Winston Phenstones szenátor

[Winston Phenstones]

Vapora a peremvidék Asthura-szektorában, a bolygóéval azonos nevet viselő rendszerben helyezkedik el. A csillagrendszer egyetlen napja egy fehér óriás, mely körül tizenhét égitest kering. Vapora ezek közül a hetedik, és az egyetlen, mely lakhatónak minősül.

Kis méretű planéta, négy holddal. Domináns éghajlata kontinentális. Az északi és déli pólust jégsapkák borítják, a klíma ezeken a területeken sarkvidéki. Vapora nagyrészt ismeretlen, mivel sem stratégiailag, sem kereskedelmi jelentőséggel nem bír. Nyersanyagokban gazdag ugyan, ám ezek az anyagok – vasérc, fa – szinte bármely másik bolygón megtalálhatók, így senki nem veszi a fáradságot, hogy ily messzire jöjjön vásárolni belőlük.

Vapora tehát magára volt utalva, így eshetett meg, hogy sokak által elmaradottnak tekinthető, ám mégis hatékony, és teljesen egyedi technológiákat fejlesztett ki. Akadt ugyanis egy erőforrás – a természet kifogyhatatlan ajándéka – melyben a planéta mindennél jobban bővelkedett: a gőz. A felszín alatti nyomás szinte mindenütt hatalmas, melynek eredményeképp a tájat gejzírek milliói törik meg, ahonnan forró vízpára tör fel szabályos időközönként. Vapora lakosai ezt aknázták ki, és kutakat építettek, melyek képesek kiterlelni és tárolni a gőzt, melyet minden szerkezetük mozgatórugójaként használnak. Járműveik, munkagépeik, mechanikus használati tárgyaik mind-mind gőzmeghajtásúak.

A lakosság teljes mértékben humán. A planéta már betelepülése – mintegy háromezer éve – teljes autonómiában él, és bár tagjai voltak a Köztársaságnak, és képviseltették magukat a szenátusban, a bolygó mégis egy saját kis birodalom volt. Államformája alkotmányos monarchia, a mindenkori uralkodó titulusa Kancellár.

A bolygón számtalan kisebb, mezőgazdasági település található – lényegében nem többek egy-egy farmhálózatnál, és a gazdálkodók otthonainál – valamint három nagyobb. Ezeknek neve Steaam, Vaapor (a főváros) és Goees.

A Birodalom felemelkedése után Vapora – köszönhetően jelentéktelenségének – továbbra is megőrizhette függetlenségét, még a Birodalom tagállamaként is. A jelenlegi Kancellár, Frozeph Haspurg azonban saját törekvéseinek érdekében, mihamarabbi elszakadását tervezi az Impériumtól.

[Winston Phenstones]

_Avatar

Név: Winston Phenstones
Faj: ember
Nem: férfi
Kor: 63 év
Foglalkozás: Szenátor, feltaláló, fegyverfejlesztő

Jellem: Barátságos és jó kedélyű öregúr, ki mindig szívesen fogadja a lehetőséget egy intellektuális eszmecserére. Származására végtelenül büszke, nacionalizmusának igyekszik minél többször szót adni. Ennek része az is, hogy bolygója technológiájának felsőbbrendűségét igyekszik bizonygatni hallgatóságának – a titoktartási szerződésé betartásával, persze. Öltözködésében is mindig a hazai divatot igyekszik követni, és mindig magánál tartja hosszú szárú pipáját. Kedvenc itala a corelliai whiskey Hangja kissé reszelős a dohánynak köszönhetően, szenátusban töltött évei alatt azonban híressé-hírhedté vált jellegzetes, öblös nevetéséről.

Felszerelés:
-Gyűrűpisztoly (hatlövetű szilárdlövő)

-Gőzszámítógép (hordozható)

- Több váltás ruházat
- Hosszúszárú pipa
- Űrhajó - Steam Control

- Titkárdroid

[Winston Phenstones]

Winston Thenspones hátradőlt, hogy jobban szemügyre vehesse tervrajzát. Végre elkészült, és ezért – újabb, és minden eddiginél nagyobb – kitüntetésre számíthatott. Egészen születése óta – mely 50 évvel a Klónháborúk előtt esett meg - arról álmodott, hogy Vapora technológiáját fejleszthesse tovább, új és új gépeket alkotva, és ezzel egyszer megszerezhesse a bolygónak azt a hírnevet, mely véleménye szerint megillette azt.

Tekintete elkalandozott a hatalmas rajzasztalról, ahol az álmát valóra váltó gépezet műszaki rajza feküdt kiterítve. Dolgozószobája egyik falát egy gigászi vitrin díszítette, melyben számos díja és kitüntetése sorakozott, abban a sorrendben, ahogy elnyerte őket, és mellette annak a munkának rajza vagy makettje, mellyel elnyerte azt. Winston megengedett magának pár percnyi merengést. Kiérdemelte.

Gyorsan elolvasta az első oklevél szövegét, tekintete elhomályosult, ahogy hosszú évtizedek távolába révedt. Azt a diplomát nyolc évesen nyerte egy iskolai tudományos kiállításon, melyre egy miniatűr vízátemelő rendszert tervezett. Ez alig volt több két kicsiny kádnál, az egyik kissé alacsonyabban helyezkedett el, mint a másik. Egy mechanikus daru a vizet a lentiből a fentibe merte. Úgy egy évtizeddel később ugyanezért a találmányért újabb kitüntetést kapott, miután finomította a rendszert, és megépítette nagyobb méretben, forradalmian megújítva ezzel Vapora öntözési rendszereit. Immár szárazság idején sem volt mitől tartaniuk, hiszen az Thenspones-kút képes volt a jócskán megapadt tavakból és folyómedrekből is éltető vizet juttatni a termőföldekre.

A következő érem már gimnáziumi éveiből származott, az akkori Kancellár aláírását és viaszba nyomott pecsétjét viselte, felirata pedig „A GŐZSZÁMÍTÓGÉP FELTALÁLÓJÁNAK” volt. Emellett nem volt makett, hisz egy valódi példány most is működött Winston asztalának sarkán.

Thenspones a következő néhány oklevelet átugrotta, és megkereste azt, mely az első komoly áttörést hozta számára. Huszonhat éves volt – ezidőtájt Coruscanton élt, és diplomáciai és politológiai tanulmányokat végzett, - mikor létrehozta a GL, a gőzlépegető prototípusát.

Ekkor figyeltek csak fel rá igazán, hiszen ez volt a pillanat, mikor a mindig is békés bolygónak először volt lehetősége komoly hadsereg felállítására. Kézifegyvereik és ágyúik persze voltak korábban is, de egy harci gépezet mindeddig hallatlan volt. A találmányt nem jelentették be a Köztársaságban. Titokban kellett tartani, míg a sereg elég nagyra nő, hiszen így lehetett csak esély arra, hogy Vapora hódító háborúban új bolygókat csatolhasson magához, ezzel új nyersanyagokra téve szert.

Winston ekkor állami megbízást és nemesi rangot kapott, és innentől nem volt megállás. Szinte végtelen erőforrások álltak rendelkezésére, hiszen bármilyen alkatrészre, bármennyi pénzre volt is szüksége egy új találmányához, a bolygó politikai vezetői nem sajnálták azt kiutalni számára. Továbbra is tervezett ugyan közforgalomba kerülő szerkezeteket, de elsődleges szakterülete innentől kezdve a fegyverfejleszetés volt. Új kézifegyvereket, harcigépezeteket gyártottak a rajzai nyomán, majd ahogy az évek teltek, Vaapor gyártósorairól legördültek az első nehézpáncélos járművek is.

Ezeket külön e célra kialakított, föld alatti silókban rejtették el, melyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy gyakorlatozásra is alkalmasak legyenek. Így nőtt Vapora katonai ereje, valamint Winston Thenspones hírneve és vagyona is.

Huszonöt évesen egy vagyonos özvegyet vett feleségül, kinek már korábban is szeretője volt néhány évig. A nő először csak a hírneve miatt tartotta maga mellett a férfit, ám ahogy telt az idő, kapcsolatuk elmélyült, és ha nem is szerelemre, de igazi lelkitársakra találtak egymásban. Mikor a nő megözvegyült, rövidesen hozzáment a feltalálóhoz. Ezekről árulkodtak a következő oklevelek, Thenspones politológusi diplomája, majd egy esküvői fotó a polcon. Aztán a kitüntetések végtelen sorban folytatódtak.
Szomorú pillanat emléke, egy temetésen készült fotó következett: egyetlen fiuk huszonkét évesen, hat évvel a Birodalom felemelkedése előtt elhunyt egy üzemi balesetben. Ez mindössze két hónappal asszonya halála után történt, aki második gyermekük világra hozásakor vesztette életét. Winston és Frances magukhoz vették az elárvult unokákat, az újszülött Scarlett-et és a másfél éves Watt-ot.

Négy évvel a Birodalom felemelkedése után kapta a következő olyan oklevelet, melyet igazán fontosnak tartott: ez évben a bolygó szenátora végül veszített küzdelmében rákja ellen, és eltávozott az élők sorában. Frozeph Haspurg kancellár ekkor Winstont jelölte ki helyére, mely döntést a teljes politikai kabinet támogatott – a férfi népszerűsége és politikai ismeretei nem adtak okot a megkérdőjelezésre, tervein pedig ugyanúgy dolgozhat Coruscanton, mint odahaza.

Thenspones persze jobban szeretett szülőbolygóján tartózkodni – mindig azt állította, hogy a levegő magas páratartalmában kényelmesebben és ihletettebben érzi magát – így az ülésszakok közti szünetben mindig hazatért asszonyával és két, sok-sok év habozás után vállalt gyermekükkel (kinevezésekor Watt 11, Scarlett pedig 10 éves volt) együtt.

És most, itt a Coruscanti lakásában kialakított szuperbiztos dolgozószobában, végre megalkotta azt, melyért Haspurg Kancellár akár utódjává is jelöltetheti majd: Vapora űrhaderejének előfutárját, a hatalmas csatahajót, mely ha majd megépül, és hamarosan megfog, a Lolita nevet viseli majd.

[Winston Phenstones]

Winston családja

^{Frances Thenspones}

Winston neje 7 évvel idősebb őnála. A feltaláló azután vette el a nőt, kinek addig is szeretője volt egy ideje, miután annak nemzésképtelennek bizonyult férje elhunyt. Bár e frigy elsősorban az anyagi szempontok figyelembe vételével köttetett, rövidesen kiderült, hogy nem csak intim körülmények között élvezik egymás társaságát. Frances gyakorlott társalkodó, éles és kíméletlen nyelvével méltó párja férjurának. Szíve ugyan gyenge, de ettől eltekintve jó egészségnek örvend. Remekül főz, és kifejezetten szeret vendégeket fogadni.

^{Watt Thenspones}

A házaspár idősebb unokája jelenleg jelenleg 17 éves. Frances szívéhez mindig is ő állt közelebb, és a rengeteg kényeztetés nyomott hagyott a fiú jellemén. Sokkal jobban érzi magát könyveibe bújva, mint társaságban, és bár egy hétköznapi társalgásban nem állná meg sokáig a helyét, memóriájában egy komolyabb volumenű lexikon rejtőzik, mellyel bármikor szívesen siet a tanácstalanok segítségére.

^{Scarlett Thensphones}

A most 15 éves Scarlett mindig is mozgékony, majdhogynem hiperaktív volt. Bátyjával ellentétben szószátyár és merész, és gyakran keveredik veszélybe. Érdeklődése inkább nagyapja találmányai felé irányult, épp ezért Winston számára ő a kedvesebb unoka. Scarlett-en gyakran megakad a fiúk tekintete, és a kamaszlány ezt nem is szégyelli kihasználni, de azért tudja hol a határ, amit nem szabad átlépnie. Egyelőre.

[Winston Phenstones]

Winston Coruscanti otthona

A tágas lakosztály nem a Köztársaság által biztosított szenátori otthonok egyike. Winston még akkor vásárolta ezt, mikor tanulni érkezett Coruscantra. Egy nagyméretű társalgóból, három hálószobából, egy konyhából, és Thenspones dolgozószobájából áll. Ez utóbbi oly módon lett kialakítva, hogy illetékteleneknek tökéletesen lehetetlen legyen a behatolás – márpedig, ami a munkáját illeti, Winston számára még a saját családja is illetéktelen volt. Az ajtó egyetlen harminc centiméteres duracéllemezből áll, mely csakis hang-, retina- és ujjlenyomat-azonosítás után nyílik.

A lakást ezenkívül megbízható őrség is védelmezi: a kb. harminc centiméteres gőzmeghajtású pókok – szintén a férfi tervei – villámgyorsan mozogva közelítik meg az esetleges betolakodót, és tartályukból forró gőzt fecskendeznek arcára. Halált ugyan nem okoz, de súlyos égési sérüléseket és vakságot igen. Használaton kívül a droidok képesek összegömbölyödni, így pedig könnyen összetéveszthetők egy papírnehezékkel, csillárdísszel vagy akár egy pohártartóval.

[Qui-Gon Jinn]

Szervusz!

Bár igen szépen megírt, olvasmányos az előtörténeted, azonban van benne egy-két hiba, amit mindenképp orvosolni illene:

• A felszín alatti nyomás szinte mindenütt hatalmas, melynek eredményeképp a tájat gejzírek milliói törik meg, ahonnan forró vízpára tör fel szabályos időközönként. Vapora lakosai ezt aknázták ki, és kutakat építettek, melyek képesek kiterlelni és tárolni a gőzt, melyet minden szerkezetük mozgatórugójaként használnak. Járműveik, munkagépeik, mechanikus használati tárgyaik mind-mind gőzmeghajtásúak

  Bár valóban hasznosnak tűnik a gőz ilyen jellegű alkalmazása, de az ilyesmit maximum helyileg lehet felhasználni, vagy maximum egy zárt rendszerben. A gőz tárolására biztosítani kéne a nyomás és hőmérséklet állandóságát abban a zárt rendszerben, amiben közlekedik. Ahhoz, hogy ezt hosszútávon meg lehessen valósítani, igen komoly géprendszerre lenne szükség, ami magában több energiát emésztene fel, mint amennyit a gőz által vissza lehetne nyerni. Sajnos a mai földi távhőrendszereknek is ez komoly problémája, hogy a fűtőközpontból úgy juttassák el a gőzt/forró vizet, hogy az ne hűljön le. Hatalmas veszteségekkel jár a gőzgépek alkalmazása, hatékonyságuk emlékeim szerint az 1%-ot közelíti meg.
  
  Másfelől nem hiszem, hogy egy olyan bolygón, ami már 3000 éve kapcsolatban áll a Köztársasággal - és ráadásul képviselteti magát a Köztársaságban - annyira elszigetelődne, hogy semmilyen technológia ne jusson el a bolygóra. Már csak a nagy számok törvénye alapján is lennének olyanok, akik pusztán kíváncsiságból eljutnának a bolygóra és magukkal vinnének olyan találmányokat, amik elterjedtek a Galaxisban (hiperhajtómű, repulzorok, sugárvetők, stb.). Ráadásul, ha 3000 éve népesült be a bolygó, akkor már abban az időben kellett a lakosságnak ismernie ezeket a technikai vívmányokat, amik jóval olcsóbbak és ezerszer hatékonyabbak, mint a gőz. Ha ez egy olyan bolygó lenne, ami betelepülése óta a Galaxistól elszigetelten fejlődne, akkor még hihető lenne, hogy gőz-alapú technológia elterjedne (de az energiaveszteség miatt hamar áttérnének itt is más energiahordozókra, lévén szénről és más, egyéb fosszilis energiahordozó nincs, ami biztosítaná a gőz-technológia hosszútávú - autók, vasutak - alkalmazását)
  

• Azt a diplomát nyolc évesen nyerte egy iskolai tudományos kiállításon, melyre egy miniatűr vízátemelő rendszert tervezett. Ez alig volt több két kicsiny kádnál, az egyik kissé alacsonyabban helyezkedett el, mint a másik. Egy mechanikus daru a vizet a lentiből a fentibe merte. Úgy egy évtizeddel később ugyanezért a találmányért újabb kitüntetést kapott, miután finomította a rendszert, és megépítette nagyobb méretben, forradalmian megújítva ezzel Vapora öntözési rendszereit.

  Egy olyan fejlett világban, mint a Csillagok Háborúja univerzum, nem hiszem, hogy egy ilyen egyszerű vízátemelőt ne ismerne minden civilizáció és ne alkalmazná. Ráadásul nem hiszem, hogy egy 18 éves fiú megreformálná a bolygó öntözési rendszerét.
  

• A következő érem már gimnáziumi éveiből származott, az akkori Kancellár aláírását és viaszba nyomott pecsétjét viselte, felirata pedig „A GŐZSZÁMÍTÓGÉP FELTALÁLÓJÁNAK” volt.

  A gőzenergia tudtommal a mozgó alkatrészek működtetésén alapszik. A számítógépekben a ventillátorokon és a cd/dvd/merevlemez meghajtó mechanizmusain kívül nem nagyon van mozgó alkatrész, amit gőzzel lehetne üzemeltetni. Magát a processzort meg lehetne úgy szerkeszteni, hogy a számításokat mechanikus úton végezze el, de ehhez (egy mai, átlagos földi számítógép esetében) gigantikus méretű apparátusra lenne szükség. Nem beszélve arról, hogy a mechanikus alkatrészek soha nem lesznek képesek olyan gyorsan mozogni, mint amilyen gyorsan az áram, vagy a fény, így a számítás sebessége nagyságrendekkel lecsökkenne. Az, hogy egy ilyen számítógépet asztali méretűre lehessen kicsinyíteni (és ezt egy 16 éves fiú találja fel teljesen egyedül) az pedig teljességgel lehetetlen.
  

• A találmányt nem jelentették be a Köztársaságban. Titokban kellett tartani, míg a sereg elég nagyra nő, hiszen így lehetett csak esély arra, hogy Vapora hódító háborúban új bolygókat csatolhasson magához, ezzel új nyersanyagokra téve szert

  A Köztársaság tudtommal nem tiltja a tag-bolygóknak a fegyverkezést, így volt lehetséges a Kereskedelmi szövetségnek felállítania egy hadsereget, és így volt lehetőség az olyan szervezetek működésére, mint például a CorSec. Ráadásul a Köztársaság a háborúskodást sem tilthatja meg, maximum szankciókat tud bevetni a küzdő felek ellen (embargó, adóteher, blokád, vagy a Köztársaság oldalán álló oldalt támogathatják különböző segélyekkel).
  

• A lakást ezenkívül megbízható őrség is védelmezi: a kb. harminc centiméteres gőzmeghajtású pókok – szintén a férfi tervei – villámgyorsan mozogva közelítik meg az esetleges betolakodót, és tartályukból forró gőzt fecskendeznek arcára. Halált ugyan nem okoz, de súlyos égési sérüléseket és vakságot igen. Használaton kívül a droidok képesek összegömbölyödni, így pedig könnyen összetéveszthetők egy papírnehezékkel, csillárdísszel vagy akár egy pohártartóval.

  Egy 30 cm-es pók honnét tudna annyi gőzt fejleszteni, ami elég lenne ahhoz, hogy megégesse valaki arcát? Ha az egész pókot víz töltené ki, akkor is max. ~3 liter víz férne bele. A gőzt amúgy sem tudná tárolni, a fentebb említett okok miatt, ráadásul a a gőzgép hatékonysága miatt nagyon kevés vizet tudna magával szállítani. Nyugalmi állapotban is működnie kéne az adott szerkezetnek, hogy a gőz ne hűljön ki, ne csapódjon le benne, így nehéz lenne egy papírnehezékkel összetéveszteni. Én nem tartom megvalósíthatónak ezt az alkalmatosságot.

Kérlek, ezeket feltétlenül javítsd és ha végeztél újra átnézem az előtörténeted. Jó javítgatást kívánok.

[Winston Phenstones]

Sajnos a birálat a koncepció sarkaltos pontjait érinti, így alkalomadtán majd teljesen új koncepcióval állok elő. Remélem azért okozott némi jókedvet a steampunk-színezetű alapötlet.

Köszönöm Qui-Gon mester fáradságát.

Winston