|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 8, 2009 10:01:21 GMT 1
Rúzs&Bársony Venus Velvet, az üzletvezetõ
Igen, ez egy... bord... szóval egy kisebb méretû, elegáns luxushotel, ötven szobával, nyolc emelettel. Bárpult, étterem, játékterem, holomozi, színpad, zene, tánc és mindenek felett igen kedves kiszolgálás - némi extra kreditért cserébe. Az üzletvezetõ és tulajdonos, Venus Velvet jó fél éve vette meg az épületkomplexumot. Azóta a "bolt" beindult, bár a bevétel jelentõs részét bizonyosan nem a mindenki számára nyilvános szolgáltatások generálják...
Nem kell sokat nyomozni ahhoz, hogy kiderüljön: a Rúzs&Bársony lényegében egy luxus bordélyház - amelynek az üzemeltetése a Zeltroson teljes mértékben legális...
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Sept 9, 2009 12:08:05 GMT 1
Amint megláttam az épületet, tudtam, nekem találták ki, hogy kipihenjem az elmúlt időszak fáradalmait. Beléptem, és megkeresve a bárpultot, egyből egy dupla corelliai-t kértem, tisztán. Valahogy rászoktam erre a piára, pedig nem az olcsóbbak közül való. Ám ennyi luxust még én is megengedhetek magamnak. Levettem páncélozott bőrdzsekimet, és a mellettem lévő üres bárszékre terítettem. Alatta csupán egy ujjatlan csíkos felsőt viseltem, amiben kissé talán kirívó voltam ebben a környezetben, nem is beszélve tetovált és szétszabdalt testem látványáról. Ám kérdezzétek csak meg bátran, érdekelt-e...bizony hogy nem. És rajtam kívül senkit sem, hisz vagy megszokták már a magamfajta csavinyákokat ezen a helyen, vagy felismerték, hogy van pénzem. Nekem végül is mindegy volt. Kortyolgatni kezdtem italom, és közben körbejárattam tekintetem, felmérve, hogy kik vannak rajtam kívül a környéken. Na jó, igazából a lányokat kerestem...
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Sept 9, 2009 13:15:43 GMT 1
Allorának viszonylag nem sokat kellett kutakodnia, hogy a nyomára akadjon álldozatának. Mindössze másfél óra kérdezősködés, nyomozás után belépett a Rúzs&Bársony épületébe. Körülhordozta átható tekintetét a helyen. Ahogy beljebb haladt a bárpult felé egy mosollyal nyugtázta, hogy megtalálta, amit keresett. Egy kissé félreeső boxban ült három igen csinos nő társaságában, akik mindenféle mód kényeztették. Oly jellemző. Oly kiszámítható.
Ahogy a bárpulthoz lépett két dupla Corelliai whiskyt rendet. A két itallal némi határozatlanságot színlelve elindult a hátsó eldugott box felé. Odalépve az asztalhoz kedvesen mosolyogva rakta le a poharat a kopaszodó vékony férfi elé.
- Hölgyeim, azt hiszem az úr most velem szeretne eltölteni kettesben néhány meghitt percet... mosolygott kedvesen, és lágyan cirógatni kezdte egyik lekkujával a férfi állát.
Alig 10 perc múlva már egy kényelmes szobában voltak. Ez is oly kiszámítható volt. A férfi lassan elfeküdt az ágyon. Allora lassú erotikus tánccal lengte körül. Olyan pontos kiszámított színjátékkal, melynek a kivitelezésére csak kevesen adnak. Végül egy pezsgős poharat vett a kezébe, és a már bekészített hütött italból töltött és a pohárral kezdte járni lassú halált hozó táncát. A pohár hol eltűnt, hol feltűnt a férfi szeme elé. Az áldozata felé hajolt, bepillantást engedve mély dekoltázsába, és megitatta a pezsgő nedűt vele.
-A Retroducing Exocron CO szívélyes üdvözletét küldi élete utolsó perceihez. -súgta a férfi fülébe. A férfi szemei fennakadtak. Hogy a rémülettől, vagy a hirtelen testébe hasító fájdalomtól nehéz lett volna megmondani. - Ne.. ez félre ért... - hörögte torkához kapva, majd hirtelen elernyedt. - Hát persze. - Allora ragadozó mosolya mindent elárult.
A végrehajtó mérge megtette a hatását. A teljes pezsgős üveg tartalmát kiöntötte a mellékhelyiében, és félig egy whiskys üveg tartalmát is. A hulla kezébe adta mindkét üveget, és gondosan beállította, hogy egyszerű alkoholmérgezésnek tűnjön a dolog. Várakozott még néhány percet a tökéletesen megteremtett helyszínen, majd elhagyta a szobát.
Egyszerűen leült a bárpulthoz, és rendelt egy lum sört...
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 9, 2009 13:24:52 GMT 1
KeyanA lokál igen impozáns. A padlótól a mennyezetig valamilyen vöröses fa borítással látták el, az asztalok és a székek is ilyen fából készültek. Az ablakok elõtt sötétvörös selyemfüggönyöket látni, az asztalokon gyertya-szerû mesterséges fényforrásokat helyeztek el. A bárban üldögélsz és nézelõdsz, lányokat keresve. Látsz is különbözõ hölgyeket, de õk valószínûleg mind vendégek lehetnek és most nem kifejezetten arra vágysz, hogy vadidegen nõket hódíts meg, hosszas idõtöltés után... Te ide pihenni jöttél.
Már éppen kezdesz beleunni kicsit a nézelõdésbe, amikor szinte a semmibõl egy könnyû kis kéz érintését érzed a válladon. Gyorsan megfordulsz és egy megnyerû külsejû szõke nõt pillantasz meg. Világoskékes-zöldes kosztümöt visel, ami remekül megy szeme színéhez. Nem szól semmit, csak elengedi a válladat és leül, éppen veled szembe. Dekoltázsa eléggé sokmindent láttatni enged bájaiból, de õ ezzel szemlátomást nem törõdik. Rád néz és elmosolyodik.
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Sept 9, 2009 13:39:30 GMT 1
~Nem rossz a vöröske...sőt, az a t'wilek sem, kár hogy a kopasz nyerte meg magának...pedig annak már van három másik~ekkor valaki hozzáért a vállamhoz. Elképeltem, amint évek alatt kialakult rutinból megfordulok, és zsigereim átveszik az irányítást testem felett, minek hatására elkapom a kézhez tartozó kart, kitöröm a vállát az idegennek, és csak aztán nézek a szemébe, mindezt persze egy standard tizedmásodperc alatt. Ehelyett csak odafordultam, és alaposan végigmértem a velem szemben megjelenő baromi csinos csajt. Legalább háromszor persze, miután elsőre észrevettem, hogy mély a dekoltázsa. Azt négyszer néztem meg, biztosan nem rejt-e magánál valami fegyvert. Miután erről megbizonyosodtam, és a nő önkényesen leült a balomon lévő szabad bárszékre, szó nélkül intettem a pincérnek, és rendeltem a szőke démonnak is egy dupla corelliait. Majd mikor kijött, koccintásra emeltem saját poharam, és gondoltam, bátran köszöntőt mondok.
-Az angyalarcú idegen csodára, aki jelenleg is megtisztel társaságával!-kacsintottam rá egyet azért, nehogy azt lássa, csak a szavakhoz értek, a testbeszédhez nem. Aztán belekortyoltam a piába. Lassan akartam elfogyasztani, minden egyes ütemét kiélvezni. A piának persze. Aztán, ha úgy hozza a sors és a creditjeim, akkor a hölgyét is mindenképpen.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 9, 2009 13:39:37 GMT 1
Allora
Hamar megkapod a lumot. Mielõtt belekortyolnál hirtelen végigfut az agyadon: akit te a legutóbb itt inni láttál, az most olyan merev, mint a poharad. Az ital kifejezetten jó, fõleg ilyen nehéz munka után. Pár perc telik el néma eseménytelenségben. A bárban néhány férfi és néhány nõ tartózkodik csupán, no és persze a személyzet. Eléggé hamar rájössz arra, hogy a férfiak (lehet, hogy talán a nõk egy része is...) nem elsõsorban iszogatni jár ide. Most is, ahhoz a majdnem félmeztelen fickóhoz csak úgy odaült egy szõke nõ, akin tapasztalataid szerint nem biztos, hogy több ruhadarab van, mint a kosztüm.
A bár hátsó ajtaja ekkor kinyílik és egy kb. a negyvenes évei elején járó, kalapos férfi lép ki rajta. Enyhén borostás, szájában füstölõ szivar. Bõrdzsekit hord és kalapot. Valamit mond a pultot éppen takarító nõnek, aki a Rúzs&Bársony vörös személyzeti egyenruhájában pompázik - az pedig mosolyogva válaszol. A férfi kilép a pult mögül és leül - éppen melléd. Valamilyen édeskés dohányt szívhat, egészen kellemes. Tapasztalataid szerint az ilyen figurákkal nem árt vigyázni: lazának és nyugodtnak tûnik, ugyanakkor mérget vennél rá: tud magára vigyázni. Õ is kap valamilyen zöld italt. Lassan iszik belõle, leteszi a szivart a hamutartóra, majd futólag rád néz és ezt kérdezi:
- Nem zavar a füst?
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 9, 2009 13:48:24 GMT 1
Keyan
- Ó - pirul el fülig a lány és újabb mosolyt ereszt meg feléd. Fegyver az biztos nincs nála, lévén mezitláb jött és pontosan tudod: ilyen ruha alatt semmit sem lehet úgy elrejteni, hogy ne jönnél rá. Tehát az illetõ fegyvertelen, de mosolya eléggé lefegyverzõ. - Nem is hinné az ember, hogy egy ilyen marcona harcos mennyire kifinomult lélek is lehet. Csak nem koréliai vagy? - kérdezi a lány, mialatt a felszolgáló egy újabb üveget tesz le az asztalra. - Bespini felhõbor. Ez az én kedvencem - mutat rá a kékes üvegre, melynek emblémáján valóban a Felhõváros sziluettje látszik.
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Sept 9, 2009 13:59:41 GMT 1
Hát én nem vagyok megbizonyosodva arról, biztos fegyvertelen-e, ezért még egyszer szemrevételezem a kisasszony mellkasi tájékát. Az még magam előtt kimondva is bantha-dolog lenne, ha beismerném, hogy csak a melleit bámulom a hölgynek...pedig így van. Hiába, a sivatagi élet kiölte belőlem a tapintatot, és felkorbácsolta a vágyakat. Na de inkább a piával kéne törődjek...vagy a lány kérdéseivel? Végülis...bár a sok felesleges kérdést nem díjazom, de a mosolya szép. Ezekre még válaszolhatok hát.
-Nem vagyok koréliai! Igazából még sosem jártam ott ténylegesen.-mosolyodom el. És bár testem tele van hegekkel és tetoválásokkal, sok bordély munkatársa mondta már, az arcom egész jóképű. Átlag nőknek nem hinném el, de ezek tudják, mi fán terem a jó hapsi, így az ő véleményükre adok. Talán ezért is szeretem őket, mert miután kifizettem őket, valahogy mindig tudtam plusz perceket őszintén beszélgetni velük. Úgy látszik, ez egy olyan rejtett képességem, amit eddig nem aknáztam még ki eléggé. Aztán szemem megakad a felhőboron.
~Jó drága pia, hogy egyem a zuzádat, de nem baj, most tele vagyok pénzzel, ma mindent megengedek magamnak~majd hogy jókedvemet a hölgy is érezhesse, a pincér felé fordultam.
-Még egy üvegnyit pluszba a hölgynek a számlámra, nekem meg egy üveg corelliait.-aztán visszafordultam szőke partnerem felé, és átvettem a beszélgetés fonalát kis ideig tőle.
-És te hova valósi vagy, drága? Amúgy ne tévesszen meg a külső. Megrágott az élet párszor -meg sok más is-, de mindig talpra tudtam állni. És a hozzád hasonló emberek mellett mindenki jól nevelt kisiskolássá változna, ebben biztos lehetsz!-küldtem felé egy facér somolygást is, hogy tudja, bejön nekem.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 9, 2009 14:22:52 GMT 1
Keyan
A nõ felnevet, amikor újabb italt rendelsz. - Szerinted ketten együtt meg tudunk inni ennyit? - kérdezi, aztán kényelmesen hátradõl a székében. Lába hozzáér a tiédhez, de nem húzza el onnan. - Azt látom, hogy nem irodában töltöd a napjaid nagy részét... - néz végig rajtad. - Bizonyára nagy harcos lehetsz, aki védelmezi az elnyomottakat - teszi hozzá. - Én az Alderaanon születtem, bár nem sok idõt töltöttem ott. Hamar a Coruscanton találtam magam, sokáig ott éltem, ott dolgoztam. Aztán elegem lett a nyüzsgõ bolygóvárosból és ide kerültem a Zeltrosra. Ez azért nyugisabb és izgalmasabb is... ha érted mire célzok... No és te ki ellen harcolsz ezekkel az izmokkal? -.
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Sept 9, 2009 14:35:43 GMT 1
~Hmm, szépen hozzáér a lábamhoz...jól csinálja, nagyon jól~szinte hangosan felsóhajtanék, de tudom, egyrészt nagyon hülyén festenék akkor, másrészt meg nem az én stílusom. Ellenben ha már ő ezt a módszert követi, hát ki vagyok én, hogy más utat válasszak az ismerkedésnél? Pajkosan rákacsintok, miután kiélveztem gyöngyöző kacagását, és közelebb hajolok hozzá, mintha valami nagy-nagy titkot osztanék meg vele. Közben bal kezemet a lábamhoz érintett lábára helyezem, nem gyengéden, nem erőszakosan, hanem mintha egy jó barátom lenne, mégis érzékien. Kíváncsi vagyok, tudok-e ilyet, mivel még nem csináltam így, de most majd elválik.
-Ketten? Ennyit? Biztos vagyok benne, egyikünk sem dől ki ennyitől.-majd egy lehelletnyit hátrébb hajtom fejem, és belenézek a szemeibe. Újabb mosoly, és folytatom.
-Ezek az izmok, édesem, amiket látsz, vagy ha akarsz, foghatod is, nekem mindegy, értem harcolnak. Annyi eszme van a galaxisban, de belőlem csupán egy. Meg kell hát őrizzem magam a jövendőnek. És látod, a múltban igazam volt, mert most itt lehetek egy gyönyörű nővel, egy fantasztikus helyen.-újabb kacsintás, majd egy korty corelliai. Szememmel jelzek neki, hogy ő is kortyoljon, ha esetleg magától nem használná ki a kis szünetet beszédemben.
-Alderaan. Ott sem jártam még! De kíváncsivá tettél. Mi a neved? És hogyan választottad ezt az életcélt?-kérdésem bár tűnhet tapintatlannak, de csupán az őszinte kíváncsiság érződik ki belőle, mindenféle lenézés vagy megkülönböztetés híján. Én úgyis a magamhoz és az ilyesfajta kurtizánokhoz hasonló emberek társaságában érzem csak jól magam.
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 9, 2009 15:05:06 GMT 1
Keyan
Érintésedre kicsit szégyenlõsen lesüti a szemét - de nem húzódik el és nem is tolja el a kezed. Bõre puha, akár a bársony. - Csak magadért harcolsz...szép gondolat. De így nem maradsz örökre magányos? Mindenkinek kellhet társ, vagy egy jó csapat - ezt az utolsó mondatot különös hangsúllyal mondja, nem igazán tudod így elsõre hová tenni. Fõleg nem az alkohol enyhe hatása alatt. Tényleg finomak itt a borok, bár eléggé erõsek is. - A nevem Jade és nem az volt az életcélom, hogy felszolgáló legyek egy bárban. Csak sajnos a Birodalomban nem minden úgy történik, ahogyan az ember szeretné. Itt viszont befogadtak, kedvesek velem és ennél több nekem nem is kell - feleli komolyan. Jobb kezébe fogja poharát, kicsit vár, majd õ is iszik. - Hú... ez egy régebbi évjárat... - jegyzi meg, majd köhögni kezd. Bizonyára égeti a torkát az erõs ital.
|
|
Keyan Wolf
New Member
Zsoldos
Szabad?sz? zsoldos!c!#BDB76B
Posts: 52
|
Post by Keyan Wolf on Sept 9, 2009 15:50:40 GMT 1
~Hm, finom a bőre, kedves az arca, jól lehet vele beszélgetni...ha nem kurtizán lenne, még be is próbálkoznék nála~gondoltam egyre derűsebben. Valahogy nagyon jól esett most a hölgy társasága. Feloldódtam teljesen, és végre pihenni tudtam mind mentálisan, mind fizikálisan. Igen, néha ennyi is elég szokott lenni nekem, de be kell valljam-ma milyen rohadt őszinte vagyok, még magammal szemben is, a mocskos életbe-, ennél többre vágyok most. Sokkal többre. Teljes felüdülés kell számomra, hogy újra tudjak majd dolgozni, ha ismételten pénzszűkében leszek, vagy hajtani kezd a kalandvágy.
Aztán bemutatkozott. Magamban egyre hajtogattam a nevét, ízlelgettem, kóstolgattam, mint ahogyan egyszer egy borásztól láttam, ahogy a zeltrosi ónedűt szopogatta, ízlelgette. Valahogy illett hozzá a név, ennél jobban nem is tudnám megfogalmazni. Olyan Jade-s volt az egész csaj, együtt, egészben. Nyilván felvett név, meg hát sokat dolgozhatott az egészen, míg ilyen lett, de nem érdekelt. Mindenki, mindig maszkot visel, a kérdés csupán az, éppen melyiket. Hisz ahány makrókörnyezet, annyiféle maszk. Én ne tudnám? Hisz én is így élek. Talán ezt megérezhette bennem óhatatlanul is Jade, nem tudom. A corelliai whiskey, amit eddig szopogattam, elfogyott a poharamból, így a rendelt üvegből újratöltöttem, majd a Jade által rendelt bespini borból pedig a lányét töltöttem meg. Aztán elejtett egy olyan félmondatot, ami mellett nem tudtam elmenni gondolat-szó nélkül simán- nélkül...csapat. Eszembe jutott az utolsó csapat, amivel együtt dolgoztam. Akkor meghalt egy barátom...mit hazudok, az egyetlen, igazi barátomat akkor vesztettem el. Talán a fájdalom ki is ült arcomra, nem érdekelt. Kis jawa barátom ennyit még oly sok év távlatából is megérdemel. Ám mielőtt kérdezhetett volna, gyorsan megint magamhoz ragadtam a beszélgetés kezdeményezését.
-Gyönyörű neved van! Jade. Tökéletesen megértem, amit a Birodalom alatti álmokról mondasz, és engem kifejezetten érdekelne, mi a te történeted. Üljünk le valami kényelmesebb helyen, és folytassuk a beszélgetést úgy. Ha éhes vagy, ehetünk is, én legalábbis szeretnék már nagyon enni valamit. A pilótafülkében nincsenek olyan kényelmesen feltálalva a nutriszójás rudak, mint itt a sültek.-mondtam nevetve, majd felálltam a székről, és intettem a pincérnek, hogy intézkedjen az italunk utánunk szállításáról.
-A magányosságomon meg éppen Te változtatsz jelen pillanatokban is, drága Jade!-mondtam teli vigyorral, nyíltan megbámulva minden csodás részletét testének. Ám ez mégsem a kiéhezett férfi nézése volt, sokkal inkább a pajkos baráté, aki nem zárkózik el ugyan az intimitástól, ás ha kell, kordában tudja tartani magát. Egy ideig...
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 9, 2009 20:43:06 GMT 1
Keyan
Jade felhúzza jobb szemöldökét, hátratolja a széket és kecsesen feláll. A bárpult felé pillant, mire az ott tevékenykedõ vörös hajú, alacsony lány enyhén bólint. Odasiet az asztalhoz, tálcára rakja az italt és elindul az egyik fal felé. Egy zsilip félrehúzódik és láthatóvá válik egy folyosó - mintha tele lenne szobákkal.
- Ennél jobb hely nincs, harcos. Tõlem mehetünk - súgja Jade és elindul a folyosó felé. Csodálatos alakját szépen kiemeli a ruha, így hátulról is.
Amennyiben követed, néhány lépés után benyit az egyik ajtón és mintha egy másik világba kerülnél. Egy valóságos kis lakást pillantasz meg, ahol a világoskék és a halványsárga az uralkodó színek. A bútorzat itt is fából készült, de ezek kellemes világosbarna színûek. Halk, nyugtató zene árad. Az étkezõben már tálaltak is és az asztal közepén viszontlátod a tálcát az italokkal. Amint az ajtó becsukódik, Jade kellemesen nyújtózik egyet, majd feléd fordul.
- Itt senki sem fog minket zavarni. Addig maradunk, ameddig akarunk. Az én történetem biztosan nem olyan izgalmas, mint a tiéd... amint már említettem el kellett jönnöm a Coruscantról. Szüleimet... a szüleimet...elvették tõlem - mondja szomorú arccal. (Amennyire meg tudod ítélni: szomorúsága õszinte.) - Mindketten hivatalnokként dolgoztak a Szenátus épületében. Ennek már jó nyolc éve. Fokozatosan fordultak el tõlem! Nem törõdtek velem, csak a munkájuknak és a Császárnak éltek! - csattan fel kicsit hangosabban a megszokottnál. - Munkát kellett vállalnom, csak nem értettem semmihez. Végül táncosnõként kötöttem ki a Coruscant Csillagában - emlékszik vissza merengve, miközben leül az étkezõasztalhoz az egyik székre. - Kemény világ volt, hónapról-hónapra egyre keményebb. Szerintem belehaltam volna, ha nincs Venus. Venus ennek a helynek a vezetõje. Kiszabadított onnan és azóta itt vagyok - sóhajt fel. - Ejnye, már biztosan eluntad magad... és még a neved sem tudom... - pillant fel ismét mosolyogva. - Most te jössz a meséléssel, harcos! - mutat rád pajkosan parancsolva.
A történet végig hihetõnek tûnt számodra. Ha ez a nõ megjátsza magát, nagyon jól csinálja.
|
|
Allora T'wiin
Junior Member
Szak?rtő
Retroducing Exocron CO alkalmazottja, ?s v?grehajt?ja.%\5\%!c!yellow
Posts: 192
|
Post by Allora T'wiin on Sept 13, 2009 22:04:38 GMT 1
A lum hamar Allora elé kerül. A nő enyhe mosollyal kostól bele jól megérdemelt italába. A pohárra pillantva még eszébe jut, a szobában hagyott férfi, de a lum kellemes aromája hamar elűzi a kellemetlen gondolatot.
Körbepillant a bárban. Nem sokan vannak, és ez nem is olyan hely, ahova az ember csak iszogatni jár. Allora szerencséjére persze. Ez a körülmény megkönnyítette a munkáját. Eltöprengett, hogy vajon mért olyan kiszámítható az összes piti alak, aki után küldi a cég ilyen-olyan okokból. Szeme sarkáért. Mindössze enyhe sajnálatot érzett iránta. Talán ő maga is a lány mellett kötött volna ki, ha nem keményítik meg a rabszolga, majd az utcán töltött évek, ha nem határozza el, hogy soha többé nem lesz egy undorító alak luxuskurvája sem. És ha nem ismeri meg a férjét, akit a birodalmiak csempészet miatt megöltek, és ha nem ismeri meg az oly ártatlan Blade-et. Vajon mi lehet most a kölyökkel? Elmosolyodott. Egyszerűen nem az volt a sorsa, hogy feleség legyen egy eldugott Erő háta mögötti bolygón. Nem ment neki az az élet. Így egy Nar Shaddaai cég végrehajtója lett. Hosszú idő után végre valamelyest neki megfelelő, és tetsző életet élhetett. Nem rá vadásztak. Ő vadászott másokra. Elvégezte azt a piszkos munkát, amit a cég nem végezhetett el. És ez neki elég volt.
Elmélyült gondolataiból egy férfi kérdése rángatta vissza a jelenbe. A twi'lek nő végigmérte a férfit. Egész kellemes édes aromájú szivart szívott. Azonban ösztönei, vagy tapasztalatai, esetleg mindkettő azt súgta neki, jobb vigyázni ezzel a fazonnal. Lekkuit leengedve tartotta a háta mögött, ami a bizalmatlanság jele volt. A két agynyúlvány gyanakvóan hullámzott.
- Nem. A szivarfüst nem zavar. A három hetes szőrős bantha ürülék, amiből az imént kilógott annál inkább. - húzta el száját félig gúnyos, félig megvető mosolyra. Majd egyszerűen felhajtotta a lumja maradékát, és nem épp nőies mozdulattal a pultra csapta a poharat, melynek alján néhány hajszálrepedés jelent meg, melyek mint ezüst pókháló futottak szét, és fonták be mintájukkal a pohár talpát. Allora egyszerűen benyúlt a zsebébe és a pultra dobott néhány kreditet - a használhatatlanná vált pohár árát- és felállt. A mozdulat közben egy röpke pillanatra láthatóvá vált a barna bőrkabát alatt egy sugárkarabély, hogy egy tized másodperc múlva ismét a kabát takarásába kerüljön. - Ha megbocsát, most meg kell látogatom az illemhelyet.
Valóban a WC irányába indult el. Remélte sikerült rövidre zárnia ezt az ismeretséget. Nem akarta ezt a férfit is kinyírni. Az már túl feltűnő lenne véletlen balesetnek. Úgy döntött meglátogatja a toalettet, majd távozik a helyről, sőt a bolygóról is. Felveszi a pénzt a munkáért, és boldog lesz. Semmi sem teszi boldogabbá, mint a zsíros kreditek egy-egy jól végzett munka után...
|
|
|
Post by Lord Hoth, az Elveszett on Sept 14, 2009 7:00:02 GMT 1
Allora
A férfi nagyot szív a szivarjából, miközben mintha elnevetné magát. - Ha a munkáját is ilyen diszkréten végezné, mint amilyen a humora, még sokra vihetné, hölgyem - mondja sokat sejtetõen. Ismét nyílik valahol egy ajtó és két besalisk jelenik meg, kezeikben egy hatalmas hûtõládával. Kifelé cipelik, eléggé nehéz lehet. Maga a láda olyan nagy, hogy egy ember is beleférhetne... Ekkor indulnál el éppen az illemhely felé, csakhogy a kalapos fickó megintcsak közbeszól: - Az a pár kredit kevés lesz. Még tartozol a hullaszállítóknak. Õk pedig eléggé morcosak tudnak lenni, ha nem fizetnek nekik - int a hûtõládát cipelõ lények felé a fejével a férfi, miközben szinte észrevétlenül váltott át magázásból tegezésbe. A besalisk-ek kilépnek az étterembõl súlyos terhükkel. - Mégis hogy gondoltad, hogy egy ilyen elõkelõ helyen csak úgy a halálba itatsz valakit? A tulajdonos nem fog örülni, ha tudomást szerez errõl a furcsa történetrõl. Képzeld csak el, ha ez kiderül... oda lesz a hely jó híre, az pedig árt az üzletnek. És senki sem szereti, ha idegenek ártanak az üzletének... - folytatja kicsit halkabban a férfi. Hangsúlya nem fenyegetõ ugyan, de talán éppen ez benne a félelmetes. Félig feléd fordul, így a kalapja alatt jobban szemügyre veheted az arcát - egészen szimpatikus, ahhoz képest, hogy ember. Sokat tapasztalt, intelligens férfi lehet. Rövid haja itt-ott õszes, barna szemei élénkek. Úgy tûnik nem számoltál azzal, hogy a szobákban zajló történéseket kiváncsi "szemek" is figyelhetik...
|
|