Sid Nasyn
New Member
Csemp?sz
A galaxis v?ndora!c!#808000
Posts: 34
|
Post by Sid Nasyn on Jun 25, 2009 23:53:35 GMT 1
2009. április - május - Még nem volt értékelve
A műszerek jelezték, hogy megérkeztünk a Corellia körüli űrbe, így hát megragadtam a hiperhajtómű karját, s fokozatosan előretoltam, minek hatására kiléptünk a hiperűrből. Rég volt már, hogy Corellián, a szülőbolygómon jártam, meglehet már fél éve is. Ám innen kívülről nézve egy cseppet sem változott. Az ISD Unicorn szokásához híven a bolygó körül kúszott némán, s hajók tucatjai haladtak el mellette. Beálltam hát én is a sorba, csökkentettem a sebességet, s felvettem a csillagromboló keringési pályáját.
- A dolgok nem változtak semmit sem. - jegyezte meg maga elé bámulva Ludo. Megvontam a vállamat, s csak bámultam a hatalmas komplexumot a panorámaablakon keresztül. - Ha történt volna valami azt úgyis hallottuk volna, akármilyen messze vagyunk tőle. - folytattam a diskurzust.
Ekkor az előttem haladó hajó megkapta a leszállási engedélyt, s most én következtem a soron. Egy kicsit közelebb repültem az Unicorn-hoz.
- Nyiss meg egy kommunikációs csatornát. - szóltam Ludo-nak. Néhány másodpercig tartott a művelet. - Kész van. - szólt a férfi, majd biccentettem felé, s lenyomtam a közlési gombot. - ISD Unicorn. Itt a Phantom. Leszállási engedélyt kérnék. Az azonosítómat ebben a pillanatban küldtem át. - közöltem monoton hangon, majd vártam.
Amíg az engedélyre várakoztunk a Phantom fedélzetén, úgy döntöttem, hogy szétnézek mi hír a nagy galaxisban. Az övtáskámba nyúltam, s elővettem az adattáblámat, majd aktiváltam a szerkezetet. A holonetre kapcsoltam, s böngészni kezdtem a galaxis hálón, hátha találok valami érdekeset rajta. Az egyik oldalon egy érdekes információra, vagyis inkább megbízásra lettem figyelmes:
"Belevaló, megbízható szálítókra lenne szükségem, sürgős munkához. Üzleti megbeszéléshez találkozó a Coronet Imperial Pub-ban, két nap múlva, délelőtt 11-kor." - az üzenet tegnap került fel a holonetre.
Felkeltette az érdeklődésemet az üzenet, hisz mi épp a bolygóra készültünk leszállni. Biccentettem csak úgy magam elé. Ekkor jutott eszembe, hogy még mindig az ISD Unicorn orbitális pályáján állunk, és még nem kaptuk meg az engedélyt. Nem értettem, hogy most miért tart eddig, de jobbak láttam nem szólni, inkább csöndbe maradtam.
- Hallod, találtam valami melót. Holnap délben az Imperial Pub-ban kell lennünk. - próbáltam egy kicsit ellentmondást nem tűrő hangon beszélni. - Mit kell csinálni? - érdeklődött Ludo. - Csak szállítani. - hadartam el gyorsan, majd újra a csillagrombolót fürkésztem.
Végül végre megszólalt a Phantom kommunikátora, s egy monoton hang jelezte, hogy áthaladhatunk az ellenőrzésen. Újra felzúgtak a hajtóműveim, majd leváltam a pályáról, s elindultam a felszín felé.
Kényelmes sebességgel közelítettem meg a bolygó légkörét. Nem hajtott a birodalmi, tehát nem volt okom sietni. Már azon gondolkodtam, hogy vajon mit szól majd a családom és a barátim, ha meglátnak. Először biztosan azt fogják hinni, hogy meguntam a körutazást, s inkább hazatérek, de a helyzet nem ez volt. Csak kíváncsi voltam, hogy mi történt velük. Ludo is ebben a helyzetben volt, bár őt inkább Emily kötötte le, azt mondta, hogy először mindenképpen vele akar találkozni. Újabb jel, amivel lebuktatta kapcsolatukat előttem. Nem kérdezősködtem tőle, de tudtam mi a helyzet. A számomra kijelölt 23-as dokk felé irányítottam a Phantom-ot, majd mikor meggyőződtem róla, hogy tényleg üres, meg is próbáltam letenni oda a gépet. Nem okozott különösebb megerőltetést, csukott szemmel is képes lettem volna megcsinálni. Végül megállítottam a dokk belsejében a YT-t és letettem a platformra. Leállítottam a hajtóművet és a műszereket, majd lenyitottam a rámpát és elhagytam a fedélzetet.
- Akkor holnap találkozzunk az Imperial Pub előtt. Rendben? - tettem fel a kérdést, melyre már korábban megbeszéltük a választ, de az illemből még egyszer megkérdeztem. - Jól van. De próbálj meg ezúttal nem elkésni. - mondta mosolyogva a férfi, majd megfordult, és távozott a dokkból.
Én még elvégeztem néhány műveletet a Phantom-on, aztán végül én is elhagytam a kikötőt. A régi családi ház felé mentem, már jó ideje, hogy nem jártam ott, de az utat nem lehetett elfelejteni.
Tartalmas egy napot töltöttem el itthon. Először a szüleimet látogattam meg. Meglepődtek, hogy hazatértem, de szívesen fogadtak. Ugyanolyan volt minden, mint annak idején. Anyám a kedvenc ételemet főzte a tiszteletemre, apámmal - Ronnal - addig pedig mi másról is beszélhettünk volna, mint az űrhajókról. Semmi sem változott, mintha el sem mentem volna sosem. Mikor Zack-el és Emily-vel találkoztam természetesen ki mással is találkozhattam volna össze, mint Ludo-val. Tudtam, hogy a lány mellett lesz, így hát meg sem lepődtem rajta. A régi tanyánkon verődtünk össze, a parkban, mely nem messze volt egykori iskolámtól. Elmeséltük nekik a Tatooine-i történetet, s azt is, hogy meghibásodott a Phantom, mindent, amiből kimaradtak, miután ők visszautaztak ide, feladva az utazást. Este jól berúgtunk, s nosztalgiáztunk a régi időkről. Egyszóval egy tökéletes nap volt. De sajnos ez a nap is véget ért, s reggel enyhe fejfájással, kissé másnaposan, rossz szájízzel keltem ki egykori szobám ágyából, de szerencsére rendesen kialudhattam magamat. Hamar felöltöztem, megreggeliztem, majd elbúcsúztam szüleimtől, s már úton is voltam az Imperial Pub-hoz.
Út közben jöttem rá, hogy még azt sem tudom, hogy kit kell odabent keresnem, de valami azt súgta, hogy egymásra fogunk találni valamilyen módon. Időben keltem fel, számításaim szerint néhány perccel hamarabb is fogok odaérni, mint kellene. 10:50-kor már megérkeztem a pub elé, de Ludo már megelőzött. Hamarabb ért oda, mint én, már bőszen pöfékelte a cigarettát, mikor odaértem. Már nekem is ott lógott a számban, s fújtam a füstöt az atmoszférába.
- Reggelt. - biccentettem Ludo felé. - Neked is. Kipihented magad a tegnapi után? - érdeklődött nevetve. - Másnaposság az volt, de már rendben vagyok. - s közben kifújtam a füstöt. - Ja, már én is. Bár nem sokat aludtam. - majd Ludo körbenézett a környezetben. Gyanús volt számomra, úgy éreztem valamit eltitkol. Jól ismertem már őt, s tudtam, hogy így van. - Csak nem Emily-nél töltötted az éjszakát? - csillant föl a szemem. Ludo hallgatott, de a választ le lehetett olvasni az arcáról: IGEN. - Óóóó, te kis... - Na inkább menjünk be. - vágott a szavamba a férfi, majd elnyomta a cigijét, s elindult befelé a pubba. Követtem a példáját, s én is bementem.
Tehát Ludo és én beléptünk az Imperial Pub-ba. Jó ismertük már a helyet, annak idején sokszor rúgtunk be itt, de most más okból jöttünk ide. Bátor és tehetséges pilótákat kerestek, s én magamra ismertem. Amint beléptem az ajtón néhány lépés után megálltam, s keresgélni kezdtem, hátha találok valami jelet, ami a melóra vonatkozik, de csalódnom kellett.
- Na ennyit a pontos érkezésről. Sehol senki. - mondtam csüggedten társamnak, miközben elindultam az egyik asztal irányába. Mind a ketten leültünk, majd vártuk, hogy egy pincér siessen hozzánk. - Lehet műbalhé az egész. - elégedetlenkedett Ludo. - Nem hinném. Lehet csak máshogy jár a megbízó órája. - majd hülyén elnevettem magamat a rossz poénommal végezve.
Végül megérkezett az egyik pincér, kezében adattáblát tartva nézett ránk unottan. Viszonoztam a gesztust, nem tetszett nekem ez a grimasz. Mintha ő tenne szívességet, hogy kiszolgál.
- Egy blum dzsúszt ide. - csaptam magam elé az asztalra jelképesen. - Kettőt. - vágott közbe Ludo. - Látom te sem bírsz alkoholra még csak nézni se. - vigyorogtam Ludo felé. - Áááá, hülye vagy? A tegnapi után most rögtön elhánynám magamat. - fakadt ki a férfi.
Amíg vártuk az italt, addig én körbenéztem a helységben. A falaknál boxok álltak, néhol ült néhány ember, de nem volt túlságosan nagy tömeg. Hamarosan a bejárat felől egy nő lépett be. Gyönyörű volt, az arca rögtön megfogott. Ráadásul egyedül volt. Gondoltam rá, hogy magam mellé hívom egy italra, hátha kisül valami a dologból, de a nő célirányosan egy másik asztalnál foglalt helyet, s rendelt egy italt magának. Láthatóan várt valamire, vagy valakire. Biztos a pasijára. Szontyolodtam el egy pillanatra, majd térdemmel meglöktem Ludo térdét, s fejemmel a lány felé böktem.
- "Tehetséges" lány. - kiemeltem a tehetséges szót, ez a mi szavajárásunkban a csinosat jelentette. - Az. - mondta komoran Ludo. Ekkor jutott eszembe, hogy hiába hívom fel ilyenekre a figyelmét, hisz neki ott van Emily. Na mindegy.
Hamarosan újabb vendég érkezett a Pub-ba, egy körülbelül velem egy idős srác volt, oldalán egy jenettel. Rá már nem figyeltem fel annyira, mint a lányra, csupán nyugtáztam, hogy itt van, s ennyi. Nem tetszett, vagy semmi ilyesmi. Bár a zakója nem volt rossz, de nem az én stílusom. Kezdtünk gyűlni, újabb trió lépett be. De miért mindenki 11-kor jön ide? Kissé gyanús volt számomra a dolog, de csak minimálisan, épp csak gyanakodtam. Talán ők is a hirdetésre jelentkeztek? Hamarosan egy érdekes kis jelenet szemtanúja lettem, az egyik boxból kilépett az egyik férfi, majd a zakós srácnak adott egy tockost. Először azt hittem, hogy valami kötekedésnek leszünk nézői, de aztán kiderült, hogy ismerik egymást, sőt, testvérek voltak. Legalábbis az "öcskös" szóból erre következtettem. Majd ekkor láttam meg azt, amiért igazából idejöttünk. Amint visszamentek a boxba, az idősebb férfi mutogatni kezdte azt a bizonyos hirdetést, amire én is jelentkeztem. Vagyis mi.
- Nézd csak. Ott vannak. - biccentettem a fejemmel a box felé. Ludo a pohár alján keresztül próbálta meg először szemügyre venni a dolgot, de rájött, hogy így nem fog menni, hát elemelte azt a szájától. - Látom. - majd végigmérte a társaságot. - Mire vársz akkor? Menj oda. - vonta meg a vállát Ludo, mintha nem érdekelné. De tudtam jól, hogy érdekli. - Jössz te is. - rántottam meg a karját. Ekkorra azonban már kis csoport gyűlt össze a box körül, s ott állt az a szépséges teremtés is. Az a lány. Hát mégsem a pasiját várta. Rögtön megörültem a dolognak. Kifizetem a két italért járó összeget, borravalót természetesen nem adtam. Ludoval oldalamon én is a boxhoz mentem.
- Elnézést! Helyet kérek! - mondtam kicsit hangosabban, majd befúrtam magamat úgy, hogy szemkontaktust teremthessek a testvérpárral és a jenettel. - Üdvözlöm. Sid Nasyn vagyok, s ha nem tévedek, akkor magát keresem. A hirdetés miatt ugyebár. - mosolyogva biccentettem, majd lopva a szépséges lányra pillantottam.
Egész népes tömeg verődik össze az asztal körül, ami láthatóan meglepi munkaadónkat. Egyértelmű volt számomra, hogy nem mindenki vehet részt a megbízásban, talán némi próbán kell átesnünk, hogy bebizonyítsuk: érdemesek vagyunk rá, hogy elvégezzük a melót. A férfi vár néhány percet, én és Ludo addig szemben a megbízóval, az ülőalkalmatosság szélén foglalunk helyet. Megfordul a fejemben, hogy rágyújtok egy cigarettára, de úgy döntök végül, hogy nem károsítom a többiek egészségét vele. Majd, ha kiérünk innen. Ludo-ra nézek, aki a társaságot szemléli. Térdemmel meglököm az övét, mire ő felém néz. Kérdően biccentek felé, de ő csak megrázza a fejét: semmi különös. Végül eljön az idő, megbízónk megszólal, s bemutatkozik. Syyyxes-nek hívják. Közli, hogy többen vagyunk, mint amire számított, majd rákérdez kinek van hajója. Felhúzom a szemöldököm, még sosem hallottam olyan csempészről, akinek nincs hajója. Elsőként egy Marik Sheer nevű fickó közli milyen gépe van. Elismerően legörbítem a szám sarkát. Kissé előredőlök, könyökeimet az asztalra támasztom.
- Én egy YT-1300-al cirkálok a galaxisban. - mondom tárgyilagosan Syyyxes-nek. - A Phantom-al. - teszi hozzá Ludo. - Azt hiszem nem kell senkinek sem bemutatnunk a hajó tulajdonságait. Tipikus "szállító"hajó. - szállító alatt csempész hajót értek.
Szemeim végigpásztázzák a társaságot, s észreveszek egy fickót, aki végig csöndben ül, meg sem szólal, még csak be sem mutatkozik. Valamin nagyon elbambult, gyorsan megkeresem a forrását. A szépséges nő az, akit már én is kinéztem magamnak. Na abból nem eszel, öcsi. Jegyzem meg magamban, de tovább nem foglalkozom a dologgal. Ez a Marik elég tapasztalt hajósnak látszik, otthon lehet a szakmában. Csajozás helyett talán jobb lenne, ha inkább vele próbálnék meg valami üzleti kapcsolatot kialakítani. A nők milliónyian vannak a galaxisban, de ilyen lehetőség nem mindennap adódik az ember számára. Azt hiszem jobb lenne vele összebarátkozni.
Mindannyian egy hajón utaznának? Sid még bele is menne a dologba, de Ludo arcán látszott az elégedetlen kifejezés. A férfi tudta, hogy barátja nem szívesen hagyja magára kedvenc hajóját, a Phantomot. De most 15000 kreditről volt. Ludo barátja felé fordult, majd halkan szólalt meg.
- Nem hagyom itt a Phantomot. Mi van, ha valaki elviszi addig? Lehet, hogy ez csak egy csapda, és addig lenyúlják a többiek hajóját. - vázolta elgondolásait a férfi. - Ugyan már. Komolyan ezt hiszed? 15.000 kreditről van szó. Ráadásul fejenként, tehát összesen 30.000. Azt hiszem ez igazán megéri. - vetette ellen Sid. Társa duzzogva fordult el, de előtte még biccentett, látta barátján, hogy nem lehet meggyőzni a feladat elvégzése ellen.
Az egyik nagyszájú férfi hajója bizonyult a legígéretesebbnek. Bár az Action VI típust egyikük sem ismerte, de az elhangzottak alapján nagy lehet a raktere, s most ez lehet az egyik legfontosabb a szállítás szempontjából. Ekkor az eddig csöndben a szépséges lányt bámuló férfi szólalt meg. Valami luxushajóról beszélt, ami az övé. Egyértelmű volt Sid számára, hogy csak felvágni akar vele a srác, de csempész körökben a száz tonnás raktér igen nevetséges. A Phantom is alapból 100 metric tonnával rendelkezett, de hála Ludo átalakításainak, sikerült azt 150-re is kibővíteni, de ez még fokozható. Nem volt szimpatikus az "öcskös", még csak a nevét sem tudtuk, s máris a drága holmijaival dicsekedett. Elég gyerekesen. Látszott, hogy számára minden a pénz körül forog, egyéb emberi értékek nem érdeklik... a nők szépségén kívül. A Marik-al érkezett nő vicces beszólásán Sid jót nevetett, s még a duzzogó Ludo is elmosolyodott. Helyén volt az esze a nőnek.
- Az enyémbe is 150 fér. Úgyhogy egál. - bólintott Sid vidáman Marik felé.
Ezután a csempész férfi felsorolta, hogy miért is lenne jó az Action VI-al menni, amivel láthatóan Ludo is kezdett kiegyezni, de még mindig látszódott rajta a paranoia. Hosszú monológot mondott Marik, de mind úgy volt igaz, ahogy azt állította. Helyeslően bólogatott a fiatal csempész.
- Egyet értek Marik úrral. Ezekre én is kíváncsi lennék. - tette hozzá Sid.
Sid érdeklődve hallgatta Syyyxes mondandóját, amire Marik és ő is rákérdezett. Az ok egyszerű volt, s tulajdonképpen logikus is. A zsoldosok tényleg mindent megtesznek a pénzért. A csempészek is - Sid is ebbe a kategóriába tartozott -, de ők valóban a megbízónak hajtanak végre munkákat, hisz fontos a hírnév. Sid és Ludo hírneve - ha van nekik olyan - eléggé semmilyen volt. Sid Nasyn nevét még többen ismerhetik az apja miatt, valamint azért, mert kamasz korában néha apjával tartott egy- egy munka elvégzésekor. Ludo azonban alig kettő ilyen kaliberű megbízást tudhatott a háta mögött, valószínűleg, ha megkérdezik a nevét, az senkinek sem lesz ismerős. Ez azonban meg is történik, Gerind Heyler kérdezett rá Sid barátjának a nevére. A férfi hanyag módon a felvágós fickó felé fordult.
- Ludo Dash. Sid-el jöttem. - mondta hanyagul a férfi.
Sid bólintott a szavak hallatán, majd Marik-ra tekintett, hogy neki megfelelt-e Syyyxes magyarázata. Akár igen, akár nem, neki már nem volt kedve tovább várakozni. Körbenézett a többieken, majd fennhangon szólalt meg.
- Akkor indulhatunk?
Az Action VI kapitánya látszólag nem igazán örült annak, hogy ennyien fognak a hajója fedélzetén utazni, ráadásul minden vetélytársak: csempészek. Normális helyzetben egymás ellen kellene versengeniük, minél több kuncsaftra, és minél húzósabb feladatok érdekében, de most össze kell fogniuk. Ezt Sid is tudta, bármennyire nem volt ínyére, hogy nem a saját hajóját vezetheti az áruért, hanem csak utasként kell részt vennie. Barátjára tekintett, akinek arcáról még mindig lerítt, hogy neki bizony nem tetszik a dolog, egyáltalán nem. - Rendben, mennyünk. - vonta meg a vállát Sid felé. - De nekem akkor sem tetszik. - jegyezte meg halkan Ludo, hogy csak társa hallja. A Gerind nevű fickó nem adta fel, mindenkinek tudni akarta a nevét. Az eddig csöndben várakozó társaságnak így hát nem volt más választása, mind elárulták a nevüket - a kis vágott szeműt leszámítva. Sid Nasyn nem sokat törődött a többi csempésszel, természetesen mindnek próbálta megjegyezni a nevét, valamint ránézésre nagyjából sikerült megállapítania, hogy ki milyen jellem lehetett. Ezúttal próbált komolyan viselkedni, egy kis időre feladta szeleburdi jellemét, s a koréliaiak ravasz grimaszát festette az arcára. Látszólag Marik csapata tűnt a legtapasztaltabbnak, már jellemükből lesütött, hogy régóta a szakmában vannak, s nagy hírnévnek örvendnek. Elvégre nem sokan furikázhatnak a galaxisban egy koréliai futárral. A csempész tekintete ismét a szépséges Kim-re tévedt, aki csöndesen hallgatta az eseményeket. Nem sokat beszélt, visszahúzódó lánynak tűnt. De Sid úgy vélte, hogy ez csak a látszat, a gyönge külső mögött egy igazi vadmacskát sejtett. Ráadásul csempész, épp úgy, mint ő. Az ifjú Nasyn számára az ideális nő. Elmosolyodott, amint formás alakját végigmérte, majd ismét Syyyxes-re tekintett, aki az asztalra tette az adatokat és információkat tároló adatkártyát. Néhány másodpercig mindenki csak nézte az adattárolót, majd Sid fölött átnyúlva Drabaal vette azt magához. Kissé meglökte a férfit, de ő nem vette magára. Normális helyzetben lehet, hogy szólt volna valamit, de nem akart összetűzést a hajó kapitányával, így hát nem szólt semmit. Inkább mellénye egyik zsebébe nyúlt, majd elővette doboz cigarettáját, meg a lézergyújtót, s rápörkölt egy szálra. Drabaal végül unottan indulást mormolt. - Nyomás. - biccentett Sid fejével az ajtó felé, közben kifújta az első füstöt, s visszapakolt a zsebébe. Sid Nasyn mellett Ludo is elindult az ajtó felé, nyomban Drabaal kapitány mögött.
Elindultak ugyan kifelé, de Ludo túlságosan is nyugtalannak tűnt a munkával kapcsolatban. Csapdát érzett, s ha valamiről ő meg van győződve, az ellen nehezen lehet meggyőzni. Úgy sétált Sid mellett, mintha ott sem lenne, mintha a lelke valahol teljesen máshol szárnyalna, a testén kívül. Végül aztán barátja felé fordult, s csak kibökte mi a gondja. - Én így nem mehetek el. Védtelennek érzem magamat. Talán jobb lenne, ha én itt maradnék. - súgta Sid felé, aki úgy nézett rá vissza, mintha kísértetet látna. - Szükségem van rád, velem kell, hogy gyere. Nesze, fogd... - s egy kreditkártyát csúsztatott Ludo kezébe. - Nézz szét a környéken. - mondta halkan barátjának. Célzása egyértelmű volt, vegyen magának egy fegyvert. A férfi bólintott, majd elvette a kártyát, s megszaporázta lépteit. - A komm-on elérsz. - kiáltotta társa után, majd Drabaal-ra nézett, aki csak szemtanúja volt az esetnek. - Valamit még a hajón hagyott. - vonta meg a vállát Sid, s folytatta az útját az Action VI felé.
Ludo már elviharzott a kocsmából, Sid azonban még várt arra, hogy a társaság összeverődjön egy csoporttá és elinduljanak Drabaal hajója felé. Lassacskán mindenki összeszedte magát, mikor egy új jelentkező lépett be az Imperial Pub ajtaján. Sid nem gondolta volna, hogy hozzájuk érkezett, így nem is tulajdonított irányába túl nagy érdeklődést, és csak egy pillantásra méltatta. Azonban pillanatokon belül ismét őt figyelte, amint kissé késve, de bejelentette az újonnan érkezett férfi, hogy ő bizony a megbízásra jelentkezne. Legelőször Drabaal fojtott el egy nevetést a markában, de Sid sem volt rest. Épp a cigijéből szívott egy nagyot, mikor rátört a röhögés, s a füsttől így a nevetés a köhögéssel mosódott egybe. Még a könnyi is kicsordult Nasyn kapitánynak. A nevetség tárgyának nem volt más oka, mint a fickó jelenléte és személyisége. Undok dolog kineveti a másikat azért, amilyen, de Sid nem bírta elfojtani magában a dolgot. Egy szerencsétlen ember, aki láthatóan nincs tisztába arra, hogy milyen "szállításról" is van szó. Nem lehetett máshogy reagálni, csak nevetéssel vagy elégedetlenkedéssel. Ennek ellenére Syyyxes elfogadta a jelentkezését. Sid körbenézett az arcokon, és senki sem örült az új társnak. Igazából ő sem, de végre valami biztosíték arra, hogy nem lesz unalmas és lapos az utazás. - Hogy mit fog ez az ember kapni... - motyogta maga elé mosolyogva, fejcsóválva Sid. A néma srágabőrű vette kezelésbe a fickót, s elkezdte vonszolni a kijárat felé. Nasyn így hát folytatta útját a dokk felé, s tovább szívta a cigarettát.
Mikor a kis csapat kilépett a kocsmából, Sid idegesen pillantott körbe az utcán, nem értette, hogy társa hol vesztegeti az idejét eddig. Hisz csak egy sugárpisztolyt ment el vételezni, s köztudott, hogy a közelben található egy fegyverkereskedés, nem is olyan messze. Azonban mire a társaság minden egyes tagja elhagyta a pubot, Ludo befordult az utca végén a sarkon. Nem voltak sokan az utcán, rögtön kiszúrta egymást a páros. Sid megkönnyebbülve raktározta el magában a tényt, s pillanatokon belül már egymás mellett álltak. - Mi tartott eddig? - Vonta kérdőre a csempész a mellé érkező társát. - Nagy volt a sor. - Mondta Ludo kaján mosollyal a szája szélén, s jobb kezét az újonnan szerzett pisztolytáska fölé helyezte, melyben egy BlasTech DL-22-es sugárpisztoly lapult. Sid elég régóta ismerte már barátját ahhoz, hogy tudja: valami mást is csinált, valami tervet készített, amibe nem vonta még be társát. De érezte, hogy erről jelen pillanatban nem beszélhetnek, így csak biccentett egyet, s még egy gyanús pillantást vetett Ludo-ra, majd figyelmét ismét a társaság felé irányította.
Nem sok ideig járták Coronet utcáit, s megérkeztek az Űrkikötőhöz. Némi gyaloglás után egy hangárajtó elé érkeztek, ahol Drabaal valami szerkezettel felnyitotta az ajtót. A két fémpalló szétcsúszott, s Ludo és Sid néhány puskacsővel kellett, hogy farkasszemet nézzenek. A meglepettségtől még arra sem volt idejük, hogy ők is fegyvert rántsanak, csak álltak és várták a fejleményeket. Ám aggodalomra nem volt ok, a fegyveresek Drabaal emberei voltak, így szinte rögtön leeresztették fegyvereiket. Már minden készen állt az induláshoz, már csak a csapatnak kellett elfoglalni a fedélzetet, s már indulhattak is. A Rossz Pénz kapitánya meghagyta, hogy vendégeinek a raktérben kell nyugovóra térniük, ha pedig ez nem tetszik valakinek az őt nem érdekli. Sid-nek nem volt ellenére a dolog, s az örök akadékoskodó Ludo-nak sem. - Értettük, főnök. - biccentett Sid, Draabal felé a saját és barátja nevében. Kinézett magának egy kis lyukat két nagyobb doboz között, ahol akár öt ember könnyedén elférhet, majd kijelölte magának alvóhelyként.
Sid-et nem hagyta nyugodni az a furcsa mosoly, melyet Ludo villantott felé, mikor még az űrkikötőben újra találkoztak. Tudta, hogy társa nem érte be egy sima sugárpisztollyal, legalábbis erre a következtetésre jutott. De vajon mit rejtenek még a férfi zsebei? Erre a kérdésre kereste a választ Sid Nasyn, így hát mikor látta, hogy épp senki sem törődik velük, s mindenki a hiperűrutazás körülményeivel van elfoglalva, megkérdezte társát. - Mi volt az a jelenet az űrkikötőben, mit rejtegetsz? - húzta föl a szemöldökét a férfi. Ludo ismét bevetette azt a jól ismert grimaszt, s a keze elindult a zsebe felé, de csak óvatosan, hogy senki nem lássa mi kerül elő belőle. Már majdnem elővette azt a tárgyat, melytől az egyik övére akasztott tárolórekesz dudorodott, de végül a keze megállt, s szemeivel Sid feje fölé körülbelül fél méterrel bámult. Sid hátrafordította a fejét, hogy megnézze mit is pillantott meg barátja, s látta, hogy a Gerind nevű fickó feléjük tart. Legszívesebben elküldte volna a fenébe, hogy nehogy odamenjen hozzájuk, de nem szokása a bunkósság, ezért nem így tett. Mikor az öltönyös odaért hozzájuk a származásuk felől érdeklődött. Sid intett neki, hogy nyugodtan üljön le melléjük, ha szeretne, volt ott bőven még hely körülöttük. - Mind a ketten Corelliáról származunk, ott nevelkedtünk, de az igazi otthonunk az űr. - mosolyodott el irónikusan Sid. - Pontosabban a Phantom a mi igazi otthonunk. - javította ki nevetve barátját Ludo. - Igen, igen. - helyeselt nevetve a férfi. - Ahogy elnézem te is onnan való lehetsz, vagy tévedek? - folytatta barátságosan Sid. Ezután Gerind egy érdekes tényt állapított meg kérdés formájába öltve. Tényleg, vajon hova is tartanak? Erre még nem is gondolt sem Sid, sem Ludo, sőt, Sid fejében meg sem fordult, hogy ez esetleg egy csapda lenne. Annál inkább Ludo-éban, aki mostanra már lenyugodott, de Gerind kérdése felzaklatta, s most ismét aggodalmaskodó lett. - Már hogy a fenébe ne zavarna. Adom az ötleted, kérdezzük meg azt a Drabaal-t, ő biztosan képben van. - Végül is, bajunk nem lehet belőle... - s felálltak, hogy útnak induljanak a pilótakabin felé. Néhány lépés, és pár másodperc szünet után Sid törte meg a csendet. - Nem látszol csempésznek, mivel foglalkozol? - fordult Gerind felé.
|
|