Nyomornegyed - Keldabe

[Spar]

A hatalmas fák ágai közé épült városnak is megvannak a szegényebb területei, de a Birodalom igája alatt valóságos nyomornegyedek épültek ki a talajszinten. Itt rozoga, kövekből hanyagul öszedobált házak sorakoznak, amelyek akár öt-hat családnak is otthonul szolgálnak. Természetesen ide az öregeket és a sérült rabszolgákat zsúfolják.

A népsűrűség miatt azonban az ellenállás fészke is ez egyben. Bár Te Gayiyli jobbára biztonságos távolból, az Ordo-holdon kialakított titkos gyakorlótelepről koordinálja harcosait, időnként mégis ellátogat ide, hogy a helyi erők vezetőivel tárgyalhasson.

---

A civil sikló három órával korábban hagyta el Ordot, egy hiperűri ugrással a rendszer pereméig utazott, majd onnan széles ívben, a bolygóval ellentétes oldalról közelítette meg Manda'yaimot. Az azonosítóval nem volt gond, hiszen egy kisebb vagyonú Xagoba-i rabszolgahajcsár nevére volt íratva. Miután a megfelelő kódokat lekommunikálták, a komp, fedélzetén a hadúrral és néhány gondosan válogatott testőrrel a fedélzetén megkezdte az ereszkedést a nyomornegyed és a rabszolgapiac között húzódó kereskedelmi kikötő felé.

[Tobbi Dala]

A találkozó helyszínéül szolgáló környék légi felvétele, a fontosabb pontok bejelölésével!

-a kép É-D-i tájolású-

[Drav Refter]

Végre megérkeztek a helyre ahol az akciót végre kellett hajtaniuk. Egy fedett siklóval jöttek. Három ablaka volt. Egy elöl és a két oldalon. Még csak kora délután volt. Náluk volt a három mesterlövész puska a táskákban, egy-egy pisztoly, komlink, kiscsomag élelem és elsősegély csomag. A környező házakat kémlelték, hogy hova „költözhetnének be”. Végül kinéztek maguknak egy-egy ablakot, amire szükségük lesz. Elindultak az találkozó ponttól északra. A nagy négyemeletes ház előtt leparkoltak, Horkin magához vette táskáját és felszereléseit, majd hárman bementek. A legfelsőbb szintre tartottak. Ott is a ház keleti végén lévő lakásba. A lift nem működött, így gyalogoltak. Büdös volt. Ahogy feljeb haladtak egyre inkább erősödött ez az illat. Mikor az ajtóhoz értek kopogtattak. Nem jött felelet. Az ajtó zárva volt, ezért Ardins, Drav parancsára, berúgta az ajtót. Szinte semmi nem volt a szobában. Biztos kipakolták. Azon tűnődtek, vajon mért volt bezárva az ajtó. Horkin lepakolt a sarokba, ahol rálátott a találkozási pontra és a keleti főutat is tudta figyelni. Már amennyit a szomszéd háztól látott. Ezután Ardins és Drav magára hagyták és visszamentek a siklóhoz. Onnan egyenesen a másik kinézett házhoz mentek. Ez szintén sarokház volt. Itt se volt lift. Miután felértek a lakáshoz bentről beszélgetést hallottak. Kopogtak. Odabent csend lett, majd résnyire nyílt az ajtó. Egy ráncos öregember nézett ki az ismeretlenekre.
- Mit akarnak?- kérdezte rekedt hangon.
- Kellene a lakása. Csak a ma este folyamán. Utána visszajöhet- mondta neki Drav. Az öreg ijedt arcot vágott majd kiabálva válaszolt.
- Nem fognak kirabolni! Tűnjenek innen!
Majd bezárta az ajtót. Drav biccentett egyet Ardinsnak mire az berúgta az ajtót. Bementek és közben elővették sugár pisztolyukat. Az öreg mozdulatlanul állt a szoba közepén. Egy másik egy asztalnál ólt. Drav ráfogta az állóra fegyverét.
- Nem kérdés volt. Tűnjenek el innen! Holnap mindent ugyanígy találnak majd. Ha továbbra is kötekedik, akkor kénytelek leszünk erőszakot alkalmazni.
A két férfi ijedten összenézett. Majd magukhoz vettek valami csomagot és silyetősen eltávoztak.
- Ez könnyen ment- jegyezte meg Ardins.
- Készülj fel, Ardins! Állj készen!
- Igenis, uram!
Drav otthagyta őt is majd lement a siklóhoz. Beült és elhajtott az egyik kereszteződéshez. Itt leállította a járművet és hátradőlt az ülésben. Tudta, hogy hosszú lesz a várakozás. Az volt a terv, hogy ő mindaddig nem veszi elő a fegyverét, míg szükség nem lesz rá. Szükség esetén, gyorsan tudott pozíciót váltani. Remélték, hogy nem lesz probléma.

//Így helyezkedtek el. Négyszög: Refter; ötszög: Horkin; hatszög: Ardins.//

[Spar]

A közeledőket Refter veszi észre először, úgy húsz perccel őrhelye elfoglalása után. A tőle délre emelkedő, négyszintes épület távolabbi sarka felől fordulnak a szűk utcácskára: három, terepszínű köpenyt, és csuklyát viselő alak. Pár lépést tesznek a célépület felé, majd megtorpannak, és egymás felé fordulnak. A birodalmi ilyen távolságból még sisakjának berendezéseivel sem tudná kihallgatni a beszélgetést. De vajon miért várakoznak?

---

- Mit gondolsz Fenn? - kérdezi e pillanatban Te Gayiyli ultrarövid hullámhosszon keresztül. Szavaiból egy hang se jut a sisakon kerülre, és rádióval se lehetne pár méternél távolabbról elfogni az adást. A kérdés egyértelműen az út mentén távolabb parkoló siklóra vonatkozik; az efféle járművek ugyanis nem túl gyakoriak Keldabénak ezen körzetében.

[Mandalore]

Fenn Shysa, a mandalori Védelmezők triumvirátusának tagja válasz helyett a siklóra irányította a buy'ce szenzorait. Épphogycsak ugyan, de belül esett a hatótávolságon.
- Valaki ül odabent. - jelentette végül vezérének. - Humán férfi, úgy egykilencven magas, edzett testalkatú. Fegyvert nem észlelek. Ettől függetlenül felettébb gyanúsnak tartom a jelenlétét. Valaki elköphette, hogy jövünk. Visszaforduljunk?

[Drav Refter]

Drav megörült, amikor meglátta a három alakot. De azonnal elkomorodott, amikor rájött, hogy nem tudják melyikük a célpont. A csukja eltakarta az idegeneket. Csak sejtette, hogy ők lehetnek azok. Mikor megtorpantak, Dravnak átfutott a fején, hogy leleplezték. De ekkor, úgy döntött, hogy ha történetesen nem őket várná, de itt lenne, akkor is kiszúrnák. Ezért úgy döntött marad egyhelyben. Előre dőlt a kormányra és lefele nézett. Egyelőre várt. A megbeszéltek szerint többiek sem lőnek addig, míg meg nem látják a célpontot. Vagy okot nem adnak rá. Drav néhányszor végig kémlelte az utcát, mintha várna valakit. Egyszer kíváncsian megnézte magának a három férfit. Aztán visszadőlt a kormányra. Aztán elszámolt magában húsz másodpercig, majd megint körülnézett és a három férfire is vetett egy pillantást, hogy mit csinálnak. Valahogy viszont ki kell deríteni melyikük a célpont.

[Spar]

- Nem szükséges. - felelte a harcos nomádok legfőbb hadura, miközben maga is felmérte a terepet. A sikló civil jármű volt, de ez még semmit nem jelent: a Birodalom bármikor rekvirálhatott egyet egy esetleges merénylet céljából.

Természetesen nem az óvatlanság szólalt meg belőle: egyrészt biztos volt fedezetében, másrészt pedig, ha tovább haladnak, az talán elaltathatja a siklóban tartózkodó őrszem figyelmét. Már ha ténylegesen őrszem, és nem csak a véletlen folytán van itt. Sparba persze már akkor is bizalmatlanságot és pesszimizmust neveltek, mikor még a Kaminon tanult Jango alatt; a szokás azonban, hogy mindig a legrosszabbat feltételezi, jó néhányszor mentette már meg gyorsan telő életét.

Mikor Refter felnézett, a három alak már ismét mozgásban volt, az épület rövidebb fala mentén tartottak északnak. Mindössze negyven méter, és elérik a célépületet.

[Mandalore]

Fenn egy szinte láthatatlan nyugtázta Te Gayiyli véleményét, de pontosan tudta, mi jár épp a hadúr fejében. A csuklya és a sisak takarásában a Mand'alor másik oldalán álló, mindeddig néma alakra pillantott. A férfi Dakkar Bralor volt, a helyi ellenállás egyik kulcsszemélye, aki a kikötőben csatlakozott hozzájuk, hogy ide vezesse őket.

Bralor persze nem láthatta a pillantást, mégis értőn bólintott, és egy hosszabb hullámsávra kapcsolva rövid adást bonyolított le. Végül a három mandalori tovább indult. Fenn észlelte, hogy a sikló pilótájának változott a testtartása: a kormányra hajtotta fejét. Vajon szundikál, vagy jelzett valakinek?

[Drav Refter]

Drav mikor látta, hogy elindultak meg is nyugodott, de közben gondolkozóba is esett. Úgy gondolta, hogy még mindig játszania kell. Viszont így soha nem tudják meg kit a célpont, mert valószínűleg kifele is ilyen felállásba mennek. Ezért elhatározta magát. Lehet egyszerűbb lenne mindegyiket lelőni, de ezek mégiscsak elit katonák és nem lenne még egy esélyük lőni. Ezért elővette adóvevőjét. Ledöntött fejéhez emelte és embereinek intézte szavait.
- Figyeljétek majd, hogy hogyan reagálnak! Lőjetek, ha tudjátok, hogy melyikük a célpont! Nem várjatok jelt! Ne kérdezzetek!
Horkin és Ardins egy-egy értetlen „igenis”-et mondott. Drav összeszedte magát, majd kiszállt a siklóból. Egyre hevesebben vert a szíve, de lenyugtatta magát. Jelentőségteljes pillantást vetett a kis csoportra majd elkezdett feléjük gyalogolni. Kezét szándékosan távolabb tartva magától, nehogy azt higgyék, lőni akar. Túlhaladt az ajtón is, amin belehet menni a házba. Várta, hogy valaki parancsoljon a többinek. Remélte Horkinék nagyon figyelnek.
- Üdvözletem! Remélem, ráérnek egy kicsit!
Ezen a ponton fogyott ki a tervéből. Várta mit tesz a három alak.

[Spar]

Épp azokban a pillanatokban, hogy Drav az első lépéseit teszi a siklón kívül, Ardins arra észlel, hogy egy árnyék magasodik felé. Biztos kéz vet szinte hajszálvékony garottot a nyakába, majd rántja fel egy hirtelen mozdulattal. A szál felsérti nyakát, egyre mélyebbre és mélyebbre vág, és közben elzárja az értékes oxigén útját is. Ahogy sikerül talpát egy pillanatra megvetnie, hozzáér támadójához. Páncélt visel, de annak domborulatai egyértelművé teszik, hogy egy nő áll Ardins mögött. A rohamosztagos levegőért kapkod, szemei előtt színes karikák táncolnak és egyre sötétedik a világ......

Horkin jól látja, mi történik a túlsó tetőn. Mivel a célszemélyekkel volt elfoglalva, nem látta, hogyan és mikor jutott fel a mandalori a tetőre, de Ardins vergődése magára vonzotta figyelmét. A mandó nő láthatólag nem vette észre a másik orvlövészt, aki azonban kegyetlen döntésre kényszerül: halni hagyja társát, vagy lelövi annak merénylőjét, ezzel pozíciójának felfedését kockáztatva?

[Mandalore]

A három mandalori ismét megtorpan, mikor a férfi végre kiszáll a siklóból, és feléjük indul.
- Üdvözletem! Remélem, ráérnek egy kicsit! - kérdezi odaérve, a galaktikus közöst használva. Ez önmagában még nem gond, hiszen például valaki, aki csak nem rég került a kultúrába, még jobban bízik a korábban elsajátított nyelvekben. De a többi dolgot összevetve, felettébb gyanús volt.

Nem ez volt az egyetlen oka persze, hogy Fenn fennhangon átkozódott a sisak takarásában. A probléma pont a sisak takarása volt: amennyiben bármelyikük válaszol a kérdésre, nyilvánvalóvá válik, hogy beskar'gamot viselnek, ami itt, a Birodalom főhadiszállásának közelében nem volt szerencsés dolog.

Egyetlen ötletként előhúzta sugárvetőjét, és azt továbbra is köpenye rejtekében tartva várta, vajon Te Gayiyli parancsot ad-e az idegen lelövésére.

[Drav Refter]

Horkin a távcsövön keresztül nézte társa haláltusáját. A gondolatok repkedtek a fejében, de nem tudott dönteni. Néha magamögé pillantott a legrosszabtól tartva. Se ideje, se lehetősége nem volt felettese parancsának kérésére ezért döntött. Hagyja Ardinst meghalni. Ez nekik több szempontból is jó. Ha megtudják a mandalórok, hogy meghalt a mesterlövész talán úgy gondolják elmúlt a veszély és felfedik a vezetőjüket. És a törzsőrmesterét is életben hagyja. És ez fontosabb volt. Jobban kedvelte Reftert mint Ardinsot. Ezért levette tekintetét a közlegényről és kicsit beljebb húzódva a három alakon jártatta a célkeresztet. Várta, hogy valamelyik jelét adja annak, hogy ő a rangidős.

Közben Drav mit sem sejtve a körülötte történő esményekről, továbbra is ott állt védtelenül a három férfi előtt. Csak sejteni tudta miért nem válaszolnak. De neki már egy kis kézlegyintés is elég lett volna, nyugalomra intés gyanánt. Vagy bármi. Egyelőre elhessegette az ötletet miszerint tűzharcba keveredjen az idegenekkel. Mindenesetre hátrébb lépett egy lépést és várt. Nem tudta mit csináljon, így azt várta, hogy valamit a csináljanak. De aztán csak benyögött valamit.
- Nem akarnak meghallgatni?

[Spar]

- Nem. - felelte további néhány másodperc után az egyik férfi. Közben egészen apró mozdulatot tett a tőle jobbra álló felé, mintha nyugalomra intette volna. - Húzzon el a p****ba.

Ott volt. Drav tudta, ki a célpont. A kérdés már csak az volt, hogyan adja ezt társai tudtára.

Refter jobbján, fent a tetőn, a garott a bőrön és húson át végre elérte a légcsövet. Ardins tüdejéből sípolva távozott a maradék levegő. A katona még néhányat rúgott, és elernyedt végre. A nő hagyta, hogy a holttest a földre csússzon, majd térdelő helyzetbe ereszkedett, és átnézett a perem felett. Innen tökéletesen rálátott Te Gayiylira és két kísérőjére, akik odalent a birodalmival tárgyaltak. Számára már nem volt kétséges a kiléte a sötétbőrű férfinak.

Egy gyors hangparanccsal átváltott egy másik csatornára, hogy vészjelzést adhasson vezérének....



//Megint te jössz, Refter.//

[Drav Refter]

Izgalom lett rajta úrrá, meglátva a mozdulatot. Viszont sejtette, hogy egyik társa se vette észre mivel még mindig élt a vezér. Ezért úgy döntött most kockáztat.
- Oké,- félelmet tettetve hátrálni kezdett, közben maga elé tartotta a kezét- további szép napot- azzal megfordult és futni kezdett a fal mentén. Remélte, hogy nem lövik hátba. 3-4 lépés után elővette a komlinkjét és belekiáltott.
- A középső az! Tűz!
A végén beugrott a találkozóul szolgáló ház mögé.
A falnak dőlve várta, hogy mi történik. Végignézett magán, hogy épségben van-e. Aztán erőt gyűjtött, hogy amilyen gyorsan csak tud, oda tudjon majd futni a siklóhoz. Még azt se bánja, ha közben eltalálják. Csak érjen a járműhöz. A lényeg, hogy meghaljon a mandalór vezér. De előbb embereihez szólt:
- Jelentést! És fedezzetek!

[Spar]

Az idegen megfordult, és visszafelé indult. Tett pár lépést, majd futásra gyorsított, siklója felé. Aztán elszabadult a pokol.
- Te Gayiyli, semlegesítettem egy mesterlövészt a tetőn, épp fölöttetek. - hangzott fel Anna Vhett-nek , a titkos kíséret hadnagyának hangja a komlinken át. A Mand'alor sejtette, hogy ez lesz, ám pontosan ebben a pillanatban a sötétbőrű férfi komlinket rántott elő, és belekiáltott. A hadúr kaminóiak által szuperélesre fent és Jango Vhett általl trenírozott elméje töredékmásodpercek alatt dolgozta fel a két egyszerre hallott mondatot - és vetődött.

Anna megmentette az életét, noha ebben nem volt sok köszönet. A távolabbi épületről útnak indult lövedék pontosan abban a pillanatban érte el Spart, mikor annak megfeszített izmai elrúgták őt a talajtól, így nem a homlokán, hanem a halántékán érte a buy'cet. Bár a mandalori páncél szinte sebezhetetlenné teszi viselőjét, egy orvlövész-fegyver ujjnyi hosszú tölténye alig száz méterről sajnos képes rajta áthatolni.

A lövés azonban olyan lehetetlen szögben érte, hogy nem tudott teljesen a sisaklemez alá jutni. Nem fúrta át a férfi fejét, de mélyen a koponyájába ágyazódott. Az ugrást megtörő becsapdóás ereje a földre vetette a hadvezért. Spar csúszott vagy egy métert és mozdulatlan maradt.