, fekete karjaival egy két ütést mér a zsákra. - Gyerünk! - Inti a fiút. A fiú azóta nagyon megváltozott, sokkal izmosabb lett, arca megférfiasodott, sokkal fürgébb, menedzsere a kövér Yar Jail megszerezte régi barátjának szabadidejét és arra vette rá hogy edze a felfedezettjét csak egy dolog maradt meg benne, a régi seb, amikor elvesztette anyját, ez a düh ma is él benne és sokszor ez a düh adott neki erőt ifjúsági versenyeken, hogy győzzön. Az edző meg is tette a kérést, azonban a gyereknek még idáig, 18 éves koráig csak edzette magát, más esetben ha ilyen későn kezdené el esélye se lenne profivá válni, de így hogy ekkora tehetség, van rá esélye.
A ring mellett műanyag széken ülő kövér férfi beszól.
- Azért ne hajszold túl! - mondja nagyon lazán.
- Te maradj csöndben, én vagyok az edző. - inti le. A gyermek idáig nem hozott nagy anyagi hasznot, de csak most 18 évesen ismeretlenként ki fogja hívni a Peremvidék Összefogó övet viselő embert, vagyis trandoshant. Még a Birodalmi övre nincs esélye.
- Gyermekem, lehellj erőt abba a rohadt nagy plöttyedt seggedbe és üsd már meg azt a rohadt zsákot! - a gyerek feldühíti magát és olyan erővel kezdi el sorozni azt a zsákot hogy ez már tetszik az edzőnek.. Úgy kell neki leállítani, nehogy kiszakadjon a zsák.
- Rendben, még fuss 10 kör sprintet és mára befejeztük. - modnja és kimászik a menedzserhez.
- Biztos hogy megnyeri. Hihetetlenül tehetséges és erős, csak fel kell dühíteni. - suttogja úgy hogy a sportoló meg ne hallja.
Egyhéttel később...
~Megnyered... Jobb vagy... - suttogja magában az öltözőben, ilyenkor nem szereti ha van mellette valaki. Itt bent csend van, míg kint ordibálnak.
„A Kék sarokban a Peremvidék Összefogó övet viselő versenyző trandoshanunk, a szeretett Torrar Ferr!!!
A Peremvidéken nem talált legyőzőre!”
~Győzni kell... Anyámért... A családért... A becsületért...
„És a kihívó, a piros sarok béli nagyon tehetségesnek tartott barabel, idáig nem nagyon láttuk, csak ifjúsági versenyeken! Wat'ha Ragath!!!”
~Szétverem... Enyém lesz az öv...
Ekkor bejön egy ember és arra kéri a barabelt hogy induljon el a ring felé. Ahogy belép a nagy csarnokba a mendzsere szól hozzá:
- Csak anyádért! - mondja, amire a fiú felhúzza magát és már idegesen megy fel. Mindkét versenyző felcsatolja a nagy sokkoló vasöklöt és karokat.
A nézőtér elég színes, az első sorokban ülnek a huttok és szolgáik, ide nem jutnak be szegények, ez nem egy mezei tétnélküli meccs aova ő gyerekként bejutogatott. A középső szekciókban a tehetősebbek és a legfelső páholy részekben szintén huttuk ülnek.
1. menet.
A barabel erőből neki esik ellenfelének, miután a trandoshan kap négy nagy ütést, látja hatalmas erővel van dolga, így nem nézi le, taktikázni kezd. A barabel sok ütése nem talál hiszen a transodhant most már taktikázik. A barabel kicsit kifárad, de még bírja.
2 – 8 menet.
A forgatókönyv hasonló, a barabel egyre több ütése nem talál, egyre jobban elfárad és a trandoshan egyre biztosabb a győzelembe. Az ő ütései egyre több pontot érnek.
A kilencedik menet előtt az edző letérdel elé.
- Jó, most jött el az időd, szóval szedd össze magad nagyon gyorsan és nyerd meg az anyádért. Gondolj az anyádra, tedd meg neki! Most menj vissza és nyerd meg! Ő is büszke lenne rád!
A fiú visszamegy és levegővételni időt sem hagy hat darab ütést egymás után bevisz fejre. Újra felhúzza kezét és egyre tööbbet soroz. A trandoshan eléggé kába, dőlöngél. A barabel egy újabbat üt az arcára és elkezd dőlni jobbra de mielőtt eldőlne balra üti a fejét, így a feje balra fordulva a testével ellentétesen csuklik össze és borul a földre.
A győztes most nem éljenzi magát, a KO-t beintették, és most már hivatalosan is ő a Peremvidék legjobbja.
A hazérés után a menedzser és az edző nagy tömeggel ünnepel. Wat'ha szobájába burkolózva próbál lefeküdni, de fejében anyja arca és az anyja képei mozognak.
- Mi az miért nem jössz? - szól be kicsit félrészegen a menedzsere.
- Nem, anyám képei nem hagynak nyugodni, nem tudom ki ölte meg, meg kell találnom. - mondja ujjait ropogtatva.
- Ajj, hagyjuk ezt atémát, már elmúlt – mondja, és terelné a szót.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Inkább segítenél megtalálni ki volt az! - kiáltja.
- Megmérgezték, nem tehetsz róla. - modnja, de gyorsan elharapja avégét, elszólta magát, a barabel felkapja fejét.
- Miből gondolod hogy megmérgezték ? – ekkor már szagot fogott.
- Én... Én.. csak... gondolom.... - tovább nem tud védekezni, a gyerek lerántja az ágyra jobb kezével pedig kezdi püfölni az arcát, miközben végig kiabál.
- Megölted az anyámat, csak hogy pénz szerezhess! Engem kihasználva – túl harminc ütésen, a férfi feje deformálódott és beszélni nem tud, a barabel addig üti míg meg nem hal.
Aztán kimegy és közli hogy vége a partinak. Az edzőt is megkérdezi hogy tud-e erről. Az nem tud. Wat'ha egy időre visszavonul és edz, edzi magát a döntőre, minden dühét összegyűjti. Az edzőnek van egy ismerőse a Nar Shaddaa-n aki menedzser és szívesen vállalná Wat'ha-t. Így a Nar Shaddaa-ra költözik, hogy eddze magát és erőt gyűjtsön.
Egyszer csak hasra esik. Az arca szinte teljesen poros lesz. Két karjával könnyedén felnyomja magát állásba. Megrázza arcát és hatalmas karmaival ékesített kezével leporolja a maszatos fejét. Tekintetét az előtte futókra szegezi s ökleit összeszorítva fut utánuk egyre sebesebben. A csínytevők is észreveszik ezt és üldözöttekké válnak. Most már nem olyan nagy tény a nevetség, ám a fényes tárgyat, valószínűleg egy szerelőkulcsot továbbra is visznek. Később másfél méter távra ér fel a barabel aztán pedig két ügyes szökkenéssel ráveti magát a rodiai hátára.
Az kidobja kezéből előre a kulcsot. Az erős húzás hatására leszakad róla a szegényes rongy. A barabel most már adrenalinnal gazdagodva villámgyorsan hátára fordítja a ródiait és a hasára ül. Érdes és körmökben díszelgő kezével egyre erősebb és pontosabb ütéseket mér a másik nonhumán fejére. Közben a gran -nagyon okosan- a kulcsot is helyén hagyva elrohan míg teheti. A zöld fej egyre inkább vöröses lesz. Mikor az agressziót elveri a rodiain maga alól ellöki a rodiait. Lihegve odahúzza magát a kulcshoz és az ugyancsak szegényes rongyába belecsúsztatja. A rodiai továbbra is csak fekszik, eszméletlenül. Jó ütések voltak, a fiú igazi tehetség egy kis dühvel fűszerezve.
Erős karjaival kihúzza magát az út szélére, egy ház árnyékába. Kifújja magát és elégedetten feláll. Bal kezében erősen szorítja a visszaszerzett kulcsot. Bőre zöldes-szürkés és izmos. Arca rendületlen, komoly, azonban még csak 9 éves. Ballagását követően elér a hőn áhított célpontjához a helyi mindenes boltba. Ez egyben szórakozóhely, kocsma, élelmiszerbolt illetve alkatrészkereskedés. Egy magas pultra felmászik mit sem törődve a körülötte ülő már megszokott rosszarcú nonhumánokkal. Felül és egy koszos, nagyhasú bunkó ember aki előtte áll. Egy rubinszörpöt kér és az oldalán lévő kis bőrtarisznyából előhúz pár helyi váltót.
Hamar „benyakalja” a ragacsos innivalót, hosszú nyelvével még az alját is kinyalja.
Kétségek között ballag „haza”. Egy kunyhóba lépdel be szótlanul. Ott egy asszony dolgozik.
- Mama! - szól hozzá. - Találtam egy szerelőkulcsot, de az a mocsok Terk és B'Tork elvették...
- Azért remélem nem bántottad őket Wat'ha! - fűzi hozzá a munka kínjától elgyötörten.
- Már elegem volt belőlük, hogy mindenemet elveszik, annak a mocsok Terknek adtam egyet kettőt! - jelenti ki miközben az asztalra dobja a kulcsot ami több pörgés után pecséttel fölfelé áll meg. Jó minőségű szer és nem valami ócskaság, és még elég fényes is pedig a homok jó rég óta karcolhatja a földön.
- Hagynod kellett volna, hogy elvigyék... - mondta – Az én fiam becsülete nem ér meg annyit.
- Az én családom becsülete viszont sokkal többet is megér annál, hogy adjak ez két pofont Terknek! Megérdemelte. - mondja tárgyilagosan és mintha lezárta volna a témát elhúzódik kicsiny alvóhelyére.
Behúzódik és kemény szövésű posztó „takaróját” magára húzza majd békésen alszik.
Másnap reggel a tűző napra kel. Anyja már javában dolgozik ő pedig újra „portyájára” indul.
Megszokott mozdulatokkal halad az ajtó felé. Anyjának automatikusan ad egy csókot és egy szerető ölelést, ez már mindennapos rutin. Ahogy kilép a lakásból meglátja Terket aki az ő szeme „szúrására” rögtön futásnak ered. A barabel magában jót nevet arca azonban még mindig komoly és szófukar. A gyermek éppen a mai shockbox viadalhoz akar közel jutni. Az ő fajának körében nagy hagyománya van a shockboxnak.
Ma kedvenc shockboxolója fog küzdeni, Tor Htara a barabel és egy zabrak. Az ő neve valami It...Ith...Itho... Mindegy is. Nem ő a fő produkció ma. A mai meccsen inkább csak asszisztálni fog a fiatal ám elvetemült zabrak. Azonban eléggé elszántnak tűnik. Mint minden shockbox meccset, ezt is 10 két és fél perces menetre tervezik. Azonban senki nem gondolja ma, hogy ez 4-5 menetnél tovább fog tartani.
Ő minden hónapban erre az egyjegyre gyűjt hogy beléphessen, hát ma is sikerül, a legolcsóbb hátulsó helyre.
A két shockboxoló felállt a ringbe. Éppen farkasszemet néznek egymással. Karjaikat lazítás gyanánt rázzák. Körbe körbe sétálnak amikor a humán bíró feláll és magához hívja a két shockboxolót újra ismerteti a már oly sokszor hallott szabályokat röviden ezt követően vezényszóra indítja a meccset.
A zabrak villámgyors lábmunkájával eltereli a figyelmet és két gyors pontos ütést visz be. Egyre gyorsabban és többször és több ütést visz be. A negyedik menet végén még teljesen jó fizikai létben van, nem fáradt el, azonban a barabel bajnokot majdnemhogy péppé verték, egy értékelhető ütése nem volt. Aki nem ismeri azt mondhatja hogy már elvesztette a meccset. Az ötödik menetre áll fel. Egyet lép jobbal előre, egyet ballal majd egy irdalmatlan erejű ütéssel fejbe találja a zabrakot aki azonnal megszédül. Ekkor a barabel nem tétovázik, ad neki még pár ilyet akkor az idáig jobban meccselő zabrak megszédül és véres fejével együtt a földre dől. A bíró leállítja a meccset és egy elsősegély robot jön be a zabrakhoz. Eközben a barabel ünnepelteti magát, azonban az ő arcát is rendesen helyre rakták. Ennek a meccsnek nincs igazán tétje, csak egy sima mezei boxmeccs, amit azért rendeznek meg, hogy a bevételből fenn tudják tartani a bolygót és a vezetőknek csurranjon egy kevés pénz. Ezért is, mert a meccs nem nagy dlog, csak egy sima verekedés, tud veni olcsó jegyet venni magának, azt is csak az utolsó sorba. Az ember azt gondolná, hogy a profi shockboxolók nem kockáztatják sérülékenységüket egy ilyen sima meccsen, de ez nem így van, a bevételből őket is kifizetik rendesen, így csak éppen annyi pénz marad hogy fenn tudják tartani a komplexumot. A gyermek hátulról utánozgatja az ütéseket. Mikor vége van, ő is elindul a hátsó sorbol.
Hazaér. Otthon anyjának teljesen beleélve magát élethű mozdulatokkal játssza le a meccset...
- És akkor – kezdi befejezőjét – a zabrak kidőlt! - mondja szinte már kifulladva a sok intenzív mozgásban.
Gyorsan leül. Anyja mosolyogva hallgatja mindezt végig. A gyermek lefekszik, az anyja ugyanezt teszi.
*
Wat'ha meg az utcán. Sötét van már, éppen az e havi boxmeccsről jön haza. Egyszer csak három rodián veszi körül, kicsit magasabbak mint ő.
- Mit akartok már megint? - kérdezi megvetéssel, huttul.
- Téged, Wat'ha, téged... - mondja és a háta mögött álló ráugrik a hátára, de ő abban a pillanatban megfogja két kezét és maga elé rántja, öklét a feje elé emeli és három nagy ütést mér az előtte álló fiúra. Annak elered az orra vére.
- Még kértek?! - ekkor a másik két rodiai két kicsi kést vesz elő.
- A kérdés az hogy hova kéred a vágást. - mondja a valószínűleg bandavezér és szúrna egyet a barabel arcába, de az megfogja a rodiai kezét a baljával és jobbal több sorozatot mér a banavezérre, keze olyan gyorsan mozog hogy a másiknak nincs esélye megtámadni addig. Hátának menne, de a szinte eszméletlenre vert bandavezért úgy löki neki hogy kiveri a kezéből a kést. Az előtte állóra rámosolyog, annak az arcán mint félelem sápadt el a harag. Kezét felemeli és üt néhányat. Egyre agresszívabb és ezt elengedi még többet üt rá. Egyszer csak vér fröccsen a homokra. Mindegyik ródiai a földön van.
- Most pedig kotródjatok innen! - kiált a már 14 éves barabel.
Ahogy tovább menne egy konyhó ablakából egy kövér ember szól ki.
- Szép volt. - mondja, s ekkor néz oda a fiú – jól elkented őket. Én mondom fiam tehetséges vagy! - mondja s fiú nem is figyeli őt.
- Profi lehetnél! - mondja, érdekes hangsúllyal.
- Hagyjon békén – veti oda neki a gyermek.
- Megoldhatnád az anyagi gondjaitokat.
- Ne beszéljen hülyeségeket. - próbálja lekaparni a barabel.
- Megmenthetnéd.... Anyádat! - ekkor a gyerek megáll és vissza fordul. A kövér ember szája mosolyra fordul.
- Mit akar ezzel mondani? - a gyereket egyre jobban érdekli a dolog.
- Gyere be, elmondom... - Azzal szívélyesen beinvitálja a gyereket.
- Szóval azt mondja tehetséges vagyok? - kérdi a gyermek már bent.
- Gyerek, én értek a shockboxhoz, sokáig menedzser voltam, csak aztán kikapott a versenyzőm, tönkrement a lába és engem kirúgtak, ide jutottam. - férfi hangján az is érződik, hogy talán nem is a gyereket akarja felemelni, hanem ő akar visszatérni a dúskálásba.
- Mit tudna tenni? - kérdezi és mint aki egy pillanatra elhitte folytatja – ugyan, én tehetséges? Nem lehet... Nem lesz belőlem senki, itt kell maradnom az anyámat segíteni. - azzal feláll és kimegy.
Hazaérve anyjának nem mond semmit.
Reggel mikor felkel furának találja hogy anyja nincs már talpon, és nem dolgozik. Bemegy és az anyja fekszik, kifehéredett arccal és testtel.
A gyerek először nem tudja felfogni, aztán elkezd sírni és kirohan a házból, meg sem áll a kövér ember házáig. Berúgja az ajtót.
Az ember már ott ül a fotelében, mintha tudt volna hogy jön.
- Magával megyek és profi shockboxoló leszek... Megtalálom aki megölte az anyámat és péppé verem! - kiáltja dühből kiáltva. A kövér ember arca elmosolyodik.
- Először is elmegyünk a fővárosba, itt nem lehet kitörni a tehetségeknek. Egyébként részvétem anyáddal kapcsolatban. - modnja és elővesz egy előkészített bőröndöt.
- Hol vannak a cuccaid? Hozzad és induljunk, most azonnal! Minél hamarabb leszünk ott anál hamarabb lesz belőled sztár. - Azzal bedobja fedett siklójába cuccait és segít a gyereknek összepakolni a dolgokat.
A gyerek még mindig sír az anyja ágyánál, szinte csak akövér ember pakol nagy ügyetlenséggel.
- Édesanyám testével mi legyen? - kérdi amire a kövér ember odaléptel.
- Vigyük el, aztán majd a városban eltemetjük. - mondja s a nőt egy fekete zsákba rakja, aztán pedig e csomagtartóba hogy ne legyen feltűnő, a gyerek végig sír az úton.
*
- Erősebben üsd azt a zsákot! - Wat'ha edzője. - Így – s öreg, fekete karjaival egy két ütést mér a zsákra. - Gyerünk! - Inti a fiút. A fiú azóta nagyon megváltozott, sokkal izmosabb lett, arca megférfiasodott, sokkal fürgébb, menedzsere a kövér Yar Jail megszerezte régi barátjának szabadidejét és arra vette rá hogy edze a felfedezettjét csak egy dolog maradt meg benne, a régi seb, amikor elvesztette anyját, ez a düh ma is él benne és sokszor ez a düh adott neki erőt ifjúsági versenyeken, hogy győzzön. Az edző meg is tette a kérést, azonban a gyereknek még idáig, 18 éves koráig csak edzette magát, más esetben ha ilyen későn kezdené el esélye se lenne profivá válni, de így hogy ekkora tehetség, van rá esélye.
A ring mellett műanyag széken ülő kövér férfi beszól.
- Azért ne hajszold túl! - mondja nagyon lazán.
- Te maradj csöndben, én vagyok az edző. - inti le. A gyermek idáig nem hozott nagy anyagi hasznot, de csak most 18 évesen ismeretlenként ki fogja hívni a Peremvidék Összefogó övet viselő embert, vagyis trandoshant. Még a Birodalmi övre nincs esélye.
- Gyermekem, lehellj erőt abba a rohadt nagy plöttyedt seggedbe és üsd már meg azt a rohadt zsákot! - a gyerek feldühíti magát és olyan erővel kezdi el sorozni azt a zsákot hogy ez már tetszik az edzőnek.. Úgy kell neki leállítani, nehogy kiszakadjon a zsák.
- Rendben, még fuss 10 kör sprintet és mára befejeztük. - modnja és kimászik a menedzserhez.
- Biztos hogy megnyeri. Hihetetlenül tehetséges és erős, csak fel kell dühíteni. - suttogja úgy hogy a sportoló meg ne hallja.
Egyhéttel később...
~Megnyered... Jobb vagy... - suttogja magában az öltözőben, ilyenkor nem szereti ha van mellette valaki. Itt bent csend van, míg kint ordibálnak.
„A Kék sarokban a Peremvidék Összefogó övet viselő versenyző trandoshanunk, a szeretett Torrar Ferr!!!
A Peremvidéken nem talált legyőzőre!”
~Győzni kell... Anyámért... A családért... A becsületért...
„És a kihívó, a piros sarok béli nagyon tehetségesnek tartott barabel, idáig nem nagyon láttuk, csak ifjúsági versenyeken! Wat'ha Ragath!!!”
~Szétverem... Enyém lesz az öv...
Ekkor bejön egy ember és arra kéri a barabelt hogy induljon el a ring felé. Ahogy belép a nagy csarnokba a mendzsere szól hozzá:
- Csak anyádért! - mondja, amire a fiú felhúzza magát és már idegesen megy fel. Mindkét versenyző felcsatolja a nagy sokkoló vasöklöt és karokat.
A nézőtér elég színes, az első sorokban ülnek a huttok és szolgáik, ide nem jutnak be szegények, ez nem egy mezei tétnélküli meccs aova ő gyerekként bejutogatott. A középső szekciókban a tehetősebbek és a legfelső páholy részekben szintén huttuk ülnek.
1. menet.
A barabel erőből neki esik ellenfelének, miután a trandoshan kap négy nagy ütést, látja hatalmas erővel van dolga, így nem nézi le, taktikázni kezd. A barabel sok ütése nem talál hiszen a transodhant most már taktikázik. A barabel kicsit kifárad, de még bírja.
2 – 8 menet.
A forgatókönyv hasonló, a barabel egyre több ütése nem talál, egyre jobban elfárad és a trandoshan egyre biztosabb a győzelembe. Az ő ütései egyre több pontot érnek.
A kilencedik menet előtt az edző letérdel elé.
- Jó, most jött el az időd, szóval szedd össze magad nagyon gyorsan és nyerd meg az anyádért. Gondolj az anyádra, tedd meg neki! Most menj vissza és nyerd meg! Ő is büszke lenne rád!
A fiú visszamegy és levegővételni időt sem hagy hat darab ütést egymás után bevisz fejre. Újra felhúzza kezét és egyre tööbbet soroz. A trandoshan eléggé kába, dőlöngél. A barabel egy újabbat üt az arcára és elkezd dőlni jobbra de mielőtt eldőlne balra üti a fejét, így a feje balra fordulva a testével ellentétesen csuklik össze és borul a földre.
A győztes most nem éljenzi magát, a KO-t beintették, és most már hivatalosan is ő a Peremvidék legjobbja.
A hazérés után a menedzser és az edző nagy tömeggel ünnepel. Wat'ha szobájába burkolózva próbál lefeküdni, de fejében anyja arca és az anyja képei mozognak.
- Mi az miért nem jössz? - szól be kicsit félrészegen a menedzsere.
- Nem, anyám képei nem hagynak nyugodni, nem tudom ki ölte meg, meg kell találnom. - mondja ujjait ropogtatva.
- Ajj, hagyjuk ezt atémát, már elmúlt – mondja, és terelné a szót.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Inkább segítenél megtalálni ki volt az! - kiáltja.
- Megmérgezték, nem tehetsz róla. - modnja, de gyorsan elharapja avégét, elszólta magát, a barabel felkapja fejét.
- Miből gondolod hogy megmérgezték ? – ekkor már szagot fogott.
- Én... Én.. csak... gondolom.... - tovább nem tud védekezni, a gyerek lerántja az ágyra jobb kezével pedig kezdi püfölni az arcát, miközben végig kiabál.
- Megölted az anyámat, csak hogy pénz szerezhess! Engem kihasználva – túl harminc ütésen, a férfi feje deformálódott és beszélni nem tud, a barabel addig üti míg meg nem hal.
Aztán kimegy és közli hogy vége a partinak. Az edzőt is megkérdezi hogy tud-e erről. Az nem tud. Wat'ha egy időre visszavonul és edz, edzi magát a döntőre, minden dühét összegyűjti. Az edzőnek van egy ismerőse a Nar Shaddaa-n aki menedzser és szívesen vállalná Wat'ha-t. Így a Nar Shaddaa-ra költözik, hogy eddze magát és erőt gyűjtsön.
