Post by Rhion "Nuke" Orzel on Jul 1, 2009 1:17:45 GMT 1
Teljes Név: Rhion Orzel
Hívójel, Álnév: "Nuke"
Születési idő: B. E. 16
Születési hely: Coruscant
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Fegyvertechnikus
Felszerelés:
Megerősített sötétszürke bőrruha (fém szigetelőhálóval, könnyű páncél, felső és nadrág),
Módosított DT-12 pisztoly (+25% tűzerő, +10% energiacella kapacitás)
Rejtett pisztolytok (ruha alatti szíjjal rögzített bőrzseb)
valamint készülőben lévő (egyelőre működésképtelen) mesterlövész puska
Jármű:
Előtörténet
-Mit érdekel az téged? -Mordul fel hangosan a magas sötétszőke férfi, miközben munkapadja előtt ülve erőteljeset csap jobb tenyerével a satuban levő sugárfegyver oldalára, melynek hatására az energiacsomag bal kezébe ugrik ki.
-Megvárattál. Akkor már ne unatkozzak. -Szól hideg torokhangon a műhely falának támaszkodó gyíkszerű lény.
Ilyeneket nem jó magamra uszítani- Gondolja magában nuke, miközben az energiacsomag szelepét bütyköli valami hosszú, vékony célszerszámmal.
-Hát ha téged ez boldoggá tesz. -Azzal mesélni kezd. -huszonhat évvel ezelőtt születtem Coruscanton, jómódú család sarjaként. Édesapám menő jogász, anyám tanár volt, bátyám pedig politikát tanult. Értelmiségi familia. Én többé-kevésbé úgy nőttem fel, mint a többi coruscanti gyerek, unalmasan, egy betondzsungelbe zárva, ahogy azt kell. Apám kezdettől fogva az "elhelyezkedésről" prédikált, hogy majd nekem is -mint a család összes tagjának- be kell állnom a sorba, amelyben politikusok, tudósok, tanárok és a felső tízezer üzletemberei gyülekeznek. Látszólag nagyon szívén viselte a sorsom, de igazából csak a saját büszkeségére gondolt egész végig, ahogy minket felnevelt. Mindenesetre neki sikerült. A végén már nem is kellett mást csinálnia, csak ült a flancos irodájában, jöttek hozzá az ügyfelek a problémájukkal, amire ő mondott egy szaktanácsot. Egy ilyenért elkért többezer kreditet. És jól éltünk.
A nagy mesélés közben tetejére fordította a böszme sugárfegyvert a satuban, s épp az energiavisszavezető rendszer áramköreit kötözgeti össze.
-Azután nem tudom, mi történt, egyszercsak elkezdett romlani a sorunk. Ahogy közeledtem a tizenkettedik életévemhez, egyre inkább éreztem a saját bőrömön is, hogy a család kezd megváltozni. Anyám folyton zaklatott volt, apám pedig a szokásosnál is konokabb és csőlátásúbb. Kis idő múlva azon kaptam magam, hogy teljesen összevesztek, anyám pedig költözni készül. Megviselt a dolog, de ennek a tetejébe jött a birodalom. Félre ne érts, nem sírom én vissza a köztársaságot, csakhát egy jogtanácsadónak egy köztársaságban arany élete van, egy birodalomban pedig örül, hogy megél. Na hát apám nem volt minek örüljön, császárunk második-harmadik évében már egészen le volt roggyanva. Sok pénzt költött szeszre, meg tudatmódosító szerekre. Sose láttam ilyennek. Elvesztette a büszkeségét, mitöbb, vagyona nagy részét. Fivérem nem törődött velünk, neki jól ment a sora. A sikeres nevelés eredményeképp.
Azzal Nuke felsóhajt, óvatosan összeforrasztja az utolsó áramkört is, majd tesztelésképpen meghúzza a sugárfegyver; ravaszát. A várt eredmény nem marad el, a mérőműszer szerint a zsebtelep 85%-os hatásfokkal működik. Nuke elégedetten felkapja a munkapadról a fegyver alsó szigetelését képező bakelithengert, majd begyömöszöli a nyíláson, ahol az áramköröket bütykölte, majd ráilleszti a fedelet, amit ragasztóval zár le. Látja, hogy a Trandoshan csodálkozva bámul, így folytatja a mondókát.
-Dolgozni akartam, saját magamat eltartani valami olyan munkával, amihez értek. Jó voltam matematikából, aszrofizikából, sőt, még elektrotechnikából is, de apám hajthatatlan volt. Valahányszor menni akartam, ő mindig hülye elhelyezkedésekről beszélt. Meg lakosság tetejéről, vagy hogy a francba mondják. Később a jó hangulatú lakosztályból néhány szinttel lejjebb költöztünk, sötétebb, fülledtebb lakóegységbe, ekkor apám már egy sugárpisztolyt is tartott otthon. Nem tudom, mitől félt. Na mindegy. Tizennyolc éves koromban esett csak le, mikor hirtelen a Nar Shaddán találtam magam apámmal, meg valami fura csomaggal együtt, amit valami Vorra nevű huttnak kellett elvinnie. Ennyit tudtam. Azután jöttem csak rá, hogy valami mocskos dologba keveredett, amiből minden bizonnyal nem tud kimászni. Ilyentájt volt először, hogy megkérdőjeleztem a "bölcs" édesapám döntéseit, és ezt elég csúnyán az arcába vágtam, semmibe véve az addigi neveltetést. Semmisnek, ámításnak tartottam mindent, amit addig tanított nekem. Apám és jómagam lelkiállapota is kezdett egyre inkább romlani. Lassan végleg kicsúsztak a dolgok a kezei közül, iszonyatos dolgokat művelt, s mondott egyaránt. Az a nap sem tellt másképp. Édesapám belépett a szobába, jött a szokásos napi veszekedés. Ez sem maradt verés nélkül, viszont abban a pillanatban...Megőrült. Biztos voltam benne. Ordított velem. Vagy talán magával, nem tudom. Értelmetlenül habogott, hol sírva, hol félelmetes kacajjal, közben tört-zúzott mindent, ami a keze ügyébe került. Aztán összeesett, és ott helyben meghalt Aki hozzáértőt megkérdeztem, azt mondta, agyvérzés.
Nuke azzal újra megfordítja a fegyvert, vissza eredeti helyzetébe, és nekiáll finoman reszelgetni annak csővégét. Kicsit elgondolkodik, majdnem elszúrja a reszelést, ami többezer kredites hiba lenne, ekkor "felébred" és inkább beszél tovább.
-Apám halála után magam maradtam azon az istenverte planétán. Tanácstalanul. Persze amint a maradék pénz elfogyott, elsőként ahhoz a hutthoz mentem munkáért. Kis munkákat kaptam tőle bagóért, futárkodtam, és hasonló dolgok. Akkor eszméltem, hogy apámnak mennyire igaza lehetett. Mindenhol A Jól fizető "melót" kerestem a Nar Shaddán. Végül, mikor valami hutt-bérenc fegyverét szedtem szét, hogy kipucoljam, elkezdtem annak működési elvét tanulmányozni. Elvégre jó voltam mechanikából, csak megértek belőle valamit. Több helyen utána néztem, adatbázisokat bújtam. Nemsokára már a vérebek mordályait javítottam, amiket odahoztak kisebb-nagyobb gondokkal. Idővel úgy beletanultam, hogy beleszőttem már 1-2 saját megoldással is ki tudtam egészíteni a javításokat. Jó sok időbe telt, mire ilyen fegyvereket csináltam, mint a tied. Egy nap valami alak fekete páncélban megbízott, hogy növeljem a fegyvere tűzerejét. Sokkal. Néhány extra elektroncsomag, egy megerősített vetőcső meg pár tízóra munka meghozta a gyümölcsét. Annyi kreditet életemben nem láttam. Nem életem legjobb darabja volt, de az a fazon állítólag megölt vele valami fejest, legalábbis azt rebesgették a Nar Shaddán. Azóta fejlesztem a tudásomat, saját megoldásaimat tökéletesítettem, vannak saját szakmai titkaim. Persze ha ismered a fegyvert az nem elég... Hogy tényleg tudjam, miről van szól meg kellett hogy tanuljak lőni is. Nem vagyok mesterlővész, de meg tudom védeni magam. Nameg elkezdtek érdekelni a páncélok is, szóval már pár komolyabbat képes vagyok megjavítani, ha megvan hozzá a megfelelő célszerszám és alapanyag. Mondjuk ezzel még nem foglalkozom, szóval maradjunk csak a fegyvereknél.
Miután ezt a mondatot befejezte, az utolsó csavar leburkolása után kiveszi a satuból a tekintélyes méretű sugárvetőt, vállára veszi, és belenéz az újonnan ráillesztett távcsöves irányzékba. Jobb kezével tekergetni kezdi az irányzék oldalán levő gombot, mire az irányzék közelíteni kezd. Többször ellenőrzi, helyesen van-e konfigurálva a fegyver, átfuttatja egy-két műszeres teszten, majd két kézzel nyújtja a -már jó ideje várakozó- gyíkarcúnak.
-Kész van. A lézernyaláb álló célpontot 1100 méterről garantáltan halálra sebez. 150 méteren belül fejre csak akkor lőj, ha nagyon nagy, hangos és feltűnő mocskot akarsz hagyni magad után. Mindennel együtt 6100 kredit. Átveszed, kifizeted és elmész. Így van?
A trandoshan hidegen bólint, arcán látszik, hogy nem tetszik neki az ár, de hát nincs mit tenni. Kifizeti, majd fegyverrel a hátán elsétál. Nuke-nak pedig végre összejött a pénze egy hajóra, amin még talán egy műhelynek is jut hely...
Hívójel, Álnév: "Nuke"
Születési idő: B. E. 16
Születési hely: Coruscant
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Fegyvertechnikus
Felszerelés:
Megerősített sötétszürke bőrruha (fém szigetelőhálóval, könnyű páncél, felső és nadrág),
Módosított DT-12 pisztoly (+25% tűzerő, +10% energiacella kapacitás)
Rejtett pisztolytok (ruha alatti szíjjal rögzített bőrzseb)
valamint készülőben lévő (egyelőre működésképtelen) mesterlövész puska
Jármű:
Jackal (YT-2400 teherhajó)
Gopher (74-Z Speeder motor)
Előtörténet
-Mit érdekel az téged? -Mordul fel hangosan a magas sötétszőke férfi, miközben munkapadja előtt ülve erőteljeset csap jobb tenyerével a satuban levő sugárfegyver oldalára, melynek hatására az energiacsomag bal kezébe ugrik ki.
-Megvárattál. Akkor már ne unatkozzak. -Szól hideg torokhangon a műhely falának támaszkodó gyíkszerű lény.
Ilyeneket nem jó magamra uszítani- Gondolja magában nuke, miközben az energiacsomag szelepét bütyköli valami hosszú, vékony célszerszámmal.
-Hát ha téged ez boldoggá tesz. -Azzal mesélni kezd. -huszonhat évvel ezelőtt születtem Coruscanton, jómódú család sarjaként. Édesapám menő jogász, anyám tanár volt, bátyám pedig politikát tanult. Értelmiségi familia. Én többé-kevésbé úgy nőttem fel, mint a többi coruscanti gyerek, unalmasan, egy betondzsungelbe zárva, ahogy azt kell. Apám kezdettől fogva az "elhelyezkedésről" prédikált, hogy majd nekem is -mint a család összes tagjának- be kell állnom a sorba, amelyben politikusok, tudósok, tanárok és a felső tízezer üzletemberei gyülekeznek. Látszólag nagyon szívén viselte a sorsom, de igazából csak a saját büszkeségére gondolt egész végig, ahogy minket felnevelt. Mindenesetre neki sikerült. A végén már nem is kellett mást csinálnia, csak ült a flancos irodájában, jöttek hozzá az ügyfelek a problémájukkal, amire ő mondott egy szaktanácsot. Egy ilyenért elkért többezer kreditet. És jól éltünk.
A nagy mesélés közben tetejére fordította a böszme sugárfegyvert a satuban, s épp az energiavisszavezető rendszer áramköreit kötözgeti össze.
-Azután nem tudom, mi történt, egyszercsak elkezdett romlani a sorunk. Ahogy közeledtem a tizenkettedik életévemhez, egyre inkább éreztem a saját bőrömön is, hogy a család kezd megváltozni. Anyám folyton zaklatott volt, apám pedig a szokásosnál is konokabb és csőlátásúbb. Kis idő múlva azon kaptam magam, hogy teljesen összevesztek, anyám pedig költözni készül. Megviselt a dolog, de ennek a tetejébe jött a birodalom. Félre ne érts, nem sírom én vissza a köztársaságot, csakhát egy jogtanácsadónak egy köztársaságban arany élete van, egy birodalomban pedig örül, hogy megél. Na hát apám nem volt minek örüljön, császárunk második-harmadik évében már egészen le volt roggyanva. Sok pénzt költött szeszre, meg tudatmódosító szerekre. Sose láttam ilyennek. Elvesztette a büszkeségét, mitöbb, vagyona nagy részét. Fivérem nem törődött velünk, neki jól ment a sora. A sikeres nevelés eredményeképp.
Azzal Nuke felsóhajt, óvatosan összeforrasztja az utolsó áramkört is, majd tesztelésképpen meghúzza a sugárfegyver; ravaszát. A várt eredmény nem marad el, a mérőműszer szerint a zsebtelep 85%-os hatásfokkal működik. Nuke elégedetten felkapja a munkapadról a fegyver alsó szigetelését képező bakelithengert, majd begyömöszöli a nyíláson, ahol az áramköröket bütykölte, majd ráilleszti a fedelet, amit ragasztóval zár le. Látja, hogy a Trandoshan csodálkozva bámul, így folytatja a mondókát.
-Dolgozni akartam, saját magamat eltartani valami olyan munkával, amihez értek. Jó voltam matematikából, aszrofizikából, sőt, még elektrotechnikából is, de apám hajthatatlan volt. Valahányszor menni akartam, ő mindig hülye elhelyezkedésekről beszélt. Meg lakosság tetejéről, vagy hogy a francba mondják. Később a jó hangulatú lakosztályból néhány szinttel lejjebb költöztünk, sötétebb, fülledtebb lakóegységbe, ekkor apám már egy sugárpisztolyt is tartott otthon. Nem tudom, mitől félt. Na mindegy. Tizennyolc éves koromban esett csak le, mikor hirtelen a Nar Shaddán találtam magam apámmal, meg valami fura csomaggal együtt, amit valami Vorra nevű huttnak kellett elvinnie. Ennyit tudtam. Azután jöttem csak rá, hogy valami mocskos dologba keveredett, amiből minden bizonnyal nem tud kimászni. Ilyentájt volt először, hogy megkérdőjeleztem a "bölcs" édesapám döntéseit, és ezt elég csúnyán az arcába vágtam, semmibe véve az addigi neveltetést. Semmisnek, ámításnak tartottam mindent, amit addig tanított nekem. Apám és jómagam lelkiállapota is kezdett egyre inkább romlani. Lassan végleg kicsúsztak a dolgok a kezei közül, iszonyatos dolgokat művelt, s mondott egyaránt. Az a nap sem tellt másképp. Édesapám belépett a szobába, jött a szokásos napi veszekedés. Ez sem maradt verés nélkül, viszont abban a pillanatban...Megőrült. Biztos voltam benne. Ordított velem. Vagy talán magával, nem tudom. Értelmetlenül habogott, hol sírva, hol félelmetes kacajjal, közben tört-zúzott mindent, ami a keze ügyébe került. Aztán összeesett, és ott helyben meghalt Aki hozzáértőt megkérdeztem, azt mondta, agyvérzés.
Nuke azzal újra megfordítja a fegyvert, vissza eredeti helyzetébe, és nekiáll finoman reszelgetni annak csővégét. Kicsit elgondolkodik, majdnem elszúrja a reszelést, ami többezer kredites hiba lenne, ekkor "felébred" és inkább beszél tovább.
-Apám halála után magam maradtam azon az istenverte planétán. Tanácstalanul. Persze amint a maradék pénz elfogyott, elsőként ahhoz a hutthoz mentem munkáért. Kis munkákat kaptam tőle bagóért, futárkodtam, és hasonló dolgok. Akkor eszméltem, hogy apámnak mennyire igaza lehetett. Mindenhol A Jól fizető "melót" kerestem a Nar Shaddán. Végül, mikor valami hutt-bérenc fegyverét szedtem szét, hogy kipucoljam, elkezdtem annak működési elvét tanulmányozni. Elvégre jó voltam mechanikából, csak megértek belőle valamit. Több helyen utána néztem, adatbázisokat bújtam. Nemsokára már a vérebek mordályait javítottam, amiket odahoztak kisebb-nagyobb gondokkal. Idővel úgy beletanultam, hogy beleszőttem már 1-2 saját megoldással is ki tudtam egészíteni a javításokat. Jó sok időbe telt, mire ilyen fegyvereket csináltam, mint a tied. Egy nap valami alak fekete páncélban megbízott, hogy növeljem a fegyvere tűzerejét. Sokkal. Néhány extra elektroncsomag, egy megerősített vetőcső meg pár tízóra munka meghozta a gyümölcsét. Annyi kreditet életemben nem láttam. Nem életem legjobb darabja volt, de az a fazon állítólag megölt vele valami fejest, legalábbis azt rebesgették a Nar Shaddán. Azóta fejlesztem a tudásomat, saját megoldásaimat tökéletesítettem, vannak saját szakmai titkaim. Persze ha ismered a fegyvert az nem elég... Hogy tényleg tudjam, miről van szól meg kellett hogy tanuljak lőni is. Nem vagyok mesterlővész, de meg tudom védeni magam. Nameg elkezdtek érdekelni a páncélok is, szóval már pár komolyabbat képes vagyok megjavítani, ha megvan hozzá a megfelelő célszerszám és alapanyag. Mondjuk ezzel még nem foglalkozom, szóval maradjunk csak a fegyvereknél.
Miután ezt a mondatot befejezte, az utolsó csavar leburkolása után kiveszi a satuból a tekintélyes méretű sugárvetőt, vállára veszi, és belenéz az újonnan ráillesztett távcsöves irányzékba. Jobb kezével tekergetni kezdi az irányzék oldalán levő gombot, mire az irányzék közelíteni kezd. Többször ellenőrzi, helyesen van-e konfigurálva a fegyver, átfuttatja egy-két műszeres teszten, majd két kézzel nyújtja a -már jó ideje várakozó- gyíkarcúnak.
-Kész van. A lézernyaláb álló célpontot 1100 méterről garantáltan halálra sebez. 150 méteren belül fejre csak akkor lőj, ha nagyon nagy, hangos és feltűnő mocskot akarsz hagyni magad után. Mindennel együtt 6100 kredit. Átveszed, kifizeted és elmész. Így van?
A trandoshan hidegen bólint, arcán látszik, hogy nem tetszik neki az ár, de hát nincs mit tenni. Kifizeti, majd fegyverrel a hátán elsétál. Nuke-nak pedig végre összejött a pénze egy hajóra, amin még talán egy műhelynek is jut hely...
Nuke mindig is szeretett volna mesterlövész-képzésben részesülni. Ez egyelőre nem jött ugyan össze, de fegyverét már szabad idejében bütgykölgeti. Viszont hogy úgy működjön, ahogy gazdája akarja, lehet, hogy szükség lesz néhány illegális alkatrészre...
