Post by Tyro Dastar on Nov 18, 2009 14:50:45 GMT 1
//Figyelem, ez egy zárt és agyament kaland lesz Den és Tyro Dastar főszereplésével. Kérjük csak olyanok olvassák el, akik hozzáedződtek már a két jómadárhoz. 18 éven felüliek szigorúan csak kiskorú felügyelete mellett tekinthetik meg a műsort.//
Esett. A HDS-X temetõbolygón elég gyakori volt ez a jelenség. A végeláthatatlannak tűnő galaxisban minden másodpercben több százezren haltak meg az intelligens faj egyedei közül és akkor ez még csak egy óvatos becslés volt. Noha gyakori vált, hogy egy űrkapszulával egy feketelyukba vagy napba lőtték az elhunytat, néhányan jobban szerették eltemetni halottaikat. Számukra volt ideális hely a HDS kóddal kezdődő bolygók egyike, amely teljes felületén temetőként működött. Ezen bolygók közös jellemzője volt, hogy már vagy kimerítették minden ásványkincsét, vagy alapból nem is rendelkezett vele.
Tyro Dastar és kísérete vártak egy órát, amíg az eső elállt, csak utána indultak el. A fickó vígan dudorászott, vállán hanyagul egy ásót cipelt, inge zsebéből pedig kikandikált egy fiola teteje. Alatta a címke, mely szerint a fiola a Birodalom tulajdona és bárminemű eltulajdonítása azonnali kivégzést von maga után. Meg kell hagyni, ezt a cuccot még Tyronak sem volt könnyű megszereznie, pedig bevetette minden csáberejét azoknál a katonáknál, akiket a sorozás folyamán nem szórtak ki bizonyos okok miatt.
Nem volt nehéz megtalálni a keresett sírt, mindegyiknek volt egy egyedi azonosítója, ami alapján könnyedén be lehetett lőni melyik irányba kell elindulni. Húsz percnyi gyaloglás után Tyro és két hölgy kísérője meg is érkeztek egy sírhoz, amely Den Dastar holttestét tartalmazta, persze egy fiktív nő mögött. Tyro hozzávágta a bal oldalán álldogáló barna, formás testű lányhoz az ásót és mondta neki, hogy kezdjen el ásni. A nő tudta, hogy mi vár rá a mai estén, és tudta, hogy megfelelően van kárpótolva érte. A szőke, hátul álló, akinek értelme szintje és mellmérete fordítottan voltak arányosak (sosem esett le neki ez a bók, csak mosolygott ha megemlítették) idegesen pillantott körbe-körbe, láthatóan az ő gyomra nem volt hozzászokva ehhez.
Mikor Tyro úgy ítélte, hogy eléggé kifáradt a csaj, átvette tőle az ásást. Azt szerette volna, ha sosem látott rokona őt látta volna meg először mikor visszatér a síron túlról. Alig várta, hogy milyen pofát fog vágni Den. Viszonylag hamar leért a kapszulához, amely megóvta a holttestet az esős idő ellen, a bomlást nem gyorsította fel. A megfelelő szerszámokkal Tyro kinyitotta a kapszulát és megpillantotta amiért jött. Den Dastar holttestét, amely az oszlás kezdeti jeleit mutatta.
- Te aztán jó büdös vagy - mondta és ráöntötte rokona fejére a Birodalomtól lopott kotyvalékot.
Az felszívódott a bőrön át és hozzákezdett a test reanimálásához. Den Dastar nemsokára visszatért az élők közé, bár ő maga nem volt az. Teste hideg volt, levegőt nem kellett vennie.
- Szia szívem, megjöttem - mosolygott morbidan Tyro.
Esett. A HDS-X temetõbolygón elég gyakori volt ez a jelenség. A végeláthatatlannak tűnő galaxisban minden másodpercben több százezren haltak meg az intelligens faj egyedei közül és akkor ez még csak egy óvatos becslés volt. Noha gyakori vált, hogy egy űrkapszulával egy feketelyukba vagy napba lőtték az elhunytat, néhányan jobban szerették eltemetni halottaikat. Számukra volt ideális hely a HDS kóddal kezdődő bolygók egyike, amely teljes felületén temetőként működött. Ezen bolygók közös jellemzője volt, hogy már vagy kimerítették minden ásványkincsét, vagy alapból nem is rendelkezett vele.
Tyro Dastar és kísérete vártak egy órát, amíg az eső elállt, csak utána indultak el. A fickó vígan dudorászott, vállán hanyagul egy ásót cipelt, inge zsebéből pedig kikandikált egy fiola teteje. Alatta a címke, mely szerint a fiola a Birodalom tulajdona és bárminemű eltulajdonítása azonnali kivégzést von maga után. Meg kell hagyni, ezt a cuccot még Tyronak sem volt könnyű megszereznie, pedig bevetette minden csáberejét azoknál a katonáknál, akiket a sorozás folyamán nem szórtak ki bizonyos okok miatt.
Nem volt nehéz megtalálni a keresett sírt, mindegyiknek volt egy egyedi azonosítója, ami alapján könnyedén be lehetett lőni melyik irányba kell elindulni. Húsz percnyi gyaloglás után Tyro és két hölgy kísérője meg is érkeztek egy sírhoz, amely Den Dastar holttestét tartalmazta, persze egy fiktív nő mögött. Tyro hozzávágta a bal oldalán álldogáló barna, formás testű lányhoz az ásót és mondta neki, hogy kezdjen el ásni. A nő tudta, hogy mi vár rá a mai estén, és tudta, hogy megfelelően van kárpótolva érte. A szőke, hátul álló, akinek értelme szintje és mellmérete fordítottan voltak arányosak (sosem esett le neki ez a bók, csak mosolygott ha megemlítették) idegesen pillantott körbe-körbe, láthatóan az ő gyomra nem volt hozzászokva ehhez.
Mikor Tyro úgy ítélte, hogy eléggé kifáradt a csaj, átvette tőle az ásást. Azt szerette volna, ha sosem látott rokona őt látta volna meg először mikor visszatér a síron túlról. Alig várta, hogy milyen pofát fog vágni Den. Viszonylag hamar leért a kapszulához, amely megóvta a holttestet az esős idő ellen, a bomlást nem gyorsította fel. A megfelelő szerszámokkal Tyro kinyitotta a kapszulát és megpillantotta amiért jött. Den Dastar holttestét, amely az oszlás kezdeti jeleit mutatta.
- Te aztán jó büdös vagy - mondta és ráöntötte rokona fejére a Birodalomtól lopott kotyvalékot.
Az felszívódott a bőrön át és hozzákezdett a test reanimálásához. Den Dastar nemsokára visszatért az élők közé, bár ő maga nem volt az. Teste hideg volt, levegőt nem kellett vennie.
- Szia szívem, megjöttem - mosolygott morbidan Tyro.
//