Post by Lucy Jesh 'Kim' on Feb 22, 2009 10:07:43 GMT 1
Név: Lucy Jesh
Becenév: Kim
Születési idõ: B.E 14
Kor: 24
Születési hely: Nar Shaddaa
Nem: nõ
Faj: ember
Kaszt: fegyverkereskedõ/ áru beszállító
Kinézet:
165cm, 65 kg, magabiztos testtartású nõ, félhosszú, sötétbarna hajszínnel, galambszürke szemekkel. Állandónak számít a hosszú fekete kabátja, lábszárán szíjakkal rögzített hosszú szárú, fekete cipõ, egy nagy öv, amire remekül lehet fegyvertartó tokokat rögzíteni. Ruháján, számtalan helyen fordulnak elõ ezüstszínû csatok, többek között a lábbeli szíjain is, részben a külsõ megjelenés miatt.
Haját kiengedve, kontyba rakva vagy lófarokba összefogva is hordhatja a munkájától, a napszaktól vagy miegyébtõl függõen.
Gyermekkor:
Nar Shaddaan született, Birodalom elõtti 14. évben. Szülei egy apró lakásban éltek, így egy gyerek is igen nagy problémát jelentett a lakótér nagysága szempontjából. Ennek ellenére is Lucy és a szülei nagyon szoros kapcsolatot ápoltak egymással. A szülei már a születés után is szinte mindenek elé helyezték a gyermek viszonylagos jólétét és késõbbi tanulmányait. Az anyja mindennap idõt szakított, hogy játszhasson valamit a kis Lucy-vel a pincérnõi munka mellet. Egy csupa teli mosolyú nõ volt, és remek anya, aki remekül vezette a háztartást, és emellett hatalmas türelemmel és magabiztossággal kezelte a vitás helyzeteket, konfliktusokat. Valószínû, hogy Lucy tõle örökölte eme remek tulajdonságait.
Apjától még egy ennél is hasznosabb dolgot tanult.
Apja kiváló harcmûvésznek mondhatta magát, aki a kézi fegyvereket, leginkább botot is remekül kezelte.
Név szerint, a katonai pusztakezes közelharcot, amit ifjú korában tanulta egy kiképzésen, még a Birodalom elõtt. Katonának készült, de karrierjét kénytelen volt feladni látásbetegsége miatt, mivel egyik szemére részlegesen ugyan, de gyógyíthatatlanul megvakult. A betegség akkortájt keletkezett, amikor az iskoláinak és a kiképzésnek a végén járt. A betegsége valószínû, hogy örökletes, de még szerencsésnek mondhatta magát, hogy nem mind a két szemére vakult meg. Ez már önmagában kizáró ok volt, de erre még rátett egy lapáttal, hogy az ekkor jegyesének számító Sara is ellenezte a katonai pályáját, így más irányba fordult az élete. Utána alkatrész kereskedelemmel kezdet foglalkozni a Nar Shaddaan. Késõbb kiderült, nem hibázott, mivel remek üzleti érzékel rendelkezett, így ez az alap megélhetést remekül biztosította.
Ez után természetes, hogy az ekkor 5-6 éve Lucy energiáit ezeknek a fogásoknak a tanításával kötötte le, bár nem állt a rendelkezésükre valami sok hely. Akárhogy is, amellett, hogy valamennyi sportolási lehetõséget jelentett, szükséges is volt, hisz a Nar Shaddaa nem a legbiztonságosabb helynek számított.
Biztonságos vagy nem biztonságos, pénz akkor sem volt az elköltözésre.
Miután Lucy elkezdet az iskolát, mellette edzõtermekbe járt, hogy erõsítse fizikai erejét, mivel apja ezt is kiemelt fontóságúnak tartotta az iskolai elméleti tudás mellet. Lucy az iskolában jó képességûnek számított, jó jegyekkel. Emelet ezekben az években nagyon hasznos harcmûvészeti fogásokat is elsajátított, amit késõbb tovább is fejlesztett. Vagyis pl. a lefegyverzést, a harc és botforgatás mellet. Mai stílusát, ha harcra vagy önvédelemre kerül a sor, gyors helyváltoztatás, széles rúgó mozdulatok jellemzik. Kihasználja a tereptárgyakat, hajlékonyan mozog, könnyen talál fedezéket és rugalmasan kezeli a helyzeteket.
Pálya:
Gyermekként jó tanulmányi eredményeket mutatott fel, amit leginkább jó memóriájának köszönhetett. Mégis, már fiatalon belekóstolhatott a kereskedelmi élet egy szeletébe, tanulhatta apja módszereit az alkatrész értékesítéssel kapcsolatban. Elhatározta, hogy felnõtt korában õ is ezzel fog foglakozni, hát részben ez így is történt.
Sajnos, ahogy az életben lenni szokott, sokszor nem minden úgy történik, ahogy elterveztük. A Huttok által részben uralt bolygón gyakran elõfordult, hogy az ember rossz ügyletekbe keveredet. Az apjával is valami hasonló történt, ami miatt az egész család rövid idõ alatt hatalmas adósságcsapdába került. További sorsuk teljesen a Huttoktól függõt.
Lucy ekkor 14 éves, és már foglakozott kisebb alkatrész ügyletek lebonyolításával. Családja helyzete miatt õ is egyre lejjebb csúszott, egyre távolabb a legalitás határaitól. Ebben az idõszakban kezdte el használni a Kim nevet, mint állnevet. Mégis valami segítette ebben a reménytelenek mondható helyzetben. Egy átlagos nõnél ügyesebb mozgásával, harci tudásával, magabiztos jelemével, nyugodtságával sikerült kivívnia, hogy a lentebb lévõk ne csak áttapossanak rajta, hanem úgymond megálljanak és ki is kerüljék. Üzleti érzéke segítette egy kisebb vállalkozás beindításában, vagyis alkatrészek, és néha fegyverek beszerzésében és értékesítésében. Összekötetõje egy helyi bûnszervezet, akiktõl késõbb egyre inkább szakadni akart. Nagyon óvatosnak kellet lennie, mivel egy rossz lépés vagy döntés, és a saját és családja testi épsége is veszélybe kerülhetett. Ha az ember jól sakkozta a lépéseket, akár még jól is élhetett belõle.
Mindenesetre választékos szavaival és jó logikájával elérte, hogy rá is figyeljenek a sok irányított bábu között.
Nemsokára, 15 éves korában két rodiai is betársult a magánüzletébe. Ekkor már a birtokában volt egy vaksai csillagvadász, amit vezetni is tudott, és kisebb rakomány szállítására használta. Bár erre a célra nem a legalkalmasabb volt, de nem nagyon válogathatott. Mivel ez volt a legértékesebb tulajdona, ezért nagyon szerette.
Mivel valamennyire már ismert volt a helyi körökben (vagyis ha belépet a kocsmába, már nem bámulta mindenki), ezért valószínû, hogy a két rodiai is így ismerhette meg. A két éhenkórásznak csak egy pénzhozó társra volt szüksége, mivel nagyon le voltak égve. Ugyan Kim még nem találkozott fejvadásszal (sok rodiai híres fejvadász volt), de abban biztos volt, hogy ez a kettõ nem lehet profi. Tudta a saját korlátait, és hogy a néhány alkatrész eladásából nem fog meggazdagodni, így elõször nem értette a másik kettõ cselekedetét. De valamennyire hasznot is hoztak mivel be tudtak társulni egy YT-1400-assal, ami százszor alkalmasabb volt az áruszállításra. Miután néhány üzletet sikeresen nyélbe ütött, talán már elhihette a két rodiai is, hogy nem ostoba, ennek ellenére sem lankadt a figyelme. A két rodiait nagyon nem szerette, nem bízott bennük, svindler alakoknak tartotta õket, õ nem akart gátlástalan tolvaj vagy bûnözõ lenni. Ismeretségük alatt mindvégig ügyelt arra, hogy mindig legyen fegyvere a másik kettõ társaságában, nehogy azok lelõjék, nagyon óvatosnak kellet lennie, hogy véletlenül se húzhassák csõbe. Másik haszna az ismeretségnek, hogy még inkább kitanulta a már eddig is alap szinten ismert rodiai nyelvet.
Ugyan szülei tudtak ezekrõl az ügyletekrõl, de meg volt kötve a kezük, mivel ekkor a Huttok már tudomást szereztek Kim ügyködéseirõl. Ahogy elõtte sokan másokat, õt is be kívánták fûzni a bonyolult üzleti láncba, ami a feketekereskedelmet foglalta magában. A ’nagyok’ tudták, hogy üzleti tevékenységével nem sok vizet zavarhat, úgyhogy emiatt nem volt okuk bántani. Egy gyerektõl nem sok mindent remélhettek, de Kim eleinte készségesen elvállalta a rábízott, apró feladatokat a két rodiaival karöltve, akik örültek a megkapott munkáknak.
Ugyan Kim nem érzet félelmet ebben a világban, de szomorúvá tette az a tudat, hogy szülei egyáltalán nem ezt a pályát szánták neki. Nem hibáztathat senkit, de ez már akkor el lett rontva, amikor szülei a Huttokhoz fordultak hitelért. Mindnyájan tudták, hogy mi lenne a helyes, de azt is, hogy ennek mi lenne a következménye. Ebben az új rendszerben meg kellet tanulni élni, itt nem azok a törvények vonatkoztak az egyénekre, mint amit a törvénykönyvekben foglaltak. Itt mást jelentett a szórakozás, mást az üzlet és mást az élet értéke. Mást jelentet egy feladat teljesítése, és mást annak az elrontása. A beszédnek is változnia kellet, általában nem azt kellet mondani, mint amit érzett, vagy helyesnek tartott Kim. Egy ilyen embernek nagyon nehéz volt hozzá szokni ehhez az új környezethez.
A jövevény:
16 évesen találkozott egy olyan emberrel, aki részben ugyan, de megváltoztatta az életét. Ez az ember egy gyermek volt, egy árva, akire nem figyelt senki. Senki, csak Kim, miután találkozott a kikötõben a szótlan kisgyermekkel:
Kim és a két rodiai a kikötõben a hangárjuk felé tartanak, ahol a gépeik várják õket. A bolygót készültek elhagyni, az egyik szomszédos bolygóra, egy remek üzlet reményében. Kim-en szokásos ruhája van, a fekete bõrkabát, ami egy L-98-as lézerpisztolyt rejtett valamint még szokásos utazó viselete. Haja most csak tincsekben logót ki pilóta sapkája alól, amin még egy pilóta szemüveg is volt.
Már majdnem elérték céljukat, amikor Kim megpillant egy gyermeket, egymagában, szülök és felügyelet nélkül. Oda megy hozzá és megszólítja:
- Szia, hol vannak a szüleid? – kérdez rá.
A kisfiú ránéz kék szemeivel, alig tûnik többnek 8 évesnél. A két rodiai felfigyel erre, és õk is odamennek.
- /Ez ki?/ – kérdezi az egyik, rodiai nyelven, mivel jobbára csak e nyelven tudott beszélni.
- /Egy gyerek te barom, nem látod!/ - mondja viccelõdve a másik. - /Egy kis kölök, eladhatjuk rabszolgának./
- /Csendet!/ - szólt rájuk Kim.
Azok azonnal elhallgattak.
- /Menjetek a gépekhez, és készítsétek elõ õket a felszálláshoz!/ - folytatja Kim ellentmondást nem tûrõ hangon. Felidegesítette a rabszolgaság említése. Az egyik rodiai még mordult egyet, majd mindketten távoztak.
- Mi a neved? – kérdi barátságosan Kim.
- Zeyra. – feleli vékonyka hangján a gyermek. Kék szemeit Kim-re emelte, de nem szólt többet.
- És hol vannak a szüleid Zeyra? – Kim maga sem tudja, hogy mért érdekli ennyire a gyerek sorsa, de abban is biztos, hogy így egyedül sem akarja itt hagyni.
A gyermek tovább bámult, és úgy tûnt, nem nagyon akaródzik neki válaszolni. Kim ott állt tétován, nem tudta mit kezdjen, az idõ is szorította, a gyerekekhez meg nem nagyon értett.
- Nem válaszol, na? – kérdezte inkább szánakozva, mint számon kérõen.
- Nem….mert nincsenek – felelte a gyermek. Vékonyka hangján lehetett érezni a dühöt, mintha Kim tehetne az egészrõl.
- Ohh – mondta Kim, de nem nagyon akarta ezután firtatni a dolgot.
A gyermek hirtelen sarkon fordult és elindult egy árus felé. Úgy tûnt, hogy készül valamire, de Kim csak a tekintetével követte. Amikor odaért, befurakodott az emberek közé és lecsent valami ételt a pultról. Az öröme nem tarthatott sokáig, mivel az árus észrevette és azonnal elkapta, majd megpofozta. Az arca kipirult az ütéstõl, de nem sírt, hanem makacsul nézte az eladót, kis kezében az ételt szorongatva.
- Te kis szemtelen, majd adok én neked! – mondta az árus elvörösödött fejjel, majd újra emelte a kezét. Közben egy kisebb tömeg gyûlt össze a hangzavar miatt. Kim is köztük volt és nézte a gyermek arcát. Hiába volt nála ötször nagyobb az eladó, és hiába pofozta az meg már másodszor, a gyermek mégsem engedte az ételt, mintha az élete múlna rajta, vagy valaki másé. Ez az elszántság, ami gazdagságot vagy nyomort jelentett, sikert vagy bukást, ez az, ami az életet és magát a halált jelentette.
Kim hirtelen utat tört magának az elõtte ácsorgó csürhében, aki mind csak a ’látványosságért lopta itt a napot.
- Majd én fizetem! – szólt erélyesen az eladóra, s eközben elkapta annak újralendülõ kezét. Az elszántsága erõs, de a keze a férfival szemben aligha, alig bírta megállítani annak lendületét. Másik kezével elõvett valamennyi pénzt, valószínûleg többet, mint amennyibe az a sütemény féle került, majd odalökte az árusnak.
- Nesze! – mondta megvetéssel a hangjában, majd következõ lépéseként kivonszolta a féli ájult gyereket a tömeg közül.
Miután a gyermek magához tért, õ vizel kínálta.
- Ha rám hallgatsz – szólalt meg Kim- akkor többet nem lopsz.
A gyermek arca még mindig piros volt, a szeme alatt be is dagadt az ütésektõl. Nagy nehezen bólogatott Kim-nek, de szemével valami mást keresett, a süteményt. Kim egyáltalán nem haragudott, hanem erre elmosolyodott.
- Tessék, itt van. – nyújtotta neki, valami szeretet teljes gondoskodással a hangjában.
- Köszönöm…- cincogta a gyermek, de Kim ekkor még nem is tudta, hogy mennyi mindent köszönt akkor.
Nyolc év telt el és Zeyra azóta is vele van. Már félig felnõtt, 16 éves, és mondhatni Kim legjobb barátja, leghûségesebb társa és legelszántabb segítõje lett. Kim a találkozás után még kereste egy ideig a gyermek szüleit, de sikertelenül, a gyermeknek igaza volt, meghaltak. A két rodiai még egy ideig próbálkozott azzal, hogy tovább adják rabszolgának, de Kim ezt nem engedte. Azóta Zeyra vele tart mindenhova, és olyan kölcsönös bizalom alakult ki köztük, amit talán soha nem lehet szétszakítani. Kim teljesen úgy kezelte Zeyrát, mint a gyermekét, de azt még sem szerette, ha az mamának szólította, mivel tudta, hogy õ mégsem az igazi édesanyja. Késõbb kiderült, hogy Zeyra remek reflexekkel rendelkezik, és nagyon jó pilóta lehet belõle. Kim meg is tanította a vaksai csillagvadász vezetésére és akár a gépet is rá merte volna bízni.
Egyéb tulajdonok:
- egy Vaksai Csillagvadász, ’ Üstökös,’ amit 14 évesen vett egy helyi hajókereskedõnél. Akkor a gép remek vételt jelentett, mivel áron alul vehette meg. A rakétavetõt leszereltette, és azzal is tisztában volt, hogy a botkormány néha akadozik, de ezek nem számítottak olyan súlyos hibának. A vételt még az is elõsegítette, hogy az apja ismerte az eladót, így Kim protekcióval könnyebben hozzájuthatott a géphez. Apja néhány alkatrész felajánlásával elérte a gép árának további lejjebb taposását. Ezután õ is segített neki a gép kiismerésében. Állítása szerint, már korában is találkozott ezzel a típussal, így nagyon hasznos információkat adhatott Kim-nek a géprõl. A tanulás az alapok után már teljesen improvizatív módon történt, mivel a gép egyszemélyes volt, így nem szállhatott be másodpilóta a pilóta, jelen esetben Kim mellé. Azóta a gép néhány, kisebb-nagyobb szervizen esett át, de még mindig hûségesen szolgálja Kim-et.
Fegyverek:
- L-98-as lézerpisztoly, amit az önvédelem miatt szerzett be, bár nem valami jó lövõ.
- Valamint egy egypengéjû, hosszú kard, amit egy másik bolygón kapott fizetség mellé. Késéggel elfogadta és el is tette magának, majd késõbb remekül meg is tanulta használni, ha már lõni nem tud olyan jól. Azóta átalakította a díszkardot, egy egyszerû sétapálcának álcázta, még markolatot is csinált neki. Hisz, így nem árulja el a kard fegyver mivoltát, és meg is lepheti vele ellenfeleit, csak ki kell húznia a pálcatokból.
A düh:
18 éves korában, amikor egy másik bolygón tartózkodott, érte a hír, hogy szülei elhaláloztak. Ez után azonnal visszatért a Nar Shaddaara, hogy megtudja, mi történt. A helyi rendfenntartó erõ természetes halállal magyarázta a történteket, de Kim tudta, hogy ez hazugság. Csak az egyik helyi bûnszervezett lehetett az, akik a kezükben tartják a hatóságokat és elmásítják a történteket. Kutatásba kezdett, de máig sem sikerült megtalálnia az illetékeseket. Tehetetlenségében iszonyatos gyûlölet gyulladt benne, ami majdnem megnyomorította a lelkét. Zeyra segítet neki átvészelni az idõszakot. Mivel gyorsan cselekedet, sikerült elérnie, hogy a Huttok ne tudják rátenni a kezüket az aprócska lakásra, máig is ebben él.
Szerencsétlenség szerencsétlenséget követett. A két rodiai súlyosan átverte, és az YT-1400-assal, a rakománnyal, és a pénz nagy részével megléptek. Ez egy idõre, padlóra küldte Kim üzletét, de nem nagyon törõdhetett ezzel, a szüleit siratta.
Miután a két rodiai lelépet, ketten vitték tovább a kereskedést. Zeyra ez alatt mindenben segítette Kimet, bár õ ezt nem várta el tõle. A fiú ki akarta fejezni a háláját, azért, hogy Kim nem hagyta magára azon a napon. Egy idõ után Zeyra már jobban is vezette a csillagvadászt, mint maga Kim. Ugyan az a magabiztosság vértezte fel, mint Kimet, aki néhány fogást tovább is adott a fiúnak.
Kim tudta azt, amit még régen az apja is, az ember sokkal nyugodtabban cselekszik, ha felvértezi valami erõ, nyugodtabb lesz akkor, ha tudja, hogy nincs mindenféle támadásnak kiszolgáltatva. Ekkor már akár a helyzetbeli helytállásával, magabiztosságával is meghátrálásra kényszerítheti az ellenfelet. Kim is ezt használta ki.
Ma:
Ma Zeyra az állandó társa, és kisebb nagyobb ügyleteket is vállalnak. Van, hogy elutaznak a szomszédos bolygókra és valamit becsempésznek a gyûlölt Huttoknak jó pénzért. Vagy helyi kereskedõknek szállítanak alkatrészeket, vagy megrendelésre fegyvereket. Kim ki akar szakadni ebbõl az ördögi körbõl, és máshol kereskedni, de a múlt és régi munkaadói nem nagyon engedik. Mindenesetre, azt még mindig nem adta fel, hogy kiderítse, hogy kitõl vagy mitõl haltak meg szülei, most 24 évesen.
Becenév: Kim
Születési idõ: B.E 14
Kor: 24
Születési hely: Nar Shaddaa
Nem: nõ
Faj: ember
Kaszt: fegyverkereskedõ/ áru beszállító
Kinézet:
165cm, 65 kg, magabiztos testtartású nõ, félhosszú, sötétbarna hajszínnel, galambszürke szemekkel. Állandónak számít a hosszú fekete kabátja, lábszárán szíjakkal rögzített hosszú szárú, fekete cipõ, egy nagy öv, amire remekül lehet fegyvertartó tokokat rögzíteni. Ruháján, számtalan helyen fordulnak elõ ezüstszínû csatok, többek között a lábbeli szíjain is, részben a külsõ megjelenés miatt.
Haját kiengedve, kontyba rakva vagy lófarokba összefogva is hordhatja a munkájától, a napszaktól vagy miegyébtõl függõen.
Kim
Gyermekkor:
Nar Shaddaan született, Birodalom elõtti 14. évben. Szülei egy apró lakásban éltek, így egy gyerek is igen nagy problémát jelentett a lakótér nagysága szempontjából. Ennek ellenére is Lucy és a szülei nagyon szoros kapcsolatot ápoltak egymással. A szülei már a születés után is szinte mindenek elé helyezték a gyermek viszonylagos jólétét és késõbbi tanulmányait. Az anyja mindennap idõt szakított, hogy játszhasson valamit a kis Lucy-vel a pincérnõi munka mellet. Egy csupa teli mosolyú nõ volt, és remek anya, aki remekül vezette a háztartást, és emellett hatalmas türelemmel és magabiztossággal kezelte a vitás helyzeteket, konfliktusokat. Valószínû, hogy Lucy tõle örökölte eme remek tulajdonságait.
Apjától még egy ennél is hasznosabb dolgot tanult.
Apja kiváló harcmûvésznek mondhatta magát, aki a kézi fegyvereket, leginkább botot is remekül kezelte.
Név szerint, a katonai pusztakezes közelharcot, amit ifjú korában tanulta egy kiképzésen, még a Birodalom elõtt. Katonának készült, de karrierjét kénytelen volt feladni látásbetegsége miatt, mivel egyik szemére részlegesen ugyan, de gyógyíthatatlanul megvakult. A betegség akkortájt keletkezett, amikor az iskoláinak és a kiképzésnek a végén járt. A betegsége valószínû, hogy örökletes, de még szerencsésnek mondhatta magát, hogy nem mind a két szemére vakult meg. Ez már önmagában kizáró ok volt, de erre még rátett egy lapáttal, hogy az ekkor jegyesének számító Sara is ellenezte a katonai pályáját, így más irányba fordult az élete. Utána alkatrész kereskedelemmel kezdet foglalkozni a Nar Shaddaan. Késõbb kiderült, nem hibázott, mivel remek üzleti érzékel rendelkezett, így ez az alap megélhetést remekül biztosította.
Ez után természetes, hogy az ekkor 5-6 éve Lucy energiáit ezeknek a fogásoknak a tanításával kötötte le, bár nem állt a rendelkezésükre valami sok hely. Akárhogy is, amellett, hogy valamennyi sportolási lehetõséget jelentett, szükséges is volt, hisz a Nar Shaddaa nem a legbiztonságosabb helynek számított.
Biztonságos vagy nem biztonságos, pénz akkor sem volt az elköltözésre.
Miután Lucy elkezdet az iskolát, mellette edzõtermekbe járt, hogy erõsítse fizikai erejét, mivel apja ezt is kiemelt fontóságúnak tartotta az iskolai elméleti tudás mellet. Lucy az iskolában jó képességûnek számított, jó jegyekkel. Emelet ezekben az években nagyon hasznos harcmûvészeti fogásokat is elsajátított, amit késõbb tovább is fejlesztett. Vagyis pl. a lefegyverzést, a harc és botforgatás mellet. Mai stílusát, ha harcra vagy önvédelemre kerül a sor, gyors helyváltoztatás, széles rúgó mozdulatok jellemzik. Kihasználja a tereptárgyakat, hajlékonyan mozog, könnyen talál fedezéket és rugalmasan kezeli a helyzeteket.
Pálya:
Gyermekként jó tanulmányi eredményeket mutatott fel, amit leginkább jó memóriájának köszönhetett. Mégis, már fiatalon belekóstolhatott a kereskedelmi élet egy szeletébe, tanulhatta apja módszereit az alkatrész értékesítéssel kapcsolatban. Elhatározta, hogy felnõtt korában õ is ezzel fog foglakozni, hát részben ez így is történt.
Sajnos, ahogy az életben lenni szokott, sokszor nem minden úgy történik, ahogy elterveztük. A Huttok által részben uralt bolygón gyakran elõfordult, hogy az ember rossz ügyletekbe keveredet. Az apjával is valami hasonló történt, ami miatt az egész család rövid idõ alatt hatalmas adósságcsapdába került. További sorsuk teljesen a Huttoktól függõt.
Lucy ekkor 14 éves, és már foglakozott kisebb alkatrész ügyletek lebonyolításával. Családja helyzete miatt õ is egyre lejjebb csúszott, egyre távolabb a legalitás határaitól. Ebben az idõszakban kezdte el használni a Kim nevet, mint állnevet. Mégis valami segítette ebben a reménytelenek mondható helyzetben. Egy átlagos nõnél ügyesebb mozgásával, harci tudásával, magabiztos jelemével, nyugodtságával sikerült kivívnia, hogy a lentebb lévõk ne csak áttapossanak rajta, hanem úgymond megálljanak és ki is kerüljék. Üzleti érzéke segítette egy kisebb vállalkozás beindításában, vagyis alkatrészek, és néha fegyverek beszerzésében és értékesítésében. Összekötetõje egy helyi bûnszervezet, akiktõl késõbb egyre inkább szakadni akart. Nagyon óvatosnak kellet lennie, mivel egy rossz lépés vagy döntés, és a saját és családja testi épsége is veszélybe kerülhetett. Ha az ember jól sakkozta a lépéseket, akár még jól is élhetett belõle.
Mindenesetre választékos szavaival és jó logikájával elérte, hogy rá is figyeljenek a sok irányított bábu között.
Nemsokára, 15 éves korában két rodiai is betársult a magánüzletébe. Ekkor már a birtokában volt egy vaksai csillagvadász, amit vezetni is tudott, és kisebb rakomány szállítására használta. Bár erre a célra nem a legalkalmasabb volt, de nem nagyon válogathatott. Mivel ez volt a legértékesebb tulajdona, ezért nagyon szerette.
Mivel valamennyire már ismert volt a helyi körökben (vagyis ha belépet a kocsmába, már nem bámulta mindenki), ezért valószínû, hogy a két rodiai is így ismerhette meg. A két éhenkórásznak csak egy pénzhozó társra volt szüksége, mivel nagyon le voltak égve. Ugyan Kim még nem találkozott fejvadásszal (sok rodiai híres fejvadász volt), de abban biztos volt, hogy ez a kettõ nem lehet profi. Tudta a saját korlátait, és hogy a néhány alkatrész eladásából nem fog meggazdagodni, így elõször nem értette a másik kettõ cselekedetét. De valamennyire hasznot is hoztak mivel be tudtak társulni egy YT-1400-assal, ami százszor alkalmasabb volt az áruszállításra. Miután néhány üzletet sikeresen nyélbe ütött, talán már elhihette a két rodiai is, hogy nem ostoba, ennek ellenére sem lankadt a figyelme. A két rodiait nagyon nem szerette, nem bízott bennük, svindler alakoknak tartotta õket, õ nem akart gátlástalan tolvaj vagy bûnözõ lenni. Ismeretségük alatt mindvégig ügyelt arra, hogy mindig legyen fegyvere a másik kettõ társaságában, nehogy azok lelõjék, nagyon óvatosnak kellet lennie, hogy véletlenül se húzhassák csõbe. Másik haszna az ismeretségnek, hogy még inkább kitanulta a már eddig is alap szinten ismert rodiai nyelvet.
Ugyan szülei tudtak ezekrõl az ügyletekrõl, de meg volt kötve a kezük, mivel ekkor a Huttok már tudomást szereztek Kim ügyködéseirõl. Ahogy elõtte sokan másokat, õt is be kívánták fûzni a bonyolult üzleti láncba, ami a feketekereskedelmet foglalta magában. A ’nagyok’ tudták, hogy üzleti tevékenységével nem sok vizet zavarhat, úgyhogy emiatt nem volt okuk bántani. Egy gyerektõl nem sok mindent remélhettek, de Kim eleinte készségesen elvállalta a rábízott, apró feladatokat a két rodiaival karöltve, akik örültek a megkapott munkáknak.
Ugyan Kim nem érzet félelmet ebben a világban, de szomorúvá tette az a tudat, hogy szülei egyáltalán nem ezt a pályát szánták neki. Nem hibáztathat senkit, de ez már akkor el lett rontva, amikor szülei a Huttokhoz fordultak hitelért. Mindnyájan tudták, hogy mi lenne a helyes, de azt is, hogy ennek mi lenne a következménye. Ebben az új rendszerben meg kellet tanulni élni, itt nem azok a törvények vonatkoztak az egyénekre, mint amit a törvénykönyvekben foglaltak. Itt mást jelentett a szórakozás, mást az üzlet és mást az élet értéke. Mást jelentet egy feladat teljesítése, és mást annak az elrontása. A beszédnek is változnia kellet, általában nem azt kellet mondani, mint amit érzett, vagy helyesnek tartott Kim. Egy ilyen embernek nagyon nehéz volt hozzá szokni ehhez az új környezethez.
A jövevény:
16 évesen találkozott egy olyan emberrel, aki részben ugyan, de megváltoztatta az életét. Ez az ember egy gyermek volt, egy árva, akire nem figyelt senki. Senki, csak Kim, miután találkozott a kikötõben a szótlan kisgyermekkel:
Kim és a két rodiai a kikötõben a hangárjuk felé tartanak, ahol a gépeik várják õket. A bolygót készültek elhagyni, az egyik szomszédos bolygóra, egy remek üzlet reményében. Kim-en szokásos ruhája van, a fekete bõrkabát, ami egy L-98-as lézerpisztolyt rejtett valamint még szokásos utazó viselete. Haja most csak tincsekben logót ki pilóta sapkája alól, amin még egy pilóta szemüveg is volt.
Már majdnem elérték céljukat, amikor Kim megpillant egy gyermeket, egymagában, szülök és felügyelet nélkül. Oda megy hozzá és megszólítja:
- Szia, hol vannak a szüleid? – kérdez rá.
A kisfiú ránéz kék szemeivel, alig tûnik többnek 8 évesnél. A két rodiai felfigyel erre, és õk is odamennek.
- /Ez ki?/ – kérdezi az egyik, rodiai nyelven, mivel jobbára csak e nyelven tudott beszélni.
- /Egy gyerek te barom, nem látod!/ - mondja viccelõdve a másik. - /Egy kis kölök, eladhatjuk rabszolgának./
- /Csendet!/ - szólt rájuk Kim.
Azok azonnal elhallgattak.
- /Menjetek a gépekhez, és készítsétek elõ õket a felszálláshoz!/ - folytatja Kim ellentmondást nem tûrõ hangon. Felidegesítette a rabszolgaság említése. Az egyik rodiai még mordult egyet, majd mindketten távoztak.
- Mi a neved? – kérdi barátságosan Kim.
- Zeyra. – feleli vékonyka hangján a gyermek. Kék szemeit Kim-re emelte, de nem szólt többet.
- És hol vannak a szüleid Zeyra? – Kim maga sem tudja, hogy mért érdekli ennyire a gyerek sorsa, de abban is biztos, hogy így egyedül sem akarja itt hagyni.
A gyermek tovább bámult, és úgy tûnt, nem nagyon akaródzik neki válaszolni. Kim ott állt tétován, nem tudta mit kezdjen, az idõ is szorította, a gyerekekhez meg nem nagyon értett.
- Nem válaszol, na? – kérdezte inkább szánakozva, mint számon kérõen.
- Nem….mert nincsenek – felelte a gyermek. Vékonyka hangján lehetett érezni a dühöt, mintha Kim tehetne az egészrõl.
- Ohh – mondta Kim, de nem nagyon akarta ezután firtatni a dolgot.
A gyermek hirtelen sarkon fordult és elindult egy árus felé. Úgy tûnt, hogy készül valamire, de Kim csak a tekintetével követte. Amikor odaért, befurakodott az emberek közé és lecsent valami ételt a pultról. Az öröme nem tarthatott sokáig, mivel az árus észrevette és azonnal elkapta, majd megpofozta. Az arca kipirult az ütéstõl, de nem sírt, hanem makacsul nézte az eladót, kis kezében az ételt szorongatva.
- Te kis szemtelen, majd adok én neked! – mondta az árus elvörösödött fejjel, majd újra emelte a kezét. Közben egy kisebb tömeg gyûlt össze a hangzavar miatt. Kim is köztük volt és nézte a gyermek arcát. Hiába volt nála ötször nagyobb az eladó, és hiába pofozta az meg már másodszor, a gyermek mégsem engedte az ételt, mintha az élete múlna rajta, vagy valaki másé. Ez az elszántság, ami gazdagságot vagy nyomort jelentett, sikert vagy bukást, ez az, ami az életet és magát a halált jelentette.
Kim hirtelen utat tört magának az elõtte ácsorgó csürhében, aki mind csak a ’látványosságért lopta itt a napot.
- Majd én fizetem! – szólt erélyesen az eladóra, s eközben elkapta annak újralendülõ kezét. Az elszántsága erõs, de a keze a férfival szemben aligha, alig bírta megállítani annak lendületét. Másik kezével elõvett valamennyi pénzt, valószínûleg többet, mint amennyibe az a sütemény féle került, majd odalökte az árusnak.
- Nesze! – mondta megvetéssel a hangjában, majd következõ lépéseként kivonszolta a féli ájult gyereket a tömeg közül.
Miután a gyermek magához tért, õ vizel kínálta.
- Ha rám hallgatsz – szólalt meg Kim- akkor többet nem lopsz.
A gyermek arca még mindig piros volt, a szeme alatt be is dagadt az ütésektõl. Nagy nehezen bólogatott Kim-nek, de szemével valami mást keresett, a süteményt. Kim egyáltalán nem haragudott, hanem erre elmosolyodott.
- Tessék, itt van. – nyújtotta neki, valami szeretet teljes gondoskodással a hangjában.
- Köszönöm…- cincogta a gyermek, de Kim ekkor még nem is tudta, hogy mennyi mindent köszönt akkor.
Nyolc év telt el és Zeyra azóta is vele van. Már félig felnõtt, 16 éves, és mondhatni Kim legjobb barátja, leghûségesebb társa és legelszántabb segítõje lett. Kim a találkozás után még kereste egy ideig a gyermek szüleit, de sikertelenül, a gyermeknek igaza volt, meghaltak. A két rodiai még egy ideig próbálkozott azzal, hogy tovább adják rabszolgának, de Kim ezt nem engedte. Azóta Zeyra vele tart mindenhova, és olyan kölcsönös bizalom alakult ki köztük, amit talán soha nem lehet szétszakítani. Kim teljesen úgy kezelte Zeyrát, mint a gyermekét, de azt még sem szerette, ha az mamának szólította, mivel tudta, hogy õ mégsem az igazi édesanyja. Késõbb kiderült, hogy Zeyra remek reflexekkel rendelkezik, és nagyon jó pilóta lehet belõle. Kim meg is tanította a vaksai csillagvadász vezetésére és akár a gépet is rá merte volna bízni.
Zeyra 16 évesen.
Egyéb tulajdonok:
- egy Vaksai Csillagvadász, ’ Üstökös,’ amit 14 évesen vett egy helyi hajókereskedõnél. Akkor a gép remek vételt jelentett, mivel áron alul vehette meg. A rakétavetõt leszereltette, és azzal is tisztában volt, hogy a botkormány néha akadozik, de ezek nem számítottak olyan súlyos hibának. A vételt még az is elõsegítette, hogy az apja ismerte az eladót, így Kim protekcióval könnyebben hozzájuthatott a géphez. Apja néhány alkatrész felajánlásával elérte a gép árának további lejjebb taposását. Ezután õ is segített neki a gép kiismerésében. Állítása szerint, már korában is találkozott ezzel a típussal, így nagyon hasznos információkat adhatott Kim-nek a géprõl. A tanulás az alapok után már teljesen improvizatív módon történt, mivel a gép egyszemélyes volt, így nem szállhatott be másodpilóta a pilóta, jelen esetben Kim mellé. Azóta a gép néhány, kisebb-nagyobb szervizen esett át, de még mindig hûségesen szolgálja Kim-et.
Vaksai csillagvadász
Fegyverek:
- L-98-as lézerpisztoly, amit az önvédelem miatt szerzett be, bár nem valami jó lövõ.
L-98
- Valamint egy egypengéjû, hosszú kard, amit egy másik bolygón kapott fizetség mellé. Késéggel elfogadta és el is tette magának, majd késõbb remekül meg is tanulta használni, ha már lõni nem tud olyan jól. Azóta átalakította a díszkardot, egy egyszerû sétapálcának álcázta, még markolatot is csinált neki. Hisz, így nem árulja el a kard fegyver mivoltát, és meg is lepheti vele ellenfeleit, csak ki kell húznia a pálcatokból.
Díszkard
A düh:
18 éves korában, amikor egy másik bolygón tartózkodott, érte a hír, hogy szülei elhaláloztak. Ez után azonnal visszatért a Nar Shaddaara, hogy megtudja, mi történt. A helyi rendfenntartó erõ természetes halállal magyarázta a történteket, de Kim tudta, hogy ez hazugság. Csak az egyik helyi bûnszervezett lehetett az, akik a kezükben tartják a hatóságokat és elmásítják a történteket. Kutatásba kezdett, de máig sem sikerült megtalálnia az illetékeseket. Tehetetlenségében iszonyatos gyûlölet gyulladt benne, ami majdnem megnyomorította a lelkét. Zeyra segítet neki átvészelni az idõszakot. Mivel gyorsan cselekedet, sikerült elérnie, hogy a Huttok ne tudják rátenni a kezüket az aprócska lakásra, máig is ebben él.
Szerencsétlenség szerencsétlenséget követett. A két rodiai súlyosan átverte, és az YT-1400-assal, a rakománnyal, és a pénz nagy részével megléptek. Ez egy idõre, padlóra küldte Kim üzletét, de nem nagyon törõdhetett ezzel, a szüleit siratta.
Miután a két rodiai lelépet, ketten vitték tovább a kereskedést. Zeyra ez alatt mindenben segítette Kimet, bár õ ezt nem várta el tõle. A fiú ki akarta fejezni a háláját, azért, hogy Kim nem hagyta magára azon a napon. Egy idõ után Zeyra már jobban is vezette a csillagvadászt, mint maga Kim. Ugyan az a magabiztosság vértezte fel, mint Kimet, aki néhány fogást tovább is adott a fiúnak.
Kim tudta azt, amit még régen az apja is, az ember sokkal nyugodtabban cselekszik, ha felvértezi valami erõ, nyugodtabb lesz akkor, ha tudja, hogy nincs mindenféle támadásnak kiszolgáltatva. Ekkor már akár a helyzetbeli helytállásával, magabiztosságával is meghátrálásra kényszerítheti az ellenfelet. Kim is ezt használta ki.
Ma:
Ma Zeyra az állandó társa, és kisebb nagyobb ügyleteket is vállalnak. Van, hogy elutaznak a szomszédos bolygókra és valamit becsempésznek a gyûlölt Huttoknak jó pénzért. Vagy helyi kereskedõknek szállítanak alkatrészeket, vagy megrendelésre fegyvereket. Kim ki akar szakadni ebbõl az ördögi körbõl, és máshol kereskedni, de a múlt és régi munkaadói nem nagyon engedik. Mindenesetre, azt még mindig nem adta fel, hogy kiderítse, hogy kitõl vagy mitõl haltak meg szülei, most 24 évesen.
