Post by Krystal Starfire on Nov 29, 2009 0:41:49 GMT 1
Név: Krystal Starfire
Becenév: Árnymacska
Születési idõ: B. E. 10 (20 éves)
Születési hely: Tatooine
Nem: Nõ
Faj: Ember
Foglalkozás: Fejvadász
Külsõ megjelenés:
Magasság: 170cm
Testsúly: 55kg
Haj: Szõke
Szem: Barna
Testalkat: Sportos
Felszerelés: DL-44, egy kés, normál civil ruha, mindig az alkalomhoz illõen.
Egyéb tulajdon: Az apja hagyatéka gyanánt, egy szegényes lakás, a legszükségesebb berendezéssel.
Elõtörténet:
Már az apja is fejvadászként dolgozott, az anyját sosem ismerte. Társak voltak az apjával, de egy balul sikerült akció során a lány három éves kora körül anyja meghalt egy robbanásban. Egy szállítmányt kellett volna visszaszerezni, az eltulajdonítók fejével együtt. Alapvetõen szép haszon származott volna belõle. Eleinte rutinmelóként szinte túl könnyen ment az egész. Egy dolog volt csupán, amire nem számított. A banda fõnöke egy robbanószerkezetet telepített az árura, és egy jeladót a saját karjára. Amikor a szíve megszûnt dobogni, a szerkezet berobbant. A feleségével szétválva, két irányból érkeztek, és kezdték el szépen lassan módszeresen felszámolni a bandát. A vezért Krystal anyja találta meg, nem tudván a szerkezetrõl végzett vele. A robbanás megölte a nõt is, tönkretette az árut is.
A megbízót kevéssé érdekelték a részletek. Hogy mi volt az a nagyon értékes portéka? Sosem derült ki. Az apja az áru leszállítását vállalta, és a bajkeverõk likvidálását. Mivel csupán az alku egy részét tudta teljesíteni, és még kárt is okozott a megbízónak kénytelen volt azt megtéríteni. Hogy nem végeztek vele is azonnal ezért a baklövésért, azt jobbára addigi hírének, és a megtakarításainak köszönhette. Évekig dolgozott még, míg sikerült teljesen kártalanítania a hutot.
Felesége halála után a lánya jelentette számára az élete egyetlen értelmét. Ennek megfelelõen megpróbálta távol tartani (amennyire csak lehet) az élet veszélyeitõl, kellemetlenségeitõl, és megadni számára mindent, amire csak lehetõsége volt.
A lányt azonban pont azok a dolgok érdekelték, amiktõl apuci óvni akarta õt. Már kisgyerek korában komoly érdeklõdést mutatott a közelharc és a harcmûvészetek iránt, bár ekkor õ ezt csak érdekes játékként fogta fel. A tehetsége azonban viszonylag korán kiütközött.
A kislánynak messze az átlag feletti reflexei voltak, és néha elõre tudta, mi lesz ellenfele következõ lépése, mozdulata. Leginkább a vakharc tanulásánál mutatkozott meg ez a képesség.
Apját rajongásig szerette, aki megpróbált vele annyi idõt tölteni, amennyit csak rendszertelen életvitele mellett lehetett. Krystal nem számított sem különlegesen jó tanulónak, vagy törekvõnek.
Kiemelkedõ tehetséget sem mutatott soha máshoz, mint a harcmûvészetekhez, és a fegyverekhez. Évekig könyörgött az apjának, hogy tanítsa meg kezelni a sugárpisztolyokat, tanítsa meg lõni, ami késõbb szenvedélyévé vált, akárcsak a közelharc. Bármilyen ügyes, vagy jó volt, az apja azonban, nem engedte fejvadászként dolgozni. A felesége elvesztése miatt hallani sem akart arról, hogy végül a lánya is erre a pályára lépjen, és esetleg ugyanúgy végezze. Azt pedig, hogy elveszítse Krystalt nem tudta volna elviselni.
Tizennyolc éves volt, mikor az apja egy csempészt akart elkapni, aki Jabbának tartozott nagyobb összeggel. A hut régen nem kapta már meg a tartozást, és már csak a fickó fejét akarta. Az akció szerencsétlenséggel zárult. Az informátor, akitõl az apja megtudta, hol találja a célpontját, a csempésznek is eladta az információt, hogy ki vadászik rá. Mikor megérkezett, már csak a gondosan felállított csapdába sétálhatott bele.
Krystal mikor tudomást szerzett az apja haláláról, egy világ omlott össze számára. A dühös bosszúszomjas és elkeseredett lány maga ment a csempész és két társa után. Az apja informátorait jól ismerte, ahogy számos kapcsolatát is. Mivel a lány sosem dolgozott a szakmában, a fickó nem számított bosszúra senkitõl. Krystal rövid úton megtalálta, ki csalta lépre az apját, mikor elkapta a fickót, õ már sokkal elõvigyázatosabb volt. Miután megtudta tõle, amire szüksége volt, a tárgyalás végén, leszúrta az informátort.
A gyilkosok felhajtása már lényegesen nehezebb munka volt. Az informátor csupán az egyikük tartózkodási helyét ismerte. A lány egy bárban találta meg, amit az gyakran látogatott. Nem kellett nagyon megerõltetnie magát, hogy felhívja magára kiszemelt áldozata figyelmét. Egy szép, fiatal, könnyûvérû nõrõl senki nem gyanította volna, hogy mire készülhet. A meglepetés akkor lett teljes, mikor kiderült, hogy lány nem egy forró éjszakát tervezett, sokkal inkább egy végzeteset. Mielõtt elvágta a fickó torkát, még megtudta, hogy a másik két társát hol találja. A módszer õsrégi, és prózaian egyszerû.
A csempész társát teljesen szimplán a lakásán lõtte le. Mikor kinyitotta az ajtót õ sem arra számított, hogy a lány, aki bekopogott hozzá, szimplán lelövi. A DL-44-estõl nem volt különösebben nehéz megszabadulni, és ha az ember gondosan teszi azt, nyomként sem lehet nagyon felhasználni a késõbbiek folyamán, már ha eszébe jutna ilyesmi.
A csempész a városon kívül húzta meg magát. Amennyire tudott próbált kikerülni mindenkinek a látókörébõl. Ez is Krystal kezére játszott. A fickó nem volt sem túl okos, sem túl gazdag, hogy különösebben komoly biztonsági rendszerekkel szerelje fel azt a disznóólat, amit éppen aktuális otthonának használt. Sem bejutni, sem a részeg fickó torkát elvágni nem volt nagy hõstett. Sokan azt mondják, a bosszú édes. Ha kihívás van benne, talán. Három pancser levadászása ellenben nem töltötte el elégedettséggel, és még csak az apja elvesztése miatt érzett fájdalma sem csökkent.
Sokkal nehezebb volt felvenni a vérdíjat. Az alvilágban nem állnak szóba akárkivel, és hiába volt bizonyítéka arra, hogy a munkát elvégezte, ha nem lett volna az apja neve a szakmában, könnyen lehet, hogy õt is megölték volna inkább, semhogy kifizessék neki a fejpénzt.
Itt jelentõsen megváltozott a lány élete, az apja halála után maga volt kénytelen immár gondoskodni magáról, és elvesztette az egyetlen embert, aki támasza volt.
A harcmûvészeteken, és a lövészeten kívül jobbára semmihez nem értetett olyan szinten, hogy biztos megélhetést találhatott volna belõle. Hiába nem akarta az apja, végül Krystal is az õ útjára lépett, és maga is fejvadász lett.
Ebbe a világba beilleszkedni nem volt egyszerû. Senkinek sem az, fõleg nem egy fiatal nõnek, akinek semmilyen elõélete nincs a szakmában. Az apja neve volt, hogy néhány ajtót megnyitott elõtte, és így kevésbé jól fizetõ, egyszerûbb megbízásokat lehetõsége volt szerezni. A pénzbõl, amit így összeszedett, ha nem is túl fényesen, de azért meg tudott élni.
Az apja kapcsolatai csekély mértékben megkönnyítették a dolgát, késõbb megtanulta, használni természetes adottságait is, ha el akart érni valamit.
Két éve dolgozik fejvadászként a Tatooinon. Lehetõség szerint megpróbálta átvenni az apja üzletét. Jelenleg még mindig ezen dolgozik, és várja a nagy megbízatást, amivel végre elismertséget szerezhet magának a szakmában.
Jellem, és tulajdonságok:
Rendkívül ügyes harcos, ugyanakkor pontos, alattomos és kíméletlen. A reflexei már-már emberfelettien jók, és van, hogy szinte elõre tudja, mi fog következni, mi lesz az ellenfele következõ lépése, vagy csupán ösztönösen megérzi, melyik utat válassza, merre találja meg a célpontját. A munkájában nem ismer kegyelmet. Ahogy az apja mondta mindig: „Az üzlet, az üzlet.”
Alapvetõen jó kedélyû, egyesek szerint talán könnyûvérû fiatal nõ. Amennyire a pontosság, és a részletek megszállottja a munkáját illetõen, annyira könnyedén veszi az életet. Szereti kiélvezni az élet minden kellemes pillanatát, és minden számára elérhetõ luxusát. Sosem tervez elõre a következõ megbízatásánál hosszabb távra. Ahogy mondani szokás, egyik napról a másikra él. Ha valakit megszeret, ahhoz késõbb nagyon ragaszkodik, és bármire képes érte. Ugyan ez a szenvedély jellemezi, amennyiben valaki magára haragítja.
Az öltözködése mindig az alkalomhoz illõ. Magánemberként kihívó, és figyelemfelkeltõ, nem véletlenül. Tudatában van testi adottságinak, és ki is használja õket. Munka esetén mindig, amit a körülmények megkívánnak. A megjelenésére mindig ügyel, sokan talán hiúnak is tartják a külsejére.
Becenév: Árnymacska
Születési idõ: B. E. 10 (20 éves)
Születési hely: Tatooine
Nem: Nõ
Faj: Ember
Foglalkozás: Fejvadász
Külsõ megjelenés:
Magasság: 170cm
Testsúly: 55kg
Haj: Szõke
Szem: Barna
Testalkat: Sportos
Felszerelés: DL-44, egy kés, normál civil ruha, mindig az alkalomhoz illõen.
Egyéb tulajdon: Az apja hagyatéka gyanánt, egy szegényes lakás, a legszükségesebb berendezéssel.
Elõtörténet:
Már az apja is fejvadászként dolgozott, az anyját sosem ismerte. Társak voltak az apjával, de egy balul sikerült akció során a lány három éves kora körül anyja meghalt egy robbanásban. Egy szállítmányt kellett volna visszaszerezni, az eltulajdonítók fejével együtt. Alapvetõen szép haszon származott volna belõle. Eleinte rutinmelóként szinte túl könnyen ment az egész. Egy dolog volt csupán, amire nem számított. A banda fõnöke egy robbanószerkezetet telepített az árura, és egy jeladót a saját karjára. Amikor a szíve megszûnt dobogni, a szerkezet berobbant. A feleségével szétválva, két irányból érkeztek, és kezdték el szépen lassan módszeresen felszámolni a bandát. A vezért Krystal anyja találta meg, nem tudván a szerkezetrõl végzett vele. A robbanás megölte a nõt is, tönkretette az árut is.
A megbízót kevéssé érdekelték a részletek. Hogy mi volt az a nagyon értékes portéka? Sosem derült ki. Az apja az áru leszállítását vállalta, és a bajkeverõk likvidálását. Mivel csupán az alku egy részét tudta teljesíteni, és még kárt is okozott a megbízónak kénytelen volt azt megtéríteni. Hogy nem végeztek vele is azonnal ezért a baklövésért, azt jobbára addigi hírének, és a megtakarításainak köszönhette. Évekig dolgozott még, míg sikerült teljesen kártalanítania a hutot.
Felesége halála után a lánya jelentette számára az élete egyetlen értelmét. Ennek megfelelõen megpróbálta távol tartani (amennyire csak lehet) az élet veszélyeitõl, kellemetlenségeitõl, és megadni számára mindent, amire csak lehetõsége volt.
A lányt azonban pont azok a dolgok érdekelték, amiktõl apuci óvni akarta õt. Már kisgyerek korában komoly érdeklõdést mutatott a közelharc és a harcmûvészetek iránt, bár ekkor õ ezt csak érdekes játékként fogta fel. A tehetsége azonban viszonylag korán kiütközött.
A kislánynak messze az átlag feletti reflexei voltak, és néha elõre tudta, mi lesz ellenfele következõ lépése, mozdulata. Leginkább a vakharc tanulásánál mutatkozott meg ez a képesség.
Apját rajongásig szerette, aki megpróbált vele annyi idõt tölteni, amennyit csak rendszertelen életvitele mellett lehetett. Krystal nem számított sem különlegesen jó tanulónak, vagy törekvõnek.
Kiemelkedõ tehetséget sem mutatott soha máshoz, mint a harcmûvészetekhez, és a fegyverekhez. Évekig könyörgött az apjának, hogy tanítsa meg kezelni a sugárpisztolyokat, tanítsa meg lõni, ami késõbb szenvedélyévé vált, akárcsak a közelharc. Bármilyen ügyes, vagy jó volt, az apja azonban, nem engedte fejvadászként dolgozni. A felesége elvesztése miatt hallani sem akart arról, hogy végül a lánya is erre a pályára lépjen, és esetleg ugyanúgy végezze. Azt pedig, hogy elveszítse Krystalt nem tudta volna elviselni.
Tizennyolc éves volt, mikor az apja egy csempészt akart elkapni, aki Jabbának tartozott nagyobb összeggel. A hut régen nem kapta már meg a tartozást, és már csak a fickó fejét akarta. Az akció szerencsétlenséggel zárult. Az informátor, akitõl az apja megtudta, hol találja a célpontját, a csempésznek is eladta az információt, hogy ki vadászik rá. Mikor megérkezett, már csak a gondosan felállított csapdába sétálhatott bele.
Krystal mikor tudomást szerzett az apja haláláról, egy világ omlott össze számára. A dühös bosszúszomjas és elkeseredett lány maga ment a csempész és két társa után. Az apja informátorait jól ismerte, ahogy számos kapcsolatát is. Mivel a lány sosem dolgozott a szakmában, a fickó nem számított bosszúra senkitõl. Krystal rövid úton megtalálta, ki csalta lépre az apját, mikor elkapta a fickót, õ már sokkal elõvigyázatosabb volt. Miután megtudta tõle, amire szüksége volt, a tárgyalás végén, leszúrta az informátort.
A gyilkosok felhajtása már lényegesen nehezebb munka volt. Az informátor csupán az egyikük tartózkodási helyét ismerte. A lány egy bárban találta meg, amit az gyakran látogatott. Nem kellett nagyon megerõltetnie magát, hogy felhívja magára kiszemelt áldozata figyelmét. Egy szép, fiatal, könnyûvérû nõrõl senki nem gyanította volna, hogy mire készülhet. A meglepetés akkor lett teljes, mikor kiderült, hogy lány nem egy forró éjszakát tervezett, sokkal inkább egy végzeteset. Mielõtt elvágta a fickó torkát, még megtudta, hogy a másik két társát hol találja. A módszer õsrégi, és prózaian egyszerû.
A csempész társát teljesen szimplán a lakásán lõtte le. Mikor kinyitotta az ajtót õ sem arra számított, hogy a lány, aki bekopogott hozzá, szimplán lelövi. A DL-44-estõl nem volt különösebben nehéz megszabadulni, és ha az ember gondosan teszi azt, nyomként sem lehet nagyon felhasználni a késõbbiek folyamán, már ha eszébe jutna ilyesmi.
A csempész a városon kívül húzta meg magát. Amennyire tudott próbált kikerülni mindenkinek a látókörébõl. Ez is Krystal kezére játszott. A fickó nem volt sem túl okos, sem túl gazdag, hogy különösebben komoly biztonsági rendszerekkel szerelje fel azt a disznóólat, amit éppen aktuális otthonának használt. Sem bejutni, sem a részeg fickó torkát elvágni nem volt nagy hõstett. Sokan azt mondják, a bosszú édes. Ha kihívás van benne, talán. Három pancser levadászása ellenben nem töltötte el elégedettséggel, és még csak az apja elvesztése miatt érzett fájdalma sem csökkent.
Sokkal nehezebb volt felvenni a vérdíjat. Az alvilágban nem állnak szóba akárkivel, és hiába volt bizonyítéka arra, hogy a munkát elvégezte, ha nem lett volna az apja neve a szakmában, könnyen lehet, hogy õt is megölték volna inkább, semhogy kifizessék neki a fejpénzt.
Itt jelentõsen megváltozott a lány élete, az apja halála után maga volt kénytelen immár gondoskodni magáról, és elvesztette az egyetlen embert, aki támasza volt.
A harcmûvészeteken, és a lövészeten kívül jobbára semmihez nem értetett olyan szinten, hogy biztos megélhetést találhatott volna belõle. Hiába nem akarta az apja, végül Krystal is az õ útjára lépett, és maga is fejvadász lett.
Ebbe a világba beilleszkedni nem volt egyszerû. Senkinek sem az, fõleg nem egy fiatal nõnek, akinek semmilyen elõélete nincs a szakmában. Az apja neve volt, hogy néhány ajtót megnyitott elõtte, és így kevésbé jól fizetõ, egyszerûbb megbízásokat lehetõsége volt szerezni. A pénzbõl, amit így összeszedett, ha nem is túl fényesen, de azért meg tudott élni.
Az apja kapcsolatai csekély mértékben megkönnyítették a dolgát, késõbb megtanulta, használni természetes adottságait is, ha el akart érni valamit.
Két éve dolgozik fejvadászként a Tatooinon. Lehetõség szerint megpróbálta átvenni az apja üzletét. Jelenleg még mindig ezen dolgozik, és várja a nagy megbízatást, amivel végre elismertséget szerezhet magának a szakmában.
Jellem, és tulajdonságok:
Rendkívül ügyes harcos, ugyanakkor pontos, alattomos és kíméletlen. A reflexei már-már emberfelettien jók, és van, hogy szinte elõre tudja, mi fog következni, mi lesz az ellenfele következõ lépése, vagy csupán ösztönösen megérzi, melyik utat válassza, merre találja meg a célpontját. A munkájában nem ismer kegyelmet. Ahogy az apja mondta mindig: „Az üzlet, az üzlet.”
Alapvetõen jó kedélyû, egyesek szerint talán könnyûvérû fiatal nõ. Amennyire a pontosság, és a részletek megszállottja a munkáját illetõen, annyira könnyedén veszi az életet. Szereti kiélvezni az élet minden kellemes pillanatát, és minden számára elérhetõ luxusát. Sosem tervez elõre a következõ megbízatásánál hosszabb távra. Ahogy mondani szokás, egyik napról a másikra él. Ha valakit megszeret, ahhoz késõbb nagyon ragaszkodik, és bármire képes érte. Ugyan ez a szenvedély jellemezi, amennyiben valaki magára haragítja.
Az öltözködése mindig az alkalomhoz illõ. Magánemberként kihívó, és figyelemfelkeltõ, nem véletlenül. Tudatában van testi adottságinak, és ki is használja õket. Munka esetén mindig, amit a körülmények megkívánnak. A megjelenésére mindig ügyel, sokan talán hiúnak is tartják a külsejére.
