Post by Mil Kean Reeve Kapitány on Aug 19, 2009 10:54:20 GMT 1
Határozott kopogtatás hallatszik a nagymoff irodájának ajtaja felől, majd az ajtónyitó gomb megnyomása következtében hallatszó surrogó hang kíséretében, egy fiatal, harmincas évei elején járó flottatiszt lép be. Egyenesen az asztalnál ülő, homlokát ráncoló Tarkin elé siet, és feszes vigyázzba vágva magát, megvárja, míg engedélyt kap a szólásra. Ekkor bal kezét előrenyújtja, és az eddig benne tartott apró hololemezt átnyújtva a nagymoffnak, jelent neki.
-Uram, a kért akta!-majd újabb tisztelgés, és Tarkin elbocsátó tekintete láttán egy szabályos hátraarc után kisiet a szobából. A nagymoff pár percig mereven nézi az apró kis lapos lemezt az asztalán, majd hirtelen előrenyúl, és az apró, asztali lejátszó megfelelő nyílásába helyezi a szerkezetet. A gép azonnal életre kel, és egy katonai hírszerzési akta formaalakja kezd kibontakozni a feszülten figyelő nagymoff szemei előtt…
Megjegyzés: A kapitány kiemelkedő harctéri teljesítményei miatt kapta ezen kitüntetéseket. Elsőt még a Polgárháborúban, a másodikat a Csontvázinvázióban, a harmadikat pedig a Renatasia-Rendszer annektálásában játszott szerepéért kapta.
A célszemélyt a nyomozás és kutatási munka után politikailag és katonailag is megfelelőnek nyilvánítom. Elkötelezett, birodalomhű eszméket vall, eszerint cselekszik is. További katonai karriert javaslom.
Az aktát lezárom!
Grend Horrak ezredes, KHH
Amint ez az akta végetért, egy suhancképű fiatalember arca jelent meg a nagymoff árgusan figyelő szemei előtt. Egyből rá lehetett ismerni a 18 év körüli Mil-re. Elegáns öltözékében büszkén feszített, aztán megszólalt. Hangja tisztán, határozottan csengett, egyszer sem remegett meg. És Tarkin szemét nem kerülte el a már ekkor észrevehető csillanás az immár kapitány Reeve szemeiben. A csillanást, mely elárulta számára, hogy ez a férfi a végletekig elmegy a parancsait végrehajtani. Nem számít, mibe kerül, de végrehajtja. Máshol, Máskor, másnak talán ez veszélyt jelzett volna, ám Tarkin pont ilyen embereket keresett alakulatába. Akik hajlandóak érte ~és természetesen a Császárért~ a végsőkig is elmenni. Reeve még azon is túlmenne, ha kellene.
”Mil Kean Reeve vagyok, 18 évvel ezelőtt születtem a Commenoron, Commen városban. Szüleim nehéz helyzetben lévő technikusok voltak, így minden iskolám bentlakásos volt, hogy ezzel is könnyítsünk családunk helyzetén. Három idősebb testvérem van, de velük nem alakult ki mély kapcsolatom, lévén éveken keresztül alig találkoztunk. Fiatal korom óta folyamatosan sportolok, benne voltam mindig az iskoláim csapataiban. Tanulmányi eredményeim végig kitűnőek, ám mégis úgy gondolom, számomra a hadsereg az egyetlen lehetséges jövőkép, amelyben boldognak, teljesnek tudnám érezni magam. Véleményem szerint szükséges a katonai védelem és bizonyos helyzetekben irányítás, mivel ezekkel meg lehet oldani a kényes szituációkat. Mindezekhez persze megfelelő parancsnokok is kellenek. Ezért is jelentkezem a legjobbak közé, hogy magam is a legjobb lehessek. Köszönöm hogy meghallgattak, várom megtisztelő értesítésüket felvételi kérelmemmel kapcsolatban!”
A holovetítő képe egy pillanatra elsötétült, magára hagyva Tarkint gondolataival az új jelölttel kapcsolatban. Aztán a hologép újra nekilendült, és játszani kezdett. Egy marcona külsejű kommodore-i rendjeleket viselő, őszes halántékú férfi jelent meg, és beszélni kezdett.
”Tisztelt Akadémia Vezetőség! Julius Prien kommodore vagyok, a Starlight Venator osztályú csillagromboló kapitánya. Ajánlást szeretnék tenni elsőtisztem, Mil Kean Reeve főhadnagy részére! Kiváló katona, nagyszerű parancsnoki érzékkel rendelkezik. Az Akadémia átalakulása kapcsán lehetőség adnak pár tisztnek, hogy tovább képezhessék magukat karrierjük és a Birodalom érdekében! Kérem, tanulmányozzák át elsőtisztem aktáját, és pozitív elbírálásban részesítsék ajánlásomat! Tisztelettel:
Julius Prien kommodore”
Pár pillanattal később egy öregebb, altengernagyi rendjeleket viselő férfi képére váltott a lejátszó. Tekintetén is látszott már korosodása, lévén hunyorított, és már vizenyősek voltak szemei. Ám mikor megszólalt, érződött hangján, hogy még mindig parancsnokláshoz szokott, erős jellemről van szó.
”Julius Prien kommodore-nak, a Starlight Venator osztályú csillagromboló kapitányának. Ajánlását átnéztük, és az Ön által megjelölt személy anyagát is átvizsgáltuk. Örömmel értesítem, hogy az Akadémia vezetősége egyhangú szavazással eldöntötte, hogy Reeve főhadnagyot tárgyévben kezdődő Flotta Főtiszti Karára felvette! Ezen levél mellékleteként megküldöm Önnek Reeve elsőtiszt szolgálat alóli felmentését, párosítva az Akadémiára felvételét nyert okmány másolatával!
Tisztelettel:
Rowen McGirrus altengernagy, oktatási rektorhelyettes, Flotta Főtiszti Akadémiai Kar dékánja.”
Ezután rengeteg apró jelentés került a nagymoff szeme elé. Többségük mind hadijelentések voltak, a klónháborúkból, a csontvázinvázió idejéből, illetve a Renatasia-rendszerben való ténykedéséről a kapitánynak. Ezekből Tarkin számára egyértelművé vált, még mielőtt a kitüntetésekre való felterjesztések okmányait kezdte volna böngészni, hogy Reeve kapitány miért is érdemelte ki ezen nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő kitüntetéseket.
A Csontvázinvázió rövid, de annál velősebb ütközetei alatt egymaga, saját, Venator osztályú csillagrombolójával feltartóztatott, majd megsemmisített egy egész ellenséges flottaegységet. Igaz, az összecsapás után hajója, a Darkmoon, olyan súlyos veszteségeket és károkat szenvedett, hogy a csodával határos módon tudtak csak egyáltalán egy javítóüzembe ellavírozni, és a hajót vissza kellett vonni a szolgálatból. Sokkal jobban megérte, ha a kapitány új hajót kap, mintha régi hajóját felújították volna.
Aztán megakadt a nagymoff szeme valamin. Mikor Reeve ezen incidens után megkapta új hajóját, a flotta új állományt rendelt a keze alá. Ám régi emberei egytől egyig beadták áthelyezési kérelmüket, hogy ismételten a kapitány alatt dolgozhassanak. Ez, ha mást nem is, de annyit mindenképp elárult, hogy olyan vezetővel van dolga Tarkinnak, aki képes a fanatizmust előhozni embereiből, ugyanakkor maga is már-már, mások számára mindenképp, őrültnek ható fanatizmussal szolgálja a Birodalmat.
A legvégső dokumentum, melyet a lemez tartalmazott, magának Reeve kapitánynak az áthelyezési jelentkezési kérelme volt. Tarkin minden bizonnyal érdeklődve nyitotta meg ezt a részét a hololemeznek, és hátradőlve irodájában, figyelmesen nézte, amint a gép elővetíti a teljes díszegyenruhájában feszítő Reeve kapitány magas, izmos alakját.
”Tarkin Nagymoffnak, a Birodalom Nagymoffjának, a Császár helyettesének és a Tarkin Átka Alakulat Főparancsnokának!
Uram! Mil Kean Reeve kapitány vagyok! Jelenleg a 32. flottában szolgálak, a Csillagköd ISD kapitányaként. Parancsnokom egy kiváló katonatiszt, öröm alatta szolgálni. Mégis, mikor hírét vettem, hogy embereket toboroz újonnan alakuló flottájába, azonnal beszéltem parancsnokommal, és sikerült megállapodnom vele. Aláírta jelentkezési kérelmemet az Ön flottájába. Amióta katonai pályafutásom elkezdtem, mint flottatiszt, minden álmom az volt, hogy egyszer kapitány legyek. Sose hittem, hogy vágyhatok ennél többre. Egészen mostanáig. Most már minden célom az életben, hogy az Ön zseniális irányítása alatt szolgáljak tovább, mint a Birodalom elitjének, a Flottának a tisztje! Kérem, hogy jelentkezésemet az Ön és a Birodalom érdekei szerint bírálja el!
Őszinte híve:
Mil Kean Reeve kapitány, ISD Csillagköd”
Egy apró kattanással vége lett az előadásnak, az automatika újra felkapcsolta a világítást a szobában, a hololejátszó pedig halk zümmögés kíséretében kiadta magából a kis lemezt, majd végleg elcsendesett, magára hagyva Tarkin nagymoffot, aki a csendben az új jelentkező sorsát kezdte mérlegelni…
-Uram, a kért akta!-majd újabb tisztelgés, és Tarkin elbocsátó tekintete láttán egy szabályos hátraarc után kisiet a szobából. A nagymoff pár percig mereven nézi az apró kis lapos lemezt az asztalán, majd hirtelen előrenyúl, és az apró, asztali lejátszó megfelelő nyílásába helyezi a szerkezetet. A gép azonnal életre kel, és egy katonai hírszerzési akta formaalakja kezd kibontakozni a feszülten figyelő nagymoff szemei előtt…
Azonosító: BCSF-K2245-MKR
Név: Mil Kean Reeve
Rendfokozat: Kapitány
Beosztás: Rombolókapitány
________________________________________
Általános adatok:
Kor: 41 standard év
Születési hely: Commenor
Magasság: 1.90 standard méter
Testsúly: 92 standard kilogramm
________________________________________
Katonai adatok:
Carida: Köztársasági Katonai Akadémia/Flottatiszti Kar: B.e. 13-9
Carida: Birodalmi Katonai Akadémia/Flotta Főtiszti Kar: B.sz. 0-3
________________________________________
Kitüntetések:
Hajózó Tiszti Kereszt: B.e. 2*
Birodalmi Tiszti Nagykereszt: B. sz. 4*
A Flotta Ezüst Nagykeresztje: B.sz. 7*
Megjegyzés: A kapitány kiemelkedő harctéri teljesítményei miatt kapta ezen kitüntetéseket. Elsőt még a Polgárháborúban, a másodikat a Csontvázinvázióban, a harmadikat pedig a Renatasia-Rendszer annektálásában játszott szerepéért kapta.
A célszemélyt a nyomozás és kutatási munka után politikailag és katonailag is megfelelőnek nyilvánítom. Elkötelezett, birodalomhű eszméket vall, eszerint cselekszik is. További katonai karriert javaslom.
Az aktát lezárom!
Grend Horrak ezredes, KHH
Amint ez az akta végetért, egy suhancképű fiatalember arca jelent meg a nagymoff árgusan figyelő szemei előtt. Egyből rá lehetett ismerni a 18 év körüli Mil-re. Elegáns öltözékében büszkén feszített, aztán megszólalt. Hangja tisztán, határozottan csengett, egyszer sem remegett meg. És Tarkin szemét nem kerülte el a már ekkor észrevehető csillanás az immár kapitány Reeve szemeiben. A csillanást, mely elárulta számára, hogy ez a férfi a végletekig elmegy a parancsait végrehajtani. Nem számít, mibe kerül, de végrehajtja. Máshol, Máskor, másnak talán ez veszélyt jelzett volna, ám Tarkin pont ilyen embereket keresett alakulatába. Akik hajlandóak érte ~és természetesen a Császárért~ a végsőkig is elmenni. Reeve még azon is túlmenne, ha kellene.
”Mil Kean Reeve vagyok, 18 évvel ezelőtt születtem a Commenoron, Commen városban. Szüleim nehéz helyzetben lévő technikusok voltak, így minden iskolám bentlakásos volt, hogy ezzel is könnyítsünk családunk helyzetén. Három idősebb testvérem van, de velük nem alakult ki mély kapcsolatom, lévén éveken keresztül alig találkoztunk. Fiatal korom óta folyamatosan sportolok, benne voltam mindig az iskoláim csapataiban. Tanulmányi eredményeim végig kitűnőek, ám mégis úgy gondolom, számomra a hadsereg az egyetlen lehetséges jövőkép, amelyben boldognak, teljesnek tudnám érezni magam. Véleményem szerint szükséges a katonai védelem és bizonyos helyzetekben irányítás, mivel ezekkel meg lehet oldani a kényes szituációkat. Mindezekhez persze megfelelő parancsnokok is kellenek. Ezért is jelentkezem a legjobbak közé, hogy magam is a legjobb lehessek. Köszönöm hogy meghallgattak, várom megtisztelő értesítésüket felvételi kérelmemmel kapcsolatban!”
A holovetítő képe egy pillanatra elsötétült, magára hagyva Tarkint gondolataival az új jelölttel kapcsolatban. Aztán a hologép újra nekilendült, és játszani kezdett. Egy marcona külsejű kommodore-i rendjeleket viselő, őszes halántékú férfi jelent meg, és beszélni kezdett.
”Tisztelt Akadémia Vezetőség! Julius Prien kommodore vagyok, a Starlight Venator osztályú csillagromboló kapitánya. Ajánlást szeretnék tenni elsőtisztem, Mil Kean Reeve főhadnagy részére! Kiváló katona, nagyszerű parancsnoki érzékkel rendelkezik. Az Akadémia átalakulása kapcsán lehetőség adnak pár tisztnek, hogy tovább képezhessék magukat karrierjük és a Birodalom érdekében! Kérem, tanulmányozzák át elsőtisztem aktáját, és pozitív elbírálásban részesítsék ajánlásomat! Tisztelettel:
Julius Prien kommodore”
Pár pillanattal később egy öregebb, altengernagyi rendjeleket viselő férfi képére váltott a lejátszó. Tekintetén is látszott már korosodása, lévén hunyorított, és már vizenyősek voltak szemei. Ám mikor megszólalt, érződött hangján, hogy még mindig parancsnokláshoz szokott, erős jellemről van szó.
”Julius Prien kommodore-nak, a Starlight Venator osztályú csillagromboló kapitányának. Ajánlását átnéztük, és az Ön által megjelölt személy anyagát is átvizsgáltuk. Örömmel értesítem, hogy az Akadémia vezetősége egyhangú szavazással eldöntötte, hogy Reeve főhadnagyot tárgyévben kezdődő Flotta Főtiszti Karára felvette! Ezen levél mellékleteként megküldöm Önnek Reeve elsőtiszt szolgálat alóli felmentését, párosítva az Akadémiára felvételét nyert okmány másolatával!
Tisztelettel:
Rowen McGirrus altengernagy, oktatási rektorhelyettes, Flotta Főtiszti Akadémiai Kar dékánja.”
Ezután rengeteg apró jelentés került a nagymoff szeme elé. Többségük mind hadijelentések voltak, a klónháborúkból, a csontvázinvázió idejéből, illetve a Renatasia-rendszerben való ténykedéséről a kapitánynak. Ezekből Tarkin számára egyértelművé vált, még mielőtt a kitüntetésekre való felterjesztések okmányait kezdte volna böngészni, hogy Reeve kapitány miért is érdemelte ki ezen nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő kitüntetéseket.
A Csontvázinvázió rövid, de annál velősebb ütközetei alatt egymaga, saját, Venator osztályú csillagrombolójával feltartóztatott, majd megsemmisített egy egész ellenséges flottaegységet. Igaz, az összecsapás után hajója, a Darkmoon, olyan súlyos veszteségeket és károkat szenvedett, hogy a csodával határos módon tudtak csak egyáltalán egy javítóüzembe ellavírozni, és a hajót vissza kellett vonni a szolgálatból. Sokkal jobban megérte, ha a kapitány új hajót kap, mintha régi hajóját felújították volna.
Aztán megakadt a nagymoff szeme valamin. Mikor Reeve ezen incidens után megkapta új hajóját, a flotta új állományt rendelt a keze alá. Ám régi emberei egytől egyig beadták áthelyezési kérelmüket, hogy ismételten a kapitány alatt dolgozhassanak. Ez, ha mást nem is, de annyit mindenképp elárult, hogy olyan vezetővel van dolga Tarkinnak, aki képes a fanatizmust előhozni embereiből, ugyanakkor maga is már-már, mások számára mindenképp, őrültnek ható fanatizmussal szolgálja a Birodalmat.
A legvégső dokumentum, melyet a lemez tartalmazott, magának Reeve kapitánynak az áthelyezési jelentkezési kérelme volt. Tarkin minden bizonnyal érdeklődve nyitotta meg ezt a részét a hololemeznek, és hátradőlve irodájában, figyelmesen nézte, amint a gép elővetíti a teljes díszegyenruhájában feszítő Reeve kapitány magas, izmos alakját.
”Tarkin Nagymoffnak, a Birodalom Nagymoffjának, a Császár helyettesének és a Tarkin Átka Alakulat Főparancsnokának!
Uram! Mil Kean Reeve kapitány vagyok! Jelenleg a 32. flottában szolgálak, a Csillagköd ISD kapitányaként. Parancsnokom egy kiváló katonatiszt, öröm alatta szolgálni. Mégis, mikor hírét vettem, hogy embereket toboroz újonnan alakuló flottájába, azonnal beszéltem parancsnokommal, és sikerült megállapodnom vele. Aláírta jelentkezési kérelmemet az Ön flottájába. Amióta katonai pályafutásom elkezdtem, mint flottatiszt, minden álmom az volt, hogy egyszer kapitány legyek. Sose hittem, hogy vágyhatok ennél többre. Egészen mostanáig. Most már minden célom az életben, hogy az Ön zseniális irányítása alatt szolgáljak tovább, mint a Birodalom elitjének, a Flottának a tisztje! Kérem, hogy jelentkezésemet az Ön és a Birodalom érdekei szerint bírálja el!
Őszinte híve:
Mil Kean Reeve kapitány, ISD Csillagköd”
Egy apró kattanással vége lett az előadásnak, az automatika újra felkapcsolta a világítást a szobában, a hololejátszó pedig halk zümmögés kíséretében kiadta magából a kis lemezt, majd végleg elcsendesett, magára hagyva Tarkin nagymoffot, aki a csendben az új jelentkező sorsát kezdte mérlegelni…
