Angel Stoat (Angyal)

[Angel Stoat]

// A karakter a régi fórum egyik szereplője, előtörténetének átmentése a szabályok szerint folyamatban van... Egyébként meg puszi a moffok orra hegyire... //


JELSZÓ KÉRELEM... ... ...
JELSZÓ ELFOGADVA
BIRODALMI KÖZPONTI ADATTÁR
TITKOSÍTÁSI FOKOZAT: VÖRÖS
BELÉPÉS A RENDSZERBE...
FILE MEGNYITÁSA: 0400130057920011...
FILE MEGNYITÁSA FOLYAMATBAN...



Név: Angel Stoat
Faj: Ember
Nem: Nő
Kor: 16 év
Felszerelés: Egy hátizsák, benne egy leselejtezett R2-es egység néhány alkotórésze, régi, gyári hibás mikrochipek, levágott huzaldarabok, fogó, apró hegesztőgyűrű (az ujján van), hegesztőszemüveg, egy adathordozó tele tervrajzokkal, számítógépes csatlakoztatókábel, biztonsági kulcsok, rendszerfeltöréshez használható eszközök, rádiójelzavaró, saját készítésű energiapióca (erről később), hamis bankkártya Legna Taots névre (a Birodalmi Kreditbank tagjaként) és még néhány speciális eszköz, ami egy hacker életéhez nélkülözhetetlen. És van egy ennivalóan tündéri, okos koréliai hermelinje is, Cyd. : )
Űrhajó: Nincs, legfeljebb ha potyautasként felmászik egyre.

Angel Stoat - A Holonet Fekete Angyala

ELSŐ FEJEZET

Angel Stoat a galaxis egyik legfiatalabb köztörvényes bűnözője. Tizenhat standard évvel ezelőtt, egy koréliai nagyvárosban látta meg a nagyvilágot Dian Lean néven. Szülei a hercegi család befolyásos barátai voltak, apja az Űrkikötő biztonsági cégének elnöke, anyja pedig híres operaénekesnő. A kis Dian, a család hetedik gyermekeként hamar megtanulta utálni a körülötte lévő világot.

Hihetetlen intelligenciája volt és kortársait meghazudtolóan remek érzéke a számítástechnikához. Tizenkét évesen feltörte a Koréliai AN-7-Gamma Űrkikötő 11-es dokkjának biztonsági rendszerét és téves riasztást indított el azzal az üzenettel, hogy egy őrült hutt részecskesemmisítő ágyúval nekiállt elporlasztani egy köztársasági szenátor hajóját. A csínynek súlyos következménye lett: Dian apját leváltották posztjáról és harminc standard év börtönbüntetésre ítélték. Anyja valósággal tombolt, amikor meghallotta a hírt. Dian úgy megrémült a család haragjától, hogy még aznap éjjel megszökött otthonról, egyedül egy hátizsákot, némi élelmet és Cydet, kedvenc házihermelinjét vitte csak magával. A dokkokhoz érve elrejtőzött egy nyitva hagyott fémládában, amiben fegyvereket szállítottak a Nar Shaddaa-ra. A lány rövidesen egy csempészhajóban találta magát, távol Koréliától.

Senki sem fedezte fel, hogy a hajón van. Éjszakánként kisurrant, hogy ételt csenjen el, s amíg a legénység aludt, szétszerelte a hajón található leselejtezett droidokat, hasznosítható alkatrészek után kutatva. Dian így csakhamar hozzájutott egy hackerkészlethez, amivel betört az űrhajó rendszerébe, hogy megtudja, merre is tartanak. A feltörés hibátlan volt, a legénység soha nem jött rá. Ez volt az az alkalom, amikor a kis, vörös, szeplős, tizenkét éves suhanc rájött: az ő élete nem Korélia unalmas politikája, hanem a galaxist behálózó számítógépes holonet világa lesz.

Nar Shaddaa-ra érve a lány úgy döntött, nekilát új életének. Ekkor választotta magának új nevét: Angel Stoat. A bolygó azonban veszélyes hely volt egy magafajta kislány számára. Szerencséjére azonban összebarátkozott egy Mooklan nevű félszemű vukival. Igaz, a vuki hajléktalan volt és eredeti szándéka szerint Diant szerette volna elfogyasztani, a lány végül kompromisszumot kötött vele: két napon belül százezer kreditért megváltja az életét. A vuki nem hitt a fülének, de a lány a csempészhajón töltött pár nap alatt szinte éveket fejlődött, és máris kész terve volt.

Egy régi, kidobott bankkártyát használt fel. A lány egy egyszerű lakásból (ahová a vuki segítségével törtek be) feltörte a Köztársasági Kreditbank számítógépes hálózatát és Dunno Wher' Eiam néven átutalt magának tízmilliárd kreditet. Ezt a bank persze azonnal észlelte, Dunno Wher' Eiam számláját pedig azonnal befagyasztották, de a lány ekkorra már újabb lépéssel lepte meg őket: a birodalmi bank tízmilliárd regisztrált tagjának egy-egy kreditet utalt át a pénzéből. Aznap teljes lett a káosz, a bank befagyasztotta az összes folyosított számlát, amitől aztán a felháborodott kuncsaftok üzenetei bénították meg a kommunikációs rendszert. A rendfenntartók azonnal a lány keresésére indultak, s hamar bemérték, hogy a Nar Shaddaa-n tartózkodik, de mielőtt a pontos koordinátákat megtudhatták volna, Lundthrom Daal városát és környékét egy áramkimaradás bénította meg...

Az időzítés tökéletes volt. Miközben a köztársasági erők egy része a geonosisi csatát követve a háborúra készült, a rendfenntartó szervezetek a Nar Shaddaa-n vakon tapogatóztak, a Köztársasági Kreditbank kommunikációs csatornái megszűntek, Angel Stoat egy évszázados energiagenerátorra rákötve kompjúterét újabb felhasználót hozott létre, Legna Taots néven. Ismét betört a Köztársasági Kreditbank szerverébe és kétszázezer kreditet írt át a saját számlájára. A felfordulás miatt csak hetekkel később tűnt fel a hiány, de ekkorra a lány már ötven különböző városban, mintegy ezer különböző bankautomatáról vette fel a hatalmas összeget. A pénzt megfelezte a vukival és békében elváltak útjaik.

Angel Stoat új élete ezzel a nyitánnyal végérvényesen megkezdődött. Négy év telt el, a klónháború véget ért, a köztársaság széthullott, s romjain felemelkedett az Első Galaktikus Birodalom. Angelt azonban továbbra sem érdekelte a politika, ő a számítógépes rendszerek, hálózatok, bankok és a holonet világában élt. A pénzt hamar elköltötte, leginkább illegális eszközökre, vagy csatlósokra, akiket az utcáról szedett fel és akik jó pénzért falaztak neki, vagy élesebb helyzetben megvédték őt. Angel betöltötte a 16-ot, és ekkorra már a galaxis egyik legkeresettebb bűnözője volt. Az alvilágban híre ment a "Holonet fekete angyalának", aki több bűnszövetkezet fejének barátságát és szimpátiáját vívta ki hamar. Bár a - most már - Birodalmi Kreditbank azóta megerősítette a szerverek felügyeletét, és hasonló incidens nem fordulhat elő többet, Angel mindig egy lépéssel az üldözői előtt járt.

Neki azonban nem voltak barátai, egyedül Cyd. A kis hermelin mindenhová vele tartott, s a lány testvére helyett testvéreként szerette őt... Az igazi családjáról már régen elfeledkezett.

A Nar Shaddaa-i Angyal

Egy alkalommal sikerült betörnie a Coruscanti Fejlesztési Központ hálózatára, ahol váratlanul megtekinthette egy készülő Birodalmi Flotta terveit. Ő volt az első laikus, aki így megpillanthatta a Halálcsillag tervrajzát és az Executor Birodalmi Parancsnoki Zászlóshajó terveit. A betörést itt is hamar észlelték, de Angel sokáig ellene tudott állni a hálózati támadásoknak, s hamar kisebb csata alakult ki Nar Shaddaa és Coruscant között... Az egyik oldalon egy koszos, kivilágítatlan, gettó-beli szobában Angel Stoat nézte feszülten a vibráló képernyőt, a másik oldalon pedig a Coruscanti Fejlesztési Központ Koréliai Szárnyának többszáz emeletes felhőkarcolójában, a legmodernebb technikával felövezve Rakar B. T'lerin küzdött a központ védelmében. A programozó-zseni és a hacker első összecsapása volt ez, titánok küzdelme a galaktikus hálózaton, ami stílusosan döntetlenre végződött, az alábbi üzenetváltással:

ANGYAL: Nem is vagy olyan rossz.
RAKAR: Te sem.
ANGYAL: Tudod, hogy már hét órája küzdünk?
RAKAR: Nekem nem tűnt annyinak.
ANGYAL: Én már éhes vagyok. És a hermelinem is.
RAKAR: Nem is tudtam, hogy van hermelined.
ANGYAL: Furi, azt hittem, ti mindent tudtok rólam.
RAKAR: Most végeztem el egy újabb analízist. Találtam egy gyengepontot a gépeden. Ha gondolod, újra megpróbálhatjuk kijátszani egymást.
ANGYAL: Te akarod?
RAKAR: Őszintén szólva én is éhes vagyok.
ANGYAL: Akkor halasszuk el a dolgot. Megyek és megetetem a hermelinemet.
RAKAR: Várj.
ANGYAL: Igen?
RAKAR: Egy dolgot árulj el.
ANGYAL: Éspedig?
RAKAR: Miért csinálod ezt?
***ANGYAL kijelentkezett***
***Diagnózis sikertelen, a támadó bemérése negatív.***

[Angel Stoat]

MÁSODIK FEJEZET

Szökés a búvóhelyről
Találkozás a szenátorral & Szökés Nar Shaddaaról
A Narvál fedélzete - Angel és d'Antinello beszélgetése
Az 1-es végrehajtóegység - Találkozás Kithinával

A történet valahol ott kezdődött, amikor Angel Stoatot nar shaddaai búvóhelyén egy trandoshai fejvadász látogatta meg... nem éppen barátságos célzattal. Annak ellenére, hogy Sskurl Angel legjobb tudomása szerint neki dolgozott, mint testőre. Nar Shaddaa farkastörvényei azonban nem ismerték a hűség, a becsületesség és a barátság szentimentális ideáit. Sskurlt ennél sokkal prózaibb fogalmak motiválták: haszon, hírnév, biztonság. A trandoshai eladta magát a hutt gengszter Balgoornak, aki tetemes mennyiségű pénzt kínált fel a lány fejéért. Sskurl persze nem tudta, mivel érdemelte ki Angel ezt a hírnevet, de a trandoshaiak híresek arról, hogy előbb lőnek és utána se kérdeznek semmit...

Na igen. Előbb lőni. Történetesen Keysee lőtt előbb. KC-O2L (Keysee O'Toole) Angel saját kezűleg módosított protokoll droidja volt, amivel egy éve készült el, s azóta is élete legpompásabb alkotásának tartotta azt.

Talán egyedül az az apró húzása ért fel Keysee-vel, amikor nagyjából egy éve megzavarta egy klónparancsnok rádióadását és valami 66-os, vagy hanyas parancs helyett a lány képe jelent meg neki, aki azt parancsolta a Köztársaság nevében, hogy szálljon le és énekelje el fennhangon a Koréliai Nemzeti Himnuszt buckalakó nyelven. Ez az apró csíny mentette meg akkor egy jedi-mester életét, de erről egyikük se tudott...

Mielőtt Sskurl bevégezhette volna küldetését, Keysee halálosan pontos lövése megmentette Angel életét: de a lánynak menekülnie kellett. Hátizsákjával, számítógépével és a kis Cyddel megszökött búvóhelyéről, még mielőtt a többi fejvadász megérkezett volna. Pillanatok alatt kellett otthagynia mindazt, ami már oly hosszú ideje az életét jelentette: és döbbenten tapasztalta, hogy ez mily könnyen sikerült neki.

Az istenek szemmel láthatóan kegyesek voltak azon a napon. Angelt ugyanis nem sokkal korábban felkereste egy birodalmi szenátor, név szerint Medyn Amadeira d'Antinello, aki saját bevallása szerint a Birodalmi Holonet Hálózat részére szeretett volna egy áthatolhatatlan védelmi rendszert kiépíttetni Angellel. Angel nem fogadta el a javaslatot (állítása szerint egy favágónak nem feladata az erdőültetés), azonban tartotta a kapcsolatot a szenátorral, aki megígérte, hogyha a szükség úgy tartja, megvédi Angelt a hatóságoktól, akik ekkorra már tízezres vérdíjat róttak ki a fejére. A nar shaddaai hálózatra kapcsolódva Angel pedig döbbenten vette észre: a szenátor a bolygón tartózkodik.

Bár d'Antinello ittlétének okáról mit sem tudott, ezt valami égi jelnek felfogva indult, hogy a hajóján elhagyhassa Nar Shaddaat. Nem kis feladat volt kijátszani az űrkikötő biztonsági rendszereit, de a kellő időzítéssel, Cyd segítségével és egy kis szerencsével sikerült elterelnie a kikötőőrök figyelmét és nyitva állt az út a Narválhoz...

...a terv azonban az utolsó pillanatban összeomlott.

Angelt ismét elárulta egy barátja, akiben ő vakon megbízott. Ám mielőtt a hatóságok letartóztathatták volna, a szenátor közbelépett és kimentette a kislányt. Az első találkozás csakhamar üzleti jelleget öltött. Miután Angel végleg maga mögött tudhatta eddigi otthonát, a szenátor egy fontos feladattal bízta meg. Egy szigorúan titkos birodalmi technológia szörnyszülöttének, az úgynevezett 1-es végrehajtó egységnek a memóriáját kellett lementenie egy adattárolóra. Angel nem sokat tudott 1-es előtörténetéről, csupán annyit, hogy valaha ember volt, de a birodalmiak megcsonkították és gépszörnnyé változtatták. Valami hibát azonban mégis elkövethettek, mert 1-es (egykori nevén Rathlan Aroan) emlékei lassan visszatértek és új gazdáit elárulva összejátszott a jedikkel.

A jedik...

Angel a Dantooine-on találkozott először velük Kithina Smallchild személyében. A lány ekkor még nem is sejtette, hogy - bár a találkozás csupán néhány perc volt - Kithina még fontos szerepet fog betölteni életében. Sikeresen kimentette Rathlan Aroan tudatát 1-es memóriájából és elbúcsúzott a két különös szerzettől.

Mielőtt a szenátor Coruscantra vitte volna a lányt megegyeztek: a lány úgy fog viselkedni, mint d'Antinello fogadott lánya. Angel belement a játékba és a továbbiakban Angelina d'Antinello-ként élt.

Szinte észre sem vette. Szinte meg sem érezte, de életének egy fejezete ismét lezárult. Ahogyan Dian Lean meghalt számára a Corellián, Angel Stoat úgy halt meg a Dantooine-on, s támadt fel a hamvakból Angelina d'Antinello kisasszony.

Angelina d'Antinello

Nem tudta, mit hoz még a jövő...

Ó, pedig ha tudta volna... Talán visszabújt volna a hamvak alá megkeresni azt a gondtalan kislányt, akit otthagyott a Corellián...

[Angel Stoat]

HARMADIK FEJEZET

A Tatooine-on élő b'omarr szerzetesrend létfilozófiájának egyik alapját képezte az a misztikus felismerés, hogy az emberi lét nagyrésze illúzió, bűnös lepedék csupán, mely hamis képet kelt önnönmagunkról és a létünk, létesülésünk esszenciájáról. Éppen ezért minden szerep, minden jellemvonás, minden fölösleges szó a tisztaság és tökéletesség mételye, melytől csak úgy szabadulhatunk meg, ha kegyetlen aszkézissel kizárjuk magunkból ezeket a tulajdonságainkat és gondolatainkat és csak azt hagyjuk meg, ami a lélekesszencia belső magjából ered, a tudattalan és a tudatalatti szférákból.

Hasonló felismerésre jutott Zarek Wilzix zeltrosi gondolkodó is a B.E. második század közepén, aki ugyanezen mély létfilozófiai gondolatokat sokkal képiesebben juttatta kifejezésre: az életben minden szerep olyan, mint egy ruha, ami ugyan a miénk, de mégsem mi vagyunk. Ellenben az ösztönös cselekvések és a mélyről jövő gondolatok már valóban saját magunk részét képezik.

A két nép közötti markáns különbséget mutatja, hogy amíg a b'omarr szerzetesrend mintegy galaxisszerte öt-hat tucat tagja agyukat testükből kioperálva megvilágosodásuk utáni életüket egy robotkamrában élik le, addig a becslések szerint kétmilliós népességű wilzixiánus szekta megvilágosodott tagjai állatias üvöltéseket hallatva, ruhátlanul szaladgálnak hetekig tartó bacchanáliáik alatt egy zavarbaejtően széles úszómedence körül.

De a felismerés örök, és a Galaxis minden lakójának elemi igénye, hogy ráébredjen, ki ő valójában és ki az, aki biztosan nem.

Angelina d’Antinello valójában sohasem létezett. Angel ezt már az első alkalommal tudta, ahogy magára öltötte a Medyn d'Antinello szenátortól kapott selyemszoknyás kisestélyit és üvegcipőket. Érezte, hogy nem csak az egyensúlyérzékét, de a személyiségének voltaképpen egészét is elveszítené, ha tovább erőltetné magára ezt az álcát. Ez a világ nem az övé volt, és Angel abban is biztos volt, hogy soha nem is lesz az övé. Az ő világa a Holonet volt, a kódsorok, a sikátorokban a központi hálózatra csatlakozó adattárolók neonzöld fénye, a magasfeszültségű vezetékek közti menekülés a biztonságiaktól... és bár Angel gyermekkorától fogva álmodott a nyugalomról és a békéről, de a Medyn által felajánlott nyugalom és menedék úgy csapta arcul, ahogy az elfogására küldött zsoldosok még soha.

És a politika... gyűlölte, hogy Medyn politikus volt. Először is soha nem tudott hozzászólni a politikai témákhoz. Angelnek persze voltak politikai nézetei, mégha ő nem is így interpretálta ezeket: számára nem politikai hovatartozás, hanem a világ legtermészetesebb dolga volt zsigerből gyűlölni a rohamosztagosokat, a huttokat, a trandoshiakat és általában véve mindenkit, akinek tisztázatlan körülmények között torzult el az arca; valamint hasonlóan természetes dolog volt tiszta szívből csodálni a jedi lovagokat és Amidala szenátornőt.

A szenátor először Coruscantra vitte Angelt, ahol a lány először szembesült a Birodalmi Propaganda számára is nyilvánvalóan durva, torz képével. Ugyan a Birodalom a Nar Shaddaa-ra is megpróbálta ellenőrzését és ideológiáját kiterjeszteni, de a hétköznapi élet mégiscsak a hutt klánok viaskodásairól, a csempészakciókról és az alvilág egyéb rétegeiről szólt, a rohamosztagos páncél és a fénykard pedig egyaránt a feketepiac ritkasága vot inkább, mintsem politikai szimbólum. De Coruscant más volt. Angel lépten-nyomon az áruló, összeesküvő, hataloméhes jedik képével szembesült, miközben a rohamosztagosok kíséretében magasrangú birodalmi tisztek - némelyek egész bolygók lakosságának kiirtói - kórházakat és árva embergyerekeket látogattak. És a nép tényleg elhitte, amit a Császár üzent: Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek.

Angel időközben megismerkedett egy Shayana nevű lánnyal, aki szemmel láthatóan egyre közelebb került a szenátorhoz is. Nem mintha Angelnek ezellen bármiféle kifogása lett volna: ő maga még soha nem volt szerelmes (meggyőződése volt, hogy a szerelmet csak azért találták ki az emberek, hogy próbára tegyék a droidok mesterséges intelligenciáját), a szenátor ráadásul inkább az apja lehetett volna (méginkább a nagyapja), ő afféle huncut mosolygással szemlélte a felnőttek románcát.

Látva a lány zavarát és egyéb politikai teendőit is figyelembevéve Medyn végül visszatért Óceániára Angellel, ám itt sem változtak sokat a lány érzései és napról napra jobban körvonalazódott benne: ezen a helyen, ebben a világban nincs maradása. Aztán egy nap elérkezett az idő, hogy mindezt d'Antinello szenátornak is elmondja. Azon a napon valakik megmérgezték Shayanát egy étteremben - Angel soha nem tudta már meg, hogy kik és miért törtek a nő életére. Háta mögött hagyta a lábadozó Shayana mellett térdeplő szenátort és az első lehetőséget kihasználva távozott Óceániáról, vissza oda, ahová úgy érezte, mindigis tartozott, mégha egykor minden vágya is volt elszökni onnét.

Angelina d'Antinello Óceánián maradt. A feltámadott Angyal pedig még aznap éjjel úgy döntött, hogy besurran az egyik rakodóhajó rakterébe, mely Nar Shaddaa felé tartott...

[Angel Stoat]

NEGYEDIK FEJEZET

36 433 évvel a Birodalom születése előtt filozófusok, bölcsek és misztikusok gyűltek össze a Tython bolygón, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, tudásukat a világ misztériumáról. Mindenki, aki valaha is foglalkozott akár történelemmel, akár miszticizmussal ebben a Galaxisban, tud erről a gyűlésről, hiszen ezek voltak azok a bölcsek, akik e gyűlésen felismerték, hogy a Galaxist egy egységes, mindent átható energiamező, az Erő tartja össze.

Azt azonban kevesen tudják, hogy ki volt az, aki a bölcsek között is először felvetette ezt a gondolatot, s szerte a Galaxisban csupán egyetlen lény él ma, aki azt is tudja, hogy miért. Ez a lény pedig maga, az említett bölcs. A bölcs, aki tekintetével mind a mai napig figyelemmel kíséri az Erő rezdüléseit, azokat a külsőre egészen aprónak tűnő mozzanatokat, melyek később eldöntik majd a Galaxis sorsát. Teszi ezt azért, mert azóta a nap óta hiszi, hogy az Erő valóban így és valóban ezért működik.

Távozása napján Angelnek persze a leghalványabb fogalma nem volt arról, hogy a Lény bölcs szemei éppen őt nézik.

Két héttel a WORTEX 60 C - AURORA BOREALIS utastranszport indulása után többen fogadkoztak, hogy látták felszállni a transzportra Medyn Amadeira d'Antinello fogadott lányát, Angelina kisasszonyt. A nyilvántartásban és a holovideók rögzített felvételei alapján ezt csak megerősíteni lehetett: a kisasszony Nelona hó 17-ik napján jegyet váltott a transzportra, felszállt és elhagyta a bolygót. Mire a transzport az Alderaanra ért, a lánynak nyoma veszett.

Még két hét, és a nyomozóhivatal megerősítette: a lány merénylet áldozata lett, a testét egy dezintegrátor puskával semmisítették meg az utazás során, alvás közben. Még egy hét, és előkerült a tettes is, egy rodiai kábítószercsempész, akit emellett többrendbeli gyilkossággal is vádoltak, továbbá fegyveres rablással és hajólopással is.

Mindössze egyvalaki tudott arról, hogy Angelina d'Antinello hogyan hagyta el a transzportot, még az Óceániai Vasmacska Űrkikötőben. Ez a valaki alig volt nagyobb három hüvelyknél, és akkortájt a legnagyobb problémája az volt, hogy nemrégen egy bolha fészkelte be magát a füle tövébe. Cydnek ennyi aztán bőven elég probléma is volt erre a napra.

Az Angyal egy röpke persec alatt átlibbent a WORTEX mellől a legközelebbi vadászgép tövébe úgy, hogy ezt egyetlen lélek, de még a biztonsági kamerák sem látták. Legfőképpen azért nem, mert mindezt a kikötő fémpallói alatt tette meg, az üzemanyaghordozó csövek mellett.

Nem ezt a hajót nézte ki ugyanis a távozásra, de gondoskodnia kellett Angelináról, nehogy később a szenátor bajba kerüljön eltűnése miatt. A gép egy jóval kisebb, régi típusú vadászgép volt, ami nemrégen érkezett a kikötőbe. A fegyvereit már leszerelték és kibővítették egy nagyobb raktérrel is - ideálisnak tűnt a szökéshez. No nem mintha Angel nem tudott volna más, ennél némileg egyszerűbb utat is választani a távozáshoz. De az nem lett volna eléggé stílusos.

A problémát egyedül a vadászgép pilótája jelentette, aki még mindig a pilótafülkében tartózkodott. Angel persze tisztában volt vele, hogy a pilótának még nincs meg a felszállási engedélye - ezt a központi hálózatra csatlakozva természetesen folyamatosan figyelemmel kísérelte. Azt azonban nem értette, hogy miért nem kért még, és ha azért, mert nem is akart még távozni, mit keres a pilóta ennyi ideig a fülkében. Nem volt más választása: a géptestet felbontva hozzáfért az oxigéntartályokhoz és néhány pillanat alatt altatógázzal árasztotta el az utasteret.

Amikor felért, az újabb problémát továbbra is a pilóta jelentette.

Kithina Smallchild volt az, a jedi, akivel korábban Angel találkozott.

Valahol, a Galaxis peremén túl, vagy legalábbis egy egészen szokatlan irányba kiindulva, a Bölcs Lény elégedetten elmosolyodott.

[Angel Stoat]

ÖTÖDIK FEJEZET

A Birodalom pusztító háború előtt állt.

Kevesen tudták ezt akkor, kívülről ennek jóformán semmi jele nem mutatkozott. A távoli Mirax-csillagköd elektromágneses ködviharait már évezredekkel ezelőtt is baljós előjelnek tartották - mint kiderült, akkor alaptalanul. S az Erő szövedékének rezdüléseit - voltaképpen viharos széllökéseit - már nem volt Jedi Rend, ami megérezhesse.

A Birodalom belső köreiből is mindössze hárman tudtak arról, hogy mi készül.

Természetesen az Uralkodó volt az egyikük. Elvégre ő maga tervezte így. Tanítványa, a Sith Fekete Lovagja, Vader nagyúr szintén tudott az Árnyékkirály érkezéséről.

Arról azonban még ők se tudtak, hogy a Birodalom vezető beosztású tisztjeinek egyike, a fiatal, tehetséges, de kegyetlenségéről és ridegségéről híres Sonja Yascheritza százados szintén tudott az Árnyékháború közelségéről. Mi több, egyenesen várt, valósággal vágyott az Árnyékkirály érkezésére. Évezredek óta.

Az egykori Darth Drakoness, Darth Shadow tanítványa és kedvese tudta, hogy az idő szövedékében eltűnt szerelme egy nap majd újra megjelenik, hogy egymásé lehessenek ismét. A Sith Úrnő szelleme képtelen volt ezért elhagyni ezt a világot, újra és újra megfertőzte a Galaxis egy-egy lakójának lelkét, hogy így őrizhesse tudatát az időkön át. Sonja Drakona Yascheritza százados nem egy feltörekvő, tehetséges fiatal parancsnoka volt a Birodalom flottának, hanem a Galaxis egyik legelszántabb Sith lordja, aki még az Uralkodó elől is el tudta rejteni jelenlétét.

Így történhetett, hogy az Uralkodó személyes beleegyezésével Tarkin nagymoff előléptette a századost és megtette őt az újonnan épült Ironwing Birodalmi Osztályú Csillagromboló parancsnokává. Yascheritza parancsnok ezzel együtt feladatot is kapott Tarkintól. Fel kellett kutatnia és el kellett fognia a Birodalom egyik leghírhedtebb és legveszélyesebb ellenségét: a Holonet Fekete Angyalát, akit Angel Stoat néven ismer a világ.

A feladatot Tarkin bizonyos szempontból egyfajta próbatételnek szánta Yascheritza számára. Az Angyal az elmúlt években túl sokszor tört borsot a Birodalom orra alá ahhoz, hogy szemet lehessen húnyni tettei fölött, ezzel együtt azonban egyszer sem sikerült a nyomára bukkanni. Mintha valóban csak egy virtuális lényről, akár egy vírusról lenne szó. Tarkin maga kételkedett abban, hogy Yascheritza az Angyal nyomára bukkan - úgy vélte, a frissen kinevezett parancsnoknak meg kell tanulnia az alázatot, mi több, a kudarc megalázó ízét, hogy a későbbiekben hűséges szolgává válhasson. A kudarc után talán még Vader nagyúr pusztító dühével is szembesülhet... Vagy az Uralkodóéval... De legalábbis ő egészen biztosan megalázza majd ezt a törtető, beképzelt tisztet, hogy megtudja végre, hol van a helye. Akkor talán valóban kitűnő katonája lehet majd a birodalmi gépezetnek...

- Örömmel vállalom el a feladatot és a lehető leghamarabb kerítem kézre ezt a bűnözőt - felelte ridegen a parancsnok.

Mindössze tíz percre volt szüksége.