|
Cloud-9
Sept 9, 2009 13:00:28 GMT 1
Post by Tutu Min on Sept 9, 2009 13:00:28 GMT 1
Den Dastar komlinkje bejövõ hívást jelez. A koordináták alapján valaki mûködésbe léptette a Tatooineon a régi erõd kommunikációs berendezését...
|
|
|
Cloud-9
Sept 13, 2009 21:57:58 GMT 1
Post by Plett on Sept 13, 2009 21:57:58 GMT 1
Den és Rika:
Amikor odaértetek a pezsgőfürdőhöz, Dean fia eltűnt, ám helyette egy csinos nő ült mellette. Igen vékony volt, egész fiatalnak tűnt, talán már túlságosan fiatalnak. Persze ez megtévesztő, hiszen ki tudja milyen szépségápolási technikák álltak a szépség háttérben. Mikor odaértetek a medencéhez, Dean mosolyogva felállt a helyéről, hogy bemutatkozzon Rikának, őt pedig a nő is követte.
- Dean, bemutatom Nicolette Brownt. Nicol, ő itt Dean... Dean... Dean. - Örvendek a szerencsének. Dean Toruga vagyok. - mondta a férfi, nem is törődve azzal, hogy Den elfelejtette a vezetéknevét. - Ő pedig itt az én feleségem, Rena. - Örvendek. - nyújtotta a kezét a nő is.
Den és Rena ekkor visszaereszkedtek a kellemesen meleg fürdőbe és megvárták Denéket is. Dean kezeit kiemelte a vízből és a medence szélére támaszkodott velük.
- Épp azt beszélgettük, hogy este ki kellene rúgnunk a hámból. Mit szól hozzá, Jack? Éenne kedvük hozzá? Esténként mindig van valamilyen zenekar a lenti klubban, állítólag jó szokott lenni. Meg valami olyasmit is hallottam, hogy holnapután valamilyen jelmezbál lesz. Valami pergamoni hetek vannak, vagy micsoda. - tette fel a kérdést Dean, majd a feleség folytatta. Kérdését valószínűleg Rikának szegezte:
- És mondják maguk honnét jöttek? Meséljenek egy kicsit magukról.
Vyn Krace:
A kellemes szundikálásból valami felriaszt. Ugyanis míg aludtál, észrevétlenül belecsúsztál a vízbe nyakig. Arra ébredsz, hogy buborékok ostromolják orrnyílásodat. Pár ébresztő jellegű tüsszögés után úgy döntesz, hogy elég ráncos a bőröd már ahhoz, hogy kimássz a fürdőből. Idáig is érezted az Erőben a szállodai vendégek okozta pezsgést és ez most sem volt másként. Ám most, hogy kicsit nyugalomban lehettél észrevettél egy alig érezhető nyugtalánaságot, idegeséget a közeledben. Nem érezted, hogy veszélyt jelentene, pusztán azért volt alkalmad megérezni, mert közeli volt a forrása. Valószínűleg a szomszéd lakosztályból jött. Ám mire kicsit jobban ráhangolódtál volna az érzésre, már el is múlt. Visszatérva a nappaliba, láthattad, hogy az idő már késő délutánra járhatott és nap utolsó sugarai most ostromolták a szálloda falát.
|
|
|
Cloud-9
Sept 17, 2009 21:01:48 GMT 1
Post by Zayne Etison on Sept 17, 2009 21:01:48 GMT 1
- Ennyit a magányról. - vigyorgott Zayne Elik válaszára, utalva arra, hogy itt is akadnak majd társai. - Nem is rossz ez a hely. Nar Shaddaa után egész üdítõ, hogy nem kell attól tartanom, hogy iszogatás közben valaki le akarna szúrni.
Mindenesetre, nem szeretek civilizált világokon mászkálni. Mindig azt érzem, mintha figyelnének. Nagy a kockázata annak, hogy felbukkannak a fiúk fehérben és feltesznek pár "kényelmetlen" kérdést. - fejezte be végül Zayne és poharához nyúlt, hogy az utolsó pár korttyal is végezzen.
- Ha már így összetalálkoztunk... nincs kedved körülnézni egy kicsit? Ki kell még találnom, hogy mit mondjak Ailynnek. - Zayne megvárta, amíg Elik fizet, majd lassan elindult a bár kijárata felé.
- Mondd csak... mi is történt ezen a Javinon? - tette fel a kérdést, mikor elindultak a terasz felé.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Sept 21, 2009 15:25:00 GMT 1
Post by Rika Miráll on Sept 21, 2009 15:25:00 GMT 1
Rika udvarias mosollyal hagyta, hogy Den bemutassa újdonsült nyaraló partnereiknek. Amikor a szokásos udvariassági kör lement, ő maga is belépett a pezsgőfürdőbe, hátát a falnak döntve ült le az erre a célra szolgáló kiszögellésre. Egy percig szórakozottan nézte a feltörő apró buborékokat. Szinte gyermeki ártatlansággal figyelte őket, ahogy kipukkannak tenyerén, ahogy azt kiemeli a vízből. Túl régen volt része ilyesfajta kikapcsolódásban. Sőt egyáltalán nem is emlékszik, mikor kapcsolódhatott ki utoljára igazán. Azonban a buborékok látványa eszébe juttatta a gyermekkorát. A hatalmas családi birtokon melyen felnőtt természetesen úszómedence, és pezsgőfürdő is volt. Hirtelen élesen látott maga előtt egy már elfeledettnek hitt emlékképet. Az öccsével szinte sportot űztek belőle, hogy lenyomják a másikat a víz alá, vagy hogy a legváratlanabb pillanatokban lökjék bele a medencébe a másikat. Ez még nem is lett volna baj, de egy alkalommal az etikett tanárnő esett áldozatul a medence létének. Abban a naiv hiszemben lökték bele az idős, és mogorva magántanítót a vízbe, hogy mire kikecmereg, ők már rég elszeleltek, és megúsznak szó szerint egy roppant unalmas, és hosszú tanórát. Persze hamar lefülelték a két kis kópét, nem juthattak messzire, ami után hallgathatták a hosszú nem épp finom hangvételű kiselőadást, miszerint az ilyen viselkedés nem méltó egy vezéri családban. Ráadásul hosszú hetekre eltiltották őket a medencék használatától, így ennek az időnek a helyére is szörnyen unalmas illem, és viselkedéstan órák kerültek. Rika az emlékre akaratlanul is elmosolyodott. A vizes Klianka néni látványa egyszerűen minden büntetést megért.
Azonban az estére, és a származásukra vonatkozó kérdések visszarántották a jelenbe. Kedves mosolya egy percre sem hagyta el ajkait. Szinte mintha még beszéd közben is képes volna mosolyogni. Persze ez is csak gyermekkorában átélt rengeteg unalmas estély, és protokoll fogadás következménye volt, ahol egy este alatt többet báj vigyorgott, mint más emberek egész életükben együttvéve.
- Ez az esti program igazán érdekesen hangzik. Te mit gondolsz Drágám? - fordult Den felé, és hagyta hogy válaszoljon a kérdésre, majd ismét magához ragadta a szót, és Rena felé fordulva folytatta.
- Ez nem túl érdekes történet. Én egy peremvidéki elhanyagolható világról jöttem, de mivel sok helyen megfordultam bizonyos okokból a Galaxisban véletlen belebotlottam Jackbe, aki azonnal le akart nyűgözni. -kuncogta el a végét, látszatra sokat sejtetően. - Sikerült neki. -tette még hozzá, játszva a meghódított nő szerepét...
|
|
|
Cloud-9
Sept 22, 2009 14:34:54 GMT 1
Post by Den Dastar on Sept 22, 2009 14:34:54 GMT 1
Dastar összeráncolt szemöldökkel meredt a pezsgő vízfelszín felé. Látszólag ő volt az egyetlen a társaságból, aki még egyszer sem ült pezsgőfürdőben. Dean és a felesége, de még Rika is olyan otthonosan mozgott a habok között. Den Dastar meg csak állt a medence falánál, és bámult maga elé.
-Háborgó felszín... - Jutott eszébe az egyik fedőnév, a víz láttán. - Ez a manőver volt életem egyik legjobb húzása. A zászlóshajót kellett volna célba vennem... Az Erő szerelmére!
-Este? - Tekintetét a habokról, egyenesen Deanre helyezte. -Hm. Miért is ne?
A pergamoni heteken aztán elgondolkozott. Hallotta már valahol ezt a szót...
Végül erőt vett magán. Először az egyik, majd a másik lábával is belépett a pezsgő vízbe. Furcsa, de jóleső érzés fogta el. Nyakig elmerült, majd letelepedett Rika mellett, és hallgatta, ahogy "felesége" mesél a "múltjukról". Mindezt olyan beleéléssel tette, hogyha Den nem ismerte volna az igazságot, még el is hitte volna ezt a mesét.
-Ezek után nem csodálom, hogy 20 álneve van. Hoppá... Akarom mondani 21... Nicol... - Futott át az agyán, és elmosolyodott.
- De még mennyire. Nicky azonnal belém esett... Én vagyok a Centralitás szektor egyik legsikeresebb értékesítője... Ismerik a Puffit, nem? Tudják, azok a finom kis puffancsok. Kolbászos... Szalonnás... A Galaxis ízei egy helyen! Hehe... Nekik dolgozok. - Hazudta Den. Ez égbekiáltó hazugság volt, de volt igazságtartalma. Strabo a Puffi cégnek dolgozott egy rövid ideig, és ráragasztott Denre egy kis okosságot a témával kapcsolatban. -Amúgy meg Corelliai vagyok.
|
|
|
Cloud-9
Sept 28, 2009 16:10:23 GMT 1
Post by Eriál Argetlam on Sept 28, 2009 16:10:23 GMT 1
- Hát ennyit. - nevetett fel Eriál is, majd poharát kiürítve barátja szemébe nézett. - Szerintem nem kell aggódnod. Ha a Birodalom akarna valamit, szerintem nem egy luxusszállóban kutakodnának először. Mindenesetre, ha nyugalmat akarsz tőlük, tudod, hogy Zeltroson megtalálnád. Oda nincs bejárásuk, pedig már próbálkoztak vele.
Zayne egy pillanatra elgondolkodni látszott a hóhajú szavain, majd egy vállvonással témát váltott, és azt javasolta, nézzenek körül kicsit. - Én benne vagyok. Amúgy se nagyon laktam ilyen helyen eddig, szóval kiváncsi is vagyok, mi mindent lehet itt művelni. Igyunk még egyet, addig elmesélem, mi is történt pontosan. Aztán felmegyünk, te beszélsz Ailyn-nel, végül pedig csapunk hárman egy "görbe" estét. Mit szólsz?
|
|
|
Post by Vyn Krace on Oct 1, 2009 20:23:26 GMT 1
Hosszú üres, tudattalan óra következetek és Vyn Krace évek óta először végre nem álmodott semmit. A nyugalom hosszú perceit egy kellemetlen érzés szakította félbe. A langyos fürdővíz lassan végigcsordult a corelliai torkán, aki köhögve, prüszkölve ült fel a fürdőben. Megrázta a fejét, köhintett még egyet és kezével megtörölte ébredés utáni nyúzott arcát, majd elégedetten húzta ki magát a habokkal teli vízben. Jól esett számára ez a kis szunyókálás. Lemosta magáról a kellemesen bizsergető különleges összetételű kékes fürdőhabot, majd kilépve a kádból a szálloda emblémájával ellátott fehér törölközőbe burkolta magát.
Akaratlanul is érezte az élő Erő pezsgését körülötte, melyet a szállodában helyet foglaló vendégek jelenléte okozott. Egy alig érezhető nyugtalan érzés bújt meg a többi között. Krace megtorpant a fürdő ajtajában és behunyva szemeit ráhangolódott a gyengén hullámzó érzelmi szálra. Közel volt a forrása, vélhetően a szomszéd lakosztályban. Azonban mire végigsiklott volna a fonalon, el is múlott, elenyészett az erősebb érzelmi kisugárzások között.
Sóhajtott egyet, majd kilépett a pazarul berendezett nappali szobába. A polarizált üvegen túl már a nap utolsó sugarai simították végig a szálloda üvegfalát. Tekintetével követte a lenyugvó nap útját gondolatok és érzelmek nélkül. Bár a látvány lenyűgöző volt, mégsem érintette meg egy pillanatra sem. Mindössze csak az üres nyugalmat látta benne, melyben sok-sok éve nem volt része.
Mikor az utolsó fénysugár is kihunyt a végtelen felhők mögött, Krace egy percekig bámult még a semmibe. Egy külső szemlélő számára olybá tűnhetett volna, mintha egy élethű viaszszobor állna a szoba közepén. A szoborrá dermedt férfi végül megmozdult és elsétálva a kényelmes kanapé mellett a hálószobába lépett.
Néhány percet követően egy világos színű korelliai szabású öltönyben lépett ki a mögötte elsötétülő szobából. A nappaliban kézmozdulatára a beépített érzékelő rendszer a plafonon és az oldalfalakon elhelyezkedő rejtett fényforrásokból világossággal árasztotta el a helyiséget. A csillogó üvegű dohányzó asztalhoz lépett és egy laza mozdulattal felmarkolta a lakosztály biztonsági rendszerének kódhengerét. Intett ismét a kezével és elsötétült a tágas szoba, mindössze a kinti szürkületből beszivárgó halvány fények törték meg gyengéden a monoton homályt.
Az ajtóhoz lépett, mely egy pillanat múlva feltárult előtte, betódulva mellette a folyosón uralkodó ragyogás. Hunyorított egyet, majd kilépett. Egy halk kattanás jelezte mögötte, hogy a biztonsági rendszer lezárta pazar szálláshelyét. Kényelmes léptekkel indult az üresnek tűnő folyosón a liftek irányába, hogy megtekintse a prospektusban magasztalt, a legfelső szinten elhelyezkedő fényűző szalont.
|
|
|
Post by Plett on Oct 4, 2009 21:54:57 GMT 1
Den és Rika:
Rika és Den fedősztroiját érdeklődve hallgatta a pár, látszólag a kétség gyanúja sem merült fel bennük a hallottak kapcsán. Dean a beszélgetés közben átkarolta feleségét, úgy figyelt. Rena szólalt meg először, Rika szavai után:
- A Peremvidék... - mondta csodálkozva a nő - Igaz, hogy sok arrafelé a törvényen kívüli? - kérdezte érdeklődve Rena. Látszólag lövése sem volt, hogy mi is lehet a Peremvidéken. Dean a kérdés hallattán erősebben megszorította felesége vállát és kicsit megrézta, hogy észhez térítse. - No de drágám... ne kérdezz már ilyeneket. Ők is ugyanolyan emberek, mint mi. - Ekkor Denék felé fordult kicsit zavartan - Elnézést kérek, de hát soha nem járt a Belső Gyűrűn túl. Csak a hírekből hallott a Peremvidékről.
Majd mikor Den is mesélt állítólagos múltjáról, Rena sűrűn bólogatott, Dean pedig értetlenül nézett a szemüvege felett:
- Puf-fi? - kérdezte feleségét, valószínáleg nem hallott még a nassolnivalóról - Tudod az a piros zacskós, amit Nia annyira szeret. - válaszolt a feleség - Jah, hogy az! Hát nagyon haragszom magukra. - mondta Dean bosszúsan Dennek - A lányom amiatt a szemét miatt nem szokott rendesen ebédelni. - Jajj, drágám, ugyan már. Erről nem Brown úr tehet. Meg szerintem te is szeretted a nassolnivalókat gyerekkorodban. - Én egy farmon nőttem fel. - magyarázta feleségének - Ott nem voltak nassolnivalók. 7-kor volt reggeli, délben ebéd... - de nem nem fejezte be, mert Rena ismét Denék felé fordult. - Ne is figyeljenek rá, mindig ilyen, ha bosszús. Sejtettem, hogy maga corelliai, Mr. Brown, mert olyan akcentusa van, mint Deannek. - Ne haragudjon Jack, - folytatta a férfi - Nem magával van bajom, csak tudja...
Végül hétköznapi témákra terelődött a beszélgetés. még fél órát beszégettetek a házaspárral, amikor úgy döntöttek, hogy elmennek vacsorázni. Eközben már beesteledett a természetes fényt a vízipark mesterséges fényei kezdték helyettesíteni. Azonban még messze volt a zárás ideje. Rena és Dean összeszedték a gyerekeket is. Nia, a lány, annak ellenére, hogy állítólag több zacskó pufit is képes volt naponta elfogyasztani, egyáltalán nem tűnt elhízottnak. Miközben a távolodó család képét néztétek, Dennek feltűnt, hogy Dean jobb lapockája alatt egy jellegzetes égési folt volt látható, ami valószínűleg egy sugárvető nyomán keletkezett. Végül kettesben maradtatok a pezsgőfürdőben, azonban nem lehetett mondani, hogy egyedül voltatok, mert a medencék még most is tele voltak a szálloda vendégeivel.
Vyn Krace:
Kilépve lakosztályodból csak az üres folyosót láthattad. Bár érezted a tömegek jelenlétét az épületben, de senkit nem láthattűl egy hófehér takarítódroidon kívül. Utad a turbólift felé vetted. Kevés várakozás után meg is érkezett a felvonó, rajtad kívül a szállodai személyzet egyik tagja és egy idősebb úr utazott veled. Miután megnyomtad a legfelső szint hívógombját, a lift bezárult, majd halkan elindult fefelé. Először a szuemélyzetis, majd pár szinttel feljebb az úr is távozott. Végül megint egyedül maradtál a liftben, ami végül megérkezett a legfelső szintre.
A legfelső szinten pont a lifttel szemben nyílt a bálterem ajtaja, amiből csak az egyik szárny volt éppen nyitva. A díszes ajtót számodra beazonosíthatalan motívumok díszítették. Belülről halvány fény sejlett ki. A folyosó ellenben a szálloda többi folyosójával szinte sötétségben állt, csak néhány fényforrás világította be a helyet. Miután szemed hozzászokott a fényviszonyokhoz, észrevehettél egy idősebb párt, amint a bejáratnál álltak és az ott álló személyzetissel beszélgettek. Mikor küözelebb értél, elkaphattad a párbeszéd végét:
- Biztos hogy nem nézhetünk be? - kérdezte a hölgy - Holnapután este megynitjuk a kapukat mindenkinek. Utána a kilátó és a bálterem is látogatható lesz. Sajnos a szabály az szabály. - Csak holnap indulnánk haza. - válaszolta az úr. - Sajnálom. - válaszolt a személyzetis. - Addig is javaslom, látogassanak el a szálloda parkjába. A holdak fényénél nagyon szép a halastavunk. - mondta az egyenruhás kicsit sajnálkozólag. Az úr láthatólag lehangolódott a hírtől. Elbúcsúztak, majd a lift felé vették az irányt. Mikor Vyn odalépett a bejárathoz, a férfi megkérdezte őt is: - Mibn segíthetek?
Ha vetettél egy pillantást az ajtón túlra, láthattad, hogy a bálterem csakugyan olyan nagyszerűú, mint azt leírták. Bent pár munkás dolgozott, fúrás és hidkulcsok zaja hallatszott.
|
|
|
Cloud-9
Oct 12, 2009 16:09:07 GMT 1
Post by Den Dastar on Oct 12, 2009 16:09:07 GMT 1
- Peremvidék. Törvényen kívüliek? Az Erő szerelmére, a propaganda erősebb, mint hittem. Csupa agymosott szerencsétlen.- Gondolta. Úgy döntött, hogy most nem szól közbe, elvégre Rika volt a "peremvidéki". Azonban mikor a puffi került szóba, improvizálnia kellett, hogy fenntartsa az álcát.
-Dean! A Puffi nem szemét. Jóllehet, a gyártás során túl sok olajat használnak, amitől aztán a gyerekek arca csupa pattanás lesz, de véleményem szerint... A szülők felelőssége, hogy mit vesznek meg a gyereknek. - Válaszolta Den, próbálva öccsét utánozni a fogalmazásmódban. - Persze a világért se vegyék magukra, mert én most a Centralitás szektorban kimutatott felmérésekből indultam ki. - Az ezredes érezte, hogy ezzel most jól beégett. Talán rossz ötlet volt Strabot utánozni... - De mivel nem mindennap találkozhatnak a Centralitás Szektor legjobb értékesítőjével, elárulok egy titkot. A Puffi termékcsalád termékei... Csupa... Természetes anyagot tartalmaznak. Nincsen tartósítószer! Mesterséges színezék! Kóstolták már a Phio termékeit? Nah, az egy szemét! Csupa mesterséges anyag. Az még burgonyát sem látott...!
Szerencsére Dean végül lenyugodott, és a feleségének hála máris témát váltottak.
Dastar az elkövetkezendő 30 percben, gondolataiba mélyedve hallgatta Deanéket. Igyekezett hozzászólni egy egy témához, és próbált a beszélgetésre koncentrálni, de most utóbbi nem sikerült neki. Amikor Rikával beszélt, az kicsit más volt. A firrerreo nő tudta hogy mi a helyzet, és a világért sem vetett volna fel olyan témákat, mint a jövőévi nyaralás, vagy az, hogy 2 év múlva ballag a lányuk. Dennek elszorult a szíve, és olyan furcsa, gyomrát mardosó érzés fogta el. De ez nem a gyomorsava volt... Ez valami más. Valami megmagyarázhatatlan dolog. Mikor már nem bírta tovább, Deant utánozva átkarolta Rikát. Rosszul volt. Talán a pezsgőfürdő is rátett egy lapáttal a fene tudja... Minden esetre, Den most tényleg rosszul volt.
Más körülmények között élvezte volna a beszélgetést, de a mostani helyzetben kínzás volt számára minden perc. Mert Deanék annyira gondatlannak tűntek. Irigyelte most őket.
- Irigylem ezeket az embereket... Főleg ezt a Deant. Van egy családja, van hová hazamennie, van jövője. Nekem semmim sem maradt. - Ekkor kicsit jobban magához szorította "feleségét".
A beszélgetés végeztével elköszönt a Toruga családtól, majd miközben egyre csak távolodtak, Den kiszúrt valami érdekeset: Dean Toruga jobb lapockája alatt, egy égési sérülést, melyet valószínűleg sugárvető okozott. Ez most ideiglenesen elfeledtette vele azt a tényt, hogy másfél napon belül meghal, és elkezdett gondolkozni azon, hogy vajon miként tehetett szert corelliai honfitársa egy efféle sérülésre.
- Nicky! - Fordult Rika felé, majd a fülébe súgott egészen halkan. - Nézze meg Dean jobb lapockáját. Égési sérülés... A májamat teszem rá, hogy sugárvető okozta. - Aztán eltávolodott a nőtől, hogy ő is szemügyre vehesse a corelliai fickót. Miután ez megtörtént, Den feltápászkodott, és nyújtózott egyet.
- Menjünk mi is. Nem vacsorázni... Elegem van a kajákból ezt elhiheted. Inkább, fel! Egy kiadós habfürdő jól esne szerintem mindkettőnknek... Hölgyeké az elsőbbség...
Den arcára most egy furcsa mosoly ült ki, melyet Rika nem tudott hová tenni.
|
|
|
Cloud-9
Oct 13, 2009 19:10:17 GMT 1
Post by Vyn Krace on Oct 13, 2009 19:10:17 GMT 1
A corelliai kényelmes léptekkel haladt a liftek felé. Csend honolt a szálloda folyosóján, mindössze egy hófehér takarító droid állt az egyik sarokban készenléti állapotban. Nem sokat kellett a liftre várnia, talán egy perc sem telt bele, mikor az ajtó halkan felnyílt előtte. Ketten tartózkodtak a tágasra szabott, meleg színű bársonyos anyaggal bevont kabinban, egy a személyzet egyenruháját viselő férfi és egy pasztell színű öltönyös, őszülő szakállú idősebb úr. Krace kifejezéstelen arccal elmormolt egy üdvözlést feléjük, mikor belépett, majd a panelen megnyomta a legfelső emelet gombját és az ajtó becsukódott előtte. Leghátra állt és lezseren, zsebre tett kézzel nekidőlt a bordó, selymes tapintatú bevonattal ellátott kabinfalnak, szemlátomást mit sem törődve két útitársával. Elsőként a bojtár, majd az meglett korú férfi távozott felfelé menet. Mire elérte célját, már egyedül tartózkodott a liftben.
A kinyíló liftajtó mögött egy ízlésesen berendezett halványan megvilágított előtér tárult fel előtte. Az oldalfalakon különböző, egymással tökéletesen harmonizáló díszítések és ismeretlen motívumok voltak láthatók, melyek egészen a szemközt álló bálterem ajtajáig futottak, magába ölelve a bejárati ajtót. Szokatlanul csendes volt itt is minden, mindössze egy elegáns ruhába bújt idősebb pár és egy személyzetis férfi beszélgettek a fényárban úszó szalon félig nyitott ajtaja előtt.
- "Biztos hogy nem nézhetünk be?" - hallatszott a fehér báli ruhába öltözött hölgy kérdése. - "Holnapután este megnyitjuk a kapukat mindenkinek. Utána a kilátó és a bálterem is látogatható lesz. Sajnos a szabály az szabály." - válaszolta a középkorú, kissé kopaszodó személyzetis férfi. - "Csak holnap indulnánk haza." - ingatta meg csalódottan a fejét a fekete szmokingot viselő úr. - "Sajnálom." - válaszolta őszintének tűnő sajnálkozó arckifejezéssel a szálloda egyenruháját viselő pufók férfi. - "Addig is javaslom, látogassanak el a szálloda parkjába. A holdak fényénél nagyon szép a halastavunk." Az idős pár megköszönte a felvilágosítást és egymásba karolva szomorúan elballagtak a corelliai mellett a liftek felé. Krace kifejezéstelen tekintetével a motívumokkal borított fal felé fordulva a szeme sarkából követte az két, az évtizedek folyamán egymás mellett megöregedett embert, míg a liftajtó be nem csukódott előttük. Azok ketten el sem tudták képzelni, hogy mennyire szerencsések, bármennyi idejük is van még hátra.
Felsóhajtott és erőteljesen kifújta a levegőt tüdejéből, miközben kiürítette a régmúltba visszanyúló, számára igen káros, erős érzelmeket előhívó gondolatait. Becsukta a szemeit, majd ismét nagy levegőt vett. Érezte, hogy a személyzetis férfi mögé lépett. - "Miben segíthetek?" - hangzott el a kérdés a háta mögött. Lassan elfordult a faltól és halványan rámosolygott a tőle fél fejjel alacsonyabb köpcös személyzeti dolgozóra. - Köszönöm, hallottam a felvilágosítást. - válaszolta, miközben vetett egy oldalpillantást a szalon felé, ahonnan munkálatok zaja kezdett kihallatszani - Majd holnap este visszatérek. Minden jót.
Megfordult és elindult a liftek irányába, hogy másfajta, semmittevő elfoglaltságot találjon magának az este folyamán. Egy pillanatra megállt a feltáruló lift előtt, majd rövid gondolkodás után belépett és megnyomta a földszint gombját, ahol a szálloda bárja volt található. Teljességében ugyan olyan tartalmas elfoglaltságot ígért számára, mintha megjátszva az üzletembert, a pompázó szalon semmitmondó vendégit között kellett volna az éjszakát eltöltenie.
|
|
|
Cloud-9
Oct 17, 2009 20:11:01 GMT 1
Post by Zayne Etison on Oct 17, 2009 20:11:01 GMT 1
Elik javaslatára Zayne a pulthoz sétált, majd hozott még egy kört. Az édes italtól még jobban megszomjazott, úgyhogy jól esett a hideg ital. Akárhogy is ellenére volt még a nap folyamán, hogy egy ilyen szállodában kell töltenie az idejét, most mégis meg kellett hagynia, hogy a mostani szituáció nem is olyan rossz, mint azt elõször képzelte:
- Minek mentél te Javinra? - Tette fel a kérdést, amikor visszatért az asztalhoz - Az a szomszédos szektorban van, nem? Nem sokat hallottam a helyrõl, csak hogy arról nevezték el a szektort.
Miközben az asztalhoz ért, jobban szemügyre vehette a bárt. Ahhoz képest, hogy már este felé járt az idõ, elég kevesen voltak a bárban. Bár ez nem is a tipikus bár, amihez az ex-kommandós hozzászokott, hiszen a Nar Shaddaa-i kocsmák a nap minden szakában tele vannak élettel. Az átutazók és az állandó bútordarabnak számító kocsmatöltelékek folyamatos nyüzsgése miatt nem volt soha olyan napszak, amikor ne történt volna valami érdekes azokon a helyeken. Persze ez teljesen más volt. Bár Zayne élvezte az otthoni nyüzsgést, de ettõl függetlenül nem bánta a változást.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Cloud-9
Oct 19, 2009 11:49:10 GMT 1
Post by Rika Miráll on Oct 19, 2009 11:49:10 GMT 1
Rika elmosolyodott Rena kérdésére. Akaratlanul is szórakoztatni kezdte a nő látszólagos tudatlansága a Peremvidékről. Ezt persze férje következő mondata is megerősítette. Egy másodpercig gondolkodott a válaszon, majd derűsen, ám némileg két értelműen szólalt meg.
- Nincs semmi baj Dean. Törvényen kívüliek? Kérdés kit tekintünk törvényen kívülinek. Vagyis a Peremvidéki emberek nem tekintik magukat annak, de az is igaz, hogy nem nagyon hatják meg őket a Magvilágok törvényei. Legfeljebb csak, ha néhány rohamosztagos kopogtat az ajtajukon. Én leginkább azt mondanám az ottani emberekről, hogy megvannak a maguk írott, és íratlan törvényeik, amik szerint élnek, és nem kedvelik, ha beleszólnak ezekbe. -mosolyogva vállat vont.
Aztán a puffikra terelődött a szó, és Rikát meglepte, hogy Den milyen jól játssza a szerepét. Abban némileg igazat adott Dean-nek, hogy nem kéne hasonló egészségtelen vackokat gyártani gyerekek számára. Nem szolgálja az egészséges fejlődésüket. Ugyanakkor Den azon érvében is volt igazság, nem is kevés, hogy a szülök felelőssége, hogy mit vesznek meg a gyereknek.
Aztán teljesen átlagos témákra terelődött a szó. Rika igyekezett kedvesen bájcsevegni, ahogy az elő van írva. Persze figyelmét nem kerülte el, hogy Den egyre szorosabban karolja át. Gyanította, hogy az ezredes szeretné, ha végre befejeződne ez a társalgás, mely folyton arra emlékeztetni, ami néhány órája történt a gyengélkedő előtt. Így jobbára kedvesen mosolygott, és hagyta "férjének", hogy magához szorítsa.
Végül a Toruga család csak elunták az udvarias társalgást, elköszöntek és elindultak ki az élményfürdőből. Ekkor Den Rika felé fordult.
- Nicky! Nézze meg Dean jobb lapockáját. Égési sérülés... A májamat teszem rá, hogy sugárvető okozta. -súgta a fülébe, és kicsit hátrébb húzódott, hogy a nő is szemügyre vehesse a sérülést.
- Valóban. Szerintem is. Kíváncsi lennék a sztorijára. - válaszolt halkan, hogy csak Den érthesse.
A férfi felvetésére, miszerint ők is menjenek fel inkább a szobájukba habfürdőzni, egyszerűen csak bólintott, és felállt, hogy elinduljon az öltözőkabinok felé. Ám Den furcsa félmosolyát egyszerűen nem tudta hova tenni, de rákérdezni nem akart. Legalábbis, itt egy rakás kíváncsi fül előtt nem...
|
|
|
Cloud-9
Oct 19, 2009 18:30:32 GMT 1
Post by Eriál Argetlam on Oct 19, 2009 18:30:32 GMT 1
Eriál elmosolyodik miközben belekortyolt az újabb italba. Mámorítóan édes íze szokatlanul kényelmes állapotba ringatta a férfit, aki úgy döntött, még egy kortyot lehúz, mielőtt belekezdene történetébe. - Nem ugyanarra gondolunk. Yavin, ipszilonnal, a Gordiai-nyúlvány szektorban. . - magyarázta a hóhajú, majd hangját lehalkítva mesélni kezdett. - Minden akkor kezdődött, mikor egy csuklyát viselő alak jelent meg az irodám kellős közepén....
Egészen halkan, hogy csakis Sebhely érthesse szavait, hosszadalmasan és alaposan elmagyarázta kalandjait Exar Kun templomában és az alatt, mindössze egyetlen részt hallgatva el: hogy Yoda mester még mindig életben van. A történet vagy egy órán keresztül húzódik, ez alatt rendelniük kell egy harmadik kör gyömbért is. Az újabb pohár éppen a beszámoló utolsó szavaival egyidőben ürül ki, Eriál pedig hátradől, hogy kis ideig pihentesse hangszálait. Úgy egy percig hagyja, hogy Zayne is emésztgesse a hallottakat, vagy kérdezhessen, ha szeretne.
|
|
|
Cloud-9
Oct 23, 2009 15:52:37 GMT 1
Post by Den Dastar on Oct 23, 2009 15:52:37 GMT 1
Miután kimásztak a pezsgőfürdőből, Den szó nélkül követte a firerreo nőt. Gondolatban ismét végigjárt minden lehetőséget, de végül csalódottan felhagyott ezzel. Kiút van. Remény nincs.
Az öltözőknél útjaik ideiglenesen elváltak: A corelliai öltözőszekrényéhez sétált, és kinyitotta azt kártyájával. Belépvén ledobta törülközőjét, majd bezárta az ajtót. Ezúttal ellenőrizte is nehogy úgy járjon mint az előbb, aztán hátával a bezárt ajtónak támaszkodott, és tarkóját kezdte masszírozni. Frusztrálta a helyzet: Egy rakás jókedvű ember vette körül, akik a mindennapi gondjaikat most hátuk mögött tudhatták. Ezzel ellentétben Dastar eddigi összes rossz döntésével, és összes tettének következményével szembesült. Nem tudott tőlük szabadulni, és nem tudott elvonatkoztatni attól az egyszerű ténytől, hogy alig 30 óra múlva meghal.
-A rohadt életbe... - Morogta magaelé, és megszorította a homlokát. - Fáj a fejem...
Miközben megállapította, hogy rosszul van, elkezdett törülközni és öltözködni. Nem volt sok kedve sietni, ezért elszöszmötölt összegyűrődött pólójának simításával. Fejfájása meg csak fokozódott. Mikor aztán elkészült, érdekes dologra lett figyelmes: Valaki hívta a kommját.
-Nem... - Csóválta meg a fejét. - Ez az... Erőd száma. Ki lehetett? - Kérdezte magától, és nyomban tárcsázott is... Míg ez tartott, összeszedte minden holmiját és kilépett a kabinból. A kapott kártyát most az egyik zsebébe csúsztatta, és elindult Rika felé.
-Nem fogja elhinni, hogy honnan hívtak. Az RA erődből. - Suttogta.
|
|
Rika Miráll
Junior Member
Katona A Vihar Sz?vets?g t?bornoka Az ?v J?t?kosa (2009)
Faj: Firrerreo. Val?di neve: Valentine. Kaszt: Vihar Sz?vets?g l?gi erej?nek T?bornoka. L?zad? elem.
Posts: 433
|
Post by Rika Miráll on Nov 6, 2009 14:06:22 GMT 1
Rika viszonylag gyors léptekkel érte el az öltözőt, ahol gondosan magára zárta az ajtót. Szinte rutin szerű mozdulatokkal törölközött meg, és öltözött át. Kevés ruhát tartott meg a múltjából, abból az életéből, melyet annyian megirigyeltek volna tőle, és amelyből a Birodalom szakította ki. Most ott feküdt az öltözőben a kék diszkrét sárkánymintás blúza, mely hasát egy háromszögletű részen szabadon hagyta, és egy ugyanolyan kék hosszú szoknya. Gyors mozdulatokkal bújt bele. A ruha elegánsan állt rajta, mint minden, ami azokból az időkből maradtak. Egy pillanatig eltöprengett, hogy vajon hány alkalma lesz még hordani ezeket a ruhákat. Olyanok előtt akik igazán értékelik a finoman kidolgozott mintákat, a ritka firrerreo selyem lágy hullámzását, olyanok előtt, akik ismerik a minták jelentéseit, olyanok előtt minden bizonnyal egyszer sem. A népe nincs többé. Ezt a helyzetet Den és társai segítettek elviselni számára. Hamarosan Den sem lesz.
Nem. Nem lehet így vége. Az ezredes befogadta, és új életcélt adott neki, amikor sehova sem mehetett, senkije, és semmije nem maradt, leszámítva néhány múlt béli ereklyét, mint amilyen ez a ruha is volt. Rika ezt sosem felejtette el, és mindig hálás volt érte, bár sosem mutatta ki igazán. Még mindig ezen töprengett, amikor kilépett az öltöző ajtaján. Gondolataiba merülve néhány perc múlva lépett hozzá oda Den.
Néhány másodperces fáziskéséssel reagált csak a férfi igen különös mondatára.
- Menjünk fel a szobánkba, és nézzük meg, hogy ki és miért keresett. Ez roppant különös. -suttogta a mondatra, miközben átkarolta a férfi nyakát, így csak ő hallhatta a mondatot. Majd elengedte, és belekarolt Denbe, ahogy a lakosztályuk felé indultak...
|
|