A "Rúzs&Bársony"

[Allora T'wiin]

Allora egy percig hol a pénzre, hol a kalaposra tekintett. Látszólag elgondolkodott valamin. Majd lassú kimért mozdulattal visszaült a helyére. Egy pillanatig mintha a tisztelet egy sajátos formáját vélte volna felfedezni a férfiben. Allora elég ideig élt emberek között, mindenféle ember között, hogy felismerje a reakcióikat. Vagyis legtöbbször. Persze biztos semmiben sem lehetett, de minden nyugodtak tűnt. Talán túlságosan is egy ilyen helyhez mérten. Így mindenre felkészülve bal kezét azért fegyvere környékén hagyta. Mindenesetre arra a következtetésre jutott, hogy a férfi valószínüleg látta az utolsó munkáját. Amiből, ha mást nem azt kikövetkeztethette, hogy jobb őt nem összetéveszteni, a színpadon egyszál semmiben táncikáló fajtársaival. Tehát nem ostoba a fickó. Vagy talán mégis, ha képes negyedóra hallgatásért 200 kreditet fizetni. Így már kezdte érdekelni, hogy voltakképen miről is van szó.

-Ám legyen. Kiváncsian hallgatom, a mondandóját. - mosolygott, miközben egy finom alig észrevehető mozdulattal eltette a pénzt. - De biztos, hogy itt akarjuk ezt megbeszélni. Vannak itt kellemesebb, és kevésbé zsúfolt helyek is ahol üzletet köthetünk, ha tetszik az ajánlata... ~vagy eltehetlek az útból, ha nem. ~ tette még hozzá gondolatban, bár mindvégig kedves, szinte maniqulatív hangnemet ütött meg.

[Lord Hoth, az Elveszett]

Allora



A kalapos nem szól pár másodpercig.
- Valóban akadnak errefelé kellemesebb helyek. Ön is láthatta az egyik lakosztályunkat, ha gondolja...tõlem átmehetünk bármelyikbe. Nekem mindegy hol beszélek - vonta meg enyhén a vállát.
- De... - kezdte kissé reszelõs hangon, majd megköszörülte a torkát, mint aki be van rekedve, vagy ilyesmi - ... de mehetünk teljesen máshová is. Tud egy jó helyet? - pillant rád áthatóan, mintha olvasni akarna lelkedben. Ez nyilván nem sikerül, nem sikerülhet.
- Persze ott sem zavar minket senki. Ha úgy óhajtja, el is tudjuk különíteni a bárpultot. Egy gombnyomás az egész - kortyol bele lazán italába a férfi és laza mozdulattal feljebb tolja kalapját. Magas kissé ráncos homlok bukkan elõ és szemének élénk csillogása tovább erõsödik. Az arc megnyerõ. Tapasztalt, harmincöt körüli férfi.
- Hívjon csak Pipásnak. Mindenki így nevez - fûzi hozzá könnyed stílusban. Aztán szivarjára néz, mintha bûnt követne el azzal, hogy ezt szívja a pipa helyett.
- Nincs mindig idõ a pipára. Ahhoz túl pipa a vérem. Villámgyors mozdulattal elnyomja a még parázsló szivarcsonkot a dúracél hamutartóban, aztán megdörzsöli a kezét.
- Az idõ siet és a pénztárcám ellen dolgozik. Kérem döntsön gyorsan, különben kénytelen leszek még többet fizetni. Azt pedig most még nem szeretném - közli könnyed szórakozottsággal. Igen, a férfi megnyerõ, csak éppen... éppen ebben a lágy nyugalomban rejlik az igazi ereje. Látta a fegyvered, látta, mire vagy képes. És mégsem fél. Egy cseppet sem. Sõt, kifejezetten barátságos és udvarias. Bõrkabátjának belsõ zsebéhez nyúl, lassan, hogy minden mozdulatát követni tudd és a rejtekbõl apró zöld növényt húz elõ és rágni kezdi.
"Alderaani menta" - ismered fel az illatot. Állítólag segíti a koncentrációt. Ha igaz.
- Tehát? - kérdezi még egyszer a másik. Kimérten és érdeklõdve.

[Léonard Beaumagnan]

Egy bérelt sikló áll meg az épület bejárata előtt. Mielőtt a sofőr kiugorhatott volna ajtót nyitni, Léonard maga szállt ki a járműből. Speciális sétapálcáját a földhöz koppintja, majd végignéz az épületen. ~ Tetszetős, bár nem hiszem, hogy itt bújkálna...de majd meglátjuk. ~ fut át az agyán, majd a sofőrjéhez fordul.

- Ne menjen messzire. Ha jelzek, egy percen belül legyen itt.

A sofőr bólint, majd visszaszáll a siklóba, Léonard pedig elindul az épület belseje felé.
Odabent körülnéz és elmosolyodik, vélhetően tetszik neki amit lát. Majd sétapálcáját a hóna alá csapja és megindul a bárpult felé. Mikor odaér megkopogtatja a pult tetejét és az oda libbenő pultoshoz egyszerűen, bár kedvesen szól hozzá.

- Jóestét, a hely tulajdonosával szeretnék beszélni.

[Allora T'wiin]

- Az üzlet már csak ilyen. -feleli ugyanazzal a szórakozott könnyedséggel, amivel az előbb a kalapos tette meg a felvetését. - A megbízóim érdekében, de a pénzük ellenében dolgozom. És mindig igen hatékony vagyok.

Néhány másodpercig fürkészen nézte a kalapost figurát. Egész megnyerő lenne, ha twi'lek férfi volna. De hát semmi sem lehet tökéletes igaz? Mindenesetre elég érdekesnek tűnt a figura, hogy a twi'lek végrehajtó érdeklődését felkeltse... vagy legalábbis a kíváncsiságát...

- Hmm... ha valóban csak egy gombnyomás... - szórakozottan körültekintett, és a megrepedt aljú pohárral kezdett szórakozottan játszani, mely még mindig a pulton hevert, ahová a nő "letette" - Akkor lássuk ezt a gombnyomást. -adta meg végül a választ.

-Sajnos ezen a bolygón nem igazán ismerek jó helyeket. Azonban feltételeztem, hogy te ismersz ilyet. Főleg Nar Shaddaa az a hely, ahol a munkáimat el kell végeznem. Persze néha azért jól jön egy kis változatosság. Egyébként a nevem Allora T'wiin. -játszott tovább mézédes manipulatív hangján a nő...

[Lord Hoth, az Elveszett]

Léonard



Késõ délután tájban érsz oda a Rúzs&Bársonyhoz. Belépsz a kissé régies, kétszárnyú ajtón, amely önmûködõen tárja szét ízléses szárnyait. Kellemes félhomály, néhány vendég és a pult mögött egy vörös színû ruhába öltözött nõ fogad. Udvariasan köszönt, végigmér, majd némi türelmedet kéri és eltûnik a pult mögötti ajtón. Hosszú percek telnek el várakozással...

(folyt. köv.)

[Lord Hoth, az Elveszett]

Allora


A férfi bólint, lassú mozdulattal a pult alá nyúl, kicsit matatni kezd, mire halk zaj kíséretében a mennyezetbõl valamilyen falpanel ereszkedik le. Mindeközben a pult kissé szétválik, a fal akadálytalanul hatol be a résbe és máris kettesben maradsz a Pipással. Se pincér, se vendég.
- Részemrõl a szerencse - emeli meg a kalapját a bemutatkozás hallatán. Aztán arckifejezése hirtelen megváltozik. Koncentrált lesz és komoly.
- Vágjunk a dolgok közepébe. A Fõnökömnek munkaerõre van szüksége. Jó munkaerõre és legfõképpen: megbízható munkaerõre. Maga jó munkaerõ, ezt tudjuk. És nem virágot árusítunk, bár... - itt egy pillanatra elmosolyodik.
- ... tevékenységi körünk meglehetõsen kiterjedt. Fõleg nõket alkalmazunk, akik csinosak, szépek... és ügyesek. Mint ön. Éppen mint ön. Bevallom, az elmúlt hónapokban nemigen találkoztunk olyannal, akit ne kellett volna megtanítani erre-arra. Magának viszon erre nincs szüksége. Mindent tud azt hiszem, ami ehhez a szakmához kell. Már csak a megbízhatósága kérdéses. A Fõnököm pontosan fizet és nagyvonalú - már amennyiben a munka is elsõ osztályú -, viszont nem szereti, sõt rühelli, ha átverik. Látja, ezért lényeges a megbízhatóság. Ne gondoljon semmi komolyra. Nincs itt szó kizárólagosságról. Pusztán annyi: bármely megbízással kapcsolatos mindennemû információ szigorúan titkos. Kezdetben persze kisebb elintézendõ ügyekrõl lenne szó. Aztán növelnénk a tétet. Bármikor kiszállhat persze, ha úgy látja jónak. Én három éve dolgozom neki, de már most nyugdíjba mehetnék. Vehetnék egy villát a Bespinen, vagy ilyesmi. De ehhez még nem vagyok eléggé öreg. No: ha érdekli a dolog, ha kipróbálná milyen is ebben a csapatban dolgozni, akkor beavatnám az elsõ munka részleteibe. A maga képességeivel gyerekjáték, bár azért érdekes feladat - vázolja a tényállást félhangosan a férfi, mintha attól tartana, hogy bárki meghallaná. Pedig ez kizárt.

[Lord Hoth, az Elveszett]

Léonard

...végre a pult mögötti ajtó ismét kinyílik és egy nõ lép ki rajta. Kezében éppen adattáblát szorongat. Gyors léptekkel feléd siet.
- Üdvözlöm uram! Venus Velvet vagyok, a Rúzs&Bársony tulajdonosa. Miben állhatok rendelkezésére?

[Léonard Beaumagnan]

Míg várakozik, először is a lába és a pult közé támasztja sétabotját. A zakója bal oldali belső zsebébe nyúl és kivesz belőle egy kis barna színű, henger alakú dobozt. Egy kis nyomást fejtve a kupakra, elfordítja azt, majd kivesz a dobozból egy pirulát. A szájába helyezi, majd a mozdulatsort megfordítva, visszazárja a gyógyszertartóját. Végül, visszahelyezi a dobozt a zakójába.
Régi idők sebeinek fájdalma tört rá az imént, csak nehezen bírja a helyi klímát. ~ Ha minden jól meg, ennek hamarosan vége. Megtaláljuk a gyógyszert, mi végleg megszűnteti a panaszaimat! ~ fut át az agyán a gondolat, miközben sétabotjáért nyúl s magához veszi azt.

A várakozás hátralévő idejét a pult felé fordulva, elmélkedéssel tölti. Próbálja kitalálni, hogy vajon ki jön a "fogadására". Informátorai nem voltak a helyyzet magaslatán, mikor jelentést írtak. Csak annyit tudott meg, hogy valami komoly hatalommal rendelkező személy áll a hely mögött, de hogy pontosan kiféle vagy miféle, azt felettébb idegesítő homály fedi.

Mikor Venus feltűnik és megszólítja, Léonard csak ránéz és feljebb húzza bal szemöldökét. Aztán nyájasan elmosolyodik és azon a hangon, melyen a "választóihoz" szokott.

- Üdvözlöm hölgyem. Léonard Beaumagnan vagyok. Nem szeretném megbántani, de szeretnék feljutni az emeletre, azaz ön fölé egyel. Megtenné nekem, hogy összehoz a főnökével, üzletről szeretnék vele beszélni.

[Lord Hoth, az Elveszett]

Léonard

A nõ udvariasan mosolyog.
- Üdvözlöm uram! Szívesen felvezetném Önt az emeletre, de a Rúzs&Bársony egyszintes építmény, már amennyiben a padlásteret nem számoljuk. De azt raktárnak használjuk. Az étteremmel kapcsolatos üzleti ügyekben én vagyok a felelõs és - az Ön szavaival élve - a fõnök. Ha esetleg másféle üzleti ügyekben óhajt tárgyalni az étterem szakmai képviselõivel, úgy természetesen szívesen látjuk Önt, mint a politikai réteg egyik elismert képviselõjét a tárgyalóban. Kérem kövessen! - válaszolja Venus Velvet és elindul a fal felé. Mielõtt azt hinnéd, hogy megõrült, a faberakásos fal egyik része elhúzódik és egy szûk folyosó válik láthatóvá. A folyosó mindkét oldalán csukott ajtókat látsz. Halvány vöröses fény világítja meg a padlót. Az üzletvezetõ határozott léptekkel a folyosó végéhez siet, ott megáll, mire egy újabb rejtekajtó tárul fel.

Belépve a hatalmas tárgyalóba csupasz, fekete falakkal, fekete székekkel és egy széles asztallal találkozol. A félhomály sûrû... és néha az az érzésed támad, hogy egy-egy árnyék mozog valamelyik sarokban. De hamar elhessegeted magadtól ezt a badarságot, nyilván a nyomasztó környezet a felelõs ezért.
Az egyik falrész elõtt szintén fekete bársonyfüggöny húzódik.

Venus Velvet újra elmosolyodik, majd kisiet a terembõl. Átmenetileg magadra maradsz a félhomályban.

[Lord Hoth, az Elveszett]

Léonard

A terembe most egy átlagos testmagasságú férfi lép be - onnan érkezik, amerre a nõ távozott. Azonnal felismered, találkoztál vele nem egyszer régebben a Szenátusban. Papanoida báró az, a Wroona egykori szenátora. Csak köszönõviszonyban voltatok akkoriban egymással, aztán a férfi szenátusi tagsága megszûnt, köszönhetõen nem teljesen emberi mivoltának. A kék bõrû lény odalép hozzád és kezet nyújt:
- Léonard Beaumagnan! Sosem hittem volna, hogy itt találkozunk legközelebb. Remélem emlékszik még rám... egyszer együtt ebédeltünk...ó, persze az már régen volt, nagyon-nagyon régen. Azóta megváltoztak a dolgok és nekem itt kell bújkálnom. De ezt most hagyjuk! Miben állhatok szolgálatodra? - kérdezi a férfi és õ maga is leül, veled szemben.

[Léonard Beaumagnan]

~ Na ez most vagy túl könnyen ment, vagy hülyének vagyok nézve. Vagy téved a forrásom. ~ veszi számba Léonard a lehetőségeket. Közben azon is elgondolkozik, hogy vajon honnan tudja a nő, hogy ő politikus. Ezzel a nyomasztó kérdéssel a tarsolyában, sokkal szűkebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Nem klausztrofóbia, de valami ahhoz igen hasonlatos kerítette hatalmába. Legszívesebben a gyógyszeréért nyúlt volna, de annál több önuralommal rendelkezett, mint hogy itt elárulja magát. Bár "betegsége" és annak eredete közbeszéd tárgyát képezték, legfőbbképpen az egyetemen, mégsem akarta egy ilyen helyen és helyzetben kimutatni esetleges gyengeségét.
Inkább egy leheletnyivel erősebben fog rá sétabotjának egyszerű, gömb alakú végére. Szinte érzi azt a milliméternyi fémdarabot, ami a szorítás ellenére még a helyén tartja a bot zárnyelvét. Gyakorlatilag a magatehetetlenség érzése csapott átt fenyegetettségbe és az, hogy bármelyik pillanatban képes előrántani a botba rejtett pengét, kompenzálja veszélyérzetét.

Bármennyire is meglepő még számára is, a tárgyaló megnyugtatta. Egészen biztos abban, hogy a sötét falak és a szűk folyosó célja a vendég lelkiállapotának kizökkentése. De a kitágult tér, gyakorlatilag felszabadította Léonardot és még a nyomasztó színvilág sem tudja megzavarni.
A rá törő természetes kíváncsiság azt súgja neki, hogy sétáljon oda a függönyhöz és nézzen be. Ezzel szemben a sok éves rutin és politikai tapasztalat erősebb benne, így csak néhány lépést tesz beljebb és érzékszervei különös játékának tudja be a hangokat. Illetve annak, hogy rossz a zajszűrés és megvan annak az esélye, hogy hallani lehet a vendégek...khmmm...beszélgetését a helyi, keményen dolgozó lányokkal. Közben leül az egyik székre.

Azonban nem sok ideje van nézelődésre Léonardnak, mert hamar felnyílik újra az ajtó, amin egy meglehetősen jellegzetes és ismerős figura lép be a tárgyalóba. ~ Túl könnyű lett volna? Vagy felismertek és nem akarnak szórakozni velem? Honnan ismerem? ~ futnak át a gondolatok az agyán.
Az érkező barátinak nevezhető üdvözlése közben, Léonard kutakodott az elméjében és kereste azt a pontot és nevet, akihez ezt az arcot kötheti. Végül csak beugrott neki.

- Hát Pampanoida báró, emlékszem önre, bár kérem bocsásson meg, de nem tett mély benyomást rám korábban. Ezzel szemben, tényleg meglepő, hogy viszont látom önt. Üzleti ügyben érkeztem a bolygóra. Gyakorlatilag segítségre van szükségem és úgy értesültem, hogy eme hely mögött álló személynek lehetnek olyan kapcsolatai, amelyek segítségemre lehetnek...Nem hittem, hogy egy volt szenátorral találkozok majd itt. De ennek csak örülök. Arról lenne szó, hogy egy kisebb vállalkozást szeretnék beindítani, ami nem hogy nem köthető a nevemhez, de még csak nem is a birodalom fennhatósága alatti bolygón található. Szükségem lenne irodákra, raktárak ra és bolygó szintű kapcsolatokra, melyek segítségével néha el lehet simítani ezt-azt az adott vállalkozás körül. Természetesen nem ingyen kérem. Részesedés, járulékos juttatások és természetesen, személyes barátságom is fel tudom ajánlani. Tud nekem segíteni?

[Allora T'wiin]

A twi'lek nő figyelmesen hallgatta a Pipást. Végig a férfi szemébe nézett, és egy másodpercig sem engedte el a tekintetét. Végül miután a kalapos elhallgatott Allora láthatólag komolyan megfontolt minden szót, amit hallott. Végül néhány perc hallgatás után lassan szólalt meg.

- Csapatban dolgozni? Én nem vagyok igazán csapatjátékos. A megbízom kiadja a munkát, én elvégzem, és felveszem érte a pénzt. Egyedül dolgozom. Ennyi. A társakkal mindig csak problémák vannak. Mindenesetre a munka, és a pénz is érdekel. Főleg a pénz érdekel. Részletezze a munkát, amit el kellene végezni, és hogy ezért mennyit volna hajlandó áldozni a főnöke. Aztán eldöntöm, hogy érdekel-e tovább a dolog. A maximális diszkréciómra természetesen számíthat, ahogy az összes megbízom. Ez a mi munkánkban nagyon fontos dolog. - fürkésző tekintettel várta a kalapos válaszát.

[Lord Hoth, az Elveszett]

Léonard

//Csak egy apróság: a szobákból semmiféle zaj nem szûrõdött ki - furcsa mód.//

A báró figyelmesen hallgat téged, idõnként aprókat bólint.
- Természetesen tudok segíteni - kezdi a választ gyorsan, kicsit elgondolkodva a "tudok" szónál. Több olyan bolygón is vannak kapcsolataim, ami megfelelhet a számára. De kérem, ha megengedi: tegezõdjünk, azt hiszem én vagyok az öregebb! - mosolyog a báró és kezet nyújt.
- Szervusz!

Pár pillanatig hallgat, majd így folytatja:
- A raktárak, az irodák: az nem gond. Alapítunk egy céget, amelynek egy erkölcsös és szép hölgy lesz a tulajdonosa, méghozzá alderaani tisztaságú elõélettel. A cég nevét természetesen te mondod meg és a hölgyek közül is választhatsz, mutatok majd katalógust. Egyébként mirõl lenne szó konkrétan? Van már elképzelésed? Csak mert úgy tudnánk pontosan meghatározni a cég székhelyéül szolgáló bolygót és a fedõ tevékenységet. Személyes barátságod lekötelezne, szeretek úgymond csapatban dolgozni. Emellett pedig - mivel régen kollegák voltunk - mindössze 20% részesedést kérnék. Persze személyzetrõl neked kell gondoskodnod, a már elõbb említett cégvezetõn kívül - feleli vidáman a báró. Tekintetébõl kiolvashatod, hogy nagyon is érdekli a dolog...

[Lord Hoth, az Elveszett]

Allora



A Pipás bólint.
- Legyen úgy, ahogyan óhajtja. Íme a munka: a Hutt-rendszerben, egészen pontosan a Nal Hutta eldugott kis mocsárvidékén, a Ragyogó Mocsárban van egy elefántcsontból épült torony . Jó néhány éve egy léha kreditmilliomos lakik benne, néhány testõrével. Állítólag szereti a szép nõket. Nos, ez az ember már túl régóta él ott - el kell onnan távolítani. Bármilyen módon, akár örökre is. Rokonai nincsenek, amolyan magányos farkas, tehát senkinek sem tûnne fel a dolog. A testõrei állítólag közepesen képzettek, összesen öten vannak, ha az informátoraink jól dolgoztak. Értük sem lenne túl nagy kár. Megbízóm ezért a munkáért 20.000 kreditet fizetne, plusz a férfi vagyonának 25%-át. Sajnos vészes ütemben kártyázza el a pénzét, de pár százezre talán maradt. Éjszakánként hutt pókert játszik a környékbeli lebujokban és mivel igen gyenge játékos, folyamatosan veszít. Nos, errõl lenne szó - ismerteti a részleteket a férfi.

[Léonard Beaumagnan]

Léonardot egy kicsit nyomasztja az, hogy hangokat hallott. Nem egészen biztos, hogy hús-vér gazdái voltak azoknak a neszeknek. Talán túl gyorsan kezdte szedni a saját cége által előállított gyógyszert. Még tesztelni kellett volna. Vagy nincsenek egyedül? ~ Amint végzek, holoüzenek a laborba, hogy teszteljék újra a piruláimat... ~ gondolja...

- Persze, szervusz. - fogadja el a felé nyújtott kezet, melyet barátian meg is szorít. Aztán tovább hallgat és figyel újdonsült "barátjára", aki nem csak élvezi, de egyenesen fürdik a hazai pályai előnyeiben.

A báró hosszas eszmefuttatása után, röpke másodpercekre csönd áll be. Léonard összehúzott szemöldökkel mélyen elgondolkodik.

- Úgy érzem, hogy kicsit félreértettél. Teljesen legális lenne a vállalkozás. Hellyel, közzel. Pusztán jobb lenne, ha a Birodalmon kívül helyezkedne el és nem lehetne hozzám kötni. Ha minden jól megy, hamarosan nyilvános deszkákra léphetek és nem illene bele a profilomba...a munkaerő kölcsönzés. Fegyveres és...szállítmányozó munkaerőre gondoltam. Az elején. Ha később beindul az üzlet, akkor hosszútávú terveim között szerepelne egy katonai fegyver és vagy kiegészítő gyár és fejlesztő üzem. De ezek nagyon távlati tervek. Egyenlőre maradjunk a zsoldos, pilóta és hajó kölcsönzéssel. Mivel ez a vállalkozás, csak kiegészítője lenne egy nagyobb egésznek, ezért először 5%-ot tudok ajánlani.