Lord Verd Runi Melantha űrhajói

[Lord Verd Runi Melantha]

A lord minden hajója itt lesz feltüntetve az egyszerűség kedvéért. A hozzászólás elején jelzem majd melyik hajóról is szólna, illetve ezt az első hozzászólást módosítom, ha több vagy kevesebb hajó lesz a lord birtokában.

Promar

Hossza: 45,4m
Szélessége: 40m
Magassága: 15,8m
Legénység: minimum 2 fő (1 pilóta, 1 másodpilóta/ ideális legénység + 1 tűzvezérlő)
Maximális utaslétszám: 20 fő
Hiperhajtómű: 1,5 (tartalék: 15)

Évekkel ezelőtt készült megrendelésre egy Martyr nevezetű hajó, aminek ez volt a prototípusa. Valamivel nagyobb és lomhább volt elkészülte kor, mint kistestvére. A sors iróniája, hogy pontosan ez a gép szolgált a testvére haláláért, hiszen ezen tervezték meg a másik felrobbantását.

Prototípusként nem szolgált túl sok csatában, de a háború alatt nem veszhetett kárba egy credit sem. Rengeteg átalakításon esett át, és főként szállítási feladatokat töltött be. Szinte teljes átalakítása után rendkívül jó manőverezhetőséget értek el. Sok bevetésben szolgált támogatásként, és előretolt parancsnoki hajóként.

Jól felszerelt gép. Rendelkezik hiperhajtóművel, pajzzsal, megerősített burkolattal - ami már igen megkopott -, manőverezést segítő fúvókákkal. A fegyverzete nem túlságosan kiemelkedő – inkább arra tervezték, hogy elfogjon vagy lelassítson hajókat, ezért is szerelték fel ion fegyverekkel, és egy gyenge vonósugárral – ez csupán kisebb vadászgépeket tud megragadni, azt is csak korlátozott távolságban /valószínűleg ezzel védték ki a közvetlen csatlakozások sebezhetőségét, bár rendelkezik több csatlakozó felülettel is.
Felszerelték hiperűri adóvevővel, egy már elavult szenzorzavaróval és néhány mentőkabinnal. Továbbá meglepően egy hangárt is beszereltek a hajó farába, így az energiamezőn keresztül bármikor be vagy kirepülhet egy megfelelő méretű gép. Azonban a hajónak ez csak az egyik érdekessége. A hangártéren kívül – ami igazán nagy méretekkel rendelkezik -, a rakodóterületek sem elhanyagolhatóak. A gép több mint felét teherszállításra tervezték. A többi részét hosszú távú utazásra tervezték. Több jó minőségű szobát, étkezőt, és egyéb funkciós szobát is találhatunk rajta – mint a kapitányi lakrész, a stratégiai terem, ahol holokivetítők is vannak…

Mióta ez a gép a lord kezében van, azóta csak a hajó belső részeit újította fel – illetve két titkos rekesszel látta el, amik a hajtóművek közelében helyezkednek el, ezzel nagyban segítve rejthetőségüket, kb. négy-négy ember fér el bennük kényelmesen.. Hivatalosan az űrhajó egy álnéven van bejelentve. Rendelkezik megfelelő kódokkal, papírokkal, engedélyekkel, de egy mindenre kiterjedő vizsgálaton valószínűleg egyhamar megbukna.

Fekete csillag

Típus: NovaSword Space Superiority Fighter
Hossza: 6,2m
Szélessége: 8,1m
Magassága: 4,9m
Legénység: minimum 1 fő (ideális legénység + 1 segédpilóta)
Maximális utaslétszám: 4 fő
Hiperhajtómű: 1 szeres

Ez egy igazi luxus vadászhajó. Valaha ilyennel utaztak az előkelő vezetők is a szeparatisták közül. Igazán jól felszerelt gép. Kielégíti mind azt az elvárást, ami miatt vadászgépnek lehet nevezni. Rendkívül fürge és igen jól irányítható. Kedvence lehet bármelyik pilótának. Egyetlen hibája, hogy már nem gyártják a háborúk óta. Nehéz beszerezni, és még nehezebb megjavítani. Egy igazi űrhajómérnök kell a javítási procedúrákhoz.

Mióta a lord kezébe került ez a hajó, azóta nehezen tud megválni tőle. Legszívesebben csak ezzel utazna mindenhova. Kisebb javításokat és egy komplett átfestést eszközölt a járművön. Teljesen legális gép, minden papírja és kódja hitelesítve van a lord nevén.

[Lord Verd Runi Melantha]

//Promar fedélzetén//

Az impozáns gép éppen a Corelliához tartozó kereskedelmi utakat rótta, mígnem egy furcsa adást észleltek a fedélzetén…

A második szint egyik jól kialakított termében a lord egy edzőszobát létesített, amiben szinte bármilyen gyakorlatot el tudott végezni. Általában naponta több órát töltött alapozó edzésekkel, majd a kardművészet fortélyaival, illetve a sugárfegyver használatával. Utóbbiban még rendkívül sokat kell tanulnia. Az öreg mestere jól felkészítette a pusztakezes és fegyveres harcokra – szinte már egy kis mestert nevelt az évtizedek alatt belőle -, viszont azok a fránya lőfegyverek. Még mindig nem jó a tartása, a célzása… és így természetesen az eredmény sem lesz kielégítő. Persze nem a legrosszabb fegyverforgató e téren, csupán nem nevezhető virtuóznak a harcok ezen válfajában. Márpedig szívvel és főleg lélekkel is küzdeni kell. Meg kell lennie annak a plusznak, ami kiemelheti a tömegből. Bár még van ideje rátalálni arra a bizonyos belső hangra. Ha még jutott ezenkívül ideje egy kis űrrepüléssel mulasztotta az időt. Lenyűgöző pilóta. Ez nem is kérdéses. Nem csupán a gépet tudja vezetni, de tisztában van miden hibájával, előnyével, és így meglepően jól tud alkalmazkodni a fennálló helyzetekhez.

Éppen a szokásos napi edzés közepén tartott a lord, mikor az öreg közeledett a terem felé. Az ajtó finom szisszenéssel odábbcsúszott, és máris láthatta a szenátort. Meglepődve tapasztalta, hogy még mindig határtalan az a láng, ami a fiúban él. Mintha semmit sem változott volna. Kiskorában is ugyanígy püfölte a zsákokat, vágta szét a célokat, és lőtte szitává a termet. Azóta azonban a dolgok változtak. A fiú felnőtt, tudós lett, majd szenátor. Most pedig apja nyomdokaiba lép… és ki tudhatja? Egyszer még le is körözheti.

- Tudod fiam, hogy nem jó a tartásod. – mindig volt egy hiba, amin tudott javítani a lord technikájában. A tanításának egyik alapelve volt, hogy kevés dicséretet és annál több tanulnivalót adjon.
- Á… mester. Azt hittem még alszol. Én hamar hozzászoktam már az űrutazásokhoz, a különböző naptárakhoz, időszámításokhoz. – közben leeresztette a fegyvert.
- Öreg ember nem vénember. Majd megszokod újra, hogy engem nem lehet kiismerni. – a régi mosoly ült ki az arcára, amit már régen nem láthatott senki sem rajta. Most más idők jártak, a változás szelét lehetett érezni.
- Tudod mester, hogy már régen megtanultam a legtöbb…
- Csend legyen fia… - kezével is jelezve, hogy hagyja abba – Most gyere velem. Elég volt mára az edzésből, valamikor a szellemet is edzened kell, nem? – a válasz magától érthető volt – Gyere a szobámba, a régi dejarik táblát is magammal hoztam. Majd meglátjuk mennyit felejtettél…

A dejarik játék egy igen bonyolult társasjáték. A szóbeszéd azt tartja, hogy a legjobb játékosok hatalmas hadurak. Aki meg tudja érteni ezt a játékot, képes minden csínjába belátni, és képes legyőzni bárkit, annak a csatamező csak egy játszótér. Több okból is kedvelte a lord ezt az időtöltést. Egyszer, mert jól tudott játszani. Persze nem annyira, hogy bárkit képes legyen megverni, de kevesen akadnak a galaxisban, akiknek ez sikerülhetne. Szerencsétlenségére az öreg pont az egyik kivétel volt… de mintha ez is változott volna.

A játék már több órája tartott, mikor már úgy nézett ki, hogy a lord legyőzi a mesterét. A sors fintora volt, vagy valami teljesen más ok miatt, de félbeszakadt a küzdelem. Le’graw lépett be a szobába, és hamar magára vonta a figyelmet.

- Kapitány! – kiáltott fel, majd mikor az ajtó kitárult előtte belekezdett – Elnézést a zavarásért, de nem fogod elhinni, hogy milyen adást fogtunk. – egy gomb lenyomásával már hallották is a holoüzenetet, miközben a bothan kommentált – Tudod, hogy fogtunk már régebben is furcsa jelzéseket, de eddig nem tudtuk mihez kötni. Most ez az üzenet… és a Sump teljes elhalgatása… nem tudom. Nekem nem tetszik ez az egész. Egészen fenyegetőnek tűnik ez a nő.
A lord arcán egy aprócska inger futott végig, de nem igazán mutatott semmiféle változást. Gondolataiban azonban hamar megfogalmazódott a válasz.
- Oda kell mennünk. – jelentette ki, mintha egyértelmű lett volna. – Csak így tudhatjuk meg mi is folyik ott igazán.
Az öreg még mindig a táblát figyelte, és elmerengett a dolgok állásán.
- Nem tudom, hogy jó ötlet vagy nem ez az utazás, de tehetünk valami mást? – kérdezte az ajtóban állótól.
- Én is eléggé kíváncsi vagyok… Mehetünk, Kapitány!- jelentette ki lelkesen a bothan, miközben arcszőrzete finoman megremeget.
- Egyet senki se feledjen. Semmi hősködés! Én majd elintézem, ha lesz valami. – az öreg most látta először az idő vasfogát. Megelégedetten dőlt hátra és megjegyezte magában, hogy jó munkát végzett. A fiú felnőtt és most a vezetői képességeiből is megcsillogtat valamit.

A hajó irányt változtatott, majd a Sump felé vette az irányt. Az utazás eléggé csendes volt, csupán néhány beszélgetés szólt a lehetséges helyzetekről. Lerohanták Sumpot? Vagy ez megint csak kacsa?