|
Post by Den Dastar on Nov 7, 2009 18:13:46 GMT 1
Az ezredes csak biccentett a nő felvetésére, majd elindultak kettesben a lakosztályuk irányába. Dastar ideges volt: Épp élete utolsó nagy dobására készült lelkileg, mikor egyszer csak valakik keresni kezdik egy ezer éves számon. Nyugtalanító...
Gondolatban próbált élete utolsó pár órájára gondolni, de most ez a csekélység teljesen kizökkentette eddigi gondolatmenetéből. Ráadásul a fejfájása is erősödni kezdett. Mintha valaki a fejében egy sugárvetőt tartana a kezében, és az agyát használná céltáblának. Most már határozottan rosszul volt. Nem csak attól hogy nemsokára meghal, hanem az egésztől. Egyszerűen borzalmasan érezte magát.
Mikor aztán megérkeztek a szobájukhoz, Den kinyitotta az ajtót és előreengedte a "feleségét". Csak ezután lépett be ő maga is, de ahogy ezt megtette, zárta is az ajtót. Nem akart úgy járni, mint az öltözésnél. Most hátát az ajtónak vetette, és kezeit a tarkójára téve masszírozni kezdte a tarkóját.
- Várjon még azzal a fürdéssel. Szeretném ha maga is hallaná... - Mondta, majd választ nem várva elővette a kommját és tárcsázott. Amint létrejött a kapcsolat, kihangosította a készüléket, és türelmesen várt...
... Hosszú percek múlva, az ezredes deaktiválta a kommot, és Rikára nézett. -Már csak ez hiányzott. Nem akarom, hogy lásson meghalni! Rika... - Dastar ezredes lassú léptekkel közeledni kezdett felettese felé, majd egy fél méterrel megállt előtte. - A halálhíremet lehet hogy el kéne tusolni egy időre. Tutu miatt... - Mondta, majd szemöldökét összeráncolva folytatta.- Tudja, hogy mennyire rajong értem. Összetörne ha megtudná...
//A komm. hívás lebonyolítása folyamatban...!//
|
|
|
Post by Plett on Nov 8, 2009 21:00:51 GMT 1
Den és Rika:
Az utatok a lakosztályra eseménytelenül telik el, Meglepő módon a szálloda ugyanúgy nyüzsgött a kora esti órákban, akár akkor, amikor megérkeztetek ide. Mindenki tett-vett, azonban ügyet sem vetettek a személyzetisek a kötelező tiszteletkörökön kívül. Mikor felértetek a lakosztályba, láthattűtok, hogy időközben megérkezetek a recepcióról a firss ágyneműk, valamint a szobában található vázákba is firss, egzotikus virágok kerültek. Ezen kívül mindent úgy találtok ahogy hagytatok, csak Den kommunikátorára érkezett valami üzenet...
//Innentől szabadon cslekedhettek, amíg el nem hagyjátok a lakosztályt.//
Mr. Krace:
Leérve a földszintre, már jóval több vendéget lehetett a folyosókon lűátni, mint a többi szinten. Nem is csoda, hiszen a szórakoztató szinteken estefelé jóval nagyobb az élet. A bárba belépve a corelliai hallhatja még a bártól távolabb eső klub mély dübörgését is, de beljebb érve a bár hangjai elfedik ezt a zajt is. A klubot főleg a fiatalok látogatták, a bárt és a felső szinten lévő szalont pedig az idősebb és elegánsabb vendégek.
Kellemes félhomály fogadott bent, a pult és a fal mentén elhelyezkedő boxok alatt erősebb volt a világítás. Egyelőre még kevesen voltak bent, az egyik vendég a pultossal beszélgetett, 3 vultán valamilyen táblás játékott játszott az egyik sarokban néhány ital társaságában. Az asztalon helyet foglaló érmék arról tanúskodtak, hogy 'vérre ment' a játék. Nagyjából 3 méterre a bárpulttól az egyik kétszemélyes asztalnál egy pár üldögélt, nagyjából a jedivel lehettek egy korúak. Az egyik boxban pedig egy középkorú lethan twi'lek üldögélt, és egy holoterminálon magyarázott valamit egy alaknak.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Nov 14, 2009 18:12:03 GMT 1
Post by Rika Miráll on Nov 14, 2009 18:12:03 GMT 1
Rika csendben haladt Den oldalán a szobájukig. Az teljesen eseménytelen volt, noha a nő figyelmét nem kerülte el, hogy pontosan ugyanolyan a szálloda nyüzsgése, mint megérkezésükkor. Néha egy-egy alkalmazott feléjük biccentett, vagy megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben? Val ilyenkor hagyta, hogy Den udvariasan elhessegesse őket. Rika észrevette, hogy társa nincs a legjobban. Sápadtabb volt a szokásosnál, amikor pedig beléptek a lakosztályba bezárta maga mögött az ajtót, neki támaszkodott, és a tarkóját kezdte dörzsölgetni.
- Fejfájás? -a firrerreo nő nem igazán várt választ a kérdésre, anélkül is tudta. Nem lepődött meg, amikor Den inkább a komhívásra terelte a szót. Az ezredes nem is várt sokat, azonnal működésbe hozta a szerkezetet, és ki is hangosította.
Rika hátra kulcsolta a kezét, és anélkül hallgatta végig a beszélgetést, hogy akárcsak egy arcizma is megrendült volna. Amint a beszélgetés Tutu és Den közt véget ért, az ezredes Rikára pillantott majd elindult felé, és egy fél méterrel előtte megállt. Rika kissé megemelte a fejét, és a tekintetét, hogy Den szemébe nézhessen.
Halál gondolata hirtelen ijesztő, és fenyegető lett. A firrrerreo nő hirtelen érezte hogy ismét felkavarodik a gyomra. Ám igyekezett ennek a ténynek nem adni semmi jelét.
- Tutu nem fogja megtudni, hogy meghalt. -mondta csendesen, de határozottan, majd néhány másodperc múlva folytatta. - mert nem halunk meg. Nem engedem meg, hogy így legyen. Itt, és most, így még nem.
Rika elfogadta és gyászolta volna, ha Den egy csatában hal meg, a Birodalom elleni harcban, ahogy a saját halálát is elfogadta volna, ha az harcban, és dicsőségben éri utol. De itt, és így nem. Nem várta meg, amíg az ezredes válaszol. Hátat fordított neki, és az egyik szekrényhez lépkedett. Egy bíbor bőr zacskót vett ki, amin valamiféle firrrerreo jelek feketéllettek. Odament a kis konyha részhez, és két poharat vett elő. Mindkettőbe szórt az erszényből valamiféle sárgás port. Majd felöntötte vízzel, és elkeverte egy kanállal.
- Firrerreo gyógyszer szárított növényekből. Borzalmas az íze, és nem hiszem, hogy segít a mérgezésen, de jó a fejfájásra, és felkavarodott gyomorra. Manapság szinte lehetetlen beszerezni, érthető okokból. -fűzött végre kommentárt a dologhoz egy keserű mosollyal. Az egyik bizar sárga italt Den kezébe nyomta, a másikat egy húzásra megitta, hogy aztán egy fintort vágjon. Furcsa látvány lehetett, hiszen a nő mindig mindent elkövetett, hogy arcára ne üljön ki semmi, a valódi gondolataiból.
- Már gyerekkoromban is utáltam, de ez valamiért soha senkit nem hatott meg. -vont vállat, és letette a poharat az asztalra. - Inkább elmegyek fürödni.
Utolsó mondatához híven magához vett egy hosszú ruhát, törölközőt, és a különböző piperés dolgait, hogy aztán végre belépjen a fürdőszobába...
|
|
|
Cloud-9
Nov 14, 2009 18:57:03 GMT 1
Post by Den Dastar on Nov 14, 2009 18:57:03 GMT 1
Den Dastar már feladta a harcot. Szinte abban a pillanatban megadta magát, mikor megtudta hogy karnyújtásnyira került a haláltól. Harcolhatna a végsőkig, mint már annyiszor: De minek? És még inkább hogyan? Most nem zsarnokság, vagy az elnyomás ellen kellene küzdenie, hanem maga a halál ellen. Lehetetlen vállalkozás lenne, és teljességgel értelmetlen. Nyüszíthetne kínjában mint egy kutya, sírhatna hogy meghal – de mégsem teszi. Az ezredes inkább egy sokkal elegánsabb megoldást választ, az utolsó felvonás gyanánt. Eddig minden úgy alakult, ahogyan azt eltervezte... -Köszönöm Rika. - Mondta végül Den, majd kezével végigsimított a nő arcán. Most kivételesen nem állt le ellenkezni, hagyta hogy felettese megnyugtassa magát. -Ami meg azt illeti... Van némi igazság abban kedvesem, hogy nem halunk meg. Te biztosan nem. Én viszont igen. Valóban nem így... - Tette hozzá gondolatban, miközben hátrakulcsolta a kezeit, és ökölbe szorította az ujjait. Így várta, hogy a Tábornokasszony visszaérkezzen azzal a firerreo kutyulékkal, amit valószínűleg ő maga készített egy ősi receptúra alapján. Den nem hitt túlságosan a csodalöttyökben, sőt még a közönséges teát is gyűlölte, de ezt most elfogadta. Talán csak nem akarta megbántani Rikát. Aztán kicsit elcsodálkozott társa savanyú arckifejezésén, midőn lehúzta a löttyöt. Ritkán látott Rika arcán ilyen kifejezést. -Tudja, ezzel én is így voltam. - Mondta, majd lehúzta ő is az italt és savanyúan elmosolyodott. - Az illata jobb volt. Nah jól van Rika... Menjen fürdeni. Én addig hallgatok valami zenét... Remélem nem zavarja. Hosszan a távolodó nőt nézte, míg az összeszedte a fürdéshez elengedhetetlen kellékeit, és magára csukta az ajtót. Az ezredes még sokáig meredt az ajtónak, majd felpattant és a zenelejátszóhoz lépett. Bekapcsolta, majd keresgélni kezdett. Csakhamar talált is egy olyat, amely a célnak tökéletesen megfelelt. Mikor ezzel végzett, az adattábláját vette elő. Behelyezett egy adatkártyát, bekapcsolta a gépet, csatlakoztatta a mini kameráját, beállította... Aztán beszélni kezdett.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Nov 14, 2009 19:49:43 GMT 1
Post by Rika Miráll on Nov 14, 2009 19:49:43 GMT 1
Rika belépett a fürdőszobába, és magára zárta az ajtót. Hátát egy percig a hideg csempének vetette, majd odalépett a kádhoz, és tele engedte meleg vízzel, miközben habfürdőt töltött a vízbe. A víz csobogásától nem hallotta a zenét, ameddig kifolyt a fürdővíz. Miután elhalt a csobogás vízhangja, meghallotta a kintről jövő lágy zenét. Nem ismerte ezt a számot, de tetszett neki. Lassan levette a ruháját, és elhelyezte a fogason, majd lágyan beleereszkedett a kellemes simogató vízbe. Elmerülve a lágy habok közt hosszan eltöprengett. Gondolatai a múltban és a jelen gondjain jártak. A jövőn nem volt még értelme töprengeni, hisz ki tudja mit hoz a holnap...
|
|
|
Cloud-9
Nov 14, 2009 20:06:12 GMT 1
Post by Den Dastar on Nov 14, 2009 20:06:12 GMT 1
Den Dastar mindent előkészített már. Kis kamerájával felvett két utolsó, egy az öccsének szánt búcsúvideót, amelyben elköszön tőle, ismertet ezt – azt, és sok sikert kíván a továbbiakhoz; Szerencsére képes volt erősnek mutatkozni a felvételen, ezért nem látta akadályát annak, hogy Rika majd a későbbiek során bemutassa ezt neki. A későbbiek folyamán... Pár nap múlva... A másikat pedig Rikának szánta. Aztán beszélt Sandler őrnaggyal is. Nem mondta meg neki hogy mi történt, csak azt parancsolta hogy küldjön egy egységet a Tatooinera, hogy felvegyék Tutu Mint.
Az ezredes most hátradőlt a fotelben, és véglegesített – egy a már medencében meghozott döntést. Nem kívánt mérgezésben meghalni. Katonatiszt volt, és mint olyan, járt neki a tisztes halál. Így hát elhatározta, hogy saját kézzel vet véget életének. Ehhez mindene megvolt, amire csak szüksége lehet. Sugárpisztoly, feltöltött energiacellák, egy nagy rakás tőr Rika „jóvoltából”, és egy díszegyenruha. Ó, igen.
-Hihetetlen, nem igaz? Imádlak téged Den Dastar, amiért ennyire imádod az egyenruhákat, és még ide is hoztál egyet magaddal. - Morogta csak úgy maga elé, mialatt felegyenesedett a fotelből, és táskájához lépett. A helyzet ironikus volt. Legutoljára ezt az utazótáskát B.SZ 6 környékén használta, mikor bejárta a fél galaxist szövetségeseket keresve. Akkor megkövetelte a protokoll, hogy sikeres kapcsolatfelvétel esetén díszegyenruhában jelenjék meg. Így esett hát, hogy a hajdani Űrzsivány aszteroidabázisra látogatva, díszegyenruhában jelent meg, és mérte fel azt a hatalmas calamari cirkálót, amellyel Medyn exszenátor és csapata rendelkezett. A sors fura fintora, hogy míg ott egy sikeres kapcsolatfelvétel elmaradhatatlan kelléke volt ez a táska, és a kis titkos rekeszében tárolt kitüntetések és egyebek, addig itt már csak arra jók, hogy Den Dastar még egyszer utoljára hódolhasson nagy szenvedélyének, és díszegyenruhában szálljon a sírba.
Nem is késlekedett hát, elővette táskából a sötétkék színű díszegyenruháját, és a hozzá tartozó apróságokat. Rutinosan elhelyezte zakóján a kitüntetéseit, és társait, majd vetkőzni kezdett. Egy pillanat erejéig elmerengett azon, hogyha most Rika előlépne a fürdőszobából és meglátná, mit szólna a látottakhoz. Díszegyenruha az ágyon, sugárvető az üvegasztalon, az ezredes pedig egy szál boxeralsóban, hát igen... Biztos rákérdezne, hogy mit művel éppen. Azonban Rika épp a habok között piheni ki a nap „fáradalmait”, így Dastarnak nem kellett a lebukástól félnie.
Óvatos mozdulatokkal előhúzott egy fehér, kivasalt, hosszú ujjú inget a táskájából. Többet is hozott, elvégre nem csak a díszegyenruhát alkotó öltönyt hozta magával – mely egyébként a rendjelek nélkül egy szimpla öltönynek nézett ki – hanem több másikat is. Méretes bőröndjében bőven elfértek a méretes öltönyök, és a fehér, csíkos, vagy épp pálmafa mintás ingek. Miután alkalmasnak találta a halálra, kigombolta az ing összes létező gombját, és belebújt. A csuklójánál, és a nyakánál megszenvedett a visszagombolással, de végül siker koronázta az igyekezetét. Ekkor fogta a sötétkék színű nadrágját, és abba is belebújt. Ingét persze gondosan a nadrágba tűrte. Övét csak eztán húzta keresztül az apró kis övtartó pántokon, majd becsatolta azt is. Már szinte teljesen készen állt.
Most egy sötétkék nyakkendőt keresett, de csak feketét talált. Pedig a díszegyenruhához a sötétkék nyakkendő van előírva. - Mindegy. - Gondolta, miközben az egyik tükör elé állt, és precíz mozdulatokkal megkötötte magának.
-Ez már annyira tökéletes, hogy még Rika a 20 évig tanult etikettjével sem tudna jobbat kötni. - Futott át az agyán, de nem mosolyodott el.
Utolsó előtti lépésként, egy fekete bőrből készült félcipőt vett ki a bőröndből. Leült az ágyra, és lassú, de határozott mozdulatokkal megkötötte.
Végül felállt és az öltöny felsőjéhez sétált. Végigsimított az ágyon heverő ruhadarabon, majd megragadta és lassú mozdulatokkal belebújt. Ismét eltöltött egy percet a tükör előtt. Megigazította a nyakkendőjét, és a rendjelzéseit. Kihúzta magát, a Rikának szánt felvételt belső öltönyzsebébe csúsztatta, aztán begombolta a felsőjét is. Felkészült a halálra.
A Strabonak szánt felvétel, és egy elsütésre váró fegyver már az asztalon hevert, ki tudja mióta. Den most felemelte a fegyvert, és hosszan méregetni kezdte. Ellenőrizte hogy kivan-e biztosítva, és hogy van-e benne energiacella. A fegyver élesítve volt, és az energiacella feltöltve. Mély levegőt vett.
A tükör elé sétált, majd vetett egy utolsó pillantást a Strabonak szánt adatkártyára, miközben szabad kezével a belső zsebébe csúsztatott – Rikának szánt – adatkártyára helyezte a kezét.
Szinte egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy a fegyvert a halántékához emelte, és lehunyta a szemét. Az ujja megfeszült a fegyver elsütőszerkezetén...
Egy dörrenés hagyta el a szobát, majd néma, síri csend telepedett a helységre.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Nov 14, 2009 20:24:50 GMT 1
Post by Rika Miráll on Nov 14, 2009 20:24:50 GMT 1
Rikát a gondolataiból egy dörrenés rántotta vissza a jelenbe... Természetesen egy másodpercig sem kellett gondolkodnia mi volt ez. Túl jól tudta. Túl sokszor hallott már ilyet. Felpattant, de meg is csúszott a vízben így visszaesett a kádba. Immár lassabb mozdulattal, hangosan firrerreo nyelven szitkozódva állt fel ismét, és lépett ki a kádból. Villámgyors mozdulattal tekert magára egy törölközőt, mit sem törődve a bal lapockája környéki zúzódással, mely most elég haragos színt öltött az aranysárga bőrön...
Dühös mozdulattal vágta ki a fürdőszoba ajtót. A szitokszavak azonban a torkára forrtak a látványtól. A következő végtelennek ható másodpercekben csak a nő hajából csöpögő vízcseppek koppanása törte meg a néma csendet a szobában...
|
|
|
Cloud-9
Nov 27, 2009 18:10:06 GMT 1
Post by Den Dastar on Nov 27, 2009 18:10:06 GMT 1
A firrerreo nő szemei elé olyan látvány tárult, amelyet egyhamar nem fog tudni kiverni a fejéből. Az ezredes ott ült a hajdan szebb napokat és békésebb vendégeket is megélt - ám mostanra szilánkosra tört üvegasztal melletti fotelban. Üveges tekintettel meredt maga elé. Díszegyenruhában volt. Jobb kezében pedig még mindig ott volt a fegyver.
Rika amit hallott, nem egy fegyver hangja volt, hanem egy üvegtábláé. Egy asztalé. A kettő hangja nem is hasonlít egymásra, ám ahogy kilépett a fürdőszobából, és meglátta Dastart fegyverrel a kezében, nem tudhatta hogy él-e még vagy már meghalt. A fegyvert ugyan nem hallotta elsülni, de hát kit tudja... Ám ahogy meglátta az asztalt, valószínűleg egyből összeállt a kép. Az ezredes öngyilkosságot kísérelt meg elkövetni, de valamilyen oknál fogva nem sikerült neki. Aztán hirtelen felindulásból összetörte a berendezési tárgyat.
Nem kellett jó emberismerőnek lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: Dastar teljesen maga alatt van. Végső terve is kudarcba fulladt. Most egy hatalmas tehetetlen pondrónak érezte magát. Aztán felfogta hogy amit tenni készült, az is egy pondró cselekedet volt. Menekülni menekülni, és menekülni... Ez nem ő. Den Dastar világ életében szembenézett az ellenséggel. Miért pont most ne tenné? Talán az Erő akarata, hogy nem sikerült megölnie magát.
Nem tudta megmondani magának, hogy mennyi idő telt el a kudarc kezdete, és saját gyarlóságának felismerése között. Annyi viszont bizonyos, hogy merengéséből Rika rántotta vissza a valóságba. Egyszer csak megjelent a látóterében. Den tekintete lassan a fürdőszobaajtó felé terelődött, ahol Rika mindössze egy szál törülközőben állt, és bámult rá. Az ezredes nem szólt semmit, csak nézte a nőt.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Nov 27, 2009 20:11:11 GMT 1
Post by Rika Miráll on Nov 27, 2009 20:11:11 GMT 1
Rika bár azonnal átlátta a helyzetet, mégsem mozdult. A döbbenettől nem tudott. Látta a pisztolyt Den kezében, és tudta mit akart tenni vele, noha nem hallotta azt elsülni. Azt tudta, hogy összetört valami odakint, de azt nem gondolta volna, legmerészebb rémálmaiban sem, hogy az maga Den Dastar. Nem fizikai értelemben persze.
Végül a férfi feléje fordította a tekintetét, de nem szólt semmit. Nem kellett szólnia. A helyzet elég egyértelmű volt. Ugyanakkor Rikában hirtelen két érzés is eluralkodott. Egyrészt dühös volt ez miatt az ostoba kísérlet miatt, másrészt csalódott is miatta. Csalódott Den Dastarban. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyen képes lenne lemondani az életéről...
CSATT! - A firrerreo nő, maga sem vette észre mikor mozdult el, a döbbent ácsorgásból, és kerülte meg a törött asztalt, hogy Den mellett teremjen. Arca a szokásos aranyszín helyett, inkább a lemenő nap bíborját vette fel, noha ezzel maga sem volt tisztában. Tekintete egyszerre árulkodott a dühéről, és szomorú mély csalódottságáról. Szinte ugyanazzal a kézmozdulattal tépte ki az ezredes kezéből a pisztolyát, mellyel pofonvágta. A konok dermesztő csendet, végül Rika hangja törte meg.
-Mégis mit képzelsz magadról? Mégis mit képzelsz, ki vagy, hogy csak így eldobd magadtól, azt amiért mások ölnének, küzdelem nélkül? Amíg élsz, él a reményed, mert az élet Szent. Te pedig csak így elhajítanád a semmiért? -nem kiabált. A hangja nem volt vádló, vagy dühös. Pusztán keserű a csalódottság érzésétől...
Elfordította a tekintetét a férfiről. Lassan elindult vissza a fürdőszoba felé. Háttal állt meg Dennek egy lépéssel az ajtó előtt.
-Felöltözöm. Tüntesd el az asztal maradványait.
Most hogy háttal állt a férfinek, az láthatta a haragos lila foltot a nő bal lapockájánál, mely bár mostanra már kezdett felszívódni és halványodni, azért még elég jól látható volt az aranyos bőrön...
|
|
|
Cloud-9
Nov 28, 2009 19:09:50 GMT 1
Post by Den Dastar on Nov 28, 2009 19:09:50 GMT 1
Dastar némán állta a nő fagyos tekintetét. Nem mozdult továbbra sem, csak a tekintetével követte nyomon felettesét. Ilyennek sem látta még Rikát. Úgy igazán dühösnek. Arca egészen elvörösödött, miközben megindult ezredese felé. Gyorsan mozgott, gyorsan és kecsesen.
Olyan hirtelen történt az egész, hogy Dennek esélye sem volt védekezni - na nem mintha akart volna. Rika kitépte kezei közül a fegyvert, majd ezzel a lendülettel jól pofán csapta. Ahogy a nő tenyere Dastar arcához ért, egy sor érzés és emlék tört elő a semmiből. A kezek melyektől pár órája még lelkének de méginkább lelkiismeretének megnyugtatását remélte, most kíméletlenül lesújtottak. Jóllehet a pofon jól megérdemelt volt, de mégis váratlanul érte. Erre piszkosul nem számított.
Aztán a kéz távolodni kezdett. Dastar rezzenéstelen arccal állta a rá mért pofont, és továbbra is a nő szemeibe nézett miközben az beszélt hozzá. Arckifejezése továbbra is érzelemmentes volt, belül viszont kezdett ideges lenni. Idegesítette az, hogy a nála jóval fiatalabb nő az anyját játssza. Azt elfogadta, hogy a felettese volt; -A testvérek - ha nincs a Birodalom - mostanra talán már egy népet vezetnének. Képesek összefogni a különböző fajú, múltú, és kultúrájú lényeket egy közös cél érdekében. Den erre képtelen volt. Ő katonatiszt, nem pedig valamiféle kormányzó. Parancsokat osztogat, és parancsokat teljesít. - azt viszont már nem, hogy így beszéljen vele.
Ahogy a nő hátat fordított, és utasította hogy szedje össze az asztal maradványait, Dastar felpattant...
- Hogy kivagyok? Den Dastar, az Erő b*ssza meg. Az életemet, a véremet adtam ezért. - Ekkor egy hanyag mozdulattal ezredesi rendjelzésére mutatott. - Harcoltam, és láttam meghalni barátokat. Az élet nem szent, hanem egy nagy rakás sz*r, Rika Miráll. És mondok neked még valamit. Ha tehetném, már most elhajítanám a g*cibe, jó messzire az életemet, hogy ne találják meg.
Den sem kiabált. Hangja nem volt sértő, sem pedig szemrehányó. Egyszerűen szólt, hidegen és tárgyilagosan.
Aztán miután kimondta amit szeretett volna, visszarogyott a fotelba, előregörnyedt és a fajét fogta. Rika ha most látta, nem tudta volna megmondani biztosan, de mintha rosszul lenne az ezredes. Vagy csak szimplán rájött hogy idióta volt és most elszégyelte magát...
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Nov 28, 2009 19:42:25 GMT 1
Post by Rika Miráll on Nov 28, 2009 19:42:25 GMT 1
Rika fagyos tekintettel nézett a válla fölött vissza az ezredesre. Akár egy sértett büszkeségű nexu is lehetett volna. Hangja azonban inkább volt mélyen szomorú mintsem dühös, vagy sértett.
- Ha komolyan így gondolod, lehet hogy tévedtem. Lehet, hogy nem az, az ember vagy, akinek hittelek Den Dastar.
A fürdő ajtaja halk szisszenéssel zárult be a nő mögött. Ám még ez a zaj is mélyen sértette a fülét. Rika odalépett a kádhoz, és belenyomta a langyos vízbe a fejét. Ahogy kiemelte csöpögő haját elsimította a szeméből, és felnézett a hatalmas tükörbe, ami a falat díszítette. A tükörbe bámulva rájött tévedett. Hiba volt elfelejtenie, hogy Den ember. Akármennyire is közel érezte magához az ezredest, akármennyire is tisztelte, és tartotta sokra a barátságát, ettől ő még nem lett firrerreo, és nem kezdett úgy látni és gondolkodni mint egy firrerreo. Akármennyire is szerette volna. Den ember volt, és nyilván emberként is érzett és gondolkozott. Az életről, és a halálról is, akármennyire nem értett Rika vele egyet. Persze nem is kell egyet érteniük. A különbségek gyakran erősebbé teszik a szövetségeseket. Persze ezt a Birodalom sosem fogja megérteni. Ezért fognak elbukni.
A nő kényszerítette magát, hogy egyenletesen lélegezzen. A törölközőjébe megtörölte a haját, és gyors mozdulatokkal felöltözött. Amikor kilépett az fürdő ajtaján, már tudta, hogy nem ez a vita fog Den és közé állni. Sőt semmi sem állhat a kölcsönös tisztelet, és barátság útjába, ha az őszinte. És Rika hitt benne, hogy a Dennel való barátság igazán őszinte.
|
|
|
Cloud-9
Nov 28, 2009 19:50:09 GMT 1
Post by Den Dastar on Nov 28, 2009 19:50:09 GMT 1
Dastar ezredes nem válaszolt semmit. Csak görnyedt előre, és fogta a fejét. Nem érezte jól magát. Már megint nem. Szédülés fogta el, és fejfájása is erősödött. Fel sem nézett, mikor a nő mögött becsukódott az ajtó, és akkor sem mikor ismét kinyílt...
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Nov 28, 2009 20:00:59 GMT 1
Post by Rika Miráll on Nov 28, 2009 20:00:59 GMT 1
Rika tekintete Denre szegeződött. Még mindig a fotelben ült előre görnyedve. A nőt rossz érzés fogta el. Nyújtott léptekkel kerülte ki a törött asztal maradványait, és leguggolt, hogy az ülő férfivel szemmagasságba kerüljön. Lágyan megérintette az arcát, és felhajtotta a fejét. Látta, hogy az ezredes nincs jól. Ehhez nem kellett orvosnak lennie. Sápadt volt.
- Rosszul vagy? Gyere, feküdj le az ágyba. Az anyám szerint egy jó alvás segít minden bajon. -most egészen lágyan szólt a férfihez, és a szeme csillogása elárulta, hogy valójában mennyire aggódik érte, valójában mennyire félti őt. Még magának sem merte bevallani, de valójában félt, rettegett a gondolattól, hogy elveszítheti így vagy úgy az ezredest...
|
|
|
Cloud-9
Nov 28, 2009 20:14:04 GMT 1
Post by Den Dastar on Nov 28, 2009 20:14:04 GMT 1
Dastar hosszú ideje most nézett fel először. Tényleg rosszul festett. Rika nem tudhatta hogy mi az oka ennek. Igazából Den sem tudta. Engedelmesen felegyenesedett a fotelból, és hagyta hogy a nő az ágyhoz vezesse.
- Ezen nem lehet segíteni. - Válaszolta, továbbra is tárgyilagos hangon, aztán kínosan lassú mozdulatokkal levette magáról az öltönyfelsőjét, ám ahogy átadta azt a nőnek, belső zsebéből kiesett valami... Den nem vette észre. Rika ahogy tekintetével követte a leeső tárgyat, a lepedőn egy apró vérfoltra lett figyelmes. Majd mikor épp odanézett, egy újabb cseppent az ágyra. Akaratlanul is Dastarra nézett. Az orrából szivárgott a vér...
Mikor Den is észrevette hogy valami nincs rendjén, az orrához kapott és végighúzta a kezét. Véres volt. Kicsit csodálkozva nézett a nőre, majd vissza a kezére.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Nov 28, 2009 20:29:21 GMT 1
Post by Rika Miráll on Nov 28, 2009 20:29:21 GMT 1
Rika ahogy átvette a férfi egyenruhájának felsőjét látott valamit kihullani belőle. De nem ez vonzotta mégsem magára a tekintetét. Egy vörös folt, a hófehér lepedőn. Majd egy újabbat. Felnézett Denre, és látta az orrából szivárgó vért. Egy pillanatra mintha megijedt volna a látványtól. Majd gyors mozdulattal megkerülte az ágyat, és táskájából egy fehér kendőt vett elő. Visszament a férfi elé, és letörölte a vért az arcáról, és a kezébe adta a kendőt.
-Mindenen lehet segíteni, még a Birodalmi fertőn is. Semmi baj, majd én segítek. Találok megoldást. Az én hitem elég kettőnknek is, és ha kell harcolok kettőnk helyett is. - hangja lágy volt, és nyugodt. -Most pihenj. Ne kelljen parancsba adnom. -próbálta mosolyra húzni a száját, az erőtlen vicc után, de nem igazán sikerült neki...
|
|