Post by Lord Verd Runi Melantha on Nov 17, 2009 13:21:03 GMT 1
Teljes Név: Lord Verd Runi Melantha; Lord Morut Nuvearq
Becenév: Kapitány – Alor’ad; Prudii Galaar (árny sólyom)
Születési idő: B. E. 35. (45 éves)
Születési hely: Fondor
Nem: Férfi
Faj: Ember (Vearq)
Rang: Mrlsst és a Tapani szektor szenátora; Melantha ház lordja; Vearq dinasztia lordja (Nuvearq ágról)
Foglalkozás: Politkus, vállalkozó
Kinézet: A tömegből magassága és testfelépítése miatt is kitűnhetne, de sokkal inkább érezhető valamiféle kisugárzás. Egy olyan megmagyarázhatatlan érzést keltve ezzel mindenkiben, mintha nem is ebből a galaxisból jött volna. Arca rendkívül barátságos, és lerí róla a nemesi mivolta. Vonásai tiszták - mintha még sosem lett volna dühös - és rendkívül karakteres. Még a tekintetébõl is árad valami nem evilági. Ápoltan jelenik meg mindenhol. Kedveli a sötét színeket, ez az öltözködésében is megjelenik. Szeret kifinomultnak látszani, ezért finom anyagokból készített ruhákat hord. Azonban csak ritkán veszi fel a nemesi „egyenruhákat”, inkább az egyszerű szabásúakat kedveli. Az összképet csak egy-egy alkarvédő, lábszárvédő és az öve rontja el, amin a kardja és a lőfegyvere pihen – hiszen „A harcra mindig fel kell készülni!”. Egy hosszú köpennyel takarja el ezeket, a biztonság kedvéért.
Jellem: Kívülről két jelző illik tökéletesen a külsejére... zord és eltökélt. Olyan mintha egy másik, régi időből jött volna. Egzotikus keveréke egy letisztult nemesnek, egy véreskezű hadúrnak, egy őrjöngő gladiátornak, egy félelmet nem ismerő pilótának, egy elvont tervezőnek, egy kíváncsi kalandornak, egy profi bérgyilkosnak, egy aljas tolvajnak... és még sorolni lehetne, de nem is érdemes. Egyedi elvek szerint él, ami nem igazán jellemző a kasztjára, fajára, vagy bármilyen épeszű emberre, esetleg lényre. Alapvetően tiszteli az életet, de egy szempillantás alatt áldoz a halál oltárán, ha a helyzet úgy kívánja - de még akkor is, ha így egyszerűbb a megoldás. Szeret mindent a kezében tartani, ugyanakkor keresi a kihívásokat. Imád tervezni, akár legyen szó egy gépről, egy szenátusi ügyről, esetleg egy hajó elrablásáról. Elmondhatatlanul kedveli a gépeket, legyen az droid, űrhajó, suhanó. Apjától és mesterétől jól megtanulta, hogy a tudás többet ér minden kincsnél, így sohasem rest tanulni valamit. Legyen szó akár nyelvekről, harci képességekről, tudományos frázisokról, járművek vezetéséről... /"Nem elég, ha a tested felkészíted a harcra. Amíg a szellemed és lelked nem készült fel rá, addig csak veszíthetsz a küzdelemben. - Lord Verd R. Melantha egyik alapelve/
Ezek mellett, és a sötétebbik énjén kívül - ami képes lenne bármit megtenni az előbbre jutásért -, egy finom és érző lélek. Kifejlett empatikus érzéke van, csupán egyetlen hibája, hogy ezt képtelen kimutatni. Mintha napról-napra csak magában halna meg, míg a világnak nevet. Az egész lénye ezernyi álarc... néha még ő maga sem tudja eldönteni, hogy holnap milyen figura lesz. Barátságát nehéz kiérdemelni, de barátaiban a végsőkig megbízik. Ezenkívül csak a megérzéseiben mer bízni.
„Miért is születünk? Miért vagyunk érdemesek az életre? Olyan kérdések ezek, amiket lehetetlen vagy legalább nehéz megválaszolni. Talán nem is kell, hiszen akkor elveszítjük az élet varázsát. Mit is érthetnénk meg, ha elsőnek nem a tudatlansággal találkoznánk.”
Vearq dinasztia
/rövid és bizonytalan ismertető/
A Vearq dinasztia valaha egy család volt. Az egyik azok közül, amelyik felemelkedett Coruscanton. Elsőnek, Ni’vid Vearq nevével találkozhatunk a történelemben. Ő rengeteg pénzt ölt bele a majdani kolonizálásokba. Részt vett a Tapani szektor felfedezésében, és valahol érdeme az Ord Mantell benépesítésében is.
A család hozzákapcsolódott a Tapani nemesei házakhoz, de nem alakult tizenharmadikká. Ez túlságosan befolyásolta volna őket a szektoron kívüli hatalmi harcokba. A dinasztia több tagja is kiemelkedett a névtelenek sorából. Volt közöttük nemesi ház vezetője, a Galaktikus Köztársaság legfőbb vezetője, több jedi és sith is, de ez sokkal bonyolultabb annál, minthogy mindezt egymás után olvassuk.
A dinasztia hatalma akkor kezdett ugrásszerűen megnövekedni, mikor az Ord Mantellt kolonizálták. Ugyanakkor a család tagjai – ekkor már vagy százan voltak hivatalosan – tevékenyen részt vettek a faji háborúkban. Ez igen lecsökkentette a létszámukat, azonban még nagyobb befolyásra tettek szert. A dinasztia vezetői ekkor határozták el, hogy elsőnek a Tapani szektort veszik be. Ezért beléptek a házak belső háborúiba is. Titokban, belülről próbálták szétbomlasztani az egységeket, de ez a dinasztia hanyatlásához vezetett. A dinasztia egy tucat családdá esett szét – mint a Nuvearq vagy a Duvearq -, amik beleolvadtak egy-egy házba. Bár az egységük megmaradt – egy vezetővel, közös vagyonnal, és belső címekkel -, de hivatalosan már nem volt közük egymáshoz.
Ez több évezredig így folytatódott, amíg az egyik Vearq vezető meg nem gondolta magát, és újra a hatalmat kereste. Talán a dinasztia egyik legnagyobb hibáját elkövetve. Szövetségre lépett az Első Sith Birodalommal. Mai napig kérdésese, hogy miért kötetett ez a sötét paktum – talán az egyik nagyúr befolyása alá került. Az viszont biztos, hogy a sithek kihasználták a dinasztiát. A vagyonukat önkényesen felhasználták, és tagjaikat furcsa és kétes kísérletek alá vetették. Állítólag a sith alkimisták tökéletesebb emberi fajt akartak létrehozni. Ezt többszöri génmanipulációval és más fajok keresztezésével akarták elérni. Eleinte kevesebb sikerrel. Igen rövid életű élőlények születtek a kísérletek alatt, ami egyre jobban bosszantotta a későbbi és későbbi dinasztiavezetőket. Ekkor az egyik alkimista megpróbálta sithek vérével feldúsítani a dinasztia vérvonalát. Itt kapcsolódik össze Feedon Nadd, Exar Kun és Ulic Qel-Droma történetével. A pletykák szerint mind a három „hatalmasság” vére keveredik a későbbi vearqek vérében. Ezt azonban még senki sem bizonyította be.
A háborúk után, és a birodalom hanyatlása idején a családot elfelejtette mindenki. Életük fokozatosan elvált a sithektől és a különböző birodalmaktól. A régi időkből csak a nevek maradtak meg, talán a háborúk miatt. Valami miatt belekeveredett a titokzatos mando’a nyelv, bár a mandaloriaiak nyelvét szinte senki sem beszéli a tagok közül (kivételt képez a vezető – ez a szokás is megmaradt).
Mára kevesebb, mint egy tucat tagja van, és csupán két család alkotja. A Duvearq és a Nuvearq. Ők a Tapani szektor egy-egy nagyobb hazának kiemelt tagjai, és titokban még mindig szövetségesek.
A vearqek
Tulajdonképpen ez a kifejezés a dinasztia tagjaira utal, azonban nevezhetjük ezt új fajnak is – vagy legalább egy alfajnak. Külsőre emberi testfelépítésűek. Azonban van néhány apróság, amiben eltérnek. Bőrük egy árnyalattal fátyolosabb a megszokottól. A belső szerveik túlfejlettek, mintha csak nagyobb teherbírásra tervezték volna, így átalag életkoruk is meghaladja az emberit /150-180 év/. Ezt csak a dinasztiában terjedő betegségek szokták tizedelni. Rejtélyes okokból 15-18 év között több vearq is meghal. Átlagosan magasabbak és súlyosabbak rokonaiknál.
A midiclorián szintre utaló adatok az alfaj esetében nem állnak rendelkezésre…
Mentálisan valamivel fejlettebbek. Jó emlékezőképességgel /egy-egy tagnál észrevehető a fotografikus memória/ rendelkeznek, és arányaiban gyorsabban is fejlődnek. Szociálisan azonban sokkal kiszámíthatatlanabbak. Az átlagos emberi lényeknél észrevehetően labilisabbak. Kívülről mindig nyugodtnak, hidegnek tűnnek, míg belülről állandó harcban állnak magukkal és a világgal. Bár könnyen teremtenek kapcsolatot bármilyen élőlénnyel, nehezen fogadják el egyenrangúnak a másik felet.
A Vearq dinasztia napjainkban, avagy a szokásaik
A Köztársaság bukása előtt néhány száz évvel High Lord Buld Duvearq - a dinasztia akkori mindenható ura - egy átfogó tervet ötlött ki. Többek között arról szólt, hogy a hivatalosan megalapítják a Vearq házat és átveszik a hatalmat a Tapani szektor fölött. Elődjei hibáiból nem tanulva viszont ő is bukásnak ítéltetett. Ezzel a Duvearq család évszázados uralkodása is megszakadt. Helyét a Nuvearq família vezetője Lord Ald Nuvearq vette át. Ő sokkal szolidabban állt a kérdéshez, és bár a terve ugyanaz volt mégsem sietett. Úgy vélte, hogy elsőnek a dinasztia titkát kell fellelnie…
A dinasztia szokásai és hierarchiája hozzásimult a Tapani nemesi házakhoz. A tagokat kétféle rang illethette meg egyszerre. A dinasztiában elfoglalt, illetve bármelyik Tapani házban kiérdemelt. Ezek alapján tiszteltek egy vearqet a dinasztián belül.
A dinasztia vezetőjét High Lordnak – mint a szektorban – vagy Dinasztnak nevezik. Ő rendelkezik a dinasztia ingatlanai, ingóságai és tagjai felett is. Szava szent és sérthetetlen. Csupán egy dologhoz nem férhet hozzá. Ezt úgy hívják, hogy a Szentély. A Szentélyhez vezető utat, és annak kulcsát csak két tag ismeri. Csak az együttes ismeretük alapján lehet belépni oda. A két kiválasztott már vagy egy évezrede a két család egy-egy leszármazottja közül kerül ki. Az ő feladatuk védelmezni ezt a titkos helyet, illetve időnként gyarapítani az ott felhalmozott kincseket. Elképzelhetetlen, hogy mi minden lehet ott. Állítólag a szentély egy gyönyörűen kifaragott kristálybarlang, ahol vagy egy tucat űrhajó, temérdek háborús eszköz, megszámlálhatatlan ékszer és kincs található. Mások szerint ez egy űrhajó, ami folyamatosan kering az űrben, és ki tudja mára mi is van a fedélzetén. Egy biztos, lassan eljött az ideje, hogy a Nuvearq család rátegye a kezét…
________________________________________
Előtörténet:
Nem vagyok igazán nagy író. Nem tudom hogyan mondhatnám el mindazt, ami a lelkemben mozog. Ha a történetemet egyszer mégis papírra vetném, azzal a legnagyobb hibát követném el. Sok hibát vétettem életemben, és még ennél is több titkot hallgatok el a világtól. Nehéz úgy végigmenni az utcán, hogy ne vennéd észre az emberek tekintetét. Áthatnak, mintha csak tudnának mindent rólad. Minden aprócska kis megbotlást, titkot… szörnyű így élni. Szörnyű így meghalni. Képtelen vagyok eldönteni, mit is tegyek. Feleljek meg apám emlékének és kérésének, vagy fogadjam meg a bátyám tanácsát. Még nincs a birtokomban az a tudás, amivel meghozhatnám ezt a döntést. Milyen nehéz ezeket a terheket hurcolni… muszáj leszek papírra vetni.
Valamikor réges-régen egy Fondor nevű bolygón születtem. Csodálatos egy hely. Mindig szeretettel a szívemben közeledek felé minden egyes alkalommal, még akkor is, ha nem ott nőttem fel. Eléggé hosszú történet, és igazán nem szeretném untatni az olvasót – és persze én is kevesebbet írnék -, így összefoglalom röviden.
A családom a Tapani szektor egyik legbefolyásosabb házának, a Melanthanák a körébe tartozik. Kétségtelenül nem mindenki ismeri ezen nemesi berkeket, de nem hiszem, hogy be kell mutatni. Itt mindenki köpönyegforgató és azt a pillanatot várja, mikor tud egy még nagyobb rúgással ledönteni a jelenlegi pozíciódból. A szüleim döntésére eltávolodtunk a problémáktól és a Corelliára utaztunk. Mit is mondhatnék róla. A második otthonom. Egy tökéletes világ, ahol mindennek és mindenkinek meg van a helye és ideje. Kimért emberek az utcán, és ezernyi lény, még a galaxis legkisebb szegletéből is, az űrkikötőkben.
Corellián anyám unszolására belevágtam az egyetemben. Persze felmerülhet a kérdés a figyelmesen olvasókban, hogy mi is történt előtte… mintha a gyerekkor kimaradt volna. Mit mondjak róla? Átlagos életem volt. Egy gazdag nemesi családban nőttem fel. Apám, Ald Nuvearq. Egy vérbeli politikus, a Melantha ház lordja, a galaxis egyik fogaskereke. Mai napig nem tudtam felderíteni, hogy kikkel üzletel valójában. Nagyon rossz érzés, amikor egy hírhedt bűnöző már a nevedről felismer és tudja ki volt az apád, míg te azt sem tudod ki is igazából ő. Édesanyám, El’wen Nuvearq. A legkedvesebb nő, akit megismertem a világon. Csakis a családunkért él. Örökké velem leszel édesanyám… meghalt – természetes halállal még az egyetemi éveim alatt. Bátyám, Row Nuvearq. Az elsőszámú. Nem mondanám, hogy a kis kedvenc, de valahogy mindig ő került a tutiba. Néha eszembe jutott, hogy apám talán nem ismerte fel bennem az erőt. Azt, amivel én is képes lennék irányítani a dinasztiát. Most mégis rajtam a felelősség… köszönöm apám.
Szóval a gyerekkorom. Azért mertem átlagosnak nevezni, mert szinte minden szektorbeli nemesi gyerek így nő fel. Elvárják tőle a tökéletes tanulmányi eredményt. Olyan ez, mint egy külön „kis közösség”. Egy egyedi kis harc a többiekkel szemben, amiben vagy elbuksz, vagy felemelkedsz. Tehát nekem is a folyamatos teljesítés volt a feladatom. Kiemelkedő teljesítményt értem el az iskolában. Tehetséges voltam vívásban – ez egy modernkori Tapani-i szokás -, és a hajók vezetésében. Imádtam az űrben utazni. A végtelen sötétség, ami csak úgy hívogat. Szinte hipnotizál. Ezeken kívül szerettem még a fejlett technikákról olvasni, droidokkal foglalkozni. Mindazt, ami ebből a bürokratikus világból kiráncigál.
Az egyetemi évek alatt azonban minden megváltozott. Elsőnek műszaki útra tereltek a szüleim. Megismerkedtem a droidokkal. Programozásuk, tervezésük egészen csodálatos számomra. Hogyan tud egy szerkezet ennyire hasonlítani egy élőlényre? Van olyan, amelyiknek még érzelmei, emlékei is vannak. Lenyűgöző… ezt csak a végtelenség tudja lekörözni, és annak meglovaglása. Ezért kezdtem bele űrhajók tervezésébe. Eleinte csak hobbi volt, de végül amint több időm adódott, akkor elkezdtem ez irányú tanulmányaimat is. Egyszerűen elbűvölt az, hogy képesek vagyunk utazni az űrben. Annyira megszokták már a galaxis lakók, hogy bele sem gondolnak mennyi tudás és munka lakozik egy ilyen megépítésében. Legyen az vadászgép, teherszállító- vagy hadihajó. Egészen megváltozott a világ, amikor tervezéssel foglalkoztam, de mára ez is megváltozott. A háború mindent megváltoztatott…
Ott tartottam, hogy elvégeztem – így kétszer is – az egyetemet Corellián. Ekkoriban mesélt elsőnek apám a dinasztia történetéről. Rengeteg vaskos könyvet nyomott a kezembe. Tudod olyanok, amiknek dohos szaguk van, és félve érsz hozzájuk, nehogy szétessenek a kezedben. Ősrégi irományok voltak. Állítólag a család történetét tartalmazták, vagyis hát a Vearq dinasztiáét. Eszméletlen legendák és hősök szerepeltek benne. Persze mindenki tudja, hogy legendás hősök nem léteznek, csak legendába illő történetek, egyáltalán nem hősies hősökről. Itt hallottam a sithekről és mandalórokról, Feedon Naddról, Exar Kunról és Ulic Qel-Dromáról. Azonban olyan régiek voltak az írások, hogy kibogozhatatlannak tűnt annak megfejtése, hogy nekik mi közük is volt a dinasztiához. Ahogy apám, úgy én is arra jutottam, hogy jobb, ha mi derítjük ki mi is volt – de ezt majd később.
Miután végeztem a könyvekkel, apám átadta a család kardját. Úgy hitte, hogy ez az egyik kirakó a sok közül. Elmondása szerint ez egy sith kard, amibe Exar Kun jelképe van vésve. Ebből mi az igaz, azt mindenki eldöntheti, de megígérhetem… egyszer utána járok ennek is. Ezek után itt volt az ideje, hogy bátyám nyomdokaiba lépjek. Apámmal a Soterios bolygóra utaztunk, hogy kinevezhessenek a Melantha ház lordjának. Ez az első lépésem a politikai pályán. Innen nem volt megállás.
Coruscantra kerültem, hogy ott jogot és politológiát tanuljak, mint ahogyan apám is. Nem mondom, hogy nem tetszett. Csak más volt, mint megtervezni egy hajót vagy droidot. Igen sok ismerettel lettem gazdag, ami biztosan segít majd a jövőben. Az iskola mellett még arra is jutott időm, hogy egy cseppet utána járjak a dinasztia történetének. Sajnos nem kaptam kielégítő választ. Folyton zárolt részekbe futottam. A sith kifejezés valahogyan sötéten hangzott. Senki sem ismerte. Aki pedig igen, az nem állt velem szóba. Mintha már ennek tudása is bűn lett volna. Ezért nem is hangoztattam túl gyakran.
Ekkor azonban még nem sejtettem, hogy félbeszakad a pályafutásom. Egy rövid üzenet érkezett, hogy azonnal utazzak Ord Mantellre – a családnak vannak birtokai Ord Mantellen, Soterioson és Corellián is van egy nagyobb lakás. Az űrutazás közben törtek rám az első álmok vagy látomások. Azóta is kínoznak. Lehet, hogy beleőrültem anyám halálába. Furcsábbnál furcsább képek jönnek elől, mintha csak a sötétség próbálna beszippantani. Eddig még jól tartom magam, de mi lesz a jövőben, azt nem tudom.
Miután megérkeztem a temetésre sikerült összevesznem apámmal. Már nem emlékszem vissza a tárgyára, nem is volt olyan fontos. Inkább csak az érzelmek szóltak. Bár nem tagadott ki, de ezután magamnak kellett gondoskodnom a megélhetésemről. Egy aprócska céget alapítottam, ami besegített a Techno Unio-nak. Mint mindig, most sem láttam előre. Ezzel a lépéssel belevezettem magam és alkalmazottaimat a klón háborúba.
Nehéz megemésztenem, hogy az általunk tervezett alkatrészek is tevékenyen részt vettek több ezer élőlény halálában. Bár amennyire kínos ez a történet, ma már annyira érzelemmentes is. Mégis csak ez az élet rendje, nem?
A cég vezetésével együtt sikerült az FRSZ politikai rendszerébe is belátnom. Kiváló ugródeszka lett volna, bár ez sohasem fog kiderülni. Apám a háborúk közepén felkeresett. Nem is tudom hogyan sikerült neki, de egy üzletet ajánlott. Valószínűleg hatalmas bajba került a család, és csakis én segíthettem apámon és bátyámon. Arra kért, hogy kémkedjek neki. Vagyis a hozzáférhető gépek tervét lopjam el, és adjam át. Ez meglehetősen rosszul érintett, de nem igazán volt választásom. A család az első… még most is. Különböző droidok, űrhajók, vadászgépek, és még kitudja mit sikerült letöltenem vagy egy tucat adatbázisból. Csak az utolsónál kerültem bajba…
Éppen adatokat töltöttem le az egyik rendszerből, Le’graw Krittal. Ő egy bothan kém, akit apám küldött mellém segítségül. Az évek alatt sikerült megismernünk egymást. Húzósabbnál húzósabb ügyekben vettünk részt. Mit mondjak? Jó barátok is lettünk. Szóval ott kértem le az adatokat, amikor egy ellenőrzés befutott. Alig volt arra időnk, hogy ellépjünk a helyszínről, mielőtt egy tucat droid tört volna ránk.
Az ottani hangárban egy Promar nevű hajó állt. Már ismerős volt ez a gép. A Martyr nevezetű gép egyik kísérleti prototípusa volt. Most nem térnék ki, hogy a másik gép miért vált híressé, de egyébként részt vettünk ennek tervezésében is. Ezért nem volt nehéz ellopni sem. A gépet teherszállításra használták – bár félig utasszállító volt -, így volt benne néhány droid és egy vadászgép is. /A droidokat – néhány szuper harci droid, négy droidika, két IG-100, egy BX prototípus és vagy egy tucat asztro droid – később leadtam a dinasztia vezetőjének, de vadászgépet – egy NovaSword – megtartottam, és azóta is nagy hasznát veszem./ Bár rázós utunk volt kifelé, de meglepően hamar eltűntünk a radarok elől. Egy távoli ismeretlen bolygóra raktuk le a hajót, és meghúztuk magunkat egy kicsit. Ez a néhány hónap elegendő volt feltérképezni a hajót, és megpihenni egy kicsit. Ekkor készítettem az első számvetésemet az életemről. Valahol belül bosszantott ez az egész, de ugyan úgy tudtam azt is, hogy lesz ennél valamikor jobb is. Újra rám törtek az álmok…
Egy hajó közeledett felénk, és meglepetésre apám érkezett vele. Egy emberrel és egy Jarell-vel érkezett. Az ember valami hercegtől érkezett, és követelte az adatokat. Hosszú vita után megegyeztünk, hogy elmegyek vele, apámmal és a Jarell-vel – őt Kolwnak hívják, és azért jött velünk, hogy biztosítson minket. Tulajdonképpen egy őrült figura, de mindent megtenne az apámért, és most már értem is. Tehát elutaztunk a herceg egy vigójához – azt hiszem így hívták -, és átadtuk neki az adatok egy részét. Igazából nem mertem az alvilágnak átadni az összes adatot. Voltak közöttük olyanok, amiket még mai napig nem lenne szabad átadnom. Sőt még tudnom sem kéne róluk, de valahogy ez egyre kevésbé érdekel. Majd felhasználom őket, ha újra belevágok egy vállalkozásba. Addig jó helyen vannak itt.
Még szerencse volt, hogy a nagyfőnöknek még ez is elég volt. Úgy tűnt, hogy sikerült kiszabadulnunk a szorongatásából. Ki tudhatja azonban, hogy mikor keres fel ez a herceg vagy kicsoda… ennek is utána kellene néznem.
A háború további lefolyásából szerettem volna inkább kimaradni. Így maradtam a családi ügyeknél. Elutaztam a Fondorra és ott megpróbáltam integrálódni a politikai életben. Újra felvettem nemesi nevemet – Lord Verd Melantha -, és megpróbáltam részt venni a szenátusi üléseken is. Eleinte, mint tanácsadó vettem részt. Szerencsére felfigyeltek rám a Mrlsst bolygó lakosai is, és hamar csatlakoztam a különítményükhöz. Megismerkedtem a Mrlssi fajjal. Eszméletlen teremtmények, dallamos hanggal. Cisk Milt mellé osztottak be. Ő lelkiismeretesen képviseli a bolygót, és hallgat a szavamra. Elképzelhető, hogy idővel visszavonul és átadja a stafétabotot. Talán hamarabb is, mint gondolnám.
Nehezen éltük meg a Birodalom megalakulását, de korántsem volt meglepő. Bár a Tapani szektor képviselete – majdnem minden fórumon – nem értett egyet az ott működő helyzettel. Én nem egészen így láttam a helyzetet. Valahogyan tetszett az, amit Palpatine véghez vitt. Volt szerencsém többször is beszélgetni vele – csupán az zavart benne, hogy hidegnek éreztem. Körül vette valami csábító sötétség. Lehet, hogy orvoshoz kellene fordulnom. Látomás vagy nem, nincs ez rendjén…
Eltel néhány kellemesebb év a Birodalom megalakulása után, amikor apám elutazott egy időre. Senki sem tudja hova mehetett, de az tény, hogy mikor visszajött, akkor szinte már halott volt. Csupán a halálos ágyán találkoztam vele. Érhetetlenül beszélt. Valamit a dinasztia titkairól. Megígértette vele, hogy folytatom a nyomozását. Egy meggyötört adattábla volt mellette, amin néhány koordináta volt. Még nem döntöttem el, hogy meglátogatom a helyeket, de biztos vagyok benne… köze van a három névhez. Az egyik a Dxunra vezet például…
Halála után bátyám vette át a dinasztia vezetését, ami azt jelentette, hogy mi ketten és a másik családból egy férfi maradt csak életben. Hárman maradtunk. Ráadásul egy évre apám halála után testvérem is súlyos beteg lett. Az viszont annál jobban meglepett, hogy mit kért tőlem. Azt próbálta elmagyarázni nekem, hogy apánk megígértetett vele valamit. Méghozzá azt, hogy eltörli a másik családot, és megszerzi a szentély hiányzó darabját. Azt mondta, hogy ő nem képes végrehajtani a feladatot, és én, mint a dinasztia következő vezetője vállalnom kell a felelősséget. Meg kell ölnöm Nex Duvearqet, még mielőtt bátyám is meghalna. Az orvosok azt állítják, hogy van még egy éve… de nekem ennyi nem elég. Hogyan fogok én végezni vele? Bár kétségtelen, hogy ő is elgondolkodik ezen. Aki győz, azé lesz a dinasztia minden hatalma… és ki tudhatja, hogy ez mivel jár. Mi lehet a szentélyben?
Ma erre kelve nehéz előre gondolni. Úgy tűnik pont most akarja a fejemre szózni a szenátori kinevezésemet is… mikor ennyi dolgom lenne. Ráadásul még azt sem tudom, hogyan fogadják majd a behódolást. A Birodalom, mint ahogy Palpatine is szívesen fogadná a Tapani szektor korlátlan támogatását. Ráadásul én sem vagyok ellene. Azonban még nem gondoltam át, hogy mivel kell még szembenéznem.
Szenátori kinevezés:
Három nappal a kinevezésem előtt felkeresett Frid Runi – a család tiszteletbeli tagja. Ő róla annyit kell tudni, hogy a Melantha ház egyik lovagja, és a tanító mesterem. Kiváló harcos volt a maga idejében. Így meglett korára inkább az én tanításomat helyezi előtérbe, bár már meglehetősen hosszú ideje nem találkoztam vele. Az egyetlen ember, aki még ezek után is úgy fogad, mintha tegnap váltunk volna el. Gyorsan rátér a lényegre. Elmeséli, hogy apám kívánságát követve segíti majd az utamat, felkészít a próbákra és az egyik legjobb harcost faragja majd belőlem. Ja, a próbák. Még én sem halottam róla, de bátyám felvilágosított. Az idővonalat azonban nem törném meg.
Egy nappal a kinevezésem előtt megkeresett High Lord Bal Jaset – a Melantha ház vezetője. Meglepően ünnepélyes volt a fogadása. Örömét fejezte ki, hogy a ház egyik megbecsült tagja újra szenátusi tag lett, illetve biztosított a ház támogatásában. Megemlítette továbbá, hogy fontos a Birodalommal együtt működnünk. Ez igen összetett kérdés. Nem csak a szektort, hanem a házakat, és külön-külön az egyes tagokat is megosztja ez a kérdés. Meglátása szerint, nekem sikerülhet kiharcolni a szektor teljes csatlakozását. Idézem: „Még akkor is, ha ezért elhullik majd néhány Tapani nemes!” A sorok között arra buzdított, hogy kérjem Palpatine segítségét abban, hogy a szektor felett a Melantha ház vegye át a vezetést, és így csatlakozzunk a Birodalomhoz. Ez mindkét fél számára rendkívül előnyös – hiszen az uralkodó szeretné a szektor teljes támogatását maga mellett tudni. Még ráérek ebben a kérdésben dönteni, bár nem titkolhatom, hogy jómagam is a Birodalom és az uralkodó mellett állok. Az egyetlen kérdés, hogy mi éri meg jobban. Bár azt nem felejthetem el, hogy ha véletlenül sikerülne megteremteni ezt az egységet, akkor könnyen átvehetem a Melantha ház vezetését. Ez már nem kis pozíció.
A kinevezésem napján a Mrlsst-re utaztam, ahol Cisk Miltől hivatalosan is átvettem a szenátori kinevezést. Ez azt jelenti, hogy a szenátusban, Fondor szenátora mellett, én leszek a másik, aki képviseli a Tapani szektort. Nem is kell mondjam, hogy a lakosok egy része nem szívleli a kinevezésem. Egy ember, ráadásul egy nemes hogyan is tudná képviselni megfelelően a bolygót és a szektort? Bár tudjuk, hogy a faji rendelet után nem igazán volt más választásuk. Az azért megnyugtató, hogy a vezetők bíznak bennem. Amíg fenntartom az egyensúlyt, addig nem lehet sok baj.
Kinevezésem után bátyám palotájába vezetett az utam. A szokásos üdvözlés, és a valószínűleg kitűzött ünnepség is elmaradt. Fivéremnek az állapota rosszabbra változott. Már nem képes az ágyból kikelni, de még mindig ügyel a dinasztia és a család ügyeire. Kénytelen volt bevallani, hogy már nincsen sok ideje hátra. Azt állította, hogy kevesebb, mint másfél év múlva át kell vennem a dinasztia irányítását. Ha véletlenül nem ő nevezne ki, akkor örökre kicsúszik a család kezéből a dinasztia irányítása. Három próbát kell addig teljesítenem… pontosabban egy próbát és két ceremóniát kell teljesítenem. Ebből az első a névadó ceremónia. Nem is kell mondjam, hogy testvérem már előre elrendezett mindent, így azon nyomban teljesítettem is. Prudii Galaar lett a nevem, ami annyit jelenthet, hogy árny sólyom. Állítólag apám kívánságára választotta ezt a nevet.
A következő lépcsőfok a próba, ez az ügyességemet, bátorságomat és erőmet teszi majd próbára. Bátyám egy adattáblát adott át, amin minden tudnivalót feltüntetett. A próba lényege, hogy legyőzzek egy hssiss. Elhozzam a fejét, és különleges bőréből páncélt készítsék – úgy ahogy már több százan megtették előttem a vezetők, egytől, egyig. Row biztosított, hogy Ambrián – ahol rátalálhatok erre a teremtményre – már vár engem egy nautoloid… név szerint Car Torsin. Ő valaha apám egyik zsoldosa volt, és mindenben a segítségemre is lesz. Azt bizonygatta, hogy ő könnyedén rátalál majd a Fekete tűzgolyóra – ez egy ősi aurek űrhajó, ami állítólag működésképtelen -, aminek vészjelzései odavonzzák ezeket a lényeket. Az egyetlen probléma, hogy ezt a jelet a terepviszonyok, és a hajó állapota miatt szinte lehetetlen fogni, de még egyszer elmondta: „Car lenyűgöző harcos és vadász. Hidd el! Ő rá fog találni…”
Az utolsó mozzanat egy kinevezési ceremónia lesz. Azonban bátyám megkért egy feladatra. Ha sikerrel elvégeztem a próbát, akkor utazzak el a Cularin rendszerbe. Egy megadott koordinátánál, az aszteroida övezet közepén egy rejtekhelyre bukkanok, ahol apám elit zsoldosai fognak várni. A hssiss tetemével bizonyítsam be nekik, hogy mostantól én vagyok a parancsnokuk, és az ő segítségükkel végezzek a Duvearq családdal. Nem igazán kedveltem az ötletet, de meggyőzött, hogy csak akkor tud kinevezni, ha megteszem. Ha véletlenül nem teszem meg, akkor ő végeznek velünk. Főleg miután megtudják, hogy végeztem a próbával. Így kénytelen voltam belegyezni a dologba. Most van még két hónapom, hogy eldöntsem mit is tegyek.
Egzotikus tárgyai
Két régi energiakardot (lightfoil) is birtokol, amikkel régen részt is vett néhány párbajban – mestere megtanította a megfelelő használatát. Azonban mindkettő meghibásodott – a kristályaikat kell cserélni -, így használhatatlan a fegyver, amíg javításra nem kerül.
Ősi kard. A dinasztia egyik különleges pengéje, amit állítólag egy sith készített. A Szentély egyik kulcsa.
A hosszú évek alatt elkészített droid, neve S2. Valaha egy „remote” típusú volt. Tizenkét centiméter átmérőjű, lebegő golyóként lehet felismerni. Inkább kémdroiddá lett fejlesztve. Képes hang és videó rögzítésére, holoüzenet tárolására, közvetítésére, lövedék kibocsátására, adatok letöltésére, illetve hajóra nyomkövetőt telepíteni. Az egyetlen hibája, hogy sokrétűsége miatt könnyen lemerül. Ezt a problémát még nem sikerült orvosolni.
