Force Unleashed - Decay of the Force Edition

[Eriál Argetlam]

A Birodalom hatalma hónapról-hónapra csak nő, ahogy újabb és újabb bolygókat kebelez be. Rémuralmának tán senki és semmi nem szabhat határt, hiszen mostanra a Galaxis egykori védelmezőinek, a Jedi Rendnek szinte hírmondója se maradt. Három, a Birodalom elveit nem támogató politikai vezető titokban aláírta a Corelliai szerződést - de hatalmuk és erőforrásaik csekélyek, így minden erőfeszítésük csupán tüske a sötét szívű Uralkodó, Palpatine oldalában. A Császár mára fokozatosan levedlette a jóságos nagybácsi-szerepet, a terror és a katonai diktatúra végül felszínre került, de ezáltal csak még inkább megfogyatkozott a száma azoknak, kik szembe mertek volna velük szegülni.

Bár ezt még senki nem tudja, közeleg az idő, mikor minden a visszájára fordul, és a Sithek elbuknak, de mindez még évek kérdése. Mikor egy bolygó, Ord Fantasya mégis fellázad, a hadigépezet könyörtelenül lesújt rá; rohamosztagosok és páncélosok, suhanók és tankok, tüzérségi ágyúk és lépegezők százait, ezreit eresztik szabadjára a felszínen, hogy a lázadásnak írmagját is elfojtsák, egyszersmind példát statuálva mindazoknak, akik hasonló dolgot forgatnak fejükben.

A vérengzés nem marad abba a fegyveres felkelők elfogytával, a rohamosztagosok lemészárolják az öregeket, nőket, gyermekeket és harcképtelen férfiakat is, az áldozatok száma százezrekre rúg ... az Élő Erő pedig tengerként háborog a becstelenség hatására.

Ez volt az utolsó csepp. Két férfi, két nagyszerű harcos, a múlt hírmondói úgy döntöttek, véget vetnek az ámokfutásnak a bolygón, vagy maguk is ott pusztulnak. A blokádon átjutni nem volt könnyű, ami azonban odalent várja őket, egyenesen öngyilkosság... vagy talán mégsem?





Résztvevők: Vyn Krace és Elik Sammath

[Eriál Argetlam]

Figyelem! Jelen topic nonkanonikus Erőhasználatokat és irreális játékelemeket tartalmazhat.

"Experience may change during online play."

[Eriál Argetlam]

Elik Sammath hajóján, a Mistery Touch-on megszűnt az ionhajtóművek kékes ragyogása, a két forgatható turbina elfordult a talaj felé, és nagy erővel kifújt légoszlopokkal szabályozta a landolást.

A blokádon való átjutáskor a gép megsérült, burkolata több helyen szikrázott, de az Ég Uraiban beszerelt modern pajzsrendszer kitartott, ellenállt a vadászok lövéseinek, és megvédték a hajót, míg az el nem érte a talajt. Ord Fantasya-n kora reggel volt épp, a nap tán egy órája kelhetett fel. Elik egy füves pusztát választott a leszállás helyszínéül, mely csupán két-három kilométerre nyújtózott a rohamosztagosok barakkjától. Miután a testes, de meglepően fürge hajó porfelhőt kavarva ledöccent, az orr alatti rámpa leereszkedett, és a két Erőhasználó lesétált rajta.

A hóhajú megforgatta fejét, nyaka hangosan roppant, majd kezébe vette a két hosszúkás fémhengert az övéből. Fénykardjai, melyek oly régóta porosodtak használaton kívül, most szinte követelőzve simultak tenyerébe, arra bíztatva az Erőmágust, hogy máris aktiválja őket. De még nem volt itt az idő.

- Készen állsz, barátom? - fordult társához, Vyn Krace-hez, közben leverve zafírkék ruhájáról a leülepedő port.

[Vyn Krace]

A hajtómű kavarta apró porszemek lassan szállingóztak alá a hosszú sárgászöld fűszálak közé. A tisztást körülölelő lankás dombok hosszú árnyékot vetettek a felemelkedő nap vakító fényében a zömök hajó rámpáján lesétáló két magas alakra.

A hosszú barna köpeny csuklyájának takarásából a középkorú férfi lassan körbekémlelt a reggeli ragyogásban tündöklő elhagyatott tájon. A békésnek tűnő világ csendes volt, túlságosan is csendes. Még az apró madarak csicsergő hangját sem hozta feléjük a lankák között sikló kellemes szellő. Egy pillanatra megtorpant, majd megcsóválta a fejét, majd halántékánál deresedő sötét hajába túrva hátára sodorta fejfedőjét.

Nem kirándulni érkeztek erre a világra, mely látszólagos békessége ellenére kegyetlen mészárszékké vált, mikor a Birodalom hatalmát fitogtatva lerohanta, mert lakói nem vágytak semmi másra, csak az ősidők óta minden élőlényt megillető szabadságra. Hosszú évek óta ismét az lehetett, akinek született, amire esküt tett egy immáron feledésbe merült Rendnek. Jedi volt, a szabadság és törvényesség védelmezője.

- Készen állsz, barátom? - fordult felé a balján álló hóhajú férfi.

Krace keze lassan eltűnt köpenye alatt, és megérintette homokszín tunikája övére akasztott hideg érintésű fénykardját - melyet még padawan korában, mint egyik végső próbaként a lovaggá avatása előtt készített önállóan mestere legnagyobb megelégedésére, melyet ezidáig jól elrejtve őrzött Rishi hegyeiben álló elhagyatott templomában. Az ősi eszméhez egy régi ruha és egy régi fegyver dukált. Halványan elmosolyodott, majd maga is társa felé fordult.

- Igen barátom, készen állok.

[Eriál Argetlam]

- Igen barátom, készen állok. - hangzott a másik férfi válasza. Ezalatt Elik egy makrotávcsövet akasztott le övéről, és végigpásztázta a horizontot. A puszta, ahol talajt értek, nem volt messze a rohamosztagos tábortól, de a nyugat felé nyújtózó dombok eltakarták előlük a létestményt. Ugyanakkor az Erőmágus tisztában volt azzal, hogy ahhoz már elég közel vannak, hogy őrjáratokra kelljen számtaniuk, arról nem is beszélve, hogy a helyőrséget mostanra bizonyára értesítették, hogy azonosítatlan hajó tört át a blokádon.

A hóhajúnak nem kellett csalódnia: a távolban apró porfelleg kerekedett, minden bizonnyal néhány katonai suhanó és sikló repulzorhajtóművei verték fel. Ujjaival lenyomott néhány gombot a szerkezet oldalán, anélkül, hogy leeresztette volna azt, és a kép fókusza hirtelen megváltozott. Immár tisztán kivehetőek voltak az Aratech-gyártmányú járművek, fedélzetükön összesen mintegy másfél tucat birodalmival. A számláló a távolságot abban a pillanatban 1937 méternél jelölte, de gyorsan pergett lefelé. Még úgy egy percük lehetett, mielőtt elérnének hozzájuk.
- Társaságot kapunk. - szólalt meg Elik, hangján egyáltalán nem érződött aggódás; sőt, Vyn inkább valamiféle várakozást hallott ki belőle. A hóhajú már beszéd közben megpördült, és futva indult felfelé a Mistery Touch rámpáján, menet közben helyre akasztva távcsövét. - Szükségünk lehet a suhanóinkra, ha nem akarjuk, hogy gyorsan bekerítsenek.

A Firefly-osztályú teherhajó hatalmas rakterében két suhanó pihent, az egyik Elik saját, vörös versenygépe, melyre oly sok évvel ezelőtt, egy ehhez nagyon is hasonlító bolygón, Dantooine-on tett szert.