Post by Hor Chorvath on Oct 17, 2009 12:51:52 GMT 1
Név: Hor Chorvath
Kor: 29
Születési hely: Coruscant
Születési idő: B E 19.
Magasság: 189 cm
Súly: 78 kg.
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: Katona
Rendfokozat: Hadnagy
Azonosító: TR - 1949
Felszerelés: E-11 sugárvető
Hor B.E. 19-ben született a Köztársaság szívében Coruscanton. Szülei Harce és Angela egy közös kis boltot vezettek. Az üzlet amolyan ABC- féleként működött. Hor egyetlen gyermek volt így nem kellett senkivel sem osztoznia a játékokban. Apja, Harce mindig is boltos volt, ez annak köszönhető, hogy az ő apja indította el az üzletet. Anyja, Angela egy bárban dolgozott mikor megismerkedett Hor apjával. A szülők azt szerették volna, hogyha majdan a fiuk felcseperedik, akkor ő is a boltvezetésre és a kereskedésre adja a fejét.
Hor kisgyermekként is már nagyon fegyelmezett volt. Ha a szülei megmondtak neki valamit, hogy azt nem szabad akkor a gyermek azt többet nem is tette. Szülei gyakran vitték be a boltjukba a gyermeket, ahol Hor már megszokhatta az emberek közelségét. Anyja jól gondoskodott róla. Apja pedig arról gondoskodott, hogy a gyermeknek legyen mivel játszania.
A fiút 7 évesen íratták be egy közeli iskolába. A gyereknek egészen jól ment a tanulás. Az órákon és a szünetekben is fegyelmezetten viselkedett és az órai odafigyelésének köszönhetően otthon nem kellett a megszakadásig tanulnia. Mikor befejezte az alapiskolát ugyanabban az intézményben folytatta középiskolával. Itt is jó eredményeket ért el. Mikor Hor már 17 éves volt a szülei megkérdezték tőle, hogy merre szeretne tovább tanulni. A fiú semleges „Nem tudom!” válasszal tért ki viszont a szülők rákérdeztek, nem szeretne esetleg kereskedő lenni. A fiú elég érett volt ahhoz, hogy rájöjjön szülei szeretnék ha továbbvinné a boltot. Erre ő azt válaszolta, hogy még nem tudja de az is előfordulhat, hogy igen.
„Természetesen” neki is voltak iskolás szerelmei, ahogyan oly sok embernél. Neki is volt több kapcsolata a középiskolában, hol hosszabb, hol rövidebb ideig. Viszont egyik kapcsolata sem volt komoly annyira, hogy éveken át tartson és esetleg az iskola után komolyabbra is fordulhasson. Mondhatni ezek csak gyermekszerelmek voltak.
Aztán kitört a klónok háborúja. A dolog Hor-t nem érintette különösebben, ő úgy gondolta a dolgoknak hamar vége lehet. Viszont nem így lett. A háború utolsó évében pedig következett a Coruscanti csata, pont abban az időben, amikor Hor-nak a lehető legjobban kellett volna tanulnia a közelgő érettségire. A szülei pedig ekkor újra elővették a dolgot a bolttal, és Hor újra időt kért mondván: Várjuk meg a háború végét! Megvárták! Galaktikus Birodalom lett a Köztársaságból és a dolgok is kezdtek átrendeződni. (Mindeközben Hor leérettségizett jó eredményekkel, de nem felvételizett sehova sem.) Aztán eljutottak olyan hírek Hor-hoz hogy Caridára mennének osztálytársai. Hor pedig bejelentette szüleinek a dolgot, hogy ő bizony szívesen lenne katona a Birodalom szolgálatában. A szülei nem örültek ennek. Úgy gondolták, fiuknak még nincs teljesen jó képe a világról, s most jelenleg ő úgy látja a Birodalom jobb lehet mint a Köztársaság. Le akarták beszélni erről a fiukat, sőt egyesen meg akarták tiltani, de mivel az ifjú nem tágított így megengedték, hogy jelentkezzen.
A jelentkezését pedig el is fogadták. Szüleitől úgy vett búcsút, hogyha majd leszerel akkor átveszi a boltot; viszont a szülők úgy voltak ezzel, hogyha élve haza is jön a fiuk, akkor már ők régen meghaltak és a boltból nem lesz semmi. Így a szülők szemében ez az elválás már a végső elválás számított. A búcsú nehéz volt, nagyon nehéz…
Caridán aztán gyalogosnak képezték ki. Hornak nem voltak különösebben pontos lövései, viszont esze az volt. Azazhogy nagyon jól látott bizonyos helyzeteket, és erre kiképzői is felfigyeltek. Történt ugyanis, hogy az egyik próbabevetésnél az ellenség nagy erővel támadott szemből, és szépen lassan kezdték bekeríteni az egységet. Hornak támadt egy olyan ötlete, hogy a sebesültek menjenek fel az első vonalba és fedezzék a visszavonulást, majd a visszavonuló osztagok különválnak és detonátorokkal tizedeljék meg az ellenfelet. A hadnagya a szakasznak belement, és az összeütközésből elég jól ki is jöttek. Az ellenfél sokkal nagyobb veszteségeket szenvedett, s visszavonult.
Vagy ilyen volt még az, amikor Hornak egyik kiképzője feltette a kérdést:
- Na fiam, ha annyira jó katona vagy, mondd meg nekem: mit csinálnál egy erdő közepén egy osztaggal, ha tudnád be vagytok kerítve és az ellenség legalább 3-szoros túlerőben van?
A fiú egy percig gondolkozott, majd felelt:
- Gyorsan keresnénk egy mészható fát, felmennénk rá, majd az ágakkal, gyorsan eltakarnánk a fehér páncélunkat. Ha pedig így is észrevesznek minket, akkor ott a hődetonátor. A fa alattunk biztosan kitörne a robbanástól, viszont mivel viszonylag magasan volnánk egy másik fa lomkoronájába csapódnánk, a páncél attól pedig meg kell, hogy védjen minket. Azután pedig viszonylag könnyen el tudnánk menekülni.
A kiképző ezen a válaszon elcsodálkozott.
Az alapkiképzés után közkatonaként került ki Caridáról – mint potenciális tisztjelölt - egy fél évre. Ezt a fél évet a Tatooinon töltötte el főként tréningekkel és járőrözéssel. A fegyverét e fél év alatt nem kellett elsütni.
Fél év után visszatért Caridára ahol, egy kis tapasztalattal és jó vezetési érzékkel rendelkezett ezért a Tiszti Akadémiára jelentkezett, s a jelentkezését el is fogadták. Az Akdémián a képzés több részből állt: Hadtörténelem, vezetés, koordináció, tiszti feladatok illetve a fegyelem fenntartása. A hadtörténettel különösen szeretett foglalkozni: tudta, hogy a régebbi korokból származó bizonyos megoldások egy-egy csatában lévő problémára a későbbiek folyamán nagyon jól jöhet. Az egység vezetés sem ment neki rosszul viszont nem is volt egyszerű. Bizony nem egy órába telt elsajátítani azt, hogy kell irányítani egy szakaszt, például, hogy kell az erőnlétet fenntartani, illetve bizonyos csatahelyzetekben mit kell tenni, mi az egyszerűbb, mi az emberkímélőbb, mi a lőszerkímélőbb megoldás. Mindenesetre egészen sok nagyon hasznos információt tanult meg itt (is). A koordináció az irányítási feladatokkal volt összhangban. Itt a képzés az osztagok manővereinek összehangolásáról, illetve maga az egész szakasz összehangoltságáról a század többi tagjával történt. Ez sem volt egyszerű a fiatal Chorvath számára, viszont nagyon sok féle-fajta módszert megtanultak általános őrjáratok levezetésére. A tiszti feladatok, amolyan bemagolós volt Hor számára, hiszen itt az oktatás arról szólt, hogy mi egy hadnagy kötelezettsége, hogyan kell viselkednie egy csatában, hogyan kell a feletteseivel beszélni, illetve az alárendeltjeivel, hogyan kell a parancsot közölni, mit kell tenni, ha a szakaszban van egy-két félénk katona, hogyan kell őt bátorítani. Illetve ide tartozott még az is, hogyan kell elszámolni a tetteivel hadnagynak illetve jelentést hogyan kell megírni. Az utolsó rész a fegyelem teljes fenntartása volt. Ez a rész legfőképp az altisztek feladata, viszont tudnia kell egy hadnagynak is, hogyan kell megtartani a fegyelmet a Birodalom elit katonái között. Ilyenek például a büntetések a kisebb kihágásokért méghozzá úgy, hogy az egész szakaszt meg kell büntetni ezzel is jelezve, hogy ők egymásért vannak, és figyeljenek egymásra. Összességében Hor számára nagyon jól ment a tanulás és minden részhez tudta a megtanulandót.
Az Akadémián is szerezett természetesen jó néhány barátot. A tanulásban és az élet egyéb problémáiban is segítettek egymásnak. A szobatársaival is baráti kapcsolatot ápolt. Mndig beosztották melyik nap ki takarít, illetve ki szellőztet. Arra is ügyeltek mindig, hogy a szobájukban rend is legyen, mert nem szép az a szoba, ahol csak tisztaság van rumlival… A barátaival délutánonként egy a szálláshoz közeli kis parkban találkoztak, ahol gyorsan megbeszélték az aznapi történéseket, illetve ha valakinek kérdése volt az adott témával kapcsolatban azt is ott beszélték meg. Aztán elmentek tanulni, majd a vacsorához, megint közösen mentek, és egy asztalhoz is ültek le. Ahogy letelt a főiskolai oktatás jöhetett az utolsó év. Ekkor már mint hadnagy volt szolgálatban először csak egy évig. Ezt az évet későbbi állomáshelyén, az Atoron töltötte el. Ebben az évben is megpróbált jól teljesíteni, majd mivel úgy vélték, hogy Hor tudása, képzettsége megfelelő ahhoz, hogy hadnagy legyen megkapta a hadnagyi rendfokozatot ezzel befejezte az Akadémiai tanulmányait.
Első állomáshelye Ator bolygója volt, ahol egy számára nagyon unalmas egy évet volt kénytelen eltölteni. A feladata mindössze tréningekből, és heti 3 járőrözésből állt. A tréningeket Hor úgy szervezte meg, hogy minden héten más és mást csináljanak. Így aztán általában az egyik héten a lövéseket gyakorolták aztán a testedzése következett. Illetve az őrmestereknek adott ki különboző feladatokat, hogy egy adott helyzetben mi lehet a maximum amit ki tudnának hozni, akkor ha már ő is és a törzsőrmester is halott lenne. A másnapi tréningeket minden este megbeszélte a törzsőrmesterével, aki eddig összes állomáshelyére „elkísérte”. A törzsőrmester és ő közötte így baráti viszony alakult ki. A törzsőrmester, Fred Toch, tehát sokat segített a hadnagynak az edzések eltervezésében. Egy testet edző tréning úgy zajlott le, hogy a század tábori edzőpályáján futottak 10 kört (ez körülbelül 4 km-t jelentett), majd különböző harci helyzetekben lévő mozgás következett. Ilyen például a menedéktől menedékig való sprintelés azaz 15-20 méteres rövidtávfutás, vagy ilyennek számított a kúszás. Ehhez viszont jó karizom is kellett így általában naponta olyan 250-300 fekvőtámaszt végeztek el, illetve 500-600 felülést. Ezenkívül a karizomra is odafigyeltek, így a tábori edzőteremben is el kellett végezni néhány súlyemelést. Ebédszünet előtt fél órával fejezték be az edzés első felét, ami az eddig felsoroltakból állt (a fekvőtámasz és a felülésnek csak az első felét végezték el). Majd az ebéd után fél órával újra az edzőpályán folytatták a tréninget. Elvégezték a fekvőtámaszoknak, illetve a felüléseknek a második felét, majd következett a legnehezebb része a napnak: teljes menetfelszerelést öltöttek és így kellett 5 kört megtenni az edzőpálya körül, ez 2000 métert jelentett, úgy, hogy félig guggolva mentek, amolyan lopakodva. Ez természetesen nagyon megerőltető volt, így ezt a fajta „sétát” Hor hetente csak egyszer hajtatta végre a szakasszal. Amikor ezzel végeztek, véget ért számukra a tréning. A járőrözések mindig veszélytelenek voltak, Ator békés bolygóján sohasem fenyegetett veszély. A helyiek el voltak a Birodalmiakkal, s ők is inkább biztonságban érezték magukat a rohamosztagosokkal mögöttük.
Egy év itteni, mintegy felkészülés után a legfiatalabb Chorvathot átirányították egy újabb bolygóra, a Tatooinera. A fővárosban Bestinében állomásozott 8 hónapig. Az itt eltöltött idő már lényegesen eseménydúsabb és izgalmasabb volt, mint az Atori. Ellenben a nyolc hónap hamar eltelt, s ekkor újabb állomáshelyet adtak neki: Coruscantot. Hor-t ez a dolog felzaklatta, hiszen már majdnem 6 éve, hogy nem találkozott szüleivel, és természetesen már nagyon hiányoztak neki. De tudta, hogy a jelenlétét nem szabad elmondani a családnak, mert az még rosszabb lenne, hogy pár hónap múlva megint el kellene egymástól válniuk. A Coruscanton eltöltött idő javarésze tréningekből állt. Coruscanton 3 és fél évet töltött el, majd jöhetett az első igazi próbatétel a hadnagy számára: Renatasián. A bolygón lévő csaták óriási Birodalmi veszteségekkel végződtek. Hor-t a nem valami sikeres első hullám után helyezték át oda, hogy pótolja az elesetteket. Az első hullám adatai nem voltak túl meggyőzőek: kb. 80%-a esett el a Birodalmi csapatoknak. A második hullámban már ott volt Hor is.
A nagy zűrzavarban bizony-bizony keménynek kellett lennie, hiszen katonái még sohasem voltak egyetlenegy csatában (ő sem) s azért nagy volt bennük a félsz. Hor magát azzal nyugtatta, hogy a Sorstól túl igazságtalan lenne, ha az első csatájában rögtön meghalna. A csatában nagy volt a fejetlenség: az őrmesterei nem mindig értették meg pontosan a feladatukat, a távközléssel is baj volt. A hadnagy azt a feladatot kapta, hogy a jobb szárnyon végezzen el egyfajta felderítést. A Birodalmi támadó hadtestének a jobb szárnyáról van szó. A jobbszárny 3 ezredből állt. Ezen a szárnyon folytak a legkisebb csatározások, a legvéresebb harcok a középhadon történtek. A dolgoknak az lett a vége, hogy a szakaszát bekerítették. A kidőlt fákból, néhány épületmaradványból lévő fedezékek nem nyújtottak nagy segítséget a szakasznak, viszont szerencsére a felmentő csapatok, viszonylag hamar kiszabadították őket: 2 és fél órán keresztül tartották magukat. Hor azt, a látszólag egyszerű feladatot adta az őrmestereknek, hogy tartsák a pozíciójukat. Persze ez nem volt egyszerű. Mindeközben Hor folyamatosan haladt végig az osztagokon, és biztatta őket, hogy nem vesztették el az egészet. Aztán a Renatasiaiak találtak az egyik osztag védelmében egy kis rést, amit áttörtek ezzel behatoltak a szakasz védelmébe. Hor pont a közelben volt, így gyorsan ő és a törzsőrmestere illetve egy harmadik osztag közösen verte vissza a támadókat, majd a megmaradtak védték a pontot. Mikor a felmentőcsapatok kisegítették őket a pácból a szakasz ¾ már odaveszett…
Hor-t ezután elég sok kritika érte. Sokak szerint nem méltó a rendfokozatához, hogy egy teljes szakaszt így a sírba vigyen, de Hor-nak akadtak védelmezői –főhadnagya és századosa, illetve a zászlóalj alezredese - akik, azt mondták, hogy abban a helyzetben még az is csoda, hogy nem vesztek oda mindannyian. Hor-nak még itt akadt esélye a javításra, egy hasonló feladatot kellett elvégezni, viszont ekkor már külön őrjáratokra bontotta az szakaszt és így a feladat sikeresebb lett. A kritikusok (pl: a támadások egyik tervezője egy őrnagy pedig elhallgattak. Hor-tól nagy eredmény volt hogy túlélte a harcokat, ugyanis nem sokan mondhatták el magukról, hogy túlélték. ( A Renatásiai nép 2/3 veszett oda.)
Ezután a hadnagyot újra Coruscantra helyezték át, ahol jelenleg is tartózkodik. Feladata megint a régi, viszont mostanában „azt csiripelik a madarak”, hogy a században áthelyezések lesznek, és Hor is nagyon szeretne elkerülni a Birodalom szívéből egy újabb csatahelyre, mert gondolata szerint már kipihente magát és készen áll újabb bevetésre a Birodalomért!
//Ezt a képet szeretném avatárnak:
Illetve Tion Vander Szintjeinek ha ,inden igaz a felét meg lehet kapni, úgyhogy szeretnék ezzel a lehetőséggel élni, köszönöm! //
Kor: 29
Születési hely: Coruscant
Születési idő: B E 19.
Magasság: 189 cm
Súly: 78 kg.
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: Katona
Rendfokozat: Hadnagy
Azonosító: TR - 1949
Felszerelés: E-11 sugárvető
Hor B.E. 19-ben született a Köztársaság szívében Coruscanton. Szülei Harce és Angela egy közös kis boltot vezettek. Az üzlet amolyan ABC- féleként működött. Hor egyetlen gyermek volt így nem kellett senkivel sem osztoznia a játékokban. Apja, Harce mindig is boltos volt, ez annak köszönhető, hogy az ő apja indította el az üzletet. Anyja, Angela egy bárban dolgozott mikor megismerkedett Hor apjával. A szülők azt szerették volna, hogyha majdan a fiuk felcseperedik, akkor ő is a boltvezetésre és a kereskedésre adja a fejét.
Hor kisgyermekként is már nagyon fegyelmezett volt. Ha a szülei megmondtak neki valamit, hogy azt nem szabad akkor a gyermek azt többet nem is tette. Szülei gyakran vitték be a boltjukba a gyermeket, ahol Hor már megszokhatta az emberek közelségét. Anyja jól gondoskodott róla. Apja pedig arról gondoskodott, hogy a gyermeknek legyen mivel játszania.
A fiút 7 évesen íratták be egy közeli iskolába. A gyereknek egészen jól ment a tanulás. Az órákon és a szünetekben is fegyelmezetten viselkedett és az órai odafigyelésének köszönhetően otthon nem kellett a megszakadásig tanulnia. Mikor befejezte az alapiskolát ugyanabban az intézményben folytatta középiskolával. Itt is jó eredményeket ért el. Mikor Hor már 17 éves volt a szülei megkérdezték tőle, hogy merre szeretne tovább tanulni. A fiú semleges „Nem tudom!” válasszal tért ki viszont a szülők rákérdeztek, nem szeretne esetleg kereskedő lenni. A fiú elég érett volt ahhoz, hogy rájöjjön szülei szeretnék ha továbbvinné a boltot. Erre ő azt válaszolta, hogy még nem tudja de az is előfordulhat, hogy igen.
„Természetesen” neki is voltak iskolás szerelmei, ahogyan oly sok embernél. Neki is volt több kapcsolata a középiskolában, hol hosszabb, hol rövidebb ideig. Viszont egyik kapcsolata sem volt komoly annyira, hogy éveken át tartson és esetleg az iskola után komolyabbra is fordulhasson. Mondhatni ezek csak gyermekszerelmek voltak.
Aztán kitört a klónok háborúja. A dolog Hor-t nem érintette különösebben, ő úgy gondolta a dolgoknak hamar vége lehet. Viszont nem így lett. A háború utolsó évében pedig következett a Coruscanti csata, pont abban az időben, amikor Hor-nak a lehető legjobban kellett volna tanulnia a közelgő érettségire. A szülei pedig ekkor újra elővették a dolgot a bolttal, és Hor újra időt kért mondván: Várjuk meg a háború végét! Megvárták! Galaktikus Birodalom lett a Köztársaságból és a dolgok is kezdtek átrendeződni. (Mindeközben Hor leérettségizett jó eredményekkel, de nem felvételizett sehova sem.) Aztán eljutottak olyan hírek Hor-hoz hogy Caridára mennének osztálytársai. Hor pedig bejelentette szüleinek a dolgot, hogy ő bizony szívesen lenne katona a Birodalom szolgálatában. A szülei nem örültek ennek. Úgy gondolták, fiuknak még nincs teljesen jó képe a világról, s most jelenleg ő úgy látja a Birodalom jobb lehet mint a Köztársaság. Le akarták beszélni erről a fiukat, sőt egyesen meg akarták tiltani, de mivel az ifjú nem tágított így megengedték, hogy jelentkezzen.
A jelentkezését pedig el is fogadták. Szüleitől úgy vett búcsút, hogyha majd leszerel akkor átveszi a boltot; viszont a szülők úgy voltak ezzel, hogyha élve haza is jön a fiuk, akkor már ők régen meghaltak és a boltból nem lesz semmi. Így a szülők szemében ez az elválás már a végső elválás számított. A búcsú nehéz volt, nagyon nehéz…
Caridán aztán gyalogosnak képezték ki. Hornak nem voltak különösebben pontos lövései, viszont esze az volt. Azazhogy nagyon jól látott bizonyos helyzeteket, és erre kiképzői is felfigyeltek. Történt ugyanis, hogy az egyik próbabevetésnél az ellenség nagy erővel támadott szemből, és szépen lassan kezdték bekeríteni az egységet. Hornak támadt egy olyan ötlete, hogy a sebesültek menjenek fel az első vonalba és fedezzék a visszavonulást, majd a visszavonuló osztagok különválnak és detonátorokkal tizedeljék meg az ellenfelet. A hadnagya a szakasznak belement, és az összeütközésből elég jól ki is jöttek. Az ellenfél sokkal nagyobb veszteségeket szenvedett, s visszavonult.
Vagy ilyen volt még az, amikor Hornak egyik kiképzője feltette a kérdést:
- Na fiam, ha annyira jó katona vagy, mondd meg nekem: mit csinálnál egy erdő közepén egy osztaggal, ha tudnád be vagytok kerítve és az ellenség legalább 3-szoros túlerőben van?
A fiú egy percig gondolkozott, majd felelt:
- Gyorsan keresnénk egy mészható fát, felmennénk rá, majd az ágakkal, gyorsan eltakarnánk a fehér páncélunkat. Ha pedig így is észrevesznek minket, akkor ott a hődetonátor. A fa alattunk biztosan kitörne a robbanástól, viszont mivel viszonylag magasan volnánk egy másik fa lomkoronájába csapódnánk, a páncél attól pedig meg kell, hogy védjen minket. Azután pedig viszonylag könnyen el tudnánk menekülni.
A kiképző ezen a válaszon elcsodálkozott.
Az alapkiképzés után közkatonaként került ki Caridáról – mint potenciális tisztjelölt - egy fél évre. Ezt a fél évet a Tatooinon töltötte el főként tréningekkel és járőrözéssel. A fegyverét e fél év alatt nem kellett elsütni.
Fél év után visszatért Caridára ahol, egy kis tapasztalattal és jó vezetési érzékkel rendelkezett ezért a Tiszti Akadémiára jelentkezett, s a jelentkezését el is fogadták. Az Akdémián a képzés több részből állt: Hadtörténelem, vezetés, koordináció, tiszti feladatok illetve a fegyelem fenntartása. A hadtörténettel különösen szeretett foglalkozni: tudta, hogy a régebbi korokból származó bizonyos megoldások egy-egy csatában lévő problémára a későbbiek folyamán nagyon jól jöhet. Az egység vezetés sem ment neki rosszul viszont nem is volt egyszerű. Bizony nem egy órába telt elsajátítani azt, hogy kell irányítani egy szakaszt, például, hogy kell az erőnlétet fenntartani, illetve bizonyos csatahelyzetekben mit kell tenni, mi az egyszerűbb, mi az emberkímélőbb, mi a lőszerkímélőbb megoldás. Mindenesetre egészen sok nagyon hasznos információt tanult meg itt (is). A koordináció az irányítási feladatokkal volt összhangban. Itt a képzés az osztagok manővereinek összehangolásáról, illetve maga az egész szakasz összehangoltságáról a század többi tagjával történt. Ez sem volt egyszerű a fiatal Chorvath számára, viszont nagyon sok féle-fajta módszert megtanultak általános őrjáratok levezetésére. A tiszti feladatok, amolyan bemagolós volt Hor számára, hiszen itt az oktatás arról szólt, hogy mi egy hadnagy kötelezettsége, hogyan kell viselkednie egy csatában, hogyan kell a feletteseivel beszélni, illetve az alárendeltjeivel, hogyan kell a parancsot közölni, mit kell tenni, ha a szakaszban van egy-két félénk katona, hogyan kell őt bátorítani. Illetve ide tartozott még az is, hogyan kell elszámolni a tetteivel hadnagynak illetve jelentést hogyan kell megírni. Az utolsó rész a fegyelem teljes fenntartása volt. Ez a rész legfőképp az altisztek feladata, viszont tudnia kell egy hadnagynak is, hogyan kell megtartani a fegyelmet a Birodalom elit katonái között. Ilyenek például a büntetések a kisebb kihágásokért méghozzá úgy, hogy az egész szakaszt meg kell büntetni ezzel is jelezve, hogy ők egymásért vannak, és figyeljenek egymásra. Összességében Hor számára nagyon jól ment a tanulás és minden részhez tudta a megtanulandót.
Az Akadémián is szerezett természetesen jó néhány barátot. A tanulásban és az élet egyéb problémáiban is segítettek egymásnak. A szobatársaival is baráti kapcsolatot ápolt. Mndig beosztották melyik nap ki takarít, illetve ki szellőztet. Arra is ügyeltek mindig, hogy a szobájukban rend is legyen, mert nem szép az a szoba, ahol csak tisztaság van rumlival… A barátaival délutánonként egy a szálláshoz közeli kis parkban találkoztak, ahol gyorsan megbeszélték az aznapi történéseket, illetve ha valakinek kérdése volt az adott témával kapcsolatban azt is ott beszélték meg. Aztán elmentek tanulni, majd a vacsorához, megint közösen mentek, és egy asztalhoz is ültek le. Ahogy letelt a főiskolai oktatás jöhetett az utolsó év. Ekkor már mint hadnagy volt szolgálatban először csak egy évig. Ezt az évet későbbi állomáshelyén, az Atoron töltötte el. Ebben az évben is megpróbált jól teljesíteni, majd mivel úgy vélték, hogy Hor tudása, képzettsége megfelelő ahhoz, hogy hadnagy legyen megkapta a hadnagyi rendfokozatot ezzel befejezte az Akadémiai tanulmányait.
Első állomáshelye Ator bolygója volt, ahol egy számára nagyon unalmas egy évet volt kénytelen eltölteni. A feladata mindössze tréningekből, és heti 3 járőrözésből állt. A tréningeket Hor úgy szervezte meg, hogy minden héten más és mást csináljanak. Így aztán általában az egyik héten a lövéseket gyakorolták aztán a testedzése következett. Illetve az őrmestereknek adott ki különboző feladatokat, hogy egy adott helyzetben mi lehet a maximum amit ki tudnának hozni, akkor ha már ő is és a törzsőrmester is halott lenne. A másnapi tréningeket minden este megbeszélte a törzsőrmesterével, aki eddig összes állomáshelyére „elkísérte”. A törzsőrmester és ő közötte így baráti viszony alakult ki. A törzsőrmester, Fred Toch, tehát sokat segített a hadnagynak az edzések eltervezésében. Egy testet edző tréning úgy zajlott le, hogy a század tábori edzőpályáján futottak 10 kört (ez körülbelül 4 km-t jelentett), majd különböző harci helyzetekben lévő mozgás következett. Ilyen például a menedéktől menedékig való sprintelés azaz 15-20 méteres rövidtávfutás, vagy ilyennek számított a kúszás. Ehhez viszont jó karizom is kellett így általában naponta olyan 250-300 fekvőtámaszt végeztek el, illetve 500-600 felülést. Ezenkívül a karizomra is odafigyeltek, így a tábori edzőteremben is el kellett végezni néhány súlyemelést. Ebédszünet előtt fél órával fejezték be az edzés első felét, ami az eddig felsoroltakból állt (a fekvőtámasz és a felülésnek csak az első felét végezték el). Majd az ebéd után fél órával újra az edzőpályán folytatták a tréninget. Elvégezték a fekvőtámaszoknak, illetve a felüléseknek a második felét, majd következett a legnehezebb része a napnak: teljes menetfelszerelést öltöttek és így kellett 5 kört megtenni az edzőpálya körül, ez 2000 métert jelentett, úgy, hogy félig guggolva mentek, amolyan lopakodva. Ez természetesen nagyon megerőltető volt, így ezt a fajta „sétát” Hor hetente csak egyszer hajtatta végre a szakasszal. Amikor ezzel végeztek, véget ért számukra a tréning. A járőrözések mindig veszélytelenek voltak, Ator békés bolygóján sohasem fenyegetett veszély. A helyiek el voltak a Birodalmiakkal, s ők is inkább biztonságban érezték magukat a rohamosztagosokkal mögöttük.
Egy év itteni, mintegy felkészülés után a legfiatalabb Chorvathot átirányították egy újabb bolygóra, a Tatooinera. A fővárosban Bestinében állomásozott 8 hónapig. Az itt eltöltött idő már lényegesen eseménydúsabb és izgalmasabb volt, mint az Atori. Ellenben a nyolc hónap hamar eltelt, s ekkor újabb állomáshelyet adtak neki: Coruscantot. Hor-t ez a dolog felzaklatta, hiszen már majdnem 6 éve, hogy nem találkozott szüleivel, és természetesen már nagyon hiányoztak neki. De tudta, hogy a jelenlétét nem szabad elmondani a családnak, mert az még rosszabb lenne, hogy pár hónap múlva megint el kellene egymástól válniuk. A Coruscanton eltöltött idő javarésze tréningekből állt. Coruscanton 3 és fél évet töltött el, majd jöhetett az első igazi próbatétel a hadnagy számára: Renatasián. A bolygón lévő csaták óriási Birodalmi veszteségekkel végződtek. Hor-t a nem valami sikeres első hullám után helyezték át oda, hogy pótolja az elesetteket. Az első hullám adatai nem voltak túl meggyőzőek: kb. 80%-a esett el a Birodalmi csapatoknak. A második hullámban már ott volt Hor is.
A nagy zűrzavarban bizony-bizony keménynek kellett lennie, hiszen katonái még sohasem voltak egyetlenegy csatában (ő sem) s azért nagy volt bennük a félsz. Hor magát azzal nyugtatta, hogy a Sorstól túl igazságtalan lenne, ha az első csatájában rögtön meghalna. A csatában nagy volt a fejetlenség: az őrmesterei nem mindig értették meg pontosan a feladatukat, a távközléssel is baj volt. A hadnagy azt a feladatot kapta, hogy a jobb szárnyon végezzen el egyfajta felderítést. A Birodalmi támadó hadtestének a jobb szárnyáról van szó. A jobbszárny 3 ezredből állt. Ezen a szárnyon folytak a legkisebb csatározások, a legvéresebb harcok a középhadon történtek. A dolgoknak az lett a vége, hogy a szakaszát bekerítették. A kidőlt fákból, néhány épületmaradványból lévő fedezékek nem nyújtottak nagy segítséget a szakasznak, viszont szerencsére a felmentő csapatok, viszonylag hamar kiszabadították őket: 2 és fél órán keresztül tartották magukat. Hor azt, a látszólag egyszerű feladatot adta az őrmestereknek, hogy tartsák a pozíciójukat. Persze ez nem volt egyszerű. Mindeközben Hor folyamatosan haladt végig az osztagokon, és biztatta őket, hogy nem vesztették el az egészet. Aztán a Renatasiaiak találtak az egyik osztag védelmében egy kis rést, amit áttörtek ezzel behatoltak a szakasz védelmébe. Hor pont a közelben volt, így gyorsan ő és a törzsőrmestere illetve egy harmadik osztag közösen verte vissza a támadókat, majd a megmaradtak védték a pontot. Mikor a felmentőcsapatok kisegítették őket a pácból a szakasz ¾ már odaveszett…
Hor-t ezután elég sok kritika érte. Sokak szerint nem méltó a rendfokozatához, hogy egy teljes szakaszt így a sírba vigyen, de Hor-nak akadtak védelmezői –főhadnagya és századosa, illetve a zászlóalj alezredese - akik, azt mondták, hogy abban a helyzetben még az is csoda, hogy nem vesztek oda mindannyian. Hor-nak még itt akadt esélye a javításra, egy hasonló feladatot kellett elvégezni, viszont ekkor már külön őrjáratokra bontotta az szakaszt és így a feladat sikeresebb lett. A kritikusok (pl: a támadások egyik tervezője egy őrnagy pedig elhallgattak. Hor-tól nagy eredmény volt hogy túlélte a harcokat, ugyanis nem sokan mondhatták el magukról, hogy túlélték. ( A Renatásiai nép 2/3 veszett oda.)
Ezután a hadnagyot újra Coruscantra helyezték át, ahol jelenleg is tartózkodik. Feladata megint a régi, viszont mostanában „azt csiripelik a madarak”, hogy a században áthelyezések lesznek, és Hor is nagyon szeretne elkerülni a Birodalom szívéből egy újabb csatahelyre, mert gondolata szerint már kipihente magát és készen áll újabb bevetésre a Birodalomért!
//Ezt a képet szeretném avatárnak:
Illetve Tion Vander Szintjeinek ha ,inden igaz a felét meg lehet kapni, úgyhogy szeretnék ezzel a lehetőséggel élni, köszönöm! //
Ezt is át kéne gondolni azért alaposabban. Igyekezz ne fantasztikusan ügyes példákat szerkeszteni, hanem végiggondolni, mik a realitások, és abból kiindulni. Nem a szuper ötletek tesznek valakit jó parancsnokká, ezt ne felejtsétek el