Post by Dembo on Aug 9, 2009 9:12:03 GMT 1
Ez lennék én.
Adatlap:
Név: Dembo
Faj: Dug
Nem: Férfi
Életkor: 21
Magasság: 104cm
Beszélt nyelvek: Dug, Galaktikus Közös Nyelv, Wookie (csak megérti), Hutt (csak megérti)
Felszerelések:
Adattábla
Energiacella (6 db)
Holofelvevő
Holovetítő
Javítókészlet
Makrotávcső
Túlélőkészlet
Egyéb személyes tárgyak
Fegyverek:
BlasTech DL-22 (2 db)
Páncélok és ruhák:
Pilóta ruha (párnázott, személyre szabott)
Szerelőruha
Pár hétköznapi ruha
Jellem:
Bátor hűséges és kitartó. Imád szerelgetni és fejlesztgetni dolgokat. Jól tud vezetni és szeret száguldozni. Nagyon szeret kártyázni. Főleg a Pazzaak kártyát kedveli. Valamennyire a fegyverekkel is tud bánni, de nem annyira szereti őket. (kivéve apja két pisztolyát)
Megjelenés:
104 cm magas, Izmos és karcsú dug. Bőre színe barnás. Mindig rajta van hátiszákja melynek szíján 3, 4 kis zseb található.
Dembo hajója:
A Fehérsólyom egy YT-1300-as. Dembo és apja sokat javítgattak rajta így gyorsabb és erősebb lett a többi szokványos teherhajónál. Viszonylag sok, jól elrejtett csempészrekesz és még sok egyéb van benne. Dembo nagyon szereti ezt a hajót.
Előtörténet:
A nevem Dembo. Családommal a Malastare bolygón, egy városban éltem. Viszonylag gazdag családból származom. Apámnak egy futár cége volt, anyám pedig doktornő volt az ottani kórházban. Egyke vagyok. Szüleim nagyon szerettek, és mindent megadtak, amit akartam, csak az elfoglaltságaik miatt nem sokat volt idejük velem játszani és velem foglalkozni. Én is szerettem őket, csak örültem volna, ha többet vannak velem. Sokszor volt olyan is, hogy be kellett mennem anya vagy apa munkahelyére, mert nem tudtak rám vigyázni, vagy fogadtak egy felvigyázó embert, aki figyelt rám, míg ők nem voltak otthon. De nagyon békés és szerető család voltunk. Ha unatkoztam, szívesen gyakorolgattam az udvarunkban a légdeszkámmal, hogy minél kevesebb idő elteltével tudjam használni. Imádtam és imádok is száguldozni. Emellett nagyon szeretek filmet nézni. Ha szüleimnek volt szabad idejük szívesen mentünk el moziba.
Szüleim elit óvodába és iskolába járattak. Ez időtáj kezdett érdekelni a technika és a szerelgetés. A számítógépemen kezdtem is tervek készítgetni, hogy miket tudnék összerakni vagy felturbózni. Persze ezek csak olyanok voltak, amit minden 4és fél éves kisgyerek akar. De én meg is próbáltam őket. Eztán nagyobb lettem és kezdtem tudni, hogy mit is csinálok. Akkor már el tudtam azt érni, hogy a légdeszkám 2km/h-val gyorsabb legyen. Aztán ahogy egyre nőttem már kisebb robotokat is csináltam. Két lábon járó kis kockafej meg ilyesmik. Persze minden második vagy felrobbant, vagy zerge lett és szétverte magát. Az osztályomban én voltam a mókamester. A tanárok is szerették, amikor óra közben elsütöttem egy szóviccet, vagy vicces dolgot mondtam. Persze nem mindegyik. Igen, volt hogy kiküldtek óráról.
Telt múlt az idő és én egyre csak nőttem és okosodtam. Már nagyon jó voltam a technikai témákban. Apám és anyám is szerette ezt bennem, mert ha valami elromlott otthon, vagy a cégnél meg tudtam javítani. Ekkor elkezdett foglalkoztatni a kártyázás is. Kezdtem tanulgatni kártyatrükköket, és kártyajátékokat. A Pazaak kártyajáték különösen megtetszett. De sok más is. A kártyatrükkök közül a keverések, és a kártyahajítás tetszett meg a legjobban. Próbálkoztam kártyakeverő szerkezet készítésével is. Egy eléggé helytálló gépet sikerült is csinálnom. Voltak különböző módok is. Ekkor valahogy a 14. életévemet tapostam.
És eljött a 15. születésnapom. Kaptam egy vadonatúj légdeszkát, egy szerelőkészletet, és egy szerelőruhát. Rögtön tudtam, hogy ezekkel már sokkal többre leszek képes. Az ajándékozás után kőkemény másfélóra buli a családdal és az ismerősökkel. Nagy torta, sok vidámság és játék. Elmentek a vendégek és a házi droidokkal gyorsan elpakoltattuk a megmaradt kuplerájt. Másnap szüleim hatalmas zajra ébrednek, ami a kertből jön. Kimennek, és azt látják én vagyok az amint a régi deszkámat szedem szét. Kérdezik tőlem:
- Mit csinálsz?
- Én csak a régi deszkámat szedem szét, hogy legyen alkatrészem. Ez már nekem úgyse kel, mivel van az új.
- És ezt muszáj hajnali 3kor?
- Nem bírtam kivárni. Úgy tervezem, hogy még ma felfejlesztem a saját kártyakeverőmet. Meg akkor megpróbálnék egy rendes robotot összedobni.
- Rendben van fiam. Csak legyélszíves kevesebb zajjal.
- Úgy lesz!
Ezek után sikerült is életem első hibátlanul működő robotja. Egy kis háromlábú gömb, aminek volt egy csápja. Lehetett rá zenéket, videókat meg ilyesmiket tölteni. Nagyon büszke voltam magamra, és a droidomra hogy tudott rendesen járni és nem tett kár semmiben. Mondjuk ennek szüleim is örültek.
18 évesen befejeztem a középiskolát és felnőtté váltam. Szüleimtől egy Bloodfin-suhanómotort kaptam ajándékba. Ez nagyon tetszett nekem, mert, ez volt életem első komolyabb járműve. Természetesen ezt se bírtam békén hagyni. Így éltem az életemet, amikor szüleim elkezdték mondogatni, hogy, „Már kezdesz felnőni, és végre megállhatnál a saját lábadon.” Én megfogadtam a tanácsot és munkát vállaltam. Egy ottani jó csapathoz akartam bekerülni, mint pilóta. De őnekik már volt pilótájuk és elküldtek engem. Ekkor megfogadtam, hogy remek pilóta lesz belőlem.
Meg tanultam rendesen vezetni és keményen edzettem hogy minél jobb és jobb legyek. Amikor már elég jónak tartottam magam, elmentem egy kisebb csapathoz. Azt mondták éppen nincsen üres pilóta hely, de megnézik, mit tudok és felvesznek tesztpilótának. Beültem egy fogatba, és elindultam. Mentem egy-hét kört és ez alatt megnézték, mit tudok. Meg voltak velem elégedve és felvettek tesztpilótának.
Így telt az idő mikor a versenyzőnket az egyik játékos nekiszorítottam a falnak és előtte egy szikla volt. A versenyzőnk belement a sziklába és felrobbant. Bár túlélte de nem tudott versenyezni egy jó ideig. A többiek úgy döntöttek, hogy beállhatok a helyére. Én elfogadtam az ajánlatot.
A következő versenyen a 4. helyezést én vittem el. Ezzel az eredménnyel meg volt elégedve a főnök. Az ez utáni futamon 2-dik lettem. Egyre jobb és jobb lettem mikor egyszercsak a 7-dik versenyemen 1. lettem. Hatalmas őrjöngés támadt a nézőtéren mikor beértem a célba. A sporthírek velem voltak tele azon a héten. „Az újonc pilóta megnyerte első versenyét”, „Új csillag tűnt fel a fogatverseny égboltján”, „Vajon Dembo a Malastare-i nagydíjon is így tud-e teljesíteni?”. Az a csapat ahova először mentem, verte a fejét a falba hogy akkor nem vettek fel. És bizony közeledett a nagydíj. De ezen nem tudtam részt venni a következő ok miatt. Egyik este, amikor a csapattal ünnepeltünk a győzelmemet a szomszédom hívott telefonon.
- Dembo, valaki betört a házatokba! Előbb mintha lövéseket hallottam volna.
- Azonnal megyek, addig hívd a rendőrséget! Bocs skacok mennem kell. Holnap találkozunk!
Majd sietve kirohantam a mulatozóból és egyenesen a járgányomra pattantam. Teljes gázzal hazahajtottam, majd berohantam a házba ahol már ott volt a rendőrség és a mentők. A tettesek meglátván a rendőrséget, mérget vettek be és meghaltak. Anyámat és apámat meglőtték. Apa életveszélyes állapotba került, mert a lövés nagyon közel volt a szívéhez. Betették a mentőbe és én odaültem mellé. Majd fájdalmas hörgések közepette felszólalt.
- Dembo! Dembo! Jól figyelj rám! A szobámban van egy fénykép a családról, amikor még kicsi voltál. Azt a fényképet fordítsd el kétszer kelet felé. Majd lépj be. Fiam!
- Tessék apa itt vagyok.
- Büszke vagyok rád, anyád is az volt és mi nagyon szerettünk mindig. Fiam, tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni! Hökk-hökk.
-APA! APA! NEEE! Ne hagy itt!
Ekkor 20 éves voltam. Koporsóban temettük el őket. Apa és anya a végrendeletébe mindent rám hagyott.
A temetés után hazamentem és azt tettem, amit apám mondott nekem aznap éjjel. Beléptem a szobájába és a fényképet kétszer elfordítottam kelet felé. A fal egy kis részen elcsúszott és egy lift volt mögötte. Beléptem. Két gomb volt rajta. Megnyomtam az alsót, majd elindult a lift lefele. Valahogy 10 másodpercig mehetem lefelé és a lift megállt. Kinyílt az ajtó és egy nagy terembe találtam magam. Egy YT-1300 állt itt meg néhány polc. Odaléptem az első polchoz. Két BlasTech DL-22 volt rajta meg pár szerszám. Kezembe vettem az egyik fegyvert. Alaposan szemügyre vettem és megláttam, hogy fel van turbózva. A tűzgyorsaság, a hőelnyelés és a célzás precizitása volt feljavítva. A következő polcon egy pilóta ruha volt. Dug formára szabva. Elindultam a hajó felé. A rámpa le volt nyitva és egy holovetítő volt rajta. Odaléptem majd bekapcsoltam. Megjelent apám hologramja majd ezt mondta.
„Fiam, ha ezt nézed, akkor már nem élek. Igen a következtetéseid helyesek, nem csak a munkahelyemről hoztam a pénzt. Csempészkedtem az utóbbi 28 évben. De kiszálltam már egy ideje. Ezért lehet, hogy akik megöltek egy hut-tól jöttek, aki haragudott rám, mert egy fontos szállítmány felét megtartottam magamnak. Ez egy 1.5x-ös hiperhajtómú, amit már beszereltem az eredeti helyére. A hajó még pár dologban fel van javítva, de szerintem te ezeket észre fogod venni. A döntés a tied mostantól, folytatod a munkáimat, vagy akár ki is szállhatsz és élheted tovább életed.” –Ekkor egy gépi hang kezdett beszélni- Ez az üzenet 10 másodper múlva megsemmisíti önmagát. 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 –majd a készülék belülről szétégett. Én már akkor tudtam, hogy fogok dönteni. Mivel már nem kötött ide semmi, úgy döntöttem elmegyek innen és folytatom apám életét. Bementem a hajóba, és átnéztem mindent. A hajtómű láthatólag többszörösen fel van javítva. Egy igen jóminőségű Ion turbina volt benne. A pajzsok is meg vannak erősítvev, valamint radarzavarő berendezések kerültek bele. Beléptem a pilótafülkébe, ahol kikértem a hajónaplót. Apám nagyon sok helyen járt már. Az utolsó bejegyzést nekem hagyta. Leírta hol vannak a titkos rekeszek, búvóhelyek és átjárók. Ezután én is elkezdtem fejlesztgetni a hajót. Megerősítettem a külső burkolatot és a belső vázat, hogy kicsit strapabíróbb legyen. A hajót Fehérsólyomnak kereszteltem. Bár ez úgy, hogy versenyeztem és nem volt segítségem csak néhány droid, eltartott egy jó fél évig. Aztán felépült a versenyző a balesetéből. Én visszaadtam a régi helyét neki, mert én úgyis menni akartam. A hajóra felpakoltam a motorom és minden tárgyat, amire szükségem volt. Felvittem a ruháimat, és még a személyes tárgyaimat Vehettek pár tartós készletet a hajómra. Mikor ezekkel megvoltam beültem, és kinyitottam a hangár bejáratát. Ez úgy működött, hogy a fejem felett kinyílt a föld gyakorlatilag és ott repültem ki.
Most már a Malastare légköre felett vagyok, az űrben. Innen még nem tudom pontosan merre megyek. (most vagyok 21éves)
//avatarnak ezt a képet kérném: img7.imageshack.us/img7/5027/dug125x200.jpg //