Post by Ann Hakumi on Jul 12, 2009 21:45:33 GMT 1
Birodalom elõtt 15-ben születtünk, én meg a testvérem, az Arkánia nevû bolygón. Az én nevem Ann Hakumi, az övé pedig Rhian Hakumi. Emlékszem, apám sokáig nem mesélt arról, hogy a születésünkkor hogyan halt meg az édesanyák. Igen, sajnos meghalt, amikor születtünk. Elképzelem, milyen nehéz lehetett apámnak, ott állt két gyerekkel, akikrõl azt se tudta, hogy kell õket felnevelni, azonban örömre is volt oka, hisz két egészséges lánygyermeke született, akik ráadásul ikrek voltak. Egypetéjûek. – teszi hozzá mosolyogva.
- Akkor az édesapjának biztos komoly fejtörést jelentett önöket megkülönböztetni.
Így van, így van. De megoldotta. Én voltam a kék, Rhian pedig a piros. Miután megszülettünk és megkaptuk a karpereceket névvel ellátva, akkor õ sokáig csak így tudott minket megkülönböztetni. Aztán le kellet venni, de mi még mindig egyformák voltunk – jegyzi meg újabb mosollyal – és akkor jött a dada. Ezután én kék, Rhian pedig piros ruhácskákat kapott.
- Mesélne a gondokról, amikkel ennek a csonka családnak meg kellet küzdenie?
Hát hogyne. Bár abban az értelemben nem kellett gondokkal küzdenünk, hogy a család anyagi gondokkal küzdött volna. Szóval.. érti. Kelar Hakumi számára ezután az élet teljesen megváltozott és fenekestül felfordult, de mint az Arkani Corps bányavállalat vezérigazgatójaként nem kellett, úgymond ennek a tragédiának az anyagi vonzataitól félnie.
- Igen szabatosan fejezte ki magát.
Valóban. Azonban más vizekre evezve, az élet számára valóban megváltozott, nekünk még csak akkor kezdõdött.
Az Arkánia bolygón töltöttük a gyermekkorunkat egy hegyvidéki villában, ami távolesett minden lakot területtõl. Ott lakott a mi kis családunk, mi ketten, apánk; aki persze nem sok idõt töltött otthon és a dadusunk, aki anyánk helyet is anyák volt. Hihetetlen érzéke volt a gyerekekhez, amikor már kicsit nagyobbak lettünk, és sokat civakodtunk, mindig õ vetett végett a vitáinknak. Hát igen, volt türelme. Elég sok idõt töltöttünk együtt, általában mindig õ volt velünk. Mindig csak dadusnak hívtuk, talán még,… még most se tudnám megmondani az igazi nevét.
- És a testvérérõl mesélne?
A gyerekkorunkról? Hogyne. Úgy általánosságban elmondható, hogy Rhian meg én mindig rivalizáltunk. Persze aztán az is, hogy nagyon sokáig õ volt az egyetlen igazi barátom. Jellemünkben én inkább csöndesebb voltam, és dadus szerint nehezen befolyásolható, tudja, aki mindig hisz az igazában, Rhian pedig a beszédesebb, és amiért mindig csodáltam, remek memóriájú és gyorsan tanuló gyerek volt. Persze mind a ketten próbáltunk jól tanulni, fõleg miután beírattak minket Arkánia egyik legjobb iskolájába. Személyes megítélésem szerint, én mindig is lusta gyerek voltam, aki nem szeretett tanulni, bár az igaz, hogy a történelmet és a késõbb bejövõ filozófiát nagyon szerettem. Szóval nekem nem annyira voltak jók a jegyeim, de ezért soha senki nem szólt meg.
Furcsa mégis, hogy Rhian igyekezette engemet is arra késztetett, hogy egyre jobb és jobb legyek, és nem azért, mert mintagyerek akartam lenni; erre valahogy soha nem éreztem késztetést; hanem azért, hogy bizonyítsam a körülöttem lévõknek, hogy én is tudok olyan jó lenni, mint õ. Egyébként, ma is az egyik kedvenc mondása, hogy soha ne elégedj meg teljesen azzal, aki vagy.
Egészen kicsi korunktól kezdve sülve-, fõve együttvoltunk, és úgy érzem, hogy a legapróbb részletig ismertük a másik rezzenéseit, arcmimikáját, a testbeszédét. Pl. a mosolyából gyakran csak én tudtam leszûrni, hogy mire is gondol igazán.
- Aztán hol folytatták tanulmányaikat?
Miután kijártam az iskolát az Arkánián, a Coruscantra mentem az apám jóvoltából, akinek ezután is fontos volt, hogy jó helyen tanuljunk. Én a részemrõl már elég fiatalon a politika felé fordultam, így érhetõ volt, hogy majd ilyen irányba szeretnék továbbtanulni. Nincsen panaszra okom, szinte mindenre megkaphattam a lehetõséget, ha valamit el akartam érni. Mikor elhagytam az Arkániát, akkor az életemnek egy új szakaszába léptem, mivel különváltunk a testvéremtõl és más- más utakon kezdtünk járni. Õ az Arkánián tanult orvosnak, én meg a Coruscanton, ahol terveim szerint az gimnázium után politológiára jelentkeztem volna.
Tehát a Coruscant-on folytattam tanulmányaimat és jelentkeztem egy bentlakásos iskolába, ahonnan az elvégzése után, volt rá lehetõségem, hogy továbbtanuljak az egyetemen. A jelentkezésem után egy évvel alakult meg a Birodalom. Emlékszem, eleinte milyen félelmetes volt, nem mertem senkivel beszélni, bár beszéltem a galaktikus közöst, nem mentem sehova, mivel nem akartam eltévedni, egyszóval ijesztõ volt. Egyébként se voltam egy barátkozós, gyorsan beilleszkedõ típus. A politikai pályán, ami akkor kilátásban volt, a jó kapcsolatteremtés elengedhetetlen, de akkor ez még nem ment nekem annyira. Az új törvények miatt sok tanulót úgymond alkalmatlanak találtak az ottani tanulmányok elvégzésére, így egy idõ után elégé megváltozott a helyzet. A helyen, ahol laktunk a többi tanulóval, senkinek nem volt fehér haja, így mindig engemet néztek meg elõször a tanárok és diákok, pedig – itt felnevet – én pont az ellenkezõjére törekedtem, hogy elveszek a szürke tömegben. Persze ahogy telt múlt az idõ, én is egyre több emberrel ismerkedtem meg, és elõször életemben néhány igazi barátra is szert tettem.
Elvégeztem a gimnáziumot jeles eredménnyel, így ezután már lehetõvé vált, hogy egyetemre menjek. Miközben tanulmányaimat folytattam, többször is hazalátogattam, mivel nagyon hiányzott a családom. Mindig nagy örömöt jelentet, amikor hazaérhetem hozzájuk. Apám közben szorgalmasan taposta ki az ösvényt a számomra. Arra törekedet, hogy én is kapcsolatba kerüljek politikus karakterekkel és fontosabb személyekkel. Nagyon hálás voltam és vagyok az erõfeszítéseiért, mivel tényleg mindent megtett értünk, bár meg kell, mondjam, egy kicsit zavaró is volt, mivel saját erõmbõl akartam magamat felküzdeni. – mondja mosolyogva. – Bár itt is ki kell jelentenem, hogy semmi okom a panaszra, hisz, szinte mindent alám tettek, és nekem csak az volt a dolgom, hogy jól tanuljak.
- És az egyetemi évek?
Sok társam, akivel a gimnáziumban megismerkedtem, továbbtanult az egyetemen is, úgyhogy nem csöppentem teljesen idegen környezetbe. A tanulás már könnyebben ment, mivel a bolygót és a helyet is, ahol laktam, jobban megismertem.
Miközben tanultam, a galaktikus közöst is jobban megismertem, valamint egy hobbit is találtam magamnak. A csillagászattal kezdtem el foglalkozni és egyre több bolygót akartam megismerni. A tanulás mellett saját indítatásból kezdtem el tanulni a bolygókról, a csillagokról és az ûrvilágról is. Igazán érdekes téma.
Alapfokú képzésen, 21 éves koromban diplomáztam le, és mivel az eredményeim megfelelõek voltak, ezért tovább tanulhattam, hogy megszerezem a mester diplomát is. Már fiatal koromban hozzászoktam a kemény tanuláshoz, így könnyebben vettem a tanulás adta akadályokat. Összesen hat félévet, vagyis három évet töltöttem még az egyetemen. Ez alatt az idõ alatt a tanulás mellett elég sokat olvastam. Próbáltam jobban megismerni a városbolygót, ezért több helyre is eljártam. Aztán, bár lehet, hogy lett volna rá lehetõségem, de nem nagyon látogattam meg szomszédos bolygókat, a Coruscant és az Arkánia között ingáztam.
Miután sikerült lediplomáznom 24 éves koromban, azonnal hazautaztam és örömmel tapasztaltam, hogy a testvérem is jó úton halad afelé, hogy orvos legyen.
- A Coruscanton érte bármi miatt… atrocitás?
Mármint… értem. Nem, nem ért semmilyen probléma, ameddig a bolygón tartózkodtam. Se a távozásnál, se a belépésnél. Ugyanúgy hagytak tanulni, mint másokat. Apám is biztosított róla. Bár, ez a megkülönböztetés a… - elhallgat.
- És mit csinált az elmúlt egy évben?
Amikor hazatértem, akkor szinte azonnal próbáltam belefolyni a politikai életbe, több-kevesebb sikerrel. Konkrét terveim nem voltak, csak vártam a kínálkozó lehetõségekre. Egy estélyen ismerkedtem meg Arkáni akkori szenátorával, akit elõtte csak névrõl ismertem. Apám mutatott be, aki üzleti téren került kapcsolatba Ryddel Ha'rs szenátorral, aki a szenátori teendõk mellett más feladatokat is ellát. Beszélek itt például a Fõadmirálisi tisztségérõl, vagy a Domínium kormányzásáról.
Apám akkoriban kezdet bele annak az ötletnek a megvalósításába, hogy az Arkani Corps a bányászat mellett, vagy épp a helyet, az ékszergyártással kezd el foglalkozni. Így került kapcsolatba több vállalkozóval, köztük a Ha'rs Brilliant nevû gyémántbányász céggel is, aminek a fõnöke a szenátorúr. Ez az ötlet még most is úgymond csak kezdeti stádiumában áll, de aztán lehet, hogy lesz belõle valami.
A már emlegetett estélyek egyikén, mivel több ilyenen is részt vettem, ismerkedtem meg egy népszerû íróval, akinek több remekmûvet is köszönhetünk. Ilyen ismert mû például: Az Arkánia hajlana, vagy a Semi Karen kalandjai. Õ apám egyik jó barátja volt és többször is elõfordult, hogy meglátogatta a villánkban. Kema Laker az írás mellet nagykövet is volt egyben, aki általában a Coruscanton dolgozott. Én persze az Arkánián találkoztam vele, és egy kicsit az õ segítségével is bõvült a jelenlegi politikai helyzetrõl a tudásom. Szerintem, õ nagyon hit az elveiben. – pillanatra elhallgat, majd folytatja.
Úgy döntöttem, hogy a politikai pályafutásomat azzal kezdem, hogy tanácsadásba fogok. Politikai tanácsadóként társasági összejöveteleken, estélyeken, tárgyalásokon kaptam elõször cégektõl, majd politikusoktól munkát. Elõször nem bíztak bennem, amit meg is értek, hisz ez sokszor a bizalomról szól és engemet még nem ismertek annyira. Ezért eleinte a Nagykövetúr adta meg a kezdõ lökéseket. Vele ekkor már egészen jó barátságban voltam, és õ ajánlott be egyes helyeken, mondván, szerinte hasznomat vehetik. Egy idõ után ez be is bizonyosodott, és valamicske hírem is kezdet lenni ezen a téren. Több politikai publikációt is írtam, ami sokaknak elnyerhette a tetszését, mivel hamar a felsõbb körökben találtam magamat politikai téren.
Ryddel Ha'rs, aki ekkor harcot folytatott a Birodalomért, nem tudta ellátni a bolygó képviseletét, ezért valószínû volt, hogy nemsokára átadja a helyét valakinek. Csak egy elkötelezet ember kerülhetett a helyére, aki minden tudását a bolygóért, a polgárokért veti be. Ez idõben már én is potenciális jelöltnek számítottam.
- És hallottam, hogy már nem tartják a kapcsolatot a Nagykövetúrral.
Hát… nem is tudjuk igazából. Bár én kedveltem,… de a hírek szerint nem töltheti be a posztját valamilyen betegség miatt, és állítólag most a Corelliai elmegyógyintézetben gondozzák, persze nagy odafigyeléssel . Nem tudom pontosan. – fejezi be szenvtelenül. - Kár, okos embernek ismertem.
- Értem. Most, hogy szenátor lett, mik a tervei?
Szeretném minél jobban teljesíteni az új feladataimat és minél jobban megismerni a politika világát, valamint minél hasznosabb lenni a rendszer számára.
És, bár gyermekkorunkban mindent megkaptunk, mégis tudom, hogy ez sokaknak nem adatik meg. Szeretném, ha másoknak is lenne arra lehetõsége, hogy olyan helyre mehessenek tanulni, amit a képességeik úgymond megkövetelnek.
Apám is sokszor mondta, ha megvan a lehetõséged arra, hogy változtass, akkor tedd meg.
- Az apjával milyen viszonyban állt?
Bár… úgy tûnhet, hogy apánk nem törõdött velünk eleget a nevelés terén, én úgy érzem, hogy mindig látszott rajta, hogy feltétlenül szeret minket. Szerintem a családi tragédia az évek során inkább szorosabbá fûzte a köztünk lévõ köteléket. Soha nem álltunk egymással rossz viszonyban, és ha valami problémánk van, akkor mindig hozzá fordulunk segítségért.
Nekünk szerencsénk volt, hisz kiegyensúlyozott családi közegben nõhettünk fel, sok más család van, ahol ez nem valósul meg. Remélem, egy napon én is segíthetek ezeknek a családoknak.
- És aztán kiderült, mibe halt bele az édesanyja?
Igen, igen. Apánk elmesélte, amikor nagyobbak lettünk. Sajnos nem tervezett korai szülés volt, ami végül sajnos így végzõdött. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam õt személyesen megismerni.
- Köszönöm szépen az interjút, Hakumi kisasszony!
- Én köszönöm.
B. Sz.: 10 Elona hó 12
Egy nõ lép az árushoz és kér egy újságot. A szél rövid, fehér hajába tép, ahogy végigsöpör a tundrai tájon. Most hideg van és esik a hó, így a nõ egy vastag bundakabátot visel. Vékony kezével megigazítja szemüvegét, majd kinyitja az újságot. Azon a következõ szalagcímmel, ez szereppel:
Miközben beleolvas, néha elmosolyodik egy- egy szón. Mikor ehhez a kérdéshez ér:
- A Coruscanton érte bármi miatt… atrocitás?
Elgondolkodik rajta, majd megnézi a választ is. Ez az egyik rövidválasza volt az interjú alatt Ann Hakuminak, aki az elõbb az újságot lapozgatta, majd felidéz egy korábbi, még az interjú elõtti tanácsot az apjától.
„Aztán senkinek semmit a Birodalomról kislányom.”
Még sokáig visszhangzik ez a néhány szó a fejében, majd egy újabb szélroham kicsavarja vékony kezeibõl az újságot.
(MÁSOLAT)[/center]
Feljegyzés idõpontja: B. E.: 1 Relona hó 33
Sorszám: 01
Szállítmány:
- 100.000 tonna vasérc
- 100.000 tonna uránérc
- összesen 10.000 tonna nemesérc
- 5000 tonna feldolgozatlan, csiszolatlan gyémánt
- 1000 tonna márvány
Szállítást végezi: Arkania TransPort
Szállítás pontos ideje: B. Sz.: 0 Elona hó 1
Rendeltetési hely: Coruscant, Központi kikötõ
Aláírás: Kelar Hakumi
Személyes megjegyzés (Indok): A Birodalomnak és annak elsõ emberének, Dantius Palpatine õfelségének, további jó kapcsolatunk reményében!
(Tanuló pénz*)
Következõ szállítmányozás várható ideje: B. Sz.: 0 Telona hó 1
Szerzõdés lejárta várhatóan: B. Sz.: 10
/Dokumentum helye: Arkánia, Arkani Corps fõépülete, valahol egy szekrény mélyében…/
„És egyelõre a bolygón a Birodalmi befolyás továbbra is kicsi maradt….”
Ahogy a szél ostromolja a tájat és lassan sötét felhõk gyülekeznek, egy papírdarab; kibontakozva látszik, hogy egy megtépázott újság száll a levegõben. És újra bebizonyosodik a nyomtatott szöveg egyik fogyatékossága a holo hírekkel szemben… Ormótlan hegyek tûnek fel, majd el, még be nem fagyot zúgók tajtéka szalad le a hegyek oldalán és természet egyre csak tombol. Az újság még mindig száll, ahogy a szél fodrozódik és szakad a hó, de az újságot csak egyre tovább viszik, és nem bírják eltûntetni a természet erõi. Több szászéves fák recsegve, ropogva adják meg magukat a szél erejének, majd kidõlnek, de az újság csak tovább repül. Majd nagy remegés veszi kezdetét és mély morajlás halható. Egy lavina söpör végig a fagyot tájon, betemetve mindent az útjában, és nem marad más, csak a végtelen, tiszta fehérség. Hatalmas ereje átlép téren és idõn egyaránt.
(B. Sz.: 10 Elona hó 5)
Nyílik az ajtó, amin hûvös levegõ árad a helyiségbe. Egy távoli lavina erejének utolsó sóhaja lépi át a kávézó küszöbét. A fiatal újságírónõ felemeli a fejét a fuvallatra.
- Esetleg segíthetek valamiben szenátor asszony? – fordul az ajtóban megálló szenátor felé.
- Tudja, én egyszer ismertem egy okos embert’. Kérem. – az újságírónõ megáll a mozdulatban, ahogy épp készült elõvenni már eltett írótábláját. A szenátor háttal áll neki, csak az arcát fordítja oldalra. Most alig vannak a kávézóban, így senki nem hallgatja õket. – Egyszer ez az okos ember’ a következõket mondta: igazság, kitartás, elkötelezettség, béke, alázatosság, szabadság.
Az újságíró még mindig a táblával babrál, de kíváncsisága is felébred.
- És ön hisz ezekben az elvekben?
Ann elfordítja a fejét.
- Én nem vagyok okos ember’. Politikus vagyok.
Ez újabb fuvallat pírt csalt a bent lévõk sápadt arcára.
- És mi történt ezzel az,… emberrel?
- Nem tudom. – vonta meg a vállát. – Valószínûleg egy sötét, magányos és… számszerû helyen van, ahol talán húzza a rovátkákat a falba napról- napra. – távozik.
Az újságíró nem tudta mire vélni az elhangzottakat.
Ahogy Ann halad és elmélyül gondolataiba, még a siklóról is elfeledkezik, ami valahol a következõ sarkon várhatja. Már bánja, de azt nem gondolja, hogy az újságíró megértette volna szavai értelmét. Ha mást nem is, annyit már megtanult, hogy mindenek oka van. Most egy rövidke pillanatra lefeslett róla az álarc, amit nem olyan régen magára ragasztott, és láthatta, esetleg hallhatta más is, hogy milyen az az Ann, akivé az elmúlt egy évben lett. Igen, az álarc is õ volt, de már nem az, azt mégis magán tartja.
- Hû a Birodalomhoz.. – hallatszott már oly sokszor, oly sok embertõl.
Tovább ballag.
Kema Laker nagykövet soha nem mondta ezt, és most nincs itt velük.
Jellem: Ann célja, hogy segítsen a szorult helyzetben lévõknek, bár még nem igazán ismeri az igazi szegénységet. Arkán lévén, nem gyakran lehet megzavarni, vagy meglepni, ami a politikában az elkövetkezendõ idõkben a javára válhat. Nézeteiben még mindig megdönthetetlen, ami leginkább az egyenlõségre épül. Hisz az igazságban, de egyre inkább rá fog jönni, hogy ezt jobb nem hangoztatni a rendszerben.
Felszerelés:
- Elegáns utcai és utazó ruhák
- Adattáblák
- Készpénz (2000 kredit)
- Kommlik
NJK kíséret:
- Protokoll droid
Beszélt nyelvek:
- Arkán
- Galaktikus közös
Kinézet: magassága 170 cm(alacsonynak számít), rövid fehér haj, fehér bõrszín, vékony testalkat. Nyilvánosság elõtt mindig elegánsan jelenik meg, kívülállók kinézetérõl azt hihetnék, hogy könnyen befolyásolható, azonban Ann pont az ellenkezõjében hisz.
- Akkor az édesapjának biztos komoly fejtörést jelentett önöket megkülönböztetni.
Így van, így van. De megoldotta. Én voltam a kék, Rhian pedig a piros. Miután megszülettünk és megkaptuk a karpereceket névvel ellátva, akkor õ sokáig csak így tudott minket megkülönböztetni. Aztán le kellet venni, de mi még mindig egyformák voltunk – jegyzi meg újabb mosollyal – és akkor jött a dada. Ezután én kék, Rhian pedig piros ruhácskákat kapott.
- Mesélne a gondokról, amikkel ennek a csonka családnak meg kellet küzdenie?
Hát hogyne. Bár abban az értelemben nem kellett gondokkal küzdenünk, hogy a család anyagi gondokkal küzdött volna. Szóval.. érti. Kelar Hakumi számára ezután az élet teljesen megváltozott és fenekestül felfordult, de mint az Arkani Corps bányavállalat vezérigazgatójaként nem kellett, úgymond ennek a tragédiának az anyagi vonzataitól félnie.
- Igen szabatosan fejezte ki magát.
Valóban. Azonban más vizekre evezve, az élet számára valóban megváltozott, nekünk még csak akkor kezdõdött.
Az Arkánia bolygón töltöttük a gyermekkorunkat egy hegyvidéki villában, ami távolesett minden lakot területtõl. Ott lakott a mi kis családunk, mi ketten, apánk; aki persze nem sok idõt töltött otthon és a dadusunk, aki anyánk helyet is anyák volt. Hihetetlen érzéke volt a gyerekekhez, amikor már kicsit nagyobbak lettünk, és sokat civakodtunk, mindig õ vetett végett a vitáinknak. Hát igen, volt türelme. Elég sok idõt töltöttünk együtt, általában mindig õ volt velünk. Mindig csak dadusnak hívtuk, talán még,… még most se tudnám megmondani az igazi nevét.
Hegyvidéki táj nyáron…
…és télen
A villa belülrõl
- És a testvérérõl mesélne?
A gyerekkorunkról? Hogyne. Úgy általánosságban elmondható, hogy Rhian meg én mindig rivalizáltunk. Persze aztán az is, hogy nagyon sokáig õ volt az egyetlen igazi barátom. Jellemünkben én inkább csöndesebb voltam, és dadus szerint nehezen befolyásolható, tudja, aki mindig hisz az igazában, Rhian pedig a beszédesebb, és amiért mindig csodáltam, remek memóriájú és gyorsan tanuló gyerek volt. Persze mind a ketten próbáltunk jól tanulni, fõleg miután beírattak minket Arkánia egyik legjobb iskolájába. Személyes megítélésem szerint, én mindig is lusta gyerek voltam, aki nem szeretett tanulni, bár az igaz, hogy a történelmet és a késõbb bejövõ filozófiát nagyon szerettem. Szóval nekem nem annyira voltak jók a jegyeim, de ezért soha senki nem szólt meg.
Furcsa mégis, hogy Rhian igyekezette engemet is arra késztetett, hogy egyre jobb és jobb legyek, és nem azért, mert mintagyerek akartam lenni; erre valahogy soha nem éreztem késztetést; hanem azért, hogy bizonyítsam a körülöttem lévõknek, hogy én is tudok olyan jó lenni, mint õ. Egyébként, ma is az egyik kedvenc mondása, hogy soha ne elégedj meg teljesen azzal, aki vagy.
Egészen kicsi korunktól kezdve sülve-, fõve együttvoltunk, és úgy érzem, hogy a legapróbb részletig ismertük a másik rezzenéseit, arcmimikáját, a testbeszédét. Pl. a mosolyából gyakran csak én tudtam leszûrni, hogy mire is gondol igazán.
- Aztán hol folytatták tanulmányaikat?
Miután kijártam az iskolát az Arkánián, a Coruscantra mentem az apám jóvoltából, akinek ezután is fontos volt, hogy jó helyen tanuljunk. Én a részemrõl már elég fiatalon a politika felé fordultam, így érhetõ volt, hogy majd ilyen irányba szeretnék továbbtanulni. Nincsen panaszra okom, szinte mindenre megkaphattam a lehetõséget, ha valamit el akartam érni. Mikor elhagytam az Arkániát, akkor az életemnek egy új szakaszába léptem, mivel különváltunk a testvéremtõl és más- más utakon kezdtünk járni. Õ az Arkánián tanult orvosnak, én meg a Coruscanton, ahol terveim szerint az gimnázium után politológiára jelentkeztem volna.
Tehát a Coruscant-on folytattam tanulmányaimat és jelentkeztem egy bentlakásos iskolába, ahonnan az elvégzése után, volt rá lehetõségem, hogy továbbtanuljak az egyetemen. A jelentkezésem után egy évvel alakult meg a Birodalom. Emlékszem, eleinte milyen félelmetes volt, nem mertem senkivel beszélni, bár beszéltem a galaktikus közöst, nem mentem sehova, mivel nem akartam eltévedni, egyszóval ijesztõ volt. Egyébként se voltam egy barátkozós, gyorsan beilleszkedõ típus. A politikai pályán, ami akkor kilátásban volt, a jó kapcsolatteremtés elengedhetetlen, de akkor ez még nem ment nekem annyira. Az új törvények miatt sok tanulót úgymond alkalmatlanak találtak az ottani tanulmányok elvégzésére, így egy idõ után elégé megváltozott a helyzet. A helyen, ahol laktunk a többi tanulóval, senkinek nem volt fehér haja, így mindig engemet néztek meg elõször a tanárok és diákok, pedig – itt felnevet – én pont az ellenkezõjére törekedtem, hogy elveszek a szürke tömegben. Persze ahogy telt múlt az idõ, én is egyre több emberrel ismerkedtem meg, és elõször életemben néhány igazi barátra is szert tettem.
Elvégeztem a gimnáziumot jeles eredménnyel, így ezután már lehetõvé vált, hogy egyetemre menjek. Miközben tanulmányaimat folytattam, többször is hazalátogattam, mivel nagyon hiányzott a családom. Mindig nagy örömöt jelentet, amikor hazaérhetem hozzájuk. Apám közben szorgalmasan taposta ki az ösvényt a számomra. Arra törekedet, hogy én is kapcsolatba kerüljek politikus karakterekkel és fontosabb személyekkel. Nagyon hálás voltam és vagyok az erõfeszítéseiért, mivel tényleg mindent megtett értünk, bár meg kell, mondjam, egy kicsit zavaró is volt, mivel saját erõmbõl akartam magamat felküzdeni. – mondja mosolyogva. – Bár itt is ki kell jelentenem, hogy semmi okom a panaszra, hisz, szinte mindent alám tettek, és nekem csak az volt a dolgom, hogy jól tanuljak.
- És az egyetemi évek?
Sok társam, akivel a gimnáziumban megismerkedtem, továbbtanult az egyetemen is, úgyhogy nem csöppentem teljesen idegen környezetbe. A tanulás már könnyebben ment, mivel a bolygót és a helyet is, ahol laktam, jobban megismertem.
Miközben tanultam, a galaktikus közöst is jobban megismertem, valamint egy hobbit is találtam magamnak. A csillagászattal kezdtem el foglalkozni és egyre több bolygót akartam megismerni. A tanulás mellett saját indítatásból kezdtem el tanulni a bolygókról, a csillagokról és az ûrvilágról is. Igazán érdekes téma.
Alapfokú képzésen, 21 éves koromban diplomáztam le, és mivel az eredményeim megfelelõek voltak, ezért tovább tanulhattam, hogy megszerezem a mester diplomát is. Már fiatal koromban hozzászoktam a kemény tanuláshoz, így könnyebben vettem a tanulás adta akadályokat. Összesen hat félévet, vagyis három évet töltöttem még az egyetemen. Ez alatt az idõ alatt a tanulás mellett elég sokat olvastam. Próbáltam jobban megismerni a városbolygót, ezért több helyre is eljártam. Aztán, bár lehet, hogy lett volna rá lehetõségem, de nem nagyon látogattam meg szomszédos bolygókat, a Coruscant és az Arkánia között ingáztam.
Miután sikerült lediplomáznom 24 éves koromban, azonnal hazautaztam és örömmel tapasztaltam, hogy a testvérem is jó úton halad afelé, hogy orvos legyen.
- A Coruscanton érte bármi miatt… atrocitás?
Mármint… értem. Nem, nem ért semmilyen probléma, ameddig a bolygón tartózkodtam. Se a távozásnál, se a belépésnél. Ugyanúgy hagytak tanulni, mint másokat. Apám is biztosított róla. Bár, ez a megkülönböztetés a… - elhallgat.
- És mit csinált az elmúlt egy évben?
Amikor hazatértem, akkor szinte azonnal próbáltam belefolyni a politikai életbe, több-kevesebb sikerrel. Konkrét terveim nem voltak, csak vártam a kínálkozó lehetõségekre. Egy estélyen ismerkedtem meg Arkáni akkori szenátorával, akit elõtte csak névrõl ismertem. Apám mutatott be, aki üzleti téren került kapcsolatba Ryddel Ha'rs szenátorral, aki a szenátori teendõk mellett más feladatokat is ellát. Beszélek itt például a Fõadmirálisi tisztségérõl, vagy a Domínium kormányzásáról.
Apám akkoriban kezdet bele annak az ötletnek a megvalósításába, hogy az Arkani Corps a bányászat mellett, vagy épp a helyet, az ékszergyártással kezd el foglalkozni. Így került kapcsolatba több vállalkozóval, köztük a Ha'rs Brilliant nevû gyémántbányász céggel is, aminek a fõnöke a szenátorúr. Ez az ötlet még most is úgymond csak kezdeti stádiumában áll, de aztán lehet, hogy lesz belõle valami.
A már emlegetett estélyek egyikén, mivel több ilyenen is részt vettem, ismerkedtem meg egy népszerû íróval, akinek több remekmûvet is köszönhetünk. Ilyen ismert mû például: Az Arkánia hajlana, vagy a Semi Karen kalandjai. Õ apám egyik jó barátja volt és többször is elõfordult, hogy meglátogatta a villánkban. Kema Laker az írás mellet nagykövet is volt egyben, aki általában a Coruscanton dolgozott. Én persze az Arkánián találkoztam vele, és egy kicsit az õ segítségével is bõvült a jelenlegi politikai helyzetrõl a tudásom. Szerintem, õ nagyon hit az elveiben. – pillanatra elhallgat, majd folytatja.
Úgy döntöttem, hogy a politikai pályafutásomat azzal kezdem, hogy tanácsadásba fogok. Politikai tanácsadóként társasági összejöveteleken, estélyeken, tárgyalásokon kaptam elõször cégektõl, majd politikusoktól munkát. Elõször nem bíztak bennem, amit meg is értek, hisz ez sokszor a bizalomról szól és engemet még nem ismertek annyira. Ezért eleinte a Nagykövetúr adta meg a kezdõ lökéseket. Vele ekkor már egészen jó barátságban voltam, és õ ajánlott be egyes helyeken, mondván, szerinte hasznomat vehetik. Egy idõ után ez be is bizonyosodott, és valamicske hírem is kezdet lenni ezen a téren. Több politikai publikációt is írtam, ami sokaknak elnyerhette a tetszését, mivel hamar a felsõbb körökben találtam magamat politikai téren.
Ryddel Ha'rs, aki ekkor harcot folytatott a Birodalomért, nem tudta ellátni a bolygó képviseletét, ezért valószínû volt, hogy nemsokára átadja a helyét valakinek. Csak egy elkötelezet ember kerülhetett a helyére, aki minden tudását a bolygóért, a polgárokért veti be. Ez idõben már én is potenciális jelöltnek számítottam.
- És hallottam, hogy már nem tartják a kapcsolatot a Nagykövetúrral.
Hát… nem is tudjuk igazából. Bár én kedveltem,… de a hírek szerint nem töltheti be a posztját valamilyen betegség miatt, és állítólag most a Corelliai elmegyógyintézetben gondozzák, persze nagy odafigyeléssel . Nem tudom pontosan. – fejezi be szenvtelenül. - Kár, okos embernek ismertem.
- Értem. Most, hogy szenátor lett, mik a tervei?
Szeretném minél jobban teljesíteni az új feladataimat és minél jobban megismerni a politika világát, valamint minél hasznosabb lenni a rendszer számára.
És, bár gyermekkorunkban mindent megkaptunk, mégis tudom, hogy ez sokaknak nem adatik meg. Szeretném, ha másoknak is lenne arra lehetõsége, hogy olyan helyre mehessenek tanulni, amit a képességeik úgymond megkövetelnek.
Apám is sokszor mondta, ha megvan a lehetõséged arra, hogy változtass, akkor tedd meg.
- Az apjával milyen viszonyban állt?
Bár… úgy tûnhet, hogy apánk nem törõdött velünk eleget a nevelés terén, én úgy érzem, hogy mindig látszott rajta, hogy feltétlenül szeret minket. Szerintem a családi tragédia az évek során inkább szorosabbá fûzte a köztünk lévõ köteléket. Soha nem álltunk egymással rossz viszonyban, és ha valami problémánk van, akkor mindig hozzá fordulunk segítségért.
Nekünk szerencsénk volt, hisz kiegyensúlyozott családi közegben nõhettünk fel, sok más család van, ahol ez nem valósul meg. Remélem, egy napon én is segíthetek ezeknek a családoknak.
- És aztán kiderült, mibe halt bele az édesanyja?
Igen, igen. Apánk elmesélte, amikor nagyobbak lettünk. Sajnos nem tervezett korai szülés volt, ami végül sajnos így végzõdött. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam õt személyesen megismerni.
- Köszönöm szépen az interjút, Hakumi kisasszony!
- Én köszönöm.
Ann Hakumi, szenátor
Rhian Hakumi, Ann ikertestvére
B. Sz.: 10 Elona hó 12
Egy nõ lép az árushoz és kér egy újságot. A szél rövid, fehér hajába tép, ahogy végigsöpör a tundrai tájon. Most hideg van és esik a hó, így a nõ egy vastag bundakabátot visel. Vékony kezével megigazítja szemüvegét, majd kinyitja az újságot. Azon a következõ szalagcímmel, ez szereppel:
Ikermese
Ann Hakumi története
Ann Hakumi története
Miközben beleolvas, néha elmosolyodik egy- egy szón. Mikor ehhez a kérdéshez ér:
- A Coruscanton érte bármi miatt… atrocitás?
Elgondolkodik rajta, majd megnézi a választ is. Ez az egyik rövidválasza volt az interjú alatt Ann Hakuminak, aki az elõbb az újságot lapozgatta, majd felidéz egy korábbi, még az interjú elõtti tanácsot az apjától.
„Aztán senkinek semmit a Birodalomról kislányom.”
Még sokáig visszhangzik ez a néhány szó a fejében, majd egy újabb szélroham kicsavarja vékony kezeibõl az újságot.
Szerzõdés
(MÁSOLAT)[/center]
Feljegyzés idõpontja: B. E.: 1 Relona hó 33
Sorszám: 01
Szállítmány:
- 100.000 tonna vasérc
- 100.000 tonna uránérc
- összesen 10.000 tonna nemesérc
- 5000 tonna feldolgozatlan, csiszolatlan gyémánt
- 1000 tonna márvány
Szállítást végezi: Arkania TransPort
Szállítás pontos ideje: B. Sz.: 0 Elona hó 1
Rendeltetési hely: Coruscant, Központi kikötõ
Aláírás: Kelar Hakumi
Személyes megjegyzés (Indok): A Birodalomnak és annak elsõ emberének, Dantius Palpatine õfelségének, további jó kapcsolatunk reményében!
(Tanuló pénz*)
Kelar Hakumi, Arkani Corps vezérigazgatója
Következõ szállítmányozás várható ideje: B. Sz.: 0 Telona hó 1
Szerzõdés lejárta várhatóan: B. Sz.: 10
/Dokumentum helye: Arkánia, Arkani Corps fõépülete, valahol egy szekrény mélyében…/
„És egyelõre a bolygón a Birodalmi befolyás továbbra is kicsi maradt….”
Ahogy a szél ostromolja a tájat és lassan sötét felhõk gyülekeznek, egy papírdarab; kibontakozva látszik, hogy egy megtépázott újság száll a levegõben. És újra bebizonyosodik a nyomtatott szöveg egyik fogyatékossága a holo hírekkel szemben… Ormótlan hegyek tûnek fel, majd el, még be nem fagyot zúgók tajtéka szalad le a hegyek oldalán és természet egyre csak tombol. Az újság még mindig száll, ahogy a szél fodrozódik és szakad a hó, de az újságot csak egyre tovább viszik, és nem bírják eltûntetni a természet erõi. Több szászéves fák recsegve, ropogva adják meg magukat a szél erejének, majd kidõlnek, de az újság csak tovább repül. Majd nagy remegés veszi kezdetét és mély morajlás halható. Egy lavina söpör végig a fagyot tájon, betemetve mindent az útjában, és nem marad más, csak a végtelen, tiszta fehérség. Hatalmas ereje átlép téren és idõn egyaránt.
(B. Sz.: 10 Elona hó 5)
Nyílik az ajtó, amin hûvös levegõ árad a helyiségbe. Egy távoli lavina erejének utolsó sóhaja lépi át a kávézó küszöbét. A fiatal újságírónõ felemeli a fejét a fuvallatra.
- Esetleg segíthetek valamiben szenátor asszony? – fordul az ajtóban megálló szenátor felé.
- Tudja, én egyszer ismertem egy okos embert’. Kérem. – az újságírónõ megáll a mozdulatban, ahogy épp készült elõvenni már eltett írótábláját. A szenátor háttal áll neki, csak az arcát fordítja oldalra. Most alig vannak a kávézóban, így senki nem hallgatja õket. – Egyszer ez az okos ember’ a következõket mondta: igazság, kitartás, elkötelezettség, béke, alázatosság, szabadság.
Az újságíró még mindig a táblával babrál, de kíváncsisága is felébred.
- És ön hisz ezekben az elvekben?
Ann elfordítja a fejét.
- Én nem vagyok okos ember’. Politikus vagyok.
Ez újabb fuvallat pírt csalt a bent lévõk sápadt arcára.
- És mi történt ezzel az,… emberrel?
- Nem tudom. – vonta meg a vállát. – Valószínûleg egy sötét, magányos és… számszerû helyen van, ahol talán húzza a rovátkákat a falba napról- napra. – távozik.
Az újságíró nem tudta mire vélni az elhangzottakat.
Ahogy Ann halad és elmélyül gondolataiba, még a siklóról is elfeledkezik, ami valahol a következõ sarkon várhatja. Már bánja, de azt nem gondolja, hogy az újságíró megértette volna szavai értelmét. Ha mást nem is, annyit már megtanult, hogy mindenek oka van. Most egy rövidke pillanatra lefeslett róla az álarc, amit nem olyan régen magára ragasztott, és láthatta, esetleg hallhatta más is, hogy milyen az az Ann, akivé az elmúlt egy évben lett. Igen, az álarc is õ volt, de már nem az, azt mégis magán tartja.
- Hû a Birodalomhoz.. – hallatszott már oly sokszor, oly sok embertõl.
Tovább ballag.
Kema Laker nagykövet soha nem mondta ezt, és most nincs itt velük.
Jellem: Ann célja, hogy segítsen a szorult helyzetben lévõknek, bár még nem igazán ismeri az igazi szegénységet. Arkán lévén, nem gyakran lehet megzavarni, vagy meglepni, ami a politikában az elkövetkezendõ idõkben a javára válhat. Nézeteiben még mindig megdönthetetlen, ami leginkább az egyenlõségre épül. Hisz az igazságban, de egyre inkább rá fog jönni, hogy ezt jobb nem hangoztatni a rendszerben.
Felszerelés:
- Elegáns utcai és utazó ruhák
- Adattáblák
- Készpénz (2000 kredit)
- Kommlik
NJK kíséret:
- Protokoll droid
Beszélt nyelvek:
- Arkán
- Galaktikus közös
Kinézet: magassága 170 cm(alacsonynak számít), rövid fehér haj, fehér bõrszín, vékony testalkat. Nyilvánosság elõtt mindig elegánsan jelenik meg, kívülállók kinézetérõl azt hihetnék, hogy könnyen befolyásolható, azonban Ann pont az ellenkezõjében hisz.
)
A 'de' ugyanolyan ellentétet kifejező szó, mint az 'azonban'. Hogy értsd mit értek helyesnek, a mondat hangozhat pl. így:
). Ezeket egyszerűen kötőjellel írjuk, pl: hogy-hogy, ide-oda, össze-vissza. Csak segítségképpen.