Post by Seis Renel on Nov 9, 2009 14:49:40 GMT 1
Seis Renel
Faj: ember
Nem: férfi
Kor: 34 év
Foglalkozás: Lavisar bolygó szenátusi képviselője, politikus
Születési hely, idő: Lavisar, Oziecc város, B.E. 24
Testfelépítés: Seis 185 centiméter magas, jóképű fiatalember. Vonásai szelídek, barátságosak, ennél fogva mindenki kicsit közvetlenebb, mikor beszédbe elegyedik vele. Szeme zöldes-barna árnyalatú, sötétbarna haját pedig kopaszra vágja. Természetesen rendszeresen borotválkozik is.
Küllem: Seis nem rajong a „nemesi divatért”, mellőzi a terebélyes, díszes talárokat. Öltözéke inkább katonai egyenruhákra emlékeztet, ugyanakkor minden ruhadarabjában megtalálható a szolid egyediség egy darabja. Ezek a ruhák egyébiránt mind szürke, vagy valamilyen fakó színűek, ezzel némi komorságot kölcsönözve viselőjüknek. Lábbeliként egy fekete bőrcsizmát szokott hordani.
Jellem: Seis udvarias, tisztelettudó személy. Igazi könyvmoly, egyik legkedvesebb szabadidős elfoglaltsága a főleg filozófiai, vagy történelmi témájú irodalmi művek tanulmányozása. Ambiciózus ember, aki a lehető legkomolyabban veszi munkáját. Természetesen ő is sokat ábrándozik jövőjéről, melyben központi szerepet kapnak a hiú (de racionális) gondolatok.
Előtörténet:
Előhang
[/i][/center]A távoli Lavisar a Külső Gyűrű Quelli szektorában helyezkedik el, ezért a bolygó azon kevesek egyike, melyek ennyire messze van a Magvilágoktól, mégis tagjai a Birodalmi Szenátusnak. Az ok, hogy miként lehetséges ez, nagyon egyszerű: a planéta sziklás, hegyvidéki felszíne alatt ugyanis nehézfém ércből álló réteg lapul, ami a Birodalom számára valóságos kincsesbányát jelent. Ezen kívül itt termelik az ízletes napgyümölcsöt is, ami kedvelt árucikknek számít a galaxisban.
Történelmét tekintve itt is az ércréteg kerül középpontba. Szinte megszámlálhatatlan alkalommal próbálták illetéktelenek megkaparintani a kizárólagos bányászati jogokat (egyes történészek véleménye szerint a hutt klánok is megkísérelték fennhatóságuk alá vonni a bolygót), de hála a csillagoknak az összes próbálkozás kudarcba fulladt. Természetesen, mint a legtöbb bolygón, a klón háborúk idején a Lavisar-on is inkább a korrupció elleni küzdelem, illetve az idegen faj-ellenes réteg kibontakozása vált kiemelkedő momentummá…
B.E. 24. Lavisar fővárosa, Oziecc
[/i][/center]A harmincas éveiben járó férfi halkan lépkedett a külvárosi házban. Középhosszú, jól fésült haja volt, és markáns arcvonásai, melyeket jelen pillanatban enyhített a férfi arcán elterülő széles mosoly.
Kivételesen nem hivatali köntösében volt, most ugyanis egészen más foglalta le, mint az oktatásügyi teendői.
-Uram! Ahogy kérte, elküldtem az összes holofelvételt a bátyjának, Mr. Johaff Renel-nek! –szólította meg halk, kellemes női hangon a férfit egy ragyogóra fényezett, hófehér burkolatú protokolldroid. L-3PO volt az, aki az ügyintézésben segített tulajdonosának, Eirich Renel-nek.
-Köszönöm szépen, 3PO! –válaszolta fojtott hangon. –Most nyugodtan pihenj egy kicsit, kikapcsolhatod magad! –azzal tovább folytatta útját. A droid által emlegetett felvételek újszülött fia, Seis első napjait tartalmazták. Eirich talán élete legszebb, és legboldogabb időszakát élte most. Felesége, Rowena, akivel talán jobban szerették egymást, mint megismerkedésük idején, makkegészséges kisfiúnak adott életet hat standard héttel ezelőtt.
Eirich belépett fia szobájába. Rowena merengve nézte mélyen alvó kisfiát, majd Eirichre pillantva elmosolyodott. Gyönyörű nő volt. Pirospozsgás, kerek babaarca, és hosszú, hullámos barna hajzuhataga miatt mindenki az ártatlansággal asszociálta személyét.
- Egyszerűen meseszép. –suttogta az apa, átkarolva feleségét, miközben szemével az alvó Seis-t csodálta. –Akár az anyja. –mondta őszintén, majd szorosan átölelte, és megcsókolta házastársát.
B.E. 16. Oziecc, Cosades Általános Iskola
[/i][/center]Lavisar-i idő szerint délután négy óra volt a fővárosban. Eirich Oziecc legjobb általános iskolájában, a Cosades-ben sétált a folyosókon. Az, hogy egy szem gyermekük a legjobb oktatásban részesül nem is olyan meglepő, tekintetbe véve, hogy Eirich hivatalban dolgozott, Rowena pedig bankár volt, ezért az anyagi helyzet nem jelentett számukra problémát.
Seis apja sietett, mert éppen kezdetét vette a szülői értekezlet, ahol a tanárok az éves programról akarták felvilágosítani a szülőket. Ám Eirich-et megállásra késztette egy holohirdetőfal. A fia volt rajta, a szöveg pedig egy irodalmi versenyen elért eredményeit taglalta. Noha Seis erről már részletesen beszámolt apjának, az mégis megállt a hirdetőtábla előtt, és büszkeséggel olvasta a szöveget.
Hiába, ezt tőlem örökölte. A szavak embere lesz ő gondolta magában.
Eirich tovább sétált a tanterem felé, de mi azért maradjunk itt, és tanulmányozzuk ezt a kis holoképet. Az immáron nyolc éves Seis egy vidám, de korához képest nagyon érett kisfiúvá cseperedett. Szinte teljes mértékben az anyjára hasonlított. Sűrű kefefrizuráját, zöldes-barna színű szemeit, és vidám mosolyát mind-mind Rowenától örökölte. Az egyetlen, amiben édesapjára ütött, a komolysága volt. Osztálytársaival csak ritkán ment játszani ki a szabad levegőre, de a különböző (ekkoriban még főleg fantasztikus témájú) könyveket annál szívesebben bújta Eirich, és valamennyire még L-3PO örömére is. A novellák iránti rajongása jóvoltából született ez az eredmény is, amire az iskola éppoly büszke volt, mint szülei.
B.E. 7. Oziecc, Szent-Keithel Gimnázium
A tizenhét éves, jóképű kamasszá serdült Seis a gimnázium könyvtárjában ücsörgött. A Szent-Keithel másodéves diákja az iskola újságjának, az Új Fiatalságnak írt egy cikket, mely a végzős diákok búcsúztatásáról szólt. Tavaly elsőként jelentkezett az iskolaújságot író nebulók körébe, választékos fogalmazása pedig először is a tanárok elismerését eredményezte, másrészt pedig egy stabil helyet biztosított így magának az Új Fiatalság szerkesztői között. Szorgalmasan gépelte a szöveget, mikor becsengettek az órára. A jelző hallatán gépét kikapcsolta, a félkész cikket lementette egy adatlapra, majd rohant a tanterembe. Életében mondhatni eljött az első fontosabb mérföldkő: fakultációt kellett választania. A teremben helyet foglalt, majd csöndben várta a Gimnázium igazgatóját, Mr. Sabawyn-t. Az ötvenes éveiben járó férfi erős hangjával, és küllemével is tiszteletet parancsolt. Végül az igazgató óramű pontossággal érkezett meg az osztályba, majd kertelés nélkül végigment a névsoron, mindenkitől megkérdezve, melyik az a kettő tantárgy, melyet emelt szinten kíván tanulni jövőre.
- Khm. Seis Renel? –emelte fel tekintetét.
- Történelem, és irodalom! –válaszolta Seis. Szó, ami szó, soha nem tartotta a reáltantárgyakat erősségének. A legkülönfélébb szabályok, a bonyolult számítások egyszerűen nem mentek neki. Igen ám, de ezt ellensúlyozta azzal, hogy humán tárgyakból viszont majdnem színötös volt. Még mielőtt elvégezte a Cosades-t, már kitűzte céljául a jogi, vagy bölcsész diploma megszerzését, és álma valóra váltásában nagyon is jól haladt.
Seis ugyan még nem döntötte el magában, pontosan melyik felsőfokú intézményben szeretne tovább tanulni, de azt már tisztán látta, hogy egy másik bolygóra fog utazni ennek érdekében.
B. E. 3. Coruscant, a Központi Egyetem kollégiuma
[/i]
Seis egyetemi éveinek helyszíne[/center]
Sies, aki betöltötte már tizennyolcadik életévét, alig fél éve kezdte meg tanulmányait a Központi Egyetem politológiai tanszékén. Végül miért épp ezt a pályát választotta magának? Nem tudni pontosan, de tény, hogy meg volt hozzá a tehetsége, és kitartása. A Coruscant-i egyetem egyébiránt nagyon híres volt, s mivel az imént említett pozitívumokon kívül anyagi helyzete is megengedte, ezért ide jött tanulni. Elenyésző mennyiségű szabadidejében a HoloNet közvetítéseit, azon belül is főképp a Szenátusi eseményeket követte figyelemmel. A célja nagyon egyszerű volt: párhuzamot próbált vonni az egyetemen elmagyarázott dolgok és a HoloNeten vetített adások között. Gyakorlatilag a közvetítéseken látottak példát szolgáltattak a Seis által tanultak számára, és ez a példa, ahogy az ifjú Renel folyamatosan haladt előre tanulmányaiban, néha már megrémítette őt.
A Szenátus korrupciója ugyanis tudniillik félelmetes mértékeket öltött. A különböző rendszerek képviselői előszeretettel fordították saját haszonra annak a pénznek a nagy részét, melyet eredetileg szektoruk fejlesztéséhez kaptak. És ami még elszomorítóbbá tette a helyzetet, hogy a kivételek száma elenyészően kicsi volt. A bürokrácia, mint egyfajta féreg, belülről pusztította folyamatosan a Köztársaságot. Seis jól tudta, hogy ezen változtatni kell, és azzal is tisztában volt, hogy ez a változás csak vasszigorral érhető el. Olyan szigorral, mely egyik napról a másikra szünteti meg ezt az állapotot, mert ha szakaszosan történik, akár szét is hullhat közben a rendszer.
Seis azonban megtanulta, hogy az elmélkedés nem oldja meg a problémát. Sőt, már valószínűleg az sem, ha ezeket a problémákat kimondja. A helyzeten már csak a tettek javíthattak volna, de neki ez nem állt módjában, sőt, egyik ismerősének sem. Ő a Köztársaság életében csak egy kis porszem volt. Nyers gondolat, de igaz. Egyetlen, hiú reménye az volt, hogy ha elvégzi az Egyetemet, és valahogyan tagjává válik a politikai életnek, akkor talán összegyűjtheti a vele egyetértő személyeket. Ha ez sikerülne…
Megrázta a fejét, és abbahagyta az ábrándozást. A gondolatmenet arra a momentumra épült, hogy le kell diplomáznia, úgyhogy felállt az ülőgarnitúráról, nyújtózott egy nagyot, majd folytatta a tanulást…
Néhány hónap elteltével kitört a klónok háborúja. Számtalan figyelmeztető jelt kapott már a Szenátus, de amaz nem fordított figyelmet egyikre sem. Eléggé evidens volt, hogy a bolygóképviselők kapzsisága előbb-utóbb a köztársasági világok elégedetlenségét, majd zendülését fogja maga után vonni. Másrészről elég tekintetbe venni az ilyen rendszerek számát, s máris leszögezhetjük: nem is olyan meglepő, hogy a szakadár frakció viszonylag rövid időn belül megerősödött. A szeparatista csoportosulások egyre több és több bolygót „csábítottak” el a Köztársaságtól, eredményképp végül megalakult a Független Rendszerek Konföderációja. Kitört a háború, ennek következtében többek között megszűnt létezni a diplomácia, a békei őrei, a Jedi lovagok pedig távoli világok millión vívták a véres csatákat, a klónsereg oldalán. A tisztábban látók azonban jól tudták, hogy ha tényleg meg akarják menteni a galaxist a pusztulástól, akkor nem sugárkarabélyokkal, hődetonátorokkal, és gigászi fregattokkal kell harcolni a bolygókon, hanem szavakkal és érveléssel a szenátusi ülésteremben. A háború azonban semmit sem változtatott meg. Semmi olyat legalább is, amit kellett volna. A legtöbben már szóhoz sem jutottak ezt tapasztalva. Az egyetlen, halovány reménysugár Palpatine Főkancellár maradt. Kontár, gyakran szélhámos elődeivel szemben ő tudta, mikor szükséges a diplomácia, illetve mikor szabad agresszív véleménycseréhez folyamodni. Tisztában volt vele, hogyan lehet a fennköltebb jó érdekében hasznosítani a Szenátus által ráruházott rendkívüli jogokat, ügyes politikát folytatott.
B.U. 5, Lavisar, Oziecc.
[/i]
[/center]Hosszú idő után Seis ismét szülőbolygóján élhette napjait. Szülei, valamint a még mindig kifogástalan állapotban lévő L-3PO gratuláltak neki a diploma megszerzéséhez még egyszer, az átadó után. A szörnyű háború lezárult, a Konföderációt eltiporták, és megszületett az Első Galaktikus Birodalom. Palpatine Főkancellár, pontosabban immár Palpatine Császár többnek bizonyult, mint pusztán ügyes politikusnak. Zseniális perszóna volt, aki végre valahára békét teremtett a galaxisban, és az összes tényezőt, mely ebben akadályozta volna, elsöpörte az útból. Az első ilyen tényező a Jedi Rend volt. Már az is kivívta a hivatalnokok többségének nemtetszését, hogy Dooku Gróf is egykor Jedi volt. Így a legtöbb politikusnak megrendült a hite a Jedikben, joggal nem bíztak meg bennük. Akármikor ugyanis ismét egymás ellen fordulhattak. Másrészt, úgy tűnik, a háború megőrjítette a Jediket, és puccsot akartak végrehajtani. Nem tudni, minek köszönhető, de szerencsére kísérletük kudarcba fulladt. Ez természetesen okot adott likvidálásukra, és így a főkancellári pozíció Palpatine birtokában maradt.
Következő lépésként az idegen fajok tűntek el a Szenátusból. Az első momentum is indokolttá tette ezt a lépést, de már a háború előtt is szinte mindegyik nonhumán képviselő korrupt volt.
Ez történt ez alatt az öt év alatt, és Seis biztató öt évnek tartotta ezt az időtartamot.
Az ok, amiért visszatért a Lavisar-ra, egyszerű volt: a kormány új szenátusi képviselőt készült választani. Az egyik legesélyesebb induló Karraks Antria volt, aki ódivatú politikát kívánt folytatni, sőt, egyesek szerint régi köztársasági elveket vallott. Sokan azonban, mint Seis, úgy tartotta, Lavisar-nak erre nincs szüksége. Ugyanúgy, mint a többi Birodalmi bolygót, Lavisar-t is meg kell tisztítani a mocsoktól, és a császári elvek tisztaságát kell megmutatni a népnek.
Seis Renel egy politikai folyóiratnál, az Embereknél helyezkedett el. Írásaiban folyamatosan ostorozta az Antriához hasonló gondolkodásúakat, miközben az érvelés művészetét felhasználva egyre több támogatót szerzett a Birodalompárti táborba. Természetesen ezen tevékenységével sok barátot szerzett, akik közül néhányan számottevő befolyással is rendelkeztek. Újdonsült társai fáradhatatlanul buzdították, hogy ne csak a szavakkal, hanem tettekkel is próbálja meghiúsítani Antria terveit. Nem kellett sok győzködés, és Seis is elindította kampányát. A finanszírozást szülei, illetve Birodalompárti partnerei biztosították, eredményül Seis egy látványos, meggyőző kampányt kapott. Merkantil jellegű gazdasági újításokat, illetve külvilági bevándorlást korlátozó törvényeket ígért.
Természetesen az ebbe fektetett idő, energia, és pénz mind-mind megtérült, Seis több, mint tizenhárom százalékkel verte meg Karraks Antriát. Természetesen őszintén örült az eredménynek, és annak is, hogy amiről annyi ideje álmodott, végre megvalósult: végre tehet ő is valamit azért, hogy az újabb generációk egy jobb galaxist ismerhessenek meg.
Seis azóta elfoglalta irodáját Coruscant-on, és minden szenátusi ülésen személyesen részt vesz. Bár még viszonylag fiatal, ezen kívül tapasztalatlannak is számít, bízik benne, hogy ez hamarosan megváltozik…
