Deadpass

[Isiaac Freeman]

Műszaki adatok:
Név: Deadpass
Gyártó: Corellain Engineer Company
Hajótípus: Corellian corvette
Fegyverzet és vonósugarak:
- 4 db turbólézer
- 1 db vonósugár
Hossz: 150 méter
Magasság: 47 méter
Szintek: 5 emelet
Max befogadó képesség: 165 fő
Irányító személyzet: 30 fő
Páncélzat: Könnyű
Hangárok: 1 db

Egy kisebb változtatásokon átesett korvett. Mivel a gyárból kikerült corvette-k hangárja nem elég egy nagyobb csapatszállító fogadásához, a Deadpass hangárját kibővítették. Ennek érdekében eltávolították a lakosztályok egy részét, melyek a hangár mellett helyezkedtek el. Így a hangár mérete már elég nagy volt ahhoz, hogy egy YT-1300-as teherhajó landolni tudjon benne. Más módosítás nem történt.

[Isiaac Freeman]

A navigációs komputer csipogása jelezte, hogy megérkeztünk a célállomáshoz. Wing meghúzott egy kart, mire a hipertér eltűnt. A szemünk elé tárult egy kisebb bolygó. Szemmel láthatóan elég nagy vizes területek terültek el rajta, de szép számmal láttunk rajta kontinenseket is.
,,Bizonyára ez az a bolygó, ahol a kalózok bázisa volt... na majd oda is teszünk egy látogatást."
A szemeim kicsit oldalra terelődtek, és szinte azonnal észrevettem a bolygótól nem messze állomásozó corelliai corvettet.
- Uram, hívnak minket - szólt Frega.
- Kapcsold.
A pilótanő lenyomott egy gombot, mire az adás életre kelt.
- Zulu-3, jelentkezz, itt a Deadpass. Frac, hallotok má'?
Elmosolyodtam. Eljött a színjáték.
- Deadpass, itt Zulu-3. Hallunk titeket.
- Eh... te vagy az Frac? Furcsán a hangod.
- Igen, én vagyok az, csak a bolygón beleestem valami bokorba, és egy rohadt alergiás reakció miatt elváltozott a hangom.
- Akkor jól megszívtad, cimbi. Küldjétek az azonosítótokat.
Bólintottam Frega-nak, aki átküldte az azonosítót. Még az Árnyhajón, miközben a technikusok átkutatták a hajó rendszereit, megtalálták a hajón tartózkodók azonosító kódját. Úgy tűnt, a szerencse ezúttal nem fordított hátat nekünk.
- Rendben, az azonosító jó. Bújjatok be. Amúgy minden rendben ment?
- Teljesen. Megkezdjük a közelítést. Zulu-3 vége.
Az adás megszakadt, majd a két pilóta elkezdte a hajó felé kormányozni a YT-1300-ast.
- Kila készítsd fel a többieket.
A mellettem álló kommandós bólintott, majd kisietett a pilótafülkéből. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy lassan közeledtünk a korvetthez. Az Erő egyenlőre nem jelzett veszélyt, de ez nem nyugtatott meg teljesen. Majd akkor nyugodt leszek, ha a kalózok már nem lesznek fenyegető tényezők.

[Isiaac Freeman]

Ahogy lassan közeledtünk a corvette hangárjához, összevontam a szemöldökömet. Valami nem stimmelt a hangárral. Elég sokat állomásoztam már ilyen hajón, és tökéletesen emlékeztem arra, hogy a hangárja egyáltalán nem nevezhető nagy darabnak. De mégis, ennek a corvette-nek szemmel láthatóan nagyobb volt a hangárja, mint a Krantive IV-nek. Na sebaj, legalább nem bontjuk le a YT-1300-as oldalát a landolás közben.

A két pilóta lassan benavigálta a hangárba a hajót.
- Rendben. Frega, Wing, ti maradtok és véditek a hajót. Amennyiben nem végzünk az Árnyhajó érkezéséig, akkor repüljetek ki, át a fregattra, és kezdjétek el áthozni a tengerészgyalogosokat.
- Ahogy óhajtja - bólintott Frega.
Átsétáltam a légzsiliphez, a kommandó többi tagjához. Amennyiben a Shadow Raider II-vel jöttünk volna, úgy ott majd tíz embernek kellett volna várnia rám. Ugyanis annak hajónak valamelyest át lett alakítva a létfenntartartó-rendszere, így a nyolc fő mellett (két pilóta, hat utas) még legalább kettő szállítható volt, normális körülmények között. De ez a hajó nem esett át ilyen átalakításokon, így most csak a csapat egy töredékével találtam szembe magamat. Ott volt Kila, Ghost, O'hara, Szaki, Green Beret és Deadeye. A Shadow Squad többi tagja (Bin, Cara, Kim és Virten) az Árnyhajón maradt. Ők majd az első hullámmal fognak átszállni, ha odáig fajulnak a dolgok.

- Készen álltok? - kérdeztem őket.
- Minden fegyver készenlétben, Isiaac - bólintott Kila.
- Uram, itt Wing, egy kalóz közeledik a hajó felé - hallottam a komlinkemben a katona hangját.
- Értem. Nyissátok le a légzsilipet.
A hajó légzsilipe egy szisszenéssel feltárult.
- Rajta!
A kiáltásomra Ghost szinte kivágódott a légzsilipen. Mire kiléptem a hajóból, nyomomban a többi katonával, addigra a kalóz már holtan feküdt a hangár padlóján.
- Futás! - kiáltotta Ghost, kezében véres rohamkését lóbálva.
Nekiiramodtunk, egyenesen a hangár kijárata felé. Jól tudtuk, hogy ha figyelnek minket, akkor bármelyik pillanatban lezárhatják a hangárt, mi pedig idebent ragadunk. Ha pedig ez megtörténik, utána simán elintéznek minket, ha lekapcsolják az erőteret...

Egy... kettő... három... négy... öt... hat... hét... és az ajtó becsukódott. Szerencsére pont átértünk mind a heten az ajtón. Szakinak még így is odacsukta majdnem a lábát az ajtó. Sebaj, lényeg, hogy átértünk. De most már valószínűleg felkeltettük a kalózok ,,elismerő" figyelmét.
- Rendben, az elején túl vagyunk. Tartsátok nyitva szemeteket. Nem akarom, hogy meglepjenek minket.

[Isiaac Freeman]

A riadójelzés már percek óta rikácsolt a fülünkbe. Gyorsan haladtunk. Nem botlottunk eddig jelentős ellenállásba, ami őszintén szólva nem lepett meg. A kivallatott kalóz mondta, hogy alig negyvenen maradtak, miután evakuálták a bolygón levő bázisukat. Így várható volt, hogy nem rontanak ránk egyből. Ha ilyen kevés emberem volna, akkor én megpróbálnám egy olyan helyen felállítani a csapatomat, amit viszonylag könnyen meg lehet védeni.

Igaz, időről időre összetalálkoztunk egy-egy elszeparálódott kalózzal. Az egyiket Deadeye terítette le, miután kinézett a riadó hangjára az egyik raktárból. Egy másikkal O'hara végzett, mielőtt még az egyik zsákutcából hátba lőhette volna Szakit. Magamban számoltam, hogy eddig hány kalóz lett likvidálva.
,,Nagyjából negyvenen kell lenniük. Ebből lejönnek, azok, akiket elkaptunk a Redusz-on. Hat ember. Nézzük tovább. Egy a hangárban. Egy a raktár bejáratában. Egy pár sarokkal vissza. Ha lehet hinni a kalóznak, akkor még harmincegyen vannak.

Én haladtam a csoport elején, mögöttem kettesével jöttek a többiek. Egyenesen a híd felé haladtunk, töretlenül. Pontosan ismertem az oda vezető útvonalat. Közel három évet töltettem annak idején corelliai corvette-n, még a Red Alliance-s időben. Ennek köszönhetően eléggé jól belém rögzült a hajó tervrajza. Meg különben is, egy corelliai-nak illik ismerni a járást egy olyan hajón, mely jelképe a hazájának.

Pár saroknyira voltunk a hídtól, amikor elérkeztünk egy T elágazáshoz. Már kiléptem a sarok mögül, és befordultam a folyosóra, amikor a veszélyérzetem hirtelen feléledt. De már késő volt. Kiléptem a fedezék mögül, és abban a pillanatban lövések dörrentek. A folyosó mentén, elhelyezkedve különböző ajtónyílásokban, illetve a túloldalon, kalózok vártak ránk. Úgy tűnik, a biztonsági kamerákra hagyatkozva állították fel nekünk ezt a kis fogadóbizottságot.

[Isiaac Freeman]

Szerencsém volt, az első két lövés elkerült, és a mögöttem levő falba csapódtak. Nem hagytam lehetőséget a korrigálásra, azonnal előre lendültem, egyenesen az elágazás másik végéhez. Páran utánam lőttek, de már fedezékben voltam, mire a lövedékek becsapódtak. Hátamat a falnak vetettem, miközben igyekeztem felmérni a helyzetet. A katonáim a túlsó oldalon ragadtak, szerencsére Ghost időben megállította menetet, így nem léptek ki a folyosóra. Kila kérdően nézett rám, várva az utasítást.

Közben a kalózok nem szüntették be a tüzelést. Folyamatosan lőtték a T-elágazás két szélét, így öngyilkosság lett volna kilépni a rejtekünkből. Jó elgondolásnak tűnt... igen ám, de soha sem lehet biztosra menni, ha az ellenfél egy Erőhasználó. Kilara néztem, majd mutogatni kezdtem. Kettő... ököl... szem letakarása... két intés a folyosó felé. Azonnal megértette, miről van szó, majd szólt Ghostnak. A robbantási szakértő elvigyorodott, miközben egy gránátot csatolt le az övéről és bedobta azt a folyosóra. Éreztem a kalózok hirtelen feltámadt félelmét, amikor meglátták a gránátot. Még a tüzelést is beszüntették. Ám a várt robbanás elmaradt. Egy halk kattanás hallatszott, majd süvítés, ahogy a gránátban rejlő füst kezd előtőrni.

Lehunytam a szemeimet, és segítségül hívtam az Erőt. Közben a gépkaromba épített rejtett rész kinyílt, én pedig éreztem, ahogy a fénykardom hideg burkolata a kezembe csúszik. Hagytam, hogy az Erő szinte teljesen átvegye az irányítást a testem felett. Miután eléggé felkészültnek éreztem magam, beugrottam a folyosóra. Nem nyitottam ki a szemeimet, fölösleges volt. Most az Erő volt az én szemem. Különben is, a füst már szétterjedt a folyosón. Az aktiváló gomb életre keltette a kezemben levő fénykardot, melynek sötétvörös pengéje egy sercegő hang kíséretében életre kelt. Előre lendültem...

... védekezz... kalóz bal oldalt... hárítás a falra... vágás közép irányba... ordítás... lépj jobbra... hárítás a plafonra... szúrás meredeken le... ordítás... oldalazz balra... fordulj balra... előre... guggolj le... bukfenc előre... rúgás előre... találat, talán nyomorszáj... ugorj fel... lépj jobbra... hárítás... irányítsd vissza a lövedéket... ordítás... előre... hárítás... hárítás... lépj balra... előre.... vágj előre... ordítás... tovább, előre... szúrás le... ordítás... fordulj balra... dobd el a fénykardod... találat... húzd vissza a fénykardodat. fordulj jobbra... menj előre...

Miután a füst eloszlott, és a Shadow Squad tagjai beléptek a folyosóra, látták, hogy a ,,Füst-futás", melyet külön erre az esetre dolgoztunk ki, sikeres volt. A padlón összesen hét kalóz feküdt, harcképtelenné téve. Ketten meghaltak, egy elájult, a maradék négy pedig sérülten vonaglott a földön. A katonáim elindultak felém. Közben a négy sérült katonába belelőttek fejenként kettő kábító lövedéket, a biztonság kedvéért.

A folyosó végén álltam, kezemben a vibráló fénykarddal, amikor végre kinyitottam a szemeimet. Úgy éreztem magam, mint aki egy mély álomból ébredt. Annyira átadtam magamat az Erőnek, hogy alig érzékeltem valamit a külvilágból, miközben harcoltam. De az ordításokat... azokat hallottam... és még akkor is ott csengettek a fülemben, amikor egy újabb osztag kalóz fordult be a sarkon...

[Isiaac Freeman]

Valószínűleg a kalózokat meglepte az, hogy már sikerült túljutnom az előző osztagukon. Legalább is az Erőben éreztem a meglepettségüket. Az elől álló kalóz három lövést eresztett meg felém, minden célzás nélkül. Meg is lett az eredménye. Az egyik lövedék előttem csapódott a földbe, a második a fejem mellett ment el, súrolva az arcomat, míg a harmadikat a fénykardommal tereltem új útra.

Mire a többi kalóz is lőhetett volna, megérkezett hozzám a Shadow Squad. Deadeye azonnal leguggolt az elágazás sarkánál, majd kinézett és lőtt. Hajszál pontosan az egyik kalóz szeme közé küldte a sugárlövedékét. Eközben Ghost beállt Deadeye mögé, majd felette kihajolva kezdte el lőni a kalózokat. Csak két emberem lőtt, a többiek az előző folyosón maradtak, és várták az újabb parancsaimat. Én nem léptem ki a kalózok tűzvonalából. Maradtam a helyemen, miközben folyamatosan hárítottam el a felém közeledő sugárlövedékeket.

Két újabb kalóz lelte halálát a shadowokkal folytatott tűzharc során, amikor:
- O'hara, csere! - kiáltott hátra Ghost.
Miután a két kommandós helyet cserélt, Ghost leakasztott az övéről egy gránátot, majd a sarok mögül kinézve egyenesen a kalózok felé hajította. A kalózok észrevették a feléjük közeledő gránátot, de már késő volt. Amint a robbanószer földet és, fel is robbant, repeszeket szórva szét maga körül. A robbanást követően nem jelent meg újabb kalóz. Kétszer intettem a bal kezemmel, majd elindultam a folyosó túloldala felé. A shadowok két csoportra bomlottak, majd az egyik csapat a fal jobb, míg a másik a bal oldalán követett engem.

Odaérve ahhoz a folyosóhoz, amelyre a kalózok visszahúzódtak, egy csoportnyi elterült illető képe fogadott minket. Úgy öten lehettek, egy kivételével mindegyiket halálra sebezte Ghost gránátja, de a túlélő is a halálán volt. Kila lelkiismeret furdalás nélkül fejbe lőtte a haldoklót.
,,Hetet elkaptunk a füstös akciónkkal, hármat Deadeye és Ghost lelőtt, ötöt a gránát sebzett halálra. Tizenöt. Már csak tizenhatan maradtak, ha minden igaz." - gondoltam, miközben tovább haladtunk.

[Isiaac Freeman]

Tovább haladtunk az embereimmel... míg meg nem érkeztünk egy lezárt, dupla szárnyú ajtóhoz. Ismereteimre hagyatkozva tudtam, hogy mi lehet odaát: a híd. Felsorakoztunk a híd előtt, és vártunk. Ghost a legközelebbi sarkon maradt, hogy figyeljen, nehogy valaki hátba kaphasson minket. Tekintetemet jobbra-balra forgattam, hátha találok valami megoldást. Végül észrevettem egy kamerát, közvetlenül a híd ajtaja felett. Támadt egy ötletem.
- Kalózok. Freeman tábornok vagyok. Minden egyes próbálkozásotok kudarcba fulladt. Adok nektek egy lehetőséget, hogy megadjátok magatokat, és akkor a szavamat adom, hogy életben hagyunk titeket.

Lélegzetvisszafojtva vártam a fejleményeket. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó... feltárva a hidat, na meg öt kalózt, akik egyenesen ránk szegezték a fegyvereiket.
- Köszönjük a felajánlást. Elutasítjuk.
A kalózok tüzet nyitottak ránk... jobban mondva, tüzet nyitottak volna. Még időben érzékeltem a tudatukban a gyilkos szándékot. A kezem előre lendült, mire az összes kalóz hátra esett. Előre lendültem, és ötször lesújtottam a fénykardommal. Öt vágás, öt hatástalan fegyver. Kila és Deadeye berohant, majd mind az öt kalózba belelőtt egy-egy kábító lövedéket. Körbenéztem a hídon... de nem láttam, és nem is érzékeltem több kalózt.
,,Csak öt?"

[Isiaac Freeman]

- GRÁNÁT!
Megpördültem a tengelyem körül. Még láttam, ahogy O'hara elhajít egy kerek tárgyat, egyenesen a túlsó sarok felé. A gránát még félúton felrobbant. A robbanás hulláma padlóra küldte a ,,csapat hentesét", majd elsodorta magával Szakit is. Gyorsan kiszaladtam a hídról, a földön fekvő embereim felé. Az inkább káromkodva, mint fájdalomtól nyögve feküdt a földön, míg Szaki éppen támaszkodott fel.
- Társaságunk van! - kiáltotta Ghost.
Felnéztem. Két kalóz jelent meg a sarkon és nyitott tüzet ránk. Beálltam az embereim elé és elkezdtem visszaverni az ellenség lövéseit.
- Shadowok, vissza a hídra! Green Beret, vigyétek O'harát!
Green Beret és Szaki megragadták O'harát és elkezdték a híd felé húzni. Kila és Deadeye a híd ajtajának két végén elhelyezkedve adtak nekik fedezőtüzet. Ghost mögöttük lépdelt, egyfajta test-fedezetet adva cipekedő társainak. Én eközben fénykardommal folyamatosan hárítottam a felénk közeledő lövedékeket. Közben egyre több kalóz jelent meg a folyosó túlsó oldalán. Kezemben folyamatosan járt a fénykardomat, folyamatosan elhárítva sugárlövedékeket.
- Isiaac, gyere! - hallottam Kila kiáltását.
Hátrálni kezdtem, majd miután beértem a hídra, Deadeye rácsapott a zárógombra. Az ajtó bezárult, kizárva a kalózokat.

[Isiaac Freeman]

- Szaki, menj a pilóta állásba és vedd át a hajó vezérlését. Deadeye, Kila ti a biztonsági terminálokhoz menjetek! Derítsétek ki, hány kalóz maradt még! Ghost, segíts egy kicsit! Green Beret, lásd el O'harát!
- És én mit csináljak? - kérdezte O'hara.
- Tűrd a kezelést.
Miután kiosztottam a parancsokat, mindenki azonnal munkához látott. Én speciel azzal töltöttem az időmet, hogy Ghost-al összeszedtük és egy helyre hordtuk az elkábított kalózokat. Ez a bizonyos hely a bejárat mellett levő bal sarok volt. Miután lefegyvereztük őket, egymás mellé fektettük az alélt kalózokat.
- Figyelj rájuk. Ha valamelyik akár csak kicsit is megmozdulnak, kábítsd el újra.
- Meglesz főnök - bólintotta a férfi, majd karabélyát az előtte fekvőkre emelte.

Átsétáltam a pilótaállásba. Ott éppen Szakiék igyekeztek minél több információt megtudni a hajóról meg a rajta tartózkodókról.
- Hogy állunk?
- Eddig jól. A hajóval nincs semmi gond, csak a börtönblokknál rakoncátlankodik valami. Mondjuk az sem lehet valami nagy kár, mert a rendszer nem tulajdonít neki nagy figyelmet. Amikor bejöttünk, a gép éppen hipertérkoordinátákat számolt. Még időben sikerült leállítanom - adott rövid helyzetelemzést Szaki.
- Mi a van a barátainkkal? - néztem a biztonsági monitor mögött ülőkre.
- Vannak egy páran - válaszolt Deadeye. - Ahogy elnézem, kicsit többen vannak, mint amennyire számítottunk. Huszonkettőt számoltam össze eddig.
- Huszonkettőt?! - lepődött meg Kila. - Én húszat látok, hol van az a másik kettő?
- Ott, a saroknál, kicsit takarásban vannak.
- Jah, tényleg.
- Mit csinálnak? - tettem fel az újabb kérdést.
- Nem tudom, csak állnak, mint ha várnának valamire.
- Csak nem akarják berobbantani az ajtót? - vette fel Deadeye.
- Ne fesd az ördögöt a falra.
- Uram, hajó a hipertérből! - kiáltotta el magát Szaki.
Azonnal a technikai szekértő felé fordultam.
- A mieink?
- Nem tudom, nem látom őket a radaron. Csak jelzett a gép, hogy... hívnak minket.
- Kapcsold.

[Isiaac Freeman]

- Kalóz hajó, ezennel felszólítom a Fehér Testvériség nevében, hogy azonnali hatállyal kapcsolja le a pajzsait és a fegyvereit, különben azonnali hatállyal tüzet fogunk nyitni!
Fújtam egy nagyot, amikor meghallottam Dhora hangját. A Fehér Testvériség nem volt más, mint a Légió ,,álneve", amit küldetések során használtunk. Sose lehet tudni, ki fogja el az üzeneteinket, ezért nem árt némi titkosítás. Jeleztem Szakinak, hogy nyisson sávot, majd megszólaltam.
- Testvériség, itt Futár Egyes, ne lőjetek, ismétlem, ne lőjetek! A híd a miénk! - adtam le a megfelelő válaszüzenetet.
- Jó hallani a hangját, Futár Egyes, mi a helyzetük?
- A hidat elfoglaltuk, és az ellenség nagy részét semlegesítettük. Viszont még mindig van néhány ellenséges objektum a hajón. Beszorultunk a hídra, így ha kimegyünk, valószínűleg szitává lőnek minket. Erősítésre van szükségünk, hogy neutralizáljuk a maradék ellenséget.
- Vettem Futár Egyes, a negyedik és ötödik raj valamint a maradék kommandósok már készenlétben van, amint itt lesz a futár, átküldjük őket!
- Vettem, Futár Egyes vége! - miközben Szaki bontotta a vonalat, aktiváltam a fej-komlinkemet - Vezér a Sofőrnek, megérkezett az anyahajó, átdobási akciót megkezdeni.
- Értettem vezér, azonnal jövünk! - hallottam Wing visszajelzését.

Kinézve a plasztacél üvegen láttam, ahogy lassan körvonalazódik az űrben az Árnyhajó alakja, mely felé a tőlünk levált YT teherhajó már el is indult. Remek, minden a terveink szerint halad. Ha így folytatjuk, alig negyed óra, és az utolsó ellenállót is ártalmatlanítani fogjuk. Akkor pedig szépen körbenézhetünk a bolygón is odalent.
- Keressétek meg az összes kalózt, aki még a fedélzeten van. Azt akarom, hogy lépjetek kapcsolatba a tisztogatókkal és navigáljátok őket, hogy merre menjenek! - utasítottam a biztonsági kameránál ülőket. - Szaki, állítsd vissza a hangárban mindent normálisra! Nem akarom, hogy kiszívja az embereinket a légzsilip!
Mindenki bólintott, majd munkához láttak. Leültem az utolsó szabad székre, majd tekintetemet újra a végtelen űrre függesztettem. Láttam, ahogy az Árnyhajó felől megindul felénk két YT teherhajó, a Shadow Raider II, illetve azt, amit a kalózoktól rekviráltunk el. A fedélzetén valószínűleg a légió jól képzett katonáival, akik már lázasan várják, hogy szitává lőjenek néhány kalózt. A hajók hamarosan eltűntek a látótérből.

Miután a YT teherhajók egyesével átszállították azt a 15 katonát, akiket felkészítettek erre a feladatra, a légiósok megindultak a hajó belseje felé, hogy felszámolják a maradék ellenállást. A hangár ajtaja bezáródott, ahogy a Légió katonái kiléptek a folyosóra. Egy kattanást lehetett hallani, ahogy a hídon levők lezárták a hangárba vezető utat.
- Híd, itt a Raven Campany. Sikeresen átszálltunk, megkezdjük a tisztogatást - jelentette Cara. - Navigációt kérek a célpontokhoz.
- Vettem, a tábornok a következő utasításokat közölte: váljanak ötös csoportokra. Az első csoport tisztítsa meg az alsóbb szinteket, a második szabadítsa fel a hidat, míg a harmadik a felsőbb szintekre menjen. A hajó érzékelőit használva fogjuk navigálni önöket. Minden csapatban legyen egy kommandós, ők ismerik az ilyen hajók tervrajzait, szóval nem fognak eltévedni.
- Vettem - Cara a többiekhez fordult. - Halottátok. Alpha szakasz, tiétek az alsó körzet. Kim, te vezeted őket. Charlie, menjetek a felsőbb szintekre, Bin vezetésével. A többiek velem jönnek a hídhoz. Mozgás emberek!
A légiósok szétszéledtek, és ezzel kezdetét vette a corvett megtisztítása.