Ken Solus

[Ken Solus]

Név: Ken Solus
Faj: Ember
Származás: Corellia
Foglalkozás: Szerencsevadász / Mesterlövész / Zsoldos
Kor: 26 év
Magasság: 185 cm
Testsúly: 80 kg

Leírás: Magas, sportos testalkatú koréliai férfi. Metszett arca és ibolyakék szeme különös vonzást kölcsönöz neki. Hollófekete haja válláig ér, legtöbbször vörös szalaggal hátrakötve hordja. Elõkelõ ruházatát a fekete és vörös színek jellemzik.
Ismertetõjel: Bal keze mattezüst színû kibernetikus kéz, melyet fekete bõrkesztyû takar.

Felszerelés: elõkelõ öltözet (fekete selyem ing, fekete szövetnadrág, fekete ¾-es kabát), drága karóra (több mint 1000 idõzóna beállítási lehetõségel) 2 pakli Sabbac-kártya, fegyver és szerszámöv, rejtett pisztolytáska, vízlélegzõ készülék, komlink, Medpakk (2 db), zsebszámítógép, utazótáska.
Fegyverek: BlasTech DL-44 sugárvetõ, BlasTech HSB-200 önvédelmi sugárpisztoly, vibrotõr
Ûrhajó: Fõnix (YT-2400 módosított könnyû teherhajó)


HÁTTÉR:
Gazdag és elõkelõ koréliai család harmadik gyermekeként jött világra Coronet elõkelõ negyedében. Gyermekkorát a legelõkelõbb iskolákban töltötte, bár sosem volt jó tanuló és örök bajkeverõ hírében állt. Mindig is az aranyifjak és léhûtõk életét élte, nagy nõcsábász és megrögzött szerencsejátékos. Szülei, Tod és Meana Solus, a CorSec Akadémiára küldték tanulni, hátha ott fegyelmet tanul. Jó céllövõnek és pocsék katonának bizonyult. Sok függelemsértési ügye volt, de apja befolyásának köszönhetõen nem tanácsolták el egészen az akadémia egyik tisztjének feleségével való afférja és tiltott szerencsejáték gyakorlásának bizonyításáig. Ezen vétségek ellen még Tod Solus befolyása is kevésnek bizonyult.

Miután eltanácsolták az akadémiáról, apja Coruscantra küldte fiát tanulni - mitegy utolsó lehetõségként.
A fõváros számtalan lehetõségeket rejtett Ken számára - természetesen nem a szokványos tanulmányi szempontból. Gyorsan beilleszkedett a város éjszaki életébe. Útja a zugkocsmákon és tiltott szerencsejáték barlangokon és nem az iskola elõadó termein keresztül vezetett. Elhanyagolva tanulmányait, de biztonságos távolságra a szülõi háztól, egyre mélyebbre került Coruscant alvilágának bugyraiba.

Egyik este, amikor egy megszokott lebujban kártyázott. Már csak ketten voltak az asztalnál nagy nézõsereg kiséretében. Ellenfele egy morcona, sötétbõrû, sebhelyes alvilági figutra volt. Ken felrakva minden vagyonát - szüleitõl kapott kreditet a tanulmányaira - és várta a szerencséjét. A szerencse mellé pártolt: Sabbacja volt. Nagyon gyorsan játszódtak le az események. A vesztes figura fegyvert rántott, de tüzelni már nem maradt ideje. Átlõtt szívvel terült el a játékasztal mellett. Ott füstölgött Ken kezében a gyilkos fegyver. Kihasználva a hírtelen keletkezett fejetlenséget, felmarkolta a pénzt és meglépett.
Ez volt az elsõ alkalom, hogy embert ölt. Napokig bújdosott, kis szállókról szállókra menekült. Inkább önmaga, mint más elöl.

Eljött a nap amitõl félt. A sebhelyes társai megtalálták.
A leszámolásra egy félreesõ sikátorban került sor. A három rosszarcú figura, egy twilek, egy rodian és egy ember volt.
Szerencséje most sem hagyta cserben... Párbajra hívták - három az egy ellen - megadva az "esélyt" neki. Gyorsan játszódtak le az események, fénysugarak cikáztak át a sikátoron, három test halk puffanása a padlón. A rodian volt a leggyorsabb ellenfelei közül. Eltalálta Kent a bal karján könyökhajlaban, szétroncsolva kezét. Súlyos sérülten támolygott ki a sikátor mocskából. Egy ismerõse, egy megbízható zugdoki rakta össze, kibernetikus kézzel pótolva a hasznavehetettlen kart.

Gyorsan elterjedt a híre alvilági körökben az esetnek. Nem sokan mertek belekötni innentõl. Keresett szerencsejátékos és bérlövész vált belõle. Tanulmányait ismét megszakítva szabadúszóként ténykedett Coruscanton. Hajóját a Fõnixet - egy módosított YT-2400 -ast - kártyán nyerte egy befolyásos davaroniai kereskedõtõl.
A változások is Coruscanton érték. A Holoneten nézte végig Palpatine fõkancellár bejelentését az I. Galaktikus Birodalom megalakulásáról. Különösen nem érdekelte a dolog, Birodalom vagy Köztársaság. Amíg neki jó és békén hagyják, addig mindegy. A Jediket amúgy sem szívlelte, mindig beleütötték olyan dolgokba az orrukat, amelybe nem kellett volna.

Nem sokkal a Birodalom megalakulása után elhagyta Coruscantot és a Tatooinera utazott. Ott végez jelenleg is több kissebb munkát az alvilágnak, mint független bérlövész. Rendszeresen látogatja Mos Eisley éjszakai lokáljait, ahol hódolhat igazi szenvedélyének a kártyának.

Azóta sem tért még haza Corelliára. Szülei valószínûleg kerestetik, de Ken egyenlõre nem szándékozik hazatérni.

Jellem: Megrögzött szerencsejátékos, szeret kockáztani. Többször bízta már az életét a puszta szerencsére, mint a megfontolásra. Ha nem tud dönteni, egyszerûen feldob egy érmét, hogy az döntsön helyette, és a szerencse ezidáig még mindig a pártját fogta. Alapvetõen léhûtõ és nemtörõdöm, de legbelül nagy terveket dédelget, csak az alkalomra vár.

[Ken Solus]

Ken Solus naplója

Már egy ideje a Tatooineon éltem és dolgoztam különbözõ bûnbandáknak, mint bérlövész. Ha igazán gyorsan kellett valakit jégre tenni, vagy pénzt behajtani, vagy akár Mos Eisleyben elkapni valakit, netán csak egy kellemes sabbacc partira vágyott volna valaki, akkor tudták merre keressék a megfelelõ embert, Ken Solust, azaz engem. Egészen egy kellemesnek induló, szokásosan forró délutánig.

Úgy éreztem, a szerencsém mint mindig, velem van, amikor beléptem a lottózó ajtaján és megpillantottam (talán) álamaim asszonyát. De amint kiléptem, minden megváltozott. Nem nyertem a lottón, a kocsmában verekedés tört ki, ahol végre beszerezhettem egy õsi kártyajáték, a pazaak egy ritka pakliját, és el kellett hagynom otthonomat (ha nem is a legkellemesebb az eddigiekben, de legalább jól ment az üzlet), mert az a...na mindegy..nõ már megint visszatért Mos Eisleybe, és valahogy még mindig nehezen tudja elviselni, hogy leléptettem a lepedõmrõl. Szóval ugrott megint az üzlet egy idõre a Tatooineon. Nem mintha félnék Syerától, de nem szeretném átrendezni azt a csinos pofiját, úgyhogy inkább lelépek, mielõtt meggondolnám magam.

A kocsmában megismerkedtem egy érdekes alakkal, egy bizonyos Sebhellyel, egy klónnal. Igen, olyan klónnal, aki még a háborúban harcolt. Nem is tudtam, hogy vannak renegát klónok...Na mindegy, szóval leléptem a Tatooineról és ez a klón velem tartott. Nem tudom, hogy ez most tulajdonképpen jó vagy rossz nekem, de hamarosan kiderül...

..ja és ami még piszokul kibabrálás velem szemben, hogy még a randira sem tudtam elmenni (talán) álmaim asszonyával...Mindegy, majd legközelebb...

Úton Corellia felé nyugodt volt az út. Régen jártam már otthon, évekkel ezelõtt, bár nem nagyom vágytam haza. Most jobb nem jutott eszembe, mert a Tatooinetól éppen elég messze van, és ott még nem keres senki, csak esetleg a szüleim. Õket is régen láttam, talán meglátogatom õket. Talán...

Az úton, jobb dolgunk nem lévén, Sebhellyel pazaakoztunk egyet. Végre kipróbálhattam az új szerzeményem, amit az a remegõ kezû twi'lek adóságának fejében szerzett nekem, egy régi, talán ezer éves pazzak paklit. Úgy gondoltam hagyom nyerni egy a klónt, de a végére azért megmutattam neki, hogy ki a jobb a pazaakban. Jól esett a játék, már el is feledtette velem, hogy mit hagytam hátra azon a sivatagon.

"Otthon, édes otthon..."

Corellia. Mit is mondhatnék a Galaxis legszebb helyérõl? Errõl nincs is mit mondani, aki járt ott, az tudja, aki nem az meg nem számít...

Kilépve a hipertérbõl fogadott az elsõ meglepetés. Elképedve néztem a Corellia körülölelõ sötétséget. Nem értettem mi történt, hogy a bolygóra a legkissebb fény se jut be, amikor a rendszer napja, a Corellus ragyogott Coronet felett. Azaz ragyognia kellett volna, mert mintha a fénysugarakat elnyelte volna egy megmagyarázhatatlan erõ. Nem volt sok idõm gondolkodni a történteken, a Phoenixet egy láthatatlan erõ húzta lefelé, egyenesen a bolygó felszíne felé...

Arról, ami Corellián és közvetlen utána történt, nem szívesen beszélek. Röviden talán annyit, hogy volt ott pár feminista boszorkány (szó szerint!), akik úgy gondolták, hogy most meghódítják Corelliát (teszem hozzá zárójelben, sikerrel is jártak). Nem mondom, világ életemben megborzongtam arra a gondolatra, hogy mi lenne, ha a nõk uralnák a világot. Borzasztó... Pfff, a Happan Konzorciumot azt hiszem örökre elkerülöm.

Szóval ott voltak azok a "banyák" - megjegyzendõ, hogy voltak köztük elég szemrevalóak is (majdnem mind, de épeszû ember nem osztaná meg velük az ágyát - hm, vagy mégis...? Na mindegy...) - akik idomított! rancorokon lovagolva és valami hókuszpókusz (mint utólag kiderült) segítségével tulajdonképpen lenyomták Corellia teljes Birodalmi helyõrségét és a CorSec elit erõit (ha belegondolok, és elvégzem az akadémiát, lehet, hogy mára már én is "hõsi" halott lennék). Minket meg a kikötõbõl a sebhelyes Birodalmi diktátor, izé...szóval a kormányzó igen takaros palotájába "szállítottak" a feminista mozgalom élharcosai (bár voltak közöttünk nõk is, de nekik minden bizonnyal más szerepet szántak, mint nekünk - ez sosem derült ki). Nem töltöttünk sok idõt ott, mert egyszer csak, - fogalmam sincs, hogyan (biztos elkábítottak minket) - de a Dathomiron találtuk magunkat egy sötét barlangban, ahol tulajdonképpen már a túlélésért kellett küzdenünk.

Innentõl nem igazán beszélnék már a dolgokról, mert... khm ... Na mindegy, szóval meghúztam magam Sebhely biztonságot nyújtó háta mögött, és a túlélés Solus szabályai szerint átvészeltem a dolgot (fenébe, tisztára tönkre ment az új ruhám...)...

Hogy is fogalmazzak. Megvan! Egyszerûen. Ezután szerencsésen - mert miért is ne, visszajutottunk Corelliára. A hajóm szerencsére ugyan ott állt, ahol hagytam... Igaz, egy kicsit lerongyolódott állapotban. Fene abba a sok nyüves boszorkányba! De legalább baja nem esett. Egy kis szerviz meg amúgy sem ártott már neki. Míg én a hajómmal foglalkoztam, Sebhelyet szépen kipakolták ( ;D ). Egy ismerõs. Dathomiron is ott, egy kislány (!), név szerint Ailyn. Talán tízes évei elején járhatott. Mondanom sem kell, hogy az eddig hideg fejû mando'klón agya megfõtt a dühtõl. Komolyan, ezeket mindenre kiképezték, amire csak lehetett, de normális emberi személyiséget nem tudtak kapni. Úgy bánt azzal a gyerekkel, mint egy... uh, nehéz most megfelelõ szavakat rá találni. Bezárta egy kabinba, majd valami katonai akadémiára akarta berakni szegényt. Brr.. Belegondolni is rossz. Pl. a CorSec Akadémia. Ezt a marhaságot! Tisztára elrontották volna ezt a szegény gyereket! A hadsereg elvette Sebhely eszét... Mindegy, Solus bácsi intézkedett, és megelõztük a katasztrófális bajt. Megkedveltem a kiscsajt na. Van benne valami... életrevalóság. Szóval miután feltöltötték a gépem, és kijavítottam pár apró hibát, hármasban indultunk Nar Shaddaa felé...
[/i]

[Ken Solus]

"Három kemény év"

... Utunk Corellia után (megjegyzés: megint nem látogattam meg a szüleimet...) Nar Shaddaa felé vettük az irányt. Tulajdonképpen kedvelem azt a bolygót - vagyis inkább várost, hasonlít egy kicsit Coruscant (megjegyzés: Birodalmi Központ, ahogy most nevezik, de nekem mindig Coruscant marad...) alsóvárosára. Vagy elég botor, vagy elég bátor vagy, hogy odamész. Csak ez a kettõ létezik... Itt mindenki vagy a számítását találja meg, vagy éppen egy sötét, hideg csatorna mélyében találja magát átvágott torokkal. Csak ez a kettõ létezik... Mindegy, szóval kellemes hely a magamfajta számára. A lényeg, hogy itt volt a Dark Rancors bázisa, és mi a legkeresettebb szabadúszó iparágban tevékenykedtünk: a zsoldos. Igaz, nekem nem volt katonai múltam, mint Sebhelynek, vagy másik új cimborámnak Blekmórnak, de a mogorva klón azért kitett magáért. Mutatott pár olyan trükköt, amit a hadseregekben alkalmaznak. Nem nagyon tetszett a dolog, de hát szükség volt rá. Nekem nem jönnek be azok a nagy puskák, és a vért is csak akadályoz a mozgásban. Mondom én, jobb az a marokba simuló formás pisztoly, azzal is lehet lyukat ütni az ellen szívébe. Szóval azért egy gyorstalpaló alapkiképzésen átestem Sebhely határozott kérésére. Ki tud ellenállni egy ilyen kedves fickónak?

Elsõ munkáinkat a Desilijic klánnak végeztük, mondanom sem kell, hogy sikerrel. Piti munkák voltak, de jól fizettek. Õszintén megmondom, hogy egy kicsit hiányzott az izgalom, de inkább bölcsen meghúztam magam (Sebhely széles háta mögött). Egy alkalommal valami raktárat kellett õriznünk. Dög unalom volt, a mynock sem járt arra. Gondoltam azzal is megy az idõ, ha elnyomok egy stamplit kedvenc corelliai szivaromból. Ritkán láttam Sebhelyt izzadni, de akkor homlokán ott gyöngyöztek az idegesség ráncain a hideg cseppek.
"Itt Merr-Sonn 7-PrG proton gránátok vannak! Nem tudsz olvasni?" - kiálltott rám.
"De tudok olvasni, még ha huttul is van rávakerálva a szöveg. De hát szigetelt ládákban voltak a cuccok, miért baj az, ha az ember lazít egy kicsit?" - kérdeztem vissza - "Meg mi az a Merr-Sonn 7akármi gránát?"
"Ha nem oltod el, lenyeletem veled!" - arcán megjelenõ kifejezés arra késztetett, hogy engedelmeskedjek neki. Ismerem az öreg klónt, és tudom, hogy betartja a szavát. Kicsit megijedtem, így eldobtam. A szivar szép fényes ívet írt le a levegõben és egy közeli láda mögé repült.
Egy mély szisszenő hang törte meg a bennünket körülölelő csendet. Reflexből oldalra vetettem magam a ládák közé, (nem mintha számított volna bármit is ennyi robbanóanyagon csücsülve), arra számítva, hogy valami nagyot fog durranni, köszönhetően eldobott (méregdrága!) szivaromnak. Nem láttam Sebhely arcát, amikor felém fordult, mivel kezemmel betakarva a fejemet hason kuporogtam a nehéz fémládák között, arccal a hideg padlónak. Nem történt robbanás (szerencsére - hiszen akkor nem mondhatnám el, mi történt, nemde?), és nem is az élesedő detonátor szisszent fel, hanem egy sötét testhezálló álcaruhában kuporgó alak, akinek pont a nyakába repül az én (rohadt drága!) szivarom. Mire feltekintettem magasra tartott kézzel állt az a valami, akire Sebhely és Blackmór éppen a kezükben szorongatott sugárkarabélyt tartották. Az a valami egy bothan volt. Egy kém, hogy a fene egye meg. Nagyot fújtam és feltápászkodtam, majd a klón cimborámra vigyorogtam.
"Na ugye, hogy kell egy kis lazítás...?" -valami ilyesmit mondtam, de nem folytattam, mert Sebhely tekintete, ha ölni tudott volna, akkor ő már halott lenne (gyorsabb és jobb vagyok nála, ne szépítsük - de ezt sosem hangoztatom, mivel mégis csak a cimborám). A lényeg, hogy a többit már ő intézte a fickóval, én meg csak figyeltem. Dög unalom ez az egész, így nem fecsérlek rá több szót, csak annyit, hogy elengedtük a bothan kémet cserébe az némi kapcsolatért a kémhálózatukkal.

Egy héttel később Sebhellyel útra keltünk, hogy felvegyük a kapcsolatot a bothanokkal Kothlisen, ahogy a kémmel megegyeztünk. Nem mondom, hogy barátságosan fogadtak bennünket, sajnos elmaradt a vörös szőnyeg és csinos (kizárólag ember - na jó talán még tei'lek) virágkoszorús lányok társasága. Mindegy, a lényeg, hogy tudtunk tárgyalni a bothanokkal egy régi raktérépület belsejében. Sebhely tárgyalt a kémmek képviselőjével, én csak biztosítottam a találkozót. Őszintén ez is dög unalom volt, semmi nem történt, még csak nem is próbáltak minket átvágni. Amatőrök. A DR-nek egy CR25-ös kellett, ezt zsírozta le a klón, majd egy nagyobb összeget hagyott a bothannál, hogy biztosítsa a jövőbelei kapcsolatunkat velük és bla-bla-bla...

Az érdekes rész majd csak ezután következik. Végre egy kis izgalom!

Egy hónappal később a bothanok jelentették nekünk, hogy egy birodalmi hadtest gyakorlatozott a Niioz nevű peremvidéki bolygón. Sebhely egyik álma volt egy CR25-ös hajó, melyet a kémek látni véltek. Ezért kellett mennünk. Igazság szerint nem izgatott ez a része, hogy miért, csak az, hogy megyünk. Lényeg, hogy éjszaka kivonultunk a terepre, és kijátszva a birodalmiakat, elkötöttünk egy ilyen leszállóegységet. Robbantottunk egy közeli dombnál, ezt benyelve a fehér fiúk zöme a helyszínre sietett. Az ott maradottakat könnyű szerrel lenyomtuk. Egyet személyesen intéztem el. Jót tett egy kis céllövészet. A bent ügyködő két technikus és két pilóta nem volt tétel. Egy jobb egyenest egy balhoroggal kiegészítve hosszú álomba küldtük őket. Mégsem ölhetünk meg fegyvertelen katonákat…Sebhely szerint nem…Kivágtuk őket a rámpán a hullák közzé, majd sietve felszálltam. Végre megvillanthattam kiváló pilótatudásom. Bár a felszállás pillanatában két rakétát benyeltünk a pajzsok feltöltődése előtt, de még sérült géppel is megléptem a birodalmiak elől. Igaz lomha egy hajó ez a CR25-ös, de kisebb-nagyobb sérülések árán kivittem a bolygóról. A TIE osztag, amelyet utánunk küldtek, már nem érte el a felső légrétegeket. Hiperűr, azt spuri…

…Több ugrás után a Sorroccon kötöttünk ki, ahol volt pár cimborám a régi szép időkből. Sebhely szerint majdnem szétzúztam a gépet landoláskor, én úgy mondanám, hogy egy szétzúzott gépet tettem le csont nélkül a platformra. Amúgy meg részletkérdés.. Lényeg, hogy pár napot elidőztünk a fiukkal, miközben a haverok kicsit kipofozták a gépet és átírták a birodalmi transzponderchippet és a többi azonosítót, valamint lekerültek róla azok az ocsmány jelvények. Ezután elléptünk Zeltrosra. Jó kis hely az, régen jártam egyszer ott. Mondhatom felejthetetlen élményben volt részem…

…Zeltroson az Ég Urai nevű hajószervízben rendbe hozták a CR25-öst. Addig egy hotelban időztünk esténkén. Mármint én egyszer, az utolsó napon. Nem hagyhattam ki bizonyos dolgokat, ha már oda vetett a sors. Zeltrosi csajok utolérhetetlenek… Közben egy Owen nevű faszonnál is elidőztünk kicsit az Örömök Szigetén, ahol újabb tapasztalattal lettem gazdagabb Zeltros szépségeit illetően… Na meg szegényebb néhány(ezer) kredittel a kaszinóban. Nem volt jó a lapjárás na…A hajót kifizetve a huttoktól kapott pénzből (sajnos) leléptünk a bolygóról…Én maradtam volna, de a főnök valami érthetetlen oknál fogva sietett…Fenébe…Ja, úgy mellékesen a hajó neve Kyr'yc cuyan , azaz Utolsó Túlélő lett.

…A következő év is eljött, a Birodalom fennállásának hetedik éve. Szinte bagóért dolgoztunk, nem akadt semmi normális meló, sem veszélyes, sem megerőltető, sem izgalmas… Unalmas volt az egész…Aztán volt egy rutinmunka megint, mely a Goroth Prime nevű bolygóra szólított minket. Egy csempészraktárt kellett őriznünk, míg a cuccokat el nem szállítják onnan a huttok megbízott csempészei. Mielőtt ez megtörtént volna, az a rohadt Birodalom erre a bolygóra is betette a sáros bakancsát. Az inváziós erők lerohanták a bolygót. Úgy döntöttünk, megvárjuk az amúgy sem hosszú támadást, mivel a helyi srácok igencsak gyengének mutatkoztak az ellenállás terén, szóval nem sok esélyük volt, mondhatni semmi… Néha kimentünk a z eldugott csempésztanyáról járőrözni, főleg amikor már csitultak a harcok, és egy alkalommal megdöbbentő felfedezést tettünk. Egy mezőre jutottunk. A nyílt terület telis-tele volt az őshonos gorothitok holttesteivel. Némi vizsgálódás után kiderült, hogy nem csatamezőre tévedtünk, mert az őslakosoknál fegyver sem volt, ráadásul mindegyikőjük menekülni látszott. A halottak között csak nők, gyerekek és öregek voltak. Valószínűleg azok, akik nem voltak alkalmasak rabszolgamunkára. A területen nagyjából félezer halott lehetett. A közelben volt egy tábor, ahol a rabszolgákat terelték össze addig, amíg ki nem válogatták az életképteleneket és meg nem érkeztek a rabszolgaszállítók. Ennyit a Birodalomról. Én mondtam Sebhelynek, hogy ezek ilyenek, nem köszönnek, csak jönnek és ölnek. Most már saját szemeivel is láthatta… Két hónapot voltunk a bolygón, mire ki tudtunk jutni onnan. A Birodalmiak elfoglalták az egész bolygót, és már csak a helyőrség maradt hátra. Egy fogolytábort használtunk rá, ahol kiiktattuk éjjel az őröket, kiengedtük az őslakosokat, mely manőver nagy káoszt teremtett és megléptünk egy rabszolgaszállító hajóval a fedélzetén jó néhány őslakossal, akiknek háláját és a bolygón tapasztalt borzalmakat sosem felejtjük el...

A Birodalom szerinti nyolcadik év is kellemetlenségekkel kezdődtek. Kiderült, hogy a hutt hajók Goroth Prime felé eltűntek az árúval együtt. A Birodalom folyamatosan elkapja a hutt szállítmányokat és a csempészeket. Mivel a csempészet jelentősen visszaesett, a huttok más területeken pótolták a kieső bevételeiket, mint a szerencsejáték, drogkereskedelem és rabszolga kereskedelem. Ez nekünk is jelentős bevételkiesést jelentett, és szinte teljesen munka nélkül maradtunk. Sokszor időztünk lebujokban, kaszinókban – ahol azért némi kereset kiegészítésről gondoskodtam a fiúk számára is – jó lapjárás és némi apró trükkök segítségével. Egyszer egy kaszinóban figyelmes lettem egy érdekes beszélgetésre, mely szerint a Zaltin és Xucphra cégek teljesen kiszorították a bacta kereskedelmet és kereskedelmi forgaomban már alig kapni, ráadásul a bacta kartell nem engedi az őslakosoknak a gyártását. Szóltam Sebhelynek szinte azonnal, felismerve a lehetőséget a hallottakban. Meg is ragadtuk az alkalmat, és nem sokkal később az első csempészhajónk már úton is volt a Thyferrára… Beindult az üzlet, a bacta csempészet...

Az elnyomó diktatúra kilencedik éve számomra elég gyorsan eltelt. Sebhely tanácsára és támogatásával elkezdődött a tényleges kiképzésen a DR bázison. A CorSec kiképzésem kiegészítve megtanított az alapvető és haladó katonai taktikákon túl a hadászati ismeretekre, a legtöbb katonai fegyver használatára, valamint a vértek praktikus viseletére is. Közben beszereztem egy manda’o nyelvoktató chippet egy régi „cimborámtól” jutányos áron, így elkezdtem titokban elsajátítani Sebhely által oly magasztalt nép ősi nyelvét. Nem mondom, hogy könnyű volt, de megérte látnom a klón ábrázatát, amikor először szóltam hozzá „ősei” nyelvén…Lényegében az egész évet kiképzéssel, gyakorlással és tanulással töltöttem. Mondhatni katona, vagyis pontosan hivatalosan is zsoldos vált belőlem, hogy szépen fogalmazzak. Azzá váltam, ami azelőtt sosem akartam lenni, de lám az élet útjai kifürkészhetetlenek. Igaz, a név kötelez, tehát a marcona külső mögött (ami sosem volt, sem lesz) még mindig az a Ken Solus áll, akit azelőtt kicsaptak a CorSec akadámiájáról, és elmerült az alvilág feneketlen bugyraiban…
[/i]

[Ken Solus]

Ken Solus

Előző szint: 5.
Előző hozzászólások: 81

Eszközök, létesítmények:

• YT-2400 módosított könnyű teherhajó
• Egy egyszobás kis lakás Mos Eisleyben

Vállalkozások
-

Ajándékok és jutalmak
-

Pénz:
14.500 kredit

[Qui-Gon Jinn]

Üdvözletem!

Hát mit ne mondjak, rég láthattuk, Ken Solus, de örülünk a viszontlátásnak. A bővítésed nagyon tetszetős lett, el is fogadom. Jó játékot kívánok!


u.i.: Szólj Sebhelynek is, mert szerintem valahol nagyon elaludhatott.