Post by Tyroll Vhett on Jun 20, 2009 17:33:21 GMT 1
Név: Tyroll Fett
Faj: Ember, Mandalór
Nem: Férfi
Kor: 28
Születési hely, idő: Manda’yaim, B.E. 18
Foglalkozás: Fejvadász, Csempész
Egy utasszállító komp landol a Tatooinon. A kinyílt ajtón különböző fajú lények özönlenek ki, látható, hogy zsúfoltan voltak. Mindenki elindul a kijáratok felé. A hajóról az utolsók közt száll le egy fiatal nő. Aki ránéz, látja, hogy megviselt, fáradt. Fehér az arca, és alig tud megállni a lábán. A dolgát nehezíti egy kis poggyász a vállán átvetve, és egy kis rongycsomó a karjában. Senki sem foglalkozik vele. Ő is elindul a többiek után a kijárat felé. Kint a kikötő előtt egy férfi várja siklóval. Miközben beülnek, a kis rongycsomó felsír, és anyja elkezdi nyugtatni kimerült kisfiát.
A titok
A sötét szobába csend van. Nem lehet látni semmit, pedig sok minden van itt. A család iderakja az értékes dolgokat, a vadász ereklyéket. Az ajtó kinyílik. Kintről sem szűrődik be fény, mivel este van. Egy 6-7 éves kisgyerek kíváncsian bemegy. Biztos benne, hogy anyukája ide rejtette az ajándékát, mivel ide tilos neki bejönni. De biztos benne, hogy a kis űrhajót kapja ezért muszáj megnéznie. Felkapcsolja a villanyt. Járt már itt, de csak kétszer. Mindig megcsodálta a különböző világokról származó lények fejeit, amit nevelőapja szerzett, ugyanis fiatalkorában nagy vadász volt, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia. Nem tudja hol kezdje a keresést. Sok szekrény veszi körül, sok ismeretlen dolog, és be kell látnia, hogy nehéz lesz megtalálni. Körülnéz, hátha talál valami ismerőset. Egyetlen dolog van, amitől gyorsabban kezd verni a szíve. Egy láda, szépen faragott faláda. Különböző minták vannak rajta, növények és állatok. A fiú ismeri majdnem az összes mintát. Sokáig volt anyja szobájában, és mindig ez volt a kedvence ott. Sosem tudta, hogy mi van benne, mert nem engedték neki megnézni. De régi volt nagyon és kulccsal lehetett nyitni. A zár pedig elrozsdásodott és nem lehetett bezárni. Ezért fel került ide, hogy a kíváncsiskodók ne tudják meg, hogy mi van benne. A fiú izgatottan körülnéz. Odalép a ládához, és szemügyreveszi. Könnyedén ki tudja nyitni. Megfogja a fedelét és elkezdi felemelni. Recseg, és nyikorog a vastartóban a fedő. Nagyon lassan emeli, kb. 1 percig tart mire teljesen kinyitja. Benne egy ütött kopott poggyász van. Mellette egy papír. A fiú megfogja a papírt, és széthajtja. Nem tudja elolvasni mi van ráírva. A betűket felismeri, mivel már tanulták, de nem ért belőle semmit se. A végén, ami nagyon megtetszik neki, egy jel volt:
Jól szemügyre veszi a levelet, megjegyezi a jeleket, majd nyúl a zsákért. De ekkor egy magas, rémült hangot hall maga mögül:
- Tyroll! Mit csinálsz te itt?
A fiú megijed, és gyorsan feláll.
- Anyu, én csak… az ajándékomat kerestem. Bocsánat.
- Menjél gyorsan aludni! Mégegyszer meg ne lássalak itt!
Tyroll elindul a szobályába. Hallja ahogyan lecsapódik a láda fedele. Miután beér a szobájába, elővesz egy lapot és lerajzolja azt a jelet amit látott, majd befekszik az ágyba és gyorsan elalszik.
- Hé! Fiúk, mégegyszer meglátlak itt titeket, esküszöm, hogy nagyon megbánjátok.
De a két gyerek már nem hallották, amit a csapos mondott. A szokásos futóversenyüket rendezték, és most úgytűnik, hogy Tyroll fog nyerni. Két sarok választja el a céltól. De mikor befordul az utolsón, egy rodián ugrik le elé a valamelyik házról, és előtte ér a célba.
- Ez csalás Scan!
- Ugyan, nem volt kedvem a jawák között szlalomozni.
- De akkor is.- felnéz a sötétedő égboltra- Már indulnunk kéne haza. Gyere, meghívlak vacsorára!
Tyroll mióta az eszét tudja a Tatooine-on él. Anyjával és nevelőapjával. Tyroll Trotam-nak hívták a nevelőapja, Gtur Trotam, miatt. Apja nevét nem tudja. Fogalma sincs kicsoda az igazi apja, és anyja sosem mondja meg neki. Nevelőapjának van egy jól menő technikai üzlete, ahol anyja is dolgozik. Egész gyerekkorában semmi érdekes nem történt vele. Iskolába jár, és kint csavarog a többiekkel. Egy olyan helyen, mint a Tatooine sok érdekes dolgot lehet találni. Legjobb barátja Scan a rodián. Ketten mindig megrendezik a napi futóversenyüket, és birkózóversenyüket, amivel el is megy majdnem az egész szabadidejük. Mindketten jól edzettek, szeretnek mozogni, igaz ez sokszor a tanulás rovására megy. Mint a legtöbb gyerek, ők is arról álmodoznak, hogy majd elmennek innen, és katonák lesznek. Alapítottak egy Buckák Őrei nevezetű bandát, aminek Ő és Scan a vezetői. Ebbe sok srác tag. Leginkább csak mászkálni szoktak, semmi veszélyeset nem tesznek. Scan apja iszákos, anyja meghalt, és ezért sokszor Tyrolléknál tölti az estét, persze apja engedélyével.
- Anya!- kiállt be Tyroll anyja szobájába- Ha nem baj Scan itt alszik ma este! Gyere Scan, minjárt vacsora.
Leülnek az asztalhoz. Hallják, hogy Kien, Tyroll anyja, közeledik. Belép a szobába, leteszi a vacsorát. Majd egy kis dobozt ad oda fiának.
- Boldog tizennyolcadik születésnapot!
Tyrollnak hirtelen eszébe jut a születésnapja, és hogy nem sokára befejezi az iskolát. Kíváncsian nyitja ki a dobozt. Benne egy nyaklánc van, amin egy fog, rajta egy ismerős jel:
- Ez az apádé volt.
Tyroll anyjára néz, aki mosolyogva kacsint egyet.
- Ki kér vacsorát?
- Éljen! Vége az iskolának!- ujjong Scan.
- És az eredményeink sem lettek rosszak.
- Ja. És mehetünk dolgozni!
- Mehetnénk a boltba. El kell a munkaerő. Utána meg majd meglátjuk mi lesz.
Ott dolgoztak 1 évet. Közben a birodalom átvette az irányítást, amit annyira nem lehetett érezni a Tatooine-on. Kialakultak a birodalmi toborzó irodák világszerte. Scan elhagyta a bolygót, egy nagyon jó üzleti ajánlatot kapott és nem hagyhatta ki. A Buckák Őrei felbomlott. A legtöbb tag elment máshová. Tyrollnak volt lehetősége jelentkezni, egy pénzes ember mellé testőrnek, csak fizikumot nézték a képzetségeket nem. Nem volt sok dolga, de megtanították lőni, és valamennyire kis önvédelmet is tanult. Közben megtanult is űrhajót vezetni. Tyroll, pár hónap után munkaadója is elment, úgydöntött nem marad tovább. Gondolt arra, hogy valamit kéne kezdeni az apja felkutatásával, de nem volt semmi nyom amin elindulhatott volna. Úgy gondolta megpróbálkozik egy toborzó irodában. Ha nem veszik fel akkor még mindig visszajöhet a boltba. Anyja különösen jól fogadta ezt az ötletet, nem látszott idegesnek, vagy mérgesnek emiatt. Sőt, mintha egy kicsit örült is volna, bár ezt Tyroll nem tudta biztosan megmondani. Egyik nap úgydöntött egy járattal elmegy Coruscantra jelentkezni.
Az irodában sokan vannak. Tyroll odalép egy pult mögött ülő férfihoz. Ki kell töltenie különböző papírokat, és miután ezzel végez a férfi mondja neki, hogy másnap jöjjön vissza alkalmassági vizsgára. Tyroll nem aggódik. Tudja, hogy fizikailag rendben van, és mással se lehet majd gondja. A pénzből, amit magával hozott megszáll egy közepes szintű szállóban. Elalvás előtt még gondolkozik azon, hogy biztos ez e a legjobb választás, de úgydönt, hogy bármi is lesz vele maximális teljesítményt fog nyújtani. Másnap megjelenik a vizsgán. Sok más ember is van ott rajta kívül, de sok van közöttük a kis vézna emberekből. A próbákon kiváló teljesítményt nyújt. Egyedül a lövés az ami kicsit megizzasztja, de ettől függetlenül minden jól megy. A nap végére kihirdetik azoknak a nevét akiket felvettek. Neki sikerült és még egy pár embernek. Két nap múlva indul a komp a Caridára.
Tyroll ezt a két napot a város megismerésére szentelte. Sok érdekes dolgot talált itt. De végül elérkezett a várvavárt pillanat, és egy minimális felszereléssel útraindult.
Izgalmas évek elé nézett itt a Caridán. A kiképzése megkezdődött. Az elején nagyon nehezen viselte a felettesei modorát ám egy idő után megszokta. Nagyon jó katonának tartották, a fizikai képességei fölül múlták a legtöbb társáét, és a pisztolyokkal is meg tanult nagyon ügyesen bánni. Kedvenc fegyvere a BlasTech T-6-os volt. Sok felettese mondta azt, hogy nagy jövőt jósolnak neki. Rengeteg barátot szerzett az évek alatt. Együtt voltak mindig délutánonként, de nem lehetett annyit szórakozni, mint máshol. A kiképző tisztek nmem engedték nekik, hogy lazuljanak, mindig készen kellett állni. Sokszor éjszaka ébresztették fel őket és indították futni vagy egyéb edzésre a fiatalokat. De sok barátot vesztett. Volt egy baleset amiben majdnem az összes barátja meghalt. . Egy katonákat szállító komp meghibásodott és lezuhant a bolygó területén, miközben Tyrollékat szállította. Ketten élték túl, ő és a tiszt aki kísérte őket, de Tyroll súlyosan megsebesült. Néhány hétig az ágyat nyomta, és utána fokozatosan fejlesztették fizikáját, mert erősen legyengült. Utána már ismét tudta hozni a formáját. A végső vizsgaküldetésen, majdnem odaveszett, de nagy szerencséje volt, egy társa az utolsó pillanatban segítette ki a bajból. Ezután nem kellett sok idő és elvezényelték egy csillagrombolóra szolgálni, mint szárazföldi inváziós egység tagja. Ott néhány új dolgot tudott meg a titkos jelekről.
Tyroll egy műszak után hálókörlete felé megy. Ma érkezik egy zöldfülű szobatársnak és szeretne vele legelőször megismerkedni. Kíváncsi rá. A szobájuk előtt megáll. Már hallja, hogy valaki pakol bent. Benyit és egy fiatal srácot lát, aki pakolja ki a cuccait, és néhány könyvet rak be a szekrényébe.
- Üdv! – köszön neki Tyroll.
- Hello!
- Itt nem sokat fogsz tudni olvasni, előre szólok.
A fiú mosolyog a megjegyzésen és pakol tovább. Tyroll leül az ágyára, ránéz a kis papírra, ami az ágya melletti kis szekrényen van.
- Te mandalóri vagy?- kérdezi az új srác. Rá se néz Tyrollra, egy kicsit zavarban van.
- Mandalóri? Miért lennék mandalóri? – értetlenül néz a fiúra. Miért gondolja róla, hogy mandalóri.
- Mielőtt elkezdtem pakolni, körülnéztem és megláttam a cetlit a két betűvel. Kíváncsi voltam kié, de mikor megláttalak biztos voltam benne, hogy mandalóri vagy, de ha tévedtem akkor bocsánat.
Tyroll előveszi a nyakláncot szekrényéből. Ha nincs rajta páncél mindig viseli.
- Két betű? Te honnan tudod ezt?
- Ő... Nagyapám mandalóri volt. Nem voltunk vele közvetlen kapcsolatba, tanított néhány dolgot, így a mandalóri betűket megtanította. Bár a nyelvüket nem ismerem, vagy egyéb dolgot, de ezt az egyet igen. Meg már rég meghalt.
- És milyen betűk ezek?
- Egy Z és egy F. Olyan mint egy monogram. De, hogy hogy nem tudod mit jelent mikor te írtad?
- Ez hosszú történet, de örülök, hogy ezt elmondtad. Köszönöm.
Szóval apja mandalór volt Z. F. monogrammal. Sürgősen beszélnie kell anyjával.
Végre elérkezett a várva várt nap. Egy hosszabb eltávot kaptak Tyrollék. Azt tervezte, elmegy a Tatooine-ra és kifaggatja anyját. Reggel összeszedte a pénzét, és a fontosabb cuccait, valamint magához vette a kedvenc pisztolyát. Berakta azt is a zsákba, remélvén, hogy nem fogják kiszúrni. De ő se tudta igazából miért is „lopja” el, csak nem akarta itt hagyni. A komp már a helyén várja az utasokat, hogy onnan vigye el őket Coruscantra. Mindenki beszállt elfoglalta a helyét. A poggyászát magánál tartotta, a biztonság kedvéért. Miután felszálltak, az úton azon töprengett, mond e majd neki valamit Kien.
Tyroll arra ébred, hogy valaki lökdösi.
- Hé fiú! Megérkeztük a sivatagba. Ébredj ha nem akarsz visszamenni!
Egy utas volt aki észrevette, hogy Tyroll elaludt.
- Ú… Köszönöm!- Tyroll felpattan, és mindenével együtt elindul ki a városba.
Miután leszálltak a Coruscanton azonnal indult a Tatooine felé. Nem szólt szüleinek, remélve, hogy így anyja nem tud felkészülni a hazugságokkal.
A házukig egy bérelhető siklómotorral megy, mivel messze laktak a városhoz. Scan mindig apja siklóját hozta el, hogy bemehessenek a városba.
A ház előtt leállítja a siklót. Nem hall semmi nyüzsgést. Az udvar üres. Oda sétál az ajtóhoz, és becsenget. Pár másodperc múlva nyílik az ajtó, és Kien-t pillantja meg. Láthatóan fáradt és nem tűnik túl egészségesnek. A nő nagyon megörül amikor meglátja a fiát. Gyorsan átöleli, majd beinvitálja a házba.
- Tyroll!- szól neki miután leültek az étkezőben- Nagyon örülök, hogy eljöttél! Miért nem szóltál, hogy jössz?
- Meglepetésnek szántam. - közben elkomorodik az arca- Szeretnék kérdezni néhány dolgot.
Kien arca is megkomolyodik kicsit, és leül fiával szemben. Mintha már számított volna erre.
- Apáddal kapcsolatban?
Tyroll bólint egyet.
- Megtudtam, hogy az a jel ami apám nyakláncán van, két mandalóri betű.
- Igen. Gondoltam, hogy rájössz. Én csak megakartalak védeni attól, hogy mandalór legyél, vagy kövesd apádat.
- Mégis ideadtad a nyakláncot.
- Mert én nem akartam megmondani. De jogod van tudni, ezért inkább hagytam, hogy magadtól találd ki. Az apád neve: Zorfer Fett. Gyere, mutatok valamit!
Kien feláll és elindul a trófeaszoba felé. Tyroll kíváncsi rá mit akar anyja mutatni neki. A szobában Kien kinyitja a ládát.
- A levelet már láttad. Azt apád írta, és megkért, hogy menjünk vissza hozzá.
- Vissza?
- Ez egy hosszú történet. Tömören annyi történt, hogy kalózok kifosztották a bolygónkat, és elvittek minket. Engem és testvéreimet, valamint még néhány gyereket. A manda’yaimra vittek, ott volt a főhadiszállásuk. A mandalórok megengedték nekik, de nem tudták pontosan mit csinálnak ott. A mandalórok valakit küldtek körülnézni. És akkor meglátott minket. A kalózok többen voltak így megölték a mandalórit. A többiek viszont, mivel nem tért vissza a társuk, megtámadták a kalózbázist. Ekkor kiszabadítottak minket és elvittek a táborukba. Ott éltünk. Aztán megismertem apádat. Nem sokkal utána megszülettél, de apád inkább ment harcolni, mint, hogy velünk, veled foglalkozzon. Tudom, hogy ez a természetéből, és mandalór létéből adódik, de én nem erre számítottam. Megígérte, hogy gondoskodni fog rólunk. Nagyot csalódtam apádban. A többiek nem tudták, hogy tőle van a gyerek. Aztán eljöttem ide. Itt élt az unokatestvérem. Utána megismerkedtem Gturral. Innen már tudod mi történt.
- De miért nem mondtad el, hogy ki az apám?
- Nem akartam, hogy te is olyan legyél, mint ő. Csak a harcnak élt. Még jobban, mint egy átlag mandalóri.
- Értem.
Kien elővette a kis zsákot. Kinyitotta. Nem volt benne sok minden. Néhány koszos ruha, kis dobozok, meg egy kés.
- Mióta megérkeztem nem nyitottam ki. Tessék itt van ez a kés. Mielőtt eljöttem, ezt ideadta nekem apád a nyaklánccal együtt. Azt mondta, majd ha felnősz, és készen állsz mandalórivá válni, várni fog. És arra is megkért, hogy ezt adjam oda.
Átnyújtja Tyrollnak a kést.
- Kösz.
- Te döntesz, hogy megkeresed vagy nem. Ha úgy érzed, akkor menny. A manda’yaimon van. Csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra és ne kövesd el azt a hibát, amit az apád.
Tyroll a hajóját a bolygó felé irányítja. Belép a légtérbe. Anyja elmondta neki, hogy hova kell mennie, hogy hol találja meg az apját. Persze konkrét helyet nem tudott neki mondani, mivel folyamatosan változtatják helyüket, de egy körübelüli rész tudott, hogy merre szoktak menni. Az erdőt nézi magaalatt, hátha talál valami tisztást a közelben. Aztán megpillant egy kis mezőt a hol a fák levannak tarolva. Viszonylag biztonságosan leszállhat.
Anyjától kölcsönkért űrhajó biztonságosan landol. Előtolja a bérelt siklómotort a raktérből, felpattan rá és elindul a megadott hely felé. Nem visz magával mást csak a pisztolyát, a kést, a nyakláncot és pár napra való élelmet.
Az első napon nem talál semmit, reméli, hogy nem támadják meg este, és nyugodtan alhat. A második nap dél tájban egy magányos páncélos alakot pillant meg az erdőben. A férfi is észreveszi. Tyroll leszáll a motorról, és feltartott kézzel elindul a páncélos felé. Az kicsit feljebb emeli a fegyverét, majd odakiált valamit de Tyroll nem érti.
- Én Tyroll vagyok!- kiáltja- Nem akarok bajt, csupán keresek valakit!
Az idegen méregeti Tyroll-t aztán megkérdezi:
- Kit?
- Zorfer Fettet!
A mandalór egy kicsit közelebb lép Tyroll-hoz de nem engedi le a fegyvert. Kékes és zöld festésű a páncélja. Anyja mondott neki valami olyat jó tanácsként, hogy mindig nézzen a T alakú szemvizorba.
- Miért?- kérdezi a mandalór
- Az magán ügy. De szeretnélek megkérni, hogy vezess el hozzá. Ha gondolod, addig átadom a fegyveremet.
- Nem szükséges. Én a táborba tartok. Gyere, odavezetlek. A siklómotort hagyd itt nem lesz hasznodra ezután.
Elindult a mandalór vezetésével. A fák egyre sűrűsödtek. Míg végül Tyroll megpillantott egy sátort a fák között. Majd ahogyan egyre közelebb értek több sátor is kivehető volt, de nem volt annyi, hogy egy „falu” legyen. Az idegenvezető előreszaladt, majd nemsokára négy társával tért vissza. Egyikükön sem volt sisak
- Üdvözöllek! Hogy hívnak?- szólalt meg a legidősebb.
- Üdv! Tyroll a nevem.
- És Zorfer Fettet keresed?
- Igen!
- Zorfer?- fordult a mellette lévő mandalórhoz- Ismered őt?
- Meglehet. Had beszéljek vele!
- Rendben!- és visszamentek a sátorba ahonnan jöttek. Egy sárga páncélos férfi maradt csak ott akit az előbb Zorfernek hívott a főnök.
- Te AZ a Tyroll vagy?
- A fiad.
- Bizonyítsd be!
Tyroll előhúzta a kést övéből és megmutatta apjának.
- Ezt te adtad anyának. És a nyaklánc is itt van.
- Fiam, örülök, hogy eljöttél. Azért jöttél, hogy beállj közénk ugye.
- Nem tudom. Igazából csak szerettelek volna megismerni.
- Pedig szükség lenne rád. A birodalom mindent megtesz, hogy elűzzön innen minket. Segítségre van szükségünk. Gyere!
Az egyik sátorba benézve rengeteg sebesült volt. De nem csak férfiak, hanem nők és gyerekek is.
- Ezt teszi velünk a birodalom. Mindenünket elveszik. Kérlek segíts legyőzni őket!
- Ezzel van egy kis probléma. Ő… Hogy is mondjam? Én már katona vagyok. Rohamosztaghoz beléptem.
Zorfer nagyon elcsodálkozott. Előrántotta a pisztolyát, és Tyroll fejéhez emelte.
- Szóval kémkedni vagy itt? Mondj egy jó okot, hogy ne lőjelek le.
- Hé! Nem a birodalom megbízásából vagyok itt. Kérlek! Én ne…
Egy csoport érkezett a táborba. Sokakat csak vonszoltak. Jajgatásokat lehetett hallani és sírást. Azok a mandalórok, akik üdvözölték Tyroll-t, néhány másikkal együtt kisiettek eléjük. Beszélgettek egymással, de Tyroll egy szót se értett. Zorfer sóhajtott egyet, majd fia felé fordult.
- Figyelj ide! Ha nem akarsz segíteni, akkor azt ajánlom, hogy gyorsan hagyd el a tábort különben még lelőlek. Ha maradsz, akkor azzal kilépsz a birodalomból, és köztünk maradsz. Kiképzünk, aztán segítesz nekünk. Te döntesz.
Tyroll figyelte, ahogyan a sérülteket viszik be az orvosi sátorba. Nem bírta nézni a megcsonkított végtagú nőket és gyerekeket. A birodalom megmutatta Tyrollnak egy másik arcát is.
- Rendben segítek nektek. De előbb mond el mi ez a hely?
A tábor, mint kiderült egy menekült tábor volt. Ott összegyűjtötték a sérülteket, és segítettek elmenekülni a többieknek. Itt azért nem volt sok sátor, mert gyorsan kellett mozogniuk, és ezért volt néhány „barakk” sátor, egy főnöki sátor, meg egy orvosi. Zorfer elkezdte a fia kiképzését. A munkát megkönnyítette Tyroll birodalmi képzése, és a többieknek is sokat segített, mivel elmondta a tanult stratégiai fogásokat teknikákat. Egészen gyorsan haladtak. A fizikai képzéseken és a lövész gyakorlatokon nagyon jól szerepelt. Viszont egy eddig ismeretlen harcművészettel kellett megismerkednie: a kardozással. Elején nagyon nehezen ment neki de aztán egyre csak javult a képessége, végül pedig, nagyon ügyesen bánt a vibrokardal. Nem szerette igazán ezt a harcmodort, de el kellett ismernie, nagyon jó trükköket lehet vele csinálni. Közben megtanulta a mandalór nyelvet, és a kultúrájukat. Valamint elkészítették a páncélját. Igazi mandalór páncélt. A páncélnak csak a vállapja készültek beskar vasból, a többi duraplasztból készült. Vörös és ezüst színek jellemezték a páncélt. Végül kellett tennie egy vizsgát, amivel elismerték testvérükként a többiek. Csak azt tudta, hogy harcolnia kell majd valakivel, pusztakézzel. A páncélját felöltve kilépett a sátorból, és elindult be az erdőbe, ugyanis ott tartották a vizsgát. Nem olyan messze megpillantotta a már baráttá vált mandalóri tömeget.
- Gyere közelebb, ner vod!- szól neki az idős mandalór- Elérkezett a végső vizsga, amivel bizonyítod hűségedet és eltökéltségedet. Gedet’ye menj a körbe.
A kört a néző mandalóriak alkották. Mikor belép, szemből egy másik mandalóri lépett ki. Sötét páncélja volt, sok karcolással. Tyrol megrémül amikor megáll előtte a veterán.
- Úgy gondoltuk, hogy így teljesen felmérhetjük képességeidet. Kezdjétek!
A veterán páncélos már indul is Tyroll felé. Körübelül akkora mint ő. Tyroll balra ugik, hogy kitérjen a támadás elől, utána megindul az ellenfele felé, és kezdetét veszi a brutális ökölharc.
Körübelül 10 percig tart. Mind a ketten voltak földön, de a végén egy ügyes csellel sikerült Tyrollnak földre küldeni ellenfelét.
- Gratulálok vod. Bizonyítottad, hogy méltó vagy családunk tagjának lenni. Ezentúl a neved: Tyroll Fett.
- TYROLL!
Hallja a kiáltást. Kinyitja a szemét, és fülel. Lövések hangja. Hogy hogy nem ébredt fel? Körülnéz és látja, hogy rajta kívül még egy páran ébredeznek. Kint sötét van. Futva érkezik Zorfer.
- A rohamosztagosok mindjárt ellepik a tábort. A pácélokat rakjátok be zsákokba aztán induljatok a hajók felé. A fegyvert is vigyetek.
Tyroll és a többi mandalóri nem érti miért nem harcolhatnak. A páncélokat bedoálják a szekrényből elővett zsákokba. Tyroll magához veszi a kedvenc pisztolyát, kését, nyakláncot, és amibe van normális ruhába (ugyanis ilyen esetek miatt nem öltözhettek át alváshoz) elindul ki a többiekkel. A sötétben látja a jól ismert fehér páncélokat. Rengetegen vannak. Mindenki elkezd futni a hajókhoz. Nemsokára meg is látják őket. Párnak mát jár a hajtóműve. Már félúton járnak amikor hirtelen egy lövés sorozat megsérti Tyroll kezét, és elszakítja a zsákot, abból minden kiborul. Nincs idő összeszedni mert lelövik. Így páncél nélkül megy tovább.
- Akin van páncél az marad és harcol!- kiálltja az idős mandalór- A többiek elmennek egy hajóval.
- Tyrol!- szól Zorfer- te menj a Ne’trayc Krayt-el. Sok sikert!
- Sok sikert ner buir!- Tyroll beszáll a CRF-78 típusú hajóba. Felszállás közben látja ahogyan apja és társai életüket adják azokért akik szégyenletesen megfutamodtak.
Ezután a boltba nem akart visszamenni, így fejvadász, zsoldos és esetleg csempész munkákat vállal különböző bolygókon, hogy addig is harcolhasson. Az átalakított hajója, amibe van egy pár csempészrekesz, két ikerlézerágyú és egy protontorpedó vető, nagyon jó szolgálatot tesz neki, főleg, hogy mindez behúzható, így elrejthető a kíváncsiskodó szemek elő. A gyári 1x-es hiperhajtóművet megtartotta. Nem tudott szerezni új mandalóri páncélt ezért egy közepes harcipáncélt használ, amit az egyik munkájáért kért.
Ennek a páncélnak az a tulajdonsága, hogy ha kell mindkét csuklóvédőből 2-2 penge csúszik elő. Ezeket közelharcban jól tudja használni. A sisakjában vannak különböző látásmódok: infravörös, éjjellátó stb., valamint 10x-es távcső. És egy szűrő berendezés is található benne ami, megvédi a méreg belélegzésétől. Fegyvernek egy vibrokardot hord a hátán, és a kedvenc pisztolyát az oldalán, valamint vett mellé egy BlasTech DH-17-et. Ezek olyan tokban vannak, hogy nem lehet látni a típusát, csak ha valaki előveteti.
Jelenleg az űrt járja munkát keresve.
Kinézet: Rövid barna haja van, és barna szeme. 187 cm és 81 kg. Sebek találhatók a mellkasán és hátán, amiket a kemény évek alatt szerzett. Megjelenése határozott, aki ránéz, láthatja, hogy nem érdemes vele szórakozni. Amikor nem páncéljában van, akkor álltalában narancssárga pilóta ruhába. Pisztolyát mindig magánál tartja, egy olyan tokba amibe nem lehet látni milyen típus.
Jellem: Határozott, megbízik az emberekben (néha túlságosan is), és mandalór képzésének hála, messze áll tőle a félelem, és szereti a jó harcokat. Ha valaki jótanácsot szeretne, annak érdemes Tyrollal beszélnie. Üzletben nem szereti, ha átverik. Akik ilyet tesznek, azok retteghetnek mert ők lesznek a következő célpont.
Adatlap:
Név: Tyroll Fett
Faj: Ember, Mandalór
Nem: Férfi
Kor: 28
Születési hely, idő: Manda’yaim, B.E. 18
Foglalkozás: Fejvadász, Csempész
Szint:
Kredit:
Fegyverek:
- 1 BlasTech T-6
- 1 BlasTech DH-17
- vibrokard
- egy beskarbol készült vadászkés
Ruhák, páncélok:
- Közepes harcipáncél
- pilóta ruha
- 2 váltás hétköznapi ruha
Egyéb felszerelés:
- 1 adattábla
- Energiacellák
- Csákja kilövő
- Holovetítő
- Komlink
Jármű:
- CRF-78 tipusú teherhajó (Ne’trayc Krayt [fekete krayt]))
Njk, vállalkozás, ház:
nincs
Faj: Ember, Mandalór
Nem: Férfi
Kor: 28
Születési hely, idő: Manda’yaim, B.E. 18
Foglalkozás: Fejvadász, Csempész
Megérkezés
Egy utasszállító komp landol a Tatooinon. A kinyílt ajtón különböző fajú lények özönlenek ki, látható, hogy zsúfoltan voltak. Mindenki elindul a kijáratok felé. A hajóról az utolsók közt száll le egy fiatal nő. Aki ránéz, látja, hogy megviselt, fáradt. Fehér az arca, és alig tud megállni a lábán. A dolgát nehezíti egy kis poggyász a vállán átvetve, és egy kis rongycsomó a karjában. Senki sem foglalkozik vele. Ő is elindul a többiek után a kijárat felé. Kint a kikötő előtt egy férfi várja siklóval. Miközben beülnek, a kis rongycsomó felsír, és anyja elkezdi nyugtatni kimerült kisfiát.
A titok
A sötét szobába csend van. Nem lehet látni semmit, pedig sok minden van itt. A család iderakja az értékes dolgokat, a vadász ereklyéket. Az ajtó kinyílik. Kintről sem szűrődik be fény, mivel este van. Egy 6-7 éves kisgyerek kíváncsian bemegy. Biztos benne, hogy anyukája ide rejtette az ajándékát, mivel ide tilos neki bejönni. De biztos benne, hogy a kis űrhajót kapja ezért muszáj megnéznie. Felkapcsolja a villanyt. Járt már itt, de csak kétszer. Mindig megcsodálta a különböző világokról származó lények fejeit, amit nevelőapja szerzett, ugyanis fiatalkorában nagy vadász volt, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia. Nem tudja hol kezdje a keresést. Sok szekrény veszi körül, sok ismeretlen dolog, és be kell látnia, hogy nehéz lesz megtalálni. Körülnéz, hátha talál valami ismerőset. Egyetlen dolog van, amitől gyorsabban kezd verni a szíve. Egy láda, szépen faragott faláda. Különböző minták vannak rajta, növények és állatok. A fiú ismeri majdnem az összes mintát. Sokáig volt anyja szobájában, és mindig ez volt a kedvence ott. Sosem tudta, hogy mi van benne, mert nem engedték neki megnézni. De régi volt nagyon és kulccsal lehetett nyitni. A zár pedig elrozsdásodott és nem lehetett bezárni. Ezért fel került ide, hogy a kíváncsiskodók ne tudják meg, hogy mi van benne. A fiú izgatottan körülnéz. Odalép a ládához, és szemügyreveszi. Könnyedén ki tudja nyitni. Megfogja a fedelét és elkezdi felemelni. Recseg, és nyikorog a vastartóban a fedő. Nagyon lassan emeli, kb. 1 percig tart mire teljesen kinyitja. Benne egy ütött kopott poggyász van. Mellette egy papír. A fiú megfogja a papírt, és széthajtja. Nem tudja elolvasni mi van ráírva. A betűket felismeri, mivel már tanulták, de nem ért belőle semmit se. A végén, ami nagyon megtetszik neki, egy jel volt:
Jól szemügyre veszi a levelet, megjegyezi a jeleket, majd nyúl a zsákért. De ekkor egy magas, rémült hangot hall maga mögül:
- Tyroll! Mit csinálsz te itt?
A fiú megijed, és gyorsan feláll.
- Anyu, én csak… az ajándékomat kerestem. Bocsánat.
- Menjél gyorsan aludni! Mégegyszer meg ne lássalak itt!
Tyroll elindul a szobályába. Hallja ahogyan lecsapódik a láda fedele. Miután beér a szobájába, elővesz egy lapot és lerajzolja azt a jelet amit látott, majd befekszik az ágyba és gyorsan elalszik.
A kulcs
- Hé! Fiúk, mégegyszer meglátlak itt titeket, esküszöm, hogy nagyon megbánjátok.
De a két gyerek már nem hallották, amit a csapos mondott. A szokásos futóversenyüket rendezték, és most úgytűnik, hogy Tyroll fog nyerni. Két sarok választja el a céltól. De mikor befordul az utolsón, egy rodián ugrik le elé a valamelyik házról, és előtte ér a célba.
- Ez csalás Scan!
- Ugyan, nem volt kedvem a jawák között szlalomozni.
- De akkor is.- felnéz a sötétedő égboltra- Már indulnunk kéne haza. Gyere, meghívlak vacsorára!
Tyroll mióta az eszét tudja a Tatooine-on él. Anyjával és nevelőapjával. Tyroll Trotam-nak hívták a nevelőapja, Gtur Trotam, miatt. Apja nevét nem tudja. Fogalma sincs kicsoda az igazi apja, és anyja sosem mondja meg neki. Nevelőapjának van egy jól menő technikai üzlete, ahol anyja is dolgozik. Egész gyerekkorában semmi érdekes nem történt vele. Iskolába jár, és kint csavarog a többiekkel. Egy olyan helyen, mint a Tatooine sok érdekes dolgot lehet találni. Legjobb barátja Scan a rodián. Ketten mindig megrendezik a napi futóversenyüket, és birkózóversenyüket, amivel el is megy majdnem az egész szabadidejük. Mindketten jól edzettek, szeretnek mozogni, igaz ez sokszor a tanulás rovására megy. Mint a legtöbb gyerek, ők is arról álmodoznak, hogy majd elmennek innen, és katonák lesznek. Alapítottak egy Buckák Őrei nevezetű bandát, aminek Ő és Scan a vezetői. Ebbe sok srác tag. Leginkább csak mászkálni szoktak, semmi veszélyeset nem tesznek. Scan apja iszákos, anyja meghalt, és ezért sokszor Tyrolléknál tölti az estét, persze apja engedélyével.
- Anya!- kiállt be Tyroll anyja szobájába- Ha nem baj Scan itt alszik ma este! Gyere Scan, minjárt vacsora.
Leülnek az asztalhoz. Hallják, hogy Kien, Tyroll anyja, közeledik. Belép a szobába, leteszi a vacsorát. Majd egy kis dobozt ad oda fiának.
- Boldog tizennyolcadik születésnapot!
Tyrollnak hirtelen eszébe jut a születésnapja, és hogy nem sokára befejezi az iskolát. Kíváncsian nyitja ki a dobozt. Benne egy nyaklánc van, amin egy fog, rajta egy ismerős jel:
- Ez az apádé volt.
Tyroll anyjára néz, aki mosolyogva kacsint egyet.
- Ki kér vacsorát?
Munkavállalás
- Éljen! Vége az iskolának!- ujjong Scan.
- És az eredményeink sem lettek rosszak.
- Ja. És mehetünk dolgozni!
- Mehetnénk a boltba. El kell a munkaerő. Utána meg majd meglátjuk mi lesz.
Ott dolgoztak 1 évet. Közben a birodalom átvette az irányítást, amit annyira nem lehetett érezni a Tatooine-on. Kialakultak a birodalmi toborzó irodák világszerte. Scan elhagyta a bolygót, egy nagyon jó üzleti ajánlatot kapott és nem hagyhatta ki. A Buckák Őrei felbomlott. A legtöbb tag elment máshová. Tyrollnak volt lehetősége jelentkezni, egy pénzes ember mellé testőrnek, csak fizikumot nézték a képzetségeket nem. Nem volt sok dolga, de megtanították lőni, és valamennyire kis önvédelmet is tanult. Közben megtanult is űrhajót vezetni. Tyroll, pár hónap után munkaadója is elment, úgydöntött nem marad tovább. Gondolt arra, hogy valamit kéne kezdeni az apja felkutatásával, de nem volt semmi nyom amin elindulhatott volna. Úgy gondolta megpróbálkozik egy toborzó irodában. Ha nem veszik fel akkor még mindig visszajöhet a boltba. Anyja különösen jól fogadta ezt az ötletet, nem látszott idegesnek, vagy mérgesnek emiatt. Sőt, mintha egy kicsit örült is volna, bár ezt Tyroll nem tudta biztosan megmondani. Egyik nap úgydöntött egy járattal elmegy Coruscantra jelentkezni.
Az irodában sokan vannak. Tyroll odalép egy pult mögött ülő férfihoz. Ki kell töltenie különböző papírokat, és miután ezzel végez a férfi mondja neki, hogy másnap jöjjön vissza alkalmassági vizsgára. Tyroll nem aggódik. Tudja, hogy fizikailag rendben van, és mással se lehet majd gondja. A pénzből, amit magával hozott megszáll egy közepes szintű szállóban. Elalvás előtt még gondolkozik azon, hogy biztos ez e a legjobb választás, de úgydönt, hogy bármi is lesz vele maximális teljesítményt fog nyújtani. Másnap megjelenik a vizsgán. Sok más ember is van ott rajta kívül, de sok van közöttük a kis vézna emberekből. A próbákon kiváló teljesítményt nyújt. Egyedül a lövés az ami kicsit megizzasztja, de ettől függetlenül minden jól megy. A nap végére kihirdetik azoknak a nevét akiket felvettek. Neki sikerült és még egy pár embernek. Két nap múlva indul a komp a Caridára.
Tyroll ezt a két napot a város megismerésére szentelte. Sok érdekes dolgot talált itt. De végül elérkezett a várvavárt pillanat, és egy minimális felszereléssel útraindult.
A kiképzés
Izgalmas évek elé nézett itt a Caridán. A kiképzése megkezdődött. Az elején nagyon nehezen viselte a felettesei modorát ám egy idő után megszokta. Nagyon jó katonának tartották, a fizikai képességei fölül múlták a legtöbb társáét, és a pisztolyokkal is meg tanult nagyon ügyesen bánni. Kedvenc fegyvere a BlasTech T-6-os volt. Sok felettese mondta azt, hogy nagy jövőt jósolnak neki. Rengeteg barátot szerzett az évek alatt. Együtt voltak mindig délutánonként, de nem lehetett annyit szórakozni, mint máshol. A kiképző tisztek nmem engedték nekik, hogy lazuljanak, mindig készen kellett állni. Sokszor éjszaka ébresztették fel őket és indították futni vagy egyéb edzésre a fiatalokat. De sok barátot vesztett. Volt egy baleset amiben majdnem az összes barátja meghalt. . Egy katonákat szállító komp meghibásodott és lezuhant a bolygó területén, miközben Tyrollékat szállította. Ketten élték túl, ő és a tiszt aki kísérte őket, de Tyroll súlyosan megsebesült. Néhány hétig az ágyat nyomta, és utána fokozatosan fejlesztették fizikáját, mert erősen legyengült. Utána már ismét tudta hozni a formáját. A végső vizsgaküldetésen, majdnem odaveszett, de nagy szerencséje volt, egy társa az utolsó pillanatban segítette ki a bajból. Ezután nem kellett sok idő és elvezényelték egy csillagrombolóra szolgálni, mint szárazföldi inváziós egység tagja. Ott néhány új dolgot tudott meg a titkos jelekről.
Értelmezés
Tyroll egy műszak után hálókörlete felé megy. Ma érkezik egy zöldfülű szobatársnak és szeretne vele legelőször megismerkedni. Kíváncsi rá. A szobájuk előtt megáll. Már hallja, hogy valaki pakol bent. Benyit és egy fiatal srácot lát, aki pakolja ki a cuccait, és néhány könyvet rak be a szekrényébe.
- Üdv! – köszön neki Tyroll.
- Hello!
- Itt nem sokat fogsz tudni olvasni, előre szólok.
A fiú mosolyog a megjegyzésen és pakol tovább. Tyroll leül az ágyára, ránéz a kis papírra, ami az ágya melletti kis szekrényen van.
- Te mandalóri vagy?- kérdezi az új srác. Rá se néz Tyrollra, egy kicsit zavarban van.
- Mandalóri? Miért lennék mandalóri? – értetlenül néz a fiúra. Miért gondolja róla, hogy mandalóri.
- Mielőtt elkezdtem pakolni, körülnéztem és megláttam a cetlit a két betűvel. Kíváncsi voltam kié, de mikor megláttalak biztos voltam benne, hogy mandalóri vagy, de ha tévedtem akkor bocsánat.
Tyroll előveszi a nyakláncot szekrényéből. Ha nincs rajta páncél mindig viseli.
- Két betű? Te honnan tudod ezt?
- Ő... Nagyapám mandalóri volt. Nem voltunk vele közvetlen kapcsolatba, tanított néhány dolgot, így a mandalóri betűket megtanította. Bár a nyelvüket nem ismerem, vagy egyéb dolgot, de ezt az egyet igen. Meg már rég meghalt.
- És milyen betűk ezek?
- Egy Z és egy F. Olyan mint egy monogram. De, hogy hogy nem tudod mit jelent mikor te írtad?
- Ez hosszú történet, de örülök, hogy ezt elmondtad. Köszönöm.
Szóval apja mandalór volt Z. F. monogrammal. Sürgősen beszélnie kell anyjával.
Az igazság
Végre elérkezett a várva várt nap. Egy hosszabb eltávot kaptak Tyrollék. Azt tervezte, elmegy a Tatooine-ra és kifaggatja anyját. Reggel összeszedte a pénzét, és a fontosabb cuccait, valamint magához vette a kedvenc pisztolyát. Berakta azt is a zsákba, remélvén, hogy nem fogják kiszúrni. De ő se tudta igazából miért is „lopja” el, csak nem akarta itt hagyni. A komp már a helyén várja az utasokat, hogy onnan vigye el őket Coruscantra. Mindenki beszállt elfoglalta a helyét. A poggyászát magánál tartotta, a biztonság kedvéért. Miután felszálltak, az úton azon töprengett, mond e majd neki valamit Kien.
Tyroll arra ébred, hogy valaki lökdösi.
- Hé fiú! Megérkeztük a sivatagba. Ébredj ha nem akarsz visszamenni!
Egy utas volt aki észrevette, hogy Tyroll elaludt.
- Ú… Köszönöm!- Tyroll felpattan, és mindenével együtt elindul ki a városba.
Miután leszálltak a Coruscanton azonnal indult a Tatooine felé. Nem szólt szüleinek, remélve, hogy így anyja nem tud felkészülni a hazugságokkal.
A házukig egy bérelhető siklómotorral megy, mivel messze laktak a városhoz. Scan mindig apja siklóját hozta el, hogy bemehessenek a városba.
A ház előtt leállítja a siklót. Nem hall semmi nyüzsgést. Az udvar üres. Oda sétál az ajtóhoz, és becsenget. Pár másodperc múlva nyílik az ajtó, és Kien-t pillantja meg. Láthatóan fáradt és nem tűnik túl egészségesnek. A nő nagyon megörül amikor meglátja a fiát. Gyorsan átöleli, majd beinvitálja a házba.
- Tyroll!- szól neki miután leültek az étkezőben- Nagyon örülök, hogy eljöttél! Miért nem szóltál, hogy jössz?
- Meglepetésnek szántam. - közben elkomorodik az arca- Szeretnék kérdezni néhány dolgot.
Kien arca is megkomolyodik kicsit, és leül fiával szemben. Mintha már számított volna erre.
- Apáddal kapcsolatban?
Tyroll bólint egyet.
- Megtudtam, hogy az a jel ami apám nyakláncán van, két mandalóri betű.
- Igen. Gondoltam, hogy rájössz. Én csak megakartalak védeni attól, hogy mandalór legyél, vagy kövesd apádat.
- Mégis ideadtad a nyakláncot.
- Mert én nem akartam megmondani. De jogod van tudni, ezért inkább hagytam, hogy magadtól találd ki. Az apád neve: Zorfer Fett. Gyere, mutatok valamit!
Kien feláll és elindul a trófeaszoba felé. Tyroll kíváncsi rá mit akar anyja mutatni neki. A szobában Kien kinyitja a ládát.
- A levelet már láttad. Azt apád írta, és megkért, hogy menjünk vissza hozzá.
- Vissza?
- Ez egy hosszú történet. Tömören annyi történt, hogy kalózok kifosztották a bolygónkat, és elvittek minket. Engem és testvéreimet, valamint még néhány gyereket. A manda’yaimra vittek, ott volt a főhadiszállásuk. A mandalórok megengedték nekik, de nem tudták pontosan mit csinálnak ott. A mandalórok valakit küldtek körülnézni. És akkor meglátott minket. A kalózok többen voltak így megölték a mandalórit. A többiek viszont, mivel nem tért vissza a társuk, megtámadták a kalózbázist. Ekkor kiszabadítottak minket és elvittek a táborukba. Ott éltünk. Aztán megismertem apádat. Nem sokkal utána megszülettél, de apád inkább ment harcolni, mint, hogy velünk, veled foglalkozzon. Tudom, hogy ez a természetéből, és mandalór létéből adódik, de én nem erre számítottam. Megígérte, hogy gondoskodni fog rólunk. Nagyot csalódtam apádban. A többiek nem tudták, hogy tőle van a gyerek. Aztán eljöttem ide. Itt élt az unokatestvérem. Utána megismerkedtem Gturral. Innen már tudod mi történt.
- De miért nem mondtad el, hogy ki az apám?
- Nem akartam, hogy te is olyan legyél, mint ő. Csak a harcnak élt. Még jobban, mint egy átlag mandalóri.
- Értem.
Kien elővette a kis zsákot. Kinyitotta. Nem volt benne sok minden. Néhány koszos ruha, kis dobozok, meg egy kés.
- Mióta megérkeztem nem nyitottam ki. Tessék itt van ez a kés. Mielőtt eljöttem, ezt ideadta nekem apád a nyaklánccal együtt. Azt mondta, majd ha felnősz, és készen állsz mandalórivá válni, várni fog. És arra is megkért, hogy ezt adjam oda.
Átnyújtja Tyrollnak a kést.
- Kösz.
- Te döntesz, hogy megkeresed vagy nem. Ha úgy érzed, akkor menny. A manda’yaimon van. Csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra és ne kövesd el azt a hibát, amit az apád.
Találkozás
Tyroll a hajóját a bolygó felé irányítja. Belép a légtérbe. Anyja elmondta neki, hogy hova kell mennie, hogy hol találja meg az apját. Persze konkrét helyet nem tudott neki mondani, mivel folyamatosan változtatják helyüket, de egy körübelüli rész tudott, hogy merre szoktak menni. Az erdőt nézi magaalatt, hátha talál valami tisztást a közelben. Aztán megpillant egy kis mezőt a hol a fák levannak tarolva. Viszonylag biztonságosan leszállhat.
Anyjától kölcsönkért űrhajó biztonságosan landol. Előtolja a bérelt siklómotort a raktérből, felpattan rá és elindul a megadott hely felé. Nem visz magával mást csak a pisztolyát, a kést, a nyakláncot és pár napra való élelmet.
Az első napon nem talál semmit, reméli, hogy nem támadják meg este, és nyugodtan alhat. A második nap dél tájban egy magányos páncélos alakot pillant meg az erdőben. A férfi is észreveszi. Tyroll leszáll a motorról, és feltartott kézzel elindul a páncélos felé. Az kicsit feljebb emeli a fegyverét, majd odakiált valamit de Tyroll nem érti.
- Én Tyroll vagyok!- kiáltja- Nem akarok bajt, csupán keresek valakit!
Az idegen méregeti Tyroll-t aztán megkérdezi:
- Kit?
- Zorfer Fettet!
A mandalór egy kicsit közelebb lép Tyroll-hoz de nem engedi le a fegyvert. Kékes és zöld festésű a páncélja. Anyja mondott neki valami olyat jó tanácsként, hogy mindig nézzen a T alakú szemvizorba.
- Miért?- kérdezi a mandalór
- Az magán ügy. De szeretnélek megkérni, hogy vezess el hozzá. Ha gondolod, addig átadom a fegyveremet.
- Nem szükséges. Én a táborba tartok. Gyere, odavezetlek. A siklómotort hagyd itt nem lesz hasznodra ezután.
Elindult a mandalór vezetésével. A fák egyre sűrűsödtek. Míg végül Tyroll megpillantott egy sátort a fák között. Majd ahogyan egyre közelebb értek több sátor is kivehető volt, de nem volt annyi, hogy egy „falu” legyen. Az idegenvezető előreszaladt, majd nemsokára négy társával tért vissza. Egyikükön sem volt sisak
- Üdvözöllek! Hogy hívnak?- szólalt meg a legidősebb.
- Üdv! Tyroll a nevem.
- És Zorfer Fettet keresed?
- Igen!
- Zorfer?- fordult a mellette lévő mandalórhoz- Ismered őt?
- Meglehet. Had beszéljek vele!
- Rendben!- és visszamentek a sátorba ahonnan jöttek. Egy sárga páncélos férfi maradt csak ott akit az előbb Zorfernek hívott a főnök.
- Te AZ a Tyroll vagy?
- A fiad.
- Bizonyítsd be!
Tyroll előhúzta a kést övéből és megmutatta apjának.
- Ezt te adtad anyának. És a nyaklánc is itt van.
- Fiam, örülök, hogy eljöttél. Azért jöttél, hogy beállj közénk ugye.
- Nem tudom. Igazából csak szerettelek volna megismerni.
- Pedig szükség lenne rád. A birodalom mindent megtesz, hogy elűzzön innen minket. Segítségre van szükségünk. Gyere!
Az egyik sátorba benézve rengeteg sebesült volt. De nem csak férfiak, hanem nők és gyerekek is.
- Ezt teszi velünk a birodalom. Mindenünket elveszik. Kérlek segíts legyőzni őket!
- Ezzel van egy kis probléma. Ő… Hogy is mondjam? Én már katona vagyok. Rohamosztaghoz beléptem.
Zorfer nagyon elcsodálkozott. Előrántotta a pisztolyát, és Tyroll fejéhez emelte.
- Szóval kémkedni vagy itt? Mondj egy jó okot, hogy ne lőjelek le.
- Hé! Nem a birodalom megbízásából vagyok itt. Kérlek! Én ne…
Egy csoport érkezett a táborba. Sokakat csak vonszoltak. Jajgatásokat lehetett hallani és sírást. Azok a mandalórok, akik üdvözölték Tyroll-t, néhány másikkal együtt kisiettek eléjük. Beszélgettek egymással, de Tyroll egy szót se értett. Zorfer sóhajtott egyet, majd fia felé fordult.
- Figyelj ide! Ha nem akarsz segíteni, akkor azt ajánlom, hogy gyorsan hagyd el a tábort különben még lelőlek. Ha maradsz, akkor azzal kilépsz a birodalomból, és köztünk maradsz. Kiképzünk, aztán segítesz nekünk. Te döntesz.
Tyroll figyelte, ahogyan a sérülteket viszik be az orvosi sátorba. Nem bírta nézni a megcsonkított végtagú nőket és gyerekeket. A birodalom megmutatta Tyrollnak egy másik arcát is.
- Rendben segítek nektek. De előbb mond el mi ez a hely?
A második kiképzés
A tábor, mint kiderült egy menekült tábor volt. Ott összegyűjtötték a sérülteket, és segítettek elmenekülni a többieknek. Itt azért nem volt sok sátor, mert gyorsan kellett mozogniuk, és ezért volt néhány „barakk” sátor, egy főnöki sátor, meg egy orvosi. Zorfer elkezdte a fia kiképzését. A munkát megkönnyítette Tyroll birodalmi képzése, és a többieknek is sokat segített, mivel elmondta a tanult stratégiai fogásokat teknikákat. Egészen gyorsan haladtak. A fizikai képzéseken és a lövész gyakorlatokon nagyon jól szerepelt. Viszont egy eddig ismeretlen harcművészettel kellett megismerkednie: a kardozással. Elején nagyon nehezen ment neki de aztán egyre csak javult a képessége, végül pedig, nagyon ügyesen bánt a vibrokardal. Nem szerette igazán ezt a harcmodort, de el kellett ismernie, nagyon jó trükköket lehet vele csinálni. Közben megtanulta a mandalór nyelvet, és a kultúrájukat. Valamint elkészítették a páncélját. Igazi mandalór páncélt. A páncélnak csak a vállapja készültek beskar vasból, a többi duraplasztból készült. Vörös és ezüst színek jellemezték a páncélt. Végül kellett tennie egy vizsgát, amivel elismerték testvérükként a többiek. Csak azt tudta, hogy harcolnia kell majd valakivel, pusztakézzel. A páncélját felöltve kilépett a sátorból, és elindult be az erdőbe, ugyanis ott tartották a vizsgát. Nem olyan messze megpillantotta a már baráttá vált mandalóri tömeget.
- Gyere közelebb, ner vod!- szól neki az idős mandalór- Elérkezett a végső vizsga, amivel bizonyítod hűségedet és eltökéltségedet. Gedet’ye menj a körbe.
A kört a néző mandalóriak alkották. Mikor belép, szemből egy másik mandalóri lépett ki. Sötét páncélja volt, sok karcolással. Tyrol megrémül amikor megáll előtte a veterán.
- Úgy gondoltuk, hogy így teljesen felmérhetjük képességeidet. Kezdjétek!
A veterán páncélos már indul is Tyroll felé. Körübelül akkora mint ő. Tyroll balra ugik, hogy kitérjen a támadás elől, utána megindul az ellenfele felé, és kezdetét veszi a brutális ökölharc.
Körübelül 10 percig tart. Mind a ketten voltak földön, de a végén egy ügyes csellel sikerült Tyrollnak földre küldeni ellenfelét.
- Gratulálok vod. Bizonyítottad, hogy méltó vagy családunk tagjának lenni. Ezentúl a neved: Tyroll Fett.
A menekülés
- TYROLL!
Hallja a kiáltást. Kinyitja a szemét, és fülel. Lövések hangja. Hogy hogy nem ébredt fel? Körülnéz és látja, hogy rajta kívül még egy páran ébredeznek. Kint sötét van. Futva érkezik Zorfer.
- A rohamosztagosok mindjárt ellepik a tábort. A pácélokat rakjátok be zsákokba aztán induljatok a hajók felé. A fegyvert is vigyetek.
Tyroll és a többi mandalóri nem érti miért nem harcolhatnak. A páncélokat bedoálják a szekrényből elővett zsákokba. Tyroll magához veszi a kedvenc pisztolyát, kését, nyakláncot, és amibe van normális ruhába (ugyanis ilyen esetek miatt nem öltözhettek át alváshoz) elindul ki a többiekkel. A sötétben látja a jól ismert fehér páncélokat. Rengetegen vannak. Mindenki elkezd futni a hajókhoz. Nemsokára meg is látják őket. Párnak mát jár a hajtóműve. Már félúton járnak amikor hirtelen egy lövés sorozat megsérti Tyroll kezét, és elszakítja a zsákot, abból minden kiborul. Nincs idő összeszedni mert lelövik. Így páncél nélkül megy tovább.
- Akin van páncél az marad és harcol!- kiálltja az idős mandalór- A többiek elmennek egy hajóval.
- Tyrol!- szól Zorfer- te menj a Ne’trayc Krayt-el. Sok sikert!
- Sok sikert ner buir!- Tyroll beszáll a CRF-78 típusú hajóba. Felszállás közben látja ahogyan apja és társai életüket adják azokért akik szégyenletesen megfutamodtak.
Az új élet
Ezután a boltba nem akart visszamenni, így fejvadász, zsoldos és esetleg csempész munkákat vállal különböző bolygókon, hogy addig is harcolhasson. Az átalakított hajója, amibe van egy pár csempészrekesz, két ikerlézerágyú és egy protontorpedó vető, nagyon jó szolgálatot tesz neki, főleg, hogy mindez behúzható, így elrejthető a kíváncsiskodó szemek elő. A gyári 1x-es hiperhajtóművet megtartotta. Nem tudott szerezni új mandalóri páncélt ezért egy közepes harcipáncélt használ, amit az egyik munkájáért kért.
Tyroll Fett, egy Tatooine-i bandaháborúban
Ennek a páncélnak az a tulajdonsága, hogy ha kell mindkét csuklóvédőből 2-2 penge csúszik elő. Ezeket közelharcban jól tudja használni. A sisakjában vannak különböző látásmódok: infravörös, éjjellátó stb., valamint 10x-es távcső. És egy szűrő berendezés is található benne ami, megvédi a méreg belélegzésétől. Fegyvernek egy vibrokardot hord a hátán, és a kedvenc pisztolyát az oldalán, valamint vett mellé egy BlasTech DH-17-et. Ezek olyan tokban vannak, hogy nem lehet látni a típusát, csak ha valaki előveteti.
Jelenleg az űrt járja munkát keresve.
Kinézet: Rövid barna haja van, és barna szeme. 187 cm és 81 kg. Sebek találhatók a mellkasán és hátán, amiket a kemény évek alatt szerzett. Megjelenése határozott, aki ránéz, láthatja, hogy nem érdemes vele szórakozni. Amikor nem páncéljában van, akkor álltalában narancssárga pilóta ruhába. Pisztolyát mindig magánál tartja, egy olyan tokba amibe nem lehet látni milyen típus.
Jellem: Határozott, megbízik az emberekben (néha túlságosan is), és mandalór képzésének hála, messze áll tőle a félelem, és szereti a jó harcokat. Ha valaki jótanácsot szeretne, annak érdemes Tyrollal beszélnie. Üzletben nem szereti, ha átverik. Akik ilyet tesznek, azok retteghetnek mert ők lesznek a következő célpont.
Adatlap:
Név: Tyroll Fett
Faj: Ember, Mandalór
Nem: Férfi
Kor: 28
Születési hely, idő: Manda’yaim, B.E. 18
Foglalkozás: Fejvadász, Csempész
Szint:
Kredit:
Fegyverek:
- 1 BlasTech T-6
- 1 BlasTech DH-17
- vibrokard
- egy beskarbol készült vadászkés
Ruhák, páncélok:
- Közepes harcipáncél
- pilóta ruha
- 2 váltás hétköznapi ruha
Egyéb felszerelés:
- 1 adattábla
- Energiacellák
- Csákja kilövő
- Holovetítő
- Komlink
Jármű:
- CRF-78 tipusú teherhajó (Ne’trayc Krayt [fekete krayt]))
Njk, vállalkozás, ház:
nincs